Felszólalás adatai

Felszólalások:   189-200   201-218   219-242      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A döntésre ülésünk második napján kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Honvédségnek az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben való részvételéről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. Az előterjesztés H/4027. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. A Honvédelmi és rendészeti bizottság mint kijelölt bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát H/4027/6. számon, jelentését pedig H/4027/7. számon megkapták. A Külügyi bizottság mint vitához kapcsolódó bizottság részletes vitáról szóló jelentését H/4027/5. számon kapták kézhez. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata H/4027/9. számon, összegző jelentése pedig H/4027/10. számon a honlapon elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A Törvényalkotási bizottság jelezte, hogy a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetőjét később nevezi meg.

Megkérdezem, hogy a bizottság jelen lévő tagjai közül kívánja-e valaki a későbbiekben a kisebbségi véleményt ismertetni. (Dr. Harangozó Tamás jelzésére:) Igen, köszönöm, képviselő úr.

(17.30)

Tisztelt Országgyűlés! A Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi véleménynek az ismertetésére összesen 15 perc áll rendelkezésre. Először megadom a szót B. Nagy László képviselő úrnak, a bizottság előadójának, legfeljebb 8 perces időkeretben.

B. NAGY LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság 2015. április 9-ei ülésén megtárgyalta a Magyar Honvédségnek az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben való részvételéről szóló H/4027. számú határozati javaslatot. A bizottsági ülés során a tagok megtárgyalták a Honvédelmi bizottság hárompontos módosító javaslatát, amelynek 1. és 3. pontjait bizottságunk 1 szavazat kivételével egyhangúlag támogatott. A 2. pontját 23 igen, 1 nem ellenében, 7 tartózkodás mellett támogatta. A módosító javaslatról történő állásfoglalás mellett a Törvényalkotási bizottság technikai jellegű módosító javaslatot fogadott el arra vonatkozóan, hogy a hatálybalépés úgy szóljon, hogy jelen határozat az elfogadás időpontjában lép hatályba. Ennek az oka, hogy ne alakulhasson ki vita azzal kapcsolatban, hogy az elfogadás napján nulla órával esetleg a határozat visszamenőleges hatályú legyen.

Jelen javaslat célja a szerepvállalás növelése az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi koalíciós műveletek elősegítése érdekében. Magyarország 2014-től vesz részt ebben az együttműködésben a második fokozatban, ami azt jelenti, hogy humanitárius segélyeket adunk a nemzetközi szövetségnek, illetőleg hadfelszereléseket és kiképzést is felajánlunk. Ezt szeretnénk megerősíteni, mégpedig a következő okán: az Egyesült Államok kormánya felkérést intézett a magyar kormányhoz és ezen keresztül a magyar parlamenthez, hogy döntsön abban a kérdésben, hogy részt veszünk-e ebben a nemzetközi együttműködésben. A Magyar Honvédség önkéntesekkel szeretné megvalósítani ezt a részvételt, és arra kér bennünket, hogy támogassuk ebben. Aki komolyan veszi azokat az értékeket, mint az emberi méltóság, az élet védelme, a szólásszabadság, a vallásszabadság, annak támogatnia kell ezt az előterjesztést.

A bizottság az összegző módosító javaslatot és az összegző jelentést 21 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta. Köszönöm figyelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 7 perces időkeret áll rendelkezésre. Megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést a félreértésért, mi kifejezetten úgy emlékeztünk, hogy a TAB ülésén jegyzőkönyvben kértük a kisebbségi vélemény elmondását, de lehet, hogy ez elkeveredett.

A bizottsági ülésen a Honvédelmi bizottság módosító javaslatáról volt szó, de hogy a parlament és a nyilvánosság is tisztában legyen vele, a hárompontos módosító javaslatból két pontot, abból kifejezetten az első elvi szintű pontot az MSZP által benyújtott módosító javaslatból vette át a Honvédelmi bizottság némi módosítással és átszerkesztéssel, de a lényege az, és ezért támogattuk is a TAB-on ezt a típusú módosítást, hogy magában a preambulumban a Magyar Országgyűlés világosan jelezze az elvi elkötelezettségét is mind a nemzetközi béke és biztonság előmozdítására tett erőfeszítés és a terrorizmus elleni küzdelemben, mind pedig azt a megfogalmazást, figyelemmel arra, hogy Magyarország az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet ellen szervezett nemzetközi koalíció elkötelezett tagja. Ezen utóbbi mellett azért is fontos kiállni, mert ma a magyar nyilvánosság döntő többségének fogalma nincsen róla, hogy a Magyar Köztársaság évek óta ‑ egy egyébként kevésbé nyilvánosságra került kormánydöntés alapján évek óta ‑ tagja ennek a nemzetközi koalíciónak, és szemlátomást elkötelezett tagja, hiszen az elmúlt években már különböző eszközökkel és különböző hozzájárulással segítettük ezt a harcot, ami egyébként így helyes és rendben van, és azt gondoljuk, hogy ebben a határozati javaslatban erre érdemes a ma magyar állampolgárainak tájékoztatása és a jövőbeni visszahivatkozás miatt is külön megemlékezni.

A mi javaslatunk ezen túlmenően azt szerette volna világossá tenni, hogy az, amit itt a kormány az elmúlt hetekben, hónapokban ebben az ügyben előadott, az a legminimálisabb bizalomra sem ad okot egyébként, legalábbis a mi részünkről biztosan nem. Itt a felkérés megléte, nem léte, hogy ez most felajánlkozás volt, amire egy technikai felkérést kaptunk, vagy valódi felkérés érkezett volna az elmúlt időszakban, ezek komoly kérdések voltak az elmúlt hetekben, amikre világos választ kaptunk. A kormány ebből a szempontból nem volt őszinte és tisztességes, és nem lehet elfelejteni, hogy mondhatnak ma bármit, az, hogy a Magyar Nemzetben egy hónappal korábban konkrétan megjelent a kinti feladatvállalásunknak nemcsak a ténye, hanem megközelítőleg pontos tartalma is, az világosan azt mutatja számunkra is, hogy ez minden volt, csak nem egy felkérés, amire a magyar kormány reagált, hanem ez egy előre tervezett kommunikációs eszköz is, ami viszont méltatlan ahhoz, ami itt a Házban, a határozati javaslatban szerepel. Ezért mi azt a módosító javaslatot is benyújtottuk, amely szerint, megítélésünk szerint a jelenleginél nagyobb részvételt vagy nagyobb hozzájárulást kéne a Magyar Köztársaságnak ehhez a harchoz adnia, de azzal a megoldással, amelyik egyébként nem eredményezi azt, hogy magyar katonák oda ki, a harcászati övezetbe ki kell hogy menjenek.

