Felszólalás adatai

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Asszony! Köszönöm szépen Nyitray András és Karsai Péter képviselőtársaimnak, hogy emlékeztették az Országgyűlést arra is, hogy valóban, az idáig vezető út azért nem volt egyszerű és nem volt sima. És akkor, ha már a vízről beszélt Karsai Péter, akkor a lassú víz jogán hadd fejezzem ki azon örömömet, hogy végül is sikerült egyfajta bátortalan lépésre rábírni a kormányt.

Azért ne feledkezzünk meg arról, hogy az előző honvédelmi miniszternek, Juhász Ferencnek 2003-ban gyakorlatilag az első intézkedése volt az, hogy annullálta az erre vonatkozó javaslatunkat, amely akkor még nemzetőrség címen, azonban valamifajta hasonló feladatra, a tartalékosképzésben és a katasztrófaelhárításban való szerepvállalásra hívta fel a figyelmet, és ezt a célt próbáltuk meg keresztülvinni. Tehát ez egy óriási eredmény, azt kell mondjam, hogy a kormány, azóta persze nyilván többször átalakult, de egyfajta más szemléletmódot próbál meg tükröztetni a jelenlegi honvédelmi vezetés. Tehát nyitottabbnak tűnik, úgy látom. Nyilván az idő, a határidők vonatkozásában vannak véleménykülönbségek, de azért mégiscsak egy apró, bátortalan lépés, ami azért üdvözlendő.

És ha már az előzményről beszéltünk, akkor csak annyit még hadd tegyek ehhez hozzá, hogy valóban, a 80/2008-as országgyűlési határozat, amelyet jómagam nyújtottam be, végül is úgy szólt, hogy 2008. október 31-éig a kormány nyújtson be egy javaslatot egyfajta hatásvizsgálatról. Hát egy picit megkéstünk, de ettől függetlenül örülök annak, hogy tárgyaljuk, és ilyen késő esti órákban is, azért végül is nyilván annak köszönhető, hogy még több törvényjavaslat is várat magára, de azért mégiscsak az Országgyűlés foglalkozik ezzel a fontos kérdéskörrel.

Azt mondta államtitkár asszony, hogy az érdekeltség hiánya miatt nem működött, nem működik a tartalékos rendszer, holott a 2004. évi CV. honvédelmi törvény erről rendelkezik, márpedig ennek a lehetőségét legalábbis megadja vagy írásba foglalja. Azt mondanám, hogy ez a megállapítás részben igaz. Abban igaz, hogy nem működik a tartalékos rendszer, azonban ennek nyilván okai vannak. Elsősorban az egyik legfontosabb oka a 2004. évi CV. honvédelmi törvény hiányossága, tehát maga a törvény rossz úgy, ahogy van, ezt mindannyian jól tudjuk. Ezért nem működik elsősorban a tartalékos rendszer.

A másik ok pedig az a hamis biztonságérzet-keltés, amellyel szembesülhettünk az elmúlt időszakban. Kitört a világbéke, bár tudjuk, hogy sokszor hallottuk ezt, és sok szépségversenyen elmondták a versenyzők, hogy világbéke, világbéke, küzdünk ezért, küzdünk ezért, de hát azért nem tört ki a világbéke. És az a hamis biztonságérzet, amit generáltak itt jó néhányan, azért nyilván megmutatkozik abban is, hogy kevésbé motiváltak a magyar állampolgárok tartalékos katonai szolgálat vállalására, meg egyáltalán, a biztonságról alkotott véleményük és gondolkodásmódjuk is megváltozott. Sokan azt mondják, hogy azért vagyunk NATO-tagok, hogy a NATO megvédjen minket - mondják helytelenül, hiszen nekünk is van ebben felelősségünk -, és számos probléma érzékelhető ezen a területen.

Egy harmadik okot is hadd mondjak, elsősorban a honvédelmi tudat legyengítése az, ami oda vezetett, hogy egyre kevesebben vállalkoznak erre, gyakorlatilag nulla a tartalékos katonák létszáma ma Magyarországon. Ezen nyilván változtatni kell. Tehát üdvözlöm azt a szándékot, hogy gyakorlatilag mindenki átérezte most már ezt. Nem tudjuk az SZDSZ álláspontját, bízom benne, hogy ők is eljutnak a gondolkodásnak arra a szintjére, amikor felmerül bennük ennek a hiánynak az érzékelése és ennek a hiánynak a pótlása.

Olyan helyzetben vagyunk jelen pillanatban Magyarországon, hogy az igen kis létszámú - talán soha ilyen kis létszámú Magyar Honvédség nem volt, 24 950 főre emeltük most néhány héttel ezelőtt a Magyar Honvédség létszámát, pont azért, hogy a pápai repülőteret be tudjuk üzemelni, és három C-17-es repülőgépet tudjunk itt fogadni és működtetni, ez azt mutatja, hogy nagyon-nagyon csekély és nagyon-nagyon kis létszámú - Magyar Honvédség tehát az alapfeladatát is alig-alig tudja a létszámbeli gondoktól vezérelve, meg hát a költségvetési hiányosságoktól vezérelve ellátni.

