Felszólalás adatai

ERDŐS NORBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. A javaslat lényege, hogy a település nagyságától függően differenciáltan csökkenteni akarja a helyi képviselők tiszteletdíját. Ezzel kapcsolatban joggal ötlik fel bennünk a kérdés: mi az ára a demokráciának?

Számtalanszor megfizette már a magyar lakosság az elmúlt 15 év alatt különböző formában. A társadalom egy markáns rétege úgy érzi, rossz vásárt kötött '89-90-ben: odalett a biztonság, a kiszámíthatóság. Olyan értékek ezek, amelyek nagyon hiányoznak a mindennapokból. A helyettük megkapott szabadságjogok hiánya feltűnő - meglétük természetes.

A képviseleti demokrácia, az önkormányzatiság pusztán megjelenésével nem boldogítja a munkanélkülieket, a nyugdíjasokat, a nagycsaládosokat. Mégis elengedhetetlen, hogy azokat az embereket, akik munka- vagy szabad idejük nem csekély részét a közügyekre áldozzák, valamiféle anyagi ellenszolgáltatásban, tiszteletdíjban részesítse az a közösség, amelyet munkájukkal szolgálnak.

Dr. Bujdosó Sándor helyettes államtitkár úr szerint "A szabályozás célja az önkormányzati képviselők tevékenységével összefüggő kiadások reális értékmeghatározása. Ez magában foglalja a képviselői tiszteletdíjak mértékének csökkentését." Ezzel államtitkár úr lebecsülte annak a több ezer helyi képviselőnek a munkáját, akiknek egy része - főleg a kistelepüléseken - fel sem veszi még azt a nem túl jelentős összegre rúgó tiszteletdíját sem.

Vajon miért van a kormányoldal szerint mintegy 20 százalékkal túlértékelve az önkormányzatban elvégzett képviselői munka? Miért szükséges a reális értékmeghatározásnak keresztelt jelentős csökkentés? Hiába lapoztam át többször is az MSZP választási programját, nyomát sem találtam olyan ígéretnek, ami a mostani módosításban szerepel. Ha Magyarországon most nagy a jólét, miért kell ilyen mértékben csökkenteni a tiszteletdíjat?

Majdnem mindenki tudja, hogy a magyar költségvetés igen nehéz helyzetben van. Nem olyan régen ismeri a valós helyzetet a polgárok többsége. A választásokig az igazság nem volt mindenki számára nyilvánvaló. Azóta a kormánypártok legalább a várható államháztartási hiány nagyságát nem tagadják, de a miértre elég furcsa válaszokat adnak. A kormány a választási győzelem óta folyamatos diverziós tevékenységet folytat. Ez a katonai szakkifejezés az ellenfél figyelmét elterelő hadmozdulatokat jelenti. A kormány a közvélemény figyelmét próbálja mindenféle elterelő hadmozdulattal bármerre, csak a hiányról és annak óriási mértékének felelőseiről másra irányítani. Az országreform és az államreform az a két bűvös szó, amelyet a kormánypárti politikus és média most úton-útfélen hangoztat.

Miért nem volt szükséges a reformok elindítása 2002-ben vagy Gyurcsány Ferenc hatalomra kerülésekor, 2004-ben? Miért nem kellett kiigazítani a költségvetést 2002-ben az Orbán-kormány után, amikor 300 milliárd maradt a kasszában, és miért van szükség egyes szakértők szerint 600 milliárdos kiigazításra most? Mi is nagyon fontosnak tartjuk az önkormányzati rendszer átgondolását, a kor kihívásaihoz igazítását. De nem mindegy, hogy mi inspirálja ezt!

A szocialistákat csak a hihetetlenül rossz pénzügyi helyzet - amit saját maguk okoztak - gondolkodtatta el, és csak rövid távú pénzügyi szempontok vezérlik. A jelenlegi helyzet kizárja a nyugodt, higgadt, okszerű reformot, hiszen nyakunkon a konvergenciaprogram, kétéves mélyponton van a forint árfolyama, szinte kezelhetetlen az államháztartás hiányának mértéke; és most akarnak a szocialisták országot reformálni, amikor ég a ház a fejük fölött.

