A felszólalás szövege:
NÓGRÁDI LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság többségi véleményét fogom ismertetni. Az államháztartásról szóló törvény jelenlegi módosítása - amit a kormány lényegében a választásokhoz és a kormányváltáshoz kapcsolódó időszakra törvényjavaslatként benyújtott - a választások időszakára módosítaná az államháztartási törvény egyes benyújtási határidejét, ami a központi költségvetéshez, a társadalombiztosításhoz kapcsolódik.
1990-ben és 1994-ben az újonnan választott kormányok - tehát az előző kormány is - nem tudták a törvényben előírt időpontig benyújtani a költségvetés tervezetét, így eseti országgyűlési határozattal próbálták kezelni a kérdést. Most harmadszorra jelentkezett a probléma. A törvényjavaslat abból az alapvető igényből született, hogy betartható törvényekre van szükség. Ez a módosítási javaslat előreláthatóan minden választási ciklusra kínál egy azonos eljárást.
A vita során a bizottságban nagyon élesen eltávolodtak egymástól a nézetek, és világossá vált, hogy valójában az ellenvetéseknek csak politikai háttere van. Egyesek szorgalmazták, hogy a költségvetés gyors beterjesztése fontosabb, mint az alapos kidolgozás. A hozzászólásokból idézek: "Azt talán nem kell megvárni, hogy konkrétan kidolgozott, átdolgozott költségvetés készüljön, legalább a költségvetés irányelvei egy idővel előbb érkezzenek meg, mint maga a költségvetés." Vagy: "A parlamenti munka során a költségvetés vitájában lehet még módosítani."
A többségünk véleménye az volt, hogy tekintettel az időközben zajló önkormányzati választásokra, egy nem kellően átgondolt tervezeten a benyújtó általi későbbi változtatások veszélyes félreértésekre adhatnak okot. Többen hivatkoztak a kialakult tőzsdei helyzetre, és ehhez kapcsolódóan jelezték, hogy mielőbb biztos, világos útmutatásra van szükség. Ezzel egyet is értünk, de nem feltétlenül egy elkapkodott költségvetés-tervezet benyújtása a megoldás.
Szemben azzal az állásponttal, hogy a probléma megoldása mindig csak eseti lehet, felmerült a rendszerszemlélet igénye. Ha valami nem illeszkedik a rendszerbe, ismétlődő problémát okoz, eseti kezelés helyett helyesebb a jogi szabályozás útján véglegesen rendezni.
Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a vita után a bizottság nem tudott egységes álláspontot kialakítani, 16 igen szavazattal, 10 nem szavazattal, tartózkodás nélkül az államháztartásról szóló T/43. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság a kincstári vagyonért való miniszteri felelősség rendjének megváltoztatásához szükséges törvénymódosítást megvitatta; a bizottság többségi véleményét fogom elmondani.
(18.20)
A törvénymódosítás célja, hogy a jövőben egységes szemléletű tulajdonosi joggyakorlás jöjjön létre. Ennek feltétele, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság feletti felügyelet, illetve az ÁPV Rt.-ben a részvényesi jogok gyakorlása a jövőben egy miniszter kezében legyen összpontosítva. Bizonyára ismert, hogy az ÁPV Rt.-t illetően a kormány ezt a lépést már megtette, mert hatáskörébe tartozott, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot illetően azonban az államháztartási törvény nevesíti a pénzügyminisztert, ezért a kormány szándékának megvalósítása csak a törvény módosításával lehetséges. A kijelölésre kerülő miniszter jogköre ugyanaz maradna, mint annak a miniszternek, aki jelenleg ezt a feladatot ellátja.
A vitában elhangzott kérdésre, hogy van-e valami különleges oka, hogy a törvényjavaslat 2. §-a kívánja rendezni a pénzügyminiszter polgári jogi képviselettel kapcsolatos jogosítványait, válaszként elhangzott: a kormánynak ezt a Ptk.-módosítási javaslatot meg kell tennie, ugyanis jogalkotási hiba miatt került ki a Ptk. szövegéből ez év júniusában ez a nagyon fontos, évtizedek óta meglévő és fenntartandó rendelkezés. Másrészt ez az időrendben először benyújtott törvényjavaslat összefügg az állami tulajdonnal való joggyakorlás kérdésével, az államnak a polgári jogviszonyokban való képviseletével, és ezt a lehetőséget ragadta meg a kormány, hogy ezt a jogalkotási hibát kiküszöbölje.
Volt felvetés, amely a koncessziót érintő bekezdést bírálta. Az előterjesztő képviselőjének bizottságunk előtt elhangzott válasza szerint a hatályos jogszabályok alapján a koncessziós szerződést az ágazati miniszter és a pénzügyminiszter előzetes egyetértésével kötik meg. Ez volt az eddigi rend, és ez a hatályos jogszabály. Ebbe a képbe szükségszerűen be kell vonni a kincstári vagyonért felelős minisztert, miután a koncessziós szerződések megkötése kapcsán vagy kincstári vagyon lesz használatba adva, vagy a koncesszió alapján keletkező vagyon kerül a kincstári vagyon körébe. Természetesen mind a három miniszternek egyetértésre kell jutnia - persze kinek-kinek saját kompetenciájából kiindulva - a megkötendő koncessziós szerződés feltételeiben.
Meggyőződésünk, hogy ez az előterjesztés az egységes vagyongazdálkodás irányába tett első lépés. A bizottság 16 igen, 9 nem szavazattal, 1 tartózkodással a T/40. számú előterjesztést általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 18 | 45 | 1998.10.19. | 3:36 | 19-21,45-54 |
NÓGRÁDI LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság megtárgyalta a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról kiadott előterjesztést. Az előterjesztésből kiderül, hogy az idei törvénymódosításban a társasági adó területén a kormány nem javasol nagyobb arányú lényegi módosításokat.
A javasolt módosítások az adózók széles körét nem érintik. Egyetlen komoly, lényeges módosítás, hogy a társasági adótörvény - hasonlóan a többi adótörvényhez - a jelenlegi ipari termékek jegyzékére történő hivatkozás helyett a vámtarifaszámra történő hivatkozást fogja alkalmazni.
A bizottság tagjai közül többen kérdezték, hogy mi indokolja ezt az áttérést, nem lesz-e ebből többletpapírmunka-teher. A kormány előterjesztője válaszában elmondta, hogy az Európai Unión belül általános gyakorlat, hogy a vámtarifaszámhoz kapcsolódnak a különböző információs rendszerek. Az Európai Unió társulási megállapodásban kötelezettséget vállalt arra - éppen az információs igények kielégítése érdekében -, hogy biztosítani fogja ezt a rendszert. Ezenkívül egy korábbi kormányhatározat már 1997. január 1-jétől előírta volna ezt az áttérést.
