Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva eddig ezt a vitát, és feltételezve, hogy ebben a mederben folyik tovább, én azt gondolom, hogy ez mindenképpen méltó a nemzeti összetartozás évéhez, méltó egyébként a múlt héten tartott megemlékezéshez is. Voltak itt különböző viták annak kapcsán, hogy miként került az Országgyűlés elé ez a politikai nyilatkozat (Balczó Zoltán: Vannak!), vannak ilyen jellegű viták, és még arról is, hogy milyen módon lehetett előterjesztőként vagy bármilyen módon részt venni ebben. Én abban egyébként egyetértettem több képviselőtársammal is, hogy az helyes volt, hogy a múlt heti ülést, a múlt heti emlékülést mentesítettük az aktuálpolitikai kérdésektől.

(18.20)

Én azt gondolom, hogy méltó volt ez a megemlékezés, és én örültem, hogy házelnök úr és köztársasági elnök úr felszólalása is méltó volt a százéves megemlékezéshez, méltó volt az eseményhez, és kerülték az olyan jellegű aktuálpolitikai megnyilvánulásokat, amelyek a jelenleg meglévő, egyébként nagyon éles politikai szembenállással mindenképpen összefüggésben léteznek, és elmondható, hogy van ilyen, de nagyon fontos, hogy ezt el tudták kerülni.

Magát a politikai nyilatkozatot, ennek a szövegét, ennek a politikai kezdeményezését a KMKF delegáltjainak volt lehetőségük véleményezni, csatlakozni hozzá. Mi magunk is a frakciónk nevében  három delegált is  egyöntetűen kifejeztük, hogy egyetértünk vele. Én úgy gondolom, hogy ilyen módon lehetőségünk volt ebben részt venni.

Megmondom őszintén, én annak örültem volna, hogyha ezt a fajta összetartozást, a közös kiállást annyival picit lehet erősíteni, lehetett volna erősíteni, hogy esetleg előterjesztőként frakciók csatlakozhattak volna, akár egy-egy képviselő, ez gesztusértékű lett volna. De én azt gondolom, hogy összességében fontos, hogy elénk került ez a javaslat, és az is fontos, hogy egyetértünk benne.

Én nagyon bízom benne egyébként, hogyha nem is teljes, de egy nagyon széles konszenzus lesz majd a szavazás alkalmával is. Azt természetesen el tudom mondani, hogy a KMKF tagjaiként mi is kifejeztük a támogatásunkat a nyilatkozat kapcsán, ugyanúgy a Törvényalkotási bizottság ülésén is én magam megszavaztam, és természetesen az LMP frakciója meg fogja szavazni itt az Országgyűlés előtt is ezt a javaslatot.

Én azt gondolom, és egyébként jó érzés is azt látni, hogy sikerült néhány kérdésben, nem sok, de néhány kérdésben sikerült felülemelkedni a politikai nézetkülönbségeken, és ez is egy ilyen ügy, ez a politikai nyilatkozat is itt a nemzeti összetartozás évében. Volt erre már egy nagyon pozitív példa itt a februári hónapban, amikor elénk került a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezését felkaroló országgyűlési határozati javaslat. Én magam terjesztettem az Országgyűlés elé. Én akkor kértem minden frakciótól csatlakozót, és én örültem, hogy végül öt frakció előterjesztőként is csatlakozott, és 158 egyhangú igen szavazattal sikerült azt a nyilatkozatot elfogadni.

Azt gondolom, hogy egy nagyon felemelő vitát hallhattunk akkor, esti órákban egy hosszas vita volt, de én nagyon örültem, hogy a politikai porond túloldalán szereplő képviselők ebben valóban odafigyeltek egymásra, és ki tudták fejezni ezt a fajta nemzeti együvé tartozást ebben a fontos évben, itt 100 évvel a gyalázatos trianoni diktátum után.

Azt gondolom, hogy ez maga, a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése ebben az évben talán a legméltóbb megemlékezési forma volt, a legméltóbb megemlékezési lehetőség.

