Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat egyik előterjesztője vagyok, de az előterjesztő képviselőtársaimmal történt munkamegosztás jegyében, miután ők vállalták az előterjesztői expozé előadását, én most a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója nevében szólalok fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmünk viszontagságos napjai megtanítottak minket arra, hogy szabadságunkat, országunk szuverenitását kellő módon értékelni tudjuk. A magyar nemzet a történelmének utóbbi fél évezredében csak ritkán és általában csak rövidebb ideig volt szuverenitása, szabad önrendelkezése teljességének birtokában. Úgy gondolom, hogy e Ház falai között nem szükséges hosszabban érvelnem arról, hogy milyen fontos, milyen különlegesen nagy érték az ország szabadsága, és hogy mennyi hátrány, mennyi baj, sőt adott időszakokban milyen tragikus következmények adódtak szabadságunk, szuverenitásunk hiányából. Mindezekről a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat preambuluma méltóképpen meg is emlékezik.

Talán valamennyien emlékszünk arra, amikor Nagy Imre és társai újratemetésén, 1989. június 16-án egy fiatal ellenzéki politikus - aki ma Magyarország miniszterelnöke - megtört egy tabut, és megfogalmazta a mindnyájunk szívében élő, de 1956 óta addig nyíltan kimondani nem mert vágyat: az idegen csapatok hagyják el az ország területét. És nyilván emlékszünk arra is, hogy két esztendő elteltével Antall József kormánya alatt ez a vágy megvalósult, ez az álom valóra vált, és eljött a nap, amikor az utolsó szovjet katona is eltávozott hazánkból.

Ezt a napot, június 19-ét kívánja egyfelől ez a törvényjavaslat a nemzet emlékezetében megörökíteni. Másfelől ennek okán és ehhez kapcsoltan emléknapot kíván állítani a magyar szabadság napjának, annak a szabadságnak, amelyért századokon át újra és újra küzdelmet folytatott a magyar nemzet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A népet és a nép fölött a nép nevében uralkodó hatalmat sohasem szabad összetéveszteni. A hatalom, amely az ország szuverenitását korlátozta, már nem létezik, és a helyükbe lépők képviselője erről a helyről megkövette a magyar népet. Így a törvényjavaslattal megörökíteni indítványozott emléknap nem egy létező hatalommal szembeni emléknap, nem másokkal szembeni emléknap, nem negatív érzésekkel összekapcsolódó emléknap. Olyan emléknap, amely felidézi a múltat, világosan megjelölve a rosszat, az elfogadhatatlant, emléket állítva ettől való szabadulásunknak. Ugyanakkor olyan emléknap, amely egyesíti mindazokat, akik számára szent ügy a szabadság ügye, és olyan emléknap, amely a szabadságünnepen az ünnepi asztal mellett helyet ad, helyet kínál mindenkinek, aki sajátján kívül természetesnek fogadja el és tiszteletben tartja más népek szabadságát is.

A törvényjavaslat szerény; tudomásul veszi, hogy a történelem egyes eseményeinek konkrét jelzésértékét, kikezdhetetlen jelentőségét és valóságos súlyát csak hosszabb idő eltelte után lehet pontosan és tévedhetetlenül meghatározni. Ma annál többet, hogy június 19-e méltó az emlékezésre, és hogy a magyar szabadság eszméje jegyében tíz esztendeje meghonosodott ünneplés méltó a törvényi védelemre, nem lehet kimondani. A törvényjavaslat ezért tartózkodik attól, hogy eddigi hármas ünnepünket további munkaszünetinek minősülő ünnepnappal bővítse. Az emléknap törvénybe iktatása, a magyar szabadság eszményére történő emlékezés napjának kijelölése azonban történelmi önismeretünkből és önbecsülésünkből fakadó, indokolt lépés.

Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében a törvényjavaslatot támogatom, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)