A további bizottsági vitában különböző kérdések merültek fel, például az egyes beruházásokhoz kapcsolódó adókedvezmények jogosultsági körét firtatták a bizottság tagjai, valamint az infrastrukturális beruházások vonatkozásában érzékeltek bizonyos aránytalanságokat. A vitában elhangzott a magyarázat, hogy például vasúti, közúti, vízi áruszállításhoz, személyszállításhoz tartozó beruházások azért kerültek kedvezményezett körbe, mert ezek bizonyos térségi elmaradásokhoz kapcsolódnak, és ezen elmaradottság kiegyenlítését szolgálják. És a feltett kérdésre - például hogy a légi közlekedés, a repülőtér-építés miért nem került bele - adott válasz szerint légi kikötők kedvezményezése ilyen térségi elmaradás szempontjából nem indokolt.
(17.30)
Végezetül: felmerült még a kérdés, hogy a külföldön tevékenységet végző miért adózik alacsonyabb adókulccsal, mint egy normális magyar gazdasági társaság. A válasz szerint ennek oka, ha nem ilyen adókulccsal adózna, akkor nem jönne ide a tevékenységét folytatni.
A bizottságban nem alakult ki különösebb vita a törvénymódosítási javaslattal kapcsolatban, és a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvénymódosítási javaslatot.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság megtárgyalta a '97. évi CXLIV. törvény módosítására vonatkozó javaslatot.
A gazdasági bizottságban élénk, hosszan tartó, mondhatnám érdekfeszítő vita alakult ki a módosítással kapcsolatban. Hogy a vita irányultságát és hangulatát érzékeltessem, talán egyik ellenzéki képviselőtársamat idézem, aki a törvénymódosítást nemes egyszerűséggel "lex Pál Laci"-nak nevezte. (Dr. Géczi József Alajos: Ez a második törvény!)
A többségi vélemény alapján a gazdasági társaságokról szóló törvény 301. §-ában megfogalmazott cél, hogy ne lehessen különbséget tenni részvényesek és részvényesek között, ez egy jó cél. A törvény életbelépése előtt a részvényesek körében azonban kialakult egy bizonyos értékrend, egy bizonyos szavazati arány, amit ez a törvény most mintegy visszamenőleg próbál módosítani.
(1.30)
A magyar jogrendben nem szokásos, hogy egy törvénynek visszamenőleges legyen a hatálya, ezért a többségi vélemény szerint fontos ezzel a módosító indítvánnyal ezt a jogalkotási hibát kiküszöbölni és megszüntetni.
A gazdasági bizottság 17 igen szavazattal, 12 nem szavazattal szemben általános vitára alkalmasnak találta a módosító javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, de én a magam részéről támogatnám az elnök úrnak azt a felvetését, hogy az előterjesztő és a bizottsági vélemények után egy alkalmasabb időpontban folytassuk a vitát. Amennyiben erre nincs lehetőség, akkor most. (Dr. Géczi József Alajos: Most már mindegy, most!) Tehát mindenki azt mondja, hogy most folytassuk le?
ELNÖK: Közkívánatra, képviselő úr!
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Oké. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági kamarákról szóló '94. évi XVI. törvény négyéves alkalmazása során részben a gazdasági élet szereplői, tehát a vállalkozók részéről, a kamarai tagok részéről, részben a kamarák tisztségviselői részéről is számtalan igény érkezett a kamarák működésének, illetve jogi szabályozásnak felülvizsgálatára.
A közjogi feladatok kamaráknak történő átadása a kormányzat részéről az előző kormány alatt rendkívül nehézkesen haladt. Ehhez az állam a kamarai törvény rendelkezései ellenére forrásokat nem biztosított. Amennyiben a törvényben már deklarált szándék a további közjogi feladatok átadásával kapcsolatban nem csorbul, a kamarák az elkövetkezendő években több száz milliós nagyságrendű jelentős anyagi ráfordításokat kell biztosítsanak saját forrásból ezen feladatok elvégzésére.
A kamarák tevékenysége nélkül ez a feladat változatlanul hasonló nagyságrendű állami kiadásokat jelentene. Tehát biztosítani szeretném képviselőtársaimat, hogy a javaslat célja a vállalkozások, a gazdasági élet megtámogatása volt, mégpedig a kamarai rendszer megerősítésén keresztül. A törvényi felülvizsgálat javaslatban felsorolt hat szempontjából én most hárommal szeretnék csak foglalkozni, a hajnali órákra való tekintettel röviden.
Az egyik a kamarai struktúra. Ma háromféle gazdasági kamara létezik, ipari-kereskedelmi kamara, kézműves kamara és agrárkamara. A gazdasági kamarák egyébként területi elven szerveződnek, mégpedig a közigazgatási határokhoz igazodva megyéként, illetve a fővárosban. Így adódik az, hogy 19 megye plusz a főváros, ez háromszor húsz, tehát hatvan kamara, amelyek létrehozták a három országos kamarát. Tehát a pillanatnyi struktúra szerint 63 önálló jogi személyiséggel bíró kamara létezik, és ez önmagában véve párhuzamos tevékenységeket, párhuzamos feladatokat, 63 "székházat" és sokszor érdekellentéteket is magán visel.
A gazdasági élet alapvetően világszerte, de Magyarországon is elsősorban régiókhoz alkalmazkodik, nem pedig közigazgatási határokhoz. Ezért a kormány számára megfontolásra javasoljuk, hogy a javaslatban felvetett, tehát háromféle, kereskedelmi, kézműves, agrárkamara összevonásán túl vagy amellett - vagy azok helyett - gondolkodjék a régiókban, és a 63 kamarából legyen 5-6, és - még egyszer mondom - gazdaságilag egyébként is indokolt régiókba szervezni a kamarákat.
A másik szempont, hogy - visszafelé haladva a felsorolt szempontok között - a gazdaság- és vállalkozásfejlesztési feladatok tekintetében milyen lehetőségek kínálkoznak a gazdasági kamarák szerepének megerősítésére. Gondolok itt olyan intézményekre, mint például egy vállalkozásfejlesztési alapítvány, amelyik a vállalkozások támogatására jött létre, egy ilyen alapítványnak a kamarákkal való kapcsolatát megfontolni, vagy gondolok itt például egy Hungexpo tulajdonlására, hiszen a körülöttünk levő európai országokban mindenhol a kamarák egyik fontos feladata a kiállításszervezés, és ismereteim szerint Olaszországban, Ausztriában, tehát a közvetlen környezetünkben is mindenhol a kamarák valamilyen módon részt vesznek a kiállítások szervezésében.
A harmadik szempont, amivel még foglalkozni szeretnék a hatból, az a kötelező tagság kérdése. Ahogy már említettem, az előző négy év alatt a kamarák működésének beindulása forráshiánnyal küszködött, mert nem kapták meg a törvényben előírt forrásokat, akár székházat, akár pénzügyi forrásokat. Ezért egy olyan szerencsétlen helyzetbe kerültek, hogy mielőtt érdemben bármit szolgáltathattak volna, máris a tagság felé tagdíj iránti kérelemmel vagy tagdíjbeszedési számlákkal jelentkeztek, és az elmúlt évek alatt ebből a pénzből próbálták kiépíteni azokat a szolgáltatócentrumokat, azokat a lehetőségeket, amelyekkel a feladataikat végre tudnák hajtani. Így keletkezett az a mostani állapot, hogy a vállalkozók többségének a körében a kamara egy lehetőleg elkerülendő rossz vagy fölösleges púp.