Az teljesen világos, hogy Trianon a múltunk része, alapvetően meghatározza a jelenünket, meghatározza a jövőnket. Sokan mondják, hogy tekintsünk a jövőbe, de nem szabad csak a jövőbe tekinteni, mert ezzel kapcsolatban még feladatunk van. Tehát emlékezünk, ennek a következményeit átéljük, megéljük, visszük magunkkal, mindig itt lesz velünk, ez mindig a mi lelkiismeretünk része lesz, és mindig fájni fog nekünk ez a trianoni diktátum. Soha nem fogjuk tudni teljesen feldolgozni.

De most talán a legfontosabb, és ezt így 100 évvel az események után is a legfontosabb kifejezni, hogy cselekednünk kell, feladatunk van még. A legfontosabb feladatunk az, hogy biztosítsuk, segítsük a szülőföldön való megmaradást az egész Kárpát-medencében, segítsük a szülőföldön a magyarként való megmaradást. Ez óriási kihívás, és ez talán ma a legnagyobb kihívás mindannyiunk számára az egész Kárpát-medencében. Az elcsatolt országrészekben, az anyaországban is nagyon komoly kihívás a szülőföldön megmaradás, számtalan problémával szembesülünk.

Én azt gondolom, hogy akkor tudunk a leghelyesebben, a legméltóképpen megemlékezni, ha büszkék vagyunk az elcsatolt területen élő magyar közösségekre, hogy 100 év után is megmutatták, hogy meg akarnak és meg tudnak maradni magyarként olyan viszontagságok, olyan történelmi kataklizmák és megpróbáltatások közepette, amiket pontosan tudunk történelmi ismereteink alapján, azzal, hogy ezt megköszönjük nekik, büszkék vagyunk rá. Nagyon örültem, hogy erre lehetőség volt, hogy ezt közösen egy tapssal itt az Országház épületében meg tudtuk tenni. Nagyon fontos, hogy cselekedjünk, hogy ennek a feltételeit segítsük a jövőben is.

Sajnos láthatjuk azt, hogy bizonyos országokban bizonyos politikai szereplők, politikai erők, politikusok erre használják a lehetőségüket, mandátumukat, hogy uszítással, az ott élő magyarság vagy más kisebbségek elleni támadással próbálnak politikai tőkét kovácsolni. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan. Közösen kell fellépnünk nemcsak így az anyaország szintjén, hanem nemzetközi fórumokon is, és minden rendelkezésünkre álló eszközzel, hogy ezt a gyalázatot befejezzék.

Látjuk azt, hogy hátrányt szenvednek magyarok lakta régiók fejlesztéspolitikai szempontból. Nyilván ezek a kérdések erőteljes összefüggésben vannak a szülőföldön megmaradással, a kultúra megőrzésével kapcsolatban. Ezért is tennünk kell, hogy ilyen hátrányokat ne szenvedjenek el a magyarok lakta régiók.

Ezért is nagyon példamutató és nagyon fontos a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése, ez messze-messze túlmutat önmagában azon, hogy Székelyföldnek lesze autonómiája, lehete, és legyen autonómiája, nyilván ez a nemzetünk számára egy nagyon fontos kezdeményezés, de ez egy összeurópai üzenet, egy olyan összeurópai üzenet, ami azt mondja, hogy megköveteli Európától, hogy ismerje el, fogadja el a nemzeti kisebbségek jogait, fogadja el a nemzeti kisebbségek jelenlétét és színes kultúráját az európai kultúra részének és nagyon fontos értéknek, és küzdjön meg a most ezzel kapcsolatban látható kihívásokkal és problémákkal.

Azért is volt nagyon fontos ez a kezdeményezés, mert talán most először az Európai Unió formálisan is  az Európai Bizottság  sok-sok év pereskedés után kénytelen volt elismerni, hogy létezik olyan, hogy nemzeti régió, tehát, mondhatjuk, a definíció bekerült az európai jogrendbe, és azzal elismerték önmagában, hogy útjára voltak kénytelenek engedni ezt a kezdeményezést, hogy ez a probléma, ez a kihívás meglévő, és ez egy valós, komoly kihívás.

