A felszólalás szövege:

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Volt és jelenlegi szocialista kormányok nehéz helyzetbe hozták az országot, annak bármely ágazatát is nézzük. Így az önkormányzati szféra sem úszta meg veszteség nélkül, sőt komoly pozícióromlásuk következett be. Ezen belül is az energia árának jelentős megemelése okozza az egyik legnagyobb nehézséget. Sok esetben az önkormányzatok az állam helyett látnak el feladatot akár az oktatás, akár az alapfokú egészségügyi ellátás - és még sorolhatnám - területén.

Ezen közszolgáltatások teljesítése legtöbbször intézményi keretek között történik, így az energiaár-emelés az átlagosnál is jobban terheli a helyhatóságokat. Ehhez érdemi kompenzációt a költségvetésben sem 2007-ben, sem most a tervezetben nem nyújtanak, pedig 2007. januártól 2008. januárig 18 százalékos volt már a gázáremelés, nem beszélve az évközi és a most október 1-jei újabb emelésről, amely a költségvetésnél nem is volt kalkulálható. Ez különösen a kisebb településeket sújtja, mivel költségvetésükhöz mérten fajlagosan nagyobb kiadásként jelentkezik az áremelés az intézményfenntartás körében. E tekintetben hasonló képet mutat a villamos energia árának emelkedése is.

Az elmúlt években a központi támogatások csökkenése vagy stagnálása, a feladatok növekedése a bevételek és a kifizetések közötti ollót egyre nagyobbra nyitotta, ezzel is tovább rontva az önkormányzatok pénzügyi helyzetét. A saját bevételek csak külső forrásbevonással növelhetők, hiszen már így is magas e helyzetben a helyi elvonások mértéke. Netán az a kormányzati cél, hogy a feszültséget helyi szintre tereljék az állam helyett elvégzett közfeladatok ellátásakor?

Ön, miniszter úr, többször hangot adott annak, hogy ez a probléma megoldatlan ezen a területen, hogy a dologi kiadások nincsenek megfelelően kompenzálva. Itt a lehetőség a költségvetésnél ezen javítani.

Kérdezem, hogy mit tesz ön annak érdekében, hogy jelentősen megnövelt önkormányzati energiaár-növekedést miként kompenzálja a kormány, és mit tegyenek az önkormányzatok, ha már nem tudják kifizetni az energiaszámláikat, és hidegben kell tanulniuk a gyerekeknek, vagy nevelni az óvodásokat, esetleg emiatt a kórházban levő betegek tovább betegszenek.

Kérem tisztelettel válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ön sem gondolja komolyan, amikor azt mondja, hogy a kormány nincs befolyással az energiaárak emelkedésére. Nyilván mindenki tudja, hogy komoly befolyással rendelkeznek e tekintetben.

Az pedig, ami az önhikit illeti, miniszter úr, ön ugyanúgy jól tudja, mint akik ehhez fordulnak, hogy 22 milliárd forint volt az igény, és mindösszesen 10-14 milliárd forint között adtak a korábbi években, a tavalyi esztendőben ez ennél kevesebb volt.

Az új költségvetésben pedig nincs megfelelő kompenzáció, amire rákérdeztem, hiszen mindösszesen az infláció 80 százalékával; nominálisan sem éri el azt a nagyságrendet, ami egyébként hiányzik az önkormányzati büdzséből.

Önök továbbra is az önkormányzatokon spórolnak, és természetesen feladatot látnak el az állam helyett, hiszen az oktatás, az egészségügy állami feladatok, így rögzíti az alkotmány is, más a feladatmegosztás e tekintetben. Viszont magukon nem spórolnak, emlékezzen vissza (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a legutóbbi MSZP-s lakomára, ahol lazac és libamáj... (Az elnök kikapcsolja a mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő úr! Elfogadja-e a választ vagy sem?

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Vizet prédikálnak, és bort isznak. Nem fogadom el a választ. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A Győr-Pápa-Celldömölk vasútvonal villamosítása tárgyában az elmúlt években több alkalommal intéztem írásbeli és szóbeli kérdést a kormány tagjaihoz. Az ezekre kapott válaszok időrendben a következők voltak.

2002. december, Csillag István: "A Győr-Pápa-Celldömölk vasútvonal villamosításának előkészítő munkái jól állnak, elkészült az építési engedélyezési dokumentáció, továbbá az építési engedélyt 2002 augusztusában megkapta a beruházó MÁV."

2004. szeptember, Csillag István: "A Győr-Pápa-Celldömölk vasútvonal villamosítása a MÁV Rt. igazgatóságának 2001 februárjában hozott döntésével került a villamosítási program élére." Ez még az Orbán-kormány volt. "Minden szükséges és lehetséges intézkedést megteszünk annak érdekében, hogy a 2005. évben a munkálatok megkezdődhessenek."

2006. február, Kóka János: "A munka megkezdésére várhatóan csak az év második felében kerül sor. Természetesen mindent megteszünk annak érdekében, hogy a villamosítás és a pályakorrekció minél előbb megkezdődhessen."

