Felszólalás adatai

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szívesen folytatnám ott, ahol abbahagytam, csak közben Kósa Lajos képviselőtársam kiment. (Közbekiáltások: Itt van! - Dr. Navracsics Tibor: Itt ül mellettem. - Kósa Lajos dr. Navracsics Tibor mellett ülve: Itt vagyok!) Ja, bocsánat, elnézést. Szóval, a következő: Kósa képviselő úr elismerte, hogy mi a valós indok. A következő a problémánk. Ehhez képest a törvényjavaslat indokolásában egészen más szerepel. Akkor, amikor itt most már több ízben arra utaltam, illetve arra utaltunk, hogy mégoly nagy parlamenti többség előtt is vannak különböző korlátok, nemcsak független intézmények, hanem különböző eljárások formájában vannak korlátok, akkor itt gondolok az indokolásra, a korrekt indokolási kötelezettségre.

Tehát ha valaki előterjeszt egy képviselői indítványt, valaki beterjeszt egy törvényjavaslatot, akkor a valós indokot terjessze elő. Ezzel tisztelje meg a saját képviselőtársait, adott esetben a saját frakcióját és természetesen közvetve a magyar állampolgárokat. Itt most kiderül, hogy nem az a valós indok, mint ami egyébként a törvényjavaslat mögött szerepel. Ez az egyik problémánk, és ez most már nem az első eset, mert amikor ama bizonyos 24. § (5) bekezdést kivenni javasolták, akkor annak sem volt egy korrekt indokolása. Ez az egyik.

A másik: azt gondolom, hogy itt nem különböző személyekért fáj a fejünk, hanem intézményekért és intézményes megoldásokért. Nem fogom még egyszer ismételni: a mostani, hivatalban lévő OVB tevékenységével kapcsolatban komoly aggályaink vannak. Az a betlisorozat, amit Kósa Lajos felsorolt, természetesen nekünk is, ha úgy tetszik, csípi a szemünket, viszont nem ez az eljárás. Ha Kósa képviselőtársam azt kérdezi, hogy mit kéne tenni - hiszen ha önök nem cselekednek kétharmados felhatalmazottsággal, akkor önök, ha úgy tetszik, a választóknak tett ígéretüknek mondanak ellent -, természetesen lehet tárgyalni egy ilyen törvényjavaslatról úgy, hogy kellő időt hagynak, nem éveket, de mondjuk, heteket, hónapokat hagynak egy ilyen törvényjavaslatnak az átvitatására. Ha egy koncepcionális váltást szeretnének az OVB mandátumát illetően, legyen egy korrekt indokolás, és legyen korrekt vita. Ennyi pusztán a felvetésünk ezzel kapcsolatban.

És még egy: természetesen, ha egy bizonyos összetételű választási bizottság működésével nem vagyunk elégedettek, ez önmagában még nem indokolja azt, hogy átgondoljuk az egész intézmény működését, átgondoljuk a mandátumképzés eddigi rendszerét.

Amit Répássy Róbert elmondott a korábbi parlamenti többség gyakorlatával kapcsolatban, vélhetően igaza van. Amit Szászfalvi képviselőtársam bekiabált a jegybankkal kapcsolatos korábbi többségnek az eljárásával kapcsolatban, vélhetően igaza van. Vélhetően igazuk vannak akkor, amikor visszalőnek úgymond a szocialista képviselőcsoportra, hogy ők sem voltak nagyvonalúbbak az elmúlt négy, illetve nyolc évben. Emlékeztetném önöket arra, hogy a parlament nyitó ülésén az államfő, a ma még hivatalban lévő államfő vélhetően nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy önök a kétharmados többség birtokában legyenek különbek, mint a szerényebb többséggel rendelkezett előző kormányzati többség.

Az, hogy önök így sebtében, nem két-három nap, egy nap alatt benyújtanak egy független intézménnyel kapcsolatos törvényjavaslatot csak azért, hogy az önöknek, de adott esetben nekünk sem tetsző választási bizottságot leválthassák, ezzel önök ugyanolyan kisstílű módon járnak el, mint az önök által méltán kritizált korábbi parlamenti többség. Ezzel az eljárással, az ilyen eljárásokkal önök semmivel sem különbek az eddigi MSZP-SZDSZ-többségnél.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)