Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két kérdéssel szeretnék csak foglalkozni, és ez nem a megyerendszert érintő kérdés lesz, mert erről sokan beszéltek. Látva az ellenzéki pártok egységes álláspontját, azt gondolom, hogy Pécsen a Széchenyi tér 9-ben lévő megyei hivatalnokok közül sokan mennek még abból a hivatalból nyugdíjba, hogyha a konszenzus és az előkészítés ilyen szinten tud csak megtörténni, mint ahogy megtörtént. Nem látok álláspontokat ez ügyben közeledni, én a megyekérdés kapcsán is ellenzéki képviselőtársaim álláspontját osztom.

Egy olyan kérdésre hívnám fel a figyelmet, ami nem került itt szóba a vitában, de ha belegondolok abba, hogy most tényleg az ezeréves megyerendszert két hét alatt összedöntenénk, és eltolnánk a települési választásokat, meg létrehoznánk iksz időpontban a régiókat, akkor szabályozni kellene a kisebbségi önkormányzatok kérdését is. A kisebbségi önkormányzati rendszer ma a kommunális önkormányzatok mellé épül, onnan nem is feladatot kap, hanem feladatmegosztásban dolgoznak ezek az önkormányzatok, márpedig azokat egy más rendben fogjuk most megválasztani. Csak egy dologra utalok a megyék státusa kapcsán: éppen most ősszel, október elsején - valószínűleg, ha akkor lesznek az önkormányzati választások - először fogunk létrehozni kisebbségi önkormányzati választásokat, az ottani logika szerint négy évre, míg az itteni logika szerint megszüntetjük előbb azt a megyei önkormányzatot, ami ennek a kisebbségi megyei önkormányzatnak egyfajta partnere lenne. Nem ez a legkardinálisabb kérdés, én ezt csak azért hoztam fel, hogy ha átgondoltan kerülne elénk ez a problémahalmaz, amit az alkotmánymódosítás megcéloz, akkor ennek érintenie kellene ezt a szegmenst is, amit én itt megemlítettem, mert még egyszer mondom, a dolgok szervesen összefüggnek.

Mondanivalóm érdemi része inkább az egész problémának a kistelepülések nézőpontjából történő megközelítése. Tudom, hogy amit mondani fogok, ezzel nem pályázhatok az önök babérjaira, mert én azt állítom, hogy önök között nagyon sokan vannak, akik szívük szerint a kistelepülések önkormányzatiságát felszámolnák. Igazán az az önök problémája, hogy mondjuk, van... (Gulyás József: Ilyen nincs leírva.) Nincs leírva, tudom, hogy nincs leírva, de tudom a mögöttes szándékokat. Erre utaltam, hogy nem lesz dicséretes az a mondat, amit el fogok mondani, és ahogy ezt önök megítélik, mert persze hogy így kell erre reagálni. Csak azt mondom, hogy ha valakiben vannak ilyen törekvések, és az egészet egyszerűen az államkincstár nézőpontjából nézi, és megint spórolni akar, akkor ez akár egy racionális megoldás is lehetne. Nyugat-európai példákra hivatkozva el lehetne mondani, hogy van erre gyakorlat, hogy mondjuk, egy térségnek van egy közös önkormányzata, és nem feltétlenül minden egyes kistelepülésnek van települési önkormányzati autonómiája. Igen ám, ezt a célt el lehet érni, amit itt sokan kimondatlanul is maguk előtt látnak, úgy is, hogy a politika bátran felvállalja, és azt mondja, hogy holnaptól kezdve felszámolom az alkotmányon keresztül a kistelepülési autonómiát. Ez az egyenes út; ez politikailag persze rögös, és valószínű, hogy a választó bünteti.

(14.00)

Ezért mit csinál a politika? - legalábbis a magyar politika. Ezt a célt egy surranópályán akarja elérni. És most, én azt látom, megteremtenénk az alkotmányos feltételeket arra, hogy kiüresíthessük a kistelepülési önkormányzati autonómiát. Megmarad, van önkormányzati autonómia, de teljesen kilúgozzuk és kiüresítjük.

Ugyanis én itt voltam a parlamentben akkor is, amikor először találkoztunk a kistérségi társulásról, a többcélú kistérségi társulásról szóló törvénnyel. Ugyan nagyon jól tudjuk, hogy az indulásként egy kötelezően létrehozandó társulás lett volna, mivel az ellenzék ezt nem fogadta el, ezért gyakorlatilag ma önként hozzuk létre ezeket a kistérségi társulásokat. Persze, mert a pénzügyi kényszerek, amik rajtunk, kistelepüléseken vannak, azok akkorák, hogy minden menekülési utat természetesen, ha nem is jó szívvel tesszük, de megteszünk azért, hogy forrásokhoz jussunk.

Egy kétpercesben már elmondtam, a belügyminiszter asszony, a volt belügyminiszter asszony kedvéért megismétlem: egy teljesen kihasznált iskola, tehát amely teljesíti a közoktatási törvénynek azokat a feltételeit, amit ott a mellékletben meghatározunk, hogy mit jelent egy osztálylétszám, ha azt ma egy települési önkormányzat működteti, akkor nem kap annyi normatív forrást az államtól ennek a rendszernek a fenntartására, mintha két település közösen működtetné ugyanezt az iskolát feleekkora osztálylétszámmal.

