Felszólalás adatai

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a kormány energiapolitikai előterjesztése a Ház javaslatainak köszönhetően kezd energiapolitikává válni. Örülhetünk annak is, hogy a kormánypárti képviselőtársaink határozottan véleményt nyilvánítottak az előterjesztésről, s módosító indítványaikkal lényegében helyre tették a határozati javaslatot, eközben nemcsak az energiapolitika tartalmi meghatározását javították, de az Országgyűlés egyetértésének elnyerése érdekében is értékelhető lépéseket tettek.

Tisztelt Ház! Elfogadva az energiapolitika téziseit, igen sok dolog marad, ami a végrehajtás során az Országgyűlés erős politikai kontrollját igényli, magyarán, nem dobhatjuk a gyeplőt a lovak közé. Erre mindenekelőtt azért van szükség, mert az energiapolitika tézisszerű meghatározása elégtelen lehet ahhoz, hogy a végrehajtás konkrét módja társadalmi, nemzeti szempontból optimális legyen, bár képviselőtársaim elsőként megtett javaslatai épp a társadalmi preferenciák szerinti optimumra vonatkoznak.

Tudjuk, az igényes szakmai előkészítés ellenére hiányolnunk kellett az előterjesztés mögül a szakmai megalapozó dokumentumot, ami a tézisek értelmezésében mértékadó lehetett volna. Ezért joggal tarthatunk attól, hogy a tézisek értelmezése a végrehajtás során torzul, a domináns érdekek s nem mindig s nem feltétlenül a magyar nemzetgazdaság érdekeinek hatására. Ilyen torzulással szembesülhetünk éppen az energiapolitika meghatározása közben, látva azt, hogy a kormány egy gazdaságfilozófia átgondolatlan alkalmazásával eszköztelenné teszi önmagát, az államot, hogy megvalósítson bármilyen energiapolitikát, sőt még az érdemi befolyásolás, a közjó megjelenítésének lehetősége is kétségessé válik a villamosenergia-szektor egészében.

Nem üres kijelentés-e ekkor, hogy az energiapolitikának az Európai Unió egységes belső energiapiacába történő integrálódásán keresztül kell hozzájárulnia Magyarország gazdasági versenyképességének növeléséhez? Nem kétséges-e ekkor, hogy mi lesz az energiapolitika vonatkozásában az, amit a magyar külpolitika és diplomácia prioritásrendszerébe kell illeszteni?

(12.40)

Ha érdemi irányváltás nem történik, az egész energiaszektorban nem lesz más eszköz a közérdek érvényesítésére, mint az, hogy az adóforintokból üdvözítő vagy üdvözítőnek tűnő projekteket, fejlesztéseket támogasson a mindenkori kormány. Ennek apropóján két dolgot is szóvá kell tenni. Vajon ki és hogyan dönti el, milyen kritériumok alapján, hogy mi az üdvözítő, mit és hogyan kell és lehet támogatni?

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintsük a határozati javaslatokat immáron abban az olvasatban, ahogy a kormánypárti képviselők is javasolták. Messzemenően egyetérthetünk azzal, hogy az energiapolitika célja egy, a források és a technológiák szempontjából kiegyensúlyozott rendszer kialakítása, amely diverz és ezáltal biztonságos, kiszámítható, sőt összhangban van a nemzeti éghajlat-változási stratégiával, és a lehetőségekhez képest a legjobban igazodik a fenntartható fejlődés követelményeihez.

Azt azonban nehéz elfogadni, hogy ne legyen egyértelmű tiltás az olyan törekvésekkel szemben, amelyek a primer energiaforrások és technológiák olyan irányú fejlesztését célozzák meg, ami egyfelől növeli az üvegházhatású gázok emisszióját - még ha jóval kisebb mértékben is természetesen, mint korábban -, másfelől pedig növeli a nemzetgazdaság egyoldalú importfüggőségét és kiszolgáltatottságát.

Bármennyire is tagadjuk, a piac a maga mechanizmusa és determinációja szerint működik, és a legfőbb mozgatója a nyereség. Ez helyénvaló is, ha más egyéb mechanizmusok léteznek a közérdek, a közjó érvényesítésére, de kérdezem, hogy egyáltalán léteznek-e?

Csak egy példát vegyünk: az atomenergiáról szóló törvény szerint új nukleáris létesítmény létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez, illetőleg meglévő atomerőmű további atomreaktort tartalmazó egységgel való bővítéséhez az Országgyűlés előzetes elvi hozzájárulása szükséges. Erre gondoltak igen helyesen kormánypárti képviselőtársaim akkor, amikor azt javasolták, hogy a kormány kezdje meg az új atomerőművi kapacitásokra vonatkozó döntés-előkészítő munkát, és a szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kellő időben terjessze az Országgyűlés elé. Hiszen elég nyilvánvaló, hogy a villamosenergia-igények és a források egyensúlya nemcsak Magyarországon, hanem a régióban is megbomlik a 2020 körüli évekre, s már ma időszerű a kapacitásfejlesztési preferenciákról gondolkodni, még ha igen szűkös lehetőségei is lesznek az államnak a fejlődést befolyásolni.

Tudjuk, az Országgyűlés politikai egyetértése után egy atomerőművi projekt újabb, immáron nem elvi, hanem konkrét műszaki-gazdasági megalapozást kap, rigorózus környezetvédelmi és nukleáris biztonsági engedélyezés alá esik, ami nem kevesebb, mint 5-7 év munkáját igényli. Ezalatt szinte folyamatosan a jogszabályok által biztosított keretek között és spontán módon is folyik a társadalmi vita, ahol a közérdek megnyilvánulhat és érvényre is juthat. Ezután kerülhet sor arra, hogy egy atomerőmű-létesítés elkezdődjön, és egy ilyen előkészítés után kaphatja meg a nukleáris energia azt a szerepet az ország villamosenergia-ellátásában, ami megilleti. Nem volt ez másképp, nem történt ez kevésbé alaposan a Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbítása esetén sem.

Mivel az időm lejárt, elnök úr, így majd a második részben folytatnám. Köszönöm szépen.