Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓNYA PÉTER (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is egy pozitív elemével kezdeném az új életpályarendszernek, és ez pedig az, hogy végre évek óta várt bérfejlesztéshez, jól megérdemelt bérfejlesztéshez juthatnak a katonák. Azt gondolom, hogy az a fajta bérbefagyasztás, ami sajnálatos módon a szocialista kormányok alatt is tapasztalható volt, illetve az önök kormányzása alatt is, a köztisztviselői illetményalap befagyasztásával tényleg azt eredményezte, hogy elinflálták azt a bérfejlesztést, ami egyébként az előző Fidesz-kormány alatt egy jelentős béremelkedést jelentett a katonáknak. Azt gondolom, hogy épp itt volt az ideje, hogy valamilyen módon egyfajta bérrendezésre kerüljön sor a hivatásos katonáknál.

Ugyanakkor azért azt el kell mondanom, hogy önök kiszámítható életpályamodellről beszélnek, egy új életpályamodellről, kiszámítható életpályamodellről. Úgy tűnik ez a kiszámíthatóság, körülbelül annyira lesz kiszámítható ez az életpályamodell, mint amennyire gránitszilárdságú az önök Alaptörvénye, hiszen a 2012. évi CCV. törvénynél is már a preambulumban azt fogadták el, hogy kiszámítható életpályáról beszélnek, és gyakorlatilag 2013. év közepén lépett életbe és hatályba az a törvény. Ehhez képest most 2015-öt írunk, és újra megváltoztatják az egész, teljes illetményrendszerét a katonáknak, illetve az előmeneteli rendszerét. Ez sok minden, csak nem kiszámíthatóság.

Nem a kiszámíthatóságot biztosítja az, hogy teljes mértékben leválik az illetményalap egyébként a köztisztviselői illetményalapról, és leválik a rendészeti illetményalapról. Én tudom, hogy sok ilyen javaslat volt az elmúlt évtizedben, ugyanakkor az teljesen egyértelmű volt, és azt én katonaként végigéltem, és azt el kell mondanom, hogy 16 éven keresztül tárgyaltam a különböző kormányokkal akár a katonák, akár a rendvédelmi dolgozók bérfejlesztéséről, és az egyértelműen kiderült számomra, hogy lehet, hogy a katonáknak most lesz egy jelentős bérfejlesztése, de ez a fajta leválás a többiek illetményalapjáról középtávon és hosszú távon veszteséget fog okozni a katonáknak.

Ugyanis amíg egy békeidőben a politikusoknak ‑ és akár majd itt a patkóban is megnézhetjük, hogy ha éppen ezekről döntés lesz, hogy mennyi is legyen az illetményalap ‑ a saját béreikről kellett dönteni, addig saját maguk felé hajlott a kezük. Ugyanez elmondható volt a választásokat megelőzően, hogy a rendőrök bérfejlesztésére valahogy mindig volt forrás. Azonban ebbe a kategóriába már nem tartoztak bele a börtönőrök, adott esetben a tűzoltók és békeidőszakban a katonák sem, ugyanis azt mondták, hogy sokkal fontosabb az, hogy legyen közbiztonság, mert az a választási kampányban fontos, a többieknek meg megpróbálunk majd valamit, ami majd csurran-csöppen, azt odaadni.

Ha leválasztjuk ezt az illetményalapot, akkor nagyon könnyen, pillanatok alatt elválhatnak majd ezek az illetményalapok, elválhat a köztisztviselői illetményalap a honvédelmi illetményalaptól, és elválhat a honvédelmi illetményalap a rendészeti illetményalaptól, és nekem nincs kétségem afelől, hogy békeidőben ez a katonák rovására fog menni.

Az, hogy most sajnálatos módon kialakult ez a helyzet a szomszédunkban, Ukrajnában, egy picit most odaterelte a figyelmet a katonákra, és ennek következtében lehetett elérni azt, hogy egyébként az új életpályarendszerre, a rendőröknek megvalósítandó és politikailag fölvállalt új életpályarendszerre rá lehetett csatlakoztatni a katonákat is. Azonban ez nem lesz mindig így, úgyhogy a kiszámíthatóságot ez sem fogja biztosítani.

A kiszámíthatóságot nem biztosítja az sem, amire Demeter Márta képviselőtársam is utalt, ez pedig az indokolás nélküli felmentése az ezredeseknek és tábornokoknak, hiszen a katonák életpályája valóban egy olyan életpálya, amikor, ha valaki választja ezt a hivatást, főleg ha tiszti hivatást választ, akkor nyilvánvalóan valahol célja az, hogy elérje az ezredesi vagy tábornoki beosztást és rendfokozatot. Az, hogy ezekből a beosztásokból indokolás nélkül föl lehet valakit menteni, teljesen elfogadhatatlan. Azt gondoljuk, hogy elvárható az, hogy ha valaki egy ilyen beosztásba bekerül, akkor az a minimum, hogy indokolják meg azt, hogy miért mentik föl ezt a magas beosztású főtisztet vagy éppen tábornokot.

