Felszólalás adatai

A független magyar külpolitika alapjait valóban Antall József kormánya vetette meg. 1990-ben elmondott híres beszédével külpolitikai gondolkodásunkban markáns hagyománnyá tette, hogy külpolitikai törekvéseink között megkülönböztetett területeket, úgynevezett prioritásokat jelölünk meg. A beszédében megjelölt és szállóigévé vált három prioritásnak, úgymint a transzatlanti integráció, a jószomszédság és a kisebbségvédelem, a maga idejében óriási hordereje volt. Ne felejtsük el, hogy egy akkor még Varsói Szerződés és KGST-tagállam leendő kormányfője mondta azt, hogy az egyik prioritás a NATO és az Európai Közösség, és egy olyan országban mondta ezt, amelyben évtizedeken át meghatározó ideológia volt a nemzetpolitikai érdek szembeállítása a szövetségesi politikával és a szomszédságpolitikával. Az úgynevezett testvéri szocialista országok bármiféle, de különösen kisebbségpolitikai kritikája lényegében fővesztés terhe melletti bűnnek számított. Antall József hármas prioritása azt mondta, hogy a független magyar külpolitika nem fogadja el ezt a szembeállítást, ezt a hármat ugyanis nem lehet egymás ellen kijátszani. Ez a három együtt az első számú kérdés, mert ez a három kérdés lényegében egy, a magyar nemzeti érdek, az egymástól elválaszthatatlan magyar nemzeti függetlenség és összetartozás kérdése.

Tisztelt Ház! Mai külpolitikánk is ezen a nyomvonalon halad. A nemzetpolitika és a szomszédságpolitika, a szomszédságpolitika és a térségpolitika, a nemzetpolitika és az integrációs politika semmiféle szembeállítását és elkülönítését nem fogadjuk el. A külhoni magyarok védelme nélkül nincs értelme jószomszédságról beszélni, mert ha az ő érdekeik sérülnek, akkor nincs jószomszédság. Akár beismerjük ezt, akár nem, de tény kérdése, a jószomszédság alapeleme a kisebbségi jogok érvényesülése, és ha nincs jószomszédság, akkor nincs erős Közép-Európa, és ha nincs erős Közép-Európa, akkor egész Európa és az egész transzatlanti térség érdekei sérülnek, ezért csak egyetlen magyar érdek van, és annak minden területen érvényesülnie kell.

A prioritás pedig azt jelenti, hogy ezeken a területeken különösen fontos, hogy a nemzeti érdek érvényesüljön; ezek a kérdések nem alku tárgyai. Fontos, hogy jól értsük a prioritás fogalmát. Van egy megtévesztő szóhasználat: ha valamire diplomatikusan azt akarjuk mondani, hogy nem érdekel minket, nem foglalkozunk vele, akkor gyakran úgy fogalmazunk, hogy az nem prioritás. Ez az, ami azonban teljesen rossz értelmezése a fogalomnak.

A prioritás különösen fontos, de amit nem jelölünk meg prioritásként, azt is szükségesnek tartjuk, azzal is foglalkoznunk kell. Prioritásos érdekeinket ugyanis csak akkor tudjuk hatékonyan érvényesíteni, ha a nem prioritásos területen is kellően otthonosan mozgunk. Nemzetpolitikánk, térségpolitikánk és euroatlanti politikánk sikere érdekében tehát nagyon kell figyelnünk arra is, ami e kérdéseken kívül esik, és mindezt nevezhetjük globális nyitásnak.

Az elmúlt években a prioritásokon kívüli területek kissé elhanyagolódtak. Különösen Afrika és Latin-Amerika, de Ázsia egyes részei is teljesen háttérbe szorultak külpolitikánkban. Ha erős magyar érdekérvényesítést akarunk az Antall József-féle prioritásos területeken - márpedig azt akarunk -, akkor ezekben a régiókban is fel kell élénkíteni politikánkat, tehát a jövőben a globális nyitást is prioritásként kell kezelnünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

(9.10)