Készült: 2024.09.19.07:12:57 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

224. ülésnap (2012.10.02.), 38. felszólalás
Felszólaló Vágó Gábor (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó Költségvetési bizottság
Felszólalás oka Bizottság kisebbségi véleményének ismertetése
Videó/Felszólalás ideje 9:45


Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ GÁBOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretnék egy dolgot tisztázni. Puskás Imre képviselőtársam azt mondta, hogy az ellenzék már-már kéjesen örül annak, hogy bajban van a haza, hogy rosszak az adatok; ki lehetett ezt érteni a mondanivalójából. Ezt szeretném egyszer s mindenkorra visszautasítani. Nem azért korholjuk és kárhoztatjuk a kormányzati gazdaságpolitikát, mert ennek mi kéjesen örülnénk, hogy minél rosszabb, annál jobb, mi azt szeretnénk, hogy egyre jobban menjen előre az ország ügye, és ezért pozitív kritikával is élünk.

Rátérek a konkrét tárgyra. Sajnos, a 2011-es esztendő zárszámadását nem lehet elvonatkoztatni a 2011-es gazdasági és társadalmi folyamatoktól. 2011-ben tovább ment a lejtőn az ország, amin már elindult sajnos 2005-től kezdve. Egyetlenegy dolog lett újdonság, hogy ezen a lejtőn való úton zsákutcába kanyarodott be az ország szekere, ha lehet így fogalmazni. Ez a zsákutca arról szól, hogy megmerevedik az a gazdasági szerkezet, amely a teljes kettéosztottságot szimbolizálja és ezt mutatja; ez a zsákutca arról szól, hogy a magyar társadalom kettészakad egy jómódú kisebbségre és egy folyamatosan elszegényedő, osztályszinten lecsúszó többségre. Ebből a zsákutcából kellene valahogy kikeveredni, de nem látszik az az út a kormányzat részéről, hogy hogyan is tenné ezt meg.

De hogy menjünk szépen tételesen sorba! Véleményünk szerint az ősbűn 2011-ben az egykulcsos adó bevezetése volt. Egyrészt az egykulcsos adó bevezetésével indult el a társadalom kettészakadása, az egykulcsos adó bevezetésével keletkezett olyan nagy lyuk a költségvetésen, hogy folyamatos megszorításokat és állandó zárolásokat kellett végrehajtani a költségvetésen.

A költségvetés tervezésének káosza is 2011-ben indult el, és a 2012-es költségvetés és a 2013-as költségvetés ezt már csak megfejeli. A 2013-as költségvetés kapcsán olyan kaotikus állapotokat látunk, amit eddig még ebben az országban nem lehetett tapasztalni. Ez a folyamat is 2011-ben indult el. Hiszen milyen az a költségvetés, ahol már februárban zárolni kell eléggé nagy tételeket? Hogyan volt az megtervezve? Nem lehetett előre látni decemberben, hogy mi történik februárban? Pontosan tudták önök is, csak jobban hallgattak Matolcsy tündérmeséjére, mint a valóságra.

A költségvetés tervezése kapcsán nagyon sok egyéb apróbb dolgot, szabálytalanságot lehetne még megemlíteni, de szerintem mindennél fontosabb lehet a 2011-es év értékelésében az, hogy a Fidesz rossz gazdája volt az állami vagyonnak. Most nem a magán-nyugdíjpénztári pénzek einstandolásáról vagy annak céljáról beszélek, mert a magán-nyugdíjpénztári rendszeren változtatni kellett, hanem hogy mit kezdett az ország, mit kezdett a Fidesz ezzel a vagyonnal. Irdatlan vagyonról van szó, hiszen ebből a több mint 3000 milliárd forintból nagyon jó dolgokat is lehetett volna tenni. Önök ebből a pénzből MOL-részvényt vásároltak, amely árfolyamveszteségével a magyar adófizetők húzták a rövidebbet; ebből a pénzből kellett kistafírozni a költségvetést azért, hogy az egykulcsos adó miatt valamilyen szinten meg tudjon állni a lábán; ebből a pénzből különféle számítási módszerekkel - hogy most ez jó vagy rossz, arra mindjárt kitérek egy mondatban - az államadósságot is finanszírozták. Az államadósság finanszírozásával ab ovo nem volna semmi baj, ha ezt nem trükkök százaival - hogy klasszikust idézzek - oldanák meg, hiszen ezek a trükkök arról szólnak, hogy ne a tényeket nézzük, hanem a tények fideszes olvasatát. Lehet így-úgy számolni, játszani a statisztikákkal, de a tény az tény marad: Magyarország továbbra is lefelé tart az adósságspirálban, és rengeteg pénzt kellett beleölni abba, hogy éppen csak szinten tudjuk tartani az adósságot.