Tehát én úgy gondolom, hogy a kötelező tagság és a kamarák elleni averzió mögött igazából a kötelező tagdíj és a kötelező tagdíjjal szemben arányban nem álló kamarai szolgáltatások vannak. A kötelező tagság kérdésében tényleg nagyon komoly megfontolásokat kell tenni, és várjuk a kormánytól, hogy mind gazdasági szempontból, mind jogi szempontból - felhasználva a történeti múltat, illetve politikai érveket - hozza felelős javaslatát a parlament elé.
Ehhez csak néhány gondolatot szeretnék most az idő rövidsége miatt mondani. Történeti szempont például, hogy Magyarországon a gazdasági kamarák a XI. században jöttek létre, a kötelező tagság az egész magyar kamaratörténeten - leszámítva az 1947-94 közötti időszakot - végigvonul.
A Magyarországnak gazdasági berendezkedés és gazdasági intézmények hierarchiája terén mintául szolgáló német nyelvű országokban - Németország, Ausztria - a kötelező kamarai tagság elve és gyakorlata van érvényben, de ugyanígy van ez a francia vagy olasz kamarák tekintetében, és ahogy itt már elhangzott, az angolszász országokban pedig önkéntes tagság van. De itt felhívnám a figyelmet, hogy az önkéntes tagságon alapuló kamarák alapvetően érdekképviseleti funkciót látnak el, míg a kötelező tagságon alapuló kamarák köztestületi formában működnek. És amennyiben a köztestületi forma mellett döntünk, akkor azt figyelembe kell venni, hogy a gazdaság úgynevezett általános érdekei érvényesítésére hivatottak, nem látnak el ágazati, szakmai, munkáltatói vagy munkavállalói érdekképviseletet, egy ilyen általános jogosultság csak valamennyi vállalkozó részvételének, beleszólásának elvi lehetősége mellett képzelhető el.
Végezetül politikai szempontok. A kamarai struktúra működése a piac valamennyi szereplője számára tényleges tagsági viszonyra tekintet nélkül előnyt jelent, előnyt kellene hogy jelentsen, ha a kamarák jól működnek, a közös előnyök azonban csak közös közteherviselésre épülhetnek.
(4.00)
A kötelező kamarai tagdíj lényegében az anyagi függetlenségük alapja lenne. Ha a kamara az állam finanszírozására szorul, akkor függetlenségét veszíti el; ha viszont önkéntes tagságra épül a finanszírozás, a kamara közfeladatokat a tagdíjból nem tud ellátni. Mikro- és kisvállalatok kizárólag egy kötelező kamarai tagság esetén tudják érvényesíteni gazdasági önigazgatási jogaikat, e rendszerben ugyanis azonos szavazati joggal rendelkeznek az egyébként elsöprő gazdasági túlsúllyal rendelkező nagy- és multinacionális vállalatokkal. Ennek megfelelően tulajdonképpen itt saját erőből meg nem valósítható, megfelelő színvonalú szolgáltatásokat vehetnének igénybe, és a kis- és középvállalkozások egy rejtett, belső újraelosztás haszonélvezői.
Javaslatunkkal azt szeretnénk, hogy a kormány egyik alapvető célkitűzése a kis- és középvállalkozások erősítése, a bürokrácia csökkentése a gazdasági élet területén, egy megerősödött vagy megreformált kamara tekintetében előnyt élvezne, és sokkal hatékonyabbá válhatna.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután az előző tárgyalási napunkon a hajnali órákban, a mai napon a késő esti órákban végighallgattam a határozati javaslatunkkal kapcsolatos hozzászólásokat, vitát, csak megerősítette azt a hitemet, hogy jó úton járunk, szükséges volt ezt a kérdést elővenni és napirendre tűzni.
Mielőtt reagálnék néhány felvetett kérdésre, szeretném biztosítani képviselőtársaimat magával a határozattal kapcsolatos kijelentéssel. Mi valóban kérdéseket tettünk fel, és nagyon rossz azt hallani, amikor kétségbe vonják a kérdések mögött a kérdőjelet, és ezt egyesek mintegy állításként vélik hallani.
Az indokolást is több kritika érte. Én azt hiszem, nagyon nehéz egy ilyen rövid határozati javaslat indoklásának a méreteit és a hangsúlyát eltalálni.
(22.50)
Jómagam talán - ha egyedül terjesztem be - megelégedtem volna az első négy vagy öt sorral. (Dr. Géczi József Alajos és Veres János tapsol.) És arra gondoltam, hogy a későbbi vitában - mint ahogy ezt meg is tettem - részletesen elmondom a véleményemet. De még egyszer mondom: azt hiszem, nagyon nehéz ennek a tényleges határait és terjedelmét megszabni.
Sok kérdés hangzott el a vita során, ilyenek: miért kellett ezt a határozati javaslatot beterjeszteni; miért most; kinek jó; jó-e vagy rossz-e a vállalkozóknak? Megpróbálok ezekre röviden reagálni.
Hogy miért? Majdnem minden hozzászóló szájából elhangzott, hogy egyik oldalon a közvéleményben, a vállalkozók körében, nagyon negatív ma a kamarák megítélése. (Dr. Géczi József Alajos: Az Országgyűlésé is negatív!) A másik, hogy a törvény hatálybalépését követően döcögve indult a kamarák sorsa, és - ez nemcsak kormánypárti, ellenzéki sorokból is elhangzott - nem nagyon kapták meg a forrásokat, nem nagyon kapták meg a segítséget, sőt a feladatokat is csak nagyon zötyögve és az utolsó percekben kezdték átadni.
Ez önmagában véve válasz arra, hogy miért. Úgy gondolom, a kamaráknak is szükségük van egy ilyen bizonytalan helyzet feloldására, de a vállalkozóknak is szükségük van arra, hogy valamilyen módon pont kerüljön a kamarák kérdésére. Reményeink szerint a kamarák megerősödve és feladataikban megerősítve fognak kikerülni ebből a polemizálásból.
Itt térnék ki arra, hogy nagyon fontos különbséget tenni, hogy nekünk, előterjesztőknek az volt az eredeti szándékunk, hogy rávilágítsunk egy kérdésre, és az előterjesztés magyarul kimondja: tekintse át a gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozást. Célunk nem a leszűkítés volt, amikor megadtunk hat szempontot, hiszen így kezdtük: "ennek keretében vizsgálja meg." Tehát nem leszűkíteni akartunk, hanem szempontokat akartunk kiemelni, amelyek mint vizsgálati szempontok nehogy kimaradjanak ebből a felülvizsgálatból. De egyáltalán nem volt szándékunkban csak ezekre a szempontokra korlátozni a vizsgálatot.
