Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár azt hiszem, szerencsés lett volna, ha Farkas képviselőtársam szólt volna először, mert gondolom, hogy a 269. módosító javaslatot ő is szeretné védeni, és megnyerni a jelen levő fideszes képviselőket meg kisgazda képviselőt ahhoz, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot. Itt arról van szó - hogy a rádióhallgatók is tudják, miről beszélünk e késő esti órán -, hogy a kormány hozzányúlt az adócsomag kapcsán, az adókról és járulékokról szóló törvénymódosítások kapcsán a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló törvényhez is; annak tulajdonképpen egy szakaszát kívánja módosítani, méghozzá úgy, hogy ez a felszámolást végző cégek számára rendkívül kedvezőtlen. Farkas Imre és más szocialista képviselők módosító javaslata elhagyni javasolja ezt a módosítást.

Itt ismételten szóba kell hoznom azt, hogy egy erőteljes pénzügyi szemlélet érvényesül a törvénymódosítás kapcsán, és ez a törvénymódosítás is eltekint a gazdasági hatástól, lehetne azt mondani, hogy teljesen elszakad a valóságtól. Én ezért nem bántom a Pénzügyminisztériumot, mert nyilvánvaló, hogy a saját szempontjait próbálja érvényesíteni, de egy kormánynak más szempontokat is figyelembe kellene venni, és nemcsak és kizárólag a költségvetési szempontokat.

Itt az általános vitában is és a bizottsági vitában is próbáltam érvelni amellett, hogy ez a törvénymódosítási javaslat a felszámolásokat végző cégek számára rendkívül kedvezőtlen lesz. Annak idején a regisztrációs díjat, amelyet most néhány hitelező esetében eltörölni kíván a kormány, azért vezettük be, hogy abban az esetben, ha a felszámolások lezárásánál nincs semmiféle vagyon, akkor is a felszámolást végző cégek valamennyi pénzhez hozzá tudjanak jutni, erre szolgál a regisztrációs díj. Nyilván csak olyan mértékig tudnak hozzájutni, amennyit a törvény felszámolási díjként számukra megállapít, és ha túl sok a befizetés, akkor ezt visszakapják azok, akik ezeket a regisztrációs díjakat befizették.

A bizottsági vitában elhangzott a kormányzat részéről az az érvelés, hogy nem kell a felszámolókat túlságosan sajnálni e miatt a regisztrációsdíj-elmaradás miatt, hiszen úgy is piaci alapon működnek, és megélnek a piacon. Ez az érvelés mutatta számomra azt, hogy igazából a kormányzat nincs tisztában kellő mértékben azzal, hogy mit is jelent a felszámolóknak ez a tevékenysége.

És még egy érv elhangzott a törvényjavaslat szükségessége mellett, szintén a Pénzügyminisztérium részéről: hogy itt tulajdonképpen azért sem indokolt megfizettetni az APEH-hel a regisztrációs díjat, mert igazából nincs mérlegelési lehetősége, hogy benyújtja a hitelezői igényt vagy nem nyújtja be, neki kötelező az államigazgatási eljárásban benyújtani a hitelezői igényt, és akkor gyakorlatilag kötelező megfizetni a regisztrációs díjat. Ez igaz, de igaz a felszámolók oldaláról is az a dolog, hogy nekik sincs mérlegelési lehetőségük, hogy a bíróságok által kijelölt felszámolásokat megcsinálják vagy nem csinálják meg. Nincs mérlegelési lehetőségük arra, hogy megnézzék azt, hogy a bíróság milyen céget jelöl ki felszámolásra, és ennek a cégnek milyen a vagyona, és ha van vagyona, akkor megcsinálja, ha nincs vagyona, akkor nem csinálja meg. Tehát a felszámolók oldaláról is felmerül az a kérdés, hogy van-e mérlegelési lehetőség, és ugyanarra a következtetésre tudunk jutni, mintha az APEH oldaláról közelítjük meg ezt az ügyet, hogy bizony sem az APEH-nek nincs mérlegelési lehetősége, sem a felszámolónak nincs mérlegelési lehetősége.

Ha ez így van, akkor pedig látni kell a valós folyamatot, azt, hogy egyre inkább olyan cégek kerülnek felszámolásra, olyan felszámolások kerülnek kijelölésre a felszámolók szempontjából, ahol egész minimális a vagyon, vagy inkább nincs is vagyon. És akkor elindul a felszámolási eljárás, aminek következtében a felszámolóknak folyamatosan jelentkezik a költségük. Nemcsak a közvetlen felszámolói költség, hanem amit az állam kasszájába is különböző díjakon, illetékeken keresztül meg kell fizetni, mert hiszen nem minden díjtól és nem minden illetéktől mentesíti a törvény a felszámolót, tehát meg kell fizetni ezeket a díjakat.

