Felszólalás adatai

TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A szabálysértésekről szóló T/669. számú törvényjavaslat mottója talán az is lehetne, hogy a kevesekkel szembeni szigor nem más, mint a sokakkal való egyetértés. A törvényjavaslat műfaját tekintve természetesen a kevesekkel szembeni szigort és annak módozatait veszi számba, de az előterjesztés indítékai, filozófiája tehát arra épül, hogy a társadalmi-gazdasági viszonyaink jelentősen változtak, s ezt a szabálysértési törvénynek illik lekövetni. Más megközelítésben érdekeltek vagyunk, hogy a jogkövető magatartás alapvetően erősödjön az országban.

Az eddigi vitákban elhangzottak szerint senki nem vitatja a törvény szükségességét. Szembesültünk azokkal a meghatározó okokkal, amelyek mentén a javaslat beterjesztése elkerülhetetlen volt. Ezek az okok alapvetően három csoportba sorolhatók, amelyekből az első kettő szorosan összefügg a vonatkozó alkotmánybírósági határozatokkal. A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény rendelkezéseivel kapcsolatban több indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság azokat egyesítette, és 1997 decemberében egy eljárás keretében bírálta el. Megállapította, hogy az Országgyűlés elmulasztotta a szabálysértési jognak az alkotmány 50. §-ának (2) bekezdése, illetőleg az alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése követelményeinek megfelelő újraszabályozására vonatkozó jogalkotói feladatát. Ezért felhívta az Országgyűlést, hogy a szükséges törvényalkotást 1998. december 31-ig végezze el. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló úgynevezett római egyezménnyel összefüggésben szintén kezelhetőségi problémák merültek fel, tételesen a bírósághoz fordulás jogával összefüggésben.

Az elénk tárt törvényjavaslat szabályozása lehetővé teszi szabálysértési ügyekben a bírói út igénybevételének biztosítását. Ezzel lehetővé válhat az úgynevezett fenntartás mielőbbi visszavonása. Az újraszabályozás második csoportját képező okok lényegében ahhoz fűződnek, hogy az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló törvény három rendelkezését minősítette alkotmányellenesnek. A harmadik indok, hogy a meglévő és hatályos szabálysértési törvény rendelkezései már korszerűtlenek, elavultak. A több mint harminc éve megalkotott törvény körül időközben a társadalmi, gazdasági és a politikai viszonyok jelentősen megváltoztak.

Tételesen a beterjesztett javaslatról. A törvényjavaslat a jogkövető magatartás erősödését összességében jól szolgálja, mert a társadalom alapvetően alkalmazkodik a jó szabályokhoz. Pozitívumnak tekinthető, hogy ez egyeztetett törvényjavaslat, amit az előterjesztések egy részénél nem mindig mondhatunk el. Az érintettek a véleményeket valóban figyelembe vették, és a javaslatba beépítették. Az eljárási szabályok részletességét a nem jogi végzettségű jogalkalmazók szempontjából megnyugtatónak találhatjuk. Eddig több hozzászóló is érintette, az előttem szóló is, hogy miután a 3200 önkormányzat fele olyan ezer lakos alatti, ahol nincs megfelelő számú, jogi végzettséggel rendelkező jogi szakember, ott ez a végrehajtásban problémákat okozhat. A kistelepüléseken pedig az évi 3-4 szabálysértési ügy nem biztosít kellő gyakorlatot, szakmai tapasztalatot a jegyzők részére. Megoldásként merül fel annak a gyakorlatnak az alkalmazása, amit a jogalkotás a gyám- és építészeti igazgatásban megvalósított, nevezetesen, hogy ahhoz hasonlóan a szabálysértési ügyekben is a városi jegyző járhasson el a város környéki településekre kiterjedő illetékességgel.

A hatályos jogszabályi rendelkezések azonban ma is lehetőséget biztosítanak az úgynevezett igazgatási társulások alakítására, például a szabálysértési ügyintézés területén is. Ha úgy ítélik meg az önkormányzatok, hogy a néhány üggyel dolgozó községi apparátus helyett szívesebben látnák el ezt a feladatot összevontan, úgy az eredményesebb és hatékonyabb munkavégzés érdekében társulási formát hozhatnak létre ma is.

A törvényjavaslat az eddigi jogi megoldással egyezően változatlanul általános hatáskörű szabálysértési hatóságként jeleníti meg az önkormányzat jegyzőjét. A szabálysértési ügyekben eljáró közigazgatási szervek részére nem állapít meg az eddigiekhez képest új feladatokat. Ezért nem azonos az álláspontom azzal a véleménnyel, hogy a javaslatban foglalt feladat hihetetlen módon fogja megterhelni az önkormányzatokat, és kérdés, hogy azok erre szakmailag, technikailag, anyagilag hogyan tudnak felkészülni.

