Felszólalás adatai

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva a vitát, már amelyik az adókedvezmények, a kisvállalkozási támogatások körüli nézetbeli különbségek miatt kirobbant, engedjék meg, hogy ehhez egy pikírt megjegyzést tegyek, nem minden önzetlenséggel.

Beszélünk a családokról, a gyerekek közötti különbségről, és bizony megfeledkezünk arról, hogy a gyerekek egyharmada olyan családban él, amely már szétesett. Azt hiszem, ezek a gyerekek nem tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek; s túlnyomó többségük nem veheti majd igénybe a jó, becsületesen dolgozó apa után a köznek befizetett - a kormánypárti ideológiát próbálom idézni - járulékok és adók némiképpi visszatérítését azért, mert két vagy három gyereket vállalt. Mondjuk, kettőt az első házasságából vállalt, s a második házasságából egyet. A két gyermek után becsülettel teljesíti, talán még a törvényben meghatározott kötelező tartáson felül is, a kötelezettségét, mindössze azért, mert szereti a gyerekeit, és erre nem a bíróság kötelezte. Néz egy nagyot, hogy egy gyereke ugyan van, de a másik kettőt a törvényalkotók már nem vették figyelembe. Ezt csak azért mondom, hogy amikor gyerek és gyerek különbségéről beszélgetünk, teljes mértékben egyetértve a családtámogatással, meghatottan próbálunk a nyomoron segíteni, akkor bizony erről se feledkezzünk meg. Bár azt gondolom, a kormány lesz olyan bölcs, hogy erre is gondol.

De nem ez volt a felszólalásom lényege és a célja. Egy másik terület, amelyről az eddigi vitában bizony nem esett szó: ez pedig az agrárvállalkozások támogatása, illetve az agrárvállalkozások adóztatása. Érdekes álláspontot fogok önöknek megjeleníteni, amely az ellenzéki oldalon biztos nem is lesz szimpatikus. Mert nekem most azt kell mondani, tisztelt államtitkár úr, hogyan néz ki az, hogy az őstermelők még mindig csak 250 ezer forint árbevételig vannak kedvezményben, s csak 1,4 millió forint az az árbevételi határ, amely alatt nekik nem kell... (Varga Mihály: Család!) - családra vonatkoztatva. Miért nem emeljük fel? Nem fogom ezt mondani, államtitkár úr, hanem a következőt mondom.

Célunk a kisvállalkozások, középvállalkozások támogatása, és célunk ezen az adórendszeren keresztül a gazdaság kifehérítése is. Az agráriumban, mint tudjuk - sajnálatos módon -, több száz milliárd forint a szürke- és a feketegazdaság irányába mozdul el, nevezetesen úgy, hogy a kistermelői kör alig kap vissza abból a haszonból, amit a közvetítői, illetve a különböző feldolgozó-ipari manipulációkkal, éppen az adminisztráció és a nyilvántartás hiánya miatt, velük szemben meg tudnak tenni.

Az agrárrendszer működtetése kétpillérű: az egyik a támogatási rendszer, a másik az adórendszer. Az adórendszerben - ezt egyébként mindig elmondom, '96 óta mondom - '96-ban sikerült fél lépést tennünk, aztán '97-ben, a tüntetések hatására, vissza is. Megy az idő, megy az idő, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy a mezőgazdasági termelőink - főleg a kis- és középméretű vállalkozások - ki fognak esni a piacról, ha nem kerülnek be abba a rendszerbe, amelyet védetté nyilváníthatnánk. Hogyan lehetne ezt megoldani? Az adóztatás vonatkozásában tovább kellene lépni azon a dilemmán, hogy mennyire követelek tőle átalányadózást, mennyire követelek tőle tételes elszámolást, mennyire követelek tőle adminisztrációs terheket, vagy azok csökkentését.

