A felszólalás szövege:
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Szeretném arra kérni az elnök asszonyt, hogy mind a napirend-kiegészítés, mind pedig a napirend esetében gombnyomással határozzon a Ház.
ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Már az ókor óta ismert az, hogy ha valaki egy fogathajtó versenyen indul, akkor nemcsak a kocsist, de a fogatot és a lovakat is önmaga választja. Így természetesen azt gondolom, ez az örök érvényű igazság ma is hatályban van. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja természetesnek tekinti, ha a hatalomra törekvő pártok a kormányzati struktúrát a maguk elképzelései, a maguk ízlése szerint alakítják ki.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne véleményünk arról az előterjesztésről, amit önök elkészítettek, mind az abban szereplő kormányzati struktúráról, mind pedig értelemszerűen a hatáskörök, az emberek számára fontos témák kormányzati kezelésének a rendjéről, a hatáskörök elosztásáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, sok érdekességet hordozhat magában, ha valaki a mai vita jegyzőkönyvét, illetve az önök által előterjesztett javaslatot összeveti az 1998-as hasonló vitával és az abban önök által elfoglalt állásponttal. Én megtettem ezt. Ebből az derült ki, hogy az a két terület, amit annak idején mind az MSZP, mind az SZDSZ képviselői leginkább támadtak, nagyon érdekes módon jelenik meg a mostani előterjesztésben.
Frissítsük fel az emlékezetünket! 1998-ban a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ képviselőcsoportja leginkább a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának létrehozását, valamint a Miniszterelnöki Hivatal valódi kancelláriává történő alakítását bírálta. Sokféle bírálat elhangzott ekkor, volt közöttük konstruktív, és volt közöttük csak legfeljebb kekeckedőnek nevezhető.
Az előttem szóló Lendvai Ildikó képviselő asszony akkor, 1998-ban azt találta mondani, hogy szerinte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát úgy kellene hívni, hogy "A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma". E körül az érdemi kérdés körül hosszas vitát folytatott akkoriban a tisztelt Ház. Ugyanúgy a szabad demokraták képviselőcsoportjából is többen felvetették, hogy micsoda erős hatalomkoncentráció alakul ki a Miniszterelnöki Hivatalban. Most megnézve az új előterjesztést, örömmel állapíthatom meg, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nemcsak megmarad, de a neve is változatlan; a Miniszterelnöki Hivatal valódi kancellária szerepe megmarad, de ott egy példátlan, minden eddiginél példátlanabb hatalomkoncentráció és területkoncentráció alakul ki. (Demeter Ervin: Így van.) Azt mondhatnám tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy amit önök 1998-ban leginkább bíráltak, azt változatlanul hagyták. (Demeter Ervin: Így van.) Ennyit a következetességről.
De nézzük ezenkívül a kormányzati hatáskörök, illetve az egyes minisztériumok feladatainak pontos elosztását! Ott is érdekességeket vehetünk észre. Azt hiszem, általánosságban nyugodtan előrebocsáthatjuk, hogy egy ilyen törvényjavaslat vitája során az is egyértelműen kiderül, hogy kinek a számára mi igazán fontos. Sajnos az is kiderül, hogy mi az, ami nem fontos.
Abból az előterjesztésből, amit önök elkészítettek, az derül ki, hogy a családok ügye nem annyira szívügye a készülődő új kormányzatnak, a hatalomra készülő pártoknak, mint ahogy a polgári koalíciónak, a polgári kormánynak az volt. Nem az, hiszen különben nem szüntetnék meg a Családügyi Minisztériumot. Most megteszik ezt, beolvasztják az Egészségügyi Minisztériumba. Bizonyára el tud látni olyan feladatokat, amelyek a családokkal összefüggenek, de az a szimbolikus üzenet, az az üzenet, hogy a családok fontosak, innentől kezdve a visszájára fordul.
De nézhetünk más területeket is: a Gazdasági Minisztérium megszűnése, gyakorlatilag megszűnése nagyon érdekes feladatokat vagy nagyon érdekes gondolatokat vet fel. Ha az ember megnézi az előterjesztést, akkor felmerül benne a kérdés, hogy valójában a gazdasági tárca olvad a Közlekedési Minisztériumba, vagy a Közlekedési Minisztérium a Gazdasági Minisztériumba. Az én olvasatom inkább az előbbi. Úgy tűnik, hogy a Közlekedési Minisztériumba önök beolvasztják a Gazdasági Minisztériumot, azaz lényegében, bár nevében Gazdasági Minisztérium alakul, megszüntetik azt. Megszüntetik, a hatásköreit is feldarabolják.
Az elmúlt esztendőkben a gazdasági tárca, amellett, hogy a létrejöttével is szimbolizálta azt, hogy a gazdaságpolitika irányítása a csak fiskális és pénzügyi érdekeket szem előtt tartó Pénzügyminisztériumból egy reálgazdasági folyamatokat felügyelő, irányító Gazdasági Minisztériumba kerül, útjára indított egy nagyon fontos programot, egy nemzeti gazdaságfejlesztési koncepciót, amit sokan, magyar vállalkozók, munkaadók és munkavállalók egyaránt vagy egy évtizede hiányoltak Magyarországon: útnak indította a Széchenyi-tervet. Azt a Széchenyi-tervet, amelynek az egyik legfontosabb eleme - több fontos eleme mellett - például a lakásépítés, a lakásépítések ügye, az otthonteremtés volt. Az otthonteremtés, amelynek felügyelete innentől kezdve a Gazdasági Minisztérium helyett a Belügyminisztériumba kerül át.
Önök ezt azzal indokolják, hogy a Belügyminisztérium az önkormányzatokat segítő, koordináló, felügyelő tárca, és az önkormányzatok azok, amelyek a lakásépítéseket bonyolítják. Hát a magyar családok is igen nagy számban építenek lakásokat - erre azért szeretném felhívni a figyelmüket -, és az ő számukra az otthonteremtésnél több feltételnek kell összejönnie ahhoz, hogy Magyarországon valóban minden család otthonhoz tudjon jutni. Fontos feltétel volt ezen a területen a lakásépítések kamatainak jelentős csökkentése, a lakáshitelek kamatainak jelentős csökkentése, de fontos feltétel volt az is, hogy itt a Gazdasági Minisztérium egy olyan koordináló szerepet tudjon ellátni, amelynek eredményeként nem voltak elviselhetetlen mértékű árdrágulások abban a gazdasági szektorban a lakásépítések területén, ahol viszont egy példátlan gazdasági boomra került sor az elmúlt esztendőkben.
Úgy tűnik, hogy ezt a feladatot önök nem tartják fontosnak. Ugyanúgy, ahogy a Gazdasági Minisztériumban a Széchenyi-terv másik nagyon fontos, gazdaságösztönző szerepét, az idegenforgalmat sem tartják kellően fontosnak: ezt egyfajta reszliként kezelve átteszik a Miniszterelnöki Hivatalba.
Mindez az én véleményem szerint egyértelműen arra utal, hogy a Gazdasági Minisztérium megszüntetése egyik oldalról az önök szempontjából egyfajta elvi kérdésnek is tekinthető - sajnos negatív előjellel -, a másik oldalról viszont annak is az üzenete, hogy az önök számára egy nemzeti gazdaságfejlesztő terv, a Széchenyi-terv léte nem fontos.
Érdekes kérdés még persze - ha már itt tartunk - az is, hogy milyen üzenetet jelent a magyar vállalkozók, az emberek számára az, hogy a gazdaságpolitika irányítását a polgári kormány után az újonnan megalakuló MSZP-SZDSZ-kormányban ismét a pénzügyi tárca veszi át. A pénzügyi tárca, amely már bebizonyította jó néhány esztendőn keresztül, hogy amikor döntéseket kell hoznia, akkor sokkal fontosabbnak tartja a fiskális folyamatokat, a rövid távú pénzügyi szempontokat azoknál a hosszú távú gazdasági elképzeléseknél, amelyek abban a gazdaságfejlesztési koncepcióban, amit Széchenyi-tervnek hívtunk, teret kaptak, teret nyertek, és nem véletlen, hogy a magyar vállalkozók, a munkaadók és a munkavállalók részéről egyaránt nagy örömmel fogadott és a gazdaság lendületét meghozó intézkedéseknek bizonyultak.
(13.50)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy látom, hogy a Pénzügyminisztérium a gazdaságpolitika centrumává válik a következő kormányban, és ismét a pénzügyi és fiskális szempontok lépnek előtérbe, ezek fogják meghatározni azt, hogy a következő kormányzat Magyarországon a gazdaságpolitikát miként, milyen módon és milyen módszerekkel alakítja majd.
Találhatunk még más nagyon érdekes üzeneteket is ebben a bizonyos törvényjavaslatban. Önök ugye nagyon fontos területként említik azt, hogy végre megalakul - és ezt a magunk részéről mi is csak üdvözölni tudjuk - az informatikai és hírközlési minisztérium; az informatikai és hírközlési minisztérium, amely valóban azt az üzenetet hordozza magában, hogy az információs társadalom fejlesztése a parlamenti pártok mindegyikének egyébként közös ügye. Ne felejtsük el, hogy az elmúlt két esztendőben alakult meg az informatikai kormánybiztosság, a parlament informatikai bizottsága: ezek mindegyike fontos üzenetet jelentett az információs társadalom magyarországi szereplői, résztvevői számára. Ehhez képest az, amikor önök átkeresztelik az informatikai kormánybiztosságot, valójában - ha az ember a hatáskörök pontos elosztását megvizsgálja - nem előrelépést, hanem visszalépést jelent. Mert milyen informatikai minisztérium az, tisztelt képviselőtársaim, amely csak a kormányzati informatikát nem felügyeli? Merthogy az továbbra is a Miniszterelnöki Hivatalban marad.
Azt gondolom, ezek a megvilágított hasonlatok talán elengedőek ahhoz, hogy elgondolkozzunk: valójában mi határozta meg azt, hogy ilyen a kormányzati struktúra, és azon belül ilyen az egyes területek, az egyes hatáskörök elosztása? Én azt gondolom, hogy nem a racionalitás és nem a célszerűség, sokkal inkább az MSZP és az SZDSZ koalíciós osztozkodása volt az, ami eldöntötte, hogy Magyarországon milyen kormányzati struktúra alakuljon ki, és azon belül az egyes területek hova kerüljenek.
Önök osztozkodtak! Osztozkodtak a Gazdasági Minisztériumon, ezért került át onnan az MSZP hatókörébe az otthonteremtés ügye, és ezért került át onnan a Miniszterelnöki Hivatalba - szintén az MSZP hatókörébe - az idegenforgalom ügye. Osztozkodtak, ezért vágták ketté az informatika kormányzati irányítását, ezért került át minden - ami ugyan lényeges és fontos, de nem a kormányzati informatika kiépítéséhez kapcsolódik - az SZDSZ-hez, a kormányzati informatika fejlesztése és kezelése pedig maradt az MSZP-nél. Ez az önök osztozkodási elvének a lényege: az, hogy hogyan osztoznak meg hatáskörökön, és ez alakítja a kormányzati struktúrát, nem pedig a racionalitás és nem a célszerűség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes azon is elgondolkodni természetesen, hogy milyen Miniszterelnöki Hivatal az, amit önök most kialakítanak. Ahogy említettem már egyszer, négy esztendőn keresztül rendszeresen hallhattuk - remélem, itt a vitában még lesz mód arra, hogy ezt majd idézetek formájában is fel tudjuk idézni önöknek -, hogy önök milyen formában és miként bírálták a Miniszterelnöki Hivatal valódi kancelláriává alakítását. Bírálták azért, mert úgymond, kialakul egy kormányzati vízfej, mert kialakul egy hihetetlenül erős, kontrolláló szereppel rendelkező Miniszterelnöki Hivatal.
Ehhez képest mi történik most? A kormánybiztosságok és a politikai államtitkárok száma nő, az SZDSZ egy politikai komisszárt delegálhat a Miniszterelnöki Hivatalba - úgy tűnik, ha a sajtóértesülések igazak, akkor Horn Gábor személyében -, és természetesen egy minden eddiginél nagyobb hatáskörrel rendelkező, minden eddiginél koncentráltabb hatókörökkel bíró Miniszterelnöki Hivatal alakul ki. Egy Miniszterelnöki Hivatal, amelyen belül az államtitkári és a kormánybiztosi garnitúrán keresztül az MSZP megteremti az SZDSZ árnyékkormányát is. Mindezt az adófizetők pénzén keresztül teszi meg.
Azt gondolom, tisztelt hölgyeim és uraim, nyugodtan elmondható, a Miniszterelnöki Hivatalon belül kialakuló kiskormány valójában nem más, mint egy megélhetési kiskabinet (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) azon szocialista képviselők számára, akik az MSZP és az SZDSZ koalíciós osztozkodása során kiszorultak a kormányzati pozíciókból. Ők azok, akik aztán különféle mondvacsinált vagy valódi hatásköröket birtokolva államtitkári székbe, államtitkári autóba, irodába és lakásba ülve (Közbeszólások és derültség az MSZP soraiban.) élvezhetik majd az adófizetők kegyeit.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az ember végignézi mindazt, amit önök itt előterjesztésként elkészítettek, akkor óhatatlanul eszébe jut az, hogy természetesen úgy tűnik, megkezdődött a koalíciós ígéretek, az MSZP-s és SZDSZ-es ígéretek valóra váltása is. Megkezdődött, csak az a kérdés, hogy lesz-e ebben nekünk, lesz-e ebben Magyarország polgárainak köszönet. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Tudják, amikor végigolvastam ezt az előterjesztést, akkor eszembe jutott egy régi vicc; egy nagyon régi vicc a Kádár-korszakból (Közbeszólások az MSZP soraiból: No!), elmondom most önöknek, hátha ismerték. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) Ez a vicc úgy hangzik, tisztelt képviselőtársaim, hogy Mari néninek a hetvenes években egy magyarországi kis faluban segítségre van szüksége, gyógykezeléshez sürgősen száz dollárra lenne szüksége, és hát kihez tud fordulni: a templomban fordul Szent Antalhoz. Minden nap, minden este imádkozik Szent Antalhoz száz dollárért. Persze ennek a faluban híre megy, és eljut a párttitkár fülébe is, aki kicsit kínosnak érzi, hogy erről beszél a falu, és mit tesz; odamegy egyik este, csendben odalopódzik a templom elé, megvárja Mari nénit. Amikor megérkezik, akkor a kezébe nyom 97 dollárt, amit otthon össze bírt kaparni, és azt találja mondani: kedves Mari néni, itt van 97 dollár, de ne felejtse el, ezt a szocialistáktól, ezt a kommunistáktól kapta. (Zaj.) Mari néni megköszöni szépen, bemegy a templomba, letérdel Szent Antal szobra elé, majd azt találja mondani: kedves Szent Antal, köszönöm a száz dollárt, csak arra kérlek, legközelebb ne ezzel a kommunistával küldd, mert lásd, hármat már ellopott belőle. (Derültség és taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, az új kormányzati struktúra felállításával elkezdődött az időszaka annak, hogy mi az, amit visszavesznek önök az elmúlt négy év vívmányaiból. Mert vissza fogják venni ezek szerint a Széchenyi-terv jelentős eredményeit is. Kérem, fontolják meg - most még nem késő.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen, hogy megelőlegezte, tisztelt elnök asszony, pontosan így van: mind a napirend-kiegészítés, mind a napirend esetében kérném, hogy a Ház gombnyomással határozzon.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök neki, hogy ebben a sorrendben következünk, én Molnár képviselőtársam után, hiszen a téma, amiről beszélni szeretnék a kormányprogram vitája kapcsán, pontosan ugyanaz: a kormányprogramnak az információs társadalomra vonatkozó fejezete. Lehet, hogy sokakat meg fog lepni képviselőtársaim közül: én akkor, amikor kezembe vettem a kormányprogramot, azzal a szándékkal vettem kézbe, hogy ebben a fejezetben minél több támogatásra alkalmas dolgot találjak.
Alaposan elolvastam, többször megtettem ezt, s arra a következtetésre jutottam, hogy végül is ismert az a mondás, miszerint ha egy pohárban félig van víz, akkor az ember úgy is felfoghatja, hogy az félig tele van, meg úgy is felfoghatja, hogy félig üres. Most azzal a szándékkal álltam hozzá, hogy úgy beszéljek a kormányprogramnak erről a fejezetéről, mint ami az én reményeim, az én szándékaim és az én látásom szerint is félig tele van, és ez nagyon jó. Én azt gondolom, hogy azokban, amik benne találhatók, egyet tudunk érteni majd itt, a parlamentben.
Egyetértettünk abban az elmúlt két esztendőben, hogy az információs társadalom érdekében szükség van arra, hogy létrejöjjön egy külön kormányzati szervezet, létrejöjjön egy kormányzati szerkezet. Abban, én azt gondolom, integrált és egységes feladatot képezett a kormányzati informatika az információs társadalom fejlesztése, a hozzáférés bővítése révén és a hírközlés szabályozása. Ez most az önök elképzelései szerint szétválik majd. Nem örülök ennek, de azt gondolom, hogy nem kardinális kérdés. Vannak fontosabb kérdések, amelyekben érdemes talán a közös megoldást keresnünk.
Azért állítom, hogy az ebben a fejezetben találhatók révén a pohár félig tele van, mert azt gondolom, hogy megtették az első lépéseket a jó irányba. De azért van csak félig tele, mert - kicsit a kormányprogramból, de egyébként a miniszterjelölti meghallgatások kapcsán is ezt tudom mondani, ugyanez a tapasztalatom - ami hiányzik belőle, azok jól körbeírható konkrétumok.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ide, a Parlament épületébe egy formálódó tüntetés helyszínéről, a legnagyobb magyar távközlési szolgáltató székháza elől érkeztem. Beszélgettem az ott gyülekezőkkel, a tüntetést szervezőkkel, és beszélgettem a sajtó képviselőivel is. Megfogalmaztam egy konkrét javaslatot, ami, azt is mondhatnám, hogy félig egyezik az önök kormányprogramjában található szándékkal. Abban is benne van az, hogy a magyar internetpiac, vagy megfogalmazhatjuk úgy is, hogy a magyar információs társadalom egyik legsúlyosabb problémája, betegsége az, hogy a tömeges, olcsó internet-hozzáférés lehetősége nincsen biztosítva.
Önök is abba az irányba gondolkodnak, amilyen irányba mi gondolkodunk ennek kapcsán. Abba az irányba, hogy ha az egységes hírközlési törvény megalkotásakor megtettük azt, hogy az egyetemes szolgáltatások körét megfogalmaztuk a távbeszélő-szolgáltatások esetén, akkor talán itt lenne az ideje, hogy ezt megfogalmazzuk a távközlési szolgáltatások másik fontos területére, az internetszolgáltatásra is. Megvan a lehetőség tehát, én úgy érzem, benne van a kormányprogramban. Én megfogalmaztam ehhez egy konkrét javaslatot, amelynek persze a technikai paramétereiről vitázni lehet majd. Engedjék meg nekem, hogy most a Fidesz-frakció nevében az önök kormányprogramját ezzel egészítsem ki.
Én azt gondolom, hogy az egységes hírközlési törvény módosítására valószínűleg átfogó értelemben is szükség van; ez az önök kormányprogramjának is része. De azt gondolom, vannak olyan részei ennek a törvénynek, amelyeknek a módosítása sokkal hamarabb kellene hogy megtörténjen, mert rövid távon, gyorsan jelent hatékony megoldást egy létező problémára. Most a távközlési piacon megszűntek azok a fix díjas internetelérési lehetőségek, amelyek nagyon sok ember számára jelentették az olcsó internet-hozzáférés lehetőségét.
Én azt gondolom - ez a nemzetközi tapasztalat is egyébként -, hogy állami beavatkozás nélkül nincs lehetőség ilyen olcsó, fix díjas, mindenki számára hozzáférhető csomagok fenntartására. Ilyet kell beemelni az egyetemes szolgáltatások körébe. Az a javaslat, amit én most megfogalmazok itt önöknek, és megtettem ma a legnagyobb távközlési szolgáltató székháza előtt is, úgy hangzik, hogy államilag garantált áron, havi 2500 forintért havi 40 órás internet-hozzáférés biztosítása mindenkinek. Megoldható ez, csak a törvényt kell módosítani, de kell hozzá az állam részéről rendelkezésre bocsátott forrás is. Ez persze a felhasználók számától is függ. Többféle költségkalkuláció végezhető, de azt gondolom a nemzetközi trendek, a nemzetközi tapasztalatok alapján is, ez az a megoldás, amelynek irányába elmozdulni érdemes.
Mi meg fogjuk tenni az ezzel kapcsolatos javaslatot a törvénymódosításra a jövő héten. Ez nem átfogó törvénymódosítás, csak a törvény egy szakaszának a módosítása. Sürgős megoldás kell.
Az önök támogatása is szükséges ahhoz - nemcsak itt, a parlamentben a frakcióké, hanem a megalakuló új kormányé is -, hogy július 1-jére a magyar internetezők úgy érezhessék, hogy van megoldás, van számukra végre egy olyan csomag, amivel mindenki élhet, ami nem torzítja a piacot, hiszen bármely internetszolgáltató nyújthatja. Ráadásul az államnak is megvan az a lehetősége, hogy az internetszolgáltatókat a maga módján versenyeztesse. Viszont ehhez azt a különbözetet, ami az önköltségi ár és a fogyasztói ár között adódik, természetesen neki állnia kell. A világon a legtöbb helyen ezt teszik. Tegyük ezt mi is így, és akkor kialakulhat az az érzésünk, hogy a félig teli pohár lassan talán, lépésről lépésre, de a következő négy esztendőben megtelik majd.
Kérem, támogassanak minket, és ebben az esetben minden ilyen témában, ha pozitív dolgokat tapasztalunk, mi is támogatni fogjuk önöket.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a Házszabályban biztosított jogommal élve szeretném megvárni a szocialista választási ígéretek szerint az Országgyűlésben minden héten kérdezhető Medgyessy Péter miniszterelnök urat.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Dr. Kóródi Mária: Így is sűrűbben fog válaszolni, mint Orbán!)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Arra kérem önt, hogy mind a napirend-kiegészítésről, mind pedig a napirendről gombnyomással szíveskedjék szavaztatni a tisztelt Házat.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök úr! Mióta létezik az átvilágítási törvény, azóta ez mindig örökzöld téma a magyar közéletben, ha szocialista kormány kerül hatalomra, hiszen úgy tűnik, a mindenkori miniszterelnök állandóan érintett az átvilágítási törvény által; 1994-ben Horn Gyula is, most pedig - ha minden igaz - ön is, hiszen miniszteri megbízatása kapcsán ez egyszer már kiderült. Persze, mindig nagy kérdés, hogy kik azok, akik valójában felelősek, azok-e, akik a jelentéseket írták, vagy azok, akik megrendelték. Ez örök téma, de most egészen más helyzet van, mert az, amiről a mai Magyar Nemzet írt, nem ugyanez.
A mai Magyar Nemzet címlapján megjelent dokumentum azt állítja, hogy ön nemcsak olvasott jelentéseket, hanem a politikai rendőrség szigorúan titkos állományú, úgynevezett fedett állományban lévő tisztje 1978 óta, e szerint a dokumentum szerint rendőr főhadnagya volt.
(12.40)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ugyanebben a dokumentumban az is szerepel, hogy az ön megbízatása, munkaviszonya a Belügyminisztériumban 1961. január 1-jétől datálódik. Nem tudom, tudja-e - talán emlékszik -, 1961-ben ebben az országban még végeztek ki politikai okokból embereket.
Nem én kérdezem, ők kérdezik öntől, miniszterelnök úr, a Történelmi Igazságtétel Bizottság vezetősége - Balázs Piri László, Dinnyés László és Regéczy-Nagy László -, hogy igaz-e. Igaz-e, miszerint ön 1961-től fedett állományú rendőrtiszt volt, azaz a politikai rendőrség szigorúan titkos állományban lévő rendőr főhadnagya? Meddig és milyen beosztásban tette mindezt a Belügyminisztérium kötelékében vagy netán másutt?
Miniszterelnök Úr! Ön ma többször kikerülte a választ. Most itt van a mód arra, hogy válaszoljon. Egyenes választ várok, miniszterelnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ebben a papírban valóban az szerepel, hogy ön tiszti beosztást csak 1978-tól töltött be. Tehát akkor még egyszer megfogalmazom a kérdést: 1961-től a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományú politikai rendőrségénél valamilyen módon beosztásban, állományban volt-e vagy sem?
Nagyon fontos kérdés ez, miniszterelnök úr, mert amíg erre nem születik hitelt érdemlő válasz, addig azt gondolom, Magyarországon alkotmányos válsághelyzet van. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) S ebből kétféle kivezető út van. Az egyik, hogy ha bebizonyosodik, hogy ön 1961-től vagy akár csak később a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományú rendőrtisztje volt, akkor önnek le kell mondania. Ha be tudja bizonyítani hitelt érdemlően, hogy nem az volt, akkor azt gondolom, maradhat a miniszterelnöki beosztásban. (Dr. Kis Zoltán: Nem te döntöd el, öcsi! - Felzúdulás a kormánypárti, taps az ellenzéki oldalon.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bizonyára mindannyian ismerik azt a szót, hogy "ködösít". Nos, ha valaki mind ez idáig nem lehetett tisztában annak az értelmével, akkor a tegnapi napon itt, az Országgyűlés ülésén, azt hiszem, elég jól megtapasztalhatta, hogy ez a szó valójában mit is jelent.
Miniszterelnök úr, ön tegnap itt a Fidesz képviselőitől, de másoktól is egyenes kérdéseket kapott. Ezek a kérdések arra vonatkoztak, hogy ön D-209-es számmal volt-e a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományú tisztje vagy sem.
Ön itt, a tegnapi napon erre minden létező módot és lehetőséget felhasználva, elkerülte a választ. Elkerülte, és végig arról beszélt, hogy ön nem volt titkos ügynök, ezt az átvilágító bírák is megállapították. Most ne azon vitázzunk, hogy az átvilágító bírók egyszer már lemondásra szólították fel önt, mégpedig azért, mert titkos jelentéseket olvasott. Mindannyian jól tudjuk, régi vita, hogy kik az igazi bűnösök: azok, akik a titkos jelentéseket olvasták, vagy azok, akik megrendelték.
Itt tegnap a Házban arról kérdeztük önt, hogy írt-e valaha titkos jelentéseket.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én nagyra értékelem azt az ügybuzgalmat - no meg úgy tűnik, ügyességet -, amivel mind ön, mind a kormánypártok a tegnapi nap folyamán úgy estéig, ma reggelig bezárólag megpróbálták ezt a történetet ügyesen átalakítani, és arról beszélni, hogy valójában annak idején, az egypártrendszerben, amikor Magyarországon diktatúra volt, amikor Magyarország a Szovjetunió csatlós állama volt, akkor az állampárt állambiztonsági gépezetében dolgozni valójában becsületes dolog volt. Nagyra értékelem azt az ügybuzgalmat, amivel komoly kísérletet tettek arra, hogy bebizonyítsák: Magyarország annak idején szuverén ország volt, mely szuverén ország érdekeinek a védelmét látta csak el az állampárt biztonsági gépezete, titkosrendőrsége. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az egy kérdés, ezen vitatkozhatunk majd valószínűleg, hogy az a bizonyos biztonsági gépezet, az a titkosrendőrség, amelyet a III-as főcsoportfőnökség foglalt magában, valóban az ország érdekeit védte vagy netán az állampárt érdekeit védte. Büszke lehet-e az ember arra, ha ennek a titkosrendőrségnek tisztje volt, vagy nem lehet büszke arra, hogy ennek a titkosrendőrségnek tisztje volt? Ezek későbbi kérdések.
Miniszterelnök úr, ön ma itt kísérletet tett valamire. Kísérletet tett arra, hogy elmagyarázza, valamilyen formában ezek szerint ennek a biztonsági gépezetnek mégiscsak része volt. De számomra a válasz még mindig nem egészen tiszta.
