Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ikotity István képviselőtársam már érintőlegesen említette a környezet- és természetvédelmi intézményrendszerrel kapcsolatos aggályokat, ezt szeretném részben kifejteni, ugyanis ez a folyamat az, ami részben politikai tevékenységemből adódóan, részben korábbi életemből adódóan leginkább aggaszt.

El kell mondjam, hogy ezt a folyamatot 2005-ben a Gyurcsány-kormány kezdte el, amikor a nemzetipark-igazgatóságoknak az önálló természetvédelmi hatósági jogkörét elvonta, és létrehozta a köteviféket, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi főfelügyelőségeket. Már akkor egy nagyon nagy természetvédelmi érdeksérelem következett be abból adódóan, mert míg korábban, ha volt egy fejlesztés, szakhatóságként közreműködő önálló szakhatóságnak a véleményét figyelembe kellett venni, az ezt követően felálló együttes hatóság esetében ezt nem kellett, hiszen ha volt egy vízügyi engedélyezés, mondjuk, akkor a vízügyi osztály megkapta az engedélyezést, és a társosztály esetleges véleményét kikérve vagy figyelembe vette azt, vagy nem vette figyelembe.

Ennek a folyamatnak a csúcsosodása az, amit most látunk, hiszen már nem is szakmán belül, nem is természetvédelmi és nem is környezetvédelmi rendszerről beszélünk, és nem is arról, hogy olyan emberekhez kerüljön, hanem minden egyes szakigazgatást összekutyulunk, azt feltételezve, hogy itt olyan kormányhivatalok vannak, ahol mindenre van kompetens szakember. Pedig a tapasztalat az, hogy ez lehetetlen, mert nincs mindenre kompetens szakember, mert nem lehet hatékonyságot növelni úgy, hogy mindenkit megtartunk, hiszen teljesen más a hatóságok létszáma, és nem lehet ugyanannyi közigazgatási hivatalban a lényegesen más számú szakhatóságok létszámát beolvasztani. Ez az aggály azért kiemelkedő, mert gyakorlatilag a legnagyobb nyomás, a legnagyobb probléma a természeti erőforrások túlhasználatából adódik.

Egy normális, fenntartható gazdaság alapja az ország természetierőforrás-tartaléka. Ezt tudja a miniszterelnök úr édesapja, aki olyan helyeken csinál bányát, ahol Natura 2000-es területek vannak, és nyilván zavaró a környezetvédelmi szakhatóság esetleges jelenléte, de tudja minden egyes földműves is, hiszen a termőföldek fölötti rendelkezés a természeti erőforrások fölötti rendelkezés, és az a gazdaság alapjának a megteremtése. Ebből adódóan a környezeti és természetvédelmi szakigazgatásnak lenne az a feladata, hogy határokat és korlátokat szabjon, hogy mi a használat fenntartható mértéke.

Azonban egy olyan rendszerben, ahol ezeknél a hatóságoknál nincs megfelelő szakigazgatási személyzet, és esetlegesen ‑ ahogy a jelenlegi jogszabályban is szerepel ‑ szakértő kirendelésével kell álláspontot megismerni, ez nem lehetséges. Azért nem lehetséges, mert míg van egy önálló szakhatóság, addig a szakhatósági álláspont figyelembevételére van kötelezettsége az alapból eljáró hatóságnak, addig ezt követően erre nem fog sor kerülni, ezt követően mondhat, amit akar a szakértő vagy egy társosztály, mert úgyis a kormányhivatal fogja a döntést meghozni. Ez hosszú távon nyilvánvalóan Magyar­ország természetiérték-gazdagságának a károsodásával jár együtt.

