Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az elmúlt évek hosszú sorában, ebben az évben is kijelenthetjük, hogy megint nem a bombanyertese lesz az egészségügy a költségvetésnek. Ezt arra alapozom, hogy egy folyamatos hegymenettel küzd a kormány, amelynek során úgy kell felszínen tartani az egészségügyet, olyan tényezőkkel, amelyek viszonylag nehezen vehető akadályok. Ugye, itt nagyon fontos azt látni, hogy amikor egy költségvetési számösszeget tervezünk, akkor figyelembe kell vennünk mindazokat a tényezőket, amelyek ellene hatnak. Ezek elsősorban az idősödő társadalom problémái, a növekvő technológiaigény és még azok a váratlan kiadások is, amelyek most egy járvány formájában mutatkoztak. A járvány egyébként jól mutatott rá arra, hogy milyen költségigényes is valójában az egészségügy és az egészségügy megfelelő működtetése. Hiába megyünk bele abba, hogy milyen nominális növekedések vannak, és ezt miként elemezzük akár az E-alapban, akár az EMMI-ben, az látható és a trend világos: a kormány igyekezete ellenére a lemaradásunkból nem tudunk lefaragni, maximum lépést tudunk tartani azzal a globális trenddel, amit előbb említettem, és amely a három mutatóban vagy a három kihívásban áll. Tehát lényegében a különbséget nem tudjuk ledolgozni. Ahhoz, hogy a ledolgozásra lehetőségünk legyen, olyan extra forrásokat kellene biztosítani, amelyeket mind a hazai számítások, mind a nemzetközi trendek mutatnak, és ami egy körülbelül 500-600 milliárd forintos többletköltséget jelentene a hazai egészségügyre, kezdve egyébként az alapellátástól egészen az ellátás legmagasabb fokáig. Mind a prevenció, mind a kuráció területén igen komoly kihívásaink vannak, amelyeket le kell dolgozni, és akkor még a dolgozói bérekről vagy a betegbiztonságról nem is beszéltünk. Talán ezek a területek mind le is fednék azt az 500-600 milliárd forintos összeget, amellyel a GDP-arányos növekedést is tartani lehetne, és amellyel az európai átlaghoz jobban közelítenénk, és amellyel egy valóban XXI. századi egészségügyet lehetne biztosítani.

Tehát futunk az eredmény után, ez a trend is igazolja, és menetrendszerűen az igazolást az adja meg, hogy egyrészt az év végén korrekcióra kényszerül az egészségügy vonatkozásában a költségvetés mindenkori változata, folyamatos a kórházi adósságok kérdése, folyamatos halmozódás van, és jellemzően mindig újra és újra részlegesen azt pótolni kell.

Szintén folyamatos probléma a háziorvoshiány, tehát a betöltetlen praxisok kérdése, de akár az alacsony szakdolgozói bérek nemzetközi összehasonlításban is állandón búvópatakként előkerülő problémák. Ezek mind azt támasztják alá, hogy valójában egy trenddel állunk szemben, és a kormány valóban csak a talpon maradásra tesz kísérletet és nem a különbségek leküzdésére. Álláspontom szerint egyébként a rendszerváltozás óta az egyik legnagyobb probléma, hogy az egészségügynek a hatékony átalakítását és jó megszervezését egy robusztus állami ellátórendszerben nem sikerült megvalósítani.

Szeretnék még arról is szót ejteni, hogy a háziorvosi és ügyeleti finanszírozás, amely az E-alapban most már hosszú ideje változatlan forrásként, 140 milliárd forint körül van meghatározva, mennyire nem alkalmas arra, hogy a háziorvoslásnak és az ügyeletnek mint kapuőri szerepét betöltse. A jelenlegi rendszer nem ad például lehetőséget arra, hogy a háziorvosi ellátást a praxisközösségek irányába alakítsuk át, illetve a telemedicinának az újonnan megtapasztalt hatékony és jó következményeit sem tudjuk beépíteni a szűkös forrásokba, vagy csak az éppen szinten tartott források miatt. És aki nem gondolja, hogy az alapellátási ügyelet milyen komoly probléma, az gondoljon bele, hogy nagyon sok háziorvosi hiányzó hely miatt az ellátásnak az első frontvonala maga a háziorvosi ügyeleti ellátás, amelyet nagyon sokszor egyébként nyomott béreken kórházban dolgozó orvosok vagy éppen olyan háziorvosok, akik más településen dolgoznak, látnak el. Ennek a korrekciója finanszírozási díjban mindenképpen szükséges is lenne, erre egyébként módosító javaslatot nyújtottam is be.