Tudja, miniszterelnök úr, amikor ön az ősi mesterség fogalmat használta, akkor azért elgondolkodtam egy pillanatra - eddig a magyar nyelvben másra használtuk ezt a kifejezést. (Derültség.) Lehet, hogy ezek után új ősi mesterségekkel is meg fogunk ismerkedni. Hogy ezeknek az erkölcsi megítélése milyen a társadalomban, az másik kérdés. (Dr. Géczi József Alajos: Az a legősibb!)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Most hadd kérdezzem meg, ezek szerint az, amit ön ma itt elmondott, azok szerint ön 1977 és 1982 között foglalkozott kémelhárítással. Ezt mondta ugyebár. (Dr. Medgyessy Péter bólint.) Ezek szerint könnyen lehet, hogy az a dokumentum, ami a Magyar Nemzetben tegnap megjelent, az ebben a formában igaz. (Dr. Medgyessy Péter: Nem.) Igaz, hogy ön a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományú tisztje volt. Kémelhárítással a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományú tisztjei foglalkoztak. Igaz-e tehát, ezt kérdezem öntől, miniszterelnök úr - ha a belügyminiszter feloldotta a titkosság alól, akkor ezt most már megteheti; jelzem, ezt tegnap is megtehette volna, de most már mindenképpen megteheti. Kérdezem tehát, miniszterelnök úr: igaz-e, hogy ön a D-209-es számú, szigorúan titkos állományú rendőr főhadnagy? Igaz, vagy nem igaz? (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 11 | 34 | 2002.06.25. | 0:21 | 1,23,34-73 |
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tegnap a házbizottság ülésén egészen mást sikerült tapasztalni a frakciók álláspontjában, és én most kérném a gépi szavazás elrendelését, már csak azért is, mert úgy láttam, hogy a miniszterelnök úr egy-két pillanatig kézfelemeléssel igennel szavazott erre a javaslatra, kíváncsi vagyok, hogy ezt gombnyomással is megteszi-e majd. (Taps a Fidesz soraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 11 | 52-54 | 2002.06.25. | 0:21 | 1,23,34-73 |
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Az előbbiekből kiindulva... (Nincs bekapcsolva a mikrofonja.)
ELNÖK: Kérném szépen a mikrofonját bekapcsolni a frakcióvezető-helyettes úrnak. Öné a szó.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Még egyszer, köszönöm szépen, elnök asszony. Az előbbiekből kiindulva, mind a vonatkozó napirend-kiegészítésnél, mind a hátralévő napirend-kiegészítéseknél arra kérem a tisztelt elnök asszonyt, hogy gombnyomással szavaztasson a Házban.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Jól gondolta, elnök asszony. Köszönöm szépen a szót. Az immár többhetes hagyományunknak megfelelően kérem azt, hogy mind a napirend kiegészítéséről, mind pedig a napirendről gombnyomással szíveskedjék szavazni a tisztelt Ház.
Köszönöm szépen.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az ügyrendi javaslatom lényege, hogy a sürgős kihirdetésekről törvényenként külön-külön döntsön az Országgyűlés. Azzal indoklom, hogy az országgyűlési képviselők és a frakciók számára is természetesen azt a jogot fenn kell tartani, hogy az egyes törvényeknél a sürgős kihirdetésről külön-külön tudjanak dönteni, hiszen nem biztos, hogy mindegyik támogatása mellett minden országgyűlési képviselő meg akarja adni a támogató szavazatát.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólások: Úgy van!)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Az újdonsült magyar demokrácia tizenkét évében nem először zárták le tüntetők az Erzsébet hidat. Az önök padsoraiban ülnek ma azok az SZDSZ-es és MSZP-s politikusok (Dr. Géczi József Alajos: Mi nem!), akik akkor elsőként rohantak a barikádra kormányt dönteni. (Moraj és közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Így van! - Dr. Géczi József Alajos: A szocik nem! - Az elnök csenget.) Az önök kétszínűségét, tisztelt miniszter asszony, mi sem mutatja jobban, mint hogy most azokra mutogatnak nagy garral, akik sem akkor, sem most nem voltak ott a barikádokon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az Erzsébet hídon lezajlott eseményeket értékeljük, ki kell mondanunk: az ország békéjét és nyugalmát megteremteni a mindenkori kormány felelőssége. A békét és a nyugalmat pedig, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak rendőri eszközökkel lehet megteremteni, időnként némi politikai előrelátással is.
Akkor, amikor a 2002-es országgyűlési választások után Magyarországon olyan helyzet alakult ki, hogy önökre az országban több mint két és fél millió ember nem szavazott, hogy az országgyűlési választások második fordulójában a 176 egyéni választókerületből 95-ben, tehát a többségben a nemzeti oldal jelöltjei nyerték meg a választást, akkor az önök politikai felelőssége minden eddigi kormány felelősségénél jóval nagyobb. Lett volna módjuk arra az elmúlt esztendőkben, az elmúlt hónapokban, hogy mérlegeljék ezt a politikai felelősséget, és több alkalommal is hozhatott volna a parlament olyan döntést, hogy megőrzi a szavazólapokat, elvégzi azok újraszámlálását (Moraj és közbeszólás az MSZP soraiban: Kilencedszer is!), és tisztelt miniszter asszony, ha önöknek nincsen titkolnivalójuk, akkor ebből az újraszámlálásból önök politikailag is megerősödve kerültek volna ki. (Folyamatos zaj.)
Mindehhez képest, tisztelt miniszter asszony, önök lesöpörték az asztalról a törvényes kezdeményezéseket, és akkor pedig, amikor az Erzsébet hídon demonstrációra került sor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor mindezt nem rendészeti ügyként, hanem politikai ügyként kezelték...
ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!
ROGÁN ANTAL (Fidesz): ...ami természetesen nem meglepő akkor, amikor az országos rendőrfőkapitány tisztét a politikai titkosrendőrség...
ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr, jelzem, hogy...
ROGÁN ANTAL (Fidesz): ...egy volt tisztje tölti be. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Arra kérném önt, hogy a napirend-kiegészítésekről, mind erről, mind a továbbiakról, valamint a napirend elfogadásáról gombnyomással határozzon a tisztelt Ház.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, ami itt most történt, arra mutat rá, hogy valami nincs rendjén a Ház vezetésében. Úgyhogy tisztelettel arra kérem az elnök urat, hogy az elnök asszonnyal konzultáljon, és ha úgy gondolják, hogy az a szavazás, amit az előbbiekben megejtettünk, ami megtörtént, úgy került feltételre, hogy nem kétharmados szakaszról szavaztunk kétharmadosként, akkor azt gondolom, csak a feltételek tisztázását követően van módunk arra, hogy a soron következő ülésen térjünk erre vissza, nem pedig most.
Egy már megejtett szavazásról beszélünk. Arra kérem a tisztelt elnök urat, hogy az elnök asszonnyal együtt, akár egy külön házbizottsági ülés keretében, mindezt tisztázza, és a következő héten térjünk erre vissza. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Július 13-án, szombaton bizonyára két nem kormány közeli napilapban, a Népszabadságban és a Magyar Hírlapban nagy terjedelmű politikai hirdetést jelentetett meg a kormány. Örömmel látom, hogy a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ véleménye e téren sokat változott, hiszen fél éve még határozottan ellenezték, hogy a kormány bármilyen politikai hirdetést jelentessen meg napilapokban.
Tisztelt Miniszter Asszony! Ezekben a hirdetésekben önök arról beszélnek, hogy hány helyen számolták újra a szavazatokat a szavazókörökben - a választás második fordulóját követően. Azt az apróságot elfelejtették odatenni ezekben a bizonyos közleményekben, elfelejtették arról tájékoztatni az olvasókat, hogy ez bizony a választás második fordulójának adataira vonatkozó újraszámlálást jelenti. Arra a második fordulóra, amelyben a Fidesz-Magyar Polgári Párt és szövetségesei 70 ezerrel több szavazatot szereztek, mint önök; amelyben 131 egyéni választókerület sorsa dőlt el, amelyből 75-öt a Fidesz-Magyar Polgári Párt és szövetségesei nyertek meg és mindössze 56-ot önök. (Dr. Kis Zoltán: Ez a bizonyíték, hogy nem volt svindli, testvérem!)
Ebből is látszik, tisztelt miniszter asszony, hogy mi nem féltjük a választási eredményünket a szavazatok újraszámlálásától. Most már csak az a kérdés, hogy önök is így vannak-e ezzel. Ezért kérem tehát, tisztelt miniszter asszony, ha olyan pontos és precíz adatokkal rendelkezik arról, hogy a választás második fordulójában hány helyen számolták újra a szavazatokat a szavazókörökben, akkor tájékoztasson minket arról, hogy a választás első fordulóját követően, mely fordulót önök nyerték meg, hány helyen számolták újra a szavazatokat a szavazókörökben. (Dr. Répássy Róbert: Így van! - Taps az ellenzéki padsorokból.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! A választás első fordulójában nem 45, hanem összesen 175 mandátum sorsa dőlt el. Ön a listás mandátumokról elfeledkezik, tisztelt miniszter asszony! (Dr. Kis Zoltán: Az nincs kiosztva, csak a másodikban!) A listás mandátumokra vonatkozóan természetesen, most az ön szavaiból legalábbis ez derült ki, semmilyen újraszámlálásra nem került sor.
Abból, amit ön mondott, az derült ki, hogy a választás első fordulójának eredményét illetően egyetlenegy szavazókörzetben került sor - azon belül nem tudom, hogy hány szavazókörben - újraszámlálásra. Tisztelt miniszter asszony, ha van szemforgató politikai magatartás, akkor azt most ön tanúsította itt az elmúlt egy percben. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van! Taps a Fidesz padsoraiból.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az önök kormánya ez év májusában azzal kezdte a működését, hogy kijelentette - László Csaba miniszter urat idézve -: üres a kassza. Ebből az üres kasszából a nyár folyamán jóléti programok mellett futotta közel 6 milliárd forint értékben gépkocsibeszerzésre és 6 milliárd 800 millió forint értékben mobiltelefon-keretszerződésre.
A kormányzat augusztusban meghozott döntése arról szól, hogy a Miniszterelnöki Hivatal a 2002 és 2004 közötti időszakra 6 milliárd 800 millió forint értékben vásárol mobiltelefonokat és szolgáltatásokat; háromszor annyiért, amennyit az önök elődje, a polgári kormány költött ugyanerre, szintén két esztendő leforgása alatt. Mindeközben a Miniszterelnöki Hivatal Baja Ferenc által vezetett részlege világossá tette, hogy újabb milliárdokat kívánnak költeni kormányzati tulajdonban lévő zárt célú rádiótávközlő rendszer létrehozására.
Joggal merül fel az emberben a kérdés: miért kell ezzel párhuzamosan az eddiginél lényegesen többet költeni GSM-telefonok és szolgáltatások vásárlására? A szakértők egyetértenek abban, hogy az államigazgatási feladatok ellátáshoz szükséges elektronikus adatforgalom biztonságos lebonyolítására a GSM-hálózatok legfeljebb 30 százalékban alkalmasak. Ez érv amellett, hogy zárt célú rádiótávközlő rendszert hozzanak létre, legyen az Tetra, vagy bármi más; érv amellett is, hogy a polgári kormány által elkezdett gyakorlatot folytatva egységes kormányzati gerinchálózat kiépítésére kerüljön sor, amelyben olcsóbb a telefonálás a kormányzat számára, de semmiképpen nem indokolja GSM-telefonok nagyszámú beszerzését.
Az előző években az is nyilvánvalóvá vált, hogy a GSM-alapú telefonok a rendvédelmi szervek és az önkormányzatok igényeinek sem felelnek meg. A hazánkat 1990 óta sújtó árvizek mindegyikénél kiderült, hogy az árvízvédelem megkívánta különleges helyzetekben a GSM-alapú távközlési rendszer csődöt mond, zárt célú készenléti rádiótávközlő rendszer kialakítására van szükség. Miért költenek hát mégis minden eddiginél többet GSM-szolgáltatások igénybevételére?
Végül: az elmúlt három hónapban az önök kormányának újonnan kinevezett informatikai és hírközlési miniszterétől többször hallhattuk, hogy a kormány célja a hírközlés területén a piaci verseny erősítése. A tender eredményeként az önök kormánya mégis kétszer annyit költ a legnagyobb mobilszolgáltatóra, mint a másik kettőre összesen. Bizonyára azért van ez így, mert az SZDSZ-es informatikai miniszter hangja már nem jut el az MSZP vezette kancelláriába.
Tisztelt Miniszter Úr! Az elhangzottak után kérdezem, ön is helyesnek tartja a nyár folyamán megkötött mobilszerződést, és ha igen, milyen érveket tud felhozni az általam felsoroltakkal szemben az önök döntésének védelmére.
Tisztelettel várom a válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Az én szülőhazámban, az Őrségben arra a válaszra, amit most hallottunk, azt mondanák elismerően, hogy jól hantázik. (Kuncze Gábor: Mikor voltál otthon?) Ugyanis az, ami történt, miniszter úr, lényegében nem más, ön tételesen elismerte, hogy minden, amit elmondtam, igaz. Azt sem tagadta, hogy 6,8 milliárd forint értékű keretszerződést kötöttek, holott a polgári kormány 2000 és 2002 között ugyanilyen közbeszerzési eljárás keretében, ugyanerre a célra mindössze 2 milliárd forintos keretszerződést kötött. Mi az oka annak, hogy alig néhány hónap elteltével ugyancsak két évre már háromszor annyit kell költeni ugyanerre a célra? (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.)
És végül hadd mondjam azt, miniszter úr, én magam is dolgoztam a Miniszterelnöki Hivatalban egy olyan másfél esztendőn keresztül 1998 és 2000 között. Ebben az időszakban pontosan ugyanaz a szabály volt érvényes, az ember a mobiltelefon-használati költségét csak egy határig számolhatta el, utána maga fizette. Örülök neki, hogy ezt a gyakorlatot megtartották (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert nem újból bevezették.
Úgyhogy, miniszter úr, mivel valótlanságokat tartalmaz, én az ön válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Szocialista Párt képviselői egy esztendővel ezelőtt felháborodástól rezgő hangon jelentették ki, hogy az augusztus 20-ai állami ünnepségek és a tűzijáték lebonyolítására bőven elegendő 30 millió forint, milyen alapon költ el ennél többet a polgári kormány. Alig telt egy esztendő, ismét kiderült, hogy a szocialisták, ha mód nyílik rá, bort isznak, ámde fennhangon mindig vizet prédikálnak.
Gál J. Zoltán kormányszóvivő az augusztus 20-ai állami ünnepeket követően bejelentette, hogy a kormány 495 millió forintot költött az ünnepségsorozat lebonyolítására. Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy a kormány 2212/2002. számú, a Határozatok Tárában július 19-én megjelent kormányhatározata 618,8 millió forintot különített el az augusztus 20-ai központi állami ünnepek, ünnepi rendezvények finanszírozásának biztosítására. Miért mondott ezek után 495 millió forintot a kormányszóvivő?
A kormány az augusztus 20-ai ünnepségsorozat lebonyolításával a titokzatos nevű Multimedia Concerts Kft.-t bízta meg. Érdekes megvizsgálni ennek a kft.-nek a tulajdonosi hátterét. A cégnek három tulajdonosa van: a Multimedia Organization Ltd., a Broadcast Controll Corporation Ltd. és a Bonart Kft. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Magyar!) Az első kettő az adóparadicsomként és off-shore paradicsomként ismert Jersey-szigeteken van bejegyezve. A Bonart Kft. látszólag magyar vállalkozás, de 99,9 százalékos tulajdonosa szintén egy, a szóban forgó szigeteken bejegyzett magáncég. E szigetek sajátossága az, hogy az itt céget bejegyző tulajdonosnak nem kell megneveznie magát. Ezért a világ minden normális országában az itt bejegyzett cégeket az adóhivatalok különleges érdeklődéssel vizsgálják, és közpénzeket nem szokás rájuk bízni, pláne nem több száz milliós értékben.
Még érdekesebb a közbeszerzési eljárás, amelynek keretében a Multimedia Concerts Kft. elnyerte a kormányzati megbízást. A pályázatra önök további három céget hívtak meg egy zárt meghívásos tenderre, melyek közül egyet csak egy nappal a pályázati határidő lejárta előtt sikerült értesíteni, így az a pályázaton már nem tudott elindulni. A másik kettőt érdekes módon ugyanazon személyek jegyzik vagy tulajdonosként, vagy ügyvezetőként, akik a Multimedia Concerts Kft.-t és annak látszólagos tulajdonosát, a Bonart Kft.-t. Bármi lett volna a tender eredménye, mindebből jól látszik, hogy a buli házon belül maradt.
Tisztelt Miniszter Úr! Én azt gondolom, hogy ma önök kormányoznak. Ebből az következik, hogy arra kérem, ne hepiendezzen, válaszoljon a kérdésre: a kormány üvegzsebprogramja keretében a jövőben is előnyben kívánják részesíteni a közpénzek elköltésénél az átláthatatlan tulajdonnal rendelkező külföldi off-shore cégeket? Várom a válaszát. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ha olyan jól ismeri a bejegyzési okiratot, akkor azt is tudja, hogy a Multimedia Concerts Kft.-t 1996-ban jegyezték be Magyarországon, így 1990-ben semmiféle jogot senkinek megszerezni nem tudott. (Derültség és taps a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Éljen!)
A másik oldalról, miniszer úr, a közbeszerzési eljárásra irányult az én kérdésem, hogy helyes dolog-e, ha közbeszerzési eljárásnak hívunk egy olyan eljárást, ahova három céget hívunk meg, amelynek egyik ügyvezetője egy Hegedűs nevű úriember, a másik ügyvezetője Hegedűs úr élettársa, a harmadik ügyvezetője pedig Hegedűs úr legjobb barátja. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) Ezt hívják levajazásnak, tisztelt miniszter úr (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Bravó! - Moraj az MSZP padsoraiból.), és az a véleményem, hogy ezek fényében önök elég sajátosan értelmezik a közbeszerzési eljárás gyakorlatát.
Azt is mondhatnám, úgy értelmezik, átalakítva a magyar közmondást, hogy mostantól kezdve nem egyszerűen kecskére, hanem csakis és kizárólag saját kecskére bízzák a közös káposztát. Ezt a gyakorlatot nem áll módunkban támogatni, így a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány hónappal ezelőtt a választási kampány során érdeklődéssel figyeltem és bevallom, nem értettem egészen, hogy miért kedveli Lendvai Ildikó és szocialista képviselőtársai a választási kampányrendezvények, sajtótájékoztatók tartására a Fővárosi Nagycirkuszt. Aztán május 27-e után megértettem, mert úgy látom, hogy az új kormány politikai ténykedése egészen egyszerűen arra irányul, hogy Magyarországon a lehető legrövidebb időn belül felállítsa a politikai szemfényvesztés világrekordját.
A kormány jó tanulóként látott hozzá mindehhez, hiszen szemfényvesztéssel kezdte rögtön az elején. Medgyessy Péter és László Csaba pénzügyminiszter Rodolfo mintájára felmutatta az üres cilindert, aztán elővarázsolta belőle a nyulat. Csak egyvalamit felejtettek el, azt, hogy Rodolfo tisztességes ember lévén annak idején mindig előre hozzátette, hogy vigyázat, csalok. Akkor, amikor az üres kasszáról fennhéjázó kijelentések elhangzottak, akkor persze a szocialista képviselők, a miniszterek és a miniszterelnök úr egyetlenegyszer sem tették hozzá, hogy vigyázat csalok. Pedig azóta ebből az üres kasszából sok minden előkerült, és itt nemcsak jóléti programokra gondolok, gondolok arra a bizonyos 6 milliárd forintra, mely új kormányzati autók beszerzéséhez kellett, elvégre minden idők legtöbb államtitkárát érjük meg a kormányzati karban; gondolok arra a közel 7 milliárd forintra, amelyre új mobiltelefonok beszerzéséhez volt szükség; gondolok arra több mint 8 milliárd forintra, amit most bútorokra költ a kormány; vagy gondolok arra a plusz 30 milliárd forintra, amely úgymond vadászgépeink korszerűsítéséhez, levegőben történő utántölthetőségéhez majd szükséges lesz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindazt, ami május 27-e óta zajlik, persze más szemszögből is vizsgálnunk és néznünk kell, mert úgy tűnik, hogy szocialista képviselőtársainknál a szavak időnként mást jelentenek, mint ami azoknak a magyar nyelvben használt szokásos értelme. De ebben nincsen semmi meglepő, hiszen az elmúlt 6-8 hétben azt is megtapasztalhattuk itt a parlamentben, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök úrnak van egy olyan vállalása, amit elfelejtett előre közölni a választókkal, ellenben minden alkalommal büszkén követ és meg is tart; én valahogy úgy fogalmaznám meg ezt a vállalást, hogy minden hét újabb nyelvi lelemény. Ezen nyelvi lelemények eredményeképpen rendszerint új fogalmak kerülnek a magyar nyelvbe, vagy inkább régi fogalmak nyernek más értelmet. Azok a fogalmak is egészen más értelmet nyernek, amit a szocialisták a kampány során használtak, és ígéretként olyan sokszor hangoztattak. Idézzük fel őket vagy legalábbis közülük néhányat! Elhangzott az "olcsó és szakértő közigazgatás", elhangzott a "közbeszerzés és a korrupció elleni fellépés", és elhangzott természetesen a "társadalmi ellenőrzés".
Vizsgáljuk meg őket egyenként, mit is jelentenek a gyakorlatban, szocialista módra! Olcsó és szakértő közigazgatás; ma Magyarországon a Miniszterelnöki Hivatal minden eddiginél nagyobb létszámmal működik, ma Magyarországon a közigazgatás minden eddiginél több államtitkárral működik. A kormány gondoskodott arról - törvényei közül az egyik első volt -, hogy címzetes államtitkári tisztségek sorozatával hozzá hűséges, nem éppen köztisztviselők, hanem politikai komisszárok tucatjait jutalmazza meg szerte a minisztériumokban. A kormány gondoskodott arról, hogy ennek megfelelően Magyarországon az államtitkári kar létszáma valóban minden rekordot megdöntsön; gondoskodott arról, hogy a Miniszterelnöki Hivatalon belül mindazon szocialista politikusok számára, akik valamilyen okból miniszteri tisztséghez nem jutottak, különféle államtitkári reszortok révén egyfajta megélhetési kiskabinet alakuljon ki.
Tisztelt szocialista és nem szocialista Képviselőtársaim! Arra is szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy sajátos értelmet nyert ebben a szótárban a szakértelem is, melyet oly gyakran hangoztattak. Lássuk, hova is vezetett a szakértelem! Minden olyan pozícióba, ahol, úgy tűnik, a kormány jelentős pénzeszközök újraelosztását vagy legalábbis azok átcsoportosítását tervezi, abba - természetesen csakis a szakértelem jegyében - Medgyessy Péter volt cimborái, vadásztársai kerültek. Elegendő két példát felemlíteni: Magyar Fejlesztési Bank és Nemzeti Földalap. A Nemzeti Földalap társadalmi ellenőrzése szocialista módra úgy valósul meg, hogy a Nemzeti Földalap élére Medgyessy Péter üzlettársa és vadászcimborája kerül. Úgy tűnik tehát, a társadalmi ellenőrzés a szocialista szótárban egész egyszerűen haveri ellenőrzést jelent.
(10.50)
Érdemes megvizsgálnunk persze a közbeszerzés mint szó bűvös jelentését is. Gyakran hallhattuk ezt a szocialista képviselőtársainktól, és most már láthatjuk, hogy mit jelent mindez a szocialisták számára a gyakorlatban. Közbeszerzési eljárás keretében ítélték oda az augusztus 20-i ünnepi rendezvények szervezését, olyan közbeszerzési eljárás keretében, melyre négy céget hívtak meg - a nem szimpatikus céget csak egy nappal a pályázati határidő lejárta előtt, a másik három céget természetesen már jóval korábban értesítették. És mit ad isten, mi derült ki: a győztes cég vezetője egy bizonyos úriember, a két konkurens közül az egyik vezetője az úriember élettársa, a harmadik vezetője pedig nem más, mint a szóban forgó úriember legjobb barátja. Ezt a közbeszerzést is levajazták, ahogy sokak számára a bútoriparban, úgy tűnik, azt a több mint nyolcmilliárd forintos közbeszerzési eljárást, amely ma kinn van a bútorpiacon, szintén levajazták. Hiszen annak a feltételei eleve úgy vannak meghatározva és úgy vannak kiírva, hogy ezen a közbeszerzési eljáráson mindössze két cég indulhasson el. Az egyik vezetője egy volt szocialista országgyűlési képviselő felesége, a másik pedig egy, a szocialistáktól nem is olyan messzességben található üzletember áttételes tulajdonában van.
Nos, tisztelt szocialista képviselőtársaim, úgy tűnik tehát, hogy a közbeszerzés az önök nyelvén a levajazás egyfajta új értelmezését, egyfajta új átírását jelenti. Miért van azonban erre szükség? Sokan elgondolkodtunk mindezen, de én azt gondolom, megkaphatjuk a magyarázatot, ha nyitott szemmel járunk, és körülnézünk az országban; vagy elegendő, ha körülnézünk Budapest utcáin, tisztelt szocialista képviselőtársaim. Csak néhány számot szeretnék elmondani. Egy óriásplakát ára havi 200 ezer forint; egy BKV-járműre tett hirdetésé 150 ezer forint; egy elefántfülé 30 ezer forint; egy oszlopra szerelt plakáté 12 ezer forint. Adják össze mindazt, arra kérek minden televíziónézőt és rádióhallgatót, adják össze mindazt, ami mindebből szocialista színekben Budapest utcáin található, és akkor rá fognak jönni arra, hogy miért kell a közbeszerzéseket levajazni, miért vannak Magyarországon kulcsfontosságú pozícióban haverok, miért van buli, és miért van szükség arra, hogy mindezt lefedje, mindezt a választók elől elfedje a jótékony és állandóan hangzó hanta.
Nos, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ez az út nem Európa - ez valami más. Én a magam részéről hiszek abban, hogy 133 nap leforgása alatt nem lehet elfordítani egy ország szekerét egy egészen más irányba. Bár most még azt gondolom, hogy Magyarország nem arra tart, és benne az a 149 aranyérem sem, amit Katona Béla képviselőtársam említett, amerre annak idején boldogult nagyapám első karórája elindult, de ha ez így marad, és önökön múlik, akkor még az sem lehetetlen.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Több mint háromezer ember ma a reggeli órákban, figyelve a parlament ülését, valamilyen választ, valamilyen megoldást, valami kiutat várt a kormánytól. Ehhez képest jól hangzó, ámde semmitmondó általánosságokat hallottunk a miniszter úrtól.
Alig néhány nappal, sőt nyugodtan mondható, egy nappal az önkormányzati választások időpontja után jelentette be az IBM ezt a leépítést. Erősen megkérdőjelezem, hogy akár a kormányzat, akár Székesfehérvár szocialista polgármestere erről előtte nem tudott. Miért nem tájékoztatta róla a munkavállalókat? Miért nem tájékoztatta róla a közvéleményt? Miért nem tett lépéseket annak érdekében, hogy erre a nagymértékű leépítésre ne kerüljön sor?
Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Volt ilyen eset az elmúlt négy esztendőben is. Tapasztalhattuk, hogy van olyan nagy cég, nevezetesen Győrött a Danone cég, amelyik ugyanezt a lépést megfontolta. Mégis lehetett keresni és keresett is az akkori kormányzat, a polgári kormány lehetőségeket arra, hogy a Győrött tervezett teljes körű leépítésre ne kerüljön sor. Ez csupán akarat kérdése. Úgy tűnik, a mostani kormányzat részéről az akarat hiányzik.
Az ilyen lépéseket kétféle módon lehet megelőzni. Egyrészt úgy, hogy leülünk és tárgyalunk azokkal, akiknek a kezében ezeknek a munkavállalóknak a sorsa van. Másrészt úgy, ha van olyan gazdaságpolitikai koncepciónk, amivel a munkahelyeket meg tudjuk tartani és a munkahelyek számát növelni is tudjuk. Az elmúlt esztendőkben a Széchenyi-terv ilyen volt. A Széchenyi-tervnek volt köszönhető, hogy a világgazdasági recesszió Magyarországot nem érintette. Úgy tűnik, nemcsak a Széchenyi-terv szűnt meg, de önöknek sem az ilyen problémákra, sem pedig a gazdaságpolitika kezelésére nincs koncepciójuk, a jelenlegi kormánynak nincs gazdaságpolitikája. (Taps az ellenzéki oldalon.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az új kormány és annak informatikai minisztere 2002. május 27-én egy olyan helyzetben kezdhette el a munkáját, amikor a kormányprogram vitája során is világossá vált: az információs társadalom ügyében szinte teljes az egyetértés kormánypártok és ellenzék között, azaz konszenzus van. A konszenzus azonban, tisztelt miniszter úr, nem pótolja a cselekedeteket. Konszenzust teremteni pártok tudnak egymás között, cselekedni azonban a minisztériumnak kell. És ha e téren megvonjuk az elmúlt közel kétszáz nap mérlegét, akkor elég siralmas helyzetet találunk. Kezdjük azzal, hogy mi az, amit önök tettek!
Létrehoztak egy Informatikai Minisztériumot valóban, de eközben kettéosztották az addig egységes informatikai közigazgatást, csupán politikai alapok mentén, a koalíciós osztozkodás jegyében a Magyar Szocialista Pártnak jutott a kormányzati informatika, és az SZDSZ-nek minden egyéb. Lehet ezt minisztériumnak hívni, de ez visszalépés ahhoz képest, amit az Informatikai Kormánybiztosság jelentett. Önök örököltek húszmilliárd forintnyi lekötetlen forrást az Informatikai Kormánybiztosság költségvetéséből. Ebből 2002 júniusára-júliusára a már elindított programok alapján meg lehetett volna teremteni 30 ezer, pedagógusoknak és köztisztviselőknek kiosztott PC internet-hozzáférését, ehhez képest ezzel a programmal több mint kétszáz napon keresztül késlekedtek. Ki lehetett volna osztani akár több tízezer új hozzáférést és ezzel együtt számítógépet, ehhez képest az elmúlt kétszáz napban nem osztottak ki semmit.
