Felszólalás adatai

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Érdekes vitákat folytatott a parlament az elmúlt időszakban - a mai napon is -, mert egy sor kérdésben az ellenzék azt az álláspontját fejtette ki, hogy itt valamifajta súlyos merénylet, összeesküvés készül a demokrácia ellen, mivel a választók által kétharmados többséggel felhatalmazott frakciók a választók felhatalmazása alapján szeretnének javaslatokat tenni a Ház elé. Ebben az ügyben folyamatosan azt halljuk, hogy a kormánypárti frakciók az ellenfékek tudatos leépítésével vannak elfoglalva.

De ha meghallgatjuk az érvelést, akkor látjuk, hogy igazából kétfajta demokratikus fékrendszer működik, az egyik egy szocialista típusú fékrendszer, ami azt jelenti, hogy ha az adott demokratikus intézményrendszerben az ellensúlyt éppen a szocialisták uralják, akkor az rendkívül demokratikus, nagyon támogatandó, függetlenül attól, hogy a tartalmi munkájában a munka folyamán ez az intézmény betlit adott-e elő, vagy sem. Tehát ettől elvonatkoztatva, hiszen tudjuk, hogy az OVB, amelyet az előző parlament bízott meg 4:1 arányban, egy tökéletes betlit adott elő a választások lebonyolításakor, illetőleg egy sor határozatuk önmagának is ellentmondó képtelenség. Csak néhányat említenék ezek közül.

Az OVB ugyanazon a napon döntött két képviselőjelölt - akiket nyilvántartásba vettek - mentelmi jogáról. Mind a két képviselőjelölt a Btk.-nak ugyanabban a tényállásában volt marasztalva. Az egyiknek megadták a mentelmi jogot, a másiknak meg nem, két egymást követő határozatban, két teljesen egyforma ügyben. A másik: az OVB közölte - bár erre semmilyen felhatalmazása nincs a törvényekben -, úgy ítéli meg, hogy kampánycsendsértést követne el akkor, ha nem zárná le a szavazást akkor, amikor a szavazás egyébként véget ért 19 órakor, ezért ő a kampánycsendet önkényesen meghosszabbítja. A törvény erre semmilyen felhatalmazást nem ad.

(23.00)

Merthogy egészen addig, amíg az utolsó választó le nem adta a szavazatát, a kampánycsendsértés bizony befolyásolhatja a választások eredményét. Majd este 11 órakor a saját döntésével ellentétesen úgy döntött, hogy most már feloldja a kampánycsendet, és lehet közölni a végeredményt - mint tudjuk, az utolsó szavazó hajnali 2-kor adta le a voksát. Erre az OVB képes volt néhány óra leforgása alatt önmagának is ellentmondani; ha már egyszer félreértették a törvényt, és olyat vindikáltak maguknak, pedig egyébként az önkormányzati miniszter rendelete világos: a szavazás 19 órakor zárul. A törvények világosak, nincs ilyen lehetősége az OVB-nek. De ha már így értelmezték, legalább minimálisan lettek volna konzekvensek önmagukhoz, de ez sem ment.

Ehhez képest nem azt vizsgálják most, kedves képviselőtársaim, hogy betlit adott elő, tehát nem érdemes az OVB-nek ez az összetétele arra, hogy bármiben is demokratikus kontrollt vagy féket jelentsen, mert rosszul működött, hanem abban az aspektusban tárgyalják ezt a dolgot, hogy ha MSZP-s összetételű ez az ellenfék, akkor jó ellenfék vagy ellensúly, ha pedig nem MSZP-s, akkor rossz ellensúly. Azt gondolom, ez nagyon sajátos demokráciafelfogás.

Ráadásul - ezt önök is beláthatják - a kormánypártok számára teljes csapda. Ha az OVB az országgyűlési választásokon betlit adott elő - ezt egyébként senki sem cáfolta, önök is tudják -, akkor vajon ha a kormánypártok kétharmados felhatalmazással sem nyúlnak hozzá a dologhoz, és az OVB, miután tavasszal betlit adott elő, ősszel is betlit ad elő, akkor meg tudom mondani, hogy a választások után az ellenzék teljes napirend előtti kórusa arról fog szólni, hogy kérem szépen: ezek kormányoznak? Megvolt a felhatalmazás. Tudták, hogy betlit adtak elő, ők maguk nem szavazták meg az OVB beszámolóját - mert nem volt alkalmas arra, hogy megszavazzuk -, majd nem fogadták el a miniszter beszámolóját, majd nem csináltak semmit - ezek vezetik az országot! Ha sapka van, azért, ha nincs, azért.

Kedves Ellenzéki Képviselőtársaim! Ha már legalább olyan ügyben tárgyalunk, amiben önök is tudják, hogy az adott testület szakmai betlit adott elő, akkor azt árulják el nekem, hogy mit kellene tennünk. Hagyni? És mondjuk azt, hogy szocialista örökség? De hát már nem a szocialisták kormányoznak, ráadásul a fejünkhöz vághatják nyugodtan, hogy kétharmados felhatalmazást kapott a kormánypárt, ráadásul a szocialistáknak köszönhetően úgy kapott kétharmados felhatalmazást, hogy a szavazók tudatában voltak annak, hogy ha a Fideszt támogatják, akkor a Fidesznek meglesz az a támogatottsága és felhatalmazása a parlamentben, hogy az eddig rosszul működő rendszereket is megpróbálják kiigazítani. Az összes többi javaslatunk erről szól.

