Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálok higgadt hangnemben válaszolni. Nehéz, de mégiscsak az Országházban vagyunk, és mégiscsak a járvány elleni küzdelem most a legfontosabb. Nagyon meglepődtem volna, ha ön egyszer az életében elismerné az ország bármely eredményét, de ettől még tény, hogy annak az összefogásnak, amely az elmúlt hetekben kialakult Magyarországon, megvannak az eredményei. Mert a neheze még hátravan, de sikerült ellaposítani a járványgörbét, és ezzel időt nyertünk, időt arra, hogy az egészségügy felkészüljön a tömeges megbetegedések szakaszára, amelybe bármikor beléphetünk. Először is érdemes tisztáznunk, hogy mi is a cél ezen belül. A cél az, hogy minden fertőzött betegnek legyen hely tömeges megbetegedések esetén is, és a magyar orvosoknak ne kelljen, tisztelt képviselő asszony, olyan döntéseket hozniuk, mint mondjuk, Olaszországban, ahol választaniuk kellett, hogy ki kapja az életmentő ellátást. Arra szeretnénk önöket kérni ezzel kapcsolatban, hogy ne a pánikkeltésben vitézkedjenek, hanem végre vegyenek részt az összefogásban.Ami a számokat illeti, tisztelt képviselő asszony, én türelemmel végighallgattam önt (Szabó Timea: Nem hallgattak végig türelemmel!), ami a számokat illeti, ami az egymillió lakosra jutó elhunytak számát illeti, Ausztriában ez 51, Portugáliában 69, Svédországban 151, Magyarországon pedig 20. Tehát sokkal alacsonyabb. (Szabó Timea távozik az ülésteremből.  Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Képviselő asszony a tényekkel már hadilábon áll, nem bírja a tényeket, ezért hagyja el az üléstermet.

Pedig szerettem volna elmondani, hogy értem én, hogy mindenféle javaslataik vannak, de az a helyzet, hogy önök számos helyen kormányzati pozícióban is vannak. És közös érdekünk, hogy Budapesten például ne lépjen szintet a járvány, de ehhez az önök pártelnökének is fedélzeten kéne lennie, és eddig nem mondhatnánk, hogy vitézkedik. Gondoljunk csak a járatritkításról szóló döntésre, a parkolással kapcsolatos hezitálására, aztán ott van a tesztelések kérdése, amit állandóan követelnek, kaptak is rá külföldi szövetségeseiktől pénzt, aztán nem mondják el, hogy ezt hogyan használják fel.

Mindezeken túl a legfontosabb kérdés mégiscsak az idősotthonok ügye. Tudjuk jól, hogy az idősek és ezen belül is az idősotthonok lakói különösen ki vannak téve a fertőzés kockázatának. Azt is tudjuk, hogy a legnagyobb gócpont ma a Pesti úti idősotthon, ahol 223 ember kapta el a vírust, és közülük sajnos már 23-an elhunytak. A kormány minden segítséget megad az idősotthonoknak ahhoz, hogy biztosíthassák a kellő szintű védelmet, de ehhez a főpolgármesterre is szükség lesz, és az nem helyes, ha ilyen helyzetben továbbra is csak magyarázkodó interjúkat ad, és Facebook-posztokkal üzenget két, kormányra mutogatás között. Lépjen végre a cselekvés mezejére, és vállalja fel azt a felelősséget, amivel október 13-án megbízták! A PR-tanácsadók napi ötletelései ebben a helyzetben nem lesznek elegendőek, mert minden elmulasztott cselekvésnek nagy-nagy ára van.

Vannak viszont olyan intézkedések, amelyeket önök meghoztak. Az lenne a kérdésem képviselő asszonyhoz, hogy Karácsony Gergelyt mikor fogja hasonló hangnemben számonkérni a fővárosi megszorítások miatt, mert ma reggel bejelentette, hogy rengeteg fővárosi fejlesztést leállítanak. Mikor teszi szóvá, hogy a fővárosi vezérigazgatóknál óriási béremelést készít elő, akár 40 százalékosat, és hogy a válság idején 40 embert vesz fel maga mellé? Mikor szólnak a koalíciós partnerüknek, hogy nem kellene egy adóbűnöző ügyvédi irodájával szerződniük Erzsébetvárosban nettó 53 millió forintért?

Önöknek van lehetősége persze erre a politikára, kaptak rá felhatalmazást októberben, de egy kérésünk mégiscsak lenne: ha meglesz ezeknek a döntéseknek a következménye, akkor ne kenjék rá a kormányra, és vállalják fel a politikai felelősséget.

És még egy dolog, mert nem tudok elmenni szó nélkül mellette, és sajnálom, hogy a december 5-i népszavazás után annyi évvel ezt még fel kell hoznom: élnek, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Szabó Timea képviselő asszony, határainkon túl magyarok, külhoni magyarok több millióan. Nem tehetnek róla, hogy határainkon kívülre szakadtak, a történelem hozta így, túléltek több évtizednyi kommunizmust, túlélték azt, hogy az ügyükről még csak beszélni sem lehetett, a jogokat, az alapvető jogokat, amelyeket önök mások számára itt követelnek állandóan, évtizedeken keresztül megtagadták tőlük, és most van rá lehetőségünk, hogy segítő kezet nyújtsunk nekik, és meg is tesszük, mégpedig azért, mert összetartozunk. És ha van itt parlamenti párt az ellenzék soraiban, amelyik ezt a segítséget meg akarja tőlük tagadni, akkor az szomorú, de ennél is több: botrány! Szégyelljék magukat! (Taps a kormánypártok padsoraiból.)