Miért nem tudjuk ebben a parlamentben egyszer s mindenkorra, végre konszenzussal kialakítani azt a rendszert, amelyben a tényleges kicsi őstermelők... - a 250 ezer forintos határ egy dolog. És onnantól kezdve mezőgazdasági vállalkozókról beszélünk, amely mezőgazdasági vállalkozók mind a nyilvántartás, mind pedig az adókedvezmények vonatkozásában élvezhetik azt a prioritást, amely kapcsán örömmel hallom, hogy a kormányzati elképzelések szerint, 10 millió forintos adóalap figyelembevételével, különböző beruházási kedvezményeket is igénybe vehetnek. S ehhez még jönnének az agrártárcától igénybe vehető agrártámogatások. Ez olyan ösztönző momentum lenne, amely nyilván érdekeltté tenné a tényleges mezőgazdasági termelőket. Mert ne higgyük, hogy ebben az országban valóban 700-750 ezer mezőgazdasági őstermelő van. Ezt magunk között elmondhatjuk, meg beszélhetünk róla - ez nem igaz! Nem igaz! Ahogy az államtitkár úr az előbb bólogatott, ez szét van írogatva emberekre, hogy az értékhatár ne emelkedjen. Papíron ennyi termelőnk van, és ehhez képest a piacon 100-150 ezer ténylegesen termelő, minőségi terméket előállító ember szenved, mert ebből a kettős rendszerből nem tud kilépni, nem éri meg neki mezőgazdasági vállalkozóvá válnia, mert nem kap annyi kedvezményt. Az őstermelői körben pedig a szürkegazdaság útvesztőiben gyakorlatilag elveszik. Milyen rossz látni, amikor dinnyeáruló úriemberek mondogatják az út szélén, hogy ők mezőgazdasági őstermelők és ezt a következőképpen csinálták: kiváltották az őstermelői igazolványt, papíron béreltek fél hektár földet - feléje se néztek. Megvásárolták a dinnyét 12-14 forintért a termelőktől, és az első hetekben még vidáman 50-60 forintos áron árusítgatták az utcán, s nem tudja őket megfogni se az APEH, se senki. Van igazolványa? Van igazolványa. Van bérelt földje? Van bérelt földje. Dinnyét termeszt? Persze, dinnyét termeszt. Ez a teljesen ellenőrizhetetlen anarchia!

Ha arról beszélünk, hogy az Európai Unió felé megyünk a szabályozásban, az agrárrendtartásban is, az adótörvények tárgyalása kapcsán mindig ilyen polémiává alacsonyodik, amikor azt mondjuk a mezőgazdasági bizottságban, hogy igen, tovább kell erősíteni az őstermelői kört azzal, hogy különböző kategóriákat állítunk nekik, amelyek alatt az állam felé nem kell semmit csinálniuk. Nem kell adóbevallást csinálni, nem kell egyetlenegy fecni költséget se bemutatni. Miért kell annál nagyobb kedvezmény, hogy a mezőgazdasági termelők körében a tételes elszámolásnál az összes árbevétel 40 százalékáig nem kell számla, ez költségként elismerhető - kell ennél több? Ha az árbevételem 40 százalékát minden adminisztráció nélkül elszámolhatom költségként, és az árbevételem mellett nem tudok ehhez még 50-60 százaléknyi számlát szerezni, akkor ez aranybánya, mert nincs költségem, és csak ömlik a pénz. Tudjuk, hogy az agrárium sajnos nem tart itt.

Ezeket a kedvezményeket kellene abba az irányba tolni, hogy a mezőgazdasági vállalkozók kapcsán ezt az álliberális, álmegengedő szabályt, amely az őstermelői kör további bővítését ösztönözné... Azokat, amikről önök beszélnek a kis- és középvállalkozók esetében, erőteljes szabályozással igenis megnyitni, ez bizonyos köröknek nem tetszik, ezt látni kell; nem fog tetszeni a borhamisítóknak, az olajszőkítőknek se tetszik, nem tetszik egy csomó olyan, a fekete- és szürkegazdaságban dolgozónak, aki épít a mezőgazdaságra, illetve el tudja sinkófálni ezeket a pénzeket. Lehet hogy lennének újabb tüntetések. De akkor mind az ellenzéknek, mind a kormánypártnak fel kellene vállalnia, hogy rendet akarunk-e tenni, még egyszer hangsúlyozom: nemcsak az adókényszerrel, hanem az adótámogatással, az adókedvezménnyel és az agrártámogatással koherens egységű rendszer kialakításában.

Úgy vettem észre, hogy ebben az országban sokk van 1997 óta, és ezekhez az akkor kiharcolt úgynevezett kedvezményekhez már senki nem mer és nem is akar nyúlni. Azt vesszük észre, hogy ennek hatására pont az a kisvállalkozói vagy középvállalkozói réteg megy majd szép lassan tönkre a mezőgazdaságban, amelyiknek a jövőbeli termelésére és a piacon való megjelenésére oly nagy mértékben számítunk. Ezt mint egy papagáj szoktam ilyenkor elmondani, elmondom, beadjuk indítványokban.

Csak az utókor számára: nem változtam meg, ellenzékből most nem azt követelem, hogy önök további támogatásokat adjanak. Változatlanul azt mondom, hogy amit '96 végén elhatároztunk, abba az irányba most erőteljesebben és nagyobb kedvezményekkel lehetne lépni, mert ehhez most már, hála a jó istennek, a költségvetési, gazdasági alap adott.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban, valamint Balczó Zoltán részéről.)

(14.40)