Én azt gondolom, tisztelt miniszter úr, hogy egyet tudok érteni ugyan a célokkal, de az a kérésem, hogy az első kétszáz nap után a következő esztendőt kevesebb program és több cselekedet kövesse majd. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Azt szeretném kérni öntől, hogy az ülés napirendjének megállapításáról gombnyomással is szavazzon a Ház. (Zaj.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlésben a költségvetés tárgyalása kapcsán kialakult egy most már közel 12 esztendős gyakorlat, amit ebben a formájában 8 esztendeje már stabilan folytat a Ház, a 8 esztendeje érvényben levő Házszabály előírásainak, illetve akár az attól való eltérésnek megfelelően.
Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a Házszabály előírása úgy szól, hogy a parlamentben a költségvetési vitában lehetőleg csak a költségvetési bizottság fejtse ki a véleményét, annak kisebbségi, illetve többségi előadója. Ehhez képest minden alkalommal az elmúlt 8 esztendőben, a mindenkori parlamenti többség és a mindenkori parlamenti kisebbség egyetértésével eltértünk a Házszabálytól, és lehetővé tettük azt, hogy az ellenzéki képviselőcsoportok a bizottságok kisebbségi előadójaként egy-egy szakmai témában is kifejthessék véleményüket a költségvetésről, a költségvetési törvényjavaslatról.
(10.40)
1999-ben felmerült az - akkor a Fidesz képviselőcsoportja részéről -, hogy ettől esetleg térjünk el, és tartsuk be a Házszabályt. Az volt a kérése a Magyar Szocialista Párt frakciójának mind 1999-ben, mind 2000-ben, hogy ezt ne tegyük; és bár hatalmunkban állt volna, hogy ne tegyük meg, ennek ellenére mind 1999-ben, mind 2000-ben támogattuk a Házszabálytól való eltérést, lehetővé tettük, hogy a parlamenti kisebbség, a Magyar Szocialista Párt képviselői a bizottságok kisebbségi előadóiként is elmondhassák a véleményüket. Abban a parlamentben, amit önök négy esztendőn keresztül nem tartottak demokratikus parlamentnek.
Elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, amikor önök vannak többségben, olyan parlamenthez, amit önök tekintenek demokratikus parlamentnek; olyan parlamenthez, amelyben önök mindvégig demokráciacsomagról beszélnek, és első lépésük az, hogy ebben a parlamentben a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása során ezt a jogot az ellenzéktől, az ellenzék kisebbségi véleményét ismertető bizottsági előadóktól megvonják.
Ennyit az önök demokráciacsomagjáról. (Taps az ellenzék soraiból.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelenleg ugyan a magyar Országgyűlés a 2003. évi költségvetésről szóló törvényt tárgyalja, de ennek a költségvetési törvénynek része sok más jogszabály módosítása is. Így természetesen része az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi törvény, azaz közkeletű nevén a privatizációs törvény módosítása is.
(13.10)
Miközben önök indokolják, hogy miért kívánják módosítani ezt a törvényt és a törvényen belül a tartós állami tulajdonban maradó vagyon körét, aközben úgy fogalmaznak, hogy helytelennek tartják, hogy az elmúlt négy esztendőben, azaz 1998 és 2002 között a privatizáció gyakorlatilag leállt, azaz az állami vagyon eladását, értékesítését önök most folytatni kívánják. Hozzáteszik természetesen azt is, hogy helytelennek tartják, hogy a tartós állami tulajdonban lévő vagyon a piac egyik befolyásolási eszközévé vált, gazdaságpolitikai, szolgáltatási, foglalkoztatási szempontokat szolgált, azaz helytelennek tartják azt, hogy ezen keresztül próbáltuk meg alacsonyan tartani a gázárakat, a villamos energia árát, a gyógyszerárakat, és még sorolhatnám. Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy önök mást szeretnének csinálni e téren. Erről szól ez a törvénymódosítás is.
Ha már privatizációról beszélünk, akkor két dolgot érdemes nézni. Az egyik az, hogy mi az, amit önök el kívánnak adni, a másik pedig az, hogy kinek kívánják mindezt eladni. Amikor arról beszélnek, hogy mi az, amit el kívánnak adni, meglehetősen eufemisztikus módon úgy fogalmaznak ebben a törvényjavaslatban, illetve annak indoklásában, hogy javasolják leszűkíteni azon társaságok körét, amelyekben az állami tulajdon fenntartása indokolt. Mire is vonatkozik ez a szűkítés?
Én most csak felsorolok abból a mellékletből, amit önök raktak össze a költségvetési törvényjavaslathoz. Kérem, figyeljenek! MOL Rt., Richter Gedeon Rt., Magyar Villamos Művek Rt., Szerencsejáték Rt., Magyar Posta Rt., Földhitel- és Jelzálogbank Rt., Postabank és Takarékpénztár Rt., Konzumbank Rt., Malév Rt., Mahart Rt., Dunaferr Társaságcsoport, Hungaropharma Rt.; az agrárgazdasági társaságokban meglévő részesedésekből: Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt., Bácsalmási Agráripari Rt., Enyingi Agrár Rt., Komáromi Mezőgazdasági Rt., Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt., Szerencsi Mezőgazdasági Rt., Bóly Rt., Hódmezőgazda Rt., Abaúji Mezőgazdasági Részvénytársaság, Tokaj Kereskedőház Rt., Bábolna Rt. és 2005-ig a teljes Volán-portfólió.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, önök nem leszűkíteni kívánják a tartós állami tulajdonban lévő vagyon körét, hanem megszüntetni kívánják azt, és ez két egészen más dolog. Jó kérdés, fel is merül az emberben, ha már egyszer ekkora mértékű privatizációt, azaz államivagyon-eladást terveznek, akkor hol vannak a költségvetésben az erre vonatkozó bevételek, mert az ember bárhogy is vizsgálja a költségvetés bevételi oldalát, nem találja azt, holott a kormányzat felelősei arról beszélnek, hogy a következő két esztendőre 400 milliárd forintos privatizációs bevétellel, 400 milliárd forint értékű vagyon eladásával kalkulálnak.
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, önök itt, szintén eufemisztikus módon úgy fogalmaznak, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezeléséhez szükséges forrásigényt kívánják a privatizáció révén biztosítani, azaz azt mondják, hogy azért kell eladni rengeteg dolgot, hogy azt, ami megmarad állami tulajdonban, annak a kezelését, a fenntartását finanszírozni tudják. De mivel szinte mindent eladnak, ezért nem lesz mit finanszírozni majd. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a privatizációs bevételek azok a bújtatott és rejtett tartalékok, amelyek egyébként az előttünk lévő költségvetés teljes tarthatatlanságát is bizonyítják, jól jelzik azt, hogy önök is tudják, az előttünk lévő költségvetés bevételei alultervezettek legalább 100 milliárd forinttal.
Önök is tudják, hogy az előttünk lévő költségvetés kiadási oldala ebben a formában tarthatatlan, a költségvetési hiány feltehetőleg nagyobb lesz, és ez az, amit a privatizációból, az állami vagyon értékesítéséből finanszírozni akarnak, azaz ismét - ahogy egyszer már megtették 1994 és ’98 között - a családi ezüstöt kívánják eladni azért, hogy egyébként a saját, nagyon sokszor áttekinthetetlen céljaikat valamilyen formában és egyébként a nem létező gazdaságpolitikai céljaikat finanszírozni tudják. Ez az, ami, azt gondolom, ennél a privatizációnál botrányos, és elképzelhetetlen.
Ha már arról beszélünk, hogy mit kívánnak eladni, és miért kívánják azt, tegyük azt is hozzá, hogy kinek. Ez az, ami igazán elgondolkodtató, tisztelt képviselőtársaim. Tizenkét esztendő után először hangzott el a Magyar Köztársaság gazdasági miniszterének a szájából a MOL Rt. privatizációja kapcsán az, hogy az orosz tőkének, a Gazpromnak és a Lukoilnak szabad útja, azaz zöld lámpája van. Ugyanez az orosz tőke érdeklődik Magyarországon elsősorban a banki befektetések, tehát a pénzügyi piaci befektetések iránt, ugyanez az orosz tőke érdeklődik igen erőteljesen a hírközlési piaci befektetések iránt, és úgy tűnik, hogy tizenkét esztendő után a magyar kormányzat, azaz a rendszerváltozás óta először ennek szabad utat kíván adni.
Milyen oka lehet ennek? Érdeke, gazdaságpolitikai, politikai érdeke fűződik-e a NATO-tag és az éppen európai uniós taggá váló Magyarországnak ahhoz, hogy az orosz tőke Magyarországon jelentős gazdasági és ezáltal politikai befolyást is szerezzen? Azt gondolom, hogy nem. Hát akkor mi lehet a magyarázat? Talán csak nem az, hogy az a bizonyos D-209-es dosszié, amely a magyar Belügyminisztériumban üres, fotókópiája Moszkvában ezek szerint mégsem az? Nem tudom, hogy ez-e (Moraj az MSZP soraiban.), de egyvalami biztos: az oroszok immár a spájzban vannak (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Hankó Faragó Miklós: Sok James Bond-filmet néztél!), és ez az önök felelőssége, tisztelt szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim. (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt örömmel hallottam, hogy ezek szerint, illetve örömmel nem, de tényszerűen meg kell állapítanom, önök nem cáfolják, hogy olyan mértékű vagyoneladást terveznek, ami ebben a mellékletben szerepel.
Azt, hogy mindez természetesen majd az egyébként nagyobb hiány finanszírozására szolgál, én azt gondolom, még ezt sem cáfolták, ezek szerint terveznek privatizációs bevételt, amelyről elfelejtették egyébként, a mértékéről is elfelejtették tájékoztatni a Házat. Azok a bizonyos, Európai Unióban szokásos elszámolási szabályok, amelyekről Göndör képviselő úr beszélt, azért tartalmaznak egy költségvetésihiány-számítást, és tartalmaznak olyan költségvetési bevételeket is, amilyen a privatizációból származó bevétel, azokat is fel szokás tüntetni egy költségvetési törvényben, ebben én nem találtam sehol. Ez miért van így, Göndör képviselő úr?
Ugyanúgy, ahogy, én azt gondolom, az sem indokolt, és ezt azért tegyük már szóvá, mert én azt gondolom, ehhez jogunk van, nem lehet úgy fogalmazni, hogy Magyarországon nincs lehetősége a kormányzatnak arra, hogy a privatizációnál, tehát akkor, amikor értékesít jelentős állami tulajdonban lévő vagyonelemeket, bizonyos tőkéscsoportokat kizárjunk. Erről szól az Amerikai Egyesült Államok teljes gazdaságpolitikai gyakorlata is akkor, amikor politikai célok mentén világossá teszik, hogy egyébként mely tulajdonosi csoportok jelenléte akár az amerikai gazdaságban nemkívánatos. Érdekes módon, én ezt állítom, hogy Magyarország számára az orosz tulajdonosok, a jelentős orosz tőke jelenléte Magyarországon nemkívánatos sem politikai, sem gazdasági szempontból. Érdekes módon az elmúlt 12 esztendőben megvoltak az eszközök arra, hogy mivel ez nem áll érdekünkben, ezért ezt korlátozni is tudjuk. Ha önök ma azt állítják, hogy nincsenek ilyen eszközök, ezzel gyakorlatilag azt mondják, hogy nem kívánják korlátozni.
Ha Veres képviselő úr vagy bárki a szocialista frakcióból itt azt fogja mondani (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy önök nem kívánnak az orosz tőkének terepet adni Magyarországon, minden állításomat azonnal visszavonom. (Taps a Fidesz soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Keller képviselőtársamnak szeretném megjegyezni, én egyszer már hallottam néhány hónapja ebben a Házban egy egész héten keresztül, hogy a polgári kormány üres kasszát hagyott örökül az őt követő baloldali kabinetre. Azóta bebizonyosodott, hogy ebből az üres kasszából jó néhány száz milliárd forintra futotta, s nemcsak jóléti programokra, hanem 7 milliárd forint értékben új autók, ugyancsak 7 milliárd forint értékben mobiltelefonok és közel 8 milliárd forint értékben új bútorok vásárlására. És most azt halljuk, hogy a polgári kormány idején minden vagyont elloptak. Ehhez képest úgy tűnik, önöknek mégiscsak futja 400 milliárd forint értékben vagyon eladására.
Azt szeretném, ha a konkrét kérdéseimre válaszolnának, nevezetesen kettőre, arra, hogy amit ebben az anyagban leírnak, igaz-e. Igaz-e, hogy a MOL Rt.-t, a Richter Gedeon Rt.-t, a Magyar Villamos Művek Rt.-t, a Szerencsejáték Rt.-t, a Magyar Posta Rt.-t, a Földhitel- és Jelzálogbank Rt.-t, a Postabank Rt.-t, a Konzumbank Rt.-t, a Malév Rt.-t, a Mahart Rt.-t, a Dunaferr-társaságcsoportot, a Hungaropharma Rt.-t, az Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt.-t, a Bácsalmási Agráripari Részvénytársaságot, az Enyingi Agrár Rt.-t, a Komáromi Mezőgazdasági Rt.-t, a Tokaj Kereskedőház Rt.-t és a Bábolna Rt.-t, valamint a Volán-portfóliót privatizálni kívánják? Igaz-e vagy nem igaz? És teret kívánnak-e engedni ezen a területen az orosz tőkének, vagy nem kívánnak teret engedni az orosz tőkének? Mert abban van közöttünk az igazi különbség, hogy szerintünk nem indokolt az állam tartós kezelésében lévő ezen részvénytársaságok eladása, és végképp nem indokolt az orosz tőke számára történő értékesítése. (Taps az ellenzéki oldalon.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Arra kérném, hogy az előbbi döntésről, tehát az alkotmánymódosításra vonatkozó kérésünkről gombnyomással szíveskedjék szavaztatni.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én a válasszal megvárnám a szocialista kampányígéretek szerint a parlamentben minden alkalommal hetente kérdezhető miniszterelnök urat.
Köszönöm szépen a szót.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a magam részéről a téma fontossága miatt is megvárnám a - szocialista kampányígéretek szerint itt a Házban minden héten kérdezhető - miniszterelnököt.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kérdés fontosságára való tekintettel immáron harmadik alkalommal vagyok kénytelen azt mondani itt, a Házban, hogy meg kell várnom a szocialista kampányígéretek szerint az egyébként minden héten a parlamentben kérdezhető miniszterelnököt. (Taps az ellenzék soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! A mai napon negyedik... (Dr. Medgyessy Péter belép az ülésterembe.) Bocsánat, akkor a miniszterelnök urat megvárom, amíg helyet foglal.
ELNÖK: Képviselő úr, önnek adom meg a szót.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Kérem az elnök urat, hogy az időt majd megfelelően vegye figyelembe.
ELNÖK: Majd megfelelően kalkulálni fogom.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Örülök neki, hogy immár a negyedik alkalommal sikerül feltennem azt a kérdést, ami lehet, hogy a költségvetési vita során azért jó lett volna, ha el tud hangozni itt a tisztelt Házban.
A két órával ezelőtt elfogadott költségvetési törvényben a Magyar Köztársaság kormánya a parlament többségétől, a tartós állami tulajdonban maradó vagyon körének jelentős módosításával széles körű privatizációra kapott felhatalmazást. Hogy milyen széles körűre, abból csak felsorolásszerűen elegendő néhány elemet megállapítani. Önök eladni szándékoznak a MOL Rt. kisebbségi tulajdonrészét; a Magyar Villamos Művek Rt.-t; a Magyar Postát; a Földhitel- és Jelzálogbankot; a Postabank és Takarékpénztárt; a Konzumbankot; a Malév Rt.-t; a Mahart Rt.-t; a Dunaferr társaságcsoportot; vagy éppen az agrárgazdasági társaságokban meglévő részesedéseknél az Alcsi-szigeti Mezőgazdasági Rt.-t; a Bácsalmási Agráripari Rt.-t; az Enyingi Agrár Rt.-t; a Komáromi Mezőgazdasági Rt.-t; a Szerencsi Mezőgazdasági Rt.-t; az Abaúj Mezőgazdasági Részvénytársaságot; a Tokaj Kereskedőházat; a Bábolnát; 2005-ig a teljes Volán-portfoliót - és nem is tudtam felsorolni mindet, mert ezt az időkeret meg sem engedné.
Én úgy látom, és úgy látja a frakciónk is, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ez az állami vagyon szinte teljes körű végkiárusítását jelenti; alig marad valami állami tulajdonban. Mi indokol ilyen széles körű privatizációt, és mivel garantálja a miniszterelnök úr a privatizálásra vagy részben privatizálásra kerülő Magyar Posta Rt.-nél a postások munkaviszonyát, mivel garantálja a privatizálásra kerülő Dunaferrnél a Dunaferr dolgozóinak megmaradó munkaviszonyát? Mi úgy látjuk, és én azt gondolom, ennek reális veszélye van, hogy mindkét társaságnál széles körű privatizáció esetén bizony jelentős elbocsátásokra kerülhet majd sor. (Taps a Fidesz soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez a felhatalmazás, azt gondolom, csak egy lehetőség.
Bízom abban, hogy a kormány nem kíván minden területen ezzel a lehetőséggel élni.
Felhívnám a miniszterelnök úr figyelmét, most sem adott garanciát arra, hogy a privatizálandó Magyar Postánál mi lesz a postások munkahelyével. Egy privatizálás előtt álló Posta akár több ezer postás munkahelyét is veszélyeztetheti.
A Dunaferr átalakítására vonatkozó különféle elképzelések legalább 3 ezer munkahely megszüntetéséről beszéltek. Azt gondolom, hogy a hatékonyság ezeknek az embereknek a számára nem jelent semmiféle vigaszt. S arra is szeretném felhívni a miniszterelnök úr figyelmét, hogy monopóliumok privatizálásánál és teljes körű magántulajdonba adásánál a magyar államnak, ugyanúgy, ahogy ez a világon számtalan helyen így van, kellő óvatossággal kell eljárnia.
A Posta privatizálása a világon nem mindenütt bevett gyakorlat, csupán az országok egy nagyon kis részében. Azt gondolom, az sem helyes, ha a Magyar Köztársaság kormánya lemond a lehetőségről, hogy a MOL Rt. kisebbségi tulajdonrészén keresztül a gázárak vagy éppenséggel a magyarországi benzinárak befolyásolásának lehetőségét, akár információszerzés révén megteremtse. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Wekler Ferenc alelnök úr az interpellációs időszakban, midőn lezárta az interpellációs időszakot, az Országgyűlésben szokásos 60 perc helyett mindössze 52 percet hagyott az interpellációk elmondására.
A házbizottság állásfoglalása értelmében egy óra áll rendelkezésre interpellációk elmondására a Házban, ezzel Wekler Ferenc alelnök úr egy interpelláció elmondásától megfosztotta az ellenzéki képviselőcsoportokat. Úgy gondolom, hogy ezzel megsértette a házbizottság állásfoglalását, ennek megfelelően írásban az ügyrendi bizottsághoz kívánunk fordulni a mai napon. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 53 | 26 | 2003.03.03. | 0:11 | 19-20,25-30 |
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Arra szeretném kérni, hogy a napirendi ajánlásról a tisztelt Házban gombnyomással is szíveskedjék szavaztatni.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Elfogadom, köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Öné a szó!
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön jelenlegi főnöke, Magyar Bálint - akkor még nem oktatási, hanem művelődési és közoktatási miniszterként - 1997-ben kiírt egy pályázatot a Sulinet internetszolgáltatási szerződésére. E pályázat során egy konzorcium, a legnagyobb magyar távközlési szolgáltató, a Matáv által dominált konzorcium nyerte el az internetszolgáltatás jogát az iskolákban 6, azaz hat esztendőre.
Magyar Bálint miniszter úr annak idején gondoskodott arról, hogy a következő kormány, legyen az bármilyen politikai színezetű is, ebbe a szerződésbe ne tudjon beleszólni. Így aztán ő maga tudhatta leginkább - természetesen önök is -, hogy ez az internetszolgáltatási szerződés 2003 elején, nevezetesen március 1-jével lejár. Tudták, hogy új pályázatot kell kiírni, tudták, hogy új szolgáltatót kell keresni. Tudták azt is, hogy Magyarországon hat esztendő alatt már kialakult egy versenyhelyzet az internetpiacon. Tisztában voltak azzal, hogy mások is pályázhatnának erre a szolgáltatásra. A minisztérium azonban - egyrészt azzal, hogy későn írta ki a közbeszerzési eljárást, nem az előző esztendőben, hanem csak és kizárólag 2003 januárjában, másrészt azzal, hogy egyben írta ki és nem osztotta szét az országban különféle területekre - mindent megtett azért, hogy ismét ugyanaz a cég nyerhesse csak meg a pályázatot, aki eddig is ellátta az iskolákban az internetszolgáltatást. Ez az eljárás természetesen szemet szúrt a közbeszerzési döntőbizottságnak és a Versenyhivatalnak is, így felfüggesztették a szerződéskötést, pillanatnyilag törvénytelen állapot állt elő, március 1-jével akár meg is szűnhetett volna 2300 iskolában az internetszolgáltatás.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tudott-e arról, hogy már novemberben a minisztériumának képviselői egy, az Informatikai Minisztériumban tartott egyeztetésen azt mondták, tudják, hogy nem lesz verseny ezen a tenderen? Ennek alapján fenntartja-e azt az állítását, hogy törvényes és tisztességes volt a versenykiírás, és ha nem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ki a felelős azért, hogy mindez így történt? (Taps a Fidesz padsoraiból.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Azért kértem, hogy ez a téma ismét kerüljön szóba a parlamentben, mert már akkor is csodálkoztam Magyar Bálintnak azon a válaszán, hogy 2002-ben zavarta őt az, hogy csak a 2003-as elfogadott költségvetés terhére vállalhat kötelezettséget egy évre, de 1997-ben érdekes módon nem zavarta, hogy öt el nem fogadott költségvetés terhére vállalt garanciát hat évre, illetve kötelezettséget a jövendő kormányok terhére hat évre. Én azt gondolom, hogy ez egy álérv, ahogy egyébként az a versenykiírás is álverseny volt.
Önök a Matávot akarták győztesnek kihozni, önöket nem az érdekelte, hogy 2300 iskolában milyen minőségű internetszolgáltatás lesz, hanem az érdekelte, hogy ismét ugyanaz a szolgáltató nyerjen, akit egyszer Magyar Bálint már helyzetbe hozott 1997-ben. Önöket nem a Sulinet érdekelte, a “bulinetö érdekelte, tisztelt államtitkár úr, mert ez buli volt, olyan buli, ami talán még az itt ülő Keller államtitkár úr érdeklődésére is számot tarthat majd. (Derültség, taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-frakció nevében azzal az ügyrendi indítvánnyal szeretnénk élni, hogy a törvényes eljárásnak megfelelően a Ház vezetése csak a kormánypártok, azaz az MSZP és az SZDSZ jelöltjeiről szavaztasson itt ma az Országgyűlésben. Mivel látjuk, hogy nem erre készül a forgatókönyv alapján a Ház vezetése, valamint a házbizottságon kapott tájékoztatás sem egyezik ezzel a véleményünkkel, abban az esetben, ha a forgatókönyvnek megfelelően kerül sor a szavazásra, mivel az így lefolytatott eljárást törvénytelennek tekintjük, ezért a Fidesz képviselőcsoportja a továbbiakban nem kíván részt venni a Házban a szavazásban. (Taps a Fidesz soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megvárom, amíg kormánypárti képviselőtársaim elcsendesednek. (Derültség és zaj a kormánypártok soraiban.) Úgy látszik, várnom kell még.
Ügyrendi javaslatom arra irányul, és arra kérem az elnök urat, hogy ezt a jelölést, illetve az erről történő személyi döntést ne tegye fel szavazásra, egész egyszerűen azért, mert a Fidesz képviselőcsoportjának álláspontja szerint a jelölési eljárás sem egy héttel ezelőtt, sem pedig most ebben a formában nem felel meg a törvényes előírásoknak. (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban.)
Az elnök úr által elmondottakkal szemben a Fidesz képviselőcsoportja a házbizottság ülésén is minden alkalommal jelezte, hogy törvényes jelölési eljárásban részt vett, és a jövőben is minden alkalommal részt fog venni. Nem törvényes eljárásokhoz azonban nem kívánunk és nem is tudunk asszisztálni. Ennek megfelelően, ha az ügyrendi javaslatot a Ház nem fogadja el, akkor a Fidesz képviselőcsoportja nem vesz részt a szavazásban, és el fogja hagyni az üléstermet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány tagjai, köztük Keller László államtitkár úr és ön is az elmúlt hónapokban többször bírálták a polgári kormány távközlési liberalizációval kapcsolatos munkáját, különösen az ezzel kapcsolatos külső tanácsadói és ügyvédi megbízásokat. Szeretném megjegyezni, ön is tudja, ezek eredményeként nemcsak a hírközlési terület átfogó, új szabályozása született meg, de ehhez kapcsolódóan 32 végrehajtási rendelet is megalkotásra került. Nem az én dolgom most mérleget vonni, nem szeretnék arról beszélni, hogy hányat alkottak meg önök az elmúlt egy esztendőben, de úgy tűnik, hogy a bírálatra ügyet sem vetve, bort iszik, ki vizet prédikál mintára viszont önök is adtak jelentős összegű külső tanácsadói megbízást a KPMG Hungária részére a hírközlési törvény átfogó módosításának előkészítésére.
A Közbeszerzési Értesítőben a KPMG mellett egyetlen nevesített alvállalkozó jelent meg, a területen referenciaképes és jó hírnevet szerzett Réczicza White & Case Ügyvédi Iroda. Az utóbbi napokban azonban, tisztelt miniszter úr, olyan hírek láttak napvilágot, hogy a törvény-előkészítő munkában aktív szerepet vállalt az a Sarkadi és Társa Ügyvédi Iroda, illetve annak munkatársai, amelynek a kormányváltás előtt tagja volt Rácz Zsolt, a minisztérium jelenlegi közigazgatási államtitkára. Ennek az irodának a neve a Közbeszerzési Értesítőben nem szerepelt. Kiss Elemér, MeH-et vezető miniszterhez hasonlóan Rácz Zsolt közigazgatási államtitkár is tagságát az irodában felfüggesztette, közvetlenül azelőtt, mielőtt államtitkári megbízását megkezdte. Alig egy hónapja a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek távoznia kellett posztjáról, mert az általa vezetett minisztérium saját korábbi ügyvédi irodájának megbízásokat adott.
Tisztelt Miniszter Úr! Ennek fényében kérdezem: igaz-e, hogy a Sarkadi és Társa Ügyvédi Iroda munkatársai szerepet vállalnak a 430 millió forintos megbízás keretein belül a hírközlési törvény módosításának előkészítésében? Ha igen, ezek a megbízások milyen összegűek, és az elhangzottak fényében etikusnak tartja-e mindezt, miniszter úr? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Attól tartok, hogy ebben az ügyben nemcsak velem van vitája, hanem Magyarország egyik legnagyobb hetilapjával is. Kérem, gondolom, ebben a formában akkor jogi útra terelve el fogják rendezni ezt a szóban forgó lappal. Azonban sajnálattal kell közölnöm önnel, hogy az én tudomásom szerint a Sarkadi és Társa Ügyvédi Iroda ugyan ebben a formában mint ügyvédi iroda nem, de az ügyvédi iroda szinte minden munkatársa részt vesz a törvény előkészítésében, ott vannak azokban a munkacsoportokban, amelyeket a törvény előkészítésére hoztak létre. Nem tudom, hogy ennek mi az oka; oka-e az, hogy a szóban forgó ügyvédi iroda viszont a piacról kapott jelentős megbízásokat, és talán ezek érdekeit próbálja képviselni ezekben a munkacsoportokban. Mindezt nem tudom; azonban arra kérem, miniszter úr, végezzen alaposabb vizsgálatot a projekt környékén, ön is fel fogja fedezni, hogy a szóban forgó Sarkadi és Társa Ügyvédi Iroda munkatársai bizony részt vesznek a törvény előkészítésében. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Csak a napirend-kiegészítés ügyében szeretnék gombnyomásos szavazást kérni a tisztelt Háztól.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Arra szeretném kérni, hogy a napirendi voksolást gombnyomással is ismételje meg a Ház.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Igen, gépi szavazást szeretnék kérni az előbbi témában.
