Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Nemzeti Fórum családvédelmi kabinetje érdeklődéssel figyelte a vitát, és ennek alapján, valamint a törvénnyel kapcsolatos véleményét korábban összegző különféle megbeszélések alapján összegeztük a véleményünket. Ennek alapján fogalmazom meg az álláspontunkat.

Úgy véljük, hogy indokolatlanul nagy volt a várakozás azok részéről, akik ettől a törvénytől a család mint intézmény megóvását várták. A család intézményének a védelmét, jól tudjuk, nem ettől a törvénytől kell várni. Már ott kezdődnek a problémák, hogy általános iskolában nem tanulnak erkölcstant a diákok, nem tanulják meg azt, hogy tiszteljék édesapjukat, édesanyjukat, tiszteljék leendő házastársukat, segítsék az időseket, emeljék fel a szavukat a közelükben látható erőszakoskodások ellenében. A tömegtájékoztatás a széteső, cserélhető apukájú és anyukájú családmintát propagálja, és nem a gyermekeik felnevelésére, két-három évtizedre, ha úgy tetszik, a holtukig szövetkező szülőket tekinti jó példának.

Az egyik legnagyobb példányszámú napilapban éppen az elmúlt hetekben jelent meg egy hosszabb eszmefuttatás arról - természetesen az ellenvélemények közlése nélkül -, miszerint népesedési és szociálpolitikai gondjaink nagyobb része abból fakad, hogy bizonyos vaskalapos politikusok az idejétmúlt családmodellt erőltetik ahelyett, hogy a lazább együttélési formákat részesítenék jogi előnyben.

(21.20)

Véleményünk szerint növeli a gondokat, hogy bizonyos kormánypárti politikusok mindent megtesznek egyes kábítószerek legális fogyaszthatósága érdekében, holott a horribilis drogkiadások első számú kárvallottja a család. Még az adózás sem tekinti ma fogyasztói közösségnek a családot, így nem csoda, hogy Magyarországon működtetik Európa leginkább családellenes adórendszerét. Magyarország kormányának szociális érzékenységéről mindent elárul az a törekvés, amely szerint 2006-tól adózzanak egyformán a gyermeknevelést, az alkoholizálást vagy netán a külföldi nyaralást fedező jövedelmek.

Nos, miután minden oldalról megkapta a család intézménye a politikusok pofonjait, komolyan hihetünk-e abban, hogy éppen ez a törvény menti meg a családokat? A törvény bevezetné ugyan a távol tartás intézményét, de a gyakorlatban tapasztalt súlyos problémákhoz mérten csak nagyon rövid időre, 10-30 napra tenné ezt lehetővé. Azt még megértem, hogy a távol tartás intézményének bevezetésére és 30 napnál hosszabb szankcionálására felkészületlenek a hajléktalanszállók, de miért kellene spórolni például a szóbeli vagy hírközlő eszközökön keresztüli zaklatók megbüntetésével?

Nem csak én, úgy gondolom, sokan hallottunk olyan esetekről is, hogy még 10-15 esztendővel a válás kimondását követően is zaklatja a volt házastárs a másikat, botrányt okoz a munkahelyén, éjszaka hívogatja telefonon, fenyegetőzik, és trágárságokat üvölt a kagylóba. Nem értem, hogy miért kellene 30 napra szűkíteni az ilyen jellegű zaklatások szankcionálását, hiszen a zaklatónak általában van saját lakása, nem kell őket elhelyezni, csupán megtiltani a közvetlen vagy közvetett, például telefonon keresztül történő zaklatást, és nyilván ennek büntethetőségét is végig kellene gondolni.

Mindennapos tapasztalat az is, hogy a tartás fejében befogadott ismerősök, hozzátartozók terrorizálják a befogadó időseket, nem teljesítik a tartási kötelezettségeket, és az önkormányzat illetékesei szemet hunynak az ilyen tettlegességek fölött, nem kívánnak a szerintük családi vitába belekeveredni. Az a véleményünk, hogy az egész törvénytervezetet átlengi a nehezen bizonyíthatóság gondja. Hogyan lehet igazolni egy mások által nem látott kisebb pofont, a folyamatos szidalmakat vagy az utcai telefonfülkéből érkező fenyegetéseket? Ha nem várják el az ilyen ügyekben az alapos bizonyítékokat, akkor nem lehet-e visszaélni a törvény betűivel? Elfogadja-e a bíróság a ma csak jogellenesen beszerezhető bizonyítékokat, például a hangfelvételeket? Ezek legális létezéséhez ugyanis sajátos módon hozzá kell járulnia a zaklatónak. Ez a törvénytervezet véleményünk szerint nem tartalmaz olyan új szabályokat, amelyek alapján ilyen hang- vagy videofelvételek jogszerűen készülhetnének.

Megvallom őszintén, nagy csalódás tehát ez a törvénytervezet. A nagy reklámmal és hirdetési kampánnyal előkészített tervezetből, úgy véljük, csak egy nagyon soványka, kis eredménynek is alig nevezhető valami született. Csalódásomat erősítem föl, nem tudjuk támogatni így, ebben a formában ezt a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen a figyelmet.