A szabálysértési hatóságok munkaterhe csökken, hiszen nem kell tárgyalniuk. A feljelentés és egyéb adatok alapján hozhatnak érdemi döntést.

(9.30)

Az eljárás közigazgatási jellege mutatkozik meg abban, hogy a beérkezett kifogás alapján a szabálysértési hatóság hozzányúlhat a saját határozatához, azt visszavonhatja, illetve módosíthatja. Ez a lehetőség is igen sok ügytől mentesíti a bíróságokat.

Felvetődött továbbá, hogy a bíróságoknál megteremtődnek-e a feladat végrehajtásának feltételei. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által tervezett többletkiadások, a szükségesnek ítélt bírói, fogalmazói vagy egyéb alkalmazotti létszám és a javaslat indoklása szerinti negyven fő bíró és ezzel kb. azonos számú igazságügyi alkalmazott szükségessége között valóban nagy eltérés mutatkozik.

Az erre vonatkozó előzetes felmérések és számítások szerint az 1997. évi adatok figyelembevételével a helyi bíróságokra háruló többletügymennyiség körülbelül évi 40 ezerre prognosztizálható. A várható ügyforgalmi adatokra és a havi ügybefejezésekre tekintettel a javaslatban feltüntetett létszámigény - figyelemmel a törvény év közepén történő hatálybalépésének időpontjára is -, azt gondolom, elfogadható.

Ha végiggondoljuk, a törvény hatálybalépését követően a bíróságok ügyiratforgalmáról tényadatok 1999 harmadik negyedévében állnak majd rendelkezésre. Ez képezheti majd az alapját a tényleges és végül pontos létszámigény meghatározásának, amelynek költségvonzatát a következő év költségvetésének elkészítésekor lehet érvényesíteni.

A bírósági létszámtöbbletigényhez néhány megközelítés. A bírói eljárásban a kifogásról kell dönteni. Ezt egyesbíró látja el, egyszerűsített eljárás keretében. Hogy miért állítható, hogy - szemben az ellenzéki véleményekkel - viszonylag kis bírói létszámmal is ellátható a bírói felülvizsgálat? Azért, mert:

1. A döntő többségében egy elkövető által megvalósított, egyetlen cselekményből álló, különleges szakértelmet, illetve hosszadalmas bizonyítást nem igénylő ügyben kell dönteni.

2. Már rendelkezésre áll egy érdemi határozat, amelynek állításait a kifogás vitatja.

3. Az első érdemi döntést a bíróság tárgyalás mellőzésével hozza meg, de az elkövetőnek alanyi joga, hogy tárgyalás tartását kérje, igényelje.

Az elzárás a szabálysértési végrehajtás - nézetem szerint - legsikeresebb intézménye. A legtöbb esetben - 90 százalékban egyébként - nem is kell realizálni. Az elkövetők vagy helyettük más a közvetlen fenyegetés hatására - például rendőri elővezetés - befizetik a bírságot. Nézetem szerint az, aki az elzárást támadja, az egész szabálysértési szankciórendszert teszi kérdésessé, hiszen őszintén be kell vallani, hogy sem a letiltás, sem az adók módjára való végrehajtás a jelenlegi intézményi és társadalmi közegben nem működőképes.

További kérdésként fogalmazódott meg, hogy elfogadható-e az a javasolt, korlát nélküli felhatalmazás, amelyet a kormányzati szerv kap egyes szabálysértési tényállások meghatározására. Helyesnek bizonyulhat az az álláspont, miszerint nem kifogásolható az a javasolt megoldás, amely elválasztotta egymástól a társadalom nagy többsége által jogsértőnek ítélt és feltétlen törvényi szabályozást igénylő, kiemelt súlyú jogsértéseket a más típusú és más jogtárgyat veszélyeztető jogsértésektől, amelyek a törvény hatálybalépéséig megalkotandó kormányrendeletben nyernek elhelyezést.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szabálysértésekről szóló hatályos törvényt felváltani szándékozó most tárgyalt törvényjavaslat, amely az előterjesztő által állítottan sem hibátlan, közös megítélésünk szerint tehát szükséges. A hibák kiküszöbölésére, a szükséges korrekciókra a javaslat tárgyalása során nyilván lehetőségünk nyílik. Az előzőekben elmondottak alapján a benyújtott törvényjavaslatot elfogadásra javaslom, és én magam támogatom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)