Felszólalás adatai

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mély tisztelettel és mélyen egyetértek miniszterelnök úrral - már Boross miniszterelnök úrral - abban, hogy valóban nem szabad abból presztízskérdést csinálni, hogy hány minisztériuma van egy kormánynak, és hány minisztere van egy kormánynak. Nem is csinálnánk ebből presztízskérdést, ha önök nem csináltak volna belőle presztízskérdést 2006 tavaszán; ha nem az lett volna három hónapon keresztül minden médiumban az önök legfőbb üzenete - tegyük hozzá, a cselekvés helyett -, hogy a kormány magán kezdi a takarékoskodást, soha ilyen kevés minisztériuma és soha ilyen kevés minisztere még nem volt a kormánynak.

És ahogy az itt sajnos nyilván halaszthatatlan közfeladatai miatt jelen nem lévő miniszterelnök úr, ami azért az előterjesztés minőségéről is eléggé sok mindent elmond, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter nyakába varrja az előterjesztés magyarázatát... - tehát ahogyan ő ezt mindig elmondta, azért minden idők legtökéletesebb koalíciós kormánya a 2006 tavaszán hivatalban lévő koalíciós kormány, mert nagyon kevés minisztériumot működtet, nagyon kevés államtitkárral és nagyon kevés miniszterrel.

Aztán ezt követte a reformkormányzásnak nevezett ámokfutás, aminek eredményeként - ahogyan miniszterelnök úr is említette - 2006 nyarán egyszerűen szétkaszabolták a központi közigazgatást. Szétkaszabolták, ma nem lehet biztonsággal azt mondani, hogy főosztály-vezetői szint fölött életpálya-karriert követő köztisztviselők ülnének, ugyanis önök teleültették a szakállamtitkári pozíciókat pártkatonákkal (Gőgös Zoltán: És nálatok mi volt?), az SZDSZ is, az MSZP is. (Gőgös Zoltán: Meg a Fidesz is!)

(17.10)

Hol egy platformvezető, hol egy, egyébként a városában SZDSZ-es röplapokkal kampányoló szakállamtitkár, így vagy úgy, önök ráfogták, hogy ezek szakemberek, és akkor onnantól kezdve kénytelenek voltunk elfogadni, hogy ők szakemberek. De ha ez lett volna a legnagyobb baj! A legnagyobb baj azonban az volt, hogy ennek eredményeként szétzilálták az egész magyar központi közigazgatást, ennek az eredményét nap mint nap láthatjuk mi itt, a parlamentben, önök, a polgármestereink, a közgyűlési elnökeink pedig munkájuk során a helyi, területi szerveknél.

De ugye mint ambiciózus emberekhez méltó, Gyurcsány Ferencnek ez természetesen nem volt elég, ezért most belevág a kisebbségi kormányzás nevű, meglehetősen kalandor ízű akcióba, aminek az egyik - hogy mondjam - sajátos manővere az, hogy év közben új minisztériumokat kreálunk. Év közben létrejön, hipp-hopp, egyszer csak egy minisztérium. Ennek eredményeként azt is mondhatjuk, hogy Gyurcsány Ferenc az a miniszterelnök, aki januárban még nem tudja, hogy decemberben majd milyen minisztériumokkal fogja befejezni a kormányzást. Hogyan van ez, hogy év közben egyszer csak úgy döntenek, hogy akkor a költségvetési törvényben létrehoznak egy új fejezetet, a kormányt pedig felhatalmazzák arra, hogy egyébként a költségvetési törvényen belül kisebb-nagyobb átcsoportosításokkal töltse fel azokat az üres fejezeteket, amiket létrehoztak? Ennek alapján akár harminc minisztériumot még idén létrehozhatnak minden további nélkül, és a költségvetési törvényen belüli mozgástér alapján majd a 2008-as költségvetést így-úgy tologatjuk, és létrejönnek különböző minisztériumok. Ha ez nem válik be, akkor majd létrehozunk egy másmilyent, ha ez mégse jó, akkor majd egy másmilyent.

A helyzet az, hogy ennek az egész káosznak az eredménye, többek között az, hogy ma itt vagyunk, amiről a miniszterelnök úr is beszélt: nem folyik munka a központi közigazgatásban, amit mi is tapasztalunk, gazdasági válság szélén toporog az ország. Nem véletlen, hogy az SZDSZ maga is azt mondta, hogy meghatározott kritériumok mentén hajlandó csak támogatni az új törvényjavaslatot. Azt szeretném kérdezni, és nyilván majd ezt meg fogják indokolni a szabad demokrata hozzászólók, hogy melyek ezek a kritériumok, amelyek alapján támogatni fogják, melyek azok a feltételek, amelyek mellett támogatni fogják, mert éppenséggel módosító indítványt nem adtak be ehhez a törvényhez.

Nem úgy az egyik leendő miniszter! Merthogy a kormányátalakításnak a kreativitása abban is megnyilvánul, hogy nemcsak az ellenzéknek nyílik meg a hozzászólás joga, a módosító indítvány beadásának a joga, de az egyik leendő miniszternek is. Gyenesei István képviselőtársunk úgy gondolja, hogy az a minisztérium, amit az ő számára kinéztek, úgy nem elég jó, tehát bead egy módosító indítványt, hogy ne önkormányzati minisztériumnak hívják, hanem hívják, ha lehet, önkormányzati, sport- és turisztikai minisztériumnak. Még esetleg a nehézipart, a kohó- és gépipart, az élelmiszeripart és az űrkutatást hozzá lehetne csatolni, végül is különösebb akadálya nincsen a dolognak, mert így, ahogyan Gyurcsány Ferenc szabdalja a különböző minisztériumokat, akár az is létrejöhetne.

Mi ebben a logika? Mi ebben a minisztériumi felállásban a logika, hacsak nem az, hogy embereket pozícióba kell juttatni? Miért pont ennyi minisztérium? Miért nem több? Mi az, hogy a ciklus közepén úgy gondoljuk, hogy akkor most szaporítunk néhányat a minisztériumok számán, mert úgy gondoljuk, hogy még több embert miniszterré vagy államtitkárrá kell tennünk? És miért van az, a magyar politikának miért van az a sajátos jellegzetessége, hogy ha megfigyelték, amióta Bajnai Gordon megjelent a magyar politikában, az európai uniós források követik őt: ha Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter, akkor ott vannak az EU-források; ha Bajnai Gordon gazdaságfejlesztési miniszter, akkor odamennek az EU-források. És ha Bajnai Gordon holnap - nem akarom Hiller István miniszter urat megbántani - oktatási és kulturális miniszter lesz, akkor lehet, hogy odamennek az EU-források? Lehet, hogy az a célja az egésznek, hogy Bajnai Gordon egyetlen táskában vigye magával az EU-forrásokat oda, ahová mennek? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Bár valószínűleg nem azok közé a politikusok közé tartozom, akik az elsők között hiányolnák, ha Gyurcsány Ferenc nincs itt egy vitánál, de most tényleg égető a hiánya. Jó lenne, ha megmagyarázná, hogy melyek voltak azok a szempontok, amelyek következtében ezt a kaszabolást végrehajtotta.

Azt szokták mondani, hogy akinek szike van a kezében, annak vigyáznia kell, mert nemcsak műteni tud, hanem kaszabolni is. Gyurcsány Ferenc most ezt tette; ez egy meglehetősen gyenge koncepciókon nyugvó, gyenge minőségű törvényjavaslat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)