A mi megoldási javaslatunk szerint ez továbbra is a Magyar Honvédség inkurrens készleteiből hadfelszerelések térítésmentes átadása ‑ tehát fegyverek szállítása ‑, a koalícióban részt vevő államok katonáinak Magyarország területén történő kiképzésével, ami egy érdemi, komoly előrelépés a mai állapothoz képest, valamint a koalícióban részt vevő államok harcokban megsérült katonáinak a Magyar Honvédség egészségügyi központjában történő gyógykezelésével, továbbá a Magyar Honvédség repülőtereinek és kibervédelmi képességeinek rendelkezésre bocsátásával járuljon hozzá. A mi megítélésünk szerint Magyarország teherbíró képessége, a honvédség jelenlegi állapota és finanszírozása mellett egyébként ezek azok az indokolt és mindenféleképpen indokolt hozzájárulások, amivel a mai állapothoz képest többet tud kivenni Magyarország ebből a harcból, de még egyszer mondom, fontos kérdés, hogy valódi felkérés nélkül és valódi politikai felkérés nélkül magunktól ekkora létszámmal külföldre ne vigyünk katonákat.

Ami a szavazási magatartásunkat illeti, illetve a módosító javaslatokhoz való hozzáállásunkat: nyilvánvalóan így az 1. és a 3. pont, amely szintén a mi javaslatunkban is szerepelt, ami a kormányt kötelezi arra, hogy a Magyar Országgyűlésben kötelezően félévente beszámoljon arról, hogy mi történik a kint eltöltött időszakban, illetve a 2. módosító javaslat miatt, amit az Együtt nyújtott be ‑ nagy meglepetésünkre, a kormány nagy örömére és támogatásával ‑, ezért ennél a javaslatnál csak tartózkodni tudtunk a TAB-on.

A holnapi napon, a végszavazás és ezen módosítás tekintetében is ahhoz kötjük saját szavazatunkat és az esetleges támogató szavazatunkat, hogy az MSZP érdemi, 2. pontban szereplő javaslatát, amit az előbb ismertettem, a Magyar Országgyűlés többsége elfogadja-e vagy nem, ez fogja meghatározni, hogy a végszavazásnál milyen magatartást fogunk követni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Hende Csaba miniszter úr jelezte, hogy a vita későbbi szakaszában kíván felszólalni.

Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Honvédelmi és rendészeti bizottság véleményét két felszólaló ismerteti, elsőként megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

KÓSA LAJOS, a Honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: (Megszólal egy mobiltelefon.) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! (A telefonjára pillant. ‑ Közbeszólások az ellenzéki sorokból.) Nem az enyém. Ki van kapcsolva, csak ellenőriztem. Valakinek a telefonja be van kapcsolva és zavarja az adást.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a bizottság másik többségi előadója, Vadai Ágnes jelezte, hogy nem tud itt lenni a tárgyaláson (Dr. Schiffer András: Képviselje!), ezért a teljes időt én fogom felhasználni a megegyezésünk szerint. (Dr. Schiffer András tapsol.)

A Honvédelmi és rendészeti bizottság egy kompromisszumos javaslatot fogadott el, illetve egy csomagot a vita során, ennek két lényeges eleme van és néhány technikai pontosítása. Az egyik lényeges elem a preambulum átalakítása. A preambulumban megjelenítettük azt a szöveget, amelyet a TAB is támogatott, nevezetesen, hogy Magyarország elkötelezett a nemzetközi béke és a biztonság megteremtésében és erősítésében, továbbá, hogy Magyarország elkötelezett a nemzetközi terrorizmus elleni harcban.

(17.40)

A másik megjegyzés, ami a preambulumot kiegészítette, az az, hogy egyébként Magyarország deklarálja, illetve a preambulumban utal rá, hogy már ebben a nemzetközi együttműködésben részt vesz, a második és az első kategóriába fogunk lépni ezzel a határozattal.

A másik lényegi elem az Együtt képviselőjétől jött, az arra utalt, hogy az illetékes bizottságok előtt számoljon be a magyar kormánynak az illetékes minisztere a misszió állásáról igény szerint, de ‑ és ez a kötelezettség ‑ ülésszakonként legalább egyszer. Tehát ha erre külön felkérés nincs, akkor is számoljon be ülésszakonként egyszer, azaz félévente lényegében a misszió állásáról. Azért kellett a Honvédelmi bizottságnak végül is ebbe belenyúlni, mert szövegpontosításokkal, kompromisszumos javaslatként a bizottság egésze elfogadta.

Egy technikai módosítás volt az, amit még kezdeményezett az Együtt, és ezt is elfogadtuk. A lényege az volt, hogy tulajdonképpen ezt a task force feladatkört, amit egyébként a felkérő levél ‑ ami természetesen valódi, érdemi és semmifajta manipuláció feltételezésére nem ad alapot, leszámítva az MSZP-s képviselők mérhetetlen fantáziáját, akik egyébként a feketéről is habozás nélkül kijelentik, hogy szerintük ez fehér bizonyos megszorító feltételek mellett, illetőleg fordítva, mert nekik ez teljesen mindegy, nyilvánvaló, hogy a meglehetősen magyarázhatatlan és védhetetlen álláspontokhoz keresnek argumentumot ‑ tartalmazott, tehát ez a javaslat nyelvhelyességi és fordítási elemeket tartalmazott, ezt is befogadta tulajdonképpen a bizottság, és erre vonatkozóan is tettünk egy kompromisszumos javaslatot.

Így összességében azt kell mondjam, hogy a magyar részvétel az iraki kormány által az ENSZ-hez megfogalmazott felkérés kapcsán, amit egyébként az ENSZ BT is elismert két határozatában is, és az amerikai kormányt bízta meg azzal, hogy ezt az iraki törvényes kormány felkérésére megszervezett nemzetközi akciót egyébként koordinálja, tehát ezen megbízás alapján nyilvánvalóan nemzetközi jogi értelemben teljes mértékben legitim nemzetközi akcióban való részvételre érkezett egy felkérés, ami nem azt mondta, hogy kedves magyar kormány, illetőleg magyar parlament, tegyetek már javaslatokat, hogy mi módon szeretnétek ebben az akcióban részt venni, hanem teljesen konkrét és világos feladatokat fogalmazott meg. És arra kért választ, hogy igennel válaszoljunk, hogy ebben a koalícióban, ami egyébként az emberiesség elleni bűncselekményeket hivatott megakadályozni, nem olyan módon, hogy az érintett területeket Irak területén belül vagy Szíriában bárki megszállja, hanem az ottani ellenállókat és lakosokat, a kurd hadsereget, a pesmerga harcosokat készíti fel arra, hogy meg tudják védeni ez ellen az őrjöngő terror ellen saját magukat.