(14.20)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): (A mikrofonja nem működik) Köszönöm szépen, elnök asszony. Sajnos, nem működik a mikrofonom, ezért megpróbálom…
ELNÖK: Kérném szépen a frakcióvezető-helyettes úr számára a mikrofont odavinni. (Megtörténik.) És kérném szépen, hogy soron kívül intézkedjenek a technika javításáról.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A mai délután, tehát kora délutáni órákban derült ki, hogy a nemzeti civil alapprogram kapcsán az a támogatott sor, amit a Miniszterelnöki Hivatal leadott, nem egyezik az egyes frakciók, illetve a Ház esetében. Például egészen biztosan különbözik az a példány, amit megkapott az Országgyűlés Hivatala és amit megkapott a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója. Ez azt jelenti, hogy nem teljesült az a házszabályi kritérium, hogy egyformán kell tájékoztatni a támogatottság meglétéről az egyes képviselőcsoportokat.
Ennek megfelelően kérem az elnök asszonyt arra, hogy a szavazásra a mostani ülésen ne kerüljön sor, hanem azt a megfelelő házszabályi feltételek biztosítását követően, legközelebb ejtsük meg.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt ellenzéki és tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök is tudják, hiszen mindannyian hallhattuk sajtóhírekből, illetve a pénzügyi felügyelet vizsgálatának ismertetése kapcsán, hogy az úgynevezett Pannonplast-ügyben a részvényvásárlás mint tranzakció lebonyolításakor a pénzügyi felügyelet gyanúja szerint a részvényeket vásárlókat állami pénz is segítette, nevezetesen egy közpénzekből gazdálkodó állami vállalat pénzügyi forrásait bocsátotta rendelkezésre, hogy magánszemélyek, illetve magáncégek könnyebben juthassanak a Pannonplast részvényeihez.
Ha magyarra lefordítjuk azt, hogy mi az, amire itt valójában - ha a gyanú igaz - sor került, akkor ez arról szól, hogy van egy állami vállalat, amely több százmillió forintot bocsát magánszemélyek rendelkezésére, akik ebből olcsón részvényeket vásárolnak fel, azokat drágán eladják, a jelentős különbözetet - ami szintén százmilliós nagyságrendre tehető - a saját zsebükbe elteszik, azt követően az államtól kapott pénzt alacsony kamattal az államnak visszaadják. Az ügylet látszólag akár még törvényesnek is tekinthető, de etikusnak semmiképpen; állami vállalat közreműködése viszont magánszemélyek, illetve magáncégek tőzsdei tranzakcióiban példátlan, az elmúlt tizenkét évben ilyesmire Magyarországon, a tőzsde létezése óta nem volt példa.
(12.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért gondolta a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja, hogy az ügy megnyugtató tisztázása érdekében egy független vizsgálóbizottság felállítására mindenképpen szükség van. Szeretném még egyszer tisztázni itt, önök előtt is, hogy mi ennek a vizsgálóbizottságnak a pontos célja, illetve tárgya. Bár mind a sajtóban megjelentek ilyen találgatások, mind máshol megfogalmazódott, hogy esetleg lehet összefüggés a Pannonplast-ügy és a pénzügyi felügyelet vezetőjének az úgymond megverése, megveretése között, mi ezt nem kívánjuk vizsgálni. Azért nem kívánjuk, mert azt gondolom, hogy erre a rendőrség képes.
Örömmel hallottuk Medgyessy Péter miniszterelnöktől, hogy megbízta ezzel Lamperth Mónika belügyminiszter asszonyt, és én azt gondolom, hogy talán a kormánypártok bíznak annyira Lamperth Mónika belügyminiszter asszonyban, hogy az általa irányított rendőrség képes lesz tisztázni, hogy valójában ki verte meg, és milyen okból Szász Károlyt, a pénzügyi felügyelet vezetőjét. Erre a parlamenti vizsgálóbizottságnak nincsenek eszközei, úgyhogy ezt a munkát nem tudja lefolytatni, de ha önök szükségesnek látják, hogy ebbe a rendészeti bizottság is betekintsen, Lamperth Mónika tájékoztatása alapján, ehhez a Fidesz-frakció nagy örömmel hozzájárul. De ha vizsgálóbizottságot kezdeményeznek ebben az ügyben, akár még ezt is, minden további nélkül, bármilyen Házszabálytól való eltéréssel itt, a parlamentben hajlandóak vagyunk támogatni.
A másik oldalról, nem célja ennek a vizsgálóbizottságnak, hogy bármilyen formában minősítse a pénzügyi felügyelet eredeti jelentését, azzal ugyanis magáncégek érdekeibe szólnánk be. Ha megengedik nekem, némileg helytelennek tartom azt, amit Veres János itt néhány perccel ezelőtt elmondott, mert azt gondolom, még a kormány államtitkára sem minősíthet manipulatívnak egy, a pénzügyi felügyelet által elkészített jelentést, ez a bíróság dolga ugyanis, és az említett magáncégek ezt meg is tették: megtámadták a bíróság előtt a vonatkozó határozatot. Nekünk viszont az a dolgunk, hogy azt tisztázzuk, hogy a Pannonplast kapcsán keletkezett tőzsdeügyletekben valóban volt-e olyan állami pénz, amelyből származó haszon azt követően magánszemélyek pénztárcáját gyarapította, és kik ezek a magánszemélyek ebben a bizonyos ügyben.
Most úgy kezdeményeztük vizsgálóbizottság felállítását, technikailag erre lehetőség van, hogy Házszabálytól való eltéréssel már a mai napon felállíthassa a parlament ezt a bizonyos vizsgálóbizottságot. Mindannyian tudjuk, hogy ez lehetséges. Számtalan ürügyet hallottam az elmúlt napokban a kormánypárti képviselők részéről, hogy ez miért nem lehetséges. Nem gondolom, hogy mindegyiket cáfolnom kellene, de néhányat a jellemzők közül kiemelek.
Elhangzott az önök részéről nem egy alkalommal, hogy nem állítható fel vizsgálóbizottság olyan ügyben, amely ügyben közpénzek felhasználásáról van szó, mert ott az Állami Számvevőszék az illetékes - én ezt a logikát minősíteni sem kívánom. Azt gondolom, ebben az esetben sem a Tocsik-ügyet vizsgáló bizottság nem lett volna felállítható, de természetesen két hónappal ezelőtt a parlament nem állíthatta volna fel - SZDSZ-es kezdeményezésre - a Postabank konszolidációját vizsgáló bizottságot sem, hiszen ott még ÁSZ-jelentés is készült ebben a bizonyos ügyben.
Ugyancsak elhangzott, hogy nem állítható fel most vizsgálóbizottság, és ezt mi is tudjuk, mert C típusú átvilágításra lenne szükség a vizsgálóbizottság tagjainál. Azt tudom mondani önöknek, hogy azokat a képviselőket, akik erről nyilatkoztak, elfelejtették felvilágosítani arról, hogy ez a vizsgálóbizottság alapvetően ugyanúgy üzleti titkokat vizsgálna, ahogyan üzleti titkokat vizsgál a Postabank konszolidációját vizsgáló bizottság is, és érdekes módon a kormánypártok ott nem tartották fontosnak a C típusú átvilágítás meglétét. Akkor nem értem, hogy itt miért tartják fontosnak. Tartok tőle, ez is csak egy ürügy annak érdekében, hogy ez a vizsgálóbizottság ne állhasson fel.
Aztán elhangzott az is, hogy ráérünk megalakítani a vizsgálóbizottságot szeptemberben. Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a logika az önök számára is nagyon veszélyes logika, mert a közvélemény joggal fogja azt gondolni, hogy azért kell több hónapot várni a vizsgálóbizottság felállításával, hogy valakiknek közben a bizonyítékok eltüntetésére legyen elegendő ideje. És nagyon nehéz lenne cáfolni a közvéleményben így megfogalmazódó hangokat. Ezek megnyugtató elkerülésére az a mód, ha a parlament ma dönt a vizsgálóbizottság felállításáról.
Természetesen tudom jól, hogy most, amikor erről beszélünk, majd megint hallhatjuk Kuncze Gábor megjegyzését. Én mindig érdeklődéssel figyelem, ha kicsit idősödő képviselőtársaim gyakran beszélnek szemérmetlen gerjedelemről - ez bizonyára ebben a formában jólesik nekik. (Derültség a Fidesz padsoraiból.) Én még meg is értem (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.), hogyha az előző parlament vizsgálóbizottságok felállításával kapcsolatos logikáját nem egy alkalommal súlyos támadások érik az önök részéről. Még a kritikát is hajlandóak vagyunk akceptálni a magunk részéről, tisztelt képviselőtársaim, de csak azt tudom mondani, önök is tudják, hogy ebből a szempontból a politika világa egy furcsa világ. Míg a pénzügyek világa, amit most vizsgálna ez a vizsgálóbizottság, olyan, hogy ott hiába beszélnek valamiről, amíg nem valósul meg, addig nem tudunk mit kezdeni vele, hiszen ott a tények döntenek; de a politika világa mindig olyan, hogy ha valamiről már beszélnek, az már létezik, és csak tényekkel lehet esetleg cáfolni, ha ez ebben a formában nem igaz.
Bármi is történik, én azt gondolom, és erre szeretném felhívni az önök figyelmét, a visszamutogatás most nem segít. (Moraj az MSZP padsoraiból.) Abban az esetben, ha ez a parlamenti vizsgálóbizottság ma nem kerül felállításra, akkor a közvélemény azt fogja gondolni, hogy a kormánynak titkolnivalója van a Pannonplast-ügyben. Azt fogja gondolni a közvélemény, hogy a kormány időt akar nyerni valamilyen ügyből kifolyólag, és akkor a gyanú árnyéka, visszamutogatás ide, visszamutogatás oda, önökre vetődik majd. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 81 | 252 | 2003.06.23. | 6:18 | 251-255,257-267 |
ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon a Házszabálytól való eltérés kapcsán az Országgyűlés folytatott már érdemi vitát a vizsgálóbizottságról. (Általános, folyamatos zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
A vizsgálóbizottsági kezdeményezés célja annak a kivizsgálása, tényszerű igazolása vagy éppenséggel cáfolása, hogy az elmúlt hónapokban a Pannonplast részvényeinek megvásárlásán közpénzek felhasználásával gazdagodtak-e magánszemélyek, illetve magáncégek. Önök is tudják, az elmúlt napokban nyilvánosságot látott sajtóértesülések arról szóltak, hogy midőn a Pannonplast részvényeit néhány magáncég felvásárolta, ez a bizonyos tőzsdeügylet úgy került megvalósításra, hogy a Pannonplast-részvények egy részét néhányan felvásárolták korábban, kis tételekben, olcsó áron, majd továbbadták ezeket a részvényeket más cégeknek, már jóval magasabb árfolyamon, és ezt követően ezek a bizonyos cégek a Pannonplastban olyan tulajdonrészhez jutottak, melyhez nem nyilvános ajánlattétel esetén nem juthattak volna, legalábbis a vonatkozó törvények szerint. Ily módon a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vizsgálatot kezdeményezett. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a Pannonplastban tulajdonrészt szerzett Britton, illetve Pevdi Kft. olyan tulajdonosi összefonódással rendelkezik, amellyel nem rendelkezhetne, ily módon nem juthatott volna azon meghatározó tulajdonrészhez a Pannonplast Részvénytársaságban, amit végül is szereznie sikerült.
Mindez önmagában a pénzügyi felügyelet dolga és magáncégek vitája - a kérdés nem ez. A kérdés az, ugyanis ezt is megállapította a pénzügyi felügyelet vizsgálata, hogy azok a személyek, akik első körben olcsón vásároltak Pannonplast-részvényeket, hozzájuthattak-e ezen felvásárlás céljából gyakorlatilag kamatmentes hitelhez az egyik állami cég, az Állami Autópálya-kezelő Rt. jóvoltából vagy bármely más állami cég jóvoltából. (Folyamatos zaj.) A napvilágot látott sajtóértesülések alapján akár azt is megkockáztathatnánk, hogy ha valóban 500 millió forint körüli forrás az Állami Autópálya-kezelőtől vagy más állami cégtől ezen magáncégek, illetve magánszemélyek rendelkezésére állt, akkor ők maguk akár több száz millió forintos haszonra is szert tehettek ennek a bizonyos tőzsdeügyletnek a során. Közpénz felhasználásával tehát a saját bankszámlájukat gyarapították. Aztán ezt követően persze a közpénzt az állam számára visszajuttatták, de értelemszerűen a több száz millió forintos nyereséget zsebre tették.
Ez klasszikusan olyan ügy, amelynek a vizsgálatára egyébként a közpénzügyi államtitkárságot is létrehozták, de mi azt gondoljuk, hogy miután állami cégek megjelenése ebben az ügyben legalábbis gyanúba került, minden kétséget kizáróan hiteles vizsgálat csak akkor folytatható le, ha nemcsak az állam vizsgálja önmagát, hanem ha ebbe a vizsgálatba független szakértőket, illetve a parlamenti ellenzék képviselőit is bevonják. A vizsgálóbizottsági kezdeményezés célja pontosan ez.
Még egyszer szeretném tisztázni, hiszen kézben tartják a vizsgálóbizottsági javaslatot: a vizsgálóbizottság tárgyának meghatározásakor precízen jártunk el. Precízen jártunk el, mert nem célunk a bankfelügyelet határozata törvényességének a vizsgálata, a körülmények fennállásának a vizsgálata - a bankfelügyelet határozatát, ha kívánják, a magáncégek a bíróság előtt megtámadhatják. A bankfelügyelet határozatát bíróság vizsgálhatja felül.
Ennek a vizsgálóbizottságnak nem is az a célja, hogy azt vizsgálja, Szász Károlyt, a pénzügyi felügyelet vezetőjét ki verte meg vagy ki verette meg. Ezt a vizsgálatot a rendőrség le tudja bonyolítani, és azt gondolom, ennek a lebonyolítására a rendőrség rendelkezik a megfelelő eszközökkel. A mi célunk az, hogy megállapítsuk: valóban vett-e részt állami cég, illetve állami cég rendelkezésére álló forrás a Pannonplast részvényeinek felvásárlásában; gazdagodtak-e közpénz felhasználásával magáncégek, illetve magánszemélyek.
A vizsgálóbizottsági kezdeményezés, azt gondolom, a parlament részéről ennek megfelelően változatlan formában elfogadható. Természetesen kíváncsian hallgatom, milyen észrevételeket tesznek mindehhez a parlamenti frakciók képviselői.
Szerencsés lett volna, ha ennek a vizsgálóbizottságnak a megalakítására a mai napon, a parlament utolsó ülésnapján sor kerülhetett volna - ez nem történt meg. Erre most már a Házszabály értelmében nincsen lehetőség. Az a vita, amit most elkezdünk, csak azt eredményezheti, hogy a Pannonplast-ügyben a vizsgálóbizottság valamikor az ősz folyamán áll fel. Hogy addig mi történik, azt nem tudhatjuk. Azt gondolom, ez a közvélemény számára nem megnyugtató megoldás, de a parlament ebben már döntést hozott. Most legfeljebb azt tudjuk elérni, hogy elkezdve a vizsgálóbizottság felállításának általános vitáját, akár a szeptemberi első ülésnapon, ha önök akkor eltérnek a Házszabálytól, ez a vizsgálóbizottság felállítható lesz.
Én arra kérem önöket, hogy támogassák a vizsgálóbizottság felállítását; támogassák azt, hogy a vizsgálóbizottság azzal foglalkozzon, amivel a rendelkezésére álló adatok és információk alapján foglalkozni tud, azaz ne a rendőrség helyett vizsgálódjon, hanem a közpénz felhasználását, a közpénzeknek a Pannonplast-ügyben történő megjelenését vizsgálja meg.
Tisztelettel várom véleményüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Folyamatos zaj.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 81 | 266 | 2003.06.23. | 1:42 | 251-255,257-267 |
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azt gondolom, amit Kuncze Gábor előttem elmondott, tehát hogy a vizsgálóbizottság legfontosabb feladata a tények rögzítése, illetve azok megvizsgálása mellett - hiszen azt meg kell néznünk, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete mire alapozta azt az állítását, amit megfogalmazott, miszerint állami cég pénze, azaz közpénz részt vett ebben a részvényvásárlásban -, azt követően az az elsődleges feladat, hogy megállapítsuk, hogy ebben milyen mértékű politikai felelősség figyelhető meg, tehát ez kinek a hanyagságából történhetett, miként történt, tudott-e erről bármiféle felügyeleti szerve, politikai felügyelője, minisztérium, minisztériumi vezetés, esetleg miniszter arról, hogy ez megtörtént-e vagy sem.
Azt gondolom, hogy erre a vizsgálóbizottság munkája lehetőséget ad. A vizsgálóbizottsági kezdeményezés ebből a szempontból kellően precízen van megfogalmazva. Szeretnék rávilágítani az 5. pont tartalmára. Nem azt kívánjuk vizsgálni, hogy volt-e adatgyűjtés vagy sem. Azt gondolom, ezért fogalmaz úgy, hogy amennyiben összefüggésben van az első négy ponttal, ha addig bármely vizsgálat, legyen ez a nemzetbiztonsági szolgálatoké, vagy éppen a rendőrségé, feltárja, hogy a szóban forgó dokumentumot milyen formában készítették és milyen célból, eltekintve azoktól a részektől, amelyekről tudjuk, hogy ki készítette, nevezetesen Keller államtitkár úr és a titkársága, abban az esetben, ha van összefüggés az első négy ponttal, akkor nyilvánvalóan erre ki kell térni. Amennyiben nincsen, akkor, azt gondolom, ez az 5. pont a vizsgálóbizottság tevékenységét illetően tárgytalan. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Medgyessy Péter miniszterelnök úr - aki pillanatnyilag nincs itt az ülésteremben, hiszen egyszerű képviselőtársaival ellentétben ő már nyári szabadságát tölti (Derültség a Fidesz soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból.) - meglehetősen gyakran beszélt az utóbbi hónapokban a köztársaságról; a köztársaságról, melynek tisztelete a mi meglátásunk szerint elsősorban a köztársaság intézményeinek tiszteletét jelenti. A köztársaság intézményei közül talán az egyik legfontosabb a köztársasági elnök személye, hivatala, a köztársasági elnök mint a köztársaság legfőbb közjogi méltósága.
A parlament kormánypárti többsége és a kormány ebben az esztendőben immár másodszor veszi semmibe a Magyar Köztársaság elnökét, a Magyar Köztársaság elnökének megfontolásait. A parlament egész egyszerűen szavazógépként működve, hatalmi erőfölényét felhasználva, a köztársasági elnök úr minden létező megfontolását félresöpörve hoz döntéseket azokban az ügyekben, melyekben ő a parlament és a kormány megfontolását kéri.
Mindezt már-már kezdjük megszokni. No de tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom, hogy a köztársaság intézményei közé tartozik, s tán még a köztársasági elnök úrnál is fontosabb intézmény maga a Magyar Köztársaság Országgyűlése. A Magyar Köztársaság Országgyűlése, melynek minden létező jogát végül is valahol mégiscsak a képviselők jogainak biztosítása jelenti, és azok elsődleges szem előtt tartásával biztosítható a köztársaság parlamentjének kiegyensúlyozott működése.
Nos, ha megnézzük, tisztelt képviselőtársaim, én a mai nappal kapcsolatosan a Házszabály két pontját szeretném az önök figyelmébe ajánlani. A Házszabály 47. §-ának (1) bekezdését, amely úgy szól, hogy az ülés napirendjére az elnök a házbizottság ajánlása alapján tesz javaslatot, de e javaslatot legkésőbb az ülést megelőzően két nappal meg kell küldeni a képviselőknek és a 45. § (1) bekezdésében felsorolt személyeknek, köztük a köztársasági elnök úrnak, a miniszterelnök úrnak, és még sorolhatnám. Aztán szól ugyanez a Házszabály egy helyen arról is, hogy a képviselő joga és kötelessége részt venni az Országgyűlés ülésein, továbbá annak a bizottságnak az ülésein, amelynek tagja. (Nagy zaj. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Hol van? - Az elnök csenget.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Parlament! Azt tudom mondani önöknek, hogy egy képviselő a jogát akkor gyakorolhatja, ha tudomása van arról, hogy ezt a jogát éppenséggel gyakorolhatná. Ma itt, a parlament ülésén úgy került sor egy új ülés összehívására, hogy számtalan képviselőtársunknak még csak lehetősége sem volt arra, hogy eldöntse, ezen az ülésen részt vegyen-e. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Én első helyen önök helyett is szeretném megvédeni Medgyessy Péternek, a Magyar Köztársaság miniszterelnökének és országgyűlési képviselőnek a jogát, hogy a mai parlamenti ülésen részt vehessen (Közbeszólás az MSZP soraiból: Óóó! - Az elnök csenget.), mert ezt nem állt módjában eldönteni, hiszen szabadságát elkezdve nem értesülhetett kellő időben arról, hogy ma a parlament milyen fontos témát kíván tárgyalni, nem vehetett részt ezen az ülésen, nem szólhatott hozzá, és nem gyakorolhatja szavazati jogát sem. Tehát ebben az esetben a kormánypárti többség - sajnos a Ház elnök asszonyával együtt (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.) - Medgyessy Péter miniszterelnök alapvető képviselői jogát is súlyosan megsérti. Hát ezek azok, tisztelt képviselőtársaim, amelyek minket elgondolkodtatnak.
Önök között számtalan, gazdasági társaságokban komoly pozíciót betöltő ember van, így elég jól tudják azt, hogy egy részvénytársaság igazgatótanácsát mely kógens szabályok alapján kell összehívni. Azt tudom mondani önöknek, hogy bár a köztársaság komolyabb dolog, mint a részvénytársaság, és a szabályai ennélfogva komolyabbak, de egy részvénytársaság igazgatótanácsának összehívására legalább annyira kógens szabályok vonatkoznak, mint amennyire egy parlament ülésének összehívására is. Legalább ebből tanulhatnának, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Úgy gondolom tehát, ami a köztársaságot illeti: az önök számára a köztársaság csak addig jó, amíg intézményei önöket szolgálják; ha ez megsérül, akkor már nem törődnek a köztársasággal. Így a Fidesz képviselőcsoportja nem kíván asszisztálni ehhez a gyakorlathoz, ezen a házszabályellenesen és meglátásunk szerint alkotmányellenesen összehívott parlamenti ülésen nem kíván részt venni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Bravó! - Hosszan tartó taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Gondolom, nem éri meglepetés, ha azt mondom, hogy kérem, a napirendről gombnyomással is szavazzon a tisztelt Ház. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben sokszor hallhattuk, hogy az Inter-Európa Bank pénzmosási ügyében az MSZP és a kormány vezetői érintetlenek és ártatlanok.
Ha ezt az állítást készséggel elfogadjuk, akkor minden bizonnyal csak a véletlen műve lehet, hogy a mosásra szánt 6 milliárd forint abból a Kereskedelmi és Hitelbankból indul, ahol ebben az időszakban a jelenlegi kormány pénzügyminisztere is vezérigazgató-helyettes. Végképp véletlen, hogy abban az Inter-Európa Bankban landol, ahol a jelenlegi miniszterelnök, Medgyessy Péter bankelnök volt. Abszolút véletlen, hogy az ügyben kulcsszerepet játszó K&H brókercég pont a kormányváltást követően jut 13 milliárd forint értékű közpénzhez, vagyonkezelési megbízás céljából. Bizonyára abszolút véletlen, hogy ez a pénzösszeg - amely valóban hatalmas nagyságrendet jelent - és pénzmaradvány valahogy elkerüli 2002 végén a Pénzügyminisztérium figyelmét; a Pénzügyminisztérium nem teszi rá a kezét, engedi, hogy azt a Nemzeti Autópálya Rt. és az Állami Autópálya Kezelő Részvénytársaság tetszése szerint használja fel.
2002. december 10-én születik meg a finanszírozási megállapodás az NA Rt. és az Állami Autópálya Kezelő között. 2002. december 11-én indul útnak ez a bizonyos pénzösszeg a K&H brókercége felé; és mit ad isten, 2002. december 27-én, a két ünnep között a kormány hoz egy olyan döntést, egy rendeletet alkot, amely szabadon átutalhatóvá teszi a brókercégeknél számlákon lévő pénzeket. Január elején a K&H brókercégénél a pénz, minden eddiginél nagyobb nagyságrendben, útnak is indul. Amikor júniusban a botrány kirobban, akkor a szóban forgó finanszírozási megállapodásról a kormányszóvivő azt mondja, hogy az teljesen szabályos, abban nincsen semmi szabálytalan. Ezek után bizonyára csak a véletlen műve lehet, hogy időközben a szóban forgó vezérigazgató, Bitvai Miklós immár előzetes letartóztatásban van.
Ma már azt is tudjuk, hogy ennek a megállapodásnak az eredményeként az államot 4 milliárd forint kár érte, de ezért a Gazdasági Minisztériumban és a kormányban senki semmilyen politikai felelősséget nem visel. (Kuncze Gábor és Dr. Áder János folyamatosan egymással beszélnek.) A véletlenek sorába tartozik bizonyára az is - majd lassabban mondom, hogy Kuncze Gábor képviselőtársamnak többször legyen alkalma közbeszólni (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.) -, hogy a Britton cég és persze Kulcsár Attila bróker jó kapcsolatot ápol két mai MSZP-s polgármesterrel, és mit ad isten: mindkét önkormányzat 100 milliós, illetve milliárdos nagyságrendben ad megbízást a K&H brókercégének. Véletlen az is - ezek után már csak egy apró véletlen -, hogy a belügyminiszter férje a Britton cég helyiségeiben tart fenn egy ideig ügyvédi irodát. Tisztelt Képviselőtársaim! Csupa-csupa véletlen, akárcsak egy Rejtő-regényben. (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.)
Azt kevesen tudják, de akik az ügyet nyomon követték, a sajtóhírekből ismerik, hogy a pénzmosási ügyben az egyik kapocs a K&H és az Inter-Európa Bank között egy Balmoral nevű off-shore cég. Emlékszem rá, hogy MSZP-s képviselőtársaim a választási kampányban nagyon gyakran beszéltek kézzelfogható, új politikai morálról, baloldali politikusok lévén: új balmorálról. (Derültség az ellenzék soraiban.) Aki a Rejtő Jenő-regényekben kicsit tájékozott, tudja jól, hogy Rejtő Jenő Elveszett cirkáló című regényében a Balmoral az a cirkáló, amit Piszkos Fred és barátai ellopnak (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiban.), és aztán, a véletlenek egybeesésének eredményeként, az angol admiralitás jegyzékeiben utána az szerepel erről a cirkálóról, hogy örökre elveszett. (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.)
Nos, én úgy érzem, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt hónapokban (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Jó vagy!), csupán a véletlenek egybeesésének eredményeként, egyre többen érzik úgy, hogy az MSZP-nek ez a választási ígérete a kézzelfogható új politikai morálról szép ígéret volt, de úgy tűnik, hogy elveszett. (Derültség és nagy taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök asszony. Arra szeretném kérni, hogy a Fidesz képviselőcsoportja által kezdeményezett mind a hét napirend-kiegészítés esetében gombnyomással szíveskedjék szavaztatni, és amennyiben ezeket elutasítja a Ház, úgy a napirend szavazásáról is.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Csak szeretném megismételni: mivel a tisztelt Ház elutasította a napirend-kiegészítésre irányuló javaslatainkat, ezért szeretném arra kérni az elnök asszonyt, hogy a napirendi ajánlásról is gombnyomással szíveskedjék szavaztatni.
ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Tizenkét esztendővel ezelőtt Magyarországon megjelentek azok a koncessziós szolgáltatók, akik a koncessziós jogok birtokában gyakorlatilag hozzáláttak a magyar távközlési infrastruktúra jelentős, radikális átalakításához, bizonyos értelemben tömegesítéséhez. Az akkori, az Antall-kormány által kitűzött politikai cél teljesült, Magyarországon emberek széles rétegei juthattak végre vezetékes telefonhoz. Eltelt egy fél embertöltő, tíz esztendő, és két évvel ezelőtt immár a piaci verseny került előtérbe, szükségessé vált az egységes hírközlési törvény megalkotása.
A hírközlési törvény fontos célja volt a piacnyitás elindítása, a verseny kereteinek a megteremtése, melyben az inkunbens szolgáltató és a piacra lépő új szereplők egymás hálózatait szervezett formában, zömében piaci alapon, és ahol szükséges, ennél szigorúbb feltételekkel hasznosíthatják anélkül, hogy mindez veszélyeztetné az előző évek befektetéseit. Már az előző törvény előkészítésekor nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió egy új szabályozási koncepción dolgozik, s bár akkor ez még csak részlegesen állt rendelkezésünkre, hiszen nem ismerhettük az alapvető előírásait, a polgári kormány - utólag kiderült - többé-kevésbé sikerrel felelt meg annak a hangoztatott brüsszeli elvárásnak, hogy a mindenkori EU-irányelveknek megfelelő szabályozási környezetet vegye figyelembe. Azóta tudjuk, hogy a túlfűtött pénzügyi piacokon a technológiai szektorral kapcsolatos fokozott várakozások - gondoljunk csak arra, hogy milyen karriert futott be néhány ilyen cég papírja a tőzsdén - néhány hónap alatt semmivé foszlottak, és ennek a telekommunikációs szektor pénzügyi értelemben áldozatul esett. Az elektronikus kereskedelem bűvöletében élő, az internetrobbanás húzóerejében bízó vállalatvezetőknek finanszírozhatatlan koncessziós díjkötelezettségekkel és ezzel összefüggésben hatalmas tartozástömeggel kellett szembenézniük.
