Felszólalás adatai

A nyelvvizsgával kapcsolatban ugyanez a helyzet - kellően szelektív módon sikerült csak visszaemlékeznie képviselő úrnak -: abban maradtunk, hogy adott egy probléma, nevezetesen, körülbelül 40 ezer olyan volt diák van ma Magyarországon, akinek a képzését a magyar állam, a magyar költségvetés egykoron jelentős mértékben finanszírozta, de nyelvvizsga hiányában nem tudják kézhez venni a diplomájukat. Ez egy hosszú évek óta felhalmozódó szám, elég feszítő probléma, és illene ezzel valamit kezdeni.

Rosszul mondja: nem arról szól a dolog, hogy egyszer s mindenkorra mindenkit mentesítenénk a dolog alól, hanem arról szól a bizottsági módosító javaslat, hogy záros határidőn belül, limitáltan egy egyszeri engedményről van szó. Természetesen az egész össze lenne kapcsolva azzal a követelményrendszerrel, hogy mindez az adott intézmények hatáskörébe lenne utalva, és az intézmények maguk döntsék el azt, hogy adott szakma gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges-e, mondjuk, a nyelvvizsga. Mondhatunk erre nagyon konkrét példákat, hogy aki mondjuk, szociális munkásnak tanul, annak az esetében feltétlenül szükségeltetik-e az, hogy nyelvvizsgához kössük a munkálkodását. De fordítva is meg lehet közelíteni a kérdést: a nyelvvizsgák esetében, amit elfogadunk, az minden esetben helyénvaló-e, helyénvaló-e, hogy az eszperantóval vagy akár a szingalézzel, lovárival és az ördög tudja, miféle nyelvekkel lehet egyébként egyetemi diplomához jutni? A nyelvvizsgának ugyanis pont az lenne a célja, hogy Európában, a világon hasznosítható nyelvek ismeretéről van szó, tehát tisztelettel kérem, hogy kellő korrektséggel járjunk el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)