Tehát azt gondolom, hogy ez a fajta segítségnyújtás, hogy képezzük ki őket azért, hogy meg tudják védeni magukat, mert egyébként az Iszlám Állam által megvalósított terrort is egy szűk kisebbség támogatja az érintett területen, tehát erre kell nekünk igent vagy nemet mondani, és nem azt kérték tőlünk egyébként, hogy ötleteljünk már, hogy mit akarunk csinálni; ami helyes is, mert egy katonai akciót általában nem úgy szoktak szervezni, hogy gyerekek, mit kéne csinálni, dumcsizzuk meg, hanem van egy világos vezetés, vannak stratégiai tervek, van stratégiai tervezés, és abban keresik a felhatalmazással együttműködőket azokra a célokra, amit kijelölnek.

Ezért mondtuk azt, hogy azzal a javaslattal tartalmilag sem lehet mit kezdeni, hogy azt mondja az MSZP-frakció, hogy jó, de nem így, hanem amúgy, nem lőszert szállítunk, és kiképzést segítünk, hanem kötszert szállítunk, és nem tudom én, egészségügyi felkészítést végzünk, mert nem erre szólt a felkérés, és nem is szokás így semmifajta nemzetközi akciót szervezni.

Összességében a felkérő levelet természetesen az érintett képviselők megtekintették, megtekintették az ellenzéki képviselők is, saját szememmel láttam, ellenőriztem, hogy Vadai Ágnes, mások, akiknek erre a bizottság tagjaként jogosultságuk van, ezt megtették. Összességében tehát a Honvédelmi bizottság ezeket a kompromisszumos javaslatokat megtárgyalta, elfogadta, és ezzel együtt kéri a tisztelt Házat, hogy támogassák az előterjesztést. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretben. A vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót.

Elsőként megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitában már többször elmondtuk az álláspontunkat az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni fellépés kapcsán. Ezért tényleg csak nagyon röviden, pontokba szedve szeretném rögzíteni azt, amit itt bizottsági többségi véleményként is elmondtam.

Az Iszlám Állam egy terrorszervezet, ami emberiesség elleni bűncselekményeket hajt végre. Terror alatt tartja az embereket, mindenki láthatta az interneten, hogy mi az a rettenet, amit ők képviselnek. Faji, vallási és felekezeti alapon irtják az embereket, és valósítanak meg tényleges terrort. Mindezt teszik egyébként úgy, hogy semmi néven nevezhető legitimitásuk ezen a területen nincs. Nem is jogos, hogy államnak titulálják magukat, mert senki nem ismeri el őket, sőt az iszlám követőinek egy igen jelentős része eleve fellépett ellenük, és elutasítja őket.

A legutóbbi hírek is arra mutatnak, hogy a terror minden határon és józan számításon túlnő, hiszen az asszír régészeti emlékek földig rombolása az egész emberiség kulturális kincsének a megsemmisítését jelenti, amire semmifajta értelmes magyarázatot nem lehet találni.

Ezért arra gondoltunk, hogy akkor, amikor egy felkérés jön Magyarországra ebben a nemzetközi koalícióban való együttműködésre, akkor a parlamentnek kell kétharmados felhatalmazást adnia arra, hogy ezt Magyarország elfogadja-e vagy sem.

A magyar kormány 2014-től vesz részt a Magyarország nevében eddig csak humanitárius és katonai felszereléseket szállító akcióban, ebben a 62 ország által szervezett együttműködésben egyébként ez a második fokozatot jelenti. Felhatalmazást a magyar parlament adhat a magyar kormánynak és a magyar hadseregnek arra, hogy ebben az Egyesült Államok által szervezett nemzetközi együttműködésben katonákkal is részt vegyen. Mindig az volt a mondás, hogy maximum 150 fő záros határidőig, tehát 2017. december 31-ig.

Különböző okok miatt a parlamenti politikai erők hajlamosak voltak arra, hogy belpolitikai szempontok alapján mérlegeljék azt, hogy erre a felkérésre milyen választ adnak, tisztelet a kivételnek. Mi úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor az emberiesség elleni bűncselekmények elleni fellépésről van szó, akkor ilyen megfontolás nehezen indokolható. Mi arra gondoltunk, hogy az összes mondvacsinált kifogás ‑ ki írta alá a felkérő levelet, milyen meghatalmazás alapján, vajon a magyar közjegyzőnél letette-e Obama elnök azt az iratot, amin igazolja a CENTCOM-nak az ezredese, hogy jogosult az amerikai kormány nevében beszélni, a CENTCOM ezredese aláírási címpéldányt tett-e mellé meg a sok egyéb badarság, ami szerintem méltatlan az egész témához ‑, amivel a kedves szocialista képviselőtársak előhozakodtak, mindez azt mutatja egyébként, hogy ahogy a történelemben már számtalanszor láttuk, az ilyen nemzetközi együttműködésben való részvételt a szocialisták maximálisan belpolitikai ügynek tekintik, és ebből vezetik le. Ebből a szempontból a Jobbik álláspontja sokkal konzekvensebb, és úgy lehet egy mondatban összefoglalni, hogy amit az amerikaiak megfőztek maguknak, azt egyék is meg, és ehhez nekünk semmi közünk.

Persze, lehet azt mondani vagy feltenni a kérdést, hogy vajon az emberiesség elleni bűncselekmények esetén jogos-e ezt a kérdést feltenni, mert sokszor elmondtuk, hogy mi is számos fontos kérdést tudnánk feltenni az amerikai korábbi és a jelenlegi közel-keleti politikával kapcsolatban arra nézvést, hogy hányszor fordult az elő például, hogy az amerikaiak által kiképzett közel-keleti gerillák később egyébként a kiképzőjük ellen fordultak, és borítottak lángba egyébként egész országokat vagy országrészeket. De ezzel együtt most mégiscsak olyan kérdésről van szó, olyan értékek védelméről, ami egyébként egyetemleges és mindenki számára fontos, és azt a véleményünket hangoztattuk, hogy természetesen ezeket a kérdéseket meg kell vitatni.

