Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! E késői órában néhány olyan kérdésről szeretnék szólni elsődlegesen, ami inkább nem az egyes felszólalásokra történő közvetlen reagálást jelent, hanem stratégiai kérdést, a jövő államigazgatását, szélesebb értelemben közigazgatását jelenti.

Egyrészt a kormány elfogadta a közigazgatás stratégiáját, amelyik jelentős részben a 2014-20-as szabályozási rendszerben a jövőt illetően határoz meg olyan stratégiai célokat, amelyek jelentős mértékben kihatnak az államigazgatásra is. Ennek az egyik fontos része például az elektronikus ügyintézés, az elektronikus közigazgatás kiterjesztése. Ez ügyben az állam célja az, hogy hosszú távon, 2018-ig 3,5 millió háztartásba elvigye a szélessávú internetet. Innentől kezdve az a probléma nem áll fenn legtöbb esetben, amikor elektronikusan hozzá lehet férni az államigazgatási eljárásokhoz, hogy elektronikusan akár munkaidőn kívül is, akár otthonról is lehet ügyeket intézni. Ez különösen igaz ‑ ahogy B. Nagy László elmondta ‑ a vállalkozásokra is, hiszen a vállalkozásoknak van a legkevésbé idejük arra, hogy adott esetben még egy integrált ügyfélszolgálati ablaknál, az úgynevezett kormányablaknál is sorba álljanak.

Ehhez tartozik az, hogy amennyiben az Európai Unió az operatív programok közül a közigazgatási operatív programot is elfogadja, jelentős uniós forrás áll rendelkezésre majd ezeknek az ügyeknek a kivitelezésére az elkövetkezendő európai uniós költségvetési időszakban. Ez azért fontos, mert az imént elhangzott, hogy nincs közel a szolgáltatás adott esetben az állampolgárokhoz. A mi elképzeléseink szerint minden olyan ügyintézési ponthoz, ahol jelen pillanatban ügyintézés történik önkormányzatnál, ott az állam megjelenik a kirendeltségek útján, illetve az ügysegédek útján. Az ügysegédek kerülnek olyan elektronikai eszközökkel történő felszerelésre, amelyek következtében gyakorlatilag helyben, akár segélyezetti ügyekről, akár más hatósági ügyekről van szó, mintegy 2500 ponton az országban, ahol közös hivatalok vannak, ezt a feladatot elvégezhetik.

Itt csatolnék vissza egy korábbi felszólalóhoz, Korózs Lajoshoz, aki már nincs a teremben, aki azt mondta, mi az, hogy papír alapon is be lehet venni a családtámogatási rendszert. Pont az a helyzet ebben az ügyben, hogy eddig csak a megyeközpontokban lehetett benyújtani ezeket a kérelmeket. Mi kiterjesztjük, jelenleg még az informatikai rendszer nem tudja, mert még csak a TÉBA rendszer ‑ ami itt előkerült ‑ tudja azt, hogy húsz helyre tudja elvinni ezt a szolgáltatást, mi pedig ezt kibővítenénk 197 helyre, az összes járási székhelyre. De mivel ennek az informatikai kiépítése ‑ hiszen még a törvényjavaslatot tárgyaljuk, tisztelt képviselőtársaim ‑ nem készült el, ezért a járásokban papír alapon is, közelebb az ügyfelekhez tudjuk ezeket a kérelmeket bevenni. Amint kiépül a továbbfejlesztett változata a TÉBA rendszernek, az azt jelenti, hogy a húsz ügyintézési helyet 197-re sokszorozzuk meg az elkövetkezendőkben. Ez egyébként a szolgáltató állam egyik ismérve, hogy a találkozási pontokat, ahol az állampolgárok találkozhatnak az állammal, megnöveljük.

