Felszólalás adatai

Tehát a büntetőpolitikai célok tekintetében nagyon komoly már az a közelítés, amit tapasztalunk a kormányzat részéről a Jobbik által vallott büntetőpolitikához, és lám, most az MSZP felszólalása is arra utal, hogy bizony ők is felvették a ritmust, kezdik felvenni a ritmust, és gyakorlatilag már ők is azt mondják, hogy keményen el kell különíteni a bűnözőket, azokat, akik javíthatatlanok, ki kell vonni a társadalomból. (Dr. Bárándy Gergelynek:) Lehet, hogy ezt mondták, kedves képviselőtársak, de nem ezt csinálták, nem ez volt a látható eredmény. Nem ez volt a látható eredmény! Csináltak PPP-börtönöket, a magyar állam 2 milliárd forintot fizet a szombathelyi luxusbörtönért, kérem szépen, amely padlófűtéses, hadd ne soroljam a luxus egyéb elemeit. Jobban élnek ezek a börtöntöltelékek ott gyakorlatilag, mint bármely tisztességes magyar ember a bérből, fizetésből, és jobban élnek, mint az a bv. őr, aki tényleg szolgálati állományban kockára teszi a testi épségét, életét. Hát igen, eléggé cinikusnak érzem, hogy legalább addig jól él a szegény bv. őr, amíg ott a börtönben dolgozhat, mert legalább egy kicsit jobb körülmények között van, mint otthon. Bocsánat, ezt hadd ne fogadjuk már el! Tehát az alapszint az... - az alapszint, bocsánat, a Kozma utca. Tessék elmenni a Kozma utcába és körbenézni, tessék elmenni a Nagy Ignác utcai börtönbe, tessék végigmenni a többi vidéki börtönben, a Csillagban, bárhová, egyszerűen tényleg katasztrófa van, tehát ebben egyetértünk.

De bocsánat, egy ilyen, a büntetőjog rendszerének, a büntetőpolitika rendszerének a trichotón rendszere, amire Staudt Gábor képviselőtársam már utalt, nem káromkodtam, igen, a trichotón rendszer a büntető törvénykönyv, a büntetőeljárási törvény és a büntetés-végrehajtás hármasából áll. Ez a hármas egymáshoz kell illeszkedjen, mint ahogy régen a kolostorokat építették, ugye, alapvetően olyan kövekből, amelyek úgy épültek össze egy olyan rendszerré, hogy a mai napig állnak. Nemrég Azerbajdzsánban voltam, 1600 éves templomban jártam. Tehát ott azok az épületek állnak. Így kéne állnia a büntetőrendszer, a büntetőpolitika jogi építményeinek. Most elég nehéz úgy építkezni, hogyha gyakorlatilag egy ilyen generális jogszabály, amely tényleg nem piskóta - elnézést kérek itt a hétköznapi megnyilvánulásért -, de 438 szakaszból áll, maga az előterjesztés 288 oldal indokolással együtt, és ennek a törvényjavaslatnak a megvitatására egy durván leegyszerűsített, rövidített hete van a parlamentnek, nettó úgymond játékidőben lényegében 3 vagy 4 munkanapja volt a parlamenti képviselőknek, arra, hogy ezt áttanulmányozzák. Nyilván a kormánypárti képviselők, hogy úgy mondjam, kevésbé veszik szívükre ezt a problémát, ezt meg is értem, jól elvannak, nyilván a választókerületükben készülnek a választásokra, vagy esetleg, nem tudom, szervezik a közigazgatás szerveit, hiszen sokan ilyen kettős, hármas feladatot látnak el, de minket viszont izgat ez a dolog; izgat és bosszant, és bosszantja a szakmát is.

