Felszólalás adatai

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A pontos cím úgy szól, hogy a területfejlesztési politika átfogó céljai 2020-ig. Az ebben szereplő 5. ponthoz adtam be az ajánlás 5. pontjában látható módosító javaslatot, amely a decentralizáció és regionalizmus kérdésével foglalkozik. Alapkérdés ez most már jó évtizede, összefügg sok más reformelképzeléssel, hallhattuk az előbb Baráth Etele miniszter urat, aki megtisztelően kollégájának nevezett, bár azt hiszem, hogy miniszter még nem nagyon vagyok, de remélem, egyszer majd csak elkövetkezik ez az idő is, vagy akár Pap János kollégám számára.

Tehát hallhattuk Baráth Etelétől is, hogy megfogalmazódik például az önkormányzati rendszer reformja, átgondolt változásra tesznek javaslatot. Így, ezekben az összefüggésekben, és nyilván sok leágazása van még ennek, érdemes átgondolni azt, hogy van-e decentralizáció vagy nincs, van-e regionalizmus vagy nincs. 2001-ben, amikor még a regionális fejezet nem volt lezárva az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon, akkor alapkérdésként kezelte mindenki, hogy megvalósulhat-e az, hogy Magyarországon ténylegesen a hét fejlesztési régióban alkossunk programot, és ezek a programok a hét fejlesztési régióban is valósuljanak meg. Hidegzuhanyként jött az, amikor azt mondta az Európai Unió tárgyaló delegációjának vezetője, hogy nem lehetséges az, hogy Magyarországot így kezeljék, nem hét régió lesz, hanem egyetlenegy régióként kezelik ezt az országot, és a fejlesztési koncepciókat is így kell megvalósítani.

Ezt aztán a nemzeti fejlesztési terv első programjában már végigfuttatva láthattuk, érezhettük, hogy mit jelent. Ténylegesen nem a régiókban születnek döntések, vannak persze kivételek, de ez még eléggé ritka sajnos, és nagyon sok esetben látszatregionalizmus zajlik. Abban, azt hiszem, hogy mindenki, vagy remélem, hogy nagyon sokan egyetértünk, hogy ténylegesen a regionális operatív programokban önálló programok elkészítése lenne szükséges, hiszen ezzel tudjuk fejleszteni a vidéket, ezzel tudjuk fejleszteni az ország Budapesttől különböző részeit. Így tudjuk elérni azt, hogy Magyarországon a regionális központok, a regionális centrumok - inkább ezt a szót használnám, mert a központ félreérthető lenne ebből a szempontból -, a regionális centrumok tudjanak megerősödni.

Most az, hogy éppen fejlesztési pólusnak hívjuk vagy kulturális központnak, vagy a városhálózatban éppen minek, az egy másik kérdés, de alapvetően a vidék megerősítése, a vidéki városaink megerősítése rejlik ebben a mondatban. Azzal nem érünk el semmit, ha a vidéki regionális ügynökségeknél kitanulnak jó szakemberek, aztán a következő mozdulattal el kell menniük Budapestre, mert az a szakmai tudás, amivel rendelkeznek, már nem hasznosítható a régióban. Ezért tehát ez fontos lenne.

A másik fontos elem, most visszaidéznék az országos fejlesztéspolitikai koncepcióból, ami azt mondja a 2. pont d) szakaszában, a szubszidiaritás elve alapelv, a fejlesztéspolitikai döntések mindig a legalkalmasabb szinten szülessenek meg, biztosítva a helyi, a térségi, a nemzeti és a közösségi szintek közötti leghatékonyabb munkamegosztást. Ez is természetes módon indokolja, bárkivel beszélünk, pártállástól függetlenül, a fejlesztéspolitikai kérdésekről, a regionalizmus meglétét. Persze, ez nagy kérdés, nem mindig könnyű megbirkózni ezzel, ez az elmúlt időszakban nem nagyon sikerült egyik kormánynak sem. Remélem, hamarosan eljön az idő, hogy ez bekövetkezzen.

A bizottsági ülésen történtek azonban nem azt mutatják, hogy ez 2020-ig megtörténhet, hiszen ezt a módosító javaslatot leszavazták.

(22.30)

Márpedig a regionális döntéshozatalban kulcskérdés, hogy megszülethet-e. A regionális önkormányzatok jövőbeni létének kiváló alapja lehetne az a szakmai háttérbázis, amelyet a regionális fejlesztési tanácsoknál, a regionális fejlesztésben megerősödött szakemberek, hivatalok, ügynökségek tudnának mutatni.

Akárhogyan is vizsgáljuk, akárhonnan nézzük, ez a cél megfogalmazott, és úgy hiszem, hogy 2020-ig bátran kijelölhettük volna, és azt mondhattuk volna, hogy jó, lehet, hogy nem most, nem ebben a kormányzati ciklusban, hanem később, de megvalósulhatott volna. Sajnos nem fogadták el, így a decentralizáció megint csak üres lózung maradt, a következménye vagy a megvalósulása pedig olyan lesz, amilyenre éppen a politikai iszapbirkózás megengedi.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)