Felszólalás adatai

DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány nevében szeretném üdvözölni azt a hangütést, amelyben megszólalt a nyugdíjreform, illetve a nyugdíjrendszer problémáit felvető napirend előtti hozzászólása. Azt gondolom, hogy ez kiváló lehetőséget ad valamennyiünknek, akik felelősséget érzünk vagy felelősséget viselünk a nyugdíjrendszer alakításának különböző lépéseiért, mert az a szakmai javaslatsor, amelynek ön az eszenciáját - a rendelkezésre álló időkeretet is figyelembe véve - ismertette, kiváló alap ahhoz, hogy erről egyeztessünk, hogy párbeszédet folytassunk, és hogy egymás javaslatait megismerve annak erényeit, fogyatékait pótlandó, esetleg a számításait is napirendre vegyük.

Én kaptam öntől egy példányt ebből a javaslatból, amit itt a nyilvánosság előtt is ismertetett. Azt gondolom, nem titok, hogy mi beszéltünk erről egymással. Megnézték a szakemberek, és azt kell mondjam, hogy nagyon sok olyan javaslat és észrevétel van ebben, amelyről érdemben szükséges egyeztetni, és van néhány olyan dolog, amelyről máshogyan gondolkodunk, de én azt gondolom, ez csöppet sem baj. Hiszen ha abban már egyetértés van, ahogyan ön a napirend előtti beadványában jelezte, hogy változtatási szándék van, és szükségletet látnak arra, hogy változtatni kell a nyugdíjrendszeren, ha ebben egyetértünk, akkor ez már elégséges ahhoz, hogy ebben érdemi párbeszéd és együttműködés alakuljon ki.

Azt gondolom, nagyjából egyetértünk a diagnózisban, hogy hála istennek, hosszabb ideig élünk, hála istennek, egyre tovább élnek azok, akik egészségben vagy kisebb egészségkárosodással, de megélik a nyugdíjkorhatárt. Sajnos, csökken a népesség, sajnos arányait tekintve kevesebb a járulékfizetők száma, ezért azt gondolom, hogy erről a bázisról tudunk kialakítani olyan javaslatokat, amelyekben egyetérthetünk, és amelyek a nyugdíjrendszer további alakításának az irányait jelzik.

"Magyarország holnap" elnevezéssel egy kerekasztal is dolgozik a távlati nyugdíjreformon, a távlati nyugdíj-átalakításon. Ebben olyan szakemberek ülnek, akik nem pártpolitikáról beszélnek. Van vita természetesen a kerekasztalon belül, hiszen hozzáértő, gondolkodó szakemberek fejtik ki az álláspontjukat, és tesznek majd javaslatot arra nézve, hogy hosszú távon milyen irányba kell alakítani a nyugdíjrendszert. Rövid távon pedig mi is tettünk lépéseket, hiszen az előző év novemberében meghozott döntések mind azt az irányvonalat követik, ami a kormány felfogása szerint a nyugdíj-átalakítás célkitűzéseivel egybevág, tehát hogy ösztönözni kell az embereket arra, hogy tovább dolgozzanak. Olyan szabályozórendszert kell kialakítani, ami nem arra ösztönöz, hogy valaki a lehető leghamarabb a nyugdíjat válassza, hanem hogy minél tovább benne maradjon a foglalkoztatási rendszerben.

És azt gondolom, szükség van arra is, hogy széles körű társadalmi párbeszéd és vita legyen ezekről a kérdésekről, mert azt gondolom, az ön javaslata, amit elmondott, hogy két parlamenti vagy kormányzati ciklussal is meg kívánják erősíttetni a hosszú távú átalakítást, ugyanazt a szándékot tükrözi, hogy legyen ebben széles körű egyetértés.

És azzal meg csak végképp egyet lehet érteni, hogy nem pártpolitikai alapon, hanem a mostani nyugdíjas-generációért és a jövőbeni nyugdíjas-generációért érzett felelősség vezet bennünket, hiszen amikor a nyugdíjrendszer átalakításáról beszélünk, akkor az nemcsak a mostani nyugdíjasokról szól, sőt azt gondolom, nem elsősorban a mostani nyugdíjasokról szól, hanem a mostani középgenerációról és az egészen fiatalokról.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)