(18.00)

Mégis, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elhatározása alapján alkotó ellenzékiként vizsgálva a törvényjavaslatot egyetértünk abban, hogy helyes az, ha csökkennek a képviselői tiszteletdíjak, különösen, ha túlságosan elrugaszkodott nagyságúak. De azért azzal indokolni a csökkentést, amivel Pál Tibor MSZP-s képviselőtársam tette, miszerint a kilencvenes években a még kialakulatlan önkormányzati rendszerben éjfélig tartott egy-egy testületi ülés, most pedig már olajozottan működve rövidebbek az ülések, enyhén szólva is leegyszerűsítés. Nem gondolom, hogy a képviselő-testületi ülés hossza és az ott kifejtett munka minősége között feltétlenül egyenes arányosság van. Választókerületemben is vannak olyan települések, melyek testületei, bizottságai éjszakába nyúló üléseken hozzák meg a felelős döntéseiket.

Amivel szintén egyetértünk a módosításban, az az, hogy azokat a helyi képviselőket, akik nem vesznek részt az önkormányzat munkájában, kötelességük elmulasztásáért szankcionálni lehessen. Ennek eddig is megvolt a lehetősége, hiszen minden testület saját rendeletében a tiszteletdíjat meghatározott esetekben mérsékelheti, és akár meg is vonhatta. Nincs kifogásunk az ellen, hogy ezt ezután országosan egységesen a törvény szabályozza.

Tehát még egyszer visszatérve a javaslat központi elemére: támogatni tudjuk azt a javaslatot, hogy az ország kritikus gazdasági helyzete, a költségvetésnek a tervezettet jóval meghaladó, több mint 7,5 százalékos hiánya miatt az önkormányzati képviselők tiszteletdíját csökkentse a parlament. Azonban nagyon hiányoljuk a következetességet, az egységességet, ugyanis szimbolikus jelentősége van annak, hogy az egyre romló viszonyok, a nyilvánvalóan felelőtlen döntések miatt kialakult állapotok miatti hangulatban a képviseleti demokrácia mely elemeitől, illetve szereplőitől vonunk el pénzt.

Az igazságosság, a szocialisták oly sokszor hangoztatott törekvése azt kívánná, hogy mindenki olyan mértékben kapjon kevesebbet, amennyire felelős a jelenlegi áldatlan állapotok kialakulásáért. Vagyis a miniszterelnök és a miniszterek tiszteletdíja csökkenjen a legnagyobb mértékben, aztán az országgyűlési képviselőké kevesebbel, és így tovább. Választókerületem 600 fős településének, Csárdaszállásnak a képviselői pedig csak egy kicsivel kapjanak kevesebbet. A szolidaritás elve, amit a Fidesz képviselt a választási kampányban, pedig azt követelné meg, hogy minden szereplő alacsonyabb tiszteletdíjat kapjon.

Mit cselekszik a kormány, az igazságosság érdemkoszorúzta bajnoka? Míg a települési képviselők tiszteletdíját 17-26 százalékos mértékben csökkenti, az országgyűlési képviselők költségtérítését kurtítja, addig egy miniszteri fizetés ma 1 millió 226 ezer forint. Ez duplája a baloldali média által sokat szidott, a polgári kormány idején megvalósult javadalmazásnak.

Még egy szint kimaradt a nadrágszíjmeghúzásból: a polgármesterek és a megyei közgyűlési elnökök. Az ő jutalmukat fizetéskiegészítésnek tekintették, és itt aztán igazán elszabadultak a kívánságok. A többnyire szocialista megyei elnökök miatt az elmúlt időszakban már meg kellett határozni egy felső összeget, a hathavi illetmény összegét meg nem haladó jutalmat, mert a vágyak nem voltak arányban a lehetőségekkel. Az ő illetményük csökkentését nem terjesztette a tisztelt Ház elé a kormány. Úgy látszik, a szocialista gondolkodás szerint vannak egyenlők és egyenlőbbek. Utóbbiak többnyire kormánytagok és kormánypárt közeliek.

Tehát mi az 1994. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot megszívlelendőnek, sőt támogatandónak tartjuk, de csak bizonyos feltételekkel. A jelenlegi miniszteri fizetés nagyságrendileg kétszerese a négy évvel ezelőtt a polgári kormány idején kifizetettnek. A jelenlegi javaslat változatlan formában a felelősség áthárítását is jelentené azokra, akiknek nagy része becsületesen, esetenként tiszteletdíját fel sem véve dolgozik olyan településeken, amelyeket kényszerpályára állított a kormány azzal, hogy alulfinanszírozza a helyhatóságokat. Ezért csak abban az esetben tartjuk elfogadhatónak a módosítást, ha a miniszteri tiszteletdíjakat a 2002-es szintre csökkentik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)