Ez komoly világpiaci változás volt. A fokozott piacnyitásra számító, mérsékelten piacvédő hírközlési törvény elfogadásakor már tudatosan egyébként csak három évre tervezett kerettörvény olyan átmeneti időszak lekezelésére volt tehát hivatott, melyben egyszerre volt feladata megtartani a volt koncessziós társaságok eredményeit, és vonzóvá tenni piacunkat az új szereplők számára, ösztönözve őket az olcsó és modern szolgáltatások megindítására.
(10.40)
Erre az akkor dinamikusan növekvő magyar távközlési piac reális esélyt és lehetőséget is adott. Az európai nagy távközlési szolgáltatók azonban, akik beérkezésétől oly sokat vártunk, saját piacaikon inkább az új technológiák rohamos elterjedésében, másrészről a média, a távközlés és az informatika úgymond globális konvergenciájának értéknövelő hatásában bíztak.
Nem új befektetéseket kerestek tehát a közép-európai régióban, így hazánkban sem, hanem a harmadik generációs mobilkoncessziókra költöttek jelentős összegeket, és ezzel sajnos leértékelték az Unióhoz éppen csatlakozó országokban rejlő piaci lehetőségeket.
Ezek a cégek a mai napig nem tértek magukhoz pénzügyi válságukból, és jelentős adósságterhet görgetnek maguk előtt. A rossz akvizíciók és vásárlások után kényszerű portfólió-tisztítások következtek. Új befektetések helyett, pont a portfólió-tisztítások következtében nekünk csak a fájdalmas utóhatások maradtak. Ennek a folyamatnak esett áldozatul számos magyar távközlési vállalat is, melyeket eladva európai mamutvállalatok igyekeztek csökkenteni a kamatterheiket.
A dotcom-válság után kialakult finanszírozási válsággal egy időben tehát bekövetkezett az, amire senki sem számított. A ’90-es években monopolpozíciót kiharcolt, azóta kizárólagos német tulajdonba került inkunbens szolgáltató mellett nem jelent meg olyan jelentős befektetői csoport, amely a teljes magyar piacon felvehette volna a versenyt az inkunbens szolgáltatóval. Sajnos, ez nem egyedi jelenség Európában.
Az elmúlt héten Brüsszel nyolc országot szólított fel arra, hogy rövid időn belül léptessen életbe újabb monopolellenes rendelkezéseket, mivel piacaikon az inkunbens szolgáltató túlsúlya állandósult. Mindezek alapján nem lehet kérdéses, hogy csak egyetlen út áll most előttünk. Ha valódi versenyt akarunk kikényszeríteni, akkor tovább kell bontanunk a versenyt gátló korlátokat, a versenyt további eszközökkel kell élénkítenünk, méghozzá a fogyasztók érdekeinek megfelelően.
Az előző törvény elfogadásakor még hatályos ’98-as EU-irányelvek nem sok mozgásteret hagytak az akkori polgári kormány számára. A vezetékes távbeszélő-hálózati szolgáltatások liberalizációján túli lépések megtételére akkor nem volt lehetőség, mert Európában csupán erőtlen és gyenge kísérletek történtek a mobil távközlési piac regulációjára, sőt általában úgy gondolkodott az Európai Unió, hogy nem tervezi a mobilszolgáltatási piac, a mobil távközlési piac szabályozását, regulációját.
A jelenleg előttünk álló tervezet kapcsán mindezek után, ha az előzményeket, az elmúlt két esztendő fejleményeit figyelembe vesszük, egyetlen fontos kérdés tehető fel: meg tud-e felelni annak a várakozásnak, hogy a verseny élénkítésével újabb, magasabb színvonalú és olcsóbb magyar távközlés jöjjön létre?
Az elmúlt két év komoly tanulási folyamat volt számos tekintetben. Tudjuk, hogy a szolgáltatók minden jogi eszközt megragadnak, hogy késleltessék és nehezítsék a piacnyitási szándékkal meghozott döntéseket, a hivatalok pedig egyrészt jogosítványaikhoz mérten és jellegükből adódóan is lassú és jogi értelemben igencsak körülbástyázott megállapításokat tesznek, hogy minél kevésbé támadhassák őket.
A Hírközlési Döntőbizottság ennek a gyakorlatnak megfelelően a sorozatos fellebbezések hatására olyan minimalista jogértelmezéssel kényszerült élni az elmúlt két esztendőben, mely jogi felhatalmazás hiányában komoly piacbefolyásoló eszközök életbe léptetésére nem adott módot, csak abban az esetben, ha ezt a törvény egyértelműen és világosan megengedte.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a helyzet, amiből kiindulva ennek a törvénynek problémákat kellett rendeznie. Azt gondolom, hogy valóban igyekezett ez a törvényjavaslat; mind az EU-normák szempontjából tökéletes és világos leírást ad az elvárásokról, megpróbál koncentrálni azoknak a feladatoknak a rendezésére vagy azoknak a problémáknak a rendezésére, amelyekről itt beszéltünk.
Éppen ezért tartottuk általános vitára alkalmasnak, de vannak olyan kritikai elemek, amelyeket kénytelen vagyok megfogalmazni a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ha megengedik, ezeket öt pontban foglalnám össze. Kezdjük először jogi természetű problémákkal, azokkal a jogi természetű problémákkal, amelyek a törvényjavaslatban, azt gondolom, igencsak kézzelfoghatóak. A jelenleg hatályos hírközlési törvény alapkoncepciója az volt, hogy miután a piac eléggé gyorsan változik, ezért nem érdemes mindent törvényi szinten szabályozni, csak úgynevezett keret jellegű szabályozást kívánt adni, a részletszabályokat a sokkal rugalmasabban kezelhető kormányzati jogalkotás szintjén kívánta szabályozni.
Az új elektronikus hírközlési törvény koncepciója ezzel szemben számomra nem világos. Nem tudni, hogy a jogalkotói szándék hol húzza meg a határt az általános, stratégiai szabályozási feladatok és a hatósági és a rendeleti jogkörök között. Hiszen azt gondolom, ennek a hírközlési törvénynek jogi értelemben a legfontosabb feladata pontosan az lenne, hogy néhány kérdést világosan tisztázzon.
Ezek a kérdések: a verseny szempontjából érintett piacok világos meghatározása, elemzése, a jelentős piaci erejű szolgáltatók meghatározása, számukra a tervezetben szorgalmazott kötelezettségeknek nemcsak az előírása, hanem a számonkérésére vonatkozó világos eljárási szabályok rögzítése is. Úgy látom, hogy a törvényjavaslat igyekezett, de e téren nem tudott mindenben megfelelni az elvárásoknak. A törvénytervezetben túl nagy hangsúlyt kapnak az eljárásjogi kérdések, és eltereli a figyelmet a legfontosabbról: az érintett piacok meghatározásáról és az annak megfelelő kötelmek szabályozásáról. Ezen talán lehet még módosító indítványokkal változtatni.
A második kritikai elem sajnos már súlyosabb. Ez pontosan arra vonatkozik, amit a törvényjavaslatot előkészítők talán az egyik legfontosabb üzenetként fogalmaztak meg, miszerint a fogyasztókról szól ez a törvény. Ehhez képest, a fogyasztói érdekek védelmezésére vagy védelméről a halovány 21. §-on kívül semmi nem utal ebben a törvénytervezetben.
Nagyon jól tudjuk, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a szolgáltatók között állandósult a szélmalomharc az utóbbi esztendőkben. Szakmai körökben köztudott, hogy a szolgáltatók által – bár van ilyen kötelezettségük – beadott ajánlatok előzetes véleményezése értelmetlen, mert a későbbi jogvitákban a felügyelőség véleménye semmiben nem irányadó, semmiben nincs jelentősége. Azt gondolom, hogy a fogyasztók szempontjából az egyik legfontosabb dolog lett volna a törvényben ennek a rendezése. Ez azonban nem sikeredett. Ezért úgy látom, hogy a törvény nem kellő hangsúllyal szolgálja a fogyasztó érdekét a vele szemben mindig jelentős erőt képviselő szolgáltatóval szemben.
A harmadik kritikai elem a törvényt illetően bizonyos értelemben már valóban a távközlési koncepció, a távközlési politika egyfajta hiányára vagy módosulására utal. A miniszter úr az előző esztendőkben is – de az előző egy évben miniszterként – végképp nagyon sokat hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy Magyarországon erős versenyt kell megteremteni; az előző hírközlési törvény legfontosabb hibája pont az, hogy ez nem sikerült – most őt idézem –, mégpedig azért, mert nem számolt azzal a ténnyel, hogy Magyarországon egy meghatározó monopolszereplő van, amely lényegében egyébként szinte minden szolgáltatói területen jelen van. Ez a német tulajdonban lévő Matáv-csoport, amely jelentősen képes érvényesíteni az érdekeit minden más szolgáltatóval szemben. Ezért aszimmetrikus szabályozási elemeket helyezett kilátásba egy esztendővel ezelőtt mind a miniszter úr, mind a munkatársai. Csak hogy ezt világosan lefordítsuk az emberek nyelvére, ez azt jelenti, hogy tudomásul vesszük, hogy van egy nagy monopolszereplő, és a nagy monopolszereplő korlátozására olyan szabályozási elemeket vezetünk be, amelyek nemcsak az ő erőfölényét vagy annak a kihasználását korlátozzák, hanem segítik vele szemben a potenciális versenytársakat is.
Ezek az aszimmetrikus szabályozási elemek az én meglátásom szerint ebből a törvényből hiányoznak, a legfontosabb mindenképpen. A miniszter úr maga is beszélt arról, hogy igazából a versenytársak segítéséhez az lenne talán az egyik legfontosabb dolog, ha az úgynevezett kétszintű, jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató vagy angolul SMP definíció helyett háromszintű definíció fogalmazódna meg. Ez a törvényből mégiscsak kimaradt. Azt gondolom, hogy szükség lenne rá. Fontoljuk meg a részletes vita során, hogy módosító indítványokkal tudunk-e jelentős aszimmetrikus szabályozási elemeket bevinni a törvényjavaslatba.
Az immáron negyedik kritikai elem arra a tényre utal, hogy Magyarországon van egy túlszabályozott vezetékes piac, és ezzel szemben egy alulszabályozott mobilpiac.
(10.50)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy említettem, valóban voltak jelentős változások Magyarországon az elmúlt két esztendőben. A fogyasztói piacon az egyik legfontosabb területté pont a vezetékes és a mobilszolgáltatók közötti, igazán éles verseny vált. A gyors mobilpenetráció-növekedés a honi piac sajátosságává vált, a vezetékes penetráció az európai szinthez képest eggyel alacsonyabb szinten megállt, és ennek megfelelően az előző két esztendőben felgyorsult a vezetékesről a mobilba történő elvándorlás. Jelenleg a vezetékes szolgáltatók nem tudják és nem is akarhatják áraikat szabadon alakítani, és szabályozási értelemben jóval több terhet kell viselniük a mobilszolgáltatókkal szemben.
Látni kell azonban, hogy Magyarországon a régiókban kimagasló mobil-előfizetési szám sajnos nem párosult a mobilszolgáltatók közötti verseny élénkülésével, sőt az európai összehasonlító adatok tükrében egyértelműen megállapítható, hogy hazánkban az egyik legdrágább a mobiltelefonálás költsége. A mára teljesen telítődött piac nem hatékony működését az mutatja jól, hogy bár a duopol helyzetből az 1800-as frekvencia kiosztásával a szereplők száma háromra növekedett, legutóbb a Versenytanács egy nagy port kavaró határozatában több mint félmilliárd forintos bírságot szabott ki a három szolgáltatóra, megállapítva, hogy a szolgáltatók 1999-es és 2000-es hálózati szerződésekben rögzített árai alkalmasak voltak a verseny torzítására. Egy nagyon komoly előtanulmány előzte meg, több mint kétéves munka, ennek a döntésnek a megszületését. Jellemző a magyar piacra, hogy az érintett mobilszolgáltatóknak eszük ágában sincs a kiszabott bírságokat befizetni mindaddig, amíg erre őket bírósági határozat nem kötelezi.
Áttekintve az előttünk fekvő törvénytervezetet, úgy tűnik, a jelenlegi kormányt nem hatotta meg különösképpen a versenyhivatali jelentés tartalma, amely 26 pontba foglalva taglalja részletesen, és bizonyítja a törvénytelen kartellezés tényét. A mobil távközlési piac szereplői sajátos törvényenkívüliséget élveznek a jövőben is, annak ellenére, hogy ma már Európában vannak olyan szabályozási gyakorlatok, amelyek esetleg lehetővé tehetik azt, hogy Magyarországon gondolkodjunk az ebből a szempontból sajátos mobilpiac regulációjában és szabályozásában is. Én azt gondolom, hogy erre szükség van, mert azt kell látni, hogy ma Magyarországon a mobilpiac az egyetlen, ahol óriási a tőkearányos megtérülés, 35-40 százalékos, ahol valóban extraprofit keletkezik, és ráadásul ez részben abból keletkezik, hogy különféle úton-módon, például a vezetékes-mobil, illetve a mobil-mobil összekapcsolási díjakban jelentkező dupla, tripla árkülönbség révén egy 35-40 milliárdos keresztfinanszírozás valósul meg a vezetékes szolgáltatóktól a mobilszolgáltatók irányába. Én ezen változtatnék, és azt javaslom a miniszter úrnak és a képviselőtársaimnak is, hogy ezen a vita során gondolkodjunk el.
Végül, az ötödik kritikai elem már, azt kell hogy mondjam, bizonyos értelemben politikai; politikai, de azért nem árt, ha az ember ilyesmire is határozottan gondol.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Sok kritika hangzott el itt a Hírközlési Felügyelettel és a döntőbizottsággal kapcsolatosan, ezek egy jó része, ahogy magam is mondtam, még akár jogos is lehet, ezért változtatásokat tervez ezen a területen a nemzeti hírközlési hatóság és az azt irányító tanács létrehozásával, illetve státusának definiálásával a törvénytervezet. Én azonban úgy látom, hogy bár az utolsó pillanatban számos miniszteri jogkört töröltek a tervezetből, a jogállamiságot és a piacgazdaságot biztosító intézményrendszeri függetlenséget ezen a területen megsérti a kormányzat.
Az energiatörvény elfogadása óta tudjuk, hogy a kormánytól nem idegen, hogy egy új törvény beterjesztését arra használja, hogy leváltson független szakembereket intézmények vezetéséből. Olyan államigazgatási szakemberekről van szó, akiket zömével pályáztatás útján ugyan a polgári kormány nevezett ki, de azért függetlenségüket, szakértelmüket az előző esztendőkben bizonyították. Én más példákkal nem kívánok foglalkozni, de szerintem a Hírközlési Felügyelet vezetője és annak esete mindezek közül azért elszomorító, mert ő valóban bizonyította a függetlenségét és a hozzáértését. Példákat is fogok mondani erre.
Frischmann Gábort a Hírközlési Felügyelet élére 2001-ben pályáztatással nevezték ki. Az elnöknek, aki előtte a Főfelügyelet vezetését látta el, a törvény előkészítésében vállalt úttörő szerepét és lelkiismeretes munkáját a szakmai körökben senki sem kérdőjelezte meg. Éppen ezért nem volt meglepő, hogy egyedüli pályázóként biztos jelölt volt a poszt betöltésére. Mindenkor helyesen képviselte hazánkat külföldi szabályozói körökben, és sikerrel juttatta érvényre elképzeléseit a szolgáltatók érdekeivel szemben.
A Hírközlési Felügyelet elnöke a koalíciós kormány, a mostani kormány megalakulását követően az elsők között volt, aki a sajtó nyilvánossága előtt hitet tett a hatályos hírközlési törvény módosítása mellett - nem kis meglepetést kiváltva egyébként a polgári politikusok között, akár nálam is. Ez év tavaszán az illetékes szakbizottság előtt, a Parlament falai között elsőként adott hangot annak a véleményének, hogy a mobilszolgáltatók monopolista versenyt folytatnak az egyes részpiacokon. Ennek fenntartására a magyar fogyasztóknak több mint húszmilliárd forintot kell költeniük évente, és ezért annak megakadályozása fontos közérdek. Ezek a példák szerintem jól mutatják, hogy az elnök számára a távközlési szakma és a piaci liberalizáció érdekei mindig fontosabbak voltak, és nagyobb súllyal estek latba a politikai szempontoknál. Tartok tőle, hogy pont ez az, ami miatt meg kell tőle válni.
Azt kifogásolnám, hogy az új hatóság, illetve a tanács esetében a függetlenség nem igazán biztosított. A törvény 14. §-ából megtudhatjuk, hogy ki nevezi ki a tanácsot, a 15.-ből pedig azt is, hogy ki menti fel az állítólag független tanács tagjait: a miniszter. Ehhez elég annyit tenniük, mármint a felmentéshez, hogy a tanács tagja - idézem - „ tagságára egyébként méltatlanná váljonö. Ez egy olyan gumiszabály, amit, azt gondolom, szinte bármilyen esetben könnyedén használni lehet. Én arra kérném a miniszter urat is és a parlament képviselőit is, hogy gondolkodjunk el, lehet-e valóban függetlenséget biztosítani az új hatóságnak, és azzal együtt az egyébként jelentős hatókörrel rendelkező tanácsnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy ennek az öt kritikai elemnek a változtatása érdekében fogunk megfogalmazni módosító indítványokat a vita hátralévő szakaszában. Bízom benne, hogy ezek közül minél többet támogatni is fog majd a tisztelt Ház. Azért kell ez, mert azt gondolom, hogy a törvénytervezet jelenlegi formájában valóban egy szabályozási, azt is mondhatnám, jogi remekmű, de nem éri el azt a célját, hogy ettől Magyarországon erősebb legyen a verseny, és hogy olcsóbban lehessen telefonálni és internetezni. Ezt kellene próbálni megoldani a vita hátralévő szakaszában, módosító indítványok megfogalmazásával és elfogadásával.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
A Molnár Gyula képviselő úr által elmondottakhoz, illetve Szijjártó képviselő úrhoz szeretnék csatlakozni. Molnár képviselő úrnak valóban igaza van abban, hogy Magyarországon a mobilpiac egy olyan szegmense a távközlési piacnak, ahol a meglévő három szolgáltató éles versenyt folytat egymással.
De láttuk ennek a versenynek az anomáliáit is az elmúlt esztendőkben, többek között valóban ezért került be már az előző hírközlési törvénybe az a passzus, amely a vezetékes mobilkapcsolatban a végződtetési díjakra vonatkozóan szabályozási kötelezettséget írt elő az állam számára. Nagyon sajnálom, hogy ez mind ez idáig nem történt meg. Ez egyébként azt is mutatja, hogy a mobilszolgáltatók lobbiereje is igen jelentős.
Azt hiszem, hogy e téren több elemben is szükség van szabályozásra. Ha viszont szabályozásról gondolkodunk, akkor nem lehet arról beszélni, hogy a piac egyik szegmensénél csak bizonyos elemekben szabályozzunk, máshol meg nem. Akkor a szabályozás lehetőségének teljes, átfogó mivoltát meg kell teremteni, és szerintem többek között erről szól a virtuális mobilszolgáltatás megjelenítése. Ez most csak azért érdekes kérdés, mert a Fidesz képviselőcsoportja beadott egy átfogó csomagot arra, hogy hogyan lehet a virtuális mobilszolgáltatást megjeleníteni a törvény keretein belül, és amikor az informatikai bizottság ajánlást készített néhány nappal ezelőtt, akkor az ajánláskészítés során ennek egyetlenegy eleme - nevezetesen a definíció - volt az, amely bekerült a törvénybe, méghozzá Mécs Imre képviselő úr támogatásával és szavazatával az SZDSZ képviselőcsoportjából. Ez talán annak is köszönhető, hogy az SZDSZ volt két évvel ezelőtt leginkább az élharcosa egyébként a virtuális mobil megjelenésének.
Magyar Bálint a vezérszónoklatában az előző hírközlési törvénynél ezt kiemelten hangsúlyozta. Gondolom, Mécs Imre képviselő úr szavazata ezt akarta megjeleníteni, viszont a szabad demokrata tárca által előkészített és a kormány által benyújtott törvényjavaslatban ez már ebben a formában nem szerepelt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Úgy látszik, e téren azóta változott az álláspont. Én az átfogó szabályozási elemek meglétét fontosnak tartom, függetlenül attól, hogy azok mindegyikét tudják-e majd használni a szolgáltatók illetve a versenytársak a piacon.
(10.40)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ma sok étteremben a séf azon gondolkodik, hogy vajon miként is nevezze el a mandulás angolnát: úgy, hogy angolna à la Medgyessy, vagy angolna à la Söjtör.
Mindannyian tudjuk, hogy nemrég Söjtörön járva - egy vidéki kistelepülés, ahol egyébként Deák szülőháza is található - a kormány úgy döntött, hogy saját szakácstól saját menüvel vendégeli meg önnönmagát. 8000 forintjába került fejenként ez a kis ebéd az adófizetőknek, 8000 forintjába, azonban én azt gondolom, hogy nem ez a baj. Szemforgató magatartás az, ha egy Deák szülőházánál megtartott kormányülésnél az ebédet Budapest egyik legelegánsabb és legdrágább étterméből szállíttatják oda. Szemforgató magatartás, mert pontosan Deák Ferenc volt az a politikus, aki amikor képeket kapott Ferenc Józseftől ajándékba, akkor gondosan ügyelt arra, hogy az aranyozott kereteket egyenként vissza is küldje - szemforgató magatartás tehát. De azt gondolom, megalázó magatartás is, megalázó magatartás a vidéki embereknek; a vidéki embereknek, akik azt látják, hogy ugyan közéjük jön a kormány, de ma a Magyar Köztársaságnak olyan kormánya van, aki a vidéki emberekben nem bízik, nem hajlandó enni az ő főztjüket, nem hajlandó velük együtt enni, hanem, miként az angol gyarmatosítók régen a gyarmatokon, saját szakácsot hoz magával, és saját szakáccsal főzeti az ebédet is.
Egy vidéki kis óvodában melegítették fel azokat az ételeket, egyébként még odahozott külön eszközökkel, amelyeket Budapestről, a Mágnáskert Étteremből hozattak oda Söjtörre. Az én édesanyám vidéken, egy kis faluban szakácsnő, a helyi óvodában ugyanúgy, és megkérdezte tőlem, amikor néhány napja otthon jártam, hogy ugyan azt tudja már, hogy miniszterekre nem főzhet, de a képviselő úrra vajon főzhet-e még. Szégyellem magam, önök helyett is (Dr. Kis Zoltán közbeszól.), tisztelt képviselőtársaim, tisztelt bekiabáló államtitkár úr, tisztelt jelen lévő kormánytagok.
Szégyellem magam, de nem úgy szégyellem magam, mint Kovács László. Kovács László azt mondta, hogy szégyelli magát a kormány, hiszen azt gondolja, hogy Söjtörön elég lett volna egy pár virsli is egy kis barna kenyérrel. Azt gondolom, hogy farizeus viselkedés virslire vágyni egy jó kis mandulás angolna, na meg egy finom pisztráng után, és képmutató viselkedés a nép közé vágyni, Söjtörön mégis saját szakácstól saját menüt enni. Mondhatnám ezt minden további nélkül, de nem mondom, mert bölcsebb helyettem a nép.
Ma azt, amit a kormány csinált, és amit Kovács László mondott, a pesti szlengben úgy mondják, hogy főzzön terád a Medgyessy, de a számlát állítsa ki a Kovács. (Taps a Fidesz soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A legnagyobb internetes portál, az Index - úgymond - lapjain néhány nappal ezelőtt megjelent egy történet, “Ciscóra igazított közbeszerzésö címmel. A közhálóprojekt keretében, amely a minisztérium következő évi célkitűzéseinek talán az egyik legfontosabbika, a minisztérium kiírt informatikai eszközök beszerzésére egy pályázatot. Ezen a pályázaton eleve - valószínűleg helyes módon - a Közbeszerzési Értesítőben úgy tett közzé egy részvételi felhívást, hogy ez természetesen a kérelmező számára referenciákat írt elő, a pályázathoz szükséges körülbelül 800 millió forintos értékben legalább három referenciát fel kellett mutatnia a pályázónak.
Azonban az ajánlati dokumentáció lábjegyzetében egy apró finomsággal mindezt úgy módosították, hogy a megajánlott hálózati eszközök nem származhatnak más cégtől, mint amelyiktől a referencia. Ez magyar nyelvre lefordítva egészen pontosan azt jelenti, hogy a minisztérium korlátozta a pályázaton induló cégek számát igen erőteljesen; ugyan több cég indulhatott, de csak egyetlenegy eszközt tudott megajánlani, azt az eszközt, amit a Cisco nevű amerikai multinacionális, egyébként az internetes területen jó hírnévvel rendelkező vállalat gyárt, illetve készít. A Cisco neve, ugye, ismerős már, hiszen fél esztendővel ezelőtt egy másik SZDSZ-es tárca, az Oktatási Minisztérium körüli botrányokban nem is egyszer szóba került. Ezek után sokan kaptuk fel a fejünket.
Tisztelettel kérdezem tehát a miniszter urat, mi szükség volt arra, hogy az ajánlati dokumentáció lábjegyzetében egy ilyen eldugott módon korlátozzák azon cégek körét, amelyek részt vehetnek ezen a pályázaton.
Miért gondolta az a minisztérium (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyik a versenyt mindig fontosnak tartja - legalábbis szavakban fontosnak tartotta ön személy szerint és a minisztérium minden tisztségviselője (Az elnök ismét csenget.) -, hogy ily módon gyakorlatilag kizár…
ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a rendelkezésre álló időkeret.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): …más pályázókat az indulók köréből. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): A miniszter úr igyekezett elkerülni a konkrét témát, bár a Sulinetre vonatkozó elszólást csak freudinak tudom ítélni. Hiszen ami azt illeti, pontosan a Sulinetnél egy esztendővel ezelőtt, egy hasonló tenderkiírásnál, ahol csak az akkori szolgáltató indulhatott el, mindenki mást gyakorlatilag kizárt a pályázati felhívás a versenyből, néhány ember ennek eredményeként lemondani kényszerült a pozíciójáról: Majsai Sándor, Koltai Péter, Sári Lajos, Racskó Péter. Azt hiszem, ezek a nevek ismerősek önnek.
Tisztelt Miniszter Úr! Én úgy látom, hogy itt sem történt semmi más. Nem véletlenül bírságolta meg önöket a Közbeszerzési Döntőbizottság. Ezért szeretném megkérdezni, miniszter úr - mindannyian tudjuk, hogy annak idején a Cisco költségén vett részt Amerikában egy utazáson az ön SZDSZ-es minisztertársa, Magyar Bálint -, volt-e SZDSZ-es politikai nyomás annak érdekében, hogy csak Cisco-eszközökkel lehessen indulni ezen a közháló esetében nagy összegű pályázaton. (Taps a Fidesz soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valamivel több mint száz esztendővel ezelőtt az akkori Szabolcs-Szatmár megye vezetői a nagykállói megyeházán úgy döntöttek, hogy Nagykállónak nem kell vasút, így a vasútépítés megyei célpontja Nyíregyháza lett. Így Nyíregyháza ma már megyeszékhely, az elhíresült nagykállói megyeházán pedig bolondok háza működik. Nyilvánvaló, hogy amikor itt a tisztelt Házban a jövőről nekünk voksolnunk kell, akkor mindannyian a jövőre, és nem ebben az értelemben a múltra voksolunk. Egyetértés van tehát az információs társadalom építése ügyének a fontosságában, minden azt segítő és támogató lépésben.
Persze pont ennél a vasútépítésnél annak idején Tisza Kálmán ebben a Házban mondta azt, hogy nincsen fejlődés botrányok nélkül. A panamákra gondolt, amelyek a vasútépítést végigkísérték a XIX. század Magyarországán. Ma nyugodtan kimondhatjuk az elmúlt másfél esztendő kormányzati tapasztalatai alapján, hogy ezek szerint Magyarországon sincs információstársadalom-építés botrányok nélkül, hiszen az Oktatási Minisztériumban pont a Sulinet-program kapcsán mindenki ment, csak a miniszter maradt, és az elmúlt másfél esztendőben olyan komolyabb informatikai projekt ebben az országban nem került kiírásra, amit valaki valamiért meg ne támadott volna.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azonban azt gondolom, nem ez az, ami a leglényegesebb. A leglényegesebb az, hogy az információs társadalom épülésének az előnyeit és ne az árnyoldalait érezzük. Ez a kormány volt az, amely működését adatok másolásával kezdte. Ez a kormány volt az, amely benyújtott most az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága elé - mindenféle közbeszerzést kerülendő - egy olyan adattárolási projektet, amelyben minden állami tulajdonú adatbázis, beleértve személyes adatainkat is, egy helyre kerül.
