Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy azt hiszem, hogy nagyon kevesen vannak a magyar polgárok között vagy akár ebben a Házban, akik különösebben aggódnának azon, hogy nem megfelelő körülmények vagy éppenséggel milyen körülmények vannak a börtönökben, és ez így van rendjén. A börtön nem nyaralóhely, ebben mindannyian egyetértünk. A büntetés-végrehajtás feladata részben a méltányos társadalmi érdekek érvényesítése és ilyen módon a bűncselekményért jogerősen és jogszerűen elítéltek megbüntetése, másrészt pedig ideális esetben a rehabilitáció előkészítése is, már ha erre van hajlandóság és mód az illető személy esetében. Ugyanakkor az a fajta vita, amit erről itt az Országgyűlésben sokadszor folytatunk és az a fajta törvényjavaslat, amiről itt beszélünk, és amit sajnos a bizottsági módosító indítvány ugyan kicsit javít, de lényegét tekintve érintetlenül hagy, annak nincs köze a büntetés-végrehajtáshoz, nincs köze a társadalom jogos igényeihez, nincs köze a bűncselekmények megelőzéséhez, és hozzáteszem, nincs érdemben köze az áldozatok kárpótlásához sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy politikai termék. Kártérítéseket a börtönökben egy olyan jogszabály alapján hoznak, amelyet önök, a Fidesz-kormány fogadott el; egy olyan jogszabály alapján, amely abban az esetben tesz lehetővé kártérítést, ha a büntetés-végrehajtás nem képes teljesíteni az egyébként kormányrendeletben meghatározott fogvatartási körülményeket.

Nem a benapozás, a konditerem meg a szauna hiánya az, ami miatt itt kártérítést lehet megítélni, hanem azért, mert egyébként az igazságügyi miniszteri, ha jól emlékszem, de lehet, hogy kormányrendeletben kihirdetett fogvatartási feltételeket nem teljesíti a magyar büntetés-végrehajtás rendszere. Amikor ezt a jogszabályt elfogadták, akkor azt mondták, hogy néhány éven belül meg fognak épülni a szükséges börtönférőhelyek, és egyébként ezeknek a nem különösebben kellemes, de mégiscsak az emberi méltóság minimumát biztosító körülményeknek meg fog felelni a magyar börtönrendszer.

Önök ezt a vállalásukat nem teljesítették. Januárban úgy gondolták, hogy jó ötlet ebből politikai ügyet csinálni, ezért behoztak ide egy törvényjavaslatot, ami semmi másról nem szólt, csak arról, hogy saját maguknak adtak feladatokat: egy meglehetősen szürreális törvényjavaslatban lényegében azt javasolták, hogy majd a kormány tegyen meg különböző intézkedéseket: egyrészt írjon egy törvényjavaslatot, másrészt pedig tegyen valamit a börtönzsúfoltság csökkentéséért.

Azt, hogy a másodikban a koronavírus-járvány idején nem történt semmi, mondjuk, nem lehet a kormánynak fölróni, én sem rovom föl. Teljesen érthető, hogy sokkal fontosabb dolga volt mindenkinek ebben az időszakban. De azt ne mondják nekem, hogy egy jogszabályt nem tudtak előkészíteni, hiszen éppen a múlt héten kezdtük el az igazságügyi törvények tárgyalását, arra volt energiája a kormánynak. Ha jól emlékszem, kilenc vagy tíz törvényt módosít ez a törvényjavaslat. (Jelzésre:) Államtitkár úr jelzi, hogy nyolcat. Elnézést kérek, államtitkár úr, nyolc törvényt módosít ez a törvényjavaslat. Arra volt energiája az Igazságügyi Minisztériumnak, pont erre a börtönkárpótlási jogszabályra, ennek a dolognak a rendbetételére meg nem volt ideje. (A mikrofonja leesik.)

Nyilván azért van most előttünk ez a törvényjavaslat, hogy erről lehessen most is beszélni, és aztán majd később, amikor… Bocsánat, elvesztettem a hangomat, de visszanyerem. Szóval, hogy lehessen róla most is beszélni, és később, amikor majd a kormány elkészíti a házi feladatot és politikailag ezt alkalmasnak látja, akkor újra lehessen róla beszélni.

Azt kell mondanom, hogy ez nem jó megoldás. Elsősorban azért nem jó, mert egyébként ezen a módon továbbra is fönnmarad a jogbizonytalanság, újabb igények keletkeznek, hiszen az, hogy a kifizetéseket most nem fizetik ki, ezzel egyrészt ezek nem vesztik el a jogalapjukat, ezek ugyanúgy a bíróság által megítélt kifizetések maradnak, másrészt az ebben az időszakban keletkező új ügyek is ugyanúgy érvényesek lesznek és bíróság előtt érvényesíthetőek lesznek, tehát újabb ügyek fognak keletkezni, ugyanakkor ezek az ügyek a késedelmes kifizetés miatt el fognak menni Strasbourgba is, ott is újabb kártérítési kötelezettségek lesznek.

Ezzel a halogatással önök nem megszüntetik a börtönbizniszt, hogy ezt a kifejezést használjam, bár ez nem túlságosan szerencsés retorikai fordulat, mondjuk azt, hogy ha nem megszüntetik ezt a kárpótlási lehetőséget, hanem éppen ellenkezőleg: tágabb teret adnak neki, hosszabb időt adnak arra, hogy ez működhessen, és nagyobb kártérítési igényeket keletkeztetnek. Tehát magyarán szólva, ártanak a jogállamnak, ártanak a kiszámíthatóságnak, és közben a probléma megoldásáért nem tesznek semmit.

Egy dologban szeretném viszont kifejezni az egyetértésemet, mert ez fontos. Az áldozatok kártalanítása nagyon fontos cél, de erre egyébként a kormány tett egy nem minden részletében tökéletes, de irányában jó javaslatot. Ezt éppen holnap kezdjük el tárgyalni, és ezt fogjuk is támogatni, de ennek sincs köze ehhez a ma tárgyalt törvényjavaslathoz. Még egyszer mondom: sajnálatos módon a módosító indítványok nem javították érdemben a törvényjavaslat minőségét, és nem oldották meg azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem jogi, igazságügyi vagy éppen igazságossági szempontjai vannak, hanem kizárólag politikai propaganda céljából készült. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)