(17.50)

De akkor, amikor a végső alapértékeinkről van szó, a civilizációs értékeink védelméről, mindenről, amit megfogalmazunk és amiben hiszünk, az emberi méltóságról, az ember életéhez, méltóságához, vallásához, meggyőződéséhez, önazonosságához való jogáról, és hogy ez alapján senkit ne lehessen fizikailag fenyegetni, főleg nem úgy, ahogy azt az Iszlám Állam teszi, nos, ha ebben a helyzetben ‑ ezt az ellenzéki képviselők közül is többen elmondták, teljesen jogosan ‑ támogatják az előterjesztést, az nem a magyar kormánynak szól, hanem az ügynek. Szerintem ez a helyes, így kell hozzáállni, mert minden belpolitikai megfontolás egyébként rendkívüli mértékben álságos ebben az ügyben.

Mi azt gondoljuk, hogy ez végső soron egy katonai akció. Azt gondoljuk, hogy az a stratégiai alapgondolat, hogy az ott élő embereket kell kiképezni arra, hogy le tudják győzni ezt a szörnyeteget, alapvetően helyes. Sajnos nem áll módomban megosztani a képviselőkkel, csak arra szeretnék hivatkozni, hogy az együttműködés a kurd állammal és az iraki kormánnyal, a pesmerga harcosokkal olyan részletes ennek a stratégiai célnak a megvalósítása érdekében, hogy néha már-már a katonai akciók közvetlen sikerét is elnehezítő megfontolásokat is érvényesítenek, mert politikai értelemben semmilyen módon nem szeretnének abban a színben feltűnni, hogy ott bárki külföldi katona megszálló lehet, vagy bárki külföldi katona külföldi érdekeket véd és védelmez a helyiek ellenében. Sajnos az idevonatkozó konkrét információk bizalmasak, de engem is meghökkentett a bizottsági ülésen az, hogy ez milyen körültekintő, és mondom még egyszer, adott esetben a konkrét katonai célokat elnehezítő körülményekre is figyelemmel kell lenni.

De kétségtelen, hogy végre ‑ sóhajthat fel az ember, megismerve a körülményeket ‑ eszébe jutott a stratégiai tervezőknek, hogy nem elég önmagában a gyors katonai megoldás, hanem a katonai megoldást követő politikai megoldásra is figyelni kell, különben úgy járunk, mint nagyon sok közel-keleti akció esetében, hogy a fegyveres konfliktust éppen meg lehet nyerni, csak éppen a békét nem, és a konszolidáció válik szinte lehetetlenné. Ez az akció nem ilyen, ezért különösen megfontolandó, hogy ezt a magyar parlament támogassa.

Összességében a Fidesz álláspontja a felkéréssel kapcsolatban, amit az Egyesült Államok kormányának a nevében fogalmaztak meg ‑ egyébként kétségtelenül nem Barack Obama írta alá a levelet, de bizonyára észrevették, a magyar hivatalok is úgy működnek, hogy azért, mert a magyar kormány nevében nem minden levelet a miniszterelnök ír alá, az még nem jelenti azt, hogy nem a kormány nevében intézkedik az erre felhatalmazott; bármilyen furcsa, ezt azért kell elmondani, mert a zárt bizottsági ülésen olyan vitákat kellett folytatni, hogy hogy igazolta és ellenőrizte a magyar kormány azt, hogy az amerikai CENTCOM nevében felhatalmazással nyilatkozó ezredes valóban ő-e az, volt-e mellé fénykép mellékelve, és van-e aláírási címpéldány, ami tényleg már Rejtő Jenő-i fordulatokat idéz -: azt hiszem, hogy a felkérésre, ami teljesen konkrét, igennel vagy nemmel kell válaszolni.

S aki nemcsak hangoztatni szereti azt, hogy az emberiesség elleni bűncselekmények ellen fel kell lépni, és azok az értékek, amelyek itt veszélyben forognak, fontosak, hanem tenni is kell néha valamit érte, az jó szívvel tudja támogatni ezt az előterjesztést. Én erre buzdítok mindenkit, megértve az összes fenntartást, megértve azt, amit a vitában a képviselők elmondtak, és hangsúlyozva, hogy nekünk is nagyon sok kérdeznivalónk és fenntartásunk is lehetne ‑ csak vannak olyan pillanatok, amikor nem ez a kérdés. A magyar történelemben is számtalanszor volt olyan pillanat, amikor nem lehetett ilyeneket kérdezni. Bár lehettek volna éppen fontos kérdések feltéve, de van, amikor össze kell fogni, mert olyan alapértékek vannak veszélyben, amelyeket mindenáron meg kell védeni. Ezért javaslom azt, hogy a magyar parlament támogassa ezt a nemzetközi fellépést és benne a magyar részvételt.

Aki pedig, kedves képviselők, a magyar biztonságra hivatkozik, annak szeretném felhívni a figyelmét: ha ezt konzekvensen teszi valaki, akkor egy sor olyan lépésre kell elszánni magunkat a magyar biztonság védelme érdekében, amire még nem hallottam, hogy valaki elszánta volna magát. Példának okáért, ezt a vitában is elmondtuk, a Francia Intézet által Budapesten szervezett, a Charlie Hebdo napilap által megvalósított karikatúrakiállítás nyilvánvalóan fokozza Magyarország kitettségét és a magyar terrorveszélyt. Ebből egyáltalán nem következik az, hogy be kellene tiltani ezt a kiállítást. Mert ha valaki a magyar biztonságra hivatkozik, akkor ezt egyébként fel kellene vetnie. Számtalan olyan példát lehet mondani, ami nyilvánvalóan fokozza Magyarország kitettségét, mégis azt gondoljuk, hogy ha hiszünk abban, amit mondunk és képviselünk, akkor nem önmagában ez az egyetlen járható út.

Azt gondolom, hogy nemzetközi értelemben is meg kell fékezni az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet, és ezzel tudjuk igazán szolgálni a biztonsági érdekeinket. Egyébként az Iszlám Állam cselekedetei bizonyítják, hogy az, aki nem vesz részt semmiben, sincsen biztonságban, mert nem arról szól a történet, és a terror sem arról szól, hogy egy meghatározott logika szerint cselekszik, mert az őrület az őrület minden szempontból, és nincs benne logika. Azt pedig, ami logika lenne benne, nem szabad magunkévá tennünk. Ezért kérem a tisztelt parlamentet, hogy támogassa az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(A jegyzői székben Gúr Nándort
Hiszékeny Dezső váltja fel.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén írásban jelezte felszólalási szándékát Gyöngyösi Márton képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Megadom a szót.

