Felszólalás adatai

Én azt gondolom, hogy itt legkiváltképp a kormánynak a cselekedeteivel kell foglalkozni, azzal a hároméves tapasztalással, gyakorlattal kell szembenézni, amit a költségvetések életre hívásánál meg annak a korrekcióinál elkövettek. Hogy miért mondom ezt? Gondoljanak csak bele: tavalyelőtt, már nem emlékszem, hogy november vagy december volt, de a tavalyelőtti év végi időszakban Matolcsy itt állt a pulpituson, és arról beszélt, hogy 2,5 százalékos növekedés lesz majd 2012-ben, tehát egy 2,5 százalékos növekedést vizionált. Bár az írott anyagban akkor itt a parlamenti képviselők előtt már csak 2 százalékos mértékű növekedés volt, ő még ott a pulpituson 2,5 százalékról beszélt, utána meg azzal szembesültünk, hogy úgy zártuk a 2012. évet, hogy 1,7 százalékos csökkenés következett be. Az ember azt mondja, hogy nem is olyan nagy ez, de ha belegondol, hogy mit jelent ez: egy 550 milliárd forintos nagyságrendet jelent. Arról pedig tudjuk, hogy mit jelent: azt jelenti, hogy a ma felsőoktatásában bent lévő finanszírozási összegnek, a 123 milliárdnak a több mint négyszerese, négy év felsőoktatási pénze. Ezt a viszonyítási számot csak azért mondom - és mondok még egyet mellé -, mert 2010-ben ez a felsőoktatásban való finanszírozási összeg 186 milliárd forint volt, és önök ezt 63 milliárddal csökkentették. Ezt megint csak azért mondom, hogy ezek után minden olyan korrekció, ami a költségvetéshez illeszkedik egy adott esztendőben, kilencszer, tízszer, tizenegyszer, a kiszámíthatóságot abszolút módon megkérdőjelezheti, inkább úgy mondom, hogy ez a kiszámíthatatlanságot teszi lehetővé (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), illetve azt igazolja, azt bizonyítja. No, ezért a magyar kormánnyal kell itt foglalkozni elsődlegesen, meg az elmúlt három évvel.

Elnök úr, köszönöm szépen.