Arra kérem a miniszter urat, olyan információs társadalmat építsünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ahol nem azt érezzük, hogy Orwell mintájára a Nagy Testvér szeme…
ELNÖK: Képviselő úr!
ROGÁN ANTAL (Fidesz): …mindenkit mindenhol figyel. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elfogadom a válaszadó személyét.
ELNÖK: A képviselő úré a szó.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Mint bizonyára ön is tudja, az azonnali kérdések óráját nemcsak azonnali sértésekre lehet felhasználni, hanem időnként arra is mód van, hogy az ember tényszerű információkat próbáljon meg kérni a kormány tagjaitól. Én most egy ilyen tényszerű információ kérésére szeretném felhasználni ezt az alkalmat.
A Postabank privatizációja a kormány egyik privatizációs sikertörténete volt, legalábbis annak kommunikációs tálalását tekintve. Sok szó esett arról, hogy mennyi idő alatt, milyen módszerekkel, és főként milyen árért sikerült privatizálni a Postabankot. Lényegesen kevesebb szó esett arról viszont, hogy kiknek a közreműködésével és mindez mennyibe került az adófizetők számára. Meglehetősen sok, azt is mondhatnám, pletyka járja, nemcsak újságíró körökben, hanem értelemszerűen a városban is - hogy ezt a fogalmat használjam -, és ezek arról szólnak, hogy jelentős sikerdíjat kaptak a Postabank privatizációjában közreműködő cégek.
Azt szeretném megkérdezni az államtitkár úrtól, hogy kifizettek-e sikerdíjat a Postabank privatizációja kapcsán, és az a bizonyos sikerdíj kiknek jutott, és milyen összegű volt.
Tisztelettel várom a válaszát.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Azért néztem itt a telefonomat, mert egy nem fogadott hívás időpontját, ami később fogadottá is vált, néztem meg. Az ön egyik munkatársa keresett 12 óra 42 perckor, amikor én megjelöltem ennek a kérdésnek a pontos tárgyát, ennek megfelelően tudhatta, mire fog válaszolni itt most 16 óra előtt néhány perccel. Azt gondolom, hogy ez az idő elegendő lett volna arra, hogy beszerezze a pontos információkat.
Az én tudomásom szerint sikerdíjnak az minősül, hogyha valaki olyan, szerződésben foglalt összeghez jut, amely alapvetően függ attól a vételártól, amelyen a Postabank részvényei elkelnek. Volt ilyen szerződés, erre vonatkozóan dokumentum is a birtokomban van, és tudomásom szerint ennek az összege megközelítette az egymilliárd forintot.
Tisztelettel kérem az államtitkár urat, hogy ha viszont más összegről tudomása van, akkor ezt tárja most a nyilvánosság elé, ragadja meg az alkalmat. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Ha nem, hát nem... Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény, amennyiben változatlan formában marad, azt eredményezi, hogy a két ünnep között a bankok előtt hosszú sorok fognak állni, hiszen ez a törvény azt a kötelezettséget írta elő minden olyan magyar állampolgár számára, aki bankbetéttel, illetve folyószámlával rendelkezik, hogy adategyeztetés céljából személyesen fáradjon be a bankokba, és amennyiben ezt nem teszi meg, akkor bankszámláját 2004. január 1-jét követően zárolni fogják.
(16.10)
Ezt a törvényt a Medgyessy-kormány terjesztette a parlament elé, és a parlament kormánypárti többsége fogadta el 2003. február 24-én. Elfogadta annak ellenére, hogy ilyen aggályok már akkoriban is megfogalmazódtak ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.
Nem tudtuk, hogy a december 31-ei határidő tartható-e vagy nem tartható. Azt gondolom, hogy egyértelművé vált: valami hiba történt. Történt, és ez a kormány talán rossz munkájának köszönhető, hiszen ma Magyarországon az emberek túlnyomó többsége nincs tisztában azzal, hogy rá vonatkozik ilyen törvényi kötelezettség. Nem gondolom, hogy ez csak annak köszönhető, hogy a bankoktól helytelen tájékoztatást kaptak.
Talán ideje lenne végiggondolni, megfelelő munka történt-e annak érdekében, hogy erről a kötelezettségükről az emberek értesüljenek és a szükséges lépéseket megtegyék.
De itt, az utolsó parlamenti ülésnapon nem a felelősség levonásán kell gondolkodnunk, hanem ezt a helyzetet, ezt a problémát kell kezelnünk. A Fidesz azért nyújtott be törvénymódosító javaslatot, mert megoldást kínálunk erre a helyzetre. Egy megoldást, ami, azt gondolom, azért kielégítő megoldás, mert azzal mindenképpen együtt jár, hogy kitolja ezt a határidőt az emberek számára. Kitolja a határidőt december 31-éről április 1-jéig, ennek köszönhetően nem lesznek sorok a bankok előtt a két ünnep között, és senki bankszámláját nem fogják zárolni sem január 2-án, sem január 3-án.
Azt gondolom tehát, hogy a kormány és a kormánypárti képviselők is jól teszik, ha ezt a törvénymódosító javaslatot támogatják. Ezzel a céllal nyújtottuk be egyébként a parlament elé, ezért kértem én magam is a frakciómat arra, hogy ha lehet, a Házszabálytól való eltérés segítségével támogassa azt, hogy ezt a parlament a mai napon el is tudja fogadni.
Természetesen kérdés, hogy csak ezt a problémát kell-e kezelni. Én is úgy látom, hogy vannak még gondok a pénzmosás megelőzését szolgáló törvénnyel, amelyet 2003 februárjában a kormány nyújtott be, és a kormánypárti képviselők fogadtak el. Vannak gondok vele, de ezek a gondok nem az emberek gondjai, nem az emberek problémái, hanem a kormány problémái.
Azt gondolom, a kormány problémáit nem kell az utolsó pillanatban, nem kell minden Házszabálytól való eltéréssel, sürgős problémával kezelni, ha a kormány hibákat követ el, akkor azokat a hibákat a jogszabályi határidők betartásával kezelje majd a parlament rendes ülésszakán februárban, illetve márciusban. Nekünk azt a problémát kell kezelni, ami az emberek problémája.
Az a törvénymódosítás, ami önök előtt fekszik, ezt a problémát kezeli. Éppen ezért kérem, változatlan formában támogassák az elfogadását. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én figyelmesen hallgattam Veres János államtitkár urat, figyelmesen hallgattam, és szívesen mondanám azt, hogy igen, a kormány megpróbálta orvosolni, miután egy rossz törvényt hozott február 24-én, megpróbálta orvosolni ezt. Csak az a helyzet, államtitkár úr, hogy ha figyelmesen végigolvassa - én végigolvastam - a kormány eredeti, lex Szászra vonatkozó előterjesztését, akkor abban ezt a határidő-módosítást nem találja meg, drága államtitkár úr. És tudja, hogy miért nem? Azért, mert ez a határidő-módosítás képviselői módosító indítvánnyal került be a törvénybe, amit Molnár László MSZP-s képviselő nyújtott be T/6236/23. számon. (Moraj az MSZP soraiban. - Taps az ellenzéki padsorokban.) Ennyit a felelős és gondos kormányról.
Molnár László képviselő úrnak ezt a gondosságot viszont köszönöm: rossz helyre nyújtotta be ezt, mert egy olyan törvényhez nyújtotta be, amelybe a kormány szándékosan beletett olyan passzusokat, amelyekkel egy független intézmény vezetőjét próbálta elmozdítani, ez jogi vitát váltott ki, és a köztársasági elnök úr helyesen tette, amikor a jogi vita kezelésére a Magyar Köztársaságnak azt az intézményét kérte fel, amelyik a jogi viták kezelésére leginkább hivatott, azaz az Alkotmánybíróságot.
Kérem is ezért képviselőtársaimat, ne a köztársasági elnök urat támadják, a problémát nem ő idézte elő (Moraj az MSZP soraiban.), hanem a kormány idézte elő akkor, amikor rossz törvényt nyújtott be (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!), és rossz törvényt fogadtatott el a kormánypárti többséggel 2003. február 24-én - önökkel is, tisztelt MSZP-s és SZDSZ-es képviselőtársaim.
Ami viszont Kuncze Gábort illeti, én nagy figyelemmel hallgattam, és bizonyos értelemben irigylem Kuncze Gábort. Irigylem, nemcsak azért, mert olyan ízesen tudja elküldeni fideszes képviselőtársait melegebb égtájakra, hanem azért is, mert úgy tűnik, Kuncze Gábor megengedheti magának azt, hogy se hétvégén, se hétfő reggel nem olvas újságot. (Derültség az ellenzéki sorokban.) Én sajnos nem engedhetem meg ezt magamnak, elolvastam hát nemcsak a szombati lapokat, amelyekben már - pont a Népszabadságban - címlapon szerepelt az az értesülés, hogy esetleg a köztársasági elnök úr előzetes normakontrollra küldheti ezt a bizonyos törvényt, hanem a mai lapok mindegyikében is ez ebben a formában benne szerepelt. És tudván, hogy ez felvethet egy ilyen problémát, természetesen már előkészítette a Fidesz szakmai osztálya az erre vonatkozó törvényjavaslatot, amit benyújtottunk akkor, amikor ennek elérkezett az ideje. (Moraj.)
Az más kérdés, hogy ezt a kormány is megtehette volna. Nagyon sajnálom, hogy nem tette meg időben, ezt az a tény mutatja jól, hogy nemcsak eggyel, de kettővel magasabb iktatószámot kapott az a bizonyos törvényjavaslat, amely egyébként a kormány részéről érkezett, tehát közben még egy törvényjavaslatot is benyújtott valaki a tisztelt Házban.
Még egy valamit szeretnék elmondani önöknek: ha most én azt a bizonyos kekeckedést, azokat a sértő hangokat venném figyelembe, amik itt elhangzottak - felém is többek között - a kormánypárti padsorokból, akkor az az igazság, hogy tehetnék egy csúnya dolgot; megtehetném azt, hogy azt mondom, hogy hát akkor kezelje a kormány a problémát, és most visszavonom a törvényjavaslatot. De nem teszem meg. (Moraj az MSZP soraiban.) Nem teszem meg, mert azt gondolom, hogy valóban több százezer ember érdeke az, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje ezt a törvényt itt a vita végén elfogadja.
Bízom benne, mert arra kérem az embereket, akik ezt a bizonyos tévéközvetítést nézik, hogy ne a kormánypárti képviselők szavait nézzék, hanem majd azt, hogy hogyan szavaznak. Mert mind ők, mind a kormány támogatja ezt a javaslatot, ami arra utal, hogy megoldja a problémát, nem hiányos szakmailag, megoldja az emberek problémáját, nem lesz sorbanállás a két ünnep között a bankoknál, és január 2-án senkinek nem fogják zárolni a bankszámláját. Ezért jó, ha az utolsó pillanatban a Házszabálytól való eltéréssel tud ilyen törvényt alkotni a parlament, mert ezzel valóban néhány millió embernek Magyarországon egy nyugodtabb karácsonyt segít elő. Bízom benne, hogy ezt a kormánypárti képviselők a szavazataikkal meg is teszik majd. (Nagy taps az ellenzék soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament informatikai bizottságának elnökeként is örülök neki és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy az európai, az információs társadalommal foglalkozó miniszterek konferenciájukat Budapesten tartják.
Némi üröm az örömben az, amivel a miniszter úr majd február 25-ét követően fogadni fogja őket, hiszen február 25-e a kormányülés azon napja, ahol véglegesítik a Draskovics-csomagot, azt a csomagot, amely a miniszter úr tárcájától 7,8 milliárd forintot von el, amellyel a miniszter úr tárcája Európa szóban forgó minisztériumai közül minden kétséget kizáróan a legkisebb költségvetésű tárca lesz. Némi üröm az örömben, hogy a miniszter úrnak azt kell mondania, hogy ennek megfelelően sajnos le fog lassulni Magyarországon a nemzeti audiovizuális archívumra vonatkozó program előkészítése és lebonyolítása, le fog lassulni jó néhány más program, az e-szignó-program, a közhálóprogram megvalósítása, és talán a hozzáférés bővítésétől is egy jó időre el kell tekintenünk. Némi üröm az örömben, hogy a miniszter úrnak azt kell mondania, hogy a pénzügyi tárcánál megfontolás tárgyává tették azt, hogy a reprográfiai díjat azokra a nyomtatókra is kivessék, amelyek egyébként az információs társadalom használatának nélkülözhetetlen eszközei, és még sorolhatnám.
(13.10)
Szóval, nem fog tudni jó híreket mondani a miniszter úr, annak ellenére, hogy lehetne ezt úgy is csinálni, hogy ugyan a koalíción belüli érdekek sérülnek, de valójában az információs társadalom érdekei nem sérülnek. Hiszen jól láthatjuk, a Draskovics-csomag az SZDSZ-es tárcáktól vonja el a Draskovics-csomag megtakarításának 40 százalékát, és gyakorlatilag semmit nem von el attól a tárcától, amelyet Baja Ferenc vezet, amely egy kicsi informatikai minisztérium, amelynek megszüntetésével (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és feladatainak a minisztériumba való integrálásával meg lehetne menteni az információs társadalom ezen projektjeit.
Remélem, február 25-én (Az elnök ismét csenget.) inkább jó döntés születik. (Taps a Fidesz soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy görög bölcselet szerint az ember nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba. Nos, tisztelt államtitkár úr, az ön miniszterének ez mégiscsak sikerült, hiszen 1989-ben, amikor a KISZ átadta a csillebérci gyerektábort - amely nem is volt a tulajdonában - az úttörőszövetségnek, és erre a sajátos privatizációra sor került, akkor Gyurcsány Ferencnek hívták a KISZ Központi Bizottságának egyik titkárát, a KISZ akkori második emberét. És ma, amikor a bíróság ítélete folytán esetleg visszakerülhet ez a tábor a magyar állam tulajdonába, mit ad Isten, ismét Gyurcsány Ferenc dönthet róla, ma éppenséggel a Magyar Köztársaság kormányának gyermek-, ifjúsági és sportminisztereként. Sajátos helyzet ez, sajátos történelmi paradoxon. Ha viccelni akarnék, azt mondanám, államtitkár úron keresztül kérem a miniszter úr úttörő becsületszavát arra, hogy ezt a tábort még egyszer nem fogja visszaadni az úttörőszövetség tulajdonába, nem privatizálja, hanem lehetőség szerint az állam pénzén ismét visszaadja eredeti funkcióját, azaz gyerektábort létesít Csillebércen.
Tenném ezt, ha vicces kedvemben lennék. Sajnos vannak olyan előjelek, amelyek alapján ezt az ígéretet komolyan kell kérnem önöktől, komolyan kell kérnem a Magyar Köztársaság kormányától. Néhány esztendővel ezelőtt, 1999-ben, azt gondolom, ugyan valóban politikai nyomásra és politikai felhangokkal - ami nem mindig helyes egy ilyen ügyben -, de sikerült megakadályozni a csillebérci gyerektábor teljes privatizációját, magántulajdonba kerülését. Ha 1999-ben nem lépünk fel, akkor ma Csillebérc helyén egy luxuslakópark vagy éppenséggel bevásárlóközpont állna. Ezt akkor szerencsére sikerült elkerülni.
2000-ben az önök elődeinek, Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszternek, valamint Molnár Zoltánnak, a KVI azóta menesztett vezérigazgatójának hatékony fellépése eredményezte azt, hogy elindult egy eddig példa nélküli per, gyakorlatilag azt is mondhatnám, hogy az 1988-89-ben lezajlott spontán privatizáció próbapere Magyarországon. Hiszen az akkoriban lezajlott spontán privatizációs lépések egyik kirívó esetét, Csillebércet vette górcső alá az az állam által indított per, amely azt gondolta, hogy Csillebérc visszajár jogos tulajdonosának, a magyar államnak. Sokan nem hittek akkor abban, hogy ez a per eredményes lehet. Azt gondolom, hogy Deutsch Tamás és Molnár Zoltán, ők ketten, határozott fellépésükkel vagyont szereztek a magyar államnak, hiszen egy közel 3 milliárd forint értékű ingatlan - ha megszületik a másodfokú ítélet - valóban visszaszállhat a magyar állam tulajdonába.
A bíróság döntésének eredményeként ennek a pernek a folytatója a magyar állam részéről - hiszen a keresetet csak a KVI részéről fogadták be - a kincstári vagyonkezelő volt. Jogos a kérdés, hogy valóban komolyan gondolták-e önök ezt a pert, hiszen a 2002-es választási kampányban Medgyessy Péter miniszterelnök - akkor még miniszterelnök-jelöltként - egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy ő ezt a pert meg kívánja szüntetni. Istennek hála ezt az ígéretét sem tartotta be. Ennek megfelelően a per folytatódott, és most, 2004 februárjában ennek a pernek a nyertese első fokon a magyar állam lett.
Csakhogy közben önök menesztették a KVI vezérigazgatóját, Molnár Zoltánt, mégpedig alig két hónappal ezelőtt, minden indoklás nélkül. Ez volt a bukott pénzügyminiszter, László Csaba utolsó intézkedéseinek egyike. Ezzel párhuzamosan ügyvédcsere is történt a KVI-nél ezzel a perrel kapcsolatosan, új ügyvédeket bíztak meg a per folytatásával. Bízom benne, ezek nem annak az előjelei, hogy az első fokon nyertes pert az állam másodfokon el szeretné veszíteni. Ennek megfelelően arra kérem államtitkár urat, hogy a kormány nevében itt, most a nyilvánosság előtt tegyen határozott elkötelezettséget abban a tekintetben, hogy folytatni kívánják a pert, meg kívánják védeni a magyar állam tulajdonosi érdekeit, és amennyiben sikerül visszaszerezni Csillebércet, akkor azt valóban arra a célra használják, amire annak idején épült. Hogy nagyapáink, apáink, akik valaha úttörőként jártak ennek a tábornak a falai között, azt érezhessék, unokáik, ma már persze a Magyar Köztársaság polgáraiként és nem úttörőként, de gyerekként nyaralhatnak az állam támogatásával Csillebércen. (Taps a Fidesz soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr!
A napi sajtóban nagy port vert fel az a kormányrendelet-tervezet, melyben ön mint előterjesztő, alapvető változtatásokat javasol a reprográfiai díj kivetésének gyakorlatában. Az eddig csak a nagy teljesítményű másoló- és sokszorosítógépekre kirótt díjfizetési kötelezettséget a rendelet kiterjesztené arra a több százezer otthoni felhasználóra, akik a jövőben nyomtatókat és a mostanság közkedvelt multifunkcionális eszközöket vásárolnák.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A múlt héten lezajlott parlamenti bizottsági meghallgatáson az Igazságügyi Minisztérium illetékese - az ön munkatársa - azt is elismerte, hogy a rendelet módosítása az EU-csatlakozással nem igazolható, hiszen az önök által oly gyakran idézett EU-irányelv inkább más lehetőségeket nevesít, más lehetőségeket ajánl a szerzői jogvédelem megnyugtató kezelésére. Többek között lehetőséget nyújt a széles körben alkalmazott, úgynevezett digitális jogkezelési rendszerek beépítésére a magyar joggyakorlatba.
(14.40)
Tisztelt Miniszter Úr! A szerzők jogainak védelme szerintem is a tudásalapú társadalom építésének is nagyon fontos alapköve. De a megoldást inkább a szerzői jogi rendszer újragondolásában, és nem indokolatlan különadók kivetésében kell keresni. Hogy indokoljam: az ön kormánya az előző esztendőben közel 10 milliárd forint értékű adókedvezménnyel támogatta nyomtatók és digitális fényképezőgépek vásárlását. A Sulinet Expressz keretében nyújtott adókedvezménynek ugyanis több mint a kétharmadát alapvetően digitális fényképezőgépek és digitális fényképek kinyomtatására alkalmas nyomtatók vásárlására fordították az emberek. Aki tavaly nem élt ezzel a lehetőséggel, azt idén, tisztelt miniszter úr, szintén az ön kormánya az adókedvezmény megvonása mellett most különadóval is büntetné, ha ez a rendelettervezet a reprográfiai díj kiterjesztésével életbe lép.
Tisztelt Miniszter Úr! A szerzői jogvédelem rendszere 1999 óta létezik Magyarországon. Szerzői jogdíjat 2000 óta kell fizetni a kormányrendeletben szabályozott készülékek és berendezések után. A nyomtatók után nem. Nem véletlenül, hiszen a nyomtatókat az ember alapvetően nem sokszorosításra, nem fénymásolásra, hanem mondjuk, saját szellemi termékének papíron történő megjelenítésére használja. Miért pont most kívánja az ön kormánya a reprográfiai jogdíj alá eső készülékek körét a nyomtatókra is kiterjeszteni? Ki volt az, aki ilyen nagy sikerrel lobbizott önnél, tisztelt miniszter úr?
Kíváncsian várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ha megengedi, akkor maradunk a gasztronómiánál. Vegyünk egy gasztronómiai hasonlatot példának! Ön bizonyára ismeri a konyhakést, és azt is tudja, hogy lehet használni rendeltetésszerűen, ha mondjuk, a konyhában húst vág vele, és lehet nem rendeltetésszerűen, ha mondjuk, a szomszédot darabolja fel vele. De a Btk. mégsem a konyhakést tiltja be, hanem csupán a konyhakés nem rendeltetésszerű használatát bünteti. (Derültség a Fidesz soraiban.) Bízom benne, miniszter úr, hogy nem gondolkodik a Btk. módosításában.
Én a magam részéről mint a szakbizottság elnöke ellenzem a reprográfiai díj kiterjesztését. Azt gondolom, hogy azok, akik nyomtatót vásárolnak, és többet kell hogy fizessenek érte - mert egy kormányrendelet miatt kell többet fizetniük -, őket nem érdekli, hogy ez a pénz az államhoz kerül, vagy egyébként a szerzőkhöz vagy eljut, vagy nem, de mindenképpen gyarapítja a gazdag és nagy befolyással rendelkező szerzői jogvédő társaság kasszáját.
De az az érdekes helyzet állt elő, miniszter úr, hogy az egyik koalíciós párt is ellenezte ezt, úgyhogy én nagyon kíváncsi vagyok a szabad demokraták szavazataira, hogy ha az adócsökkentést szavakban mindig támogatják, vajon hogyan szavaznak akkor, amikor egy új adó kivetéséről esik szó a parlamentben. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Draskovics Tibor nevével fémjelzett megszorító intézkedések keretében a kormány hétről hétre újabb és újabb, az emberek pénztárcáját érintő képtelen ötletekkel áll elő. Nevével ellentétben, az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló úgynevezett salátatörvény leginkább a Draskovics-csomag 2.0 verziójaként vonul majd be a Magyar Országgyűlés történetébe. Az adócsökkentést hirdető kormányprogrammal szemben ugyanis az önök nevével fémjelzett törvény az adóprés szigorítására tesz javaslatot, és újfajta adókkal is előrukkol.
Ezek közül a legkirívóbb a telefon-magánhasználat átalányadózásáról szóló passzus. Eszerint a Pénzügyminisztérium minden költségelszámolás-köteles vállalkozás által előfizetett vezetékes és mobiltelefon-készülékre havi 3 ezer forintos átalánydíjas adót vetne ki, mondván, azon folynak magánbeszélgetések is. Persze, ha valaki veszi a bátorságot és ezzel nem ért egyet, élhet a választás lehetőségével. Mindazok, akik, mondjuk, tételes híváslistával igazolják, hogy nem végeztek magáncélú hívásokat az adott készülékről, mentesülnek az adófizetés alól. Ön is tudja, tisztelt államtitkár úr, hogy ezzel senki nem fog élni. Ki merné azt kockáztatni, hogy egy vészhelyzet esetén megeresztett magáncélú telefonhívás ‑ például azért, mert beteg a gyerek, vagy bármi más magánéletbeli fontos szituáció fordul elő ‑ vaskos adóellenőri büntetést vonjon maga után. Ön nem alternatívákat kínált, államtitkár úr, nem emberi megoldásokat keresett ebben a törvényjavaslatban, csak az adóterheket kívánta növelni.
Tisztelt Államtitkár Úr! Egy, a kormányzat által készített háttéranyagban a szakértők úgy becsülik, hogy ez a bizonyos telefonadó ‑ idézem pontosan ‑ 55,6 milliárd forint többlet adóbevételhez fogja juttatni a költségvetést, azaz az adócsökkentés jegyében ennyit vesz ki a kis- és középvállalkozók, valamint a kis- és középvállalkozásoknál dolgozó emberek zsebéből. Ugyanezen tanulmány adatai szerint ez az intézkedés 450 ezer vállalkozást és intézményt érintene Magyarországon. Azt is mondhatnám, tisztelt államtitkár úr, hogy ezzel az intézkedéssel a kormányzat gyakorlatilag még egyszer ki fogja fizettetni a telefon-előfizetési díjat, azaz bevezeti a tizenharmadik havi telefonszámlát a vállalkozások számára.
Árulja el nekem, hogy a kormány vállalkozásbarát politikájának jegyében miért volt szükség a telefonadóra! Kinek jó ez? Végezetül: ön személy szerint vezet-e majd híváslistát a hivatali telefonján bonyolított magáncélú telefonjairól, vagy megelégszik azzal, hogy ‑ a pórul járt magyar vállalkozókkal ellentétben ‑ ön helyett amúgy is az adófizetők fogják kifizetni a telefonadót is? (Taps az ellenzéki oldalon.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Attól, hogy egy új adó bevezetése nem népszerű dolog, az államtitkárnak még illik érvelni mellette, ha már egyszer beterjesztette a parlament elé a miniszterével egyetemben. Úgy látszik, önnek nincsenek érvei, tisztelt államtitkár úr, mert ez a válasz ezt jelenti.
Az a bizonyos adótörvény, amit önök előkészítettek, nem szól az uniós jogharmonizációról, új adót vezet be, és minden kis- és középvállalkozást Magyarországon, amelynek a telefonszámlája 60 ezer forint alatt van, súlyosan meg fog sarcolni. Én nemcsak az ön véleményére vagyok kíváncsi, de például az informatikai miniszterére, és végképp kíváncsi vagyok a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának a véleményére is, arra, hogy azok, akik adócsökkentést hirdetnek, hogy fognak voksolni majd akkor, amikor a parlamentnek új adó bevezetéséről kell döntenie.
Tisztelt Államtitkár Úr! A válaszát ebben a formában nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki oldalon.)
ROGÁN ANTAL, az informatikai és távközlési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úrnak szeretném elmondani, jól láthatja, hogy rendkívül fegyelmezettek az informatikai bizottság szocialista képviselői, hiszen az ő esetükben különösen elmondható, hogy a szavazás során tanúsított álláspontjukat kifejezetten üléspontjuk határozza meg. Elvégre a vita során ugyanazokkal az érvekkel támadták a telefonadó tervezetét, amelyekkel ellenzéki képviselőtársaik is, de mégiscsak általános vitára alkalmasnak találták a törvényjavaslatot. Ettől azonban azt gondolom, az érveket talán még érdemes megfontolni.
Mivel a politikai vélemény elmondására a későbbiekben a vezérszónoki körben lehetőség nyílik, én most kifejezetten szakmai érveket szeretnék használni, tisztelt államtitkár úr, és ezekkel szeretnék rámutatni a nonszensz voltára annak, amit önök telefonadó címszó alatt előterjesztettek.
Kezdjük azzal, hogy szükség van-e erre a telefonadóra, bármilyen szempontból, európai uniós szabályozás miatt. Én azt gondolom, hogy nincs. Semmilyen olyan európai uniós kötelezettség nincs, ami előírná ennek a telefonadónak a bevezetését.
Az átalányadó jobb-e ebben a formában, mint az eddigi áfa-visszaigénylési gyakorlat volt? Azt kell mondjam önnek, tisztelt államtitkár úr, hogy az ugyanúgy végeredményben egy átalányadó volt, hiszen az áfatartalom 30 százalékát senki nem igényelhette vissza, az ebben a formában ott maradt a költségvetésnél: az ugyanolyan átalány, mintha egyébként 3 ezer forintos fizetési kötelezettséget rónának ki telefonvonalanként.
Teljesen indokolatlannak tartom a telefonadó kiterjesztését a költségvetési intézményi körre, iskolákra, óvodákra, bölcsődékre, és még sorolhatnám. Nem tudom, hogy államtitkár úr gyerekei milyen iskolába járnak, de azt bizonyára észrevehette, hogy az iskolák egy részében az utóbbi időben bevezettek egy olyan új szokást, hogy megjelentek telefonvonalak kifejezetten azért, hogy a szülők azon keresztül utol tudják érni az iskolát. Ezt nem használják a tanárok, nem telefonálnak rajta, csak azért van, hogy a szülők adott esetben a gyerekeiket fel tudják hívni az iskolában. Az a helyzet, hogy ezek után ugyanúgy ki kell fizetni majd a 3 ezer forintos telefonadót.