(20.00)

Tehát egy 24 950 fős békelétszámú Magyar Honvédség, amely nem rendelkezik tartalékkal, tehát a mozgósítási létszáma is ugyanannyi, ez valóban önmagában arra sarkallhatná a politikai döntéshozókat, hogy gondolkozzanak azon, hogyan lehet ezen a katasztrofális helyzeten változtatni. Nincsen hadsereg tartalék nélkül, Nyitray András képviselőtársam is erre a problémára hívta fel a figyelmet, és valóban, nem lehet úgy hadsereget szervezni, hogy tartalékok nem állnak rendelkezésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha belegondolnak abba, hogy ha ma egy tizennyolcadik életévét betöltött fiatalember jelentkezne, és kopogtatna a Magyar Honvédség ajtaján, azzal a szándékkal, hogy ő ugyan nem akar hivatásos katona lenni, szerződéses katona sem akar lenni, csak a biztonságos élethez fűződő alapvető jogait szeretné olyan módon érvényesíteni, hogy egy alapkatonai képzésen szeretne átesni, akkor hiába kopogtatna, mert nem tehetné meg, erre nincsen lehetősége.

A sorkatonai szolgálat, illetve az általános hadkötelezettség - ez egy tágabb körű fogalom - akkor állhat vissza Magyarországon, illetve automatikusan visszaáll, mondja ki a honvédelmi törvény, rendkívüli állapot kihirdetése esetén; a rendkívüli állapot maga a háború, tehát a hadiállapot, ekkor állna vissza automatikusan a sorkatonai szolgálat. Nyilván tudjuk, hogy ennek akkor már olyan sok értelme nem lenne, hiszen ki is kell képezni a potenciális hadköteleseket, sőt el kell végezni az összeírást, el kell végezni az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot, és sok minden más teendő van, amihez idő kell.

A másik eset a megelőző védelmi helyzet. Itt egy 60 napos időhatár van, ami rendelkezésre áll arra, hogy az Országgyűlés kétszer kétharmados döntéssel visszaállítsa a sorkatonai szolgálatot, de nyilván ez nem működőképes rendszer. Tehát egyszer egy nyugodtabb békeidőszakban el kell gondolkodni azon, hogy a 2004. évi CV. honvédelmi törvényt át kell gyúrni, át kell alakítani, egyrészt a kor követelményeinek megfelelővé kell tenni, másrészt a haza védelmének is eleget kell tennie, mert ez a rendszer így nem működik.

A javaslatban szerepel az, hogy legfeljebb 4 ezer fő lehet a tartalékos létszám. Én ezt a minisztériumban is kifogásoltam, amikor az ötpárti egyeztetés során összejöttünk. Eleve nem tartom szerencsésnek ezt a gyakorlatot a Magyar Honvédség létszámánál sem, hiszen az Országgyűlés dönt a Magyar Honvédség létszámáról és belső állományarányairól, és itt is rendszeresen a "legfeljebb" kifejezést alkalmazza. A minimum az, hogy egy tól-ig határt vezessünk be, tehát valamilyenfajta szabályozást ilyen módon alkossunk meg. Tehát én nem tartom szerencsésnek a felső határ meghúzását, több oka van ennek. Ez egy deklaratív szabályozás, amit már alkalmaztak jó néhányszor velünk szemben, és ezt nem tartom helyes megoldásnak.

A külföldi feladatvállalás az, amire itt képviselőtársaim is felhívták a figyelmet. Az ötpárti tanácskozás során ott is elmondtam, hogy ebben van véleménykülönbség közöttünk. Én elsősorban a honi terület védelmét, a haza védelmét szeretném erősíteni, nem pedig a külföldi missziós szerepvállalásokat a ma még nem is létező tartalékos rendszerünkkel még tovább erősíteni. Magyarország ma is rendkívül komoly és nagy létszámú szerepet vállal, nem kevés költséggel, hiszen a jövő évi költségvetési tervezetben is 33,3 milliárd forint szerepel a nemzetközi szerepvállalásokra, ezer fővel rendszeresen külföldön tartózkodnak a Magyar Honvédség erői, tehát azt hiszem, erőnkhöz mérten ott vagyunk, sőt a legjobbak között vagyunk az arányainkat nézve, a Magyar Honvédség létszámát nézve.