Még az a szerencse, hogy azt nem vették át, ami egyébként a Hszt.-ben bejön, hogy még rendfokozatában a tábornokot vissza is lehet minősíteni. Örülök neki, hogy ez legalább nem került be. Nem kell mindent átvenni egyébként a Hszt.-ből. De az mindenképpen érdekes, hogy azzal indokolják egyébként a felmentés lehetőségét, hogy ez van benne a Hszt.-ben. Ha van egy külön jogállási törvény, akkor adott esetben lehet ezt alkalmazni, és miután a katonák NATO-tagországhoz is tartoznak, nem feltétlenül kell alkalmaznunk minden egyes ilyen dolgot.

Érthetetlen egyébként ‑ hogy egy-két részletre is kitérjek ‑, benne van a törvénytervezetben, indokolás nélkül, hogy a főhadnagyokat az elkövetkezendő két évben soron kívül századossá kell előléptetni. Semmiféle indokolást nem találtunk egyébként arra, hogy miért is gondolják így.

Ennél talán nagyobb problémát jelent a honvédelmi szolgálati díj megállapítása és abban az évek megállapítása. Nagy valószínűséggel olyan emberek készítették ezt a táblázatot, akik életükben nem voltak sorkatonák, vagy éppen nem végezték el a katonai főiskolát.

(18.20)

Ugyanis annak, hogy gyakorlatilag a tényleges szolgálati időre számítják, az a következménye, hogy ha valaki úgy lett hivatásos katona, hogy előtte letöltötte a sorkatonai szolgálatát vagy éppen elvégezte a katonai főiskolát, hogy az nem számít be a honvédelmi szolgálati díjnál számított szolgálati időbe, ez teljes mértékben érthetetlen és elfogadhatatlan. De az is elfogadhatatlan, hogyha valamelyik másik rendvédelmi szervtől megy át katonának, és azt sem számítják be ezekbe a szolgálati időkbe. Szerintem, aki a sorkatonai szolgálatát követően hivatásos állományúvá vagy szerződéses állományúvá vált, az abban az időszakban ugyanúgy honvédelmi szolgálatot teljesített. Az, hogy ez nem számít be az évekbe, elfogadhatatlan és érthetetlen is.

A fokozati vizsgáztatással, tehát az oldalirányú mozgással több problémám is van. Az egyik az, hogy nem látjuk annak a lehetőségét, hogy hogyan fog ez megvalósulni, hiszen különböző időpontokban több száz embert kell majd ilyen vizsgáztatáson keresztülvinni. A gyakorlatban még nem igazán látható, hogy ez miként fog megvalósulni. Nagyon örülnék, ha erről tudna majd valamit mondani a miniszter úr.

Ennél talán nagyobb probléma, hogy kitesszük ezeket az embereket vizsgáztatásnak, és az látszik itt, hogy a megfelelő pénzt nem nagyon tudják a rendszerben biztosítani, hiszen tized- és századrészekkel emelkedik a szorzószám. Ez azt jelenti, hogy ha valaki oldalirányú mozgásban leteszi a vizsgát, és a vizsgakövetelményeknek megfelel, akkor durván 1500 forint nettóval fog emelkedni a bére. Azt gondolom, hogy egy ilyen vizsgáztatási rendszerhez valamivel nagyobb mozgásteret kellett volna biztosítani. Nem feltétlenül motiváló ez a dolog.

Visszatérnék a Demeter Márta által elmondottakra. A beígért biztosítási rendszert nyilván nagyon fogják várni majd a katonák, de ki tudja, hogy ebből mi lesz, mi fog ebből megvalósulni és hogyan, hiszen erre kidolgozott koncepciók még nincsenek. Viszont a szolgálati nyugdíjrendszer megszüntetése a bent lévő állománynak óriási törést okozott, és nyilván azoknak is, akik egyébként már szolgálati nyugdíjasok voltak, ugyanakkor ezt az átmeneti időszakot nem igazán kezelik. Számos volt katonatársam került úgy az utcára, hogy gyakorlatilag bent maradt a rendszerben, majd megszűnt az alakulata, és utána utcára került, mert szolgálati nyugdíjba nem vonulhatott, s ugyanakkor megfelelő beosztást sem tudtak számára biztosítani.