De hogy ez ne következhessen be, van is a magyar jogban erre tapasztalat, hiszen nemcsak a jelenlegi Alaptörvényben, hanem az ezt megelőző alkotmányban is alkotmányos alapjog volt az egészséges környezethez való jog. Az egészséges környezethez való jog tekintetében az Alkotmánybíróság számos esetben hozott különböző döntéseket, és egyik ilyen döntés az az alaphatározat, ami tiltja a környezetvédelmi jog követelményeinek megváltoztatását. Ebből adódóan bennünk nyilvánvalóan felmerül ‑ és majd a részletes vitában el is mondjuk ‑, hogy ez az intézkedés alapvetően alkotmányellenes, ugyanis az említett alaphatározat tiltja az anyagi normák tekintetében a visszalépést, az eljárásjogi rendelkezések tekintetében a visszalépést és a szervezeti normák tekintetében például környezetvédelmi és más hatóságok összevonását és megszüntetését.

Abból adódóan, hogy ez az alkotmányos korlát rendelkezésre áll, eleve felmerül az egész jogszabálytervezet jogszerűsége, mindamellett, hogy jó néhány egyéb problémát is felvet. Mikor első olvasatra megnéztem ezt a tervezetet, akkor is aggályokat keltett bennem, hogy itt esetlegesen valami disznóság van a dolog mögött, de onnantól kezdve, hogy Vas képviselő úr képviselte a kormánypártok álláspontját, már szinte biztos voltam benne, mert őrá osztják ‑ szegényre ‑ mindig az ilyen hálátlan feladatokat, mikor valamit el akarnak bújtatni. Nyilvánvalóan erre találtam nyomokat azzal, hogy ez megalapozhatja nemcsak a környezet- és természetvédelmi intézményrendszer önálló felszámolását, de megalapozhatja az önálló természetvédelmi intézményrendszer szakigazgatáson kívüli felszámolását is, úgy, mint például a nemzetipark-igazgatóságok esetében ez felmerülhet.

Jelen pillanatban ugyanis ez egy nagyon furcsa hatósági helyzet, hiszen a nemzetipark-igazga­tóságok nem hatóságok, ellenben az általuk foglalkoztatott természetvédelmi őrszolgálat hatósági személyek, közvetlenül a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi főfelügyelőségeknél kellene hogy helyet kapjanak. Ez a jogszabály ennek a rendszernek a feloldásával járhat, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag megszűnhet az, hogy a terepen környezet- és természetvédelmi szakismerettel rendelkező emberek felügyeljék hazánk környezet- és természetvédelmi értékeit.

Nyilvánvalóan a részletes vitában lesz mód módosítókkal és egyéb eszközökkel pontosan feltárni azt, hogy mi miatt is jelent veszélyt ez a tervezet a környezet- és természetvédelemre, de addig is árulkodó jó néhány dolog, ami Kovács államtitkár úr felvezetőjében elhangzott.

Először is: a hét folyamán Bangóné képviselő asszony már felolvasta azt a szószedetet, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma hogyan változtatta meg a köznyelvben használt kifejezéseket, stadiont sportlétesítményre és szegénységet rászorulókra, én már akkor szóvá tettem, hogy a kormányzat pedig a gazemberségre a hatékonyság szót használta mint politikailag korrekt kifejezést. A hatékonyság itt is ezt szolgálja.

Én nem tudom, hogy az államtitkár úr tapasztalat alapján miért gondolja azt, hogy a közigazgatási és szakigazgatási eljárásoknak a legfontosabb indikátora a határidő, mert az én véleményem szerint nincs így. Lehet ügyfélbaráttá tenni, de akkor meg kell szüntetni a hatóságokat, meg kell szüntetni azt, hogy engedélyezési eljáráshoz kell kötni, ha nem akarják ezt. De arra, hogy egy-egy ügynek a környezeti hatásait meg lehessen vizsgálni, hogy az európai uniós joggal az hogyan fog harmonizálni, erre nem biztos, hogy a gyorsított eljárások alkalmasak lesznek.