De nemcsak ez a kifogásom a külföldi szerepvállalással kapcsolatosan, hanem vannak gyakorlati problémáim is a megvalósíthatóság vonatkozásában. Az első lépés talán a kiképzettségük. Egy veszélyes övezetben külföldi feladatok ellátására, mondjuk, egy afganisztáni feladatellátásra, bármilyen legyen is az, akár tűzszerész, akár a kabuli repülőtérőrzés, oda felkészített és kiképzett katonákra van szükség. Nem hiszem, hogy egy önkéntes tartalékosnak - a szűkös időt is figyelembe véve, hiszen munkavállalóról van szó - lehetősége adódna arra, hogy egyfajta hatékony kiképzésben részesítsük, és ilyen külföldi békemissziós feladatban is egyforma eséllyel részt tudna venni, mint mondjuk, egy amerikai nemzeti gárdista, vagy mondjuk, egy professzionális katona.

A másik pedig szintén gyakorlati észrevétel, mégpedig az, hogy - bár látjuk, hogy a foglalkoztatottság eléggé rossz mutatókkal rendelkezik, és várhatóan ez az elkövetkezendő egy-két évben nem fog javulni - a munkahely értéke rendkívül fontos. Én megnézném azt a munkaadót - örömmel venném, ha lenne ilyen -, aki vállalná azt, hogy a munkavállalójának itthon fizeti a fizetését, aki egyébként pedig elmegy hat hónapra, mondjuk, Afganisztánba vagy Irakba szolgálatot teljesíteni. Tehát én nehezen kivitelezhetőnek érzem ezt a megfogalmazás alapján célul kitűzött feladatot.

Azt mindenképpen látjuk és tudjuk, hogy a rendszer maga, ha ez kialakul - egyetértek a határozati szövegrészben megfogalmazott fokozatosság elvével, hiszen nem lehet egyik napról a másikra ezt létrehozni -, a nemzetközi példákat végignézve nagyon hasznos megállapításokra juthatunk, hiszen egyrészt olcsóbb a rendszer, általában egynyolcada, egytizede egy hivatásos vagy egy szerződéses katonának a tartalékos katona. Másrészt elsősorban a brit példát ajánlom a kormány figyelmébe, hiszen ott egy jelentős hagyománnyal rendelkező tartalékos területvédelmi erő működik, amely mind a munkáltatói érdekeltségi rendszer oldaláról, mind a munkavállalói oldalról nagyon komoly szakmai anyagokat tud segítségül nyújtani, ha ténylegesen létre akarjuk hozni az önkéntes tartalékos rendszert.

Összességében az előterjesztés határozati szövegrészével többé-kevésbé egyet tudok érteni. A többletforrások nélküli, tehát a szó szerinti szövegben úgy szerepel, hogy a többletforrások bevonását nem igénylő intézkedéseket tegye meg és hozza meg. Nyilván azért többletforrásokra, ha nem is túl sokra, azért bizonyára szükség lesz, ezt tehát nem a legszerencsésebb megfogalmazásnak tartom, de végül is elfogadható, ha ez másként nem megy.

A másik pedig: 2009. december 31-éig kell megtenni ezeket az intézkedéseket és javaslatokat. Azt hiszem, jó lett volna, ha az anyagban legalább az szerepel, hogy bizonyosfajta beszámolási vagy tájékoztatási kötelezettségei is vannak a kormánynak a parlament felé. Azt hiszem, ez el is hangzott az ötpárti tanácskozás során. Bízzunk benne, hogy ez meg fog valósulni.

Az indokolási résszel kevésbé értek egyet, ezt ott elmondtam, az indokolási résznek is elsősorban a külföldi szerepvállalás erős megfogalmazásával kapcsolatos részével. Persze azt mondom, ne zárjuk ki ennek a lehetőségét, de ne ez legyen a fő elv, ne ez legyen a prioritás, hogy azért akarunk létrehozni önkéntes tartalékos rendszert, hogy a külföldi szerepvállalásunkat növeljük. Ha növeljük, és ennek megvan az anyagi fedezete, és megvan a társadalmi támogatottsága, akkor ezt olyan módon lehet növelni, hogy a profi katonákat, illetve a szerződéseseket küldjük külföldre, és akkor azokat a feladatokat, amelyeket egyébként itthon látnának el, vegyék át a tartalékosok. Tehát ilyen szinten könnyebben kivitelezhető a tartalékos rendszeren belüli munka.

A honvédelem nemzeti ügy, sokan mondták. Képviselőtársaim, azt hiszem, mindannyian tudjuk, nem attól nemzeti ügy a honvédelem, hogy itt néhány parlamenti párt egyetért-e a honvédelem ügyében vagy pedig sem, hanem attól nemzeti ügy, hogy a magyar állampolgárok mindegyike részt vállalhat ebben a felemelő feladatban. Azt hiszem, ez nagyon nagy hiányosság, nagyon nagy probléma, hogy most nem vehet részt ebben az állampolgárok széles köre. Ennek a feltételrendszerét egyébként, hogy részt vehessenek, az államnak, a kormánynak, a mindenkori kormánynak kell megteremtenie.

Azt hiszem, ez az első lépés, hogy ez megteremtődhessen, ezért támogatni fogjuk a javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)