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt egy hónapban az ISIS elleni katonai misszióval kapcsolatban többször ülésezett a Külügyi bizottság, néha a Nemzetbiztonsági bizottsággal közösen. Természetesen több alkalommal tárgyaltuk meg ennek a missziónak a lényegét, és vártunk számos kérdésre válaszokat. Bizonyos kérdésekre megkaptuk a válaszokat, és úgy értékeltük, hogy megfelelőek, a legtöbb kérdésünkre azonban nem született megfelelő válasz.

Abban a pártok természetesen egyetértenek, a Jobbiktól az LMP-n és a Fideszen át az MSZP-ig bezárólag, hogy az ISIS tevékenysége, ami egyenlő a népirtással és az emberiesség elleni bűncselekményekkel, elítélendő, és az Iszlám Állam terjedését természetesen meg kell állítani és el kell ítélni. Azonban számos olyan kérdés merült fel, amire egyik bizottsági ülésen sem kaptunk választ. Például arra, hogy miért kell Magyarországnak ilyen elhamarkodottan és ilyen gyorsan döntenie egy ilyen nemzetközi misszióról, amellyel kapcsolatos kockázatokat egy hónap leforgása alatt a hivatalos szerveknek szemmel láthatóan nem volt lehetőségük tisztázni.

A bizottsági üléseken döntően katonapolitikai szempontok hangzottak el. Megnyugtatóan hallhattuk azt, hogy a magyar katonák képesek a szűken értelmezett feladat ellátására, Erbílben azt a feladatot, amire felkérték őket, képesek ellátni; efelől semmi kétségem nincs. Tudjuk, hogy jók a magyar katonák, a magyar honvédek, és szakmailag el tudják látni azt a feladatot, amire felkérték őket. Azonban ennek a típusú hadviselésnek a főcsapása nem katonai, hanem itt a terrorizmus elleni harcról van szó, egy aszimmetrikus háborúval nézünk szembe, és nem az az elsődleges kérdés, hogy a katonáink meg tudják-e állni a helyüket Erbílben, hanem hogy a magyar hatóságok, a magyar szervek képesek-e garantálni a magyar emberek biztonságát itt, Magyarországon. Nemzetbiztonsági kérdések merülnek fel egy ilyen misszióval kapcsolatos döntés nyomán.

Emlékszünk arra, hogy március 6-án beérkezett az Amerikai Egyesült Államokból az a bizonyos sokat hivatkozott felkérés. Úgy tudjuk ‑ bár én magam nem ültem ott azon a bizottsági ülésen, amit Kósa Lajos képviselőtársam emleget ‑, hogy az amerikai Central Commandnak egy szimpla, egyszerű tisztjétől érkezett egy ilyen típusú felkérés, egy katonai felkérés, amely nyomán Magyarország miniszterelnöke és külügyminisztere már aznap, március 6-án azt nyilatkozta, hogy jött az amerikai felkérés, ilyen értelemben Magyarországnak a kötelességének eleget kell tennie, a nemzetközi elvárásoknak meg kell felelnie.

(18.00)

Semmilyen ilyenfajta kötelezettségünk nincs, semmilyen nemzetközi elvárásnak nem kell megfelelni. Különösen azért nem, mert sem ENSZ-felhatalmazás nincs a misszió mögött, sem NATO-felhatalmazás nincs a misszió mögött, semmiféle NATO-szerződésből fakadó elvárás nincs ezzel a misszióval kapcsolatosan, semmiféle elvárás nem fogalmazódhat meg Magyarországgal szemben. Ugyanis ez nem egy, az ENSZ égisze alatt és nem egy, a NATO égisze alatt történő misszió.

Ilyen értelemben azt sem értjük, miért ilyen mértékű felajánlást kellett tennie a magyar kormánynak. Tehát miért kellett túlteljesíteni vagy túllihegni még olyan országokat is, amelyek Magyarországnál lényegesen nagyobbak, lényegesen többet tudnának áldozni egy ilyen típusú misszióra? Magyarország katonai missziós szerepvállalása még Németországét is meghaladja. Nem értjük, miért kell 20 milliárd forintos költségvetéssel, 150 katona felajánlásával indulnia Magyarországnak egy olyan misszióba, amelyet mások sokkal megfontoltabban és cizelláltabban közelítenek meg.

Nyilván nagyon sokféleképpen lehet az ISIS elleni hadjáratban részt vállalni. Vannak, akik politikai támogatást nyújtanak ellene, vannak, akik katonailag részt vállalnak, de vannak, akik csak humanitárius segítségnyújtásban segédkeznek. Nekünk szent meggyőződésünk, hogy a humanitárius segítségnyújtás lenne az, amit Magyarország erejéhez képest meg tudna tenni úgy, hogy erkölcsileg is eleget tesz mindennemű kötelezettségének.

Nagyon fontos, és talán itt lenne az ideje annak, hogy mielőtt Magyarország újra egy újabb kétes katonai misszióban részt vállal, egy kicsit értékeljük azt, hogy a NATO-tagságunk óta milyen típusú missziókban vettünk részt és azok milyen eredménnyel jártak. Hát, még mindig kint vannak magyar katonák Afganisztánban, a tálibok ellen háborút hirdettünk, az Amerikai Egyesült Államokkal az oldalunkon. Nyilvánvalóan az egy NATO-misszió, de az elmúlt 14 évben semmiféle eredményt nem tud felmutatni ez a misszió. Irakban 2003-ban megdöntötte Szaddám Huszein kormányát az amerikai hadsereg, az amerikai katonák. Ez is egy nemzetközi misszió volt, ehhez is segédkezett sok-sok nyugati állam. Destabilizált a NATO még egy országot ott a régióban, keletkezett egy űr, és hatalmas káoszt hagyott maga után.

Az, hogy az Iszlám Állam hogyan jött létre, megérne egy kis gondolkodást, megnézni azt, hogy az Iszlám Állam miképpen jöhetett létre. Nagyon nem kell messzire menni a kutakodásban, meg kell hallgatni Wesley Clarkot, a NATO nyugalmazott tábornokát, Európába kihelyezett volt NATO-tábornokot, aki azt nyilatkozta a CNN-nek, hogy az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei hozták létre az Iszlám Államot a Hezbollah ellen és a szír Aszad-rezsim ellen még pár évvel ezelőtt, amikor az Amerikai Egyesült Államok érdekeit ez szolgálta leginkább.