Miért most? - hangzott el a kérdés. Úgy gondolom - pontosan a kérdés súlyára való tekintettel -, hogy a célunk az volt: minél előbb. Most nyakig vagyunk a költségvetési vitában, a kormány is le van terhelve ezzel, de joggal vetették fel egyesek, hogy miért nem vette fel a törvényalkotási programjába. Erre most nem tudok válaszolni, de mi, előterjesztők fontosnak tartottuk ezt a kérdést, és egyszerűen kényszerpályára akartuk helyezni a kormányt, hogy miközben gazdasággal kapcsolatos törvénycsomagok születnek, új szemlélet alakul ki, lezárult egy kormányzati ciklus, új indult el, úgy gondoltuk, hogy nem lehet a gazdasági életben - akár a kormányzati struktúrában vagy bármi más módon - új utakat kezdeni, ha a gazdasági élet ilyen fontos szereplőit, a kamarákat nem tesszük bele ebbe a kérdéskörbe, és nem együtt vizsgáljuk meg az új struktúra kialakítása kapcsán.
Úgy gondolom, a válasz arra, hogy miért most: az volt a szempontunk, hogy minél előbb, tehát a lehető legkorábbi időpontban, és erre mi a költségvetés elfogadása utáni időszakot gondoltuk a legkorábbinak.
Kinek jó? - hangzott el szintén a kérdés. Az előző mondataimban is benne van már burkoltan a válasz. Reményeink szerint jó a kamaráknak, mert stabilizálódik a helyzetük, reményeink szerint jó a vállalkozóknak, jó a gazdasági élet szereplőinek, és talán nem patetikus, ha azt mondom: reméljük, hogy jó lesz az egész magyar gazdaságnak.
Most néhány részletkérdésről: többen felvetették az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogkörét és szerepét. Mi ezt is kérdésnek tekintettük. Nem azt kérjük a kormánytól, hogy találja ki, hogy az Állami Számvevőszék hogyan ellenőrizhetné, mi csak rá akartunk világítani: a kamarák tagdíjat szednek be, a tagdíjat kvázi adók módjára behajtandó dolognak tekintjük, innentől fogva közpénz, a közpénzek felhasználását, elköltését pedig valakinek ellenőrizni kell. Azt várjuk, hogy jelöljék meg az ellenőrzés módját és szereplőit.
A kamarák összevonásáról: sok szempontot lehet felsorolni ellene, mellette. Megértem a történelmi szempontokat, megértem azt is, ami elhangzott, hogy a gazdaság eltérő rétegeiről van szó a három kamara állományában, és elképzelhetetlen ezek összevonása egy egységes kamarába. Úgy gondolom, hogy a magyar gazdaságról beszélünk. Az ezt megelőző időkben is elfogadott fogalom volt a gazdasági kamara, és attól, hogy pontosan és elsősorban az én nézetemben financiális szempontból - mert én sem értek egyet azzal, hogy különböző forrásátcsoportosítások lehetőségét vessük föl különböző kamarák között - a kamarák összevonásában burkoltan benne van a túlélés lehetősége, ha szakmai tagozatokban gondolkodunk.
Tehát egy egységes struktúrában - és ezt elsősorban jogi formának tekintem -, míg az önálló szakmai tevékenységet - még egyszer mondom - önálló ágazatokként el tudnám képzelni, miközben pont az előbb említett kézműves kamarák egyfajta pozitív diszkriminációban részesülhetnének, hiszen mindaddig, amíg megyékre vannak bontva, olyan kicsi a tagdíjfizető bázisuk, hogy vannak megyék, ahol bizony a kamarák nem tudják a tagdíjból - a legpozitívabbnak ítélt tagdíjfizető morál mellett sem - az alapvető funkcióikat ellátni. Úgy gondolom tehát, hogy anyagilag is fontos kérdés lenne a kamarák összevonása, és nem biztos, hogy tényleg mindhármat. Az előző beszédemben is elmondtam, hogy és/vagy kapcsolattal meg lehet gondolni, hogy milyenfajta összevonásról beszélünk. Sokkal fontosabbnak tartom talán a területi összevonást, mert Magyarország kis ország, és a 19 megye önállóan külön-külön kis gazdasági potenciált képvisel, hogy fenn bírjon tartani három különböző kamarát.
Végezetül: elhangzott a felkérés, hogy ne adjuk a nevünket egy ilyen javaslathoz. Azt hiszem, boldogan és bátran felvállalom, hogy ez a javaslat jó javaslat, hiszen ne a sorok mögött olvassunk, hanem azt olvassuk, ami ide le van írva! Mi azt mondjuk, hogy megérett az idő arra, hogy felül kell vizsgálni a kamarákat, az eddigi tapasztalatokat, és ez elsősorban a kamarák érdeke is. Itt reagálnék arra, hogy a kamarák nem kaptak lehetőséget arra, hogy ebbe belefolyjanak.
Azt hiszem, máris elkezdtek dolgozni, és az érdemi vita majd a vizsgálat lefolytatása alatt és annak eredményeképpen a törvényjavaslatok idején lesz. Nem gondoltuk, hogy ez a javaslat ekkora nagy vitát kavar, mint amekkora volt, hiszen csak a "lenni vagy nem lenni" kérdést tettük fel: vizsgáljuk-e meg a kamarákat, vagy ne vizsgáljuk meg a kamarákat? Azt hiszem, pontosan az a vita, ami itt kialakult, indokolja azt, hogy a kérdés fontos, felül kell vizsgálni a kamarák működését, meg kell találni a kamarák számára azt a segítséget, azt a jogi környezetet, ami a további működést biztosítja. Hangsúlyozom: nem dolgozhatnak a kamarák a vállalkozók érdekében a vállalkozók ellenére.
Meg kell tehát teremtenünk - és ez az egyik legfontosabb célunk - azt a fajta egységet és harmóniát, hogy a vállalkozók, akik a kamara tagjai, maguk érezzék fontosnak és magukénak a kamarát, és legyenek büszkék arra, hogy a kamarák tagjai lehetnek. Amíg ide nem jutunk el, addig nem tudnak igazán hatékonyan működni a kamarák.
Persze én már az előző alkalommal is elmondtam, hogy nem csak a kamarák tehetnek arról, a kamarák is... Kényelmesek voltak a kamarai vezetők, biztosnak érezték a pozícióikat, ugyanakkor az első években nem tudtak - még egyszer mondom, önhibájukon kívül sem tudtak - megfelelő szolgáltatásokat nyújtani, miközben tagdíjat szedtek. Úgy gondolom tehát, hogy szívesen adom a nevemet egy ilyen előterjesztéshez, felvállalom, és az igazi érdemi vitának akkor kell lefolyni, amikor már túlvagyunk a felülvizsgálaton, és látjuk azt, hogy a kormány milyen típusú javaslatokat tesz a kamarák megerősítése érdekében.
(23.00)
Remélem, hogy azt a célt, amit most elértünk, hogy tulajdonképpen egy közös cél érdekében felsorakoztak az országgyűlési képviselők, felsorakoztak a kamarák, és elkezdtek dolgozni, és a kormány szakemberekkel, megfelelő szinten részt vesz ebben a munkában, felvállalja ennek oroszlánrészét, akkor ezzel az együttgondolkodással mind a kamarák, mind a magyar gazdaság győztesen kerülnek ki ebből a vitából.
