Felszólalás adatai

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár nem nevezném a felszólalásomat vezérszónoklatnak, de természetesen formai értelemben ez akkor a vezérszónoklatot fogja kimeríteni, a vezérszónoklat időkeretét.

Tisztelt Ház! Azért tartom feleslegesnek azt a felszólítását Gulyás képviselő úrnak, hogy a Fidesznek miért nincs álláspontja, mert a délelőtti vita során, az alkotmánymódosítás kapcsán, ami átnyúlt délutánra, elég hosszasan és elég világosan kifejtette a Fidesz az álláspontját ezekben a kérdésekben. Ez az önkormányzatitörvény-módosítás csak részletesebb szabályokat tartalmaz, de valójában az alkotmánymódosítással szoros összefüggést mutat - ezt egyébként többször el is mondták a vitában felszólalók.

De ettől függetlenül, ha megengedik, akkor néhány szót mondok arról, hogy mi az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatos álláspontunk. A törvényjavaslat alapvető, központi kérdése a régiók létrehozása, ezzel együtt a választott megyei önkormányzatok megszüntetése. Szeretném azt leszögezni, hogy a megyei önkormányzatok megszüntetésével nem értünk egyet. Ez egyébként önmagában nem zárná ki azt, hogy regionális önkormányzatok jöjjenek létre.

A Fideszen belül volt olyan álláspont, amely a megyék mellett a régiók létrehozását is el tudná képzelni. Beszéltünk erről egyébként az alkotmányügyi bizottságban, hogy azokban a nyugat-európai országokban, ahol végrehajtották a decentralizációt és létrehozták a régiókat, ott a megyék is megmaradtak. Én a francia példát említettem, de Wiener György hívta fel a figyelmemet arra, hogy ez Spanyolországban és Olaszországban is így volt. Tehát amit most a kormány javasol, az egyébként a nyugat-európai modellben nem feltétlenül általánosan elfogadott, a megyéknek továbbra is megvan a helyük a régión belül is.

(17.20)

A Fidesz többségi álláspontja azonban az volt, hogy a megyéknek van hagyománya Magyarországon, a régióknak nincsen hagyománya. Ezt is finomítanám azzal, hogy természetesen Magyarországon is léteztek régiók, a Nagy-Magyarországon léteztek régiók. Ismerjük azt, hogy történelmi értelemben a mai Magyarország területe tulajdonképpen nagyjából egy régiója volt Magyarországnak, hiszen ismert Erdély, vagy ismert a Felvidék, Délvidék, a Partium, számos más régió ismert.

Ezeknek a régióknak - mai modern szóval élve: régióknak - egyébként némelyiknek különleges jogállása is volt, Erdélynek különleges jogállása volt. Összefoglalva, a régiók ilyen értelemben, tehát a történelmi Magyarországon nem ismeretlenek a régióknak nevezhető földrajzi egységek, azonban a mai Magyarország területe valójában egy régió.

Ezen a megszorításon belül azonban figyelembe kell venni azt, hogy mi az indoka a kormány javaslatának, egyáltalán mivel indokolják azt, hogy létrehozzuk a régiókat. Volt korábban egy indok, amely létezett a közbeszédben, hogy a régiókat azért kell létrehozni, mert az európai uniós forrásokhoz így könnyebben, hatékonyabban és nem tudom, milyen módon lehet hozzájutni, sőt volt olyan álláspont is, mely szerint Magyarország elesne európai uniós támogatásoktól, ha a régiókat nem hozzuk létre. Ez az álláspont már akkor sem volt valós, de azóta az élet bizonyította, hogy semmi szükség ilyen értelemben az Európai Unióhoz közelíteni az álláspontunkat, pontosabban a közigazgatási rendszerünket. Elfogadja az Európai Unió a magyarországi tervezési-statisztikai régiókat, elfogadja, mint a területfejlesztési, pontosabban fejlesztési források fogadó szervezetét.

