Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kormánypárti képviselőtársaink és államtitkár úr jól láthatóan szeretné megmondani, hogy az ellenzéki képviselők mikor, miről beszélhetnek és mit mondhatnak, de kénytelen vagyok felhívni a figyelmüket, hogy ez még egyelőre nem áll hatalmukban, és ha rajtunk múlik, akkor nem is fog, így aztán kénytelen vagyok kimondani ellenzéki képviselőtársaimmal együtt azt, hogy ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan, ez a törvényjavaslat nem az ország érdekét szolgálja, hanem csak a kormány érdekét. És legyen világos, mert láttam, hogy vannak kisebb megértési problémák néhány képviselőtársamnál: most sem a kormánytisztviselőket bántjuk, drága államtitkár úr, drága képviselőtársaim, éppen ellenkezőleg, a kormánytisztviselőket védjük önöktől, azoktól a politikai vezetőktől, akik ezt nem közszolgálatnak, hanem kormányszolgálatnak tekintik, és akik tovább akarják korlátozni az ő függetlenségüket és jogaikat.

Mert ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim, azon kívül, hogy egy nagyszabású, ám sikertelen kísérletet tesz arra, hogy valamilyen módon rendet teremtsen abban a közigazgatási rendszerben, amit végzetesen szétziláltak az egymást követő eltérő koncepciókkal az elmúlt 9 évben  mindig új miniszter, új koncepcióval érkezett , tehát hogy ezt a közigazgatási rendszert valamilyen módon rendbe rakják, emellett ez valóban egy rabszolgatörvény, vagy hogy másként fogalmazzak, ez egy droidtörvény, amely közszolgából, a közért dolgozó elhivatott szakemberből végrehajtó automatává, a kormánydöntéseket gondolkodás nélkül végrehajtó droiddá akarja lefokozni a kormány- és köztisztviselőket.

Kezdjük először az első részével! Az elmúlt időszakban önök állandóan legóztak a közigazgatással. Összerakták, szétszedték, nem tetszett, megváltoztatták a jogállási törvényeket, új jogállási törvényeket hoztak létre, az egységes korábbi köztisztviselői jogviszonyt szétdarabolták sok kis helyes jogállásra. Most aztán rájöttek, hogy ez mégsem jó, most megpróbálják összerakni, de valójában nem teszik meg, mert ha megnézzük ezt a törvényt, akkor nem az történik benne, hogy egy egységes jogállást és egy egységes közszolgálatot alakítanának ki, hanem egyszerűen egymáshoz ragasztják a korábbi jogállási törvényekből és a korábbi közigazgatással foglalkozó törvényekből kiszedett elemeket. Ez nem kódex abban az értelemben, hogy egy egységes szemléletű javaslat lenne, hanem egyszerűen különösebb értelem nélkül egymás mellé rendezett halmaza a korábbi közigazgatásra vonatkozó ötleteknek.

Hadd emeljek ki csak néhány kedvencet, ebből számosat lehetne. Az egyik kedvencem az, hogy a kormányzati igazgatási tisztségviselő cím alá besorolnak minden jogállást, ezeket azonban nem egységesítik, ugyanakkor megjelennek csodálatos újabb jogállások is, ezek nekem nagy kedvenceim. Az egyik a politikai szolgálati viszony, a másik pedig a biztosi jogviszony; utóbbit hívhatnánk az egyszerűség kedvéért jól bevált idegenszóval komisszárnak is. Tehát innentől kezdve már lesznek ilyenek is a közigazgatásban. Nyilván erre nagy szükség volt, hogy újabb biztosokat lehessen kinevezni, és az ő jogviszonyuk megfelelően garantált legyen, hogy szerencsétlen biztosoknak, akiknek egyébként a törvényjavaslat más paragrafusai mind a kormánybiztosi, mind pedig a miniszteri biztosi szinten lényegében korlátlan számú kinevezését teszi lehetővé, önök ezzel élnek is, ezeknek aztán végre minden tényleg rendben legyen, és biztosított legyen a jogállásuk, foglalkozzanak akár a kisvasutakkal, akár más egzotikus és fontos kérdésekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért hozzá kell ehhez azt is tennem, hogy itt államtitkár úr dicsekedett azzal, hogy milyen módon csökkentették a politikai vezetők vagy politikusok számát. Ez igaz akkor, ha a nép által vezetett vezetőkről van szó. Ugyanakkor soha annyi államtitkára, minisztere, biztosa nem volt kormányzatnak, mint a mostani kormányzatnak, ha összeszámoljuk ezeket. Az önök által kinevezett, önöktől függő állami vezetőkkel, akik egyébként igazán drágák, azokkal bezzeg nem spórolnak!

Az egész törvényjavaslatnak egy iránya az  és őszintén szólva, az önök belügyével nem akarok sokat foglalkozni , hogy lényegében a miniszterelnök kezébe ad minden hatalmat. Innentől kezdve bármilyen korlátozás nélkül átnyúlhat minden miniszter, minden kormányzás területén. Rendben van, ez az önök kormányzati filozófiája. Azt kell mondanom, hogy nem nagyon praktikus, de hát ennek viseljék a következményeit!