Azóta sem tudjuk azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok miképpen viszonyul az Iszlám Államhoz. Nem tudjuk azt, hogy ez a terrorszervezet, ez a kalifátus hogyan jöhetett létre egy év leforgása alatt, hogyan volt képes szinte egy állami gépezetet kialakítani, bevételekre szert tenni, létrehozni egy komoly államot, amelyik ütőképes és komoly kihívást jelent a nemzetközi közösségnek. Honnan kapja az Iszlám Állam a támogatást és az utánpótlást mind emberanyagban, mind pedig pénzügyi támogatásban? Mielőtt egy ilyen kétes eredetű vállalkozásban szerepet vállalnánk, nagyon jó lenne tisztán látni ezekben a kérdésekben, nehogy az forduljon elő, hogy a saját szövetségeseinkkel az oldalunkon a saját szövetségeseinkkel vívunk egy háborút, amiben senki nem tud eligazodni.

Ezért mondja azt a Jobbik Magyarországért Mozgalom, hogy ebben a hadjáratban és misszióban teljes felelőtlenség részt vállalni, amíg ezeket a kérdéseket nem tisztáztuk. Fel kell mérni ezeket, ezekre a kérdésekre választ kell kapni, és utána kell elgondolkodni azon, hogy milyen mértékben és milyen módon vállal szerepet Magyarország az ISIS elleni hadjáratban. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Schiffer András képviselő úr, LMP-képviselőcsoport, aki szintén írásban jelezte felszólalási szándékát.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarországnak nemzetközi jogi kötelezettsége erre a részvételre nincsen. Ez sem ENSZ-határozatból, sem a NATO alapszerződéséből nem levezethető. Ez már önmagában elégséges ok arra, hogy azt mondjuk, hogy a magyar katonákat bizony ne vigyék külföldre.

Viszont szeretnék reagálni arra, ami itt Kósa Lajostól nagyon líraian elhangzott. Tisztelt Képviselőtársam! Én elmondtam azt az általános vitában is, hogy ne vonjuk azt kétségbe, hogy itt, ebben a Házban az Iszlám Állam rémtetteiről egyébként azonosan vélekedünk pártállástól, világnézettől függetlenül, és vélhetően nemcsak a magyar parlamentben, hanem a világ összes parlamentjében. Háromszor is hatalmas kört tett annak érdekében, hogy ódákat mondjon itt az emberi méltóság fontosságáról, és hogy milyen erkölcsi kötelezettségünk van akkor, ha az emberi méltóságot egy másik országban megsértik.

Tökéletesen hiteltelen az ön szájából, kedves Kósa képviselő úr, illetve bármelyik Fidesz-politikus szájából, hiszen tudjuk azt is, hogy Kínában a kínai központi kormány támogatásával miképpen lépnek fel például a Falun Gong szekta követői ellen, és állami asszisztenciával mennek az erőszakos szervkivételek. Na most, Magyarország nemcsak nem tiltakozik, hanem szoros gazdasági együttműködést akar egy ilyen országgal. Innentől kezdve ez az érvelés végtelenül hamis, Kósa képviselő úr. Tegye félre!

Amiről beszélni kéne viszont, hogy mit tudunk, illetve egész pontosan: mit nem tudunk ebben az ügyben. Önök is elismerték a bizottsági üléseken, hogy Magyarország, ebben önnek igaza van, egyébként is meglévő belbiztonsági kockázata a katonai szerepvállalást követően növekedni fog. Hogy ez pontosan mennyibe fog fájni a magyar költségvetésnek, hogy a részvétel pontosan milyen plusz költségvetési kiadásokat fog eredményezni, erről önöknek halovány fogalmuk nincsen, mint ahogy a biztonsági kockázatnövekedés mibenlétéről sem. Márpedig a magyar emberek elsősorban erre kíváncsiak.

Kettő: egyetértünk abban, hogy itt egy szörnyeteggel van dolgunk. Én nem is kívánnék abba belebocsátkozni, amit itt Gyöngyösi Márton elmondott, hogy esetleg érdemes lenne azt is föltárni, hogy ez a szörnyeteg egyébként hogyan kelt életre, de az kétségtelen, hogy ha nemzetközi beavatkozásról van szó, van felelősségünk azért a területért, ahol be kívánunk avatkozni. Végig kell nézni, hogy a terrorizmus elleni háború az elmúlt 15 évben 1 millió 300 ezer civil áldozat életébe került. Végig kell nézni azt, hogy ezek a háborúk sok esetben destabilizáltak területeket, és a hatalmi űrbe bizony be tudnak szüremkedni ilyen szörnyeteg terrorszervezetek.

És nem tudjuk azt, hogy egyébként ez a terrorállam vagy terrorszervezet pontosan milyen pénzügyi, technikai és nem utolsósorban emberi utánpótlást kap folyamatosan. Egy dolgot viszont tudunk, hogy az Európai Uniónak és benne Magyarországnak bizony meglenne a lehetősége arra, hogy hatékonyan fellépjen a különböző utánpótlási útvonalak felderítése és elvágása érdekében. Tettünk erre mi is a magunk szerény eszközeivel javaslatot a magyar parlamentnek, hogy hogyan lehetne fokozni, hatékonyabbá tenni a magyar szolgálatok, rendvédelmi szervek fellépését, hogy például Magyarországot ne használják tranzitútvonalnak azok, akik más európai országokból akarnak megérkezni Észak-Kurdisztánba.

Akkor önöknek ezek a humanitárius tirádák nem voltak fontosak, Kósa képviselő úr. Tényekről beszéljünk! A tények viszont azok, hogy egyelőre nem tudunk biztosat sem a belbiztonsági kockázatok növekedéséről, sem pedig arról, hogy ki ez az ellenfél, milyen potenciális emberi, technikai és pénzügyi utánpótlásbázissal rendelkezik. Viszont egy elmélyültebb európai uniós együttműködéssel ezeket az utánpótlásbázisokat fel lehetne számolni.

Tisztelt Országgyűlés! Egy dologban természetesen igazat kell adnom Kósa Lajosnak, amikor itt az indokokról beszél: a nemzetközi elvárások. Nemzetközi elvárások vannak ‑ és itt van az eb elhantolva. Azzal állunk szemben, hogy önök egy tökéletesen dilettáns külpolitikát folytatnak, ahol úgy gondolják, Orbán Viktor pókerjátszmája úgy néz ki, hogy az orosz közeledés, a keleti nyitás árát itt lehet megfizetni, hogy katonákat küldünk Észak-Irakba. Meg lehet fizetni akkor, amikor behódolunk az amerikai követeléseknek a szabadkereskedelmi tárgyalások dolgában.

