Felszólalás adatai

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy már itt az ügyrendi javaslatomban mondtam, három előterjesztéshez nyújtottunk be kettő-kettő módosító javaslatot. Erre azért került sor, mert volt egy határozott javaslatunk és egy kompromisszumos javaslatunk mindegyik előterjesztéshez. Az első egy merev elutasítás, miszerint nem fogadjuk el a beszámolót és az előterjesztést, a másik pedig egy olyan kompromisszumos javaslat, miszerint javasoljuk azt, hogy fogadjuk el a beszámolót, és a jövőre tekintettel pedig azzal a javaslattal élnénk, hogy a helyzetre való tekintettel mielőbb hívjuk vissza Afganisztánból a katonáinkat. Tehát ezért van kettő-kettő, összesen hat módosító az előttünk álló előterjesztéseknél.

Az általános vitában már elhangzott a múlt héten a Jobbik álláspontja az afganisztáni NATO-misszióval kapcsolatban. Itt megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy soha nem látott - vagy pontosabban, régen látott - koalícióra került sor, szinte népfrontos tömörülés volt. Soha még ilyen egyetértés nem volt kormány és ellenzéke között egy kérdésben, talán még a Tom Lantos intézet kérdésében volt ilyen nagy összeborulás, de azt láttuk, hogy egymással licitál a Fidesz, az MSZP és az LMP frakciója abban, hogy bebizonyítsa Magyarországnak, hogy milyen jó és mennyire vállalható az afganisztáni NATO-misszió.

Mi ezzel szemben elmondtuk a saját kételyeinket ezzel a vállalással kapcsolatban. Elmondtuk, hogy sem a gazdasági helyzet nem indokolja ezt a vállalásunkat, hiszen magának a szaktárcának a bevallása szerint sincs meg a költségvetésben a fedezete ennek a szerepvállalásnak. A súlyosbodó helyzetet most nem szeretném ecsetelni, elég annyi, hogy folyamatosan romló helyzetről számolhatunk be.

Felettébb cinikusnak tartottuk a beadványokban azokat a megfogalmazásokat, amelyek a békefenntartásra, a humanitárius segítségnyújtásra, a tanácsadási, kiképzési és újjáépítési munkálatokra helyezték a hangsúlyt a harcoló alakulatokkal szemben. Mi úgy gondoljuk, hogy az ellenség nem tesz különbséget abban, hogy egy megszálló haderőnek a katonái éppen utat építenek, a táborba vezető utat kövezik-e ki, vagy éppenséggel ellenük harcolnak.

Nekem itt ezzel kapcsolatban volt egy személyes, nagyon szomorú élményem. Én Afganisztánban pár évet töltöttem, iskolába jártam ott, és egy olyan missziónak az iskolájába, egy IAM, International Assistance Mission nevű iskolába jártam, amit a legjobb szándékú orvosok és misszionáriusok tartottak fönn. Ennek az iskolának, az IAM-nek most nemrégiben bejárta a neve a világsajtót, ugyanis tíz orvosát végezték ki tálibok, akik hosszú évek óta Afganisztánban a legnagyobb jóindulattal és jó szándékkal fejtik ki a tevékenységüket. Nekem ezek között a tíz orvos között két ismerősöm is volt, akik engem tanítottak. Tehát számomra ez azt bizonyítja, hogy semmiféle különbségtétel nincs aközött, hogy a magyar katonák humanitárius, kiképzési, konzultatív vagy tanácsadási, újjáépítési szándékkal érkeznek-e Afganisztánba vagy pedig harcoló alakulatként.

Elmondtuk azt is, hogy a terrorizmusveszély ezáltal Magyarországon hatványozottan megnövekszik, hiszen egy olyan szerepvállalásunk van, ami az ő szempontjukból egy hódító szerepvállalás. Ezzel kapcsolatban azt is elmondtuk, hogy a tálibok bizony afgánok, akik a saját országuk függetlenségét védik, és a szabadságuk érdekében ragadnak fegyvert. Érdekes mód az amerikaiak is elismerték ezt, sőt hivatkoztam Reagan elnökre, aki ezt elismerte, hogy az afgán egy szabadságharcot vív a szovjetekkel szemben. Akkor még az Egyesült Államok természetesen az ellenálló mudzsahedineket felfegyverezte Stinger rakétákkal és egyéb fegyverekkel, hogy ezt az ellenállást ki tudják fejteni minél hatékonyabban. Érdekes mód ez most nem fogalmazódik meg bennük, hogy most ők a jelenlegi afgán helyzetben a szovjetek, akik hódító szándékkal érkeztek Afganisztánba.