Emlékszem az előző parlamenti vitákra. Nem volt olyan képviselő, aki azt mondta volna, hogy a médiatörvény jó. Mindenki azt állította, hogy rossz. Nyilvánvaló volt, hogy ezt meg kellene változtatni. Érdekes módon még arra is emlékszem, hogy amikor a szocialisták számára volt kedvező egy alkotmányos abszurd helyzet - emlékszünk rá -, amikor '90-94 között a Magyar Köztársaság elnöke mindenfajta törvényi felhatalmazásnak fittyet hányva, egyszerűen pusztán azért, mert ilyen kedve volt, nem volt hajlandó eljárni az érvényes törvények alapján, és ezért nem volt érvényes vezetése a közmédiumoknak. Akkor ez nagyon demokratikus volt, és a demokrácia védelme volt, amikor egy alkotmányos mechanizmust az, akinek működtetnie kellett volna, nem volt erre hajlandó. Most, amikor az egész ügy kapcsán, az elmúlt húsz év tanulságait figyelembe véve - ráadásul egy olyan területen, ahol mindenki megmondta: a sajtótörvény nem jó, a közmédiumok szabályozása nem jó, azt a kuratóriumi rendszert, ahol a kis kuratóriumok, nagy kuratóriumok, sorsolásos alapon civilnek maszkírozott szervezetekkel várták, hogy ki milyen ajánlatot tesz különböző szavazási kezdeményezések kapcsán, amitől nevetségessé vált az egész rendszer működése - most ezt szeretnénk normálissá tenni, akkor ez nem jó, mert ajaj, itt valamifajta olyan ellensúly kivételéről van szó, ami az ellenzéknek nem tetszik.

De, kedves ellenzéki képviselőtársaim, egyébként a magyar parlamentáris demokráciában az ellensúlyt igazából a parlamenti döntéshozatali mechanizmusban a kétharmados szabályok léte adja - gondolják meg! -, és a választók annak tudatában szavaztak a Fidesz-KDNP jelöltjeire, hogy megadják azt a felhatalmazást, hogy itt a rendszert újragondoljuk. Egyetlen javaslatunk sem olyan, hogy szedjük ki ezt az egyébként legerősebb ellensúlyt, nevezetesen, hogy a parlament kétharmados szabállyal dönt. De azért akkor végig kell vizsgálnunk. Hát látjuk: az Alkotmánybíróság eljutott a működésképtelenség határáig, mert egy olyan jelölési rendszer volt, amiben egymásnak adtak mattot a politikai szereplők. Nincs elnöke - most már két éve - az Állami Számvevőszéknek, és ha végigvesszük ezeket az alkotmányos szempontból nagyon fontos intézményeket, amelyeknek működnie kellene, akkor igenis beláthatják, hogy a kétharmados felhatalmazást kapott kormánypárti frakciók felelőssége az, hogy ezt valamilyen módon működképessé tegyék. És nem tettünk egyetlen olyan javaslatot sem, amely a kétharmados szabályt kivenné a rendszerből. Mert az az ellenfék, az ellensúly igazi lerombolása.

Természetesen értelmezhetik az ellenzéki képviselők úgy az egész demokratikus konstrukciót, hogy az csak akkor működik megfelelően, hogyha az éppen aktuális ellenzéki parlamenti jelenlét és súly szerint igazodik el, de ennél azért stabilabb működésre kell törekedni.

Természetesen Novák Előd abban téved, hogy az alkotmányügyi bizottság különbizottsága, ami az új országgyűlési választásokra egy új választójogi rendszert szeretne a parlament elé tenni, nem az eljárási törvényre kapott felhatalmazást, hanem az anyagi szabályokra. Most pedig egy eljárási törvényt tárgyalunk. Ennek a tudatos összekeverése persze lehetséges, hogy egyébként az ebben az ügyben kevéssé tájékozódni tudó figyelőket, választópolgárokat megtéveszti, de azért mégiscsak a parlamentben, a törvények alkotásával foglalkozó képviselők vagyunk, ez, amit most tárgyalunk, egy eljárási szabály. Ráadásul nem is különösebben bonyolult, és szeretném megjegyezni, hogy önök jól ellenőrizhetik: akkor, amikor az Országos Választási Bizottság parlamenti megbízása történt, a most a szakmai egyeztetéseket követelők egyike sem vetette azt fel, hogy legalább az ellenzékkel kellene valamilyen minimális szinten megbeszélni azt, hogy az OVB összetétele hogyan alakul.

Azt gondolom, hogy abból a sajátos helyzetből adódóan, amit az előbb elmondtam - ha sapka van rajta, azért, ha nincs, azért -, az egyetlen lehetséges döntés az, hogy most a kormánypárti frakciók, miután az OVB a szocialisták által kinevezett tagokkal együtt betlit adott elő, ezt olyan működési struktúrává alakítjuk át, amikor az OVB-nek nem állandó felhatalmazása van - ha jól végzi a munkáját, ha nem -, hanem a mindenkori parlamentnek van módja újragondolni és értékelni az OVB működését. Az pedig végképp abszurd lenne, hogy a parlamenti többség nem fogadja el az OVB beszámolóját, ám az ügyben nem csinál semmit. Ennél következetlenebb magatartást el sem lehet képzelni.

Tisztelt Ellenzéki Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy támogassák ezt a javaslatot, mert egyébiránt, ha önök nem támogatják ezt, ennek az az olvasata van, hogy mégiscsak a régi OVB - annak az összes problémájával együtt - nyerte el az önök szimpátiáját. Azt gondolom, hogy ez rossz döntés lenne, és mindenképpen árulkodó abból a szempontból, hogy ki milyen aspektusból félti a demokráciát.

Elnök úr, köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)