Felszólalás adatai

Ezek után az ajánlás 1. pontjára térnék rá. Ez az államháztartási törvény preambulumára vonatkozik. A preambulum egy bevezetés, egy előszó, és az a funkciója, hogy egy törvényjavaslatnak vagy egy más műnek megadja a lényeges mondanivalóját, az irányát megszabja. Én ehhez a preambulumhoz javasoltam azt, hogy egészítse ki a törvényalkotó, egészítse ki a parlament egy jelzővel a preambulum első mondatát, ami úgy szólna az én javaslatom szerint, hogy legyen a közpénzekkel való gazdálkodás áttekinthető.

Az áttekinthetőség egy olyan fogalom, amit a nemzetközi gyakorlatban széles körben használnak, és amúgy az alaptörvényben is szerepel ez. Idézem szó szerint, az alaptörvény 36. cikkének a (2) bekezdése is tartalmazza az áttekinthetőséget, tehát alaptörvénykonform ez a javaslat. Gondolom, ennek is köszönhető az, hogy örömömre a bizottsági tárgyalás alkalmával éppen Cséfalvay államtitkár úr volt jelen a bizottságban, ahol közölte, hogy a kormány támogatja ezt a javaslatot. Ez azért volt számomra rendkívüli öröm, mert másfél év óta az első olyan javaslatom a mintegy három tucat közül, amire igenlő választ kaptam a kormány részéről, és ezek után a bizottság is megszavazta, támogatta, mármint a költségvetési bizottság, ami egy másik örömforrás számomra.

De ezt az örömöt aztán lelohasztotta az az információ, aminek az a lényege, hogy a gazdasági bizottság viszont nem támogatta ezt a javaslatot. Ami persze érthető, elég edzett vagyok én ahhoz, hogy elviseljem ezeket az információkat, de azért meglepő, mert a gazdasági bizottságban van két olyan képviselőtársunk, név szerint Herman képviselő úr és Márton képviselő úr - egyiküket sem látom itt jelen -, akik az egyik bizottságban támogatták a javaslatot, a másikban meg nem támogatták. Ez egy érdekes dolog. Azért sajnálom, hogy nincsenek itt, mert elmondhatnák, hogy most akkor hogy van ez, mitől kerültek ilyen helyzetbe, hogy ellentmondásosan nyilatkoznak.

A dolog lényege, elnök úr, az, hogy végül is azt gondolom, hogy ennek a preambulumnak a karaktere erősödhetne azáltal, ha ezt a jelzőt magában foglalná, hiszen a transzparencia mindenütt a világon, ahol közpénzekkel gazdálkodnak, egy elfogadott, követendő elv, és attól, hogy ezt betesszük a törvény preambulumába, meggyőződésem szerint ez csak javulni fog. Ez tehát az első számú indítvány, amit ajánlok szíves figyelmébe a tisztelt képviselőtársaimnak.

A másik indítványom - ez a 14. ajánlási pontban található - arra vonatkozik, ami szintén egy vesszőparipám, nem először mondom el, de elmondom mindaddig, amíg szót kapok, mert azt gondolom, hogy jó célt szolgálok vele. Ez arra vonatkozik, hogy van ez az országtartalék vagy országmentő tartalék vagy általános tartalék, vagy az a tartalék, ami a költségvetési törvényjavaslatban most is megtalálható, mindannyian hallunk róla, miniszterelnök úr is beszélt róla tegnap, ismerjük a funkcióját. Rendben is van ez már, nem azt akarom én firtatni, hogy kell-e ez a tartalék, persze, hogy kell valamilyen formában. Hanem azt akarom mondani, hogy ennek az az indoka, ami a vis maior helyzeteket foglalja magában, hogy tudniillik azért van szükség erre a tartalékra, mert előre nem valószínűsíthető, nem tervezhető helyzetekre is kell pénz. Persze. Egyébként megjegyzem, hogy ha minden biztos lenne, akkor nem is lenne szükség tervezésre, elég lenne számolni. A tervezés is egyfajta bizonytalanságot próbál valószínűsíteni, és a vis maior tartalék is olyan helyzetre jelent biztonságot, ami elháríthatatlan, előre nem látható katasztrófahelyzet, tehát megvan a funkciója.

Én azt mondom, és ezt javasolom az indítványomban, hogy ennek a tartaléknak a felhasználásáról az Országgyűlés döntsön. Úgy, ahogy a miniszterelnök úr most nagyon helyesen úgy jött vissza Brüsszelből, hogy ő a parlament elé viszi azokat az ügyeket, amelyek a parlament elé tartoznak.

(20.50)

Én ezt nagyon helyesnek tartom. Ugyanennek az analógiájára javasolom azt, hogy ennek az országtartaléknak az elköltésére is úgy kerüljön sor, ha sor kerül rá, hogy a kormány, a tisztelt kormány egy országgyűlési határozati javaslatba foglalja, hogy mire van szükség ebből a tartalékból, és idehozza a parlament elé. Tehát itt a kormány és a parlament közötti hatásköri viszonyt vagy feladatmegosztást akarom én ezzel megváltoztatni, és ha úgy tetszik, a parlament költségvetési jogát erősíteni, és ha úgy tetszik, a kormány rovására erősíteni, mert mégiscsak az Országgyűlésnek kell kimondania azt, hogy ilyen jelentős összegeknek a hovafordítása hogyan történik.

És az érem másik oldala pedig az, és ezt is elmondhatjuk, hogy adja isten, hogy ne legyen szükség egy ilyen tartaléknak az elköltésére, mert kedvezően változik a helyzet, nem lesz vis maior helyzet, nem lesz szükség ennek a felhasználására. Akkor viszont mi történik? Akkor a kormány ezt elkölti saját hatáskörében, mert hiszen odaadta, a hatáskörébe adta az Országgyűlés.

Tehát azt gondolom, ha viszont nincs vis maior helyzet, akkor ennek a sorsáról döntsön az Országgyűlés megint csak, és ne hagyja ott a kormánynál minden további nélkül, hogy akkor használja jobb belátása szerint, amire jónak látja.

Elnök Úr! Ez lett volna az első két indítványom, és akkor most abbahagyom, abban a reményben, hogy sikerült kellőképpen provokálnom Cséfalvay államtitkár urat vagy a többieket, akik itt vannak még és meghallgattak (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), és most leteszem a lantot egypár percre.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)