Lengyelország, Hollandia és Kanada felülértékelte, átértékelte az afganisztáni NATO-szerepvállalását. Kitértünk arra, hogy nekünk is ezt kellene tenni.

Bajnai Gordonnak az ígérete, amit tett az Egyesült Államokban akkor, amikor találkozott az Egyesült Államok elnökével, egy olyan helyzetben született, amikor még esetleg mások voltak a kilátások. Azóta Magyarországon történt egy választás, nem is akármilyen választás, hanem az önök szóhasználatával élve egy forradalmi választás. Az nagyon ritkán van, hogy egy forradalom után minden marad a régiben, különösen azok a nemzetközi szerepvállalások, amelyek nehezen vállalhatóak, sőt nem indokoltak.

Azt az érvet többször hallottuk már itt a parlamenti patkóban is és más fórumokon is, hogy ez egy bizonyos nemzetközi szerepvállalás, amely kötelezettségeket ró Magyarországra. Elmondtuk, hogy nincs ilyen kötelezettség a NATO-szerződésben, ugyanis nemzetközi missziókban való szerepvállalásra van kitétel a szerződéseinkben, amit bárhol a földkerekségen betölthetnénk, például a magyar biztonsági szempontból fontos balkáni régióban. Semmiféle keresnivalónk nincs a Hindukus lábánál.

Nem igaz az sem, amit képviselőtársaim hangoztattak az általános vitában, hogy csak úgy kivonulunk Afganisztánból, csapot-papot otthagyva, felrúgva mindenféle nemzetközi szerződést. Szó nincs erről. Nekünk október 1-jéig volt egy hatályos szerződésünk, ami lejárt most egy héttel ezelőtt. Ennek megfelelően nem csapot-papot otthagyunk, kérem szépen, hanem egész egyszerűen a vállalásunkat betöltöttük, a szerződés szerinti kötelezettségeinket teljesítettük, és ennek megfelelően hazahívjuk a magyar katonákat Afganisztánból.

Az sem igaz, hogy a NATO 5. cikkelye szerint lenne bármiféle kötelezettségünk Afganisztánban, hiszen tudjuk azt, és ezt nem mi találtuk ki, nem a barikad.hu írta meg vagy a kuruc.info, hanem nyugati lapok számoltak be róla, hogy az afganisztáni előkészületek, az Afganisztán megtámadására irányuló katonai előkészületek már a szeptember 11-i terrortámadás előtt ott voltak a Pentagon asztalán.

(21.10)

Tehát nem igaz az, hogy a szeptember 11-ei terrortámadás következményeképpen kellett csapást mérni Afganisztánra és bevonulni.

Kedves Képviselőtársaim! A múlt heti általános vitát megelőzően kereken 9 éve tartózkodunk - vagy tartózkodik a NATO-misszió - Afganisztánban, ugyanis 2001. október 7-én vonult be a NATO az afganisztáni hadszíntérre. Lassan elérjük azt az időtartamot, amit a szovjetek is eltöltöttek Afganisztánban, hasonlóan romló a helyzet. Tehát szeretném felhívni a figyelmüket, hogy körülbelül ugyanott tartunk, mint a Szovjetunió 1988-ban vagy 1989-ben. Az okos ember más kárán tanul, lehet, hogy a NATO-nak is el kellene kezdenie tanulmányoznia a szovjet tapasztalatokat Afganisztánnal kapcsolatosan.

Most nemrégiben látott napvilágot a befolyásos amerikai Foreign Policy 2010-es listája a bukott államokról, amelyiken Afganisztán a 6. helyen szerepel, ezzel is jelezve azt, hogy micsoda kilátásoknak nézünk elébe, és hogy mennyire hamis az az érv, hogy itt bármiféle demokratizálódási folyamat közepén lennénk, vagy lenne itt érdemes bármiféle reményeket fűzni ahhoz, hogy Afganisztánban ez a helyzet megoldódik. Itt még érdemes azt is megemlíteni, hogy a Bush-kormánynak ez a cinikus hozzáállása anno 2001-ben, tehát hogy volt képük "Tartós szabadság hadművelet", Operation Enduring Freedom néven hadműveletet indítani Afganisztánban, ezzel utalva arra, hogy itt bármiféle felszabadítóként vagy demokráciaexportáló erőként jelenne meg az Egyesült Államok, ez teljesen az Amerikai Egyesült Államok naivitását és cinizmusát mutatja ebben a kérdéskörben.

