Felszólalás adatai

MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ezúttal nem arra várnék választ, hogy hova lett a 800 kilométer új autópálya ígérete, amelyet 2006-ra vártunk mindannyian; még csak nem is arra, hogy miért épülnek az autópályák majd' háromszoros áron, mint néhány évvel ezelőtt, nem arra, hogy az M7-es balatoni szakaszát miért nem használhatják kedvezményesen az ott élők, nem arra, hogy milyen munkát végeztek az építők, ha Balatonszárszó magasságában az aszfaltcsík egy esztendőt sem bírt ki felújítás nélkül, és nem azt kérdezem, hogy találtak volna-e vajon a kőröshegyi viaduktnál költségesebb és csúnyább megoldást. Illetve arra sem várok most választ, hogy ismerik-e azt a szakvéleményt, miszerint a Nagybereken átívelő pályaszakasz alig tíz esztendő alatt egyszerűen el fog süllyedni.

Egészen mást szeretnék kérdezni; mégpedig azt, hogy miképpen valósul meg az a cél, mely szerint a Balaton-régiót az autópálya segítségével bekapcsoljuk az ország vérkeringésébe. Mert most az a helyzet, tisztelt államtitkár úr, hogy gyorsan, kényelmesen el lehet jutni a Balaton mellett; nem a Balatonhoz, hanem a Balaton mellett. Ahhoz ugyanis, hogy a Balaton-part, illetve Somogy megye déli használója, haszonélvezője lehessen az autópályának, bekötőutak, mégpedig jó minőségű bekötőutak kellenének. De ezek jelenleg hiányoznak, vagy éppen az autópálya építése miatt katasztrofális állapotban vannak. Elég csak a 67-es út mindmáig meg nem épült, Látrányt és Somogytúrt elkerülő szakaszára utalnom, vagy a Balatonboglárt Kaposvárral összekötő út Szőlőskislak-Lengyeltóti közti szakasz tragikus állapotát felidéznem.

Ha komolyan gondoljuk azt a törekvést, hogy az autópálya lehetőséget biztosít a jelenleg meglehetősen siralmas állapotban lévő balatoni idegenforgalom fejlesztésére, illetve a parttól távolabbi települések értékeinek bemutatására, akkor szükség lenne ezekre az utakra.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)