Állandó probléma a kórházi adósság kérdése, államtitkár úrral rendszeresen szoktunk ezzel kapcsolatosan vitázni. Továbbra is azt látni, hogy a kórházi adósságok, egyébként nagyon furcsa módon még a járvány alatt is növekedtek, annak ellenére, hogy egy teljesen más típusú finanszírozásra állították át a járványidőszakban a kórházakat, de még most is sikerült egy 4 milliárd forintos növekedést elérni, folyamatosan híznak évről évre, és minden évben korrekcióra szorulnak.

(13.00)

Módosító javaslatot nyújtottunk be pontosan egy időközbeni korrekcióra, de az elsődleges az a gyökeres változás lenne, a problémát az alapjainál felszámolni, amely megfelelő kórházi finanszírozási díjból és a menedzsmentnek, tehát a kórházvezetésnek a valóban menedzseri szintű gondoskodásából és gondolkodásából állna.

Sajnos, ha jól néztem, és ez kicsi, apró hiba, de nem túl elegáns hiba, hogy csak a fejezeti indokolásban, csak a fejezeti felsorolásban lettek megemlítve az egészségügyi civil szervezetek, tehát mindazok, akik segítik az egészségügy munkáját, de már nem összegszerű lebontásban, ahogy az előző költségvetési struktúrában voltak, tehát nem 20-20 milliónként vannak finanszírozva, hanem egy nagy összegként, emlékeim szerint 300 millió forint körül van meghatározva, míg eddig jogszabályban biztosított volt, és jól elnevezett, denominált volt, hogy mekkora támogatásra számíthatnak, most ezek a szervezetek, bár meg vannak nevezve, de a számukra juttatott szervezetenkénti támogatás összege már nem került meghatározásra.

Érdekes probléma, és az idő szűkössége miatt csak fel tudom vetni, és bízom abban, hogy erre válasz érkezik, az egyik nagyon fontos dolog a forrásteremtés az egészségügyben. Ennek az egyik új változata volt a népegészségügyi termékadó annak idején, és egy nagyon érdekes trendfordulóhoz érkezett a neta sorsa, ugyanis az előző években mindig emelkedően számolták a netabevételeket, amely a chipsek, cukros üdítők bevétele volt, most egy csökkenés állt be, tehát egy jóval kisebb fogyasztással vagy jóval kisebb adóbevétellel számol a kormány. Én azt szeretném megkérdezni, mi az indoka annak, hogy a korábban 70 milliárd forintra várt bevételből most egy 50-60 milliárd forint közötti bevétellel számol a kormány. Ez egy fogyasztáscsökkentést fog jelenteni, vagy egyébként egy adócsökkentést jelent a szektor számára?

Összegezve, azt még hozzá tudom tenni, hogy az „Egészséges Budapest” programmal kapcsolatban, bár a 2021. évre vannak elkülönített összegek, még mindig ott tartunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy folyamatosan tervezésről, engedélyezési kiviteli tervek elkészítéséről beszélünk, úgy, hogy öt éve meg lett ígérve a budapesti szuperkórház és az „Egészséges Budapest” programon belül való megvalósulás.

Mint láthatjuk, ami igazán hiányzik, és ez már nem a költségvetés kérdése, az egy önálló egészségügyi minisztérium. Egy önálló egészségügyi minisztérium lenne ugyanis képes mindazoknak a problémáknak a hatékony orvoslására, amivel a Pénzügyminisztériumon belül el tudnák érni, hogy az egészségügy valóban azokat a forrásokat és valóban arra a célra kapja, amire szükséges.

Az én álláspontom továbbra is az, hogy 2021 egy rendkívül nehezen kiszámítható közeg lesz, az ezzel kapcsolatos pénzügyi tervezés is egy nagyon nehéz lehetőség lesz.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A jelenlegi költségvetés a pont olyan nagyon nehéz és sérülékeny állapotban lévő egészségügyre vonatkozóan nem nagyon tartalmaz olyan pluszforrásokat, hacsak nem egy gazdaságvédelmi vagy egy járványalapból igyekeznek elvenni és hozzátenni, ami hosszú távon oldaná meg az egészségügy problémáit. Nagyon úgy néz ki, hogy a 2020. év után a ’21. év is az egészségügynek megint csak egy túlélős, egy szintentartási év lesz, a várt és a szükségeltetett reformok, akár a finanszírozás terén, akár a struktúrában, valószínűleg el fognak maradni, ami azért kár, mert mint mondtam, az elmúlt 30 évnek az egyik legnagyobb problémája, hogy nem sikerült közösen tisztáznunk, hogy mit szeretnénk a magyar egészségügytől, mit várunk el tőle, és hogy legyen jobb az embereknek azáltal, hogy ezt meg fogjuk újítani.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amennyiben a kérdésekre választ tud adni, örömmel várom. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)