Azért az, hogy a miniszterelnök közérdekű felajánlásokat tehet  nem ám a saját pénzéből, mert azt megtehetné, vagy a családjáéból; a tágabb, közelebbi családban, ismeretségi körben vannak olyanok, akik tehetnének közérdekű felajánlásokat. Nem, a miniszterelnök maga majd tesz ilyeneket, nyilván közpénz rovására vagy közpénz terhére.

Az igazán problémás rész, és erre rendkívül szakszerűen hívják fel a figyelmet higgadtan, de nagyon határozottan a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum munkavállalói oldalán ülő szakszervezetek, akiket elfelejtettek tisztességes módon megkérdezni, mint ezt Harangozó képviselő úr elmondta, a törvényjavaslat benyújtása előtt, az, hogy a törvényjavaslat számos ponton érinti rendkívül hátrányosan a köztisztviselőket  így mondom az egyszerűség kedvéért, ez a rendes nevük; azt a hosszú nevet is mondhatnám, amit önök használnak. Az ugyanis a helyzet, hogy vannak ugyan juttatások és vezetnek be új juttatásokat, ezek között olyanok is vannak, amiket lehetne támogatni. De ezeket, néhány családtámogatási juttatás kivételével, lényegében a vezetői kegyhez kötik. Innentől kezdve a fizetés  államtitkár úr talán vagy valamelyik kormánypárti vezérszónok ezzel dicsekedett, hogy megszűnik a szenioritás a közigazgatásban. Magyarán szólva innentől kezdve nem az történik, hogy aki tapasztalatot szerez, előrelép, annak majd javul a fizetése, hanem az történik, hogy akinek az értékelési rendszerben a politikus főnökei jó magas osztályzatokat adnak, na, majd az kap magas fizetést.

(14.20)

Az egész közigazgatási bérrendszer lényege éppen az volt, hogy csak a munkavégzéstől és a munkateljesítménytől függjön a bérezés, ehelyett önök egy olyan bérezést vezetnek be, amelyik kegyként osztja a magasabb bért. Nagyon nem látjuk azt, hogy mik azok a teljesítményösztönző módszerek és teljesítményértékelési módszerek, amelyek politikailag független döntést tennének lehetővé, különösen azok miatt az elemek miatt, amelyeket Harangozó képviselő úr említett, amelyek lényegében a politika kiszolgáltatottjává teszik a köztisztviselőket.

Más oldalról itt vannak a munkaidővel kapcsolatos problémák, ezt most már hosszabban nem elemezném. Egyszerűen nevetséges, hogy önök dicsekszenek a javaslat családbarát elemeivel, de közben egy olyan munkaidőrendszert vezetnek be, ami nemhogy nem családbarát, de egy XXI. századi országban egyszerűen elfogadhatatlan nemcsak a közszférában, hanem bárhol. Az a munkarend, amit önök javasolnak, egy kizsákmányoló munkarend, aminek a lényege az, hogy ki lehessen facsarni a köztisztviselőket, minden módon ki lehessen őket használni, és mint később látjuk a javaslatban, utána majd el lehessen dobni őket, mint a használt rongyot. Ez az önök közigazgatási filozófiája, így gondoskodnak önök a köz szolgáiról.

Az aztán már csak egy apróság ehhez képest, hogy a helyettesítést betiltják, ami persze nem azt jelenti, hogy nem lesz helyettesítés, merthogy el fogják végeztetni a munkát a köztisztviselőkkel, hanem azt jelenti, hogy a helyettesítésért nem fognak pénzt kapni. Ezt a gyakorlatot is kipróbálták már az oktatásban, ugyanezen a módon ott is többletpénz, túlórapénz nélkül kötelezik helyettesítésre a pedagógusokat. Ez vár a kormánytisztviselőkre is innentől kezdve.

A legnagyobb problémák abban a körben vannak ezen túl, hogy innen kezdve gyakorlatilag bárkit bármikor el lehet küldeni a közigazgatóságból, amikor önök így gondolják. Az egyik legfontosabb garanciája a közigazgatás szakszerű működésének a pártatlanság kötelező előírásán kívül az, amit önök szintén törölnek, hogy a köztisztviselők munkaköre bizonyos értelemben védett, őket nem lehet vagy nem lehetett önkényesen elbocsátani a közszolgálatból. Ezt önök már 2010-ben megváltoztatták egyébként, de most következetesen továbbviszik ezt az elvet; teljesen nyilvánvalóan lényegében a munkáltatóra bízzák, aki pedig egyébként, ha teljesen általánosságban vesszük, ebben a törvényjavaslatban mindig a kormány, ebből a szempontból legalább őszinték. Fel sem merül az, hogy valakinek egyébként a saját szervezetéhez, a saját szakmájához, szakterületéhez kellene valamilyen módon hűségesnek lennie, csak a kormányhoz és az ő fejéhez való hűség számít. De mondom, ezt bele is írják a törvénybe, ez egy szép, őszinte momentum.

