Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék jelentését vizsgálva, vitatva hallottunk eleddig már érdekes adatokat, hasznos elemzést. Engedtessék meg, hogy ezt ne kíséreljem meg tovább folytatni, hanem inkább egy más oldalról járulnék hozzá ehhez az értékeléshez. Nevezetesen: a szakmai, módszertani fejlesztés témájáról mondanék egyet-mást. Ugyanis az Állami Számvevőszéknél - ahogy ebben konszenzus van az Országgyűlésben és általában az egész társadalomban, sőt mondhatnánk, határainkon kívül is - a munka minősége értékelődik. És miért? Azért, mert jól csinálja, és azért, mert hitelképesen teszi ezt. E tekintetben nem értük el az eget, mert hiszen még mindig kék; még följebb, tehát mód van, lehetőség van a munka, a teljesítmény további élesítésére, fejlesztésére. Ez a szakmai módszertan cím.

Hogyan is? Azzal kezdeném, hogy az Állami Számvevőszéknek az a nagy ereje, hogy számokkal dolgozik. Jelenségeket, folyamatokat számszerűsít, amit nem szükségképpen csinál a társadalom. Az embereknek van megfigyelése, véleménye, összehasonlítása, és annak alapján döntések születnek egyetértően vagy konfliktusos módon; normális, szokásos folyamat.

A számvitel mint mesterség - megkockáztatom, azt mondom: a számvitel mint tudomány - azért jelentős, mert olyan mérési lehetőségeket teremt meg és alkalmaz, amelyekkel a homályos részletek megvilágítását elősegíti, a viták, különösen az értelmetlen vagy szenvedélyes viták hűsítéséhez hozzájárul, tehát okosabban, bölcsebben jobb határozatokat lehet hozni. Ez áll természetesen, és ennek haszonélvezője lesz a törvényhozó, az Országgyűlés, de ugyanolyan mértékben, sőt talán néha fontosabbnak tartjuk, a kormánykodás, a kormányzás.

Ne legyen félreértés, nem beszélek a magánszféráról, a piaci szféráról, ott van egy ennél alkalmasabb és jobban bevált mechanizmus, a versenypiac és a mikroökonómiának és a menedzsmentnek az a módszere, hogy a költségek, az árrés, a verseny, a szabályozó és visszajelző mechanizmusok fényében a döntéshozó hogy teszi azt. A közigazgatásban, kormányzásban azért nehezebb a feladat, mert nincsenek automatikus visszajelző berendezések. Nevezetesen, ha a vásárló nem veszi meg a portékát, akkor ott marad a polcon, és legközelebb nem gyártja tovább a gyáros, mert ha tenné, akkor csődbe menne. A kormányzásban, a közigazgatásban sokkal tovább lehet hibákat elkövetni, mint a magánszférában. És ez történik is. Itt ebből a szempontból érték, ebből a szempontból jelentős, hogy az Állami Számvevőszékünk, ez az intézmény számokkal dolgozik, számszerűsíti a jelenségeket, ahol csak lehet. Persze, hogy egyszerű mérni, hány forint vagy hány kilogramm, vagy különböző bevált jelenséget vagy folyamatot. Azonban ezen túlmenően időnként összehasonlításokra is alkalmasak ezek a számok vagy számrendszerek, amelyeket azután modellezni és tovább élesíteni, fényesíteni szokás.

Az előttünk levő jelentésnek ehhez a vetületéhez adnék még néhány megjegyzést. Ahhoz, hogy a hatásfoka a kormányzásnak, még előtte a törvényhozásnak is - vagy párhuzamosan a törvényhozásnak - mennyire értékes, ehhez is a számok, a számok tudósai hozzájárulnak. Nem eshetünk abba a hibába - már az előbb is próbáltam utalni rá -, hogy a profitabilitás szemszögét vegyük kölcsön, mert akkor további sikamlós terepekre, területre tévednénk. Azt azonban, hogy a méltányosság kritériumát hogyan szemléli a társadalom, a törvényhozó, a kormányzás, ott a kincstári jellegű számvitel, számvevőség rendkívül fontos.