Bocsánat, ma beszéltem az egyik kitűnő egyetem kitűnő tanszékvezető professzorával, büntető eljárásjogi professzorral, akit gyakorlatilag pár hónappal ezelőtt egy bizonyos mutáns állapottal kapcsolatban megkérdeztek, tehát a javaslat egyik korábbi koncepcionális állapotáról, de a végső állapotban már esélyt sem hagytak arra, hogy elmondják észrevételüket. Elég sok észrevételt mondtak egyébként, tehát hosszan-hosszan-hosszan sorjáznak az észrevételei, és nyilván mi próbáljuk ezeket valahogy itt megjeleníteni, beledolgozni annak a célnak az érdekében, amit tulajdonképpen azzal lehet összefoglalni röviden, hogy a konok, javíthatatlan, megrögzött bűnözőket tulajdonképpen le kell választani a társadalomról. Tehát nekik nem luxusbörtön jár, egy nagyon kemény izoláció jár, azért, mert tulajdonképpen nem tudtak jogkövetők lenni, és nem is akarnak visszailleszkedni a társadalomba, és nem is mutatnak erre se képességet, se hajlandóságot. Ez a kategória nyilván jelentős részben jellemezhető a tész, tehát a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kategóriájával.

Felveti, ugye, a szakma azt, és mi itt most is felvetjük, a büntető törvénykönyv vitájában is felvetettük, hogy úgy, ahogy van, a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés intézményét egy önálló rendszerként, önálló büntetésként kellene alkalmazni. Svájcban egy önálló intézkedés gyakorlatilag, tehát aki tészt kap, tehát tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést, az egy teljesen különböző műfaj, itt bevonul egy külön meghatározott intézménybe, és onnét ki sem fog jönni, és nem is fogja látni azokat, akik esetleg egy gondatlan közúti baleset okozása miatt kerülnek be. Most nem Rezesovára gondolok, mert nyilván ő a végén még könnyen lehet, hogy teljesen megúszik mindent jogerősen, de reméljük, hogy nem lesz így, de aki gondatlan ügye miatt megtévedtként bekerül, és mondjuk, egy levegőt fog szívni vagy egy levegőt szív jelenleg Magyarországon azokkal, akik tényleg a lehető legkeményebb körülmények között vannak.

Most mi jellemzi a magyar büntetés-végrehajtást? Megkaptunk egy tájékoztatást, egyébként egy eléggé korrekt összeállítást az Országgyűlés Képviselői Információs Szolgálatától. Hozzáteszem, nagyon korrekt ez az anyag, pontosításra került - a parancsnok urat ezúton is üdvözlöm itt -, a hétfői bizottsági vitákban ő korrigálta a 160 százalékos telítettségi adatot 146 százalékra. Egyébként nagyon sajnálom - ő tulajdonképpen nem kaphat most szót? Vagy nem tudom, legalábbis milyen jó lenne, ha ő szót kaphatna, és elmondhatná az álláspontját. Tehát valahol a szakma megtisztelése is lenne igazából, de akkor helyette elmondom, hogy igen, egy picit jobbak a mutatók. Szerbia mögött a második legrosszabbak vagyunk Európában, tehát egész jól állunk gyakorlatilag ebben. Ez azt jelenti, hogy évente számos ítéletet kap Magyarország a túlzsúfolt börtönök miatt; kínzás, ez a 3. cikk, tehát ez a kínzás kategóriának minősül az emberi jogi egyezmény rezsimje alapján. Itt van a Csüllög-ügy, amelyről nem nagyon szívesen beszél a kormányzat. Egyébként bosszantja az embert nagyon. Tehát az, hogy egy olajügyben érintett, elég komoly körülmények között tartott elítélt itt a sátoraljaújhelyi börtönben, nagyon kemény elbánást kapott, tehát lánccal vezették, még az orvosi vizsgálat ideje alatt sem vették le a láncot és a többi, és ezért ő 6 ezer eurós kártérítést kapott, mert csúnyán bántak vele. De nem verték meg, bocsánat, szó nincs erről, csak egyszerűen ez nehéz, nyilván a strasbourgi mérce ésszerűségét is nehéz megtalálni azért sokszor, valljuk be őszintén, vörös csillagos döntés és a többi, tehát azért álljon már meg a menet. Miért ne büntethetné meg az állam azokat, akik gyakorlatilag azért jelentősen vétenek?