(22.30)

Onnantól kezdve, hogy a felszámoló elkezdi a munkáját, csak és kizárólag költségei merülnek, ami soha nem fog megtérülni a felszámoló számára, csak legfeljebb akkor, ha befejezi a felszámolást, és marad a cégben annyi vagyon, hogy a felszámolói díjra is futja. Ezen segített volna és ezen segít a regisztrációs díj, és miközben az APEH érdekében ugyanúgy elvégzi a munkáját a felszámoló, mint ahogy más hitelezők érdekében, aközben eljuthat oda a helyzet - az általános vitában konkrét számokat is mondtam, amiket most nem akarok megismételni -, hogy eljut oda a felszámoló, hogy végül egyáltalán nem térül meg a költsége.

Ebből pedig majd az fog következni, hogy nyilván, egyre több felszámoló jut arra a következtetésre, hogy ezt az úgymond, piaci tevékenységét nem fogja végezni, és kivonul a piacról. Ezt követően a megmaradó felszámolóknak egyre több olyan felszámolással kell szembesülniük, amiben nincs semmi vagyon a zárómérleg vagy a közbülső mérleg elkészítése után, és akkor nyilvánvaló, hogy a helyzet még inkább fokozódik. Egyfajta spirálba tud belemenni a folyamat, és két-három éven belül eljuthatunk oda, hogy nagyon kevés lesz az a piaci szereplő, aki ilyen tevékenységre vállalkozik. (Varga Mihály Tállai Andrással és Bánki Erikkel beszélget.)

Van egy nagyon rossz üzenete ennek a kormány által benyújtott módosító javaslatnak, ez pedig tulajdonképpen az az üzenet, hogy tudomásul vesszük azt... Államtitkár úr, az üzenetét majd kétpercesben tolmácsolja részemre. Nagyon sajnálom, hogy a gondolatmenetből kizökkentett az államtitkár úr egy ilyen 13-14 órás vita után, nem egészen helyénvaló, hogy ezt megteszi, de tudomásul veszem, hogy már más eszköze, érvrendszere nincs arra (Derültség.), hogy velem szemben vitázzon, és egyszerűen csak annyi lehetőséget hagy magának, hogy megzavarja a felszólalót a mondanivalójában.

Tehát vissza szeretnék térni arra, amit kifogásolok a kormánynak ebben a törvénymódosítási szándékában. A korábbi időszakban nem volt ritka az - lehet, hogy a napi gyakorlat ma is ez, ezt most nem tudom megítélni -, hogy azokra a cégekre terheli a költséget a felszámoló - nagyon helytelenül -, amelyeknek van bizonyos vagyona. A kormányzat ahelyett, hogy egy tiszta, világos elszámolás irányába vinné el a felszámolásokat, azt üzeni a felszámolóknak, hogy próbáljátok valahogy megoldani azoknak a cégeknek a felszámolását, amelyeknek nincs vagyona, és oldjátok meg azokból a cégekből, amelyeknek van vagyona. Ez nagyon rossz üzenet, tisztelt képviselőtársak és tisztelt államtitkár úr, ilyen üzeneteket nem lenne szabad küldeni a piaci szereplők irányába.

Azt gondolom, hogyha konzekvens lenne a kormányzat azzal az elvvel, amiről itt az imént az adózás rendjéről beszéltünk, akkor nemcsak az adózás rendjéről szóló törvényt próbálná olyan irányba formálni, hogy az a feketegazdaság szűkítése irányába hasson, hanem például a csőd- és felszámolási eljárásról szóló törvényben sem kellene olyan módosításokat belefogalmazni, ami éppen a felszámolókat egy helytelen, korábban követett gyakorlatra viszi.

Még egyszer - nem húzva az időt, elnök úr -, arra szeretném kérni a fideszes és kisgazda képviselőket, hogy a szocialista képviselők módosító indítványát támogassák, hiszen nem véletlen az, hogy a gazdasági bizottság ezt támogatta, mert a gazdasági bizottság képviselői azok, akik a legközvetlenebb kapcsolatban vannak a gazdasággal, és ők maguk nagyon jól átlátják azt, hogy ennek a törvénymódosításnak nemcsak hogy milyen pénzügyi hatása, hanem milyen gazdasági hatása van.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket, és várom az államtitkár úr kétpercesében az üzenetet.