Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Azt gondolom, hogy valóban először meg kell nézni az arányokat. Jelenleg 36 ezer ingatlan van az eszközkezelőnél, és tegnapi adat, tegnap kaptam meg az adatigénylésemre a választ a Magyar Nemzeti Banktól, ahol azt mondja a Magyar Nemzeti Bank, hogy 686 ezer devizahitel-szerződés került forintosításra. Arra a kérdésre, hogy a forintosításig felmondott szerződések száma, ezeknek az értéke mekkora, a Magyar Nemzeti Bank nem tudott választ adni. Azt gondolom, ennek kapcsán nagyon fontos arról beszélnünk, hogy itt van körülbelül egymillió devizahitel-szerződés, ezek közül 170 ezer a végtörlesztéssel 180 forintos árfolyamon rendezésre került, és innentől kezdve a maradék összes devizahiteles adósból önök most 36 ezerről beszélnek. Ezt csak az arányok kedvéért akartam elmondani a kezdet kezdetén, mert első olvasatra egyébként egy szimpatikus irányt mutatott volna ez a javaslat, de én fordítva kezdeném ahhoz képest, ahogy az előttem szóló képviselőtársaim kezdték, mert szerintem ennek a javaslatnak a fontosabbik része az, hogy az eszközkezelő nem kívánja tovább folytatni azt a tevékenységét, ami egy egészen minimális segítséget, de nyújtott a bajba került adósoknak.

Az meg teljes mértékben vérforraló, hogy úgy fogalmaz az indokolás, hogy jelenleg 36 ezer ingatlan van az eszközkezelőnél, és nem cél, hogy az állam további ingatlanokat birtokoljon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez nem egy vagyonkezelési előterjesztés. Itt olyan, devizahitel-válságban megrokkant emberek tömegeiről beszélünk, akiknek segítséget kell nyújtani. És itt most vitatkoznék még az ellenzéki képviselőtársaimmal. Higgyék el, képviselőtársaim, ma egy devizacsapdában vergődő családot a legkevésbé sem érdekli, hogy melyik kormány meg melyik párt tehet róla. Egy dolog érdekli őket, és egyetlenegy dologban érdekeltek, hogy kapjanak segítséget egy olyan problémában, amiben egyébként az ő felelősségük, nyugodtan ki merem jelenteni, hogy elhanyagolható, ha egyáltalán van.

Látom, államtitkár úr kétkedve fogadja a mondataimat, úgyhogy szeretném emlékeztetni államtitkár urat és a tisztelt Házat, hogy ez év szeptember 20-án az Európai Bíróság C-51/17. számon hozott egy döntést, ahol egyértelműen elmondta és leírta, és most idézni fogok: a bíróság kifejti, hogy a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntést hozhassanak, így e tájékoztatásnak nem csupán a kölcsön pénzneme fel- vagy leértékelődésének lehetőségére kell kiterjednie, államtitkár úr, hanem azokra a hatásokra is, amelyeket a kölcsön pénzneme árfolyamának ingadozása és e pénznem kamatlábának emelkedése a törlesztőrészletekre gyakorolhat.

(10.00)

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt nevetgélő Nacsa Képviselőtársam! Ez nem egy kabaréjelenet. Itt családoknak a tragédiáiról beszélünk. Itt öngyilkosok tömegéről beszélhetünk. Itt emberéletek zsákutcáiról beszélhetünk, míg maguk nevetgélnek. Ez rendkívül szomorú, keresztény emberként, ne haragudjon!

Amiről, azt gondolom, hogy beszélnem kell, az az, hogy ez a javaslat, bár irányát tekintve akár jó is lehetne, önmagában biztos, hogy nem old meg semmit. A Lehet Más a Politika kidolgozott egy adósmentő csomagot, amit egyébként ebben az évben be fogunk nyújtani, és ami nemcsak a felmondott, a bajba került, hanem minden becsapott devizahitel-szerződésesnek egy új elszámolást biztosíthat, amennyiben megszavazza a tisztelt Ház. Mert lássuk be, a megoldást nem pici szegregátumokban kell megtalálni. Egyszer megmentem a végtörlesztés kapcsán 180 forintos kedvezményes árfolyamon a gazdagokat, akiknek vannak megtakarításaik. Aztán megmentem  és ebben a kontextusban a „megmentem”-et most idézőjelbe szeretném érteni  azt a 36 ezer ingatlantulajdonos családot, akik az elmúlt több mint tíz évben vergődtek, küszködtek, és végül tragédiákon keresztül az eszközkezelőhöz került az ingatlanuk. Meggyőződésünk, hogy minden devizahitel-szerződést a társadalmi igazságosság jegyében újra kell számolni. Újra kell számolni, méghozzá egy olyan árfolyamon, ami azonos a végtörlesztés árfolyamával, mert a társadalmi igazságosság, a törvény előtti egyenlőség megköveteli, hogy ne legyen megoldás az, hogy képviselők, jobb módú emberek kiszállhatnak a szerződésükből 180 forinton, majd néhány évvel később 256 forintos árfolyamon forintosítják más szerződőknek a szerződéseit. Ez egy elfogadhatatlan alkotmányos és társadalmi igazságtalanság.