Ezt kívánom képviselőtársaimnak is a hátralévő s ezt követő törvényalkotási időszakban! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben az egész ország aggódva s egyben reménykedve figyelte a Tisza mentén élőknek a 150 év óta legnagyobb árvízzel szembeni hősies küzdelmét. Talán ennél is meghatóbb az a szolidaritás és segítőkészség, amivel a kárpátaljai árvíz sújtotta terület gondjaira reagált az ország, próbálva mindenki a lehetőségéhez képest segítséget nyújtani a maga szerény eszközeivel. Ezek a hírek lekötötték a figyelmünket, és a sajtóból is csak apró, halk híradások érkeztek arról, hogy az ország nyugati részében, Zala megyében is kemény, megfeszített küzdelem folyt a kiáradt Kerka és Zala folyók térségében.
Köszönet illeti a térségben élő Csesztreg, Rédics, Zalabaksa, Zalaszombatfa, Lenti és a további, összesen huszonkét település lakóit, akik külső segítség nélkül, saját megfeszített munkájukkal próbálták az árvíz okozta károkat mérsékelni és úrrá lenni a veszélyhelyzeten.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az 1998. november 4-e és 15-e között levonult árvíz által az önkormányzati és a magánvagyonban okozott kár, valamint az árvíz elleni védekezés költségei Zalában is meghaladták a 100 millió forintot. Sajnos, az utóbbi évtizedekben a Kerka folyó árvízvédelemmel kapcsolatos megelőző munkálatai komoly halasztást szenvedtek, és az idei árvíz során egyértelművé vált az árvízvédelmi rendszer megerősítésének szükségessége. Egyes településeken egyáltalán nincs védtöltés, máshol az utolsó töltések 30 évvel ezelőtt épültek, ezek közül sok már a korábbi árvizek során megrongálódott.
Mivel az érintett települések egy-két kivételtől eltekintve ezer fő alatti kistelepülések, képtelenek saját erőből kigazdálkodni ilyen nagyságrendű váratlan többletkiadásokat, sőt, az égetően szükségessé vált védelmi beruházások költségeit sem tudják helyi erőből előteremteni.
Kérdezem a miniszter urat: vihetek-e jó hírt a sok munkától megfáradt, az elmúlt hetek természeti csapásaitól megviselt zalai embereknek?
(15.10)
Egyszóval: amikor a kormány a korábban ígért árvízvédelmi beruházásokra és az árvízkárok elhárítására fordítandó pénzeszközök felhasználásáról dönt, figyelembe veszi-e az árvíz által sújtott zalai térség veszteségeit és a védelmi rendszer szükséges megerősítésének tovább már nem halogatható munkálatait?
Várom tisztelettel a miniszter úr válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ahogy az ön válaszában is elhangzott, bizonyos előrejelzések szerint csapadékos esztendőknek, hét bő csapadékos esztendőnek nézünk elébe. Ezért kérem, hogy a négy évben megfelelő prioritást élvezzen a védelmi munkák elvégzése. Ennek reményében tisztelettel elfogadom a válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság megtárgyalta a T/755. számon előterjesztett, a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény módosítását. A gazdasági bizottság tagjainak hozzászólásaiból, megjegyzéseiből kiderült, hogy nagyfokú tájékozottsággal bírnak a szőlőtermesztéssel és bortermeléssel foglalkozó gazdák gondjairól, elsősorban a borhamisítással kapcsolatos problémákról, majd ebből következően a borkereskedelmet, illetve a borárakat érintő nyomasztó gondokról. Úgy tűnt, hogy mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról megvan a politikai akarat, hogy ezeket a gondokat feltárják és a gondokon enyhítsenek.
Az előterjesztő képviselőjének szavaiból megértette a bizottság, hogy most itt egy időkorláttal rendelkező problémáról van szó, és ezért úgy gondoltuk, hogy nem fogjuk módosító indítványokkal a mostani javaslat parlamenti vitáját terhelni, kivéve egy olyan, mellékletet - ami egyébként is meg van nyitva - érintő és az előterjesztő képviselőjével egyeztetett módosító indítványt, a többit nem. Viszont a gazdasági bizottság tagjai szeretnék a későbbiek során napirendre tűzni, és azt az igényüket jegyzőkönyvileg is bejelentették, hogy a jövőben, nem nagyon távoli jövőben ezek miatt a gondok miatt a bortörvényhez még egyszer hozzá kellene nyúlni.
Ezek után egy tartózkodással és ellenszavazat nélkül a gazdasági bizottság a törvénymódosítást általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság többségi véleményét mondom el az állam tulajdonában levő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló '95. évi XXXIX. törvény módosításával kapcsolatban.
'95 óta több év eltelt, változtak a körülmények, változtak a célok, az intézmények, olyan új feladatok álltak elő, amelyekre a törvény nem ad egyértelmű utasítást. Ezért igény volt arra, hogy a törvényen bizonyos módosításokat kell végrehajtani.
A jelenlegi módosítás gyakorlatilag 12 szakaszra vonatkozik. Az egyik egy tulajdonképpen logikus döntés: hogyha az állam nevében a tulajdonosi jogokat különböző szervek gyakorolják és értékesítésre kerülnek vagyonelemek, akkor azt egy erre szakosodott és létrehozott létesítmény, az ÁPV Rt. gyakorolja, és ezért úgy rendelkezik a törvény, hogy a mások által gyakorolt tulajdoni jogok esetén is az értékesítés és a privatizálás az ÁPV Rt. kezébe kerüljön.
Ezenkívül bizonyos cégek vagyonarányait próbálja rendezni a törvény. Így az OTP és a Matáv esetében felveti a 25 százalékos állami tulajdon lecsökkentésének lehetőségét azzal a megszorítással, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha aranyrészvény-tartalmát tisztázták, illetve ennek lehetőségét megállapítják. Más cégeknél, például a Molnál, szintén javasolja a törvény a 25 százalék állami tulajdon helyett az egy szavazat elsőbbségi részvény megmaradását. A herendi porcelán manufaktúra esetében fordított a helyzet, ott a 25 százalék állami tulajdon megtartását hozná vissza a törvény.
A gazdasági bizottságban komoly vita kísérte a törvény módosítását, és elhangzott, hogy bizonyos cégek az évek során hol bekerültek, hol kikerültek ebből a tartós állami körből, és az eladható hányad is hol leszállításra, hol felemelésre került. Herend esetében egyértelműen fontos, hogy a 25 százalék állami tulajdon visszakerüljön, mert akkor követett el a törvényhozás hibát, amikor ezt leszállította, hiszen nem vették figyelembe például azt az objektív körülményt, hogy Herenden a vállalat véleményünk szerint példaértékű módon az MRP keretében 75 százalékban dolgozói tulajdonba került, és az akkor megalkotásra került alapítói okirat tartalmazza, hogy ennek a vagyoni aránynak, vagyoni szerkezetnek, tulajdonosi szerkezetnek a megváltoztatásához közgyűlési határozatra van szükség. Tehát egy 75 százalékos dolgozói tulajdonban levő cégnél nem lehet ilyen értelemben törvényileg szabályozni, tehát nagyon helyes, hogy visszakerült.
