Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RIG LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! „A szeretet soha el nem múlik.” ‑ az érsek úr a jelmondatának az első korinthusi levél passzusát választotta. A szeretet soha el nem múlik, mint elmondta, azért, mert a szeretet végső, és magyarázata mindennek. Úgy gondoltam, hogy mivel most volt érsek úrnak az 50 éves miséje, az aranymiséje, ezért az Országgyűlés és a Parlament falai között is meg kell emlékezni az ő eddigi munkásságáról és életútjáról. Július 19-én került sor Márfi Gyula veszprémi érsek aranymiséjére a veszprémi Szent Mihály Bazilikában, ennek apropóján, tiszteletem jeléül szeretném itt a Ház falai között is az életútját említeni.

Márfi Gyula 1943. december 17-én született egy kis Zala megyei faluban, Pördeföldén. Egészen fiatalon elkezdte érdekelni a papi hivatás, ebben valószínűleg nagy szerepet játszott, hogy a bátyja is ezt a pályát választotta. Tizenhárom évesen kezdett el ministrálni Pákán. A vasárnapok a család számára a szentmiséről szóltak. A legközelebbi templom is egyórás gyalogútra volt az otthonuktól, ezt az utat tette meg a család minden vasárnap. Márfi Gyula, elmondása alapján, nagyon szeretett misére járni, a prédikációt nagy figyelemmel hallgatta. Bár a politikai berendezkedés nem kedvezett az igazi hívőknek, ő akkor is nagyon ragaszkodott hitéhez, és felmerülő kételyeire, kérdéseire önszorgalomból igyekezett válaszokat találni.

A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járt, ahol az ottani bencés atyák is nagy hatással voltak rá. 1962-ben érettségizett, ezután tanulmányait a budapesti Központi Papnevelő Intézetben folytatta. 1967. június 18-án, Szombathelyen szentelték pappá, erre mindig is büszke volt. Ahol misézett, mindig elmondta, hogy büszke arra, hogy a Szombathelyen eltöltött 17 éve olyan, mint Márton püspök évei, hiszen Szent Márton püspök is Szombathelyen töltötte a katonaéveit. Ezt minden egyes alkalommal elmondta érsek úr, minden egyes találkozáskor, erre büszke volt.

Pákán 1967-1968 között, ezután Nyőgérben 4 éven át, majd Kőszegen 1973-tól 1976-ig volt káplán. Közben 1968-tól 1969-ig tanulmányi szabadságon volt Budapesten, amelynek során megszerezte a teológiai doktorátust. 1976-78 között Párizsban tanult ösztöndíjasként. 1978-tól püspöki szertartó, majd püspöki titkár, később irodaigazgató lett. II. János Pál pápa 1995. november 11-én amanziai címzetes püspökké és egri segédpüspökké nevezte ki. 1995. december 2-án, Egerben szentelték püspökké. 1997. augusztus 14-én veszprémi érsekké nevezte ki a pápa, érseki beiktatására 1997. szeptember 5-én került sor.

A papi teendők közül szívéhez legközelebb a szűk értelemben vett lelkipásztori munka áll, de ugyancsak közel érzi magához a főpapi teendőket, mint például a bérmálást vagy az ünnepi szentmisék bemutatását. Igyekszik megszólítani az embereket. Egyik nagy erénye, hogy világosan és érhetően át tudja adni a keresztény tanításokat hallgatóságának. A papi hivatás iránt érdeklődők útját egyengeti, számukra iránymutatást is ad. Az érsek a keresztény értékek mellett a nemzeti értékeket is szem előtt tartja, így többször állást foglal közéleti kérdésekben is, mint például a migráció kapcsán, amely szerinte az elvallástalanodott Európát veszélyezteti. Fontosnak tartja mihamarabb visszatérni a gyökerekhez, és arra buzdít mindenkit, hogy vegye újra komolyan keresztény hitét.

Márfi Gyula érsek 50 éves papi jubileuma alkalmából hálaadó szentmisét mutatott be a Szent Mihály Bazilikában június 19-én este. Több százan érkeztek az aranymisére, helyhiány miatt sokan a Szentháromság téren felállított kivetítőn követhették figyelemmel az eseményeket. A szép szertartással méltóképpen ünnepelték meg Márfi Gyula 50 éve tartó odaadó szolgálatát és munkásságát.

Én az érsek úrnak innen, a Parlament falai közül kívánok a papi tevékenységéhez, hivatásához és hitvallásához egészségben és jó erőben eltöltött papi éveket, és munkásságához jó egészséget kívánok. (Taps a Jobbik soraiban.)