Vagy a másik nonszensz volta ugyanennek a szabályozásnak, hogy ha összevetjük, körülbelül másfél millió telefonvonalat érint ez Magyarországon - csak az a szórakoztató az előterjesztésben, tisztelt államtitkár úr, hogy az nem a telefonvonalakat, hanem a telefonszámokat adóztatja. Induljunk ki például a magyar parlament esetéből: a Magyar Országgyűlés Hivatala telefonvonalból olyan sokat nem tart fent, viszont az ezekhez kapcsolódó mellékeken keresztül telefonszám közel kétezer van. Most ezek után kalkulálhatja ön, tisztelt államtitkár úr, hogy a Magyar Országgyűlés Hivatalának mennyi telefonadót kell fizetnie az önök által benyújtott előterjesztés eredményeként: körülbelül évi 50 millió forintot. Minden elismerésem az ilyen típusú adózáshoz; ez a költségvetési intézmények köréből, én azt gondolom, teljesen indokolatlan elvonás. De ugyanilyen egyébként tömegével fog sújtani minden nagyobb intézményt.
Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy ez a bizonyos adózási forma egyébként kifejezetten a kis- és középvállalkozások számára hátrányos, ők azok, akik főleg a vezetékes telefonvonalaik esetében lényegesen alacsonyabb forgalmat bonyolítanak le egy telefonvonalon, mint mondjuk, egy-egy nagyobb cég. Míg egy-egy nagyobb cég meg fogja tudni azt oldani, hogy például a mellékek számának csökkentésével és esetleg néhány kimenő fővonal emelésével lényegében jobban járhat az eddigi áfaszabályozáshoz képest, addig az a helyzet, hogy a kis- és középvállalkozások túlnyomó többsége, valamint az óvodák, az iskolák, a bölcsődék erre kifejezetten rá fognak fizetni.
Én azt gondolom, hogy semmi nem indokolja a telefonadó ilyen formájú bevezetését. Egyetlenegy dolog indokolhatná: az európai uniós csatlakozás nem, szakmai szempontok nem - egyedül az, hogy éhes a költségvetés. Pénzre van szüksége, ezért kívánja módosítani az eddigiekben alkalmazott szabályozást a céges telefonok adóztatásánál. Úgy gondolom, ez nem elfogadható szempont, év közben aztán végképp nem elfogadható szempont. Azzal pedig semmilyen formában nem kalkulál, hogy ezzel mind a magyarországi céges viszonyokat, a versenyszempontokat, a kis- és középvállalkozók teherbíró képességét milyen formában befolyásolja.
Az a javaslatom, államtitkár úr, az informatikai bizottság elnökeként is, hogy ezt a javaslatot egy az egyben vonják vissza, és maradjon az eddigi áfaelszámolási gyakorlat, amely mind az Európai Unió szabályainak megfelel, és egyébként átalány formájában ugyanúgy adóztatja a céges telefonhasználatot Magyarországon. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt a telefonadóról - ami ebben a bizonyos törvényjavaslatban szerepel - szót ejtenénk, talán érdemes feltenni a kérdést, hogy ildomos-e egy, az európai uniós jogharmonizációs feladatokat szabályozó törvényjavaslatba beletenni olyan elemeket, amelyeknek ahhoz semmi közük nincs, egészen biztosan komoly vitát fognak kiváltani és megosztják a parlamentet. Azt gondolom, hogy nem ildomos. Ezzel a kormány nem az európai uniós csatlakozás ügyét vagy annak éppenséggel az elfogadottságát kívánta erősíteni, illetve szolgálta.
Aztán érdemes feltenni természetesen azt a kérdést is, hogy ildomos-e olyan törvényjavaslatot behozni egy kormánynak, amely mind pártonként, mind kormánytisztviselőnként rendszeresen adócsökkentésről beszél; ildomos-e olyan törvényjavaslatot behozni a Ház elé, amely új adónemet vezet be, és az új adónemen keresztül jelentősen növeli a kis- és középvállalkozások, sőt a költségvetési intézmények - iskolák, óvodák, bölcsődék - adóterheit is. Én azt gondolom, hogy ez sem ildomos.
A következő kérdés, amit illik feltenni, hogy érdemes-e ezzel kapcsolatban vagy illik-e ezzel kapcsolatban a kormány tisztviselőinek mindenféle sajtótermékeken keresztül nem az igazságnak megfelelő állításokat megfogalmazni. Megteheti-e azt egy államtitkár, hogy a parlamentben azt mondja, hogy ez még csak tervezet, amikor erről a kormány már döntött, a kormánydöntés alapján törvénytervezet született, a törvénytervezet törvényjavaslatként benyújtásra került a parlament elé, tehát egyértelműen a kormány szándékait tükrözi? Én azt gondolom, hogy ez nem ildomos.
Lehet-e azt mondani - akár egy szocialista képviselőnek, akár egy kormányzati tisztviselőnek a sajtó képviselőinek, akik aztán gyanútlanul leírják ezt -, hogy a telefonadó tervezete egyszerűsítené a jelenleg hatályban lévő szabályozást? Én azt gondolom, hogy nem ildomos, mert nem igaz. Annál egyszerűbben, mint ahogy jelenleg a törvények szabályozzák a cégek tulajdonában lévő telefonok magáncélú használatát, azt gondolom, ezt nem lehet megoldani. A jelenlegi szabályok ugyanis meglehetősen egyértelműek: az áfatartalom 70 százalékát vissza lehet igényelni, 30 százalékát pedig nem. Az ott marad az államnál, tehát az állam jelenleg is átalányadó formájában adóztatja a kis- és középvállalkozásokat - minden egyes vállalkozást -, mégpedig úgy, hogy a céges telefonszámla áfatartalmának 30 százalékát automatikusan elvonja, azt költségvetési bevételként kezeli. Ennél egyszerűbb szabályozást elképzelni sem tudok.
Ehhez képest mi az a törvényjavaslat, ami elénk kerül? Az pediglen arról szól, hogy két választási lehetőség van. Vagy egy 3000 forintos átalányadó - ami nagyságrendekkel nagyobb teher az eddigi áfa-visszaigényléshez képest -, vagy csinálja azt a tisztelt vállalkozó, no meg a költségvetési intézmény is, hogy minden egyes telefonszámlánál részletezi, hogy mi volt a magáncélú telefonhívás, és mi a nem magáncélú telefonhívás. Eddig ilyen természetű kötelezettség nem létezett. Azt gondolom, hogy erre hivatkozni ebben a formában, és azt mondani, hogy emiatt jóval egyszerűbb az átalányadó, finoman szólva túlzás. Önök voltak azok, akik megteremtették azt a bonyolult helyzetet, amit most aztán megoldani igyekeznek.
Azt hiszem, hogy az lenne a legegyszerűbb mind a vállalkozók számára, mind pedig egyébként az adótörvények kiszámíthatósága szempontjából is, ha minden maradna úgy, ahogy eddig volt. Azt gondolom, hogy a kormány javaslata nem ezt a célt szolgálja, de azok a javaslatok sem, amelyekről a sajtóban kósza módon hallani lehet, amelyekre Göndör István képviselő úr az előbbiekben utalt a szocialista frakció nevében.
Azt gondolom, hogy nemcsak az elfogadhatatlan, hogy új adónemet vezet be a kormány az európai uniós jogharmonizációt szolgáló törvényjavaslat keretében, de az is elfogadhatatlan, ha az adókat emelni kívánja ezen törvényjavaslat keretében.
(11.50)
Minden olyan megoldási javaslat, amely az áfatartalomra vonatkozóan változtatna a visszaigénylés eddigi gyakorlatán, akár úgy, hogy 50 százalékra csökkentené a visszaigényelhető részt 70 százalékról, vagy úgy, hogy a visszaigénylést megszüntetné, az egyértelműen olyan helyzetet idéz elő, ami emeli a kis- és középvállalkozások terheit, tehát adónövekedést jelent.
Éppen ezért a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja semmilyen olyan módosító indítványt nem fog támogatni, amely vagy új adó bevezetéséről, vagy az adóterhek növekedéséről rendelkezik. És most ezúton szeretném tisztelettel, de határozottan felhívni erre a kormánypárti képviselők figyelmét is. Nem lehet egyszerre kettős játékot játszani, nem lehet a nyilvánosság előtt adócsökkentést hirdetni, és eközben a parlamentben adónövelést megszavazni. Tisztelettel kérem a Szabad Demokraták Szövetségének utánam következő vezérszónokát, tegye világossá, hogy frakciója nemcsak a telefonadó bevezetését nem támogatja, de az adóterhek növekedését sem támogatja. Nemcsak új adó bevezetése ellen van, de egyébként nem támogatja az adónövekedést sem, mert ha itt a parlamentben akár az SZDSZ, akár a szocialista képviselők adónövekedést meg fognak szavazni, az azt jelenti, hogy amit a nyilvánosság előtt hirdetnek, miszerint az adókat szeretnék csökkenteni, nem más, mint hazug ígéret a választók irányába, nem szól másról, csak az európai parlamenti választásról. Nem ildomos adóterheket módosítani év közben, nem lehet új adókat bevezetni, és azt gondolom, indokolatlan a vállalkozók adóterheit jelentősen emelni.
Ezért a Fidesz frakciója itt a parlamentben csak olyan verzióját tudja elfogadni ennek a törvénynek, függetlenül attól, hogy egyébként nagy része valóban európai uniós jogharmonizációról szól, csak olyan verzióját tudja elfogadni, amely nem növeli sem az állampolgárok, sem a költségvetési intézmények, óvodák, iskolák, bölcsődék, illetve a vállalkozók, a kis- és középvállalkozók adóterheit. Minden más esetben a válaszunk: nem. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azzal az ügyrendi indítvánnyal szeretnék élni, hogy a házbizottságban született megállapodással ellentétben az Országgyűlés ne korlátozza a termőföldről szóló törvény vitáját.
A házbizottságban valóban megszületett az a megállapodás, amely arról szólt, hogy egy háromkörös vitát folytatunk le, a Fidesz frakciója azonban úgy ítéli meg - és most szeretném az ügyrendi indítványt indokolni -, hogy ennek a törvénynek a jelentősége kellő súlyú ahhoz, hiszen például a külföldiek földtulajdonszerzéséről is szól, hogy a vitát ne korlátozza az Országgyűlés. Ennek megfelelően kérnénk azt, hogy erről az ügyrendi indítványról az Országgyűlés döntsön. (Taps a Fidesz soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénytervezet számos ponton a 2001 júliusában elfogadott, az elektronikus aláírásról szóló törvény módosítását javasolja. Azt gondolom az Országgyűlés szakmai bizottságának elnökeként is, hogy ez a módosítás indokolt. Az alaptörvény elfogadását annak idején igen sok várakozás előzte meg, s az azóta eltelt két és fél év a bizonyság arra, hogy a csatlakozó országok között elsőként meghozott kerettörvény önmagában sajnos nem pótolja, nem pótolhatja az állami tartalmak, szolgáltatások elterjesztését, illetve elterjedését. Persze, nem érdemes vitatni az előterjesztés érdemeit, úgyhogy először ezekről szeretnék szólni.
Szorosan az előttünk fekvő tervezetet nézve azt állapíthatjuk meg, hogy az archiválásszolgáltatás vagy az elektronikus térítvény jogi elismerése kétségkívül előrelépést jelent a hatályos jogszabályokhoz képest. Szerintem még fontosabb, hogy jelentősen egyszerűsödött a törvény a fogalmi meghatározások tekintetében. A szolgáltatások legfontosabb feltételeinek rendezése tényleg fontos alapfeltétele az elektronikus kommunikáció és az elektronikus úton elérhető szolgáltatások terjedésének. Szintén hasonló jelentőségű az eszköztanúsítványok eddig bizonytalan jogi helyzetének a feloldása, vagy éppenséggel örvendetes a minősítési eljárás megszüntetése és annak a bejelentési kötelezettséggel való felváltása. Tehát összességében azt is mondhatnám, hogy az új tervezet számos ponton pontosítja, modernizálja az eredeti törvénytervezetben lefektetett fogalmi kereteket, technológiasemlegessé teszi a definiált eljárásokat és szabványokat. Ennyit az előnyeiről.
Viszont miközben erről beszélünk, azt gondolom, nem érdemes elfeledkeznünk a valóságról, arról, hogy most már közel két esztendő telt el a kormányváltás óta, és a miniszter úr már hivatalba lépésekor hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja ennek a törvénynek a módosítását. A törvénymódosítás mellett érdemes megnéznünk, hogy mit tett a kormány az elmúlt másfél-két esztendőben azért, hogy az elektronikus aláírás intézménye ne csupán a magyar jogalkotás egy szépen hangzó, csillogó ékköve legyen, hanem valóságos és alkalmazott technológiává váljon.
Nézzünk két idézetet! A közelmúltban az IHM honlapján bóklászva sikerült rátalálnom egy nagyon érdekes idézetre Silló Barnabástól, a kiemelt támogatásban részesített, kanizsai önkormányzati fejlesztéssel megbízott KanizsaNet Kht. ügyvezetőjétől, aki a szaksajtóban nyilatkozta azt - miniszter úr is nagykanizsai ugyebár -, hogy nincs mód minden egyes ügynek a világháló útján történő intézésére, mert a digitális aláírás alkalmazásához hiányoznak az ügykezelési, eljárási jogszabályok. Vagy nézzünk egy másikat! A képviselői kutatószolgálat egyik friss tanulmányát szeretném idézni. Az elektronikus hitelesítéssel, az első magyarországi hitelesítésszolgáltatóval kapcsolatban készült egy összesítés, egy interjú, és ott szerepel az az idézet, hogy 2003 áprilisában ünnepélyes keretek között ez a szolgáltató átadta Magyarország első elektronikus aláírást hitelesítő minősített tanúsítványát Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszternek, az azt követő hónapokban viszont senki nem vett tőlük minősített aláírást. Még egyszer megismétlem: senki nem vett tőlük minősített aláírást.
Azt gondolom, ez a helyzet jól mutatja, hogy ami kialakult, ebben a formában nem működőképes. Azt hiszem, hogy ennek a törvénynek a módosítására már korábban is szükség lett volna, de fontos, hogy megtörténik. Csak az a baj, hogy ez önmagában még nem jelent semmit. Ne ámítsuk magunkat, tisztelt képviselőtársaim, a szolgáltatók sikertelensége nem a rossz üzleti stratégiában vagy a rossz értékesítési csatornákban keresendő. Sajnos, ennek az az oka, hogy sem a kereskedelemben, sem a közigazgatási felhasználásban nem tudjuk, s úgy tűnik, mintha nem is akarnánk használni az elektronikus aláírás intézményét.
Néhány példa: múlt évben a költségvetési megfontolások miatt került veszélybe az APEH kiemelt adózókra bevezetett PKI-rendszerének továbbfejlesztése, s amikor az megtörtént, akkor az elektronikus aláírás helyett az egyébként lényegesen kisebb biztonságot nyújtó PIN- kódos eljárást választották. 2003-ban gyakorlatilag nem indult integrált költségvetési gazdálkodási rendszer bevezetése a központi költségvetésben. Költségvetési források hiánya miatt szintén gyászos véget ért az a múlt év decemberi kísérlet, melyben nemzetbiztonsági felhatalmazással élve az Informatikai Minisztérium egy úgynevezett közigazgatási PKI-rendszer bevezetését kezdte volna meg.
Némi vigaszt nyújthat a felhasználók számára, hogy vannak szigetszerű kezdeményezések, melyeket nem lehetetlenített el a Draskovics-csomag. Ilyen például, hogy 2005. január 1-jétől a társas vállalkozások számára elektronikusan is lehetséges lesz a cégbejegyzési eljárás, valamint a cégbírósággal való kapcsolattartás. De ha így nézzük, tisztelt képviselőtársaim, akkor én azt gondolom, hogy a szociálliberális kormány első másfél-két esztendejének teljesítménye az elektronikus aláírás területén maximum egy gyenge kettesre értékelhető.
(10.20)
Ennek talán az is oka lehet, hogy kialakult egy olyan sajátos kétfejűség az informatikai igazgatás kormányzati rendszerében, amelyben pontosan az a helyzet, hogy az elektronikus aláírással kapcsolatos jogi szabályozások a minisztériumnál találhatók, viszont az alapvető közigazgatási tartalmak megteremtésével a Miniszterelnöki Hivatal foglalkozik, és úgy tűnik, mintha ez a két munka egyáltalán nem lenne összehangolva. Ennek köszönhető, hogy aki elektronikus aláírást akar használni, az nem tudja mire használni.
Érdemes szembenéznünk a tényekkel: mindaddig, amíg nem tudjuk mire használni, hiába töröljük el a minősítést, hiába egyszerűsítjük a feltételeket, hiába ösztönözzük az elektronikus aláírás elterjedését bármiféle törvénymódosítással, amíg nem lehet mire használni, addig nem is fogják mire használni.
Az informatikai bizottság egyik albizottsága elindított egy vizsgálatot a múlt évben, és ennek folytán megvizsgáltuk azt, hogy milyen törvénymódosítások hiányoznak, és meglepve láttuk, amikor összehívtuk az érintett öt-hat minisztérium jogi illetékeseit, jogi főosztályvezetőit, főosztályvezető-helyetteseit, hogy ők meglehetősen világosan képben vannak. Tudják, hogy milyen törvénymódosításokat kéne végrehajtani ahhoz, hogy a közigazgatási eljárásokban, meg egyáltalán a kereskedelmi szolgáltatások területén használható legyen az elektronikus aláírás intézménye. Ezek mégsem történnek meg, pontosan azért, mert úgy tűnik, hogy nincs gazdája ennek az ügynek. Az előttünk fekvő törvénymódosítás csak arra jó, hogy egy kicsit igazgassa a semmit. Attól, ha a paróka szép lesz, attól még nincs az a fej, amire egyébként rátehető lenne. Itt látom az alapvető problémát.
Arra kérem a miniszter urat, hogy vegye kezébe ezt az ügyet. Vegye kezébe, és érje el, hogy a Belügyminisztériumtól elkezdve a Gazdasági Minisztériumig bezárólag a szükséges törvénymódosítások történjenek meg. Nem kell ezeket külön-külön végrehajtani, nem kell 15 törvénymódosítást a Ház elé terjeszteni, hiszen a Bokros-csomag óta létezik a salátatörvény intézménye, a csomagban történő törvénymódosítás lehetősége, és ha ez ráadásul nemes célt szolgál, akkor még örülnénk is ennek, még a tisztelt Ház ellenzéki oldalán is.
Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy az ezzel kapcsolatos törvénymódosítási csomagot minél előbb nyújtsa be a tisztelt Háznak, mert az elektronikus aláírásnak attól a pillanattól kezdve lesz egyáltalán bármiféle értelme. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, addig sajnos csak azt tudjuk mondani, amit egyébként megtettünk a szakbizottság ülésén is.
Örülünk a törvénymódosításnak, de a semmit nem érdemes tovább javítgatni. Ezért - ahogy a szakbizottság ülésén is - a tisztelt Házban, és ha szükséges, szavazáskor a Fidesz képviselőcsoportja tartózkodni fog. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előbbi határozati javaslatról, tehát a nemzeti petícióról szóló határozati javaslatról kérném, hogy gombnyomással is határozzon a tisztelt Ház.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-frakció nevében szeretném arra kérni önt, hogy a vizsgálóbizottsági kezdeményezés ügyében gombnyomással is szíveskedjen szavaztatni.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr a Népszabadság augusztus 19-i számában azt nyilatkozta, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Ez nem egy félresikerült félmondat volt, hiszen írásba adta a miniszterelnök úr, hozzájárult ahhoz, hogy az az interjú, amelyben ez a mondat szerepel, egy napilapban, ráadásul az ország egyik legnagyobb napilapjában megjelenjen. Ha ez így van, és ez a mondat egy felelős miniszterelnök szájából hangzik el, akkor nem tehetünk mást, kérdeznünk kell. Kérdeztük volna a miniszterelnök urat is, de önök, az MSZP és az SZDSZ képviselői nem engedték, hogy válaszoljon. Így nem tehetek mást, önt kell kérdeznem, belügyminiszter asszony, hiszen a kormányban ön az, akinek elsőként kérdeznie kellett a miniszterelnök urat arról, hogy mit is értett ez alatt. Ráadásul a miniszterelnök úr mindezt egy tévéinterjújában is megerősítette, amikor sejtelmesen hozzátette, hogy többet tud annál, mint amiről a közvélemény pillanatnyilag értesülhetett.
Bízom benne tehát, miniszter asszony, hogy ha ön belügyminiszterként nem tudta azt, amit a miniszterelnök úr, akkor megtette az elmúlt egy hétben azokat a lépéseket, hogy megtudja tőle, mi az, amiről tud, milyen korrupciós ügyei vannak az SZDSZ-nek. És ha megkérdezte, akkor bizonyára választ kapott, miniszter asszony. Ha pedig választ kapott, akkor kíváncsi lennék, hogy milyen intézkedéseket tett vagy milyen intézkedéseket tervez, hiszen a kormányban a belügyminiszter elsődleges feladata, hogy tegyen a korrupció ellen az igazságszolgáltatás eszközeinek felhasználásával. Bízom benne, hogy ezt is tette miniszter asszony, így tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Én is azt gondolom, hogy a közéleti szereplők megítélése nagyon fontos dolog. Így teljesen természetes, hogy a közszereplőnek adott esetben meg kell válogatnia a szavait. De azt gondolom, hogy a legjelentősebb közszereplő Magyarországon a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, és 14 esztendeje először fordult elő, hogy a Magyar Köztársaság hivatalban lévő miniszterelnöke a koalíciós partneréről, akivel együtt kormányoz, azt mondta, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.
Tisztelt Miniszter Asszony! Innentől kezdve csak egy kérdés van, a többi blöff. Vajon azért kellett még aznap megbuknia a miniszterelnöknek, mert ezt a mondatot mondta? És ha ezt a mondatot mondta, akkor mire gondolt? Mi az, amit ő nem hajlandó vagy nem tud elmondani a nyilvánosság előtt, vagy mi az, amit ön leplez, miniszter asszony? Csak ennyi, és ez a nyilvánosság kérdése, nem az enyém. Erre kérném az őszinte és egyenes válaszát. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Csiha Judit azzal kezdte a hozzászólását, hogy ha az ember végig akarja gondolni, hogy valamibe miért is vágott bele, és most már nem emlékszik rá, akkor húzódjon félre egy sötét sarokba. Én ugyan nem tartozom az idős emberek közé, de még emlékszem arra, amikor 1995 tájékán, ha nem is egy sötét, hanem egy Bajor Sarokba valóban félrehúzódott három ember, egy bizonyos Boldvai elvtárs, egy bizonyos Virág elvtárs, egy bizonyos Tocsik Márta, és valóban megbeszélték, hogy miért is gyűlnek össze, és ebbe bukott bele Csiha Judit előző miniszterelődje, Suchman Tamás, az MSZP-SZDSZ-kormány első privatizációs minisztere. Hát így indult az MSZP-SZDSZ-es privatizáció. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Rosszul emlékszel!)
Ha az ember alaposan végignézi az előző három ciklus privatizációs döntéseit, akkor azt az érdekességet is felfedezheti egyébként, hogy a 2002-ig tartó időszakban, bár valószínűleg az első kormánynak lett volna a legtöbb lehetősége arra, hogy érdemben olyan privatizációs döntéseket hozzon, amelyek valóban nem az állami tulajdonkörbe tartozó vagyon értékesítéséről szólnak, és ennek a segítségével, mondjuk, komoly bevételre tehessen szert, ennek ellenére nem 1990 és '94 között keletkezett a legtöbb privatizációs bevétel, hanem 1994 és 1998 között. Tehát a legtöbbet az első baloldali kormány privatizálta a rendszerváltozást követően Magyarországon, az a kormány, amelyet Horn Gyula vezetett, és amelynek pártjai - ugyanúgy, ahogy a mostani koalícióban - az MSZP és az SZDSZ voltak. Tehát Magyarországon a baloldali kormányok szeretnek privatizálni.
Hogy miért szeretnek privatizálni, az persze nagyon jó kérdés. Általában, amikor emberek erről egymás között beszélgetnek vagy éppenséggel politikai elemzők is, azért föl szokott merülni természetesen az általános szempontok mellett, mint hogy gazdasági hatékonyság, célszerűség, ésszerűség, amit önök is szoktak itt hangoztatni, piacgazdaság és még sorolhatnám, amellett el szokott hangzani két olyan szempont, amiről önök már nem beszélnek, de a politikai elemzők meg az emberek szoktak. Az egyik a költségvetési mohóság, a másik pedig az emberi mohóság. Mind a kettőt nagyon egyszerű példákkal meg is lehet világítani.
A miniszter úr is, aki közben már távozott a teremből, arról beszélt, hogy természetesen nem a költségvetés szempontjai határozzák meg a privatizációt. Itt tartom a kezemben az ÁPV Rt. 2004-es üzleti tervének egyetlenegy oldalát (Felmutatja.) - az egész dokumentumot fölöslegesnek tartottam ide behozni, mert a lényeget összefoglalja egyébként ez az egy oldal. Ebben úgy fogalmaznak, hogy a privatizációs koncepció 2003-2004 közötti időszakban rendre legalább 200 milliárd forint bevétellel és 100 milliárd forint költségvetési befizetéssel számol kiindulópontként.
(18.40)
Én azt gondolom, hogy ez a lényege a privatizációnak az önök szempontjából, valóban, nem feltétlenül a gazdasági célszerűség meg az ésszerűség - a költségvetési bevétel, tisztelt képviselőtársaim, holott én azt gondolom, hogy ma már egyáltalán nem tartozik az indokolható szempontok közé ez a költségvetési mohóság. Hogy emellett van-e emberi mohóság, az egy másik, elgondolkodtató tény szempontjából közelíthető meg. Ennek a parlamenti patkónak van két oldala, amit nagyjából ki is tölt egyébként a kormánypártok és az ellenzék képviselőcsoportja, az MSZP-é, az SZDSZ-é, valamint az MDF-é és a Fideszé. S ha az ember körülnéz a patkó két oldalán üldögélő képviselők között, azt az érdekességet tapasztalhatja, hogy azok a képviselők, akik egyébként a privatizáció során jelentős vagyonra tettek szerint, mit ad isten, a patkónak azon az oldalán foglalnak helyet. Ez természetesen lehet véletlen is, csak ennyi véletlen így együtt eléggé elgondolkodtató.
Természetesen ez sokszor a baloldal számára is komoly problémákat jelentett. 1999-ben egy bizonyos ember azt írta egy nagy napilap cikkében - csak három mondatát fogom felidézni a cikkének -, hogy az MSZP professzionális politikusainak jelentős részét átláthatatlan tartalmú és érdekbázisú kapcsolat fűzte az üzleti világ szereplőihez. A sejtésekkel és sejtetésekkel teli világ összeroppantotta a párt morális hitelét. Nincs más lehetőség, meg kell értetni az MSZP-hez kötődő politikai és üzleti elittel: ez a viszony nem folytatható - írta Gyurcsány Ferenc 1999-ben. Hogy ma is ugyanez-e a véleménye, persze egy nagyon jó kérdés. Bár önök ma azt gondolják, tisztelt képviselőtársaim, hogy miniszterelnök-jelöltté a terminátort választották, tévednek, nem, a privatizátort választották miniszterelnök-jelöltté.
Bár néhány héttel ezelőtt, amikor Papcsák képviselőtársammal benyújtottam ezt a bizonyos országgyűlési határozati javaslatot, akkor még reménykedtünk abban, hogy esetleg annak az érdemi részét is hajlandók lesznek megfontolni, a miniszterelnök-jelölt kiválasztása óta egyre világosabbá válik számunkra, hogy persze sok dolog lesz, amiben folytonos lesz az új kormány, és semmit nem változtat a régihez képest, egyvalami egészen biztosnak tűnik: a privatizáció, az valóban folytonos lesz, hiszen az az ember kerül a kormány élére, aki maga is jelentős haszonélvezője és nyertese volt az 1990 óta tartó privatizációs folyamatoknak, nem úgy, mint egyébként a magyar társadalom, a bérből és fizetésből élők, akik nem feltétlenül voltak a nyertesei ugyanezeknek a privatizációs döntéseknek és privatizációs folyamatoknak.
Azt kell mondjam önöknek, hogy persze, ha az ember megnézi, hogy mi mit is javasoltunk, akkor a javaslatunk nem a privatizáció teljes leállítására irányul, felsoroltunk egy listát. Fel is sorolom önöknek csak azért, hogy azoknak, akik ezt a vitát követik, de nincs a kezükben a papír, világossá váljon. Mi azt kértük, hogy az Országgyűlés haladéktalanul állítsa le a Bábolna Rt., a Bólyi Mezőgazdasági Rt., a Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt., a Nemzeti Tankönyvkiadó, a Tokaj Kereskedőház, a MOL Rt., a Richter Gedeon Rt., a 24 Volán-társaság, a Magyar Villamos Művek, a Magyar Posta, a Hollóházi Porcelángyár Rt. és a Zsolnay cégcsoport állami tulajdonrészének privatizációját. Ezt kértük, nem a teljes privatizáció leállítását.
