Felszólalás adatai

LAKOS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Kicsit oldva a hangulatot... Sokan idézték önök közül már a miniszterelnök úrnak azt a mondását, amely elhangzott. Akkor, amikor én készültem itt a parlamenti szűzbeszédem elmondására, az itteni szüzességem elvesztésére: akkor mondták a frakciótársaim, hogy nem kell félni, nem fog ez fájni.

De komolyra fordítva a szót, az előttünk levő törvényjavaslatok bírálata egy nagyon könnyű és hálásnak tűnő feladat - az is: bírálni könnyű, kritizálni könnyű -, valójában szinte minden pontjukban kritizálhatók is. Ez azonban az ellenzék feladata. Nekünk koalíciós partnerként sokkal nehezebb feladat jutott: meg kell hoznunk a szükséges döntéseket, végre kell hajtanunk azokat, és viselnünk kell a politikai következményeit. Koalíciós partnerként azt mondom, hogy nem félünk ettől, vállaljuk az előttünk álló kétszer két évet, de azt gondolom, hogy fájni fog. Nekem is fáj, és fájni fog sokaknak.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy 2007-2008-ban minden eszközzel helyre kell állítanunk az államháztartás egyensúlyát, teljesítenünk kell az európai uniós konvergenciakövetelményeket is. Ezeknek a céloknak a megvalósítása, az új egyensúly megteremtése érdekében szükségszerűek ezek az intézkedések.

Az előttünk levő törvényjavaslatok legnagyobb része világos szándékokra vall, és bármit is mond az ellenzék, tisztelt képviselőtársaim, sok meglepetés nincs is benne. Ha az emberek elhitték volna a Fidesz gátlástalan kampányígéreteit (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Beszélj hangosabban!), és nem lettek volna azzal tisztában, hogy a választások után gyors korrekciókra lesz szükség, akkor ma nem a balliberális koalíció adná a kormányt. (Babák Mihály és Bernáth Ildikó közbeszólására:) Én hihetetlen türelemmel hallgattam végig az összes képviselőtársam felszólalását. Nagy türelem kellett hozzá, megmondom őszintén, és nem is vagyok hozzászokva az ilyen stílushoz, de nyilván ezt is el fogom viselni.

Soha nem tagadtuk, hogy a hosszú távú reformok megvalósíthatósága érdekében konszolidálandó az államháztartás. A mértékek és százalékok vonatkozásában, elismerem, azonban nagyobb őszinteségre lett volna szükség. Amikor a ma benyújtott törvényjavaslatokról vitázunk, akkor számomra az lett volna a kézenfekvőbb, ha a különböző programok vitáját folytathattuk volna le. De ahhoz olyan ellenzék kellett volna, amely reális és végrehajtható alternatívát kínál, nem csak hangos kritikát.

A politikai, hatalmi rivalizálásban egymást követő kormányok, lássuk be, túlvállalták magukat, ezért egyszerűen nincs is más megoldás, mint az, hogy a teljesíthetetlen ígéretek helyett a józan konszolidáció terepén kell versenyeznünk. A 2006-2008 közötti fiskális korrekció egy tudatosan felépített, többütemű program, amely szakmai alapokon nyugszik, és amelyet nem korlátoznak rossz értelemben vett politikai megszorítások, és vállalja is ez a program a politikai kockázatot. Megítélésem szerint az előttünk fekvő javaslatok alkalmasak az egyensúly két éven belüli helyreállítására, a belföldi és nemzetközi pénzügyi világ befektetői és vállalkozói köre bizalmának visszanyerésére.

A kiadások között a rászorultsági elv bevezetése, a privatizáció folytatása, évente a GDP 0,5-0,8 százalékának megfelelő privatizációs bevétel befizetése az államadósság csökkentésére, a költségvetési és a jegybanki politika összehangolása és elengedhetetlenül a nagy elosztó rendszerek átalakítása mind az egyensúlyteremtés fontos eszközrendszerének részei.

A most bejelentett intézkedések a koalíciós pártok közötti kompromisszumok eredményeként születtek meg. Eközben az SZDSZ továbbra is kísérletet tett az adókedvezményeket eltörlő egykulcsos adórendszer bevezetésére, bízva abban, hogy e lépés szürkegazdaságot visszaszorító hatása pótolná a hiányzó költségvetési bevételeket. Az SZDSZ továbbra sem mondott le arról, hogy választási ígéretének megfelelően 2009-től bevezetésre kerüljön az emberek zsebében több pénzt hagyó, átláthatóbb, egyszerűbb egykulcsos adórendszer, ami egyúttal lehetővé teszi Magyarország számára, hogy jó eséllyel vegyen részt a környező országokkal folytatott adóversenyben.