Szóval, ha a kormánytisztviselő nem felel meg ezeknek a magas kormányzati elvárásoknak, akkor lényegében korlátlanul, bármilyen módon ki lehet rúgni, jogorvoslatra, védelemre csak az egyébként önök által éppen most felállítandó és szintén kormányérdekeket szolgáló közigazgatási bíróságon van módja.

Na, nézzünk még egy-két gyöngyszemet! Például a javaslat 67. §-a lehetővé teszi azt, hogy a köztisztviselő személyiségi jogait korlátozni lehessen, amennyiben az a közszolgálat rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. Na, és ki fogja eldönteni azt, hogy szükséges-e vagy arányos? Megmondom, drága képviselőtársaim: természetesen ugyanez a kormány, majd a kormány elmondja, hogy a köztisztviselő vagy a kormánytisztviselő személyiségi jogait hogyan lehet korlátozni, majd elmondja, hogy ez mikor arányos meg szükséges, és ha nem tetszik, akkor lehet menni Patyi úrhoz panaszra.

Végül hadd említsek meg még két nagyon fontos elemet! Ott, ahol lett volna mód és ok korrigálni  visszatérünk ahhoz, hogy egységes, legalább látszólag egységes közszolgálat legyen. Drága államtitkár úr, drága képviselőtársaim, ha ezt megteszik, akkor miért nem teszik végre meg azt az alapvetően szükséges lépést, hogy a kormányhivatalokban dolgozó tisztviselők számára is legalább azonos jogállást biztosítanak, mint a többi kormánytisztviselőnek? Hogy van az, hogy nekik lényegében semmi nem jár vagy mindebből kevesebb jár, mint azoknak, akik a minisztériumokban dolgoznak?! Aki önöknek dolgozik közvetlenül, az fontos, aki az állampolgárok ügyeit intézi, az nem fontos, az nem érdekes, az ő érdekei nem számítanak. A szakszervezetek tíz pontban sorolják fel, hogy hány olyan hely van, ahol a régi szabályozás is és az új szabályozás is diszkriminálja a kormányhivatalokban dolgozó tisztviselőket. Még egyszer mondom: ők azok, akik egyébként valójában a közigazgatásnak az állampolgárok által érzékelhető minőségét meghatározzák.

Ehhez tartozik még az a teljesen elhibázott létszámgazdálkodási rendszer, amit bevezetnek, amelyik nem feladatokhoz rendel hozzá valójában érdemi létszámokat, nem azt nézi meg, hogy kinek mit kell csinálnia, nem azt nézi meg, hogy mik a megoldandó feladatok, hanem lényegében önkényes döntések játékterévé teszi az egész szférát. Láttuk, most hogyan hajtották végre ezt a közszolgálati létszámcsökkentést. Szó nem volt arról, hogy itt bármilyen fogalmuk lett volna arról, hogy kire van szükség, milyen feladatra van szükség  ez már a második ilyen racionalizálási hullám, amit véghez vittek , szó nem volt arról, hogy az államnak milyen feladatai vannak, szó nem volt arról, hogy egyébként hol van létszámhiány és hol nincs. Elárulom önöknek: létszámhiány természetesen megint csak ott van elsősorban, ahol az állampolgárok ügyeivel foglalkoznak, egy gyámhivatalba ma is nehéz munkatársat találni. Biztos vagyok benne, hogy a miniszteri kabinetben sokkal könnyebb volt feltölteni a létszámokat.

Végül azt kell mondanom sajnálatos módon, drága államtitkár úr, tudom, hogy önöknek ilyen rituális kötelességük az, hogy mindig a 2010 előtti időszakkal foglalkozzanak. Ezt megértem, szerintem is egy kellemes időszak volt, és sokkal jobb arról beszélni, mint a mostani kormányzásukról, de ha már arról beszélnek, legalább döntse már el, drága államtitkár úr, hogy akkor most sorvadt a bürokrácia vagy burjánzott a bürokrácia. Valamelyiket döntse már el, a kettő együtt biológiai képtelenség! Ön egy olyan lényt talált fel, amelyik nem létezik, drága államtitkár úr!. (Dr. Orbán Balázs: Párhuzamosan!)

Azt pedig könnyes szemmel hallgatom, hogy milyen jó lesz az, ha a hivatalok a már meglévő adatokat nem kérhetik el az állampolgároktól. Ez egy csodálatos ötlet, államtitkár úr, nekem már akkor is tetszett, amikor 2004-ben beleírtuk a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvénybe. Mi lenne, ha önök végrehajtanák a jó törvényeket ahelyett, hogy újabbakat hoznak? Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK és az MSZP padsoraiban.)