Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A veszélyhelyzet kihirdetése óta ez a 40. nap, a kijárási korlátozásoknak a negyedik hetében élünk. Mindenki türelmetlen, mindenki várja a csodát, hogy legyen végre vége a koronavírusnak, és térjen vissza minden a régi kerékvágásba. Az elmúlt időszakban a kormányzat rengeteg intézkedést hozott, és a mai napon a felszólalásomban ezeknek az árnyoldalairól szeretnék beszélni, amit személyesen tapasztaltam meg önkéntes tevékenységem során, és egyébként is hozzám nagyon sokan fordultak azzal, hogy bizony, bizony nem minden úgy van, ahogy azt a kormányzat a kormánypropagandában hangsúlyozza és hangoztatja. Nézzük először is, a mai napon is elhangzott Szijjártó miniszter úr szájából, hogy több mint 70 millió maszk és védőfelszerelés érkezett hazánkba. Ez egy ténykérdés, így van, elhisszük, megnézték a képviselőtársaim, valóban megérkeztek a maszkok. De hol vannak, miért nem jutnak a magyar lakossághoz? A patikákban és drogériákban horrorárakon tudnak hozzájutni ezekhez a szükséges eszközökhöz, hogy meg tudják védeni magukat ettől a járványtól. Önkéntesek tízezrei varrják a maszkokat úgy, hogy közben több mint 70 millió érkezett már hazánkba. Köszönet az önkénteseknek.

A következő téma az iskolák bezárásának, az oktatási rend eltérítésének kérdése. Ugyanis most már lassan egy hónapja, ha levesszük belőle a tavaszi szünetet, hogy a tantermi oktatásról a digitális oktatásra tértek át a diákok. Igen ám, csak önök elfelejtettek eszközöket biztosítani a mélyszegénységben és szegregátumokban élőknek, azoknak a diákoknak, akiknek ez lenne az egyetlen lehetőségük, hogy felzárkózzanak. Mi történt? Elrendelték a digitális oktatást, az eszközöknek azonban nyoma sincs, ehhez önkéntesek, önkormányzatok próbálnak segítséget nyújtani, hiszen, valljuk be, eszközük nincs, internetelérés alig, és ne beszéljünk arról, hogy vannak, akiknek még áram sincs, hogy egyáltalán hozzá tudjanak férni az oktatási rendszer ezen módjához. Tehát az eszközök biztosítása is óriási hiányt szenved.

Zárójelben még jegyezzük meg az érettségi körül kialakult helyzetet is. Látjuk, Orbán Viktor miniszterelnök úr is bejelentette, hogy május 3-ára várják a járvány tetőzését, és május 4-én elkezdődnek az érettségi vizsgák. Ezzel nemcsak a diákokat, a tanárokat, de a hozzátartozókat is óriási veszélynek teszik ki. Ezt önök is tudják. Ma Rétvári államtitkár úr nem véletlenül nem válaszolt Ander Balázs képviselőtársam kérdésére, amikor is elmondta, hogy ez egy óriási hiba az önök részéről. Ezt önök is tudják. Ebben mindenképpen kell egy olyan megoldást találni, amivel a veszélyhelyzetet és a fertőzést lecsökkentik. Bízom benne, hogy belátják majd ezt önök is, és el fogják halasztani az érettségit. Köszönet a szülőknek, köszönet a diákoknak és köszönet a tanároknak.

Ezenkívül óriási, minden eddigi, az elmúlt száz évben lévő gazdasági mentőcsomagot meghaladó gazdaságvédelmi akciótervet hirdettek. Ez annyira nagyon jó, hogy már most az átdolgozásán dolgoznak. Látják önök is, hogy amit megtettek és leírtak egy darab papírra, amit összekotyvasztottak valamelyik irodában, az marhára nem állja meg a helyét itt, az életben, és nagyon-nagyon nagy problémákat vet előre. Ez már jelentkezett azzal, hogy egy hónap alatt 60 ezren veszítették el az állásukat, és napról napra, hétről hétre egyre többen veszítik el a munkahelyüket. Ha nincs munkahelyük, nincs bevételük. Mi következik ebből? Éhezés. Higgyék el, emberek éheznek Magyarországon ma, 2020-ban. Az, hogy önök tagadják, hogy mélyszegénység lenne… Ne tagadják, menjenek el, lépjenek ki a komfortzónájukból, akár a Karmelita kolostorból, és menjenek el a szegregátumokba, a peremkerületekbe, és nézzék meg, milyen körülmények között élnek emberek! Éheznek az emberek, kilátástalanság van. Mit tud tenni szerencsétlen? Elmegy az önkormányzathoz kopogtatni: polgármester úr, megválasztottuk önöket, segítsenek! Önök mit csinálnak? Az önkormányzatoktól elveszik a bevételt. Ilyen világban élünk.

Ha nem tesznek valamit, ha nem nyújtanak érdemi segítséget legalább az önkormányzatokon keresztül, akik majd aztán a szociális hálóban visszajuttatják ezeknek a rászorulóknak, akkor az éhezés nem egy-két napig meg egy-két hónapig, hanem nagyon-nagyon hosszú ideig fog tartani. Kérem, ne tétlenkedjenek, segítségre van szükség hazánkban! Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és a türelmét is.