És itt jön be egy másik probléma. Élesen el kell választani, és most már tényleg kérem önöket, hogy nagyon-nagyon tegyék meg az emberközpontúság érdekében, hogy az előzetes letartóztatásba vett embereket élesen és határozottan válasszuk le mindörökre az elítéltekről. Ez teljesen két különböző műfaj. Tehát az, hogy valaki az utcai viseletében... - mondjuk, a TEK rárohan az utcán, és azt mondják, hogy maga egy terroristagyanús ember, beviszik, előzetesbe kerül, most már, mint tudjuk, múlt heti döntés, életfogytig valaki előzetesben csücsülhet az öltönyében vagy bármilyen ruhájában. Jelenleg a magyar rendszerben az előzetes viszonyai szigorúbbak, mint a fegyház, szigorúbbak, mint egy tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt többszörös gyilkos börtönviszonyai. Azért bocsánat, ez nem jó így! Nyilván az sem jó, hogy valaki szökjön, elrejtőzzön, meghiúsítsa a nyomozást és a többi, vagy bűnt ismételjen, ez a különös okok, nyilván fennforog az általános ok is, de azért engedtessék már meg azt mondani, hogy ez így nagyon nem jó.

(15.40)

Nagyon nem jó az, hogy meghiúsították ebben a ciklusban azt, hogy az előzetesnek a reformja megtörténjen. Nagyon komoly szakmai munka folyt, ugye, itt Bárándy képviselőtársam közreműködésével vagy irányításával zajlott egy munka, amelyben mi is keményen részt vettünk. Volt itt kihelyezett ülés a Kozma utcai börtönben, sok minden volt, a szakma ott volt, mindenki mindenben egyetértett, abban is, hogy változtatni kell, és semmi nem történt. Tehát önök egyszerűen nem vették napirendre azt, hogy ezzel foglalkozzunk.

Most hozzáteszem, azért nagyon szép ez az infoszolg-tájékoztatás. Egy apró, pici hiba van, hogy ez nem a törvény indokolásában szerepel. Tehát bocsánatot kérek, nagyon komoly munka ez, tehát nem vitatom el a munka komolyságát, tudomásom szerint két vagy három személy működött közre igazán úgy a normaszöveg kidolgozásában, ketten azért nem bv-s szakemberek, tudomásom szerint. Egy bv-s szakember van köztük. Tisztességesen megdolgoznak azért a munkáért, de nincs benn az általános indokolásban a jelenlegi helyzetkép a magyar börtönviszonyokról. Már bocsánat, ilyet nem lehet!

A jogalkotási törvény nagyon szigorú ebben, önök hozták 2011-ben, nem mi hoztuk, azt mondja, hogy kell egy teljes társadalmi összképet, háttérképet adni, kockázatok, mellékhatások, elemzések és a többi. Nincs benne! Nemzetközi jogi összefüggések vannak, amelyek fontosak bizonyos szempontból, ugye, kínzásellenes egyezmény miatti szükségességek és a többi, de azért halljunk már szót arról, hogy tényleg milyen katasztrofális viszonyok vannak a börtönökben. Hát, aki tényleg járt előzetesben levőnél például, Budaházy Györgyhöz két és fél évig jártam, volt szerencsém ezt az időszakot így végigcsinálni vele, hát tényleg elképesztő dolgokat tapasztal az ember. Csoda, komolyan mondom, amikor a váci fegyháznak az alagsori szintjén megyek, ami gyakorlatilag olyan, mint egy múzeum, mert több száz éves falak, düledező, kilógó vascsövek, zsinórok, tehát elképesztő viszonyok vannak, csöpögő víz, patkánynyomok a padlón, egyszerűen elképesztő.

Tehát bocsánatot kérek (Dr. Aradszki András ingatja a fejét.), igen, képviselő úr, látom, rázza a fejét, tessék felszólalni, tessék vitatni, tessék saját tapasztalati tényeken alapulóan más tényeket előadni itt. Nem tudom, hogy sikerül-e. Mondom, a PPP-börtönről, a szombathelyi PPP-börtönről sikerülni fog, mert az egy őrület, az már a másik véglet. Az már valóban egy wellnessbörtön. Évi kétmilliárdot fizet az állam ezért még sok-sok évig. Ugyanez van Tiszalökön is, két PPP-börtön jött létre, nem jó dolog, hogy ez így alakult. Az egész PPP-konstrukció is egy nagyon-nagyon téves dolog.