Ami pedig az ágazati érveket illeti, ha nincs valaminek egy ágazati megfelelője, ha nincs, mondjuk, építésügyi minisztérium, akkor nem épülnek házak? Vagy ha nincs sportminisztérium, akkor csökken az olimpiai aranyérmek száma? Azt gondolom, hogy nem ezen múlik a rendszer, hanem mindig a szabályozás oldaláról kell ezeket vizsgálni, és amennyiben a szabályozás olyan kritériumokat állapít meg egy-egy ágazat oldaláról, amit egyébként az ügyintézőnek minden oldalról végig kell vizsgálni és végre kell hajtani, abban az esetben ezek az ágazati érdekek nem csorbulnak, akármilyen szervezetrendszerben is vannak. Az integráció pont azt jelenti, hogy a pufferidők ‑ már bocsánat, a kifejezésért ‑ szűnnek meg egy-egy eljárásban. Hiszen pont a belső informatikai, szervezeti szakrendszerek összehangolása egy rendkívül nagy feladat lesz az elkövetkező években, mert ma Magyarországon ágazati szakrendszerek működnek, amelyeknek az összehangolását az informatikai fejlesztések során pedig volt ‑ én emlékszem még, Baja Ferenc talán kormánybiztos is a szocialista képviselőtársaink részéről ‑, aki ezt felügyelte. Ehhez képest ágazati különböző fejlesztések születtek meg, nincsenek interfészek, de nem akarok itt, mivel nem értek hozzá ilyen mértékben, informatikai előadást tartani. Csak szeretném elmondani, hogy az integrációban ezekkel az ügyekkel is meg kell mindannyiunknak küzdeni.

Amit szeretnék elmondani Staudt Gábor képviselőtársamnak: ma közkeletű szóval tudom azt mondani, hogy bizonyos profiltisztítás zajlik az államigazgatásban. Az állami feladatok az államhoz kerülnek a járási hivatalokon keresztül, az ügysegédeken, a kirendeltségeken keresztül. Így például a segélyezési rendszerben a normatív módon adható segélyezési rendszer ‑ ahol megszabja az állam, hogy alanyi jogon milyen normatív szabályok mellett lehet ezeket a segélyeket kiadni ‑ kerül az államhoz, a járási hivatalokhoz.

(20.20)

Ez egy nagyon nagy feladat lesz egyébként, ezek a jegyzőktől átkerült feladatok. Ami pedig az adható segélyeket illeti, amivel kapcsolatban a képviselő úr az aggályát fejezte ki, adott esetben a környezethez való viszony vagy a porta rendben tartásával kapcsolatos kérdéskör, azt a helyi önkormányzat továbbra is szabályozhatja az adható segélyeknél. És hogy miért ez a változás? A helyi településen ismerik leginkább egymást az emberek, ott tudják a segélyek elosztásánál a helyi erőforrásokat leginkább a nehéz sorsú emberek irányába közvetíteni, illetve nyújtani, ezért aztán a szabályozást is ehhez lehet igazítani. Én nem aggódom azért, hogy nincs meg az a belső szolidaritás egy faluban, akár 300-an laknak ott, akár kétezren laknak azon a településen, hogy a nehéz sorsú polgártársaikat ne tudnák támogatni.

Ami pedig a főépítészt illeti ‑ mondom Staudt képviselő úrnak ‑, azok továbbra is bennmaradnak a rendszerben, a kormányhivatali rendszerben megyei főépítészek lesznek, akik továbbra is ellátják ugyanazt a feladatot. Eddig is bent voltak egyébként, jelentem, csak voltak területi főépítészek, akik adott esetben két-három megyére látták el a feladatot.

Felmerült a jogorvoslat kérdése is. Erre Ikotity képviselő úrnak részben már válaszoltam, amikor Sallai R. Benedeknek válaszoltam az imént. Szeretném elmondani, hogy a jogorvoslati rendszert is hosszú távon végig kell gondolni, hogy hol lehet ebbe a jogorvoslati szabályozásba olyan új elemeket behozni, amelyek megfelelnek az európai uniós joggyakorlatnak is, és megfelelnek azoknak a belső szabályoknak is, amelyeket mi kialakítunk. Itt végig kell gondolni adott esetben a közigazgatási bíráskodás létét is, hiszen végső soron a bíróság mondja ki mindig az ügyeket. Az egy régi, szocialista eljárási mód volt még 1990 előtt, hogy a teljes szabályozást tartsuk a közigazgatási rendszeren belül, mert akkor mi döntünk ezekben a kérdésekben, és én azt gondolom, hogy helyes az uniós és az általunk meghozott szabályozás is, mely szerint a végső szót jogszabálysértés esetén a bíróság mondja ki a jogorvoslati eljárás során.

