Felszólalás adatai

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon rövid, de azt gondolom, tartalmában egy nagyon fontos törvénytervezet, törvényjavaslat fekszik előttünk az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról.

Nagy öröm számomra, hogy ez a parlament elé került hosszú idő után, hiszen 1991. június 30-án, Gödöllőn először ünnepeltük meg azt, hogy Magyarország területén nincsenek idegen megszálló csapatok. 1991. június 19-én ment ki az utolsó szovjet katona Magyarországról, és így hosszú évszázadok után valóban lehetővé vált az, hogy június 30-án egy független állam ünnepelte a magyar szabadság napját.

(18.00)

Azóta minden esztendőben június utolsó hétvégéjének szombatján a magyar kultúra értékeinek bemutatásával emlékezünk meg arról, hogy Magyarország szabad, független állam. Hangsúlyozom, hogy nem transzparensekkel, nem felvonulással, nem jelszavakkal, hanem a magyar kultúra értékeinek bemutatásával emlékezünk meg arról, hogy Magyarország szabad, független állam.

1993-ban pont Mohácson került megrendezésre ez az országos ünnepség, amelyet természetesen a Magyar Televízió is közvetített. Ennek az ünnepségnek az egyik kísérő rendezvénye volt egy szintén dokumentált és a Magyar Televízióban leadott beszélgetés, amelyre azon országok nagyköveteit hívtuk meg, amelyek csapata korábban valamikor megszálló csapatként állomásozott Magyarországon, vagy valamilyen formában Magyarországon voltak: a mongol, a török, az orosz, az osztrák és a német nagykövetet. Azért tartom fontosnak megemlíteni ezt a beszélgetést, amely egyébként egy nagyon jó hangulatú és egy valóban a feszültségeket kiváltó beszélgetés volt, mert egy ilyen törvénytervezet kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy a törvényjavaslat abból az apropóból kerül az asztalunkra, hogy 1991. június 19-én elmentek a szovjet csapatok, és nem okoz-e esetleg egy olyan jellegű nemzetközi konfliktust vagy feszültséget - konfliktust talán nem - az, hogy ennek az emlékére június 19-ére emléknapot, június utolsó hétvégéjére pedig egy ilyen, valóban kulturális értékeket felvonultató magyar szabadságnapot foglalunk törvénytervezetbe.

Ennek a beszélgetésnek a tudatában, ismeretében és visszanézhető dokumentációja alapján, képviselőtársaimmal együtt azt gondolom, hogy a mi szándékaink ebben a kérdésben tiszták és korrektek: egyrészt ragaszkodnak egy történelmi dátumhoz, másrészt pedig olyan formában kívánunk emlékezni erre a jeles történelmi dátumra - amely egy hosszú időszakot, konkrétan a szovjet csapatok magyarországi állomásozását, de egy hosszú, évszázados történelmi időszakot is lezárt Magyarországon -, amely a kultúra értékeinek a bemutatásával, azt gondolom, feloldódást ad, tehát az a feszültség, amely esetleg ez alapján keletkezhet, feloldódik.

Tehát minden esztendőben június utolsó hétvégéjén megtörténik ez a szép ünnep, amely ebben az esztendőben pontosan június 30-ára esik, mint első alkalommal. Meggyőződésem, hogy ez egy jó lehetőség arra, hogy végre törvényben rögzíttessék a korábbi szándékunk, és hogy valóban megjelenhessen a naptárunkban is ennek az emléknapnak és ennek az ünnepnek a ténye.

Egyébiránt minden esztendőben minden magyar országgyűlési képviselőt is meghívtam erre az ünnepségre, voltak, akik eljöttek, voltak, akik a mostani ellenzék padsoraiból is eljöttek, voltak, akik eljöttek a kormánypártok padsoraiból; ők meggyőződhettek arról, hogy ezek a szándékok valóban valami olyan formában kerülnek megvalósításra, ami mindannyiunk számára elfogadható, mindannyiunk számára egy olyan lehetőség, amely az idegen csapatok közelmúltbeli állomásozásából fakadó feszültségeket teljes mértékben feloldja. Nagyon szép lenne, ha a tizedik évfordulóra ez törvénybe foglaltatna.

Kérem az Országgyűlést, hogy támogassa törvénytervezetünket, hogy együtt ünnepelhessünk majd június 30-án Gödöllőn is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)