Ennek semmi köze persze az alkotmánytól is elvárható normatív finanszírozási rendhez, hanem itt a pénzügyi kényszerek működtetik a döntéseket, és a pénzügyi elvonásokon és kényszereken keresztül kényszerítik ki a kistérségi társulásokat. Ez már egy előrelépés lenne önöktől, mert - még egyszer mondom - most ennek valamifajta alkotmányos feltételeit is megteremtik, hogy ne csak a nyers pénzügyi ösztönzők működjenek, hanem az alkotmány is adjon muníciót ahhoz, hogy tényleg ki lehessen üresíteni a kistelepülési autonómiát.

Ugyanis mit mond az alkotmánytervezetnek, tehát az előttünk lévő törvénytervezetnek a 2. §-a? Eddig kistelepülési polgármesterként boldogan olvastam az alkotmányban azt a mondatot, hogy a helyi önkormányzatok alapjogai - ha nem értettem volna, hogy ezek mik, akkor csak tovább kellett olvasnom: zárójel, 44/A. § - egyenlőek. Most azt látom, hogy a legkedvesebb mondat számomra, ami némi garanciát jelentett számomra, kistelepülési polgár számára, érdekes módon ez tűnik el az alkotmányból, vagy ez tűnne el az alkotmányból, és bejön ez a kifejezés, hogy a helyi önkormányzatok egyenjogúak.

Ha megnézem az indokolást, a 2. § indokolását, akkor azt látom, ha azt elolvasom és tudom értelmezni, itt semmi nem változik, mondja ez a 2. §, mert eddig is mindent garantáltunk a kistelepülési önkormányzatoknak - nem szó szerint mondom -, nem változik semmi. De akkor miért változtatjuk meg ezt a dolgot? Mert a dolog lényege pontosan ez, hogy a kistelepüléseknek ne garantáljuk a továbbiakban azt, hogy őneki ugyanolyan önkormányzati alapjogai vannak, mint teszem azt, Pécsnek, Miskolcnak vagy a székesfővárosnak.

Hogy csak egy alapjogra hivatkozzak: a 44/A. § számunkra garantálja, tehát az alapjogok garantálják a társulás szabadságát. Hogy néz ki az, hogy az egyik oldalon azt mondjuk, hogy a társulás szabadságát garantáljuk, és a 44/D. §-ba most behozzuk azt? De lesznek ez alól kivételek is. Ha a mindenkori kormánytöbbség úgy akarja, akkor úgy is dönthetünk, hogy márpedig erre a feladatra társulni kell. Tehát elindulunk egy olyan pályán, és ezt nyíltani ki kell mondani, elindulunk egy olyan pályán, hogy megteremtjük annak alkotmányos feltételeit, hogy a kicsi települések önkormányzati autonómiáját lassan felszámolhassunk.

Nincs leírva, ezért használom szándékosan azt a fogalmat, hogy kiüresednek a kistelepülések önkormányzati alapjogai. Alkotmánybírósági döntések is szólnak erről a kifejezésről, hogy mi az, hogy önkormányzati alapjogot kiüresíteni. Ez elindult a kistérségi rendszer létrehozásával az általam most már sokszor meghivatkozott pénzügyi kereteken keresztül, most meg egy kicsit jogászibban, egy kicsit finomabban, az állam számára megnyugtatóbban, hogyha ezt valaki megvakarná, most már az alkotmányos kereteket is megadnánk ehhez.

Hát ettől félek én kistelepülési polgárként, ettől félek én, és ezt nem akarom megérni, még nyugat-európai példákra sem hivatkozva. Azok a nyugat-európaiak más történelmet éltek meg, Salamon képviselőtársam itt mellettem mondja, hogy ők valószínűleg nem élték meg (Dr. Salamon László: A földek kötelező felajánlását.) a földek kötelező felajánlása című intézményt, amit itt, Kelet-Közép-Európában ezek a nemzetek megtapasztaltak.

Tehát én azt kérem önöktől, hogy a kicsik fejével is gondolkodjunk, a kicsi települések fejével is gondolkodjunk, és ezt azzal a tudattal mondom el, hogy Isten látja lelkem, én nem képviselem azt a szélsőséges autonómiakoncepciót, hogy nekem, a Nagynyárádon élő polgárnak, ahol nyolcszáz önkormányzat van (Sic!), márpedig az állam ugyanúgy finanszírozzon meg mindenfajta közszolgáltatást ott helyben, mintha én egy pécsi polgár lennék, mert ez egy abnormális elvárás.

Mi, kicsik eddig is társultunk a saját jól felfogott érdekeinkből, minden kényszer ellenére. Nem kell létrehozni azért mesterséges többcélú társulásokat, mondjuk, a mohácsi példánál maradva, negyven települést abba összezárva, hogy ott olyan feladatok közös megoldásáról beszéljünk, aminek az égvilágon semmi köze egymáshoz. Mi azért működtetjük ezeket a rendszereket, mert önök többletpénzt csak ezeken a rendszereken keresztül akarnak adni nekünk és adtak eddig is, ezt valószínűleg az elkövetkezendő időszakban is így teszik.

De nagyon félünk kistelepülési polgárként attól, hogy holnap azzal fogunk találkozni, hogy mi fogjuk azt mondani, hogy na jó-jó, ha már minden feladat- és hatáskör évek alatt elment a kistérségbe meg én nem tudom, hova, mert most megteremtjük ennek a jogi kereteit, miért vannak akkor önkormányzataink, és előbb-utóbb mi fogunk jelentkezni a parlamentnél, és azt mondani, hogy jó-jó, de akkor már számoljátok fel a kistelepülési önkormányzatot is, mert nincsen senki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), csak egy polgármester feladat- és hatáskör nélkül, legfeljebb temetési közszolgáltatások biztosításának kötelezettségével. Ennél azért valamivel mi a kistelepülésen is többet szeretnénk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)