Hangsúlyozom, elengedhetetlennek tartjuk a következetes strukturális reformok véghezvitelét az egészségbiztosítás rendszerében, a közigazgatási és az önkormányzati rendszerben, az oktatásban, a tömegközlekedés-finanszírozásban, az uniós fejlesztési források fogadásának feltételrendszerében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen tudjuk, hogy a stabilizációs intézkedések hazai elfogadtatása, nemzetközi hitelességünk, szavahihetőségünk helyreállítása igen nehéz feladat. Sokkal nehezebb feladat, mint 14. havi nyugdíjat, azonnali 10 százalékos járulékcsökkentést, gázárbefagyasztást mindenféle háttér nélkül ígérni. A hitelességhez az is hozzátartozik, hogy nem lehet ismét a "húzd meg, ereszd meg" politikához visszatérni, az első két év szigorú gazdasági eredményeinek a ciklus második felében kézzelfoghatóvá kell válniuk. Tisztában vagyunk vele, hogy a szakmai és társadalmi közvélemény szinte minden szegmensében indulatosan vitatják ezt az intézkedéscsomagot, és bár sok a jogos kritika, a változások és megszorítások szükségességét igazából mindenki elismeri. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a Fidesz-KDNP elutasító magatartása automatikus, hiteltelen és eszmei zűrzavarról is tanúskodik.

(16.20)

Ötleteik, követeléseik a még nagyobb egyensúlytalanság irányába mutatnak, miközben a kormánypártokon az államháztartás hiányának gyors és praktikus csökkentését kérik számon. Például a költségvetési bizottságban a kamattámogatás utáni járadékfizetés intézményét alapjaiban támadták meg, míg a gazdasági bizottságban ennek mértékét is kevesellték. Véleményüket, tisztelt ellenzéki képviselők, amikor kézenfekvő, akkor a nemzetközi hitelminősítők sajátosan értelmezett álláspontjával támasztják alá, vagy ha számukra épp az kedvező, akkor pont a nemzetközi pénzpiacok véleményét hagyják figyelmen kívül.

Nyilvánvaló, hogy az előttünk lévő stabilizációs csomag nem tökéletes. Nekünk sem, az SZDSZ-nek sem tetszik maradéktalanul minden javaslata, vagy éppen hiányolunk belőle több mindent, ami kimaradt. Tisztában vagyunk vele azonban, hogy a kompromisszumok mentén történő optimalizálásra van csupán lehetőség, abszolutizálásra nincs. Elképzelhetőnek tartjuk egyes elemek módosítását, az egész csomag elvetését viszont elfogadhatatlannak.

Szükségesnek tartjuk a lehető leggyorsabban megalkotni a rászorultsági elven történő támogatás kritériumrendszerét; ez része annak is, hogy kevésbé féljünk. Miközben helyes és méltányos a családtámogatási rendszer és a nyugdíjkorrekció megvédése, aközben elég homályosnak látszanak még számunkra is az ingatlanadóval kapcsolatos kitételek. A konkrétumok pedig véleményünk szerint mindig sokkal fontosabbak, mint a bizonytalanság. A hosszú távú hitelesség alapvető feltétele, hogy elhitessük: megtörténhetnek a beígért reformok. Ugyanakkor érdemes megfontolnunk további finomítását a kamattámogatás utáni banki járadékfizetés rendszerének, hogy az ne a bankok ügyfeleit sújtsa, és okulnunk kell az FHB példájából is. Az önkéntes és magánpénztárak működését korlátok közé szorítva, az őket egyidejűleg három ponton is hátrányosan érintő szigorítás is kétségeket okoz. Ez egyrészt az öngondoskodás elvének és intézményének megy ellene, másrészt furcsa ellentmondást jelent most, amikor épp a több-biztosítós modellt szeretnénk az egészségügyben megvalósítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az adózási fegyelem betartása és betartatása, a vagyonfehérítés, azt hiszem, mindannyiunk számára követendő cél, de ügyelnünk kell arra, hogy az intézkedések ne a tisztességesen működő vállalkozásokat sújtsák. A vállalkozásokra kivetett szolidaritási adó helyett hosszabb távon véleményünk szerint célszerűbb lenne egy hasonló 100 milliárdos nagyságrendű kiadáscsökkentő tétel megtalálása, beiktatása, mert minden intézkedés közül talán ez a tétel megy leglátványosabban ellene minden eddigi adócsökkentési törekvésünknek. Ragaszkodni fogunk hozzá koalíciós partnerként, hogy a második két évben, amikor a stabilizáció céljai megvalósultak, a reformok célja az legyen, hogy a versenyképesség és beruházási vonzerő érdekében a 20 százalékos áfa, az egykulcsos adó, a 20 százalékos szja, valamint a kitörési pontokra koncentráló fejlesztési politika megvalósítható, megvalósítandó legyen.

A Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési frakciója vállalja a beterjesztett törvényjavaslatok elfogadását, és azt követően a végrehajtásban is a felelősséget, mert most ez az ország érdeke. De abban a naiv reményben, hogy ezt az érdeket rajtunk kívül az ellenzék is felismeri, végezetül engedjék meg, hogy egy idézettel zárjam hozzászólásomat. Már az 1867-es kiegyezést követő második miniszterelnök, Lónyay Menyhért úgy fogalmazott: "Legyen szabad reménylenem, képviselőtársaim, hogy azon hazafiak is, kik velünk szemközt foglalnak helyet, a haza javát egyaránt szívükben hordva a reformkérdések megoldásánál velünk egyesülten fognak közreműködni."

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)