A Mol esetében fontos szempont annak megfontolása, hogy ha a 25 százalék leszállításra kerül, és valamikor úgy dönt a vagyonkezelő vagy a kormány, hogy értékesíti ezt a 25 százalékot, akkor meg kell fontolni, hogy ebből az összegből a Mol a nemzetgazdasági célokat szolgáló stratégiájának megvalósításához bizonyos forrásokhoz jusson.
Végezetül a vita a körül csoportosult, hogy kell-e így évente ezt a törvényt toldozni-foldozni, vagy pedig egyszer át kellene gondolni a jövő céljait és egy átfogó törvényi reformot végrehajtani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Végezetül: a bizottság 12 igen, 9 nem és 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényt.
Köszönöm a figyelmüket.
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben a társadalom széles rétegei figyelnek a Hit Gyülekezete körül kavargó zavaros vitákra, a sajtóból áradó híradásokra, melyek nem kímélik a parlament üléstermét, és komoly vitát gerjesztettek az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságában is.
Most az érzelmeket és indulatokat felkavaró képek, viták egy különös veszélyére szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. A rendszerváltást megelőző évtizedekben a vallásukat gyakorló emberek durva támadások kereszttüzében éltek. A vallási, erkölcsi, etikai értékeket módszeresen próbálták tankönyvekben, iskolákban, munkahelyeken, minden lehetséges fórumon lejáratni. Generációk nőttek fel úgy, hogy számukra a vallás, a vallás gyakorlása szégyenletes, sőt elítélendő, de legalábbis nevetséges volt. A létező szocializmus éveiben az erkölcsi, etikai, vallási értékek területén nagyobb rombolás történt, mélyebb, lassabban gyógyuló sebek keletkeztek, mint a hétköznapi élet egyéb területein, gondoljunk akár a gazdasági élet lepusztítására vagy a puszta megélhetés sanyarú feltételeire.
Most, a rendszerváltás éveiben mint a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség tagja, az Országgyűlés képviselőjének egyik legfontosabb feladatának tartom kulturális, vallási értékeink rehabilitációját és az emberek tudatában, környezetünkben, a társadalom megítélésében a helyes értékrend helyreállítását. Ennek tükrében tartom különösen károsnak, hogy a Hit Gyülekezetét mint egy vallást, mint egy egyházat emlegetve negatív, visszataszító, a vallásosság szellemével össze nem egyeztethető képet sugároznak felénk a televízióból, és megtévesztő képzetek keletkeznek bennünk, környezetünkben az írott sajtó híradásai nyomán is.
Még most sem tudok napirendre térni a képviselőtársam ma reggeli napirend előtti felszólalásából, amikor hallottam, hogy a Hit Gyülekezete vezetője vallási köntösben gyűlöletkeltésre alkalmas, faji megkülönböztetésre utaló s egy másik vallást negatívan megítélt történelmi személyiségekkel összekapcsoló kijelentései hangzottak el. Számomra megdöbbentő élmény volt, napokig nem tudtam menekülni a hatása alól, amikor a tévé képernyőjéről a Hit Gyülekezetének egyik összejövetelén egyik képviselőtársamat ismertem fel emberségében megalázó szituációban. Sajnáltam, részvétet éreztem, még akkor is, ha történetesen politikai nézeteinket illetően több mérföldkő választ el bennünket egymástól.
Most, a második évezred utolsó napjaiban, amikor az élet egyéb területén is megpróbálunk leltárt készíteni, e téren is meg kell próbálnunk - hogy a Biblia szavaival éljek - a konkolyt szétválasztani a tiszta búzától. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kormány a vallásszabadságról szóló törvény módosítása során tegye világossá a hívők és a nem hívők számára is egyértelmű módon, hogy melyek az igazi vallási értékeket felmutató történelmi egyházak, és melyek a vallás köntösébe bújtatott csoportosulások, amelyek kárt okoznak saját tagjaiknak, szűkebb és tágabb környezetüknek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság megvitatta a T/1802. számon beterjesztett, a kémiai biztonságról szóló törvényjavaslatot. A bizottság először is megállapította, hogy 1997. december 31-én több mint 160 rendelet volt Magyarországon érvényben, amellyel a kémiai biztonság területét próbálták szabályozni. Ilyen állapotban nagyon időszerű volt egy átfogó törvény előterjesztése és annak a tisztelt Ház elé való beterjesztése.
A törvénytervezet társadalmi életünk legalább három szektorát érinti: az egészségügyet, a környezetvédelmet és a gazdasági élet szereplőit egyaránt. Mindhárom szféra sajátos, speciális, néha egymással ellentétes érdekviszonyait is képes tükrözni. Egyúttal a törvényjavaslat figyelembe veszi, hogy néhány éven belül az Európai Unióhoz tervezzük a csatlakozást, és ennek megfelelően a csatlakozási tárgyalásokhoz is megfelelő muníciót biztosít.
A törvényjavaslat három fontos területe, hogy egyrészt osztályozza a veszélyes anyagokat, a gyártóknak, importálóknak előírja a törzskönyvezést, bejelentési kötelezettséget, és a környezet és egészség védelme érdekében előírja az ipar számára felhasznált anyagok, készítmények tekintetében a kockázatbecslés, kockázatelemzés és kockázatcsökkentés szükségességét. Ezenkívül, ami nagyon fontos újdonság ebben a törvényjavaslatban, hogy túl azon, hogy különböző hatósági eljárásokat szabályoz, a jogsértés konzekvenciáit, szankciórendszerét is rögzíti, úgynevezett kémiai terhelési bírságot vezet be.
Ez a törvény lefedi a kémiai biztonság valamennyi területének fontos problémáit, gyakorlatilag nincs olyan tárca, amely valamilyen formában nem érdekelt vagy érintett a kémiai biztonság kérdésében.
(10.10)
Éppen ezért a bizottságban értékeltük, hogy integrációs törekvésként egy tárcaközi bizottságot kíván a törvény létrehozni.
Kérdésként merültek fel az élelmiszerekkel kapcsolatos gondok, és úgy érezte a bizottság, hogy nem eléggé terjed ki az élelmiszerekkel vagy mérgezésekkel kapcsolatos területre. Többen kérdezték, hogy Magyarországon először alkalmazásba vett anyagok esetén simán bejelentési kötelezettséget ír elő, ezt hogyan és ki fogja vizsgálni. Kiemeltük a bizottsági vitában, hogy Magyarország az autópálya-építkezés kezdeti szakaszában van, és rengeteg lakott településen halad át tranzitútvonal; egymást követve a kamionok szállítják a különböző anyagokat. Nagyon fontos, hogy a rendelettel csináljunk rendet ezen a területen is, definíciókkal, szabályokkal meg kell könnyíteni az esetleges azonosítást és eljárási szabályokat például rendkívüli esemény történésekor.