A másik szempont a takarékossági szempont. Először is ez egy elég bárdolatlan szempont, mert ezen az alapon természetesen, ha se régió, se megye nem lenne, az lenne a legtakarékosabb megoldás, de gondolom, nem gondoljuk azt, hogy az ország csak a fővárosból meg településekből álljon. Valószínű, hogy a közigazgatási rendszer brutálisan egyszerű lenne, de mégiscsak némi demokratikus szempontokat mellőzne. Ez a takarékossági szempont a kormány által elkészített úgynevezett Új Egyensúly programjában számszerűsítve is van, 11-13 milliárd forint megtakarítást várnak attól, hogy áttérünk erre a regionális önkormányzatra. Azt kell mondanom, hogy az 1700 milliárdos hiányhoz képest, illetve az 1350 milliárdos megszorító csomaghoz képest ez a 11-13 milliárd forint önmagában nem elegendő indok ahhoz, hogy áttérjünk regionális önkormányzatokra.

További probléma az - amiről egyébként Rubovszky képviselőtársam beszélt -, hogy a megyerendszer kiüresítése, a megyei önkormányzatok hatáskörének a kiüresítése alapvetően egy parlamenti döntés eredménye. Valószínűnek tartom, hogy a rendszerváltás során úgy gondolták, hogy a nagy hatalmú megyei tanácsokat le kell gyengíteni, és csak így képzelhető el a megyei önkormányzatok és a helyi önkormányzatok egymás mellé rendelése. Azóta tudjuk, hogy a megyei önkormányzatok képesek lennének még ennél több feladatkört, hatáskört is ellátni, de ennek semmiképpen sem alternatívája az, hogy megszüntetjük őket, és helyettük regionális önkormányzatokat hoznak létre.

További probléma, hogy a jelenleg ismert régiós területbeosztások teljesen alkalmatlanok arra, hogy valóban működőképes régiók jöjjenek létre. Erről sokszor vitatkoztunk már, ismerjük a helyi kezdeményezéseket, leginkább egy teljesen átrajzolt régiótérkép lehetne az, ami alkalmas lenne arra, hogy egyáltalán szerves egységek legyenek ezek a régiók. Csakhogy az a probléma - és akkor térjünk megint vissza a hagyományokhoz, és a modern konzervativizmusba a konzervativizmus is beletartozik, nemcsak a modernség -, térjünk vissza ahhoz a problémához, hogy Magyarország egy erősen centralizált ország. A településszerkezete, illetve a közúthálózata, a közlekedési hálózata, az infrastruktúrája nem a régiókra van szabva, hanem jó esetben a megyékre van szabva, mert a közúthálózatot úgy építették, hogy a megyeközpontból indulnak ki, és a többi, és a többi, de például már a megyeközpontok egymással való összekötése gyakorlatilag nagyon rossz. Ha megnézzük pontosan ezeket az úthálózatokat, nagyon rossz, nem is beszélve arról, hogy főleg inkább centralizált, tehát Budapest irányába mutatnak az úthálózataink.

Lehet, hogy ez egy kis probléma, de ha belegondolnak abba, hogy mondjuk, ezentúl az embereknek nem megyékben, hanem régiókban kell az életüket megszervezni, és ott a régiók szolgáltatását kell igénybe venni, akkor komoly probléma az eljutás. Hogy egy hasonló példát mondjak a saját szakmámból, a kormány előszeretettel nevezi igazságszolgáltatási reformnak azt, hogy létrehozták az ítélőtáblákat. Meg lehet nézni, hogy hogyan tudnak eljutni az állampolgárok, a jogkereső polgárok az ítélőtáblákhoz. Egyetlenegy dolog oldja meg, hogy nincsen erre szükség: az, hogy az ítélőtáblák a döntéseik nagy részét tárgyaláson kívül hozzák meg, tehát tulajdonképpen nem kell elutazniuk oda az ügyfeleknek. De ha már önkormányzati vagy hatósági szolgáltatásokról beszélünk, akkor lennének olyan problémák, amit nem lehet csak levelezéssel vagy akár interneten megoldani. Nem hiszem, hogy minden faluban lenne olyan internethálózat, ami ezt meg tudná oldani.

Összefoglalva: a regionális önkormányzatok létrehozásának vagy a közigazgatás regionális szervezésének nemcsak a hagyományai nincsenek meg Magyarországon, de nincsenek meg a feltételei sem pillanatnyilag, ezért nem tudjuk ezt támogatni.

A javaslat ezzel párhuzamosan megszüntetné a megyei jogú várost, vagy legalábbis ezt a fogalmat megszüntetné. Természetesen, ha a megye marad, akkor a megyei jogú városnak is kell maradnia, ezért logikus, hogy ezt a két kérdést együtt kell kezelni.