Önök 2002-ben, amikor módosították a tartós állami tulajdonban lévő vagyonról szóló törvényt, akkor egyébként közel 50 cég privatizációjára teremtették meg a lehetőséget. Mi ezt akkor nehezményeztük is 2002 decemberében, a költségvetési törvény vitájakor itt a parlamentben. Ez ahhoz képest egy elég kicsike lista, tisztelt képviselőtársaim, és mindegyiknél vannak szempontok, amelyek miatt érdemes lenne megfontolni a privatizáció leállítását. Én azt gondolom, hogy azoknál a cégeknél például - és ez vonatkozik a MOL-ra és Richterre is -, ahol egyébként a részvényesnek megéri megtartani a részvényt, mert jó osztalékot fizet, ott azért elég elgondolkodtató, hogy az államnak miért nem. Nem többségi tulajdonról beszélünk ezekben az esetekben, azt kérjük, hogy az aranytojást tojó tyúkot ne adják el, hiszen ide nem költeni kell a költségvetésnek, ez a költségvetés számára bevételt hoz, de önöket még ez sem érdekli. Aztán persze mindemellett sok más szempontot is fel lehetne sorolni.
Nehezményezték az előbbiekben, hogy miért beszélünk a Magyar Villamos Művek, a Magyar Posta privatizációjának a leállításáról, amikor ezekről nem is döntött a kormány. Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, megint csak itt van a kezemben, az ÁPV Rt. üzleti tervében ezek benne vannak, 2005-re szépen benne szerepelnek. És lévén, hogy egy eltökélt és határozott privatizátor kerül a kormány élére, ezért mi azt gondoljuk, hogy ha meghagyjuk azt a lehetőséget, hogy ezeket privatizálja a kormány, akkor privatizálni is fogja, akkor is, ha egyébként, mondjuk, a postásoknak még Medgyessy Péter annak idején nem ezt ígérte. Gyurcsány Ferenc senkinek nem ígért semmit, rá nem is szavazott ebben az országban senki (Derültség a Fidesz soraiban.), eltekintve önöktől, mármint attól a négyszázvalahány szocialista küldöttől. Mindeddig legalábbis abban a hitben éltünk, hogy ebben az országban a miniszterelnököt valahogy mégiscsak az ország és nem az MSZP választja, az idők persze változnak, időnként egy kicsikét visszafelé is.
Azt kell mondjam önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy érdemes lenne megfontolniuk a privatizáció lefékezését már csak azért is, mert azt gondoljuk, hogy ma Magyarországnak egyébként olyan kormánya van, amelynek miniszterelnöke lényegében már távozott a miniszterelnöki pozícióból. Ennek ellenére jól látszik, hogy egyvalami nagy lendülettel folytatódik: a privatizáció minden körülmények között folytatódik. Ha az ember visszatekint a nyár folyamataira, akkor el kell gondolkodnia, hiszen önök június 13-a, azaz az európai parlamenti választásokon elszenvedett vereséget követően gyorsan döntöttek a privatizáció felgyorsításáról, mert lényegében ez történt, a kormány hihetetlen sebességgel kezdte el meghozni a privatizációs döntéseket, és előkészíteni a szerződéseket. Ezek a döntések a pénzről szóltak. Ezt követően kirobbant egy kormányválság, amiről ma sem tudjuk, hogy miről szólt pontosan. Egyvalami látszik: a kormányfő próbálta meneszteni a gazdasági minisztert, aki felügyelte többek között az autópálya-építést, de ebbe a kormányfő bukott bele.
Úgy tűnik, hogy ez a történet is a pénzről szólt. Az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy hajlandók-e önök más szempontokat is megfontolni akkor, amikor a privatizáció lefékezését kérjük, mint a pénzügyi szempontokat. Hajlandók-e vagy sem? Én úgy látom a vita alapján, hogy nem. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólások.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára főként idősebb szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim jól ismerik a Rákosi-korszakból szóló anekdotákat. Így nem az ő kedvükért, hanem a fiatalabbakért fogok felmelegíteni egyet. Így hangzik: Hogy vagyunk? Hogy vagyunk? - viccelődik a parasztokkal Rákosi Mátyás. Jól vagyunk! Jól vagyunk! - viccelődnek a parasztok. Ha ennek egy mai verzióját akarnánk megfogalmazni, akkor így fogalmaznék: Stabil és nagy a jólét - viccelődött egy héttel ezelőtt a parlamentben Gyurcsány Ferenc miniszter úr. Mi az, hogy! Nagyon is! - viccelődnének az emberek, ha a Házszabály módot adna rá, tisztelt miniszter úr. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)
Ami a tényeket illeti, mert azt gondolom, ha a jólétről beszélünk, akkor talán érdemes az egyszeri, bérből és fizetésből élő ember szemével nézni, viszonylag egyszerűen megvonhatjuk ezeknek a tényeknek a mérlegét az elmúlt két esztendőből. 2002-ben 39 forint/köbméter volt a gáz ára, 2004-ben 56 forint 20 fillér - 44 százalékkal emelték meg. (Dr. Áder János: Ez ám a jólét!) 2002-ben Budapesten a lakossági víz- és csatornadíjak 254 forint/köbméterre rúgtak, 2004-ben 330 forint/köbméterre rúgtak - 30 százalékkal emelték meg két esztendő alatt. 2002-ben a villamos energia ára kilowattórára vetítve 24 forint 60 fillér volt, ma 32 forint 10 fillér - 30 százalékkal emelték meg két esztendő leforgása alatt. A lakossági távhőszolgáltatás ára 2002-ben Budapesten 34 forint 40 fillér/légköbméter volt, 2004 októberétől 41 forint 40 fillér/légköbméter lesz, azaz több mint 20 százalékkal emelték meg.
Mindehhez természetesen hozzátehetnénk még úgynevezett makroadatokat is. A KSH számításai szerint 470 ezer gyermekes család él ma Magyarországon a minimálisan elfogadható egy főre eső jövedelem alatt. És ugyancsak ezen adatbázisok alapján kalkulálható azon emberek száma is, akik a KSH által számított létminimum alatt élnek Magyarországon. Ez az össznépességnek közel 30 százaléka, azaz majdnem 3 millió ember, tisztelt miniszter úr. Azt gondolom, ezek a számok önmagukban beszélnek egy jólétről. Persze, azt is hozzátehetjük, hogy egy egyszerű háziasszony, legyen az idős vagy fiatal, pont az előbb elmondott árak alapján ma nehezebben jön ki a családi büdzséből, mint két évvel ezelőtt.
Ezen a bizonyos kétéves úton, ami idáig vezetett, Medgyessy Péter miniszterelnök mellett Gyurcsány Ferenc stratégiai - és nem is annyira titkos, de mindenképpen fontos - főtanácsadó volt. Milyen tanácsokat adott ön a miniszterelnök úrnak, tisztelt miniszter úr? Mert azt, ugye, még önök sem gondolják komolyan, tisztelt szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim, hogy Medgyessy Péternek azért kellett mennie, mert Magyarországon stabil és nagy a jólét? (Derültség a Fidesz soraiban.) A szocialista és a szabad demokrata képviselők az elmúlt két esztendő után most, az elmúlt napokban úgy gondolták, hogy az ország egyik leggazdagabb embere tud majd jó választ adni a bérből és fizetésből élő emberek problémáira.
Persze, a miniszter úrnak vannak időnként tényleg jó válaszai. Amikor a vagyonáról kérdezték, Rothschild nyomán úgy fogalmazott, hogy csak az első milliómról ne kérdezzenek. Ha majd a Medgyessy Péter mellett végzett tanácsadói munkájáról fogják kérdezni, akkor bizonyára azt fogja majd mondani, hogy csak az első két évről ne kérdezzenek. (Derültség a Fidesz soraiban.) Csak az a baj, tisztelt miniszter úr, hogy az egyszeri, bérből és fizetésből élő emberek nem mondhatják a díjbeszedőnek, hogy csak az előző havi villanyszámláról ne kérdezzenek.
Nos, tisztelt szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim, a demokrácia szabályai értelmében, mivel önök parlamenti többséggel bírnak, joguk van arra, hogy bárkit a mi nyakunkba, az ország nyakába ültessenek miniszterelnökként. Csak azt nem értem, tisztelt szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim, hogy önök tényleg nem veszik észre, hogy 2002 után, 2004-ben a nagy áttörés című darab helyett ismét a nagy átverésre váltanak jegyet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! 1999-ben Székesfehérvár polgármesterét Warvasovszky Tihamérnak hívták, és ott ül önnel szemben a szocialisták padsoraiban. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Tisztelt Miniszter Úr! Ennyit a tényekről.
Ami pedig a konkrét ügyet illeti: ott csak annyit kell elmondanunk, hogy egy állami vállalat egyik cégét eladták 60 millió forintért egy korábbi SZDSZ-es pártalkalmazott üzlettársának, majd néhány hónappal később adtak neki egy 600 milliós megrendelést.
(15.00)
Jó üzlet, ugye? Három pályázó indult valóban, aki megfelelt a műszaki követelményeknek. Mit ad isten, a legdrágább nyert, és nem azért, mert az árat vették figyelembe. Azért, tisztelt miniszter úr, mert önök ilyen szempontokat vettek figyelembe a közbeszerzés során iskoláknak nyújtott szolgáltatásnál, hogy hét végén mekkora mennyiségű adatot tudnak a cégek majd az iskolák számára egyébként átvinni, keresztülbocsátani. Erre mondom azt, hogy hét végén nem tudom, melyik iskolának van szüksége ilyesmire.
Egyvalami biztos: önök tudták és megsúgták annak a cégnek, amelyik nyert, hogy ezt a szolgáltatást majd nem fogják igénybe venni. Na, ilyen üzletet nem lehet kötni az adófizetők pénzével, miniszter úr. Ez a baj, ezért nem fogadom el a válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Megvárom, amíg a kormánypárti frakciók egy kicsit elcsendesednek. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
ELNÖK: Képviselőtársam! Kérem, hogy ebben…
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök csenget.) Vannak olyan mondatok, olyan örökbecsű mondatok, amelyek talán a mondatot megfogalmazók szándékától függetlenül önálló életet kezdenek élni. Az a mondat, amelyet Medgyessy Péter immáron lemondott miniszterelnök egy augusztusi interjújában mondott, miszerint az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, az egy ilyen mondat volt. (Közbeszólások.)
Hogy ez a mondat véletlen-e vagy sem, arról nem az én véleményemet idézném. A Magyar Hírlap újságíróinak az előző hét második felében jelent meg egy könyve, amelyben ezek az újságírók úgy tudják, hogy a lemondott miniszterelnök - aki soha nem reagált erre a mondatra, legfeljebb egy közlemény erejéig, de személyesen nem -, a lemondott miniszterelnök fontosnak érezte, hogy az adott napilap szerkesztőjét felhívja és megkérdezze, hogy ez a mondat biztosan szerepel-e majd a másnap megjelenő interjújában. Ezek után valószínűleg nem volt véletlen. Hogy mire gondolhatott, azt nem tudhatjuk. Egyvalami egészen biztos, hogy a közvéleménynek van erről fogalma.
A nyár folyamán olyan ügyek kerültek napvilágra a Szabad Demokraták Szövetsége által vezetett tárcáknál, amelyek az én véleményem szerint normális esetben nem maradhatnak politikai következmények nélkül. Majd az új miniszterelnök-jelöltnek, Gyurcsány Ferencnek kell eldöntenie, amennyiben a parlament miniszterelnöknek megválasztja, hogy indít-e vizsgálatot például a Nemzeti Autópálya Rt.-nél és a Gazdasági Minisztériumban az M6-os autópálya koncessziós eljárása esetén, vagy indít-e vizsgálatot az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban. Neki kell eldöntenie, hogy miniszter marad-e Csillag István és Kovács Kálmán. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Sikerülni fog!) Ez majd ki fog derülni.
Azonban nagy kérdés, hogy akinek döntenie kell, az vajon hogyan viseli azt a kettős szerepet, amiben az elmúlt években végül is az életét élte. Van egy olyan magyar közmondás, miszerint egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. (Dr. Géczi József Alajos: Bugacon megülik!) A Magyar Köztársaság jövendő miniszterelnöke - ha a parlament megválasztja - életének előző tizenvalahány esztendejét pénzcsinálással töltötte. Sikeres volt e téren, minden kétséget kizáróan.
Gyurcsány Ferenc is jól ismeri azt a mondást vagy azt a közkeletű viccet, hogy mi különbözteti meg a nyugat-európai üzletembert a kelet-európai üzletembertől. Amikor egy nyugat-európai üzletember hazánk fővárosába látogat és parkolni próbál, majd a parkolóautomatába bedob néhány száz forintot, és a parkolóautomata működésképtelenné válik, semmilyen pénzt nem ad vissza, erre az üzletember nem azt kiabálja, hogy “csalásö, hanem azt mondja, hogy “ügyesö. Gyurcsány Ferencre is nagyon sokan mondták az elmúlt esztendőkben, hogy ügyes, az üzleti életben ügyes. Nagy kérdés, hogy ezek a bizonyos ügyek, amelyek az ügyességet talán másféleképpen is megvilágították az elmúlt másfél esztendőben, hogyan állják majd ki a nyilvánosság vagy éppenséggel a hitelesség próbáját. Ez a miniszterelnök-jelölt úron is múlik.
Múlik azon, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt miniszterelnökként vajon meg kívánja-e védeni és el kívánja-e titkolni Gyurcsány Ferenc milliárdos üzleti ügyeit. Megteszi-e azt, hogy annál a bizonyos balatonőszödi villánál, amit 2,5 millió forintos éves lízingdíjért szerzett meg, majd állítólag 2,5 millió forint körüli összegért visszabérelte tőle az állam, hogy így minél kevesebbe kerüljön a balatonőszödi villa megvásárlása, megteszi-e végre azt, hogy mindkét szerződést a nyilvánosság elé tárja, mind a lízingszerződést, mind pedig cégének visszabérlési szerződését? Mert erről eddig ön csak beszélt, miniszterelnök-jelölt úr, nem tette meg! Megteszi-e nekünk azt a lehetőséget - amennyiben Csillebérchez hasonlóan a magyar állam, gondolom, ebben az esetben nem kíván pert indítani a villa visszaszerzésére, bár a lehetőség ön előtt áll, miniszterelnök-jelölt úr -, akkor megteszi-e azt, hogy a nyilvánosságra hozott szerződések alapján az ellenzék eldönthesse, hogy indít-e pert ennek a villának a visszaszerzésére vagy sem? (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Ugyanúgy csak önön múlik, miniszterelnök-jelölt úr, hogy azt teszi-e (Közbeszólások az MSZP soraiból.), amit elődje, Medgyessy Péter tett, aki megvárta, amíg egy titkos jegyzőkönyv a múltjával kapcsolatban a nyilvánosság elé kerül, és csak utána oldotta fel a titkot, vagy feloldja azt a bizonyos kihallgatási jegyzőkönyvet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), Kulcsár Attilának azt a kihallgatási jegyzőkönyvét, ahol egy Gyurcsányi Ferencről beszélnek.
ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Csak önön múlik. Mi egyelőre… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetségének képviselői immár két esztendeje próbálják a választókkal elhitetni, hogy ők még a kuplerájban is szüzek tudnak maradni. Hogy miért?
A Szabad Demokraták Szövetsége immár három esztendeje úgymond az adócsökkentés pártján áll, és eközben 2003 óta évről évre azt tapasztaljuk, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége által támogatott kormány minden évben nemcsak hogy adókat emel, de szinte évről évre új adókat vezet be. Elhisszük-e azt, hogy mindezt lehet az SZDSZ támogatása nélkül? Nos, én nem hiszem el, tisztelt képviselőtársaim. De nézzük a tényeket!
A 2003. esztendőben az adócsökkentés jegyében az SZDSZ támogatásával 12 százalékról 25 százalékra emelték például a raktározás és a szállítás áfatartalmát, ennek köszönhetően jó néhány szolgáltatás, de egyébként bolti termék ára is az adóemelés következtében nőtt meg Magyarországon - mindezt az SZDSZ támogatásával. Illetékemelések is bekövetkeztek 2003-ban, jelentősen nőttek a gépkocsi üzemben tartásának költségei, a cégbejegyzés és a cégadat-módosítás költségei.
Ezután következett 2004, ahol megszűnt a nullaszázalékos adókulcs, és 5 százalékra emelkedett, ennek következtében emelkedtek a gyógyszer- és a tankönyvárak - természetesen az SZDSZ támogatásával. 12-ről 15 százalékra növekedett a középső áfakulcs, ennek köszönhetően drágultak az élelmiszerek, a háztartási földgáz, a távfűtés, az orvosi műszerek, a fürdőbelépők, de még például a temetési szolgáltatások is. 12 százalékról 25 százalékra nőtt a villamos energia és a telek áfája. Emelkedett a gépjárműadó, az örökösödési és az ajándékozási illeték mértéke.
De, hogy az államtitkár úr által itt már korábban érintett témakörnél maradjunk, a vállalkozók sem jártak túl jól. Az SZDSZ támogatásával az egészségügyi járulékot 2004-ben 3 százalékról 4 százalékra növelték. A nyugdíjjárulék, a magánpénztári tagdíj adókedvezményét megszüntették, a befektetési adóhitelt megszüntették. Bevezettek új adónemeket, mint például a környezetterhelési díjat, az energiaadót vagy éppenséggel a vállalkozókat sújtó innovációs járulékot. Növelték a rehabilitációs hozzájárulás mértékét, és emelkedett a cégbejegyzési illeték - az SZDSZ támogatásával. Ha tételesen megnézzük, akkor a 2004-es adótörvények parlamenti megszavazásakor az SZDSZ 22 alkalommal nyomott igent adóemelésre - adóemelésre, és nem adócsökkentésre, tisztelt képviselőtársaim.
Nézzük a most soron következő esztendőt, a parlament elé került adótörvényeket, amelyeket természetesen a szabad demokrata miniszterek támogatásával nyújtott be a kormány a parlament elé. Ezekben szerepel ismét néhány jelentős új adótétel, illetve adóemelés. Sorolhatnánk ezeket: ilyen a bankadó, ilyen például az emelkedő regisztrációs adó vagy az illetékemelések, ahol például a cégbejegyzések illetéke 25 százalékkal nő, a tulajdonszerzés utáni illeték emelkedik, a törzskönyvkiadás illetéke 50 százalékkal nő, de sorolhatnám még akár a forgalmi engedély kiadására, a vállalkozói igazolvány kiadására, az üzleti működési engedély kiadására vonatkozó illetékemeléseket, amelyek 50, illetve 100 százalékos mértékűek - valószínűleg az SZDSZ támogatásával.
Az osztalékból származó adó 20-ról 25 százalékra nő, lesz árfolyamnyereség-adó is, ahol persze az SZDSZ játszik. De mi lett volna, ha nem nyújtják be a parlament elé, hanem esetleg itt kell beszavazni a szocialista képviselőknek? Egyszerűbb lett volna, ha a szabad demokrata miniszterek eleve nemmel szavaznak.
De beszélhetnénk az egyéni vállalkozóknál és a betéti társaságokban a 4 százalékos munkaadói járulék megfizetésének a kötelezettségéről vagy a telefonadóról, a jegy- és bérletadóról, ami nem volt mind ez idáig, és akkor a megszűnő adókedvezményekről, a különadózó jövedelmek adójának 20-ról 25 százalékra emeléséről még nem is beszéltem - mindez ismét az SZDSZ támogatásával. Ez közel 30 adóemelést jelent.
Ha felidézzük a Skála régi reklámját, az úgy hangzott, hogy: bemegyek, aztán kijövök; de milyen jól kijövök, ha bemegyek. Ez volt az SZDSZ szlogenje a kormányba való belépésnél; de az SZDSZ jön ki ebből jól, és nem az adócsökkentésre vágyó polgárok.
(9.40)
Ha az SZDSZ nem akar adócsökkentést, akkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) nem lesz. De ha az SZDSZ képviselői megszavazzák az adótörvényeket, akkor lesz adóemelés, de ebben a színjátékban a Fidesz képviselői (Az elnök ismét csenget.) nem lesznek partnerei önöknek, tisztelt képviselő úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr, de én is, miként az előttem szóló, megvárnám a 2002-es szocialista kampányígéretek szerint a parlamentben minden héten kérdezhető miniszterelnököt. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! A miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladatai gyakorlása közben néhány perce még itt beszélgetett a teremben, csak időközben elmenekült. Ezt őszintén sajnálom, de én a 2002-es szocialista kampányígéretekhez híven megvárnám a parlamentben állítólag minden héten kérdezhető Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Immár harmadszor vagyok kénytelen azt mondani, hogy meg kell várnom a szocialista kampányígéretek szerint a parlamentben minden héten kérdezhető miniszterelnököt, úgyhogy tisztelettel megvárnám, amíg a miniszterelnök úr módot és időt szakít arra, hogy válaszoljon a kérdésre. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önről nagyon sokan mondják azt az országban, hogy a szavak embere, azaz szeret beszélni. Egy ismert televíziós személyiség az önnel készített interjújában egyenesen úgy fogalmazott, hogy minden szembejövő ipari kamerának nyilatkozik egyet. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt nem tudom, ez így van-e, de abban egészen biztos vagyok, hogy abban talán egyet tudunk érteni: ha a politikában fontosak is a szavak, a kimondott szavaknak azonban, ha már elhangzottak, akkor van súlyuk és természetesen van jelentőségük.
Néhány hónappal ezelőtt - nem itt a parlamentben, hanem nem olyan messze innen, az Andrássy úton az önök frakciójának, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportjának egyik képviselője, Zuschlag János viccelődött a holokauszt áldozatain. Ennek meg is lett a következménye: Zuschlag képviselő úrnak meg kellett válnia a parlamenti mandátumától.
Néhány hónappal később egy másik helyszínen, Budapesten, február 5-én, szombaton az MSZP születésnapi ünnepségén ön, miniszterelnök úr, szintén viccelődött, és egy vicc keretében sikerült leterroristáznia az egész szaúd-arábiai futballválogatottat. Minderről a kimondott szó súlyáról az arab országok nagyköveti csoportjának a vezetője, Hussein Moussawi libanoni nagykövet három nappal később a következőket mondta: “Nagyon zavart minket a miniszterelnök úr nyilatkozata, amivel azonosította az egész arab nemzetséget a terrorizmussal. A terrorizmusnak nincs hazája, terrorista mindenhol van. Egy vicc volt, de ennek volt visszhangja az arab világban.ö
Én most csak azt szeretném megkérdezni, miniszterelnök úr: ha visszhangja volt, akkor következménye is volt-e? Vagy netán az önök frakciójában dívik az a szólás, hogy amit szabad Gyurcsánynak, azt már nem szabad Zuschlagnak? (Taps az ellenzék padsoraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! A szavak mellett vannak tények. Néhány nappal az ön kijelentését követően Szaúd-Arábia az önök megfogalmazása szerint szokásos konzultáció céljából hazarendelte a nagykövetét Magyarországról.
A mai napig - és most már március végét írjuk, nevezetesen március 29-e van - a szaúdi nagykövet nem érkezett vissza budapesti állomáshelyére. Szaúd-Arábia a mai napig nem fogadta el a bocsánatkérésnek azt a formáját, amit a magyar kormány választott, és ön azt tudhatja, hogy a diplomácia szabályai szerint az ügy mindaddig nem tekinthető lezártnak, amíg erről mindkét érintett fél ilyen értelemben nem nyilatkozik.
(13.00)
Voltak következményei az ön kijelentésének, miniszterelnök úr, csak úgy látom, hogy a kormányban vagy annak környékén, de az is lehet, hogy az ön fejében viszont nem voltak következményei, és ez baj, mert a kimondott szónak súlya van, és súlya lesz a jövőben is. (Taps az ellenzék soraiban.)
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! - aki bár távozott a teremből, de talán a televízió képernyőjén keresztül nyomon tudja követni ezt a felszólalást. (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiban.)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön az elmúlt egy hónapban lépten-nyomon bejelentett (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), miniszterei, munkatársai és időnként a kormánykoalíció képviselői pedig az ön léptei nyomán korrigáltak. Nézzük a dolgokat sorjában!
Először megtudtuk, hogy lesz borravalóadó; a szakminiszter és a vendéglátós érdekképviseletek találkozója után kiderült, hogy talán mégsem lesz, vagy ha lesz, akkor papíron lesz.
A miniszterelnök úr bejelentette, hogy átalakul a családtámogatási rendszer, és a szegények ennek nyomán kétszer olyan jól járnak, mint eddig. Kiderült, hogy ami átalakul, az a Gyurcsány Ferenc-i szójárásban megszűnik. Megszűnik, mert elveszik az emberektől a 13. havi családi pótlékot, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, az egy- és kétgyerekes családoktól pedig a családi adókedvezményt.
Érdemes megnézni, hogy ennek nyomán hogyan járnak azok a családok, akiket eddig önök is, tisztelt MSZP-s és SZDSZ-es képviselőtársaim, a legrászorultabbaknak tekintettek, hiszen ők voltak azok, akik nem tudták igénybe venni a gyermekek után járó adókedvezményt. Most ők úgy járnak, hogy ha összeadjuk az eddig nekik jutott támogatásoknak az egy hónapra jutó összegét, akkor az egygyermekes ilyen, a családi adókedvezményt igénybe venni nem képes család eddig havonta 11 412 forinthoz jutott, a jövőben majd csak 11 ezerhez fog (Dr. Áder János: Bizony!); a kétgyermekes család eddig 25 207 forinthoz jutott, a jövőben pedig 24 ezerhez fog; a háromgyerekes család eddig 43 011 forinthoz jutott, a jövőben pedig 42 ezerhez fog. Itt van a kezemben az a táblázat (Felmutat egy iratot.), ami ezt meglehetősen jól mutatja.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! A legrászorultabb családok bizony nem jobban járnak, hanem rosszabbul. Bár a törvények még nem érkeztek meg a Ház elé, még lehet javítani rajta, bizonyára, ahogy ez eddig is történt, a miniszterek meg is próbálják korrigálni, javítani a miniszterelnök elhamarkodott bejelentéseit.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön kormányszóvivője bejelentette, hogy bevezetnek egy új, 4 százalékos adót. Hogy pontosan mire és mennyit, azt még önök sem tudják, mert vitatkoznak rajta, csak az biztos, hogy 4 százalékos lesz és lesz. Aztán kiderült, hogy a kormánykoalícióban ehhez talán nincs is meg a kellő többség, hiszen a kormány nem egyeztetett róla. Úgyhogy lehet, hogy mégsem lesz?
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön átgondolatlan lépéseinek az eredményét, ha az elmúlt egy hónap összes lépését végigszámoljuk, akkor ma már egyértelműen összegezhetjük: ezek eredményeként az emberek nem jobban járnak, hanem rosszabbul. Ahova ön lép, tisztelt miniszterelnök úr, ott a családok zsebében pénz nem marad. Ön beszél, az emberek pedig fizetnek - persze akkor, hogyha majd a kormánykoalíció képviselői és a miniszterek nem korrigálnak, nem csinálják legalább részben vissza azt, amit a miniszterelnök elkezdett.
De ha az emberek zsebében ennyi zűrzavar után nem lesz több, jó esetben legfeljebb egy kicsivel kevesebb, mint eddig, akkor mire jó ez az egész? A költségvetés reménytelen helyzetének az eltitkolására, vagy arra, hogy a miniszterelnök újból és újból szerepelhessen? Az emberben sokszor az az érzés alakul ki, hogy inkább az utóbbira. Pedig hát már a gyerekeknek is tanítják, hogy ezt így nem érdemes.
A miniszterelnök, mármint Medgyessy Péter annak idején azzal nyerte meg a szocialistáknak és a szabad demokratáknak is a választásokat, hogy azt ígérte, hogy ami eddig jól működött, azt nem szünteti meg, abból nem vesz el, ahhoz csak hozzátesz, a gyerekek után járó adókedvezményhez vagy éppen a diákhitelhez, a Széchenyi-tervhez. Gyurcsány Ferenc mindent másként csinál, ő mindent egészen másként akar csinálni, mint eddig.
Gondoljanak csak vissza önök is, tisztelt képviselőtársaim, Mekk Elek meséire: ő volt az, aki a házat is fordítva kezdte építeni, hogy minden másként legyen, mint addig volt. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mekk mester meséjét a figyelmébe ajánlva ajánlom önnek, hogy nem kell ennyit remekelni, elég, ami bevált, abból nem kell elvenni, csak egy kicsit hozzátenni.
Önöknek pedig, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, szintén ajánlom a figyelmükbe Mekk mester meséit, mert azoknak az a tanulsága, hogy a mesebeli falu úgy járt, hogy Mekk mester remekelt, és a végén elszelelt. Nehogy önök is így járjanak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.): Gyurcsány Ferenc elszelel, önök pedig maradnak a pácban. (Taps és derültség az ellenzék és a függetlenek soraiban.)