Azzal, hogy februárban egy nagyon felemelő vita után az Országgyűlés ellenszavazat nélkül, egyhangú szavazattal támogatta, utána jött az igazi csoda, amikor egy picit talán a figyelem ráirányult erre a nagyszerű kezdeményezésre. Főleg itt a hajrában egészen példamutató módon rengeteg közéleti szereplő, sportoló, művész, zenész és pártállástól függetlenül nagyon sok politikus fejezte ki, hogy ez mindannyiunk ügye, ez a magyarság ügye, ez egy nemzeti ügy, nem lehet pártpolitikai csatározások tárgya, és egy valódi nemzeti együttműködés mutatkozott meg itt az utolsó hetekben. Ezt egészen csodálatos volt látni. Egyébként innét is gratulálok azoknak, akik szervezték, ezt előrevitték, olajozták ezt a kampányt, hogy ennyi mindenki ki tudta fejezni a nemzeti együvé tartozás üzenetét minden szempontból, a logikai úton és teljesen érzelemfűtötten is, hogy mit jelent magyarnak lenni, és hogyan, mi módon tudunk odaállni egy ügy mellé.

Azt különösen jó volt látni, hogy egy kicsit megkésett hajrában a kezdeményezés összességében 1,2 millió aláírást tudott elérni, és ezzel tulajdonképpen a magyar nemzeti együttműködés egész Európa számára példát tudott mutatni. Tudjuk azt, hogy voltak problémák, határidő, s a többi, de messze-messze ez a legsikeresebb a most futó  úgy tudom, 17  európai polgári kezdeményezés közül. És az utolsó pillanatokban még le is álltak a szerverek, mert ilyen jellegű részvételt, érdeklődést még nem tapasztaltak az Európai Bizottság szerverei. Tehát meg tudtuk azt mutatni, hogy a magyar nemzeti együttműködés valóban példamutató, óriási erőt képvisel Európában, és úgy, ahogy 100 évvel ezelőtt Európa gyakorlatilag cserben hagyott és elárult minket, mi 100 év múltán meg tudtuk mutatni a magyar nemzeti együttműködés erejét.

Nagyon fontos, hogy ez a kezdeményezés folytatódik. Tudjuk azt, hogy önmagában óriási siker, hogy 1,2 millió aláírás összejött, de ahhoz, hogy formálisan, jogilag is ez érvényes lehessen, biztosítani kell hét országban összesen ezeket a kvótaszámokat. Halljuk a jó híreket Brüsszel irányából, hogy megkapja a hosszabbítás lehetőségét ez a kezdeményezés.

Itt lesz lehetősége Európának, Európa sok-sok országának, hogy elismerjék ezt az ügyet, elismerjék, hogy itt 100 évvel ezelőtt egy gyalázatos döntés született, és elismerjék, hogy a mai napon is olyan óriási kihívások vannak, amelyek közös cselekvés után kiáltanak, mert az, hogy ha nem fogadja el Európa, hogy nemcsak a magyar, hanem mindenhol a kisebbségben élő nemzetiségeknek joguk van anyanyelven tanulni, joguk van megőrizni a saját identitásukat, akkor Európa megtagadja önmagát, akkor Európa szembefordul saját magával, akkor Európa gyakorlatilag széttépi azokat a deklarációkat és nyilatkozatokat, amelyekre épül a fundamentuma az európai integrációnak.

Tehát ezek nagyon fontos európai értékek, nekünk különösen fontos magyarként, hogy ezeket ebben az évben érvényesíteni tudjuk. Ezért is nagyon-nagyon fontos, hogy ez az ügy sikerrel lezáruljon ebben az évben, és egy konkrét cselekvéssel méltóképpen megmutatva a messze-messze a politikán felülemelkedő nemzeti összetartozást, ne csak emlékezzünk, ne csak egy pozitív hozzáállást, egy pozitív viszonyulást mutassunk ki, hanem cselekedjünk annak érdekében, hogy a 100 év után is az identitásukat, kultúrájukat megőrző magyar nemzetrészek, magyar emberek meg tudják őrizni kultúrájukat, identitásukat, nyelvüket, és ilyen módon is ki tudjuk fejezni 100 évvel a trianoni gyalázat után, hogy nagyon erőteljes a magyar nemzeti összetartozás, és a magyar nemzet egy és bonthatatlan. Köszönöm. (Taps.)