Odatették Hamid Karzait, egy bábot - mert itt Hende Csaba miniszter úr utalt arra, hogy itt van egy demokratizálódási folyamat, és milyen gyönyörű, hogy az afgánok már szavazhatnak elnökre, parlamentre. Kérem szépen, ez a Hamid Karzai egy olyan báb, aki számos helyen és körülmények között már lebukott. Videofelvételek bizonyították - és ezt is nyugati televíziók mutogatták, nem a nagyvilágnak persze, de felvételek vannak arról -, hogy a 2009-es elnökválasztáson beöntik a Hamid Karzai nevével fémjelzett szavazócédulákat a szavazóurnákba. Hamid Karzai testvérét brit katonák kapták el, amint egy nagy rakomány kábítószer-szállítmánnyal furikázott Afganisztánban. Természetesen futni hagyták, mert ha kiderül, hogy a Karzai-családnak ilyen komoly egyéb üzelmei vannak Afganisztánban, az roppant kínos fényt vetett volna a NATO-misszióra. Egyébként meg az is köztudomású, hogy Hamid Karzainak az egyik lótifutija hetente megy egy kofferral Dubaiba, Hamid Karzai üzleti vállalkozásait ellátni pénzzel.

Most, a mai Magyar Nemzetben - mert minden nap hoz valami újat és az afganisztáni NATO-misszióra nézve roppant kellemetlen hírt - van az a hír, miszerint Hamid Karzai tegnap este a CNN-en Larry King Live műsorában a tálibokkal folytatott párbeszédről értekezik, eléggé részletekre kiterjedően. Elmondja, hogy a tálibok elkóborolt gyerekek, és hogy Szaúd-Arábia - az Egyesült Államok nagy szövetségese - közvetít a tálibok és Hamid Karzai között. Tehát azt érdemes lenne figyelembe venni, hogy Hamid Karzai vagy bármelyik afgán elnök ott marad Afganisztánban még majd az után is, miután a NATO-csapatok már réges-régen kivonultak Afganisztánból. Nekik nemcsak a háborút kell megnyerniük, hanem a békét is. Tehát ők a tálibokra úgy tekintenek, mint testvéreikre, és a nemzetük részét képviselő állampolgárokra. Tehát ők nem ellenséget látnak a tálibokban elsősorban, hanem olyan embereket, akikkel majd valamilyen módon meg kell egyezni, miközben az Egyesült Államok meg a NATO-szövetségesek elpusztítandó ellenfélként tekintenek a tálibokra.

Tehát nagyon fontos ponthoz érkeztünk, ahol át kellene értékelni a NATO-missziót. Magyarország történelme során olyan sokszor volt már az utolsó csatlós szerepében, ahol már mindenki kiugrott a háborúkból és a különböző szerepvállalásokból, mi pedig az utolsó csepp vérünkig helyt álltunk, és veszítettük el nemzettársainkat, honfitársainkat egy teljesen értelmetlen és kilátástalan háború oltárán. Szeretném, ha ez most, legalább ebben a helyzetben nem következne be újra.

Teljesen ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel az afganisztáni NATO-misszió, és hogy kinek az érdekét szolgálja a NATO-misszió, erre talán az egyik legtanulságosabb olvasmány a Nagy sakktábla című könyv Zbigniew Brzezinski tollából, aki Carter elnöknek volt a nemzetbiztonsági tanácsadója, és aki elég részletesen leírta már - azt hiszem, talán két-három évtizeddel ezelőtt - azt, hogy az Egyesült Államoknak milyen érdekei fűződnek a belső-ázsiai régióhoz. Egész részletesen leírja, hogy Ázsiában az Egyesült Államoknak milyen támaszpontokat kell létrehoznia, hogyan kell a klasszikus "oszd meg és uralkodj" elve alapján felállítani az amerikai hídfőállásokat Ázsia szívében. Ha végignézünk az elmúlt 10-20 év történelmén, akkor azt látjuk, hogy az ukrajnai narancsos forradalom, a grúziai - vagy ahogy a magyar parlamentben szokás hívni: georgiai (Közbeszólások a Jobbik padsoraiban.) - rózsás forradalom, vagy Kirgizisztánban a tulipános forradalom, az mind ezt igazolja. Nemcsak mi mondjuk, ez nem valamiféle összeesküvés-elmélet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem nyugati lapok hozzák összefüggésbe ezeket a forradalmakat az Egyesült Államok geostratégiai és geopolitikai céljaival.

Úgyhogy ezért szeretném kérni önöket, hogy ennek függvényében gondoljuk át ezt az afganisztáni NATO-missziót, és tegyünk eleget annak az 1848-as követelésnek, miszerint a honvédeknek nincs keresnivalójuk külföldön, jöjjenek haza, és a magyar hazát védjék, ne a Hindukus-hegység lábainál lássák el a szolgálatukat.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)