(18.10)

Erről van szó. Van nemzetközi elvárás, a nemzetközi elvárással pedig az orbáni logikában ebben az esetben nem tud szembemenni Magyarország, hiszen a pozícióit már régen felszámolta a Moszkvához való dörgölődzéssel, a paksi paktummal és egyéb, Magyarország érdekei ellen irányuló külpolitikai húzásokkal.

Kósa képviselő úr, egyetlenegy dologra lenne szükség: egy valóban nemzeti érdekeket érvényesítő külpolitikára. Erre önök láthatóan alkalmatlanok, ennek az árát pedig ne fizettessék meg magyar katonákkal és a magyar emberek biztonságérzetével! Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Normál időkeretben kért szót Harangozó Tamás képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

Öné a szó.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden, reagálva Kósa képviselőtársam által elmondottakra.

Elnök úr… ‑ elment? Itt van? Elszaladt. Hát…! (Dr. Schiffer András: Elment!) Akkor elnézést. Akkor mondom így általában a Fidesznek, akik még itt vannak. (Hegedűs Lorántné a páholy felé mutatva: Ott van!)

Szóval, az a helyzet, hogy arról, hogy mi a véleményünk arról, hogy ez mennyire politikai kérdés és belpolitikai kérdés és mennyire nem, nem minket kell megkérdezni. Tisztességes kormány, tisztességes politikai erő ‑ ami egyébként a múltban is úgy volt ‑ úgy kezdi egy ilyen ügyben, hogy leül azokkal az ellenzéki pártokkal, és maximálisan tájékoztatja őket erről a kérdésről, akiknek a szavazatára a későbbiekben esetlegesen számít. Ez így volt a múltban is. Nem a Magyar Nemzetben jelenik meg egy hónappal korábban, hogy a kormány mit akar vagy mit nem akar, és ez világosan rámutat arra, hogy itt nem felkérés volt, hanem felajánlkozás, ami egyébként azt erősíti, amit az előbb Schiffer képviselőtársam itt világosan elmondott.

De miután már a vezérszónoklatban ezt a kérdést mi magunk is világosan elmondtuk, Demeter Márta képviselőtársam elég egyenes és kemény mondatokat mondott ezzel kapcsolatban, nem szeretném megismételni. Egyetlenegy kérdésünk attól függetlenül a mai napig is van: ha a haderő létszámához viszonyított százalékot nézzük, mi indokolja, hogy hány katona megy ki, és hány katonája van egy országnak? Mondják már meg nekem, hogy mi indokolja azt, hogy Magyarország a saját haderejéhez képest háromszoros létszámmal vesz ebben a misszióban részt, mint az Egyesült Államok; hogy körülbelül hatszoros létszámmal vesz részt, mint Kanada, hogy tizenkétszeres létszámmal vesz részt ebben a misszióban, mint Franciaország, és tizenötszörös létszámmal vesz részt, mint Németország. Utóbbi kettő egyébként olyan szempontból is érintett az ügyben, hogy saját állampolgáraik a túloldalt harcolnak nem kis számban; százas és ezres nagyságrendben vesznek részt ezeknek az országoknak az állampolgárai az Iszlám Állam oldalán önkéntesként.

Tudomásunk szerint és a kormány tájékoztatása szerint Magyarországot ilyen szempontból ez az ügy nem érinti. Más szempontból igen, és az elkötelezettség szempontjából igen. De ha meg tudja nekem valaki indokolni, hogy egy német vagy egy francia szerepvállaláshoz képest tizenkétszeres erőforrással a saját erőforrásainkhoz képest nekünk miért kell ebben részt venni, arra azért nagyon kíváncsiak lennénk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy az adott napirendi pont keretében kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. (Sallai R. Benedek: Mi kérnénk a KDNP idejét!) Jelentkezőt nem látok.

Megadom a szót… (Szelényi Zsuzsanna felé:) Bocsánat, képviselő asszony! Kétperces felszólalásra nincs lehetőség. Normál időkeretben tudok önnek szót adni. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Képviselő úr, az ülést még egyelőre én vezetem, kérem ezt tudomásul venni. A képviselő asszony nem megfelelő gombot nyomott meg. (Dr. Harangozó Tamás: Mondjon le!) Kérem, jelezze, normál időkeretben tudok önnek szót adni. A rendelkezésre álló időkerete két perc. Parancsoljon!

SZELÉNYI ZSUZSANNA (független): Köszönöm szépen a szót. Két percem van így is, úgy is, mindenképpen.

Az Iszlám Állam elleni magyar részvételről, a beavatkozásban való részvételről már több alkalommal esett szó ebben a Házban, és én, mint korábban is, most is azt gondolom, hogy ez az ügy mindenekelőtt arról szól, hogy Magyarország jelen van-e a világban, Magyarország olyan országnak tekinti-e magát, amelynek dolga az, hogy fellépjen nemzetközi ügyekben erejének megfelelő formában és módon; úgy gondoljuk-e, hogy a népirtás ellen Magyarországnak fel kell lépnie, úgy gondoljuk-e, hogy szolidaritást kell vállalnunk azokkal az országokkal, akiktől azt várjuk más esetekben, hogy mellénk álljanak. Ez esetben az európai országokra gondolok. Nem kötelezettség, hanem elkötelezettség az, ami számomra elvi alapon az ebben a beavatkozásban való részvételt alátámasztja.

Sok-sok megfontolás került napirendre az elmúlt hónapok vagy hetek bizottsági meghallgatásain, és mindannyian tudjuk, hogy ez nem egy kockázatmentes vállalkozás. Sok kérdést intéztem én is a különböző vezetőkhöz, és azt gondolom, hogy a legfontosabb három kérdés számomra az, hogy a Magyar Honvédség technikailag, elméletileg, védelem szempontjából képes-e felkészíteni a katonákat egy ilyen beavatkozásban való részvételre. Azt gondolom, hogy mindannyiunk úgy gondolja, hogy erre a válasz igen, számos jelenlegi misszió tapasztalatai is erre utalnak.

Ha azt próbáljuk megtudni, hogy a különböző kockázatok tekintetében Magyarország képes-e felkészülni, akkor azt lehet erre mondani, hogy meg lehet ezt maximálisan próbálni. Valószínűleg minden kockázatot nem tudunk kizárni. A mai világ, mint a korábbi világok sem, nem kockázatmentes (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és mindenféle veszélyek folyamatosan fennállnak.