Szeretném megnyugtatni Korózs Lajos képviselőtársamat is, aki már eltávozott a teremből, hogy a TÉBA-rendszert ugyanúgy fogjuk működtetni, mint ahogy az imént is elmondtam, a Magyar Államkincstár részéről átkerülnek, átkerülnek a munkatársak, átkerül maga az informatikai rendszer, ami kifejlesztésre került, ezt mi szeretnénk továbbfejleszteni. (Pillanatnyi szünetet tart.) Bocsánat, elnézést kérek, elnök úr.

Én azt gondolom, hogy ez egy szakmai előterjesztés, én a politikai, olyan jellegű felhangokra most nem kívánok reagálni, amelyek néhány képviselőtársam részéről itt megnyilvánultak, hiszen a két törvény, amely a parlament előtt fekszik, amelynek a általános vitáját korábban lefolytattuk, illetve ez a törvény, amelynek az általános vitája az imént, itt a szemünk láttára zajlott le, ez a kettő egymást kiegészíti, összeér, és így alkot kerek egészet.

Ami pedig a határidőt, a március 1-jét illeti, mi is úgy láttuk, és ebben egyetértettünk egyébként a képviselőtársak javaslatával is, hogy egy hónappal arrébb tettük a hatálybalépés időpontját, pont azért, mert a munka nem most kezdődött. Folyamatos egyeztetés zajlik a belső és a külső integrációról az ágazati szervekkel, a szakszervezetekkel, tehát van egyeztetés társadalmi szervezetekkel, tegnap is lefolytattunk egy ilyet, a különböző ágazatokat illetően, a bányászszakszervezettől az egyéb szakszervezetekig, illetve mind a stratégiát, mind pedig magát az előterjesztést megküldtük a szakmai szervezeteknek is, és ahol tudtuk, a javaslatokat beépítettük a rendszerbe. Ez tehát nem önmagában csak egy kormányzati előterjesztés, hanem ez ennél szélesebb, társadalmi egyeztetésen alapuló előterjesztés is. Ezért mondom azt, hogy túlzott aggodalmakat fogalmaztak meg a tisztelt képviselőtársak.

Én azt gondolom, hogy mint ahogy mondjuk, a puding próbája az evés. Természetesen az átalakítás sehol, semmilyen rendszerben nem megy zökkenők nélkül, de ha visszaemlékszünk, ugyanilyen aggodalmakat fogalmaztak meg a járási hivatal kialakításánál, és azért ma már nem vitatott kérdés az, hogy a járási rendszer egy bevált, jól működő államigazgatási egysége, az alsó szintje a területi közigazgatásnak. Amikor az új önkormányzati rendszer bevezetődött 1990-ben, ott is mindenki aggódott, hogy mi lesz, jogszabályok sem voltak, hiszen a régi, szocialista jogszabályok voltak részben érvényben, akkor alakult meg egy új parlament, és az is betöltötte eddig, az elmúlt időszakban azt a szerepet, amit akkor a jogalkotók szántak neki.

Én azt gondolom, adják meg a bizalmat ennek a rendszernek és a területi közigazgatást illetően, hogy fogunk olyan eredménnyel járni, és én azt gondolom, hogy mindig az ügyfél az első, ahogy B. Nagy László is mondta, hogy az ő szempontjukat vegyük figyelembe, természetesen a jogszabályi megfelelőséget is figyelembe kell venni minden eljárásnál. Ha ezt a kettőt össze tudjuk hozni egy integrált szervezeti rendszerbe, az ügyfelek találkozási pontjától az államigazgatással végső soron a végeredmény eldöntéséig, akkor azt gondolom, hogy talán túlzóak azok az aggodalmak, amelyek a képviselőtársak részéről megfogalmazódtak.

Azt kérem, hogy adják meg a bizalmat ennek a rendszernek, reméljük, és minden remény megvan, hogy a szabályozás beváltja a hozzá fűzött reményeket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)