Itt lett volna a lehetőségük, hogy korrigálják azt, amit törvénysértő módon önök megszüntettek, hiszen 2007. december 1-jével mindenkinek rögzítették a szolgálati nyugdíját, akinek legalább húszéves szolgálati jogviszonya volt, ezzel garantálva az állam és a kormány által, hogy rájuk az akkor hatályos nyugdíjjogszabályok és szolgálatinyugdíj-jogszabá­lyok fognak vonatkozni. Ez törvényben garantált rögzítés volt, és pont azért került be a szakszervezetek és a kormány közötti megállapodásnak megfelelően a Hjt.-be és a Hszt.-be, hogy megállítsák azt a fajta tömeges kiáramlást, ami az állomány részéről megindult. Azokat az embereket, akik annak ellenére bent maradtak a rendszerben, hogy tudták, a szolgálati nyugdíjrendszer 2012. január 1-jével meg fog szűnni, ezeket büntetjük most azért, mert tovább szolgáltak, és vállalták a továbbszolgálatot azokkal szemben, akik korábban elmentek nyugdíjba. Azt gondolom, hogy ez erkölcstelen is, nem csak törvénysértő. Itt lenne a lehetőség arra, hogy ezt valamilyen módon visszamenőleges hatállyal kezeljék.

Azt gondolom, hogy a munkaerő-piaci pótlék egy jó gondolat, hiszen számos olyan speciális beosztás van a Magyar Honvédségben, amelyek különböző civil végzettséghez vannak kötve, és adott esetben a civil munkaerőpiacon is eladhatók, ahol jóval magasabb bérrel preferálnák ‑ akár a versenyszférában, de akár még a közszférában is ‑, ugyanakkor a kettő együtt, az átjárhatóság a közszolgálatból és ennek preferálása, a Magyar Honvédséghez civilek átjárhatósága és adott esetben katonává minősítése, és közben utólagos követelmény teljesítésének az engedélyezése náluk azért gyanakvást kelt az emberben, mert már láttunk arra példát, hogy pártkatonákkal vagy pártfunkcionáriusokkal feltöltik a Magyar Honvédséget, és ha ezt még el is tudjuk téríteni egy 650 százalékos bérpótlékkal, akkor ez egy jó életpálya lehet. Ugyanakkor az teljesen felboríthatja a katonai életpályát, a katonai előmenetelt, ha ilyen embereket behozunk a rendszerbe a jövőben, márpedig a jelenlegi rendszer és a törvénymódosítás ezt lehetővé teszi. Nem állítom, hogy ezzel élni fognak, de ha lehet élni ilyen dolgokkal, akkor láttunk már karón varjút, és számos esetben tapasztaltuk azt, hogy egy adott politikai kurzusváltást követően ‑ és ez jellemző volt a szocialista kormányra is, és jellemző önökre is ‑ úgy hoztak be és úgy léptettek elő különböző rendfokozatokba embereket, hogy közben a katonák végigjárták, végigtaposták a saját életpályájukat, aztán egyszer csak bekerültek emberek, akik hirtelen tábornoki meg mindenféle beosztásokba kerültek. Ennek a veszélye sajnálatos módon fennáll.

Szintén érthetetlen, hogy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatot miért kell külön preferálni a 6. számú mellékletben úgy, hogy ugyanakkor a Magyar Honvédség összhaderőnemi parancsnoka nincs nevesítve, és nincs nevesítve a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója sem, míg a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat igazgatója külön nevesítve van a 6. számú táblában. Ha már őt nevesítjük, akkor legalább a hasonló szintű vezetőket próbáljuk meg nevesíteni, mert ez azt a látszatot kelti, mintha a miniszter úr saját titkosszolgálata fontosabb lenne, mint mondjuk, a Magyar Honvédség összhaderőnemi parancsnoka.

Még annyit: azt gondolom, hogy a szakszervezeti jogosítványok visszaadása vagy legalábbis erősítése az önök érdekeit is szolgálná, hiszen egy konstruktívan együttműködő szakszervezet, amelyik megfelelő szakszervezeti jogosítványokkal rendelkezik, az önök szakmai munkáját is segítheti. Jelen pillanatban teljesen ellehetetlenítették a szakszervezetek tevékenységét.

Azt is fontos megemlíteni, hogy a jelenlegi köztisztviselői illetményalappal kezdjék meg az új életpályarendszert, már csak azért is, mert ha a 38 650 forinttal számoltak, akkor nem ártana megnyugtatni a katonákat, hogy nem egy alacsonyabb illetményalappal akarnak kezdeni.

A nyelvpótlékokkal kapcsolatban egyetértek Mirkóczki Ádám képviselőtársammal. Ahogy a Hszt.-ben, úgy célszerű lenne a Hjt.-ben is nem külön preferálni például a német és a francia nyelvet, hiszen legalább annyira fontos, hogy az orosz, szerb vagy román nyelvtudással rendelkező embereket hasonlóan preferáljuk, hiszen a kétoldalú katonai kapcsolatokban legalább annyira fontos, hogy ők tudják használni ezt a nyelvet.

Ennyit kívántam gyorsan elmondani, és le is járt az időm. Módosító indítványokat nyilván fogok még benyújtani. Köszönöm szépen.