Felszólalás adatai

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Az ön most elmondott beszédének első része a magyar demokrácia szégyene. (Taps az MSZP soraiban.) Ahogy frakcióvezető úr kereszténydemokrata politikusként fogalmazott, az a nemzetközi kereszténydemokrata mozgalom múltjának és jelenének szégyene. Így európai kereszténydemokrata nem fogalmazott és nem fogalmaz. Konrad Adenauer szemlesütve hallgatná, amit ön mondott. (Derültség és zaj az MSZP soraiban.)

Az pedig, hogy ön a Magyar Köztársaság megválasztott képviselőinek egy részére - egyébként nagyobbik részére -, a Magyar Köztársaság törvényes kormányára, annak miniszterelnökére és tagjaira azt a kifejezést használja, hogy magyarul beszélő kormány, ez kirekesztő, szégyenteljes és gyalázatos. Szégyellje magát! (Taps az MSZP soraiban.)

(14.40)

Az, frakcióvezető úr - mert én önben az ellenfelet, a másként gondolkodó politikust, parlamenti képviselőt és megválasztott tisztségénél fogva a tisztséget viselő politikust tisztelem; frakcióvezetőt mondok, mert frakcióvezetőként beszélek önhöz és ilyen minőségében vitatkozom önnel -, az, képviselő úr, az, frakcióvezető úr, hogy a Magyar Köztársaság törvényesen megválasztott miniszterelnökét ön többedíziglen nem hajlandó miniszterelnökként tisztelni, a magyar demokrácia tudatos rombolása. Kérem, hagyjon fel ezzel! (Wittner Mária: A hazug embert nem szokták tisztelni!) Kérem, gondolja végig, hogy mit és hogyan tesz a magyar kereszténydemokrácia múltjára, a magyar demokrácia jelenére vonatkozóan.

Azokra a kifejezésekre és azokra a gondolatokra, amelyek tartalmiak és nem politikaiak, azt tudom mondani, hogy az állam szerepvállalását kétségkívül át kell tekinteni szerte Európában. Biztos vagyok benne, hogy az államnak megváltozott funkciói vannak. Saját szakterületemre nézve az oktatásban, ahogy az elmúlt másfél-két évben is, az állam szerepvállalását erősíteni készültem és próbálom úgy a felsőoktatásban, mint a közoktatásban. Ez persze nemcsak költségvetési eszközöket jelent, hanem egy megváltozott szerepvállalásban az állam koordináló szerepének megerősítését. Ez a modern Európa - lásd Oroszországtól Franciaországig. Ilyen alapon, képviselő úr, fogunk tudni egymással beszélni és vitatkozni. Ilyen alapon lehet, kell és érdemes Magyarország jövőjéről szólni. De - most azt mondom: eltúlzott érzelem, az a kontrollálatlan gondolatsor - az a minősítés, amit ön használt, azt gondolom, hogy úgy a Magyar Köztársaság Országgyűlésére, annak többségi frakcióira és egyébként minden emberre, aki magát demokratának érzi, sértő volt. Kérjen bocsánatot, frakcióvezető úr! Kérjen bocsánatot, mert egy demokrata ilyen helyzetben ezt teszi! Kérjen bocsánatot, mert ön nem egy embert, nem egy testületet, hanem demokratikus felfogást, demokrácia-hitvallást mondott. (Révész Máriusz: Ti kérjetek bocsánatot a határon túli magyaroktól!)

Az pedig, hogy a nép szava Isten szava - vox populi vox Dei -, így igaz. Mint ahogy így volt igaz akkor is, amikor választást nyertünk 2006-ban; akkor is vox populi vox Dei. És akkor is igaz volt, amikor 2002-ben nyertünk választást: vox populi vox Dei. Akkor is igaz volt, amikor önök nyertek választást törvényesen '98-ban: vox populi vox Dei. Akkor is, amikor '94-ben mi nyertünk: vox populi vox Dei. És akkor is, amikor az első törvényes és demokratikus választáson Antall József és pártjai nyertek választást: vox populi vox Dei. Ezek között minőségi különbséget tenni - na ez az, ami nem vox populi és nem is vox Dei. Ezért kell önnek bocsánatot kérnie.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypárti oldalon.)