Na most, a legfőbb kérdés tehát az, hogy a nem megrögzött bűnözőkkel sikerül-e egy olyan rendszert kialakítani ezzel a törvénnyel, ami változást hoz. A változás lényege az lenne, hogy ezek az emberek, akik készek, képesek arra, hogy visszajöjjenek a társadalomba, a társadalom hasznos tagjai legyenek, képesek-e arra, kapnak-e lehetőséget arra, hogy képzésben, oktatásban részesüljenek. Halkan mondom, itt a gimnáziumi oktatásban való részesülés kiesik a rendszerből, ez nem jó. Most már csak a szakképzésben való részvételt biztosítják. Nem tudom, miért vágunk el, mondjuk, egy kábítószerügyben megtévedt fiatalt attól, hogy befejezze... - most a fiatal nem jó, egy felnőttet, ugye, aki mondjuk gimnáziumot szeretne elvégezni, mert azt mondja, hogy egyetemre akarok menni, mert most úgy érzem, hogy megcsapott a bölcsesség szele, könyvtárba járok a börtönben, börtönmisszióban veszek részt, szeretnék gimnáziumi, majd egyetemi végzettséget szerezni. Nem tudja megtenni most már. Ez nem jó.

Az amerikai utat el kell mondani. Amerikát nem nagyon szeretjük sok tekintetben, de vannak jó példák Amerikában. Amerikában 2008-ban elfogadták a Second Chance Actet, a második esély törvényt, mert rájöttek, hogy az amerikai adatok úgy szólnak, hogy minden börtönviselt embernek a kétharmada három éven belül visszacsücsül a börtönbe; de nem magától, hanem mert elkövet egy bűncselekményt, és elítélik. Ez egy katasztrofális adat. Magyarországon, ha jól tudom, 50 százalék felé közelít, 44-48 százalék között van. Ez se jó adat. Tehát ezen kell változtatni, és Amerikában arra jöttek rá, 2008-ban hoztak egy törvényt, hogy nagyon drasztikusan meg kell növelni a képzést, oktatást, a társadalmi visszailleszkedést segítő intézmények számát. Bámulatos adatokat produkálnak. Itt olvasni a The Economist múlt heti számában egy elemzést erről, például Brooklyn több területén vagy több amerikai államban, járásban nagyon sikeres modelleket, bámulatos mutatókat valósítottak meg.

Tehát nyilván ehhez pénz, paripa, fegyver kell, ezért egyébként nagyon szomorú voltam, amikor a költségvetési törvényben a 4 milliárd forintos többletjavaslatomat a büntetés-végrehajtás intézményrendszerére nem szavazták meg. Igaz, hogy 2015. januárban lép hatályba ez a csomag, de hát már most is kell a pénz. Most is lehetne javítani a rendszert, most is lehetne a képzést, visszailleszkedést segítő intézményeket erősíteni, nem látjuk, nem történik meg.

Én a másik fontos gondolatot még azért gyorsan elmondanám, még a munkával kapcsolatban. Módosító javaslatot adtunk be Staudt Gábor képviselőtársammal, legyen kötelező a munka. Ne lehetőség legyen, tehát ne az, hogy a börtön próbáljon munkalehetőséget biztosítani, legyen kötelező a munkavégzés. Ez a fő szabály, nyilván a képzettségnek és a börtön helyi viszonyainak megfelelő módon. Aztán aki, mondjuk - bocsánat - félkarú, béna, beteg, nem tudom, az ne dolgozzon. De a fő szabály legyen az önfenntartó börtönök felé való valós elmozdulás. Ennek pedig az a garanciája, hogy igen, kötelezzük börtönmunkára a börtönlakókat.

Egyperces hosszabbítás lehetőségével élnék, elnök úr, ha lehetséges.

ELNÖK: Képviselő úr, azt kérdezem, hogy az egy perc alatt a hozzászólását befejezi-e, vagy ismételt hozzászólást kíván kérni. Két lehetőség van: az ülésvezető elnök meghosszabbítja egy perccel, amennyiben ezzel az adott napirendhez tartozó hozzászólását befejezi, vagy készséggel, örömmel ismételt felszólalásra adok lehetőséget, ahogy Bárándy képviselő úr is jelentkezett.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Jó, én szeretek azért keretet adni a dolgoknak, egy ismételt felszólalással kívánok élni, figyelemmel arra, hogy valóban méltatlan, hogy nem vezérszónoki körben zajlott a vita, tehát nem tudjuk kifejteni, láthatóan mindenki beleszaladt, még a rutinos államtitkár úr is, gyakorlatilag a felét nem tudta elmondani annak, amit szeretett volna.