Ugyanígy egy kicsit álszentnek érzem azt az eljárási költségek tekintetében megfogalmazott érvet, hogy az eljárási költségek jelenleg magasak, és majd az összevont hatóságokkal ez megváltozik, és lényegesen olcsóbb lesz. Kérem szépen, jelen pillanatban senki nem tart a kormányzat fejéhez egy fegyvert, hogy fenn kell tartani az eljárási díjakat. Azt meg lehetne úgy is szüntetni, ha az önálló szakigazgatási rendszert megtartom. Meg lehet tartani úgy a környezet- és természetvédelmi szakigazgatási intézményrendszert, hogy az eljárási díjak mértékét lecsökkentem vagy megszüntetem. Ez lenne a helyénvaló. Az lenne a helyénvaló, ha valójában azt szeretné a kormány, hogy csökkenjenek és egyszerűsödjenek az eljárások.

Mikor az ilyen Habony-műhelyből kijött kifejezéseket, hogy bürokráciacsökkentés, hallom, akkor nyilvánvalóan felmerül jó néhány érv, hogy az elmúlt időszakban a járási hivatalokkal, az összevont hivatalokkal nem ezt láttuk, bonyolult rendszer jött létre, az emberek kistelepüléseken, a saját lakóhelyükön nem férnek hozzá alapvető közigazgatási eljárásokhoz. Ez nem bürokráciacsökkentés, ez utazásnövelést igénylő rendszer növekedése.

Ugyanígy felmerült ez, mikor néhány héttel ezelőtt az Igazságügyi bizottságnál jártam, hogy azon jogszabály-módosító javaslatomat védjem meg, hogy miért lenne szükséges az, hogy egységes ügyfélszolgálatok jöjjenek létre a magyarországi hivataloknál, akkor a kormánypárti többség ezt a javaslatot elvetette. Érveltem azzal, hogy alapvetően egy-egy szakigazgatási szakmai személyzet, egy természetvédelmi mérnök, egy biológus, vagy akár egy szociológus vagy egy jogász nem kell hogy azzal az empátiakészséggel rendelkezzen, hogy minden egyes ügyfelet türelmesen meghallgasson, kedves szavakat tudjon intézni hozzá, hogy segítse az eligazodásban. Azt mondtuk, hogy jöjjenek létre olyan ügyfélbarát hatóságok, ahol van ilyen ügyfélszolgálat. A kormánypárti többség azt mondta, hogy erre nincs szükség, nem támogatják ezt.

Ugyanígy azt mondtuk, hogy milyen jó lenne, ha a részönkormányzatok szabályozását visszavonná a kormánypárt. Ezen a héten voltam az Igazságügyi bizottságnál, mert azt mondtuk, hogy milyen jó is volt az a rendszer, mikor gyakorlatilag a helyben élő emberek tudtak fordulni esetleg demokratikus rendszerből adódóan részönkormányzatokhoz.

(19.50)

Az Igazságügyi bizottságban ezt sem támogatta a kormánypárti többség. Tehát amikor nekem bürokráciacsökkentésről és hatékonyságról jönnek érvekkel, akkor azért nem szabad elvetni azt, hogy a kormánypárt az ilyen irányú indítványainkat folyamatosan nem fogadja el és leszavazza.

Ugyanígy felmerül az, hogy az optimalizált döntéshozási rendszer ‑ azt hiszem, hogy államtitkár úr az optimalizált szót is használta ‑ miért lesz jobb az összevont hatóságoknál. Mindez azt feltételezné, hogy bemegy egy ember építési engedélyezési ügyben a hatósághoz vagy bármi ilyesmihez, akkor ebben az esetben ott mindenre megfelelő szakigazgatási személyzetet fog találni. (Dr. Kovács Zoltán: Ott van a jegyző is!) De ezt nem feltételezhetjük így. És ha környezetvédelmi hatóságról beszélünk, hogyha már szíves ezt megemlíteni jegyzőként, akkor a környezetvédelmi hatósági szint jelen pillanatban is megosztott, mert a jegyző is gyakorolhat környezetvédelmi hatósági feladatokat és a szakigazgatási szerv is. És azáltal, hogy ezt beteszik a közigazgatási hivatalba, vannak olyan helyi rendelkezések, amelyeknél megmarad helyi szinten a hatósági feladat. Ezáltal nem oldották meg ezt a problémát, mert ugyanígy nem lehet mit kezdeni.

