Felszólalás adatai

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek, Képviselő Urak! Önök ismerik a Fidesz által beterjesztett, nemzeti garanciáról szóló törvény szövegét. Két hete kezdeményeztük ezt. Az elmúlt két hét igen változatos volt, az első héten a Szocialista Párt számos képviselője, köztük a miniszterelnök is támogatta ezt az elképzelést, azzal, hogy abba a szocialisták számára fontos pontokat is illesszük bele. Nos, ezt megtettük. A kisebbik kormánypárt, az SZDSZ inkább fumigálta ezt a javaslatot és az ezzel kapcsolatos két nagypárti egyeztetést.

Természetesen tudom, hogy miközben a költségvetési vita zajlik, a pártok megfontoltan igyekeznek kötelezettséget vállalni a jövőt illetően. Hallom, hogy a miniszterelnök, az ország miniszterelnöke az éhséglázadás elkerülésének fontosságáról beszél ma már; hol van a kirobbanó jólét és a dübörgő gazdaság?

Jogos lehetne az a szempont, hogy mindaz az öt pont, amit mi törvényben, kétharmados törvényben igyekszünk garantálni a választópolgárok számára, ez vállalható-e Magyarország számára. Nos, azt kell mondjuk, hogy a mi legfontosabb érvünk e tekintetben a valóság, tudniillik, hogy mindezek, mind a 13. havi nyugdíj, mind a családi támogatás rendszere, mind a panelprogram, mind az áfa-visszatérítés a valóságban létezők. Nem kell hosszan gondolkozni azon, hogy vállalhatja-e ezt egy ország, vállalhatja-e az éhséglázadás küszöbén tántorgó Magyar Köztársaság, tudniillik vállalja, mind a mai napig ez létezik.

A mi javaslatunk arra korlátozódik, hogy ezt őrizzük meg. Őrizzük meg, mert úgy látjuk - különösképpen a költségvetési vita alapján -, hogy a következő évben összedőlhet a költségvetés. Úgy látjuk, hogy annak ellenére, hogy ma a jelentősebb kormánypárt elkötelezett ezek mellett a pontok mellett, veszély fenyegeti mind a 13. havi nyugdíjat, mind a panelprogramot (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), mert nem látunk arra egyértelmű, törvényi garanciát, hogy önök akkor is megőrzik ezt, ha a pénzügyminiszterük vagy a miniszterelnökük esetleg mást mond.

Természetesen jól látszott a vitában, hogy számos kérdésben van közöttünk vita. Az egyik ilyen fontos kérdés a családtámogatás rendje. Érzelemittas, már-már vehemens mondatokat hallhattunk, hogy kinek törjön le a keze vagy kinek száradjon le a keze, azzal együtt, hogy ez a vegyes támogatási rendszer, amelyik három pilléren alapul, azaz a családi adókedvezményen, a családi pótlékon és a legkiszolgáltatottabb, a legnehezebb helyzetben levő gyerekek számára a kiegészítő családi pótlék vagy rendkívüli gyermektámogatás rendjén, ez évek óta jól működik, egészen pontosan hét és fél éve. Ebből három és fél évet önök kormányozták Magyarországot.

Lehet, hogy a frakcióvezető asszony úgy fogalmazott, hogy törjön le a keze, de hozzá tudom tenni, hogy ezt ő már önökkel együtt megszavazta 2003-ra, megszavazta 2004-re és megszavazta 2005-re is, és nem történt semmi baja a kezének.

Most a választások előtt 140 nappal kívánják átalakítani ezt a rendszert, a családtámogatás rendszerét, ahol talán a legfontosabb a kiszámíthatóság és a biztonság, hogy látható legyen évekre előre, ki mit vállal, és ki mire számíthat. Hiszen a bizalomról van szó, arról a bizalomról, amely nélkül nagyon kevesen vállalnak gyereket, amely nélkül ha nem egy irányba mutató, hosszú időn keresztül egy irányba mutató kormányzati döntések mondják azt a fiatal pároknak, hogy nemcsak lehet, szabad, de kell is gyereket vállalni a jövő érdekében, nos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az ezer forintok is fontosak, de még nagyobb baj a bizalom elvesztése.

Végezetül, elnök úr, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a maga részéről itt és most önök előtt kinyilvánítja, hogy annak ellenére, hogy önök nem partnerek egy kétharmados jogszabály (Az elnök ismét csenget.) megszületésében, mi a magunk részéről vállaljuk ezt az öt pontot, és kormányzati pozícióban is (Az elnök ismét csenget.) teljesíteni fogjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(17.40)