A 2011-es esztendő kapcsán elmondható még, hogy a szociális kiadások csökkentek reálértéken, hiszen érdemi növekedés nem volt. A 2011-es év kapcsán elmondható, hogy az egészségügy továbbra is egy mélyülő válságot élt át, és érdemi előrelépések nem voltak, itt-ott megjelenő tűzoltáson kívül. A 2011-es évben indult meg az oktatási rendszer lerombolása. A 2011-es év ugyanúgy az önkormányzati szféra számára egy sötétszürke esztendő volt, hiszen a fekete év csak most következik majd '12-ben, '13-ban.

A 2011-es esztendő Magyarország számára egy olyan év volt, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a Fidesz mit akar ezzel az országgal: a Fidesz uralkodni akar ezen az országon, és semmiféleképpen sem kormányozni, és azért nem kormányozni, mert nem tud kormányozni. A 2011-es év volt az, amikor kiviláglott, hogy az a gazdaságfejlesztési terv, amit még Matolcsy 2010-ben elképzelt, hogy majd elengedi a hiányt, és utána abból pörgeti fel a gazdaságot, az nem működik, belekoppant a valóság falába. És ekkor jöttek az állandó kapkodások, ez az ámokfutás, amit a nemzetgazdasági miniszter neve is fémjelez.

Ezen az ámokfutáson nem javított jottányit sem az, hogy folyamatosan újra és újra elő kellett venni kérdéseket. Ennek nagyon szép példája a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása, ami szintén 2011-re datálódik, hiszen több mint 13-szor kellett hozzányúlni a magán-nyugdíjpénztári törvényhez, mire az egész folyamat lezáródni látszik. Még a múlt héten is tárgyaltunk magán-nyugdíjpénztári átalakítással kapcsolatos törvényeket, mindezt azért, mert a Fidesz úgy kezd bele egy átalakításba, egy nagy ellátórendszer átalakításába, hogy pontosan tudja, hogy honnan akar elindulni, de nem tudja, hogy hová. És ezek a folyamatos kormányzati kudarcok - lássuk be, ez kormányzati kudarc -, a tervezés és a fejetlenség kudarca hozta el azt, ami Magyarországot azóta is jellemzi, a kiszámíthatatlanságot és a bizonytalanságot.

Ez a két tényező először 2011-ben ütötte fel a fejét; és a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság bizalomhiányt szül a magyar gazdaságban, ezért a bizalomhiány miatt alacsony a hitelezés, a bizalomhiány és a jogbizonytalanság miatt nem jönnek a befektetők, ezért nemhogy áll, toporog a magyar gazdaság, hanem folyamatosan süllyed vissza.

(11.50)

2011-ben még valamiféle magától lévő lendület, a magyar mezőgazdaságban a jó év vitte előre, és így némi ipari fellendülés is tapasztalható volt, ez hozta csak a GDP-növekedést, még ha szerény mértékűt is.

Strukturális változások a magyar nemzetgazdaságon belül nem nagyon történtek, illetve egy dolog történt 2011-ben: eljött az oligarchák korszaka. 2011 volt az első esztendő, amikor a Közgép uralma nyilvánvalóvá vált, mindent visz. Csak a Fidesz, csak a Közgép - ez lett a jelszó. Ez is a 2011. évhez köthető.

Hogy 2011 után mi következett 2012-ben, erről már nem kell sokat regélni, hiszen az nyilvánvaló mindenki számára, hogy recesszióról kell ma beszélni. De hogy tételesen és magában az államháztartás alrendszereiben mik történtek, azt a vezérszónoki mondanivalónkban fogjuk elmondani, megosztva Szél Bernadett képviselőtársammal.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Józsa István tapsol. - Babák Mihály: No lám, ki tapsol és honnan? - Derültség. - Dr. Józsa István: Egyhangú taps! - Derültség.)




Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai