Felszólalás adatai

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy valamennyien ismerjük azt a magatartásformát, amikor egy-egy nagyhangú valaki fontos emberek társaságában mutatkozik, ezt a tényt valamilyen többé-kevésbé hihető formában lehivatkozza, majd mindenféle remények által hajtva arról győzködi a szűkebb-tágabb környezetét, hogy mi mindent intézett el, beszélt meg az adott magasságokkal.

Mindez néha persze csak mosolyt fakaszt, de ugyanez külpolitikai környezetben viszont rendkívül káros lehet. Amíg az ilyesmi itt, a Parlament folyosóin is gyakran megesik, és nem is örülünk neki túlzottan, addig az egész ország láthatja kárát, ha ezek a "képzelt riportok" külföldi szövegösszefüggésben születnek.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország nekünk szent, ám a külvilágnak csak egy ország, kormányostul, ellenzékestül, mindenestül. A külvilág értelemszerűen a mindenkori kormányt tekinti hivatalos kapcsolódási pontként, s nem kíván elmerülni a belpolitikai viszálykodásaink útvesztőiben. A külvilág természetesen az ellenzékkel is udvarias, de botorság lenne azt képzelni, hogy ez az udvariasság valódi tárgyalási pozíciókat jelent. A külvilág a mai diplomáciában mindig azt üzeni nekünk, hogy rendben, nyerje meg a választásokat az, aki tudja, viszont mindig is a hivatalban lévő kormány lesz a hivatalos tárgyalópartner.

(14.10)

Dőreség azt hinni, hogy várakozások vagy személyi szimpátiák felülírnák a nemzetközi realitásokat. A mai magyar parlamenti ellenzéki fővezér már többször nekifutott a semminek. Korábban a francia elnök elég jól láthatóan nem kívánta végighallgatni a Fidesztől megszokott gyalázatos hazugságokkal terhelt aktuális kormánypocskondiázást, máskor a német kancellár volt kénytelen hüledezni, majd kiigazításokat közölni egynémely hasonló indíttatású, ámde meg nem történt beszélgetések kapcsán, legutóbb pedig az orosz miniszterelnök gondolta roppant sürgősnek megvacsorázni az előző magyar szocialista miniszterelnökkel, mintegy ellensúlyozva bizonyos kioktatásokról felreppentett híradásokat.

De ha már képzelt riportokról beszélünk, fordítsuk meg a képletet: felelős magyar kormány vajon elkövetné-e azt a hibát, hogy egy általa elismert ország esetében az ellenzéket előnyben részesítené a legitim kormánnyal szemben? Ugye, nem? Kérdezem hát: használ-e Magyarországnak, ha az ellenzék be sem következett győzelme, sőt reményeim szerint be sem következő győzelme káprázatában az országunk valós érdekeitől elrugaszkodott külpolitikába fog, mintha a választásokat külföldön lehetne megnyerni?

Tisztelt Országgyűlés! A fenti gondolatsor arra kíván rávilágítani, hogy szakítani kell az oly gyakran előretörő provincializmussal. Nemzetközi kérdésekben a külvilág csak akkor tud hazánkhoz pozitívan állni, ha a magyar hang konszenzust, avagy, ha úgy jobban érthető, a külpolitikában nagykoalíciót sugall. Ennek hiányában a képzelt riportok szerzői csak azt bizonyítják magukról, hogy nemcsak esetlegesen egy korrekt kormányzásra, de a korrekt ellenzékiségre is alkalmatlanok.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)