Köznyelven a társadalom ezt többnyire úgy ismeri, hogy újraelosztás. A kormányzat törvényhozó és adminisztratív, újraeloszt javakat, jövedelmet, értéket. Mert a munka folyamán az emberek jövedelemhez jutnak, azonban nem az az utolsó szó, nagyon egyszerű, szemmel látható, néha mellbevágóan: jön az adószedő, és annak a jövedelemnek egy részét elveszi, elviszi. Milyen célból? Általánosítani úgy szoktuk: azért, mert vannak javak és szolgáltatások, amelyeket az állam hatásosabban, jobban végez, mintha a magánszféra tenné. De nemcsak ez, hanem két nagy feladat van itt, a másik az, hogy méltányossági szempontokat tűz ki magának a kormányzás. Ennek megint a mérése rendkívül bonyolult, és ebből kifolyólag igen kontraverzális.

A mi Állami Számvevőszékünk e tekintetben hasznosnak bizonyult, időnként észrevesszük, magunkat figyelve, a törvényhozói munkákat vagy a választókerületeinkben választóinkkal való közlekedésben, hogy az ilyen összehasonlítások és mérések mintegy megnyugtatóan hatnak, mintegy stabilizálóan hatnak abban a bizony zord világban, amelyben élünk.

(11.20)

Az újraelosztás témájában javasolom az Állami Számvevőszéknek, javasolom elsősorban az Országgyűlésnek, hogy kívánjuk az Állami Számvevőszéktől, hogy ez az újraelosztási folyamat mérődjék, mérettessék olyan pontosan, amennyire csak lehet. Tetszenek hallani, azt mondom, amennyire csak lehet. Mert mi az a tökéletesség? Azért nehéz megfogalmazni, mert ebben jelentős mértékben ott van az értékítélet, kinek mi a preferenciája. Van, aki ilyen vagy olyan mesterségbeli tevékenységet preferál, vagy ilyen vagy olyan művészetet vagy oktatást, vagy mást. Mégis ezeknek az összehasonlításához olyan bázist, mátrixot, alapot szolgáltathat a számokkal működő Állami Számvevőszék, amelyik a munkánkat eredményesebbé teheti.

Ilyen gondolatokkal javasolom, tisztelt Országgyűlés, hogy használjuk, hasznosítsuk az Állami Számvevőszék jelentéseit, azt a 80-at vagy 100-at, vagy amennyi az esztendő során a kezünkbe kerül, mert az mintegy visszajelzés lesz az Állami Számvevőszéknek is, akik ezt a munkát végzik, hogy mi az, amit a használó - mi vagyunk a használók - valóban használ, és hol kívánunk, szeretnénk látni további fényesítést, megvilágítást, alaposabb rálátást.

Hozzáteszem még azt mintegy szimbolikus mondatként, hogy az Állami Számvevőszéknek ez a jelentése, ami a kezemben van, kezünkben van, itt feltartom, és amit korábbi esztendőkben is láttunk, én úgy látom, úgy nézem, mint egy aranybányát. Ugyanakkor hozzáteszem azt, hogy mi, az Országgyűlés és a társadalom és a kormányzás bizony-bizony a benne lévő értékeket, potenciálisan és valósággal benne lévő értékeket nem mindig hasznosítjuk. E tekintetben további lehetőségek vannak, és az Állami Számvevőszéket arra bátorítom, hogy a közgazdaság-tudománynak, egyéb mérési tudományoknak, beleértve a statisztikát, az eszközeit hasznosítsa, eddig is ez jól ment. A nemzetközi világban ez egy egészen tiszteletre méltó mesterség, tudomány, nálunk is ebből még többet hasznosíthatunk, és ez hozzájárul majd a nemzet társadalmi jobb önérzetéhez. Ezt az irányt javasolom.

Köszönöm, elnök úr. (Taps.)