A kötelező körjegyzőségek létrehozása ügyében az az álláspontunk, hogy ezeket az összevont körjegyzőségeket fakultatív alapon továbbra is meg kell tartani, de nem kötelező alapon. Ugyanez a helyzet egyébként a társulási megállapodásokkal is. Úgy gondoljuk, hogy ez fakultatív alapon valóban jó néhány esetben bevált, de ilyen kötelezettséget sem a körjegyzőségre, sem a társulási megállapodásokra nem kívánunk az önkormányzatok nyakába varrni, pontosabban nem kívánjuk az ő jogaikat csorbítani ebben a tekintetben.

Részletkérdések, de azok is fontos kérdések, hogy az önkormányzati alapjogok hogyan alakulnának, pontosabban az Alkotmánybírósághoz való fordulás, és a többi, és a többi. Úgy látjuk, hogy semmi nem indokolja az önkormányzatok jelenlegi jogainak csorbítását vagy megvonását ebben a kérdésben. Ez sem nem reform, sem nem takarékosság, itt pusztán arról van szó, hogy az önkormányzatok hogyan gyakorolhatják ezeket a bizonyos alapjogokat. Ahogy mondta Wiener György, lehet, hogy ez egy egyedülálló megoldás volt, hogy nemcsak állampolgárok, hanem önkormányzatok is kaptak az alkotmányban biztosított alapjogokat, de ha már ez így van, akkor nem kellene lerombolnunk ezt a rendszert, mert nem nagyon gyakori esetben, de jó néhány esetben azért éltek azzal az önkormányzatok, hogy alapjogaikra való hivatkozással fordultak az Alkotmánybírósághoz.

Összefoglalva: mind az alkotmánymódosítás, mind az önkormányzati törvénymódosítás esetében úgy gondoljuk, hogy először is nem minden reform, ami fénylik. Magyarul, ha valamire rámondják, hogy reform, attól még az nem biztos, hogy reform. Ezt előszeretettel gyakorolják egyébként, az előbb az igazságszolgáltatási reformot hoztam föl példának, hogy azt is reform címén vezette be az Országgyűlés; de itt valójában például megyék, hagyományos megyék megszüntetése, például kistelepülések jogainak csorbítása, például kötelezettségek, az önkormányzatok jogainak, eddig fakultatívan gyakorolható jogainak a kötelezővé tétele történik. Ha ezt nevezik reformnak, akkor ebből nem kérünk! A reformoknak valamilyen előrelépést kell tartalmazni, és nem visszafelé kell lépni, a tanácsrendszer irányába való visszalépéseket kell tenni, tanácsrendszer vagy járások irányába való visszalépést. Ezt semmiképpen nem támogatjuk.

Ha már az önkormányzati törvény módosítása valóban fontos lenne, akkor mi más irányokban képzeljük el az önkormányzati törvény módosítását. Egyébként jellemző, hogy a kormány nem ebbe az irányba kezdett el lépegetni, mert mi azt látjuk, hogy például önkormányzati feladatokhoz költségvetési forrásokat kellene rendelni, és adott esetben volna értelme a törvényeket olyan értelemben módosítani, hogy ne fordulhasson elő, hogy az önkormányzat azt tapasztalja, hogy kap új feladatokat, de nem kap hozzá pénzt. Nagyon sok esetben ez történik, utána különböző, önhibájukon kívüli hátrányos helyzetbe kerülnek, és a többi, és a többi, ismerjük már ezt a módszert. Gyakorlatilag minden kormány élt ezzel, tehát nem szeretnék igazságtalan lenni, minden kormány élt ezzel, de valójában, ha az önkormányzatoknak jót akarnánk, akkor például ebbe az irányba kellene módosítani az önkormányzati törvényt, ne kaphassanak úgy új feladatokat, hogy nem kapják meg a hozzá szükséges forrásokat.

(17.30)

Nagyjából ennyiben kívántam összefoglalni, és természetesen, amit Kovács Zoltán elmondott az alkotmánymódosítás során ugyanezekben a témakörökben, az a Fidesz álláspontja.

Én magam a házbizottsági ülésen azt javasoltam, hogy a két javaslatnak, tehát az alkotmánymódosításnak és az önkormányzati törvény módosításának összevont általános vitája legyen. Azt a választ kaptam, hogy azt azért nem lehet, mert két miniszter az előterjesztője, egyébként más szakmai indokát nem látom annak, hogy külön tárgyalta az Országgyűlés.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)