Azt gondolom, hogy ez a bírósági ítélet tökéletes felhatalmazást ad a törvényalkotó számára, hogy újra elővegye ezt a kérdést, hogy újra elkezdje a jogalkotásnak azt a módját, ami minden egyes magyar állampolgárnak, akit átvertek a bankok, igazságot szolgáltasson. Mert lássuk be, aki látott devizahitel-szerződést  lehetőség szerint egynél többet , az pontosan tudja, hogy ebben az országban nincs olyan devizahitel-szerződés, ami megfelelne az Európai Bíróság általam idézett feltételrendszerének. Pontosan tudjuk azt, hogy az adósok, amikor megkötötték a szerződésüket, nem kapták meg ezt a típusú részletes tájékoztatást.

Csöndesen teszem hozzá, hogy itt beszélnem kell az adóskamara javaslatcsomagjáról (Megszólal a telefonja.)  elnézést kérek , ami 12 pontban foglalta össze az adósoknak a követelését. De hadd mondjam el, kormánypárti képviselőtársaim is tudják, mi is az az adóskamara. Az adóskamara egy országos összefogás, ami jogászokat, civil érdekvédőket és banki károsultakat tömörít, és személyes tapasztalatból, személyes szakértelemmel és ezen keresztül elvégzett munkával indokolt módon fogalmazták meg javaslatukat. Itt most a 12 pontból csak egyet emelnék ki, a 7. pontot, amely így szól: szélesítsék ki az eszközkezelőhöz jutás lehetőségét a rászorulóknak, és vegyék el a bankok vétójogát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a javaslatból csak ez hiányzik, hogy kinyissák a kaput még szélesebbre, hogy a rászorulók hozzájuthassanak az eszközkezelő szolgáltatásához, és azt, amit egyébként már Z. Kárpát Dániel képviselőtársam is mondott, hogy a bankok vétójogát, aminek sem jogi, sem morális keresnivalója az eszközkezelő működésében nincs, szüntessük meg.

Azt gondolom, hogy bár ez a javaslat akár megoldást is jelenthet néhány ember számára, amíg tisztán és jól látható, hogy nem a megoldás a célja, hanem a probléma kezeléséből való kivonulás a célja, addig, tisztelt képviselőtársaim, rossz úton járunk. Azt gondolom, hogy lehet olyan jó javaslatot benyújtani, ami segítséget nyújt az eszközkezelőben vergődő családoknak, ami amellett, hogy ennek a rétegnek segítséget nyújt, igazságot szolgáltat annak az egymillió családnak, akik nem kaptak eddig méltányos, igazságos segítséget kormánytól és államtól, és szeretném megismételni, hogy higgyék el, képviselőtársaim, az adósokat nem érdekli, hogy hogy játsszák le egymás között, hogy balliberális-jobboldali kormány. Senkit nem érdekel! Egy dolog érdekes a dologban, hogy ez a Ház, a törvényhozás az esküjének megfelelően oldja meg ezt a helyzetet. És utána, hogy Nacsa képviselőtársamat idézzem, meccseljék le egymás között. Ez nem az én dolgom, és nem is az adósok dolga.

Az adósok viszont joggal várják el, hogy egy olyan helyzetben, ahol rendkívül nagy az érdekérvényesítő képesség adós és bank között, ott az államnak szerepet kell vállalnia ebben, igen, képviselőtársaim.

Azt gondolom, hogy ezen a ponton el is jutunk egyébként egy határponthoz, mert a már emlegetett EBRD-szerződés, ahol a magyar kormány vállalta, hogy nem hoz olyan döntést, ami kockáztatná a bankrendszer profitabilitását, tehát el fog dőlni  és el is kell hogy dőljön , hogy a magyar parlamenti többség a bankok vagy az adósok oldalán áll-e. Ez nem egy véleményes helyzet, mert az Európai Bíróság olyan egyértelmű, kézzelfogható és érthető feltételrendszert írt le bírósági ítéletében, amiről pontosan lehet tudni, hogy Magyarországon nem valósult meg.

Úgyhogy, azt gondolom, hogy a módosítókat ennek fényében fogjuk megfogalmazni, és még ebben az évben benyújtja az LMP azt a devizaadós-mentő csomagot, ami igazságot szolgáltat, ami magában hordozza a társadalmi igazságosság feltételeit, mert önök sokszor elmondták a forintosítás és a végtörlesztés kapcsán, hogy önök elvégezték a munkát, csak megfeledkeztek arról, hogy mindeközben nem vizsgálták a bankok működésének és a hitelkihelyezésnek a jogszerűségét, tisztességességét, és nem vizsgálták azt, hogy a döntéseik magukban hordozzák-e a társadalmi igazságosság joggal megfogalmazott igényét.

Éppen ezért zárszóként azt tudom mondani, hogy reménykedve abban, hogy egy olyan irányba indul el a devizahitelesek problémáinak a megoldása, ami valós megoldást nyújt, módosítókat fogunk hozzá benyújtani, mert ez így ebben a formában biztos, hogy nem támogatható. Másrészt viszont most én kérem azt majd a kormánypárti képviselőktől, hogy ha a Ház elé kerül az a javaslat, amit az LMP kidolgozott a devizahitel-válság megoldására, azt a kormánypárt is támogatni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(10.10)