A kérdések során felmerült, hogy volt-e érdekképviseletekkel kapcsolatos egyeztetés. Az előterjesztő válaszában elmondta, hogy nagyon széles körű egyeztetésen ment keresztül nem kormányzati szervek képviselőivel is, megfelelően annak az elvárásnak, amit Magyarországra vonatkozóan is a kormányközi Kémiai Biztonsági Fórum megfogalmazott. Magyarország ennek a fórumnak tagja.
A vita után a gazdasági bizottság 15 igen szavazattal és 7 tartózkodással a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ közlekedési és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A tavaly júniusi Tarna-völgyi árhullám levonulása során Jászárokszállás város lakott területének megóvása érdekében - amint azt a képviselő úr is említette - a helyi védelmi vezetés megnyitotta a Szarvágy-patak jobb parti depóniáját. Mivel a pataknak ezen a szakaszán az érvényes jogszabályoknak megfelelően a védekezés az önkormányzat feladata, ezért a depónia átvágását az önkormányzat a területileg illetékes vízügyi igazgatóságnak bejelentette.
A depónia megnyitását követően a mezőgazdasági művelési területeken, elsősorban a szántóföldi művelésben valóban károk keletkeztek, a területet ért teljes kár azonban nem kizárólag ennek az eredménye.
(14.50)
Ebben az időszakban a térségben igen intenzív, nagy mennyiségű csapadék hullott, amely az említett műszaki beavatkozástól függetlenül is jelentős belvízi terhelést és károkat okozott. Ezt igazolja az érintettek által közösen elfogadott műszaki szakértői vélemény, amely szerint a területre jutó összes vízmennyiségnek mindösszesen 10-14 százaléka származhatott a depónia átvágásából. Ennek megfelelő kárenyhítésről folytat tárgyalásokat az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság az érintettekkel.
Tisztelt Képviselő Úr! Annak megítélésekor, hogy a védekezésből eredő keletkezett károk megtérítése kit terhel, abból kell kiindulni, hogy a védekezés kinek a kötelezettsége. Azon a patakszakaszon, ahol a beavatkozás történt, az érvényben lévő jogszabályok alapján a helyi vízkárelhárítás az önkormányzat feladata, és következményei is a helyi önkormányzatra és az elöntéssel közvetlenül fenyegetett tulajdonosokra hárulnak. A további kártalanítás a polgári törvénykönyvben foglaltak szerint, illetve a biztosítási jogviszony alapján kezdeményezhető, a mezőgazdasági károk enyhítése tekintetében pedig az FVM tavaly hozott jogi szabályozása az irányadó.
Végezetül jelezni kívánom, hogy a képviselő urat feltehetően tévesen informálták, miszerint a patakmederben évtizedek óta nem volt kotrás, hiszen itt az elmúlt évben a vízügy 5 millió forint értékű védekezési munkát végzett.
Kérem a képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjenek. (Taps a Fidesz soraiban.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ közlekedési és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A közútjainkon történő balesetek, különösen a súlyos, halálos balesetek mindannyiunkat aggódással töltenek el. A közlekedési tárca vezetőinek, szakembereinek legfőbb célja ezért a balesetek számának csökkentése, többek közt ezért épülnek autóutak, autópályák külön szintű csomópontokkal.
Tény, hogy ezeken a szakaszokon a nagyobb sebesség, a nagyobb forgalom sok esetben igen súlyos baleseteket eredményezhet. Az M0-ás szakasz egyike a legveszélyesebb útszakaszainknak, a legbalesetveszélyesebb 500 kilométerbe sorolható. A korrekt számok szerint az utóbbi hat évben 40 halálos baleset történt; ebből 2000-ben 9. A személyi sérüléses balesetek száma pedig nem 59, hanem 22. De így is mindent meg kell tenni a biztonság növelése érdekében.
Az autópályát üzemeltető részvénytársaság éppen ezért kidolgozott egy tervet, melynek gyorsítását az elmúlt hónapban bekövetkezett balesetek indokolják. Ennek következtében további pályaelosztó elemeket helyeznek az ellenkező irányú pályára való áthajtás, a frontális ütközés elkerülése érdekében. További útjelző táblákat helyeznek el, és fokozatosan javítják a burkolati hibákat is. Szükség van erre, annak ellenére, hogy a balesetek alapvetően a vezetői fegyelmezetlenségnek köszönhetőek. A kényegesen nagyobb biztonságot az elválasztósávval megépült autópálya jelentheti.
El kell mondani, hogy az M0-ás déli szakaszának kétszer kétsávos autóútként, gyakorlatilag félautópályaként való kiépítése annak idején gazdaságossági és nem politikai döntés volt. Emlékezhetünk, hogy az M0-ás megépülésének elkezdésére esztendőket kellett várni. A '90-es évek elején már égetően szükség volt egy, az M5, M7, M1 autópályákat összekötő útra, így mindenki örült, amikor legalább félautópályaként megépült az M0-ás. Kétségtelen, hogy a forgalom az előrejelzéseknél is gyorsabban emelkedett, ehhez hozzájárultak az üzletközpontok is.
Az autópálya-építés nagy költségei ugyanakkor fokozatos megvalósítást tesznek lehetővé, és az is kétségtelen, hogy a szakemberek általában előbbre helyezik az új autópályák építését a meglévők bővítésénél. Minden ellenkező híreszteléssel szemben el kell mondani, hogy '94 és '98 között, az SZDSZ-MSZP-kormány idején semmilyen lépés nem történt az autópályává bővítés érdekében.
(15.40)
A képviselő úr által említett megegyezés pedig nem szól konkrétan az M0-ás meglévő szakaszairól, csak az M0-ás továbbépítésének nyomvonalát határozta meg. Tehát nemcsak nem történt semmi az előző kormány alatt az autópályává építés érdekében, hanem - képviselő úr állításával ellentétben - nem is határozott róla. Az interpellációban említett megállapodás - a kezemben van, olvasom - "az M0-ás északi és keleti szektorának építése tárgyában" született.
A kormány tízéves autópálya-építési programjának felülvizsgálatára, gyorsítására most készülő tervezetekben ugyanakkor már szerepel alternatívaként az M0-ás autóút autópályává bővítésének megkezdése. Bízunk benne, hogy a közeljövőben várható intézkedések addig is javítanak majd a helyzeten, kevesebb baleset lesz, mint az előző két évben, és javítják majd az európai átlagtól egyébként lényegesen el nem térő baleseti statisztikákat. Az M0-ás továbbépítését az M3-as irányába pedig továbbra is tervezzük, itt az 1997-es nyomvonalváltozat kijelölését követően a nyomvonalat véglegesíteni az előző kormány nem tudta, így most nekünk kell az egyeztetéseket lefolytatni. A szükséges engedélyek megszerzése után feltétlenül elkezdjük az M0-ás továbbépítését mind Vecsés, mind Gödöllő környékén.
Kérem képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjenek. (Taps a kormánypártok soraiban.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ közlekedési és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az év eleji tiszai árvíz során a hirtelen levonuló víz Tiszavárkonynál valóban meggyengítette a magaspartot, és ezáltal jelentősen veszélyeztette az ott lévő házakat.
A település biztonsága érdekében a tárca és a kormány részéről is mielőbb megoldandó feladatnak ítéljük a parti rézsűk további romlásának megakadályozását.