Annak idején az MSZP azt mondta, hogy barátságos környezetvédelmet csinál, és egyablakos ügyfélszolgálatot a környezetvédelemben. Ebből lettek a kötevifék, amelyek már akkor elkövették azt a hibát, hogy gyakorlatilag a természetvédelmi szakszemélyzet átvétele nélkül próbálták ezt a feladatot ellátni. Most már kialakult egy rendszer, van a köteviféknek egy folyamatos párbeszéde a természetvédelmi őrszolgálattal, ami lehetővé teszi azt, hogy folyamatos kommunikációval felügyeljék hazánk természeti örökségét, hogy olyan engedélyezési folyamatok történjenek. Ennek a felborítására készül most a kormányzat. Ez anélkül, hogy bármilyen szinten politikailag korrupciót emlegetnék vagy bármi ilyesmit tennék, egyértelműen egy hibás döntés, egyértelműen egy elhibázott lépés, mert ezt csak hazánk természeti értékgazdagságának a veszélyeztetésével lehet megtenni. Csak úgy lehet megtenni, hogyha a létrejövő kormányhivatalok tekintetében kihagyjuk azt a szakmaiságot, ami egy-egy szakterülethez tartozik.

Ez az, ami rendkívül aggasztó, mert ahogy látjuk a kormány környezetvédelmi szakpolitikáját, gyakorlatilag ez a folyamat zajlott az elmúlt öt évben: hogy lehet a környezet- és természetvédelmi intézményrendszert felszámolni, hogy lehet először államtitkári szintre csökkenteni, majd egy összevont államtitkári tevékenységgé tenni, hogy lehet a hatóságokat még inkább korlátozni, és most gyakorlatilag ennek az intézményrendszernek a felszámolására törekszik a kormány.

Azért aggasztó ez, mert amikor a miniszterelnök-helyettes úr egy héttel ezelőtt a vadászati fegyver- és horgászati kiállításon bejelentette, hogy harmonizált természetvédelmi, vadgazdálkodási és környezetvédelmi szabályozást szeretne létrehozni, akkor már eleve felmerül az, hogy ha valaminek az önálló jogszabályi szintje megszűnik, mint ahogy 1995-96-ban ez létrejött az akkori viszonylag bölcs szabályozással megszületett szakmai szempontok alapján, akkor az már megágyaz az intézményrendszer felszámolásának. Márpedig a környezet- és természetvédelmi intézményrendszer nélkül nincs civilizált állam, és ennek a felszámolása ‑ nem tudom, hogy hány európai példát néztek meg ‑ nem jellemző. A környezet- és természetvédelemnek kell lenni annak a korlátnak, ami a környezet- és természetvédelmi erőforrások használatának határt szab. A kormányhivatalok rendszere erre nem alkalmas. Nem alkalmas, és nem is lesz az, mert mindaz a szakszemélyzet és mindaz a hivatalos szakembergárda, aki jelen pillanatban még szétszórtan van az országban nemzetipark-igazgatóságoknál és köteviféknél, nem fog tudni átmenni automatikusan minden egyes kormányhivatalhoz, mint mondottam, létszámi okok miatt. (Dr. Kovács Zoltán: Integráció!)

Az integráció összességében azt jelenti, hogy a szakhatósági szinttel járó jogok elvétele valósul meg. S mindaddig, míg egy eddigi eljárásban a szakhatósági feladatokat vagy előírásokat be kellett tartani, most mindez megszűnik, és a kormányhivatalok egységes hatóságként fognak eljárni. Ez van a jogszabályban, és ez derül ki egyértelműen a különböző szakaszokból, amit a részletes vitában nyilvánvalóan ki fogunk fejteni.

A jogszabálytervezetet én a magam részéről ‑ de az LMP hivatalos álláspontja is ugyanez volt - el­fogadhatatlannak ítélem. A környezet- és természetvédelmi intézményrendszer nélkül nincs civilizált állam. Ennek a felszámolása egy rendkívüli módon elhibázott lépés. Minden más szakterületet pedig lehet érinteni más szakembereknek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)