Azt gondolom, hogy az én javaslatom, hogy a parlament kontrollszerepe növekedjen, és az, hogy ezt támogatta a kormány (Az elnök ismét csenget.), meggyőző annak érdekében, hogy elvi megfontolások alapján ezt a beavatkozást támogatni lehet. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, az általános vitát lezárom.

Megadom a szót Hende Csaba miniszter úrnak, aki mint előterjesztő válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, miniszter úr.

HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálatosan súlyos és félrevezető állítások hangzottak el a vitában, amelyeket elöljáróban kénytelen vagyok kiigazítani, csak azért, hogy a magyar közvélemény ezeket a valótlan állításokat a helyükre tudja tenni.

Elhangzott itt Gyöngyösi Márton és Schiffer András részéről egyaránt, egyikük úgy fogalmazott, hogy nincs ENSZ-felhatalmazás a misszió mögött, ez volt Gyöngyösi Márton, Schiffer András meg azt mondta, hogy ENSZ-határozatból nem levezethető a misszió.

Ez súlyos tévedés, tisztelt Schiffer képviselő úr. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa két alkalommal határozott ebben a kérdésben (Dr. Schiffer András: A katonai szerepvállalás…), 2014. augusztus 15-én a 2170. számú határozatában, majd szeptember 24-én a 2178. számú határozatban. Utóbbi határozat 18. pontjában kifejezetten felhívja a tagállamokat arra, hogy működjenek együtt, és támogassák a szélsőséges erőszak elleni törekvéseket, amelyek a terrorizmus leküzdéséhez vezethetnek, beleértve a kapacitásépítést, a tervek koordinációját és az erre való törekvést, valamint a tapasztalatok, tanulságok megosztását.

Egyértelműen a kapacitásépítés az egyik fő célja annak a több mint hatvan ország által végrehajtott missziónak, amelynek a nemzetközi jogi megalapozottságát ezeken az ENSZ-határozatokon túlmenően az Iraki Köztársaság ENSZ-hez intézett levele is alátámasztja. Ennek alapján valamennyi részt vevő állam szerint, utalok itt példaszerűen az Egyesült Királyság, illetve Hollandia Kormányára, akik külön nyilatkozatokban szögezték azt le, hogy igenis elegendő a nemzetközi jogalap erre a beavatkozásra és erre a tevékenységre. Tehát azt mondani, hogy a nemzetközi jogból nem vezethető le ennek a missziónak a megindítása, illetve az ahhoz való csatlakozás, súlyos szakmai és tárgyi tévedés, amelyre fel kellett hívjam a figyelmet.

(18.20)

Ennek a koalíciónak a vezetését az Egyesült Államok vállalta. Az Egyesült Államok elnöke, aki a kormány feje, a floridai Tampában székelő középső parancsnokságot, rövidített nevén a CENTCOM-ot hatalmazta fel, hogy a katonai tervezési munkálatokat végezze el. Valószínűleg nem tudják a CENTCOM-tól érkezett írásos felkérésre hivatkozók és azt lekicsinylők, hogy egyébként az Egyesült Államok elnökének teljes körű felhatalmazásával jár el ez a katonai parancsnokság, amelyen egyébként hosszú évek óta állandóan magyar tiszt is szolgálatot teljesít. Tehát ebben az értelemben folyamatos az egyeztetés mind szóban, mind írásban, különös tekintettel a közös katonai akciókra.

És úgy van az, ahogy elmondta Kósa Lajos képviselőtársunk, nem ötletparádé egy ilyen missziósrészvétel, nem arról szól, hogy kinek milyen elgondolása vagy javaslata lenne, hanem egy katonai műveletmegtervezése egy nagyon precíz művelet (Dr. Harangozó Tamás: Itt döntenek a magyar parlamentben! ‑ Apáti István: Ki vállalja a felelősséget?), amelynek a részleteiből vezethető le a felmerülő igény, az erőgenerálás folyamatában szólítják meg a tervezők az egyes nemzeteket, és kérik fel arra, hogy bizonyos részfeladatokat vállaljanak el.

Itt térnék rá Harangozó Tamásnak arra a felvetésére, hogy vajon miért pont ennyi katonát kívánunk a térségbe küldeni. Azért, tisztelt képviselőtársam, mert a feladat, amelyet el fogunk látni, egyszerűen ennyi embert igényel. Ezt kevesebb emberrel nem lehet ellátni. (Dr. Bárándy Gergely: Másikat kell vállalni!) Nem az a kérdés, hogy Magyarország lélekszámát vagy a haderő létszámát tekintve ez hogy aránylik más nemzetek hozzájárulásához. Ez egy teljesen irreleváns kérdésfelvetés. A magyar katonák biztonsága egyfelől, a feladat elvégezhetősége másfelől a Honvéd Vezérkar ‑ amely együttműködik az Egyesült Államok központi parancsnokságával - szak­­emberei és számításai szerint ennyi embert, ekkora erőt és ilyen eszközök telepítését igényli, ez ilyen egyszerű. (Dr. Bárándy Gergely: Akkor más feladatot kell vállalni!)

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy miért is megyünk ebbe a térségbe, nagyon egyszerű a válasz. Ebben a térségben tombol egy korábban soha nem látott vérengzésre, kegyetlenségre, embertelenségre szerveződött, államszerű terrorszervezet, magát is államnak, kalifátusnak hívja, amely végveszélybe sodorta a térség népeit. Ezek az emberek, a kurdok, a keresztények, a jazidiak harcolni akarnak nem másért, a saját életükért, a lányaik becsületéért, a fiaik életéért, és azt kérik tőlünk, azt kérik a nemzetközi közösségtől az ENSZ-en keresztül, hogy adjunk segítséget, adjunk felkészítést, kiképzést, támogatást ehhez a küzdelemhez. Erkölcsi kötelességünk, hogy ezt megtegyük, és Magyarország Kormánya azért terjesztette be ezt a határozati javaslatot, mert meggyőződésünk, hogy mind nemzetközi kötelezettségeinknek, mind pedig nemzeti érdekeinknek ez a szerepvállalás megfelel.

Ezért kérem, hogy a tisztelt Ház szíveskedjék megszavazni és elfogadni az általam támogatott módosító javaslatokkal ezt a határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   189-200   201-218   219-242      Ülésnap adatai