(16.10)
Az árvíz levonulását követően, a miniszterelnök úr ígéretének megfelelően, a teljes körű kárfelmérés után a helyreállítási feladatokra 7,5 milliárd forintot hagyott jóvá a kormány. Sajnos, a tiszavárkonyi magaspart károsodása nem új keletű jelenség. A folyó erős kanyarulatának partrongáló hatása miatt az elmúlt évtizedekben már több alkalommal is sor került állagmegóvó munkálatokra.
Az idei árvíz során a parti rézsű megcsúszását követően a területileg illetékes vízügyi igazgatóság azonnal elvégeztette a károsodás okának feltárásához szükséges geotechnikai vizsgálatokat. Ennek alapján megállapították, hogy a megcsúszást alapvetően a magaspart talajában a szivárgó víz mozgása során képződött, homokkal kevert iszapréteg okozta. A végleges helyreállításhoz azonban még további vizsgálatokra van szükség. A partromlás folyamatának megállítása végett a feltárást hosszabb szakaszon, egészen a várkonyi vízkivételig végeztetjük el. Ennek ismeretében a mederrel párhuzamos út állékonyságáról is gondoskodni kívánunk.
Az eredmény október végén áll rendelkezésünkre, amelynek alapján elkészíttetjük a védelmi munkák terveit, s melyet majd a vízügyi igazgatóság egyeztet az önkormányzattal. Minderről még augusztus hónapban tájékoztattuk Tiszavárkony polgármesterét és a település aggódó lakosait.
A képviselő úr interpellációjára összefoglalóan tehát azt mondhatom, hogy a korábbi ígéreteknek megfelelően szándékunkban áll a tiszavárkonyi magaspart megerősítése. A beruházás megkezdését azonban már az említett védelmi tervek elkészülte után és a konkrét tennivalók ismeretében tudjuk ütemezni. Tiszavárkony lakosainak addig sem kell aggódniuk az esetleges magas vízállás esetén, mert a vízügy - csakúgy, mint korábban is - megóvja őket az árvízveszélytől.
Kérem a képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ közlekedési és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Amint azt a képviselő úr is említette, a minisztériumnak valóban szándékában állt, és továbbra is határozott törekvése, hogy mielőbb elvégeztesse a tiszaszentmártoni partmegerősítést.
A múlt év februárjában elhangzott miniszteri válasz kétségtelenül gyorsabb megvalósítást ígért. Akkor ugyanis még senki sem tudhatta, hogy az érintett folyószakasz nyolcféle kérészraj fontos élőhelye, melyből kettő csak itt található meg. Emiatt húzódtak el az egyeztetések a szakhatósággal.
Időközben sikerült egyes természetvédelmi feltételeket teljesíttetnünk, illetve kötelezettséget vállaltunk a még hátralévők teljesítésére. A kért vizsgálatokat, az ökológiai feltárást, a környezeti hatástanulmányt már elkészítettük. Információim szerint a közeljövőben a természetvédelmi szakhatóság megadja az engedélyt, melyet követően a munkák még ebben az évében elkezdődhetnek.
Tisztelt Képviselő Úr! A külön projektként megvalósuló felső-tiszai fejlesztésnek továbbra is részét képezi a tiszaszentmártoni partszakasz megerősítése. Mihelyt a törvényekben előírt szükséges engedélyt megkapjuk, a munkálatokat haladéktalanul megkezdjük. A megvalósításhoz szükséges pénzügyi fedezet ez évben 30 millió forint, amit a tervünkben előirányoztunk.
A területileg illetékes vízügyi igazgatóság egyelőre a már említett okok miatt valóban csak más beruházást tudott elindítani, ez azonban nem jelenti azt, hogy a helyreállításokra nem kerül sor, sőt ígérhetem, hogy a tiszaszentmártoni partszakasz megerősítését - ahogy mondtam - ez évben elkezdjük, és a jövő évben befejezzük.
Kérem a képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy válaszomat szíveskedjenek elfogadni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság október 10-ei ülésén megvitatta a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A vita nem annyira a módosító javaslatokról, mint inkább arról bontakozott ki, hogy az ellenzéki képviselőtársak részéről fölvetették: felesleges, nem jó egy törvényjavaslatot egy kormányzati cikluson belül többször módosítgatni.
A kormány részéről az előadó elmondta, hogy az előző kormányzati ciklusokban sokkal nagyobb számú módosítást hajtottak végre. De nem is a mérleg a lényeg, hogy melyik kormány hányszor módosította. A kormány képviselői részéről történt felszólalás azt hangsúlyozta, hogy a törvényeket a társadalom és a polgárok elvárásaihoz kell igazítani. Márpedig mindannyian tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben egy úgynevezett gyorsuló időt élünk. Gondoljunk csak a mobiltelefonok tömeges elterjedésére, a korszerű számítástechnika, az internet bevonulására mind a gazdasági élet, mind a magánszféra területére! Ezek a korszerű eszközök mind a pénzhamisításban forradalmi újdonságokat jelentenek, mind a banki szolgáltatások területén. De elég utalnunk az elmúlt hetek, az elmúlt hónap szomorú eseményeire, a terror soha nem látott méreteket öltő megjelenésére az életünkben. Mindezek alapján a kormányzati oldal képviselői azt hangsúlyozták, hogy nem "illik, nem illik" alapon kell egy jogszabály módosításairól beszélni, hanem azokat igenis a mindennapi élethez és az élet változásaihoz, a polgárok és a társadalom elvárásaihoz kell igazítani.
Mindezek alapján a költségvetési bizottság 11 igen, 6 nem szavazattal a büntető törvénykönyv módosításait általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kísérletet teszek arra, hogy visszatereljem a szót a nap eredeti témájához, a kormány hároméves tevékenységének értékeléséhez.
Nem hagyhatjuk szó nélkül a millennium méltó megünneplését. Az úgynevezett létező szocializmus évei a gazdaság tönkretételénél, az ország kirablásánál is nehezebben gyógyuló sebeket hagytak az emberek lelkében. Próbálták belénk sulykolni, hogy mi Európa másodrendű állampolgárai vagyunk. (Derültség az MSZP soraiban.) A kicsinyhitűség kapott az emberek lelkében lábra. Elfelejtettünk méltóképpen ünnepelni.
Azt hiszem, szükség van arra, hogy ismét emelt fejjel és önmagunk méltó értékelésével próbáljunk a jövő feladatainak nekimenni. És mint 103 település képviselője, szeretném az ott élők nevében megköszönni a kormány tagjainak, hogy hétvégéről hétvégére - amúgy sem létező, vagy szűkre szabott szabadidejük terhére, a családi együttlétet nélkülözve - eljöttek a településekre, az ország háromezer településére, és próbálták az ünnep fényét jelenlétükkel emelni.
Végre megtanultunk ünnepelni, és mindannyian egy kicsit emeltebb fejjel nézhetünk a harmadik évezred feladatainak megoldása elé.
Még egyszer köszönet a kormány minden tagjának. (Taps a kormánypárti padsorokban.)