2006. szeptember, szintén Kóka János: "Természetesen a MÁV Zrt.-vel közösen keressük más finanszírozási források felhasználásának lehetőségét annak érdekében, hogy a vasútvonal villamosítása és a szükséges pályakorrekció mielőbb megkezdődhessen."

2006 ősze, Gőgös Zoltán, nem szakmabéli, de érintett: "2006 végére befejeződik a Pápa-Győr vasútvonal villamosítása."

2007. március, Garamhegyi Ábel: "A vasútvonal fejlesztésével kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy a villamosítás szerepel a 2007. évi tervben."

Látható, hogy a hivatkozott döntés óta hét és fél év telt el, miniszterek jöttek, mentek, állandó csak a Győr-Pápa-Celldömölk vasútvonal maradt, rengeteg ígérgetés ellenére, villamosítás nélkül. Kérem, válaszoljanak: bízhatnak-e a szakasz vonzáskörzetében élő emberek, hogy valaha villamosított pályán közlekedhetnek? Meg tud-e jelölni ebben a kérdésben olyan dátumot, amelynek megtartásáért felelősséget mer vállalni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) S miért büntetik a környéken élőket? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Dr. Pósán László: Költői kérdés!)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az imént Varga Zoltán képviselőtársunk, MSZP-s képviselő arról beszélt, hogy módosító javaslatokkal javítható ez a költségvetés. Az önkormányzatok vonatkozásában valóban történt egy módosító javaslat benyújtása Veres János pénzügyminiszter nevével fémjelezve. Az éppen aktuális, immáron harmadik költségvetésről engedjenek meg néhány konkrét számot az önkormányzatokkal kapcsolatosan, hogy mennyivel csökkent a legutóbbi rossz kondíciójú költségvetéshez képest a különböző ágazatok pénzeszköze.

A körzeti igazgatás, amely egy fontos feladat, hiszen arról beszélünk, hogy igazgatási struktúrát kell változtatni, 20,7 százalékkal; a körjegyzőség működése 25,1 százalékkal. A miniszterelnök arról beszélt, hogy sok a hivatal. Arra lenne szükség, hogy minél több kis hivatalból legyen egy nagyobb körjegyzőség, erre most éppen az erre fordítandó pénzeszközt több mint 25 százalékkal csökkentik. A központosított előirányzatok 36,7 százalékkal csökkennek; ami pedig a szociális biztonságot jelentené, a szociális feladatok támogatása 7,5 százalékkal.

A slágertéma volt az elmúlt két évben minden alkalommal a többcélú kistérségi társulások támogatása. Miután az országban létrejött 174 többcélú kistérségi társulás, mi történt? 13 százalékkal csökkentik a támogatását, feladatbővítésre nincs lehetőség. Ezzel ellentétben viszont a költségvetés e vonatkozásban pesszimista. A bevételeket illetően, már ami a helyi bevételeket illeti, hogy azt be kell szedni, növelni kell az adókat, abban optimista ez a költségvetés: a helyi adóbevételeknek mintegy 10 százalékos emelkedésével számol a törvényjavaslat. Ezt a mai állás szerint - figyelembe véve a recessziót - lehetetlen teljesíteni. A többletbevétel nem realizálható. Amiről tehát Varga képviselő úr beszélt, nyílik az olló a bevételi és a kiadási oldalon, még akkor is, ha struktúraváltozás következik be. Nem beszélve a foglalkoztatásról. Optimista számítások szerint is jó néhány tízezer ember kerül ki az utcára, nem lesz munkája. Ezzel a szociális kiadási oldalon pedig növekednek a szociális kiadások. Ezt is csökkentették még a korábbiakhoz képest is.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy látjuk, hogy az újabb módosított változat nyilvánvalóan a többségükben ellenzéki önkormányzatokat jelentősen sújtja, sokkal jobban, mint a többi ágazatot. Így nem lehet konszenzust teremteni abban, hogy legyen költségvetése az országnak, ezért mi ezt a magunk részéről nem támogatjuk. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A költségvetési vita során összességében az általános vitánál az egyik kérdéskör arról szólt, hogy a többcélú kistérségi társulások miként tudnak működni a jövőben. Ennek sok része van, hiszen az elmúlt néhány esztendőben a többcélú kistérségi társulások voltak azok, amelyek az önkormányzati reform zászlóshajójaként emlegettetnek, miszerint az önkormányzati reform egyik első olyan lépése, amely a jövő irányába mutat.

Ezekhez a többcélú kistérségi társulásokhoz pénzforrásokat is rendelt a mindenkori költségvetés. Igaz, ez nem úgy történt, ahogy az önkormányzatok szerették volna, hanem egy ilyen premizálású, kényszertársulási rendszert, nem a szabad társulás igazi értelmében hoztak létre egy ilyen szervezetet. Ezen belül kötelező feladatok vannak, ilyen a szociális ellátás az önkormányzati közszolgáltatásokból, az oktatás, és lehetnek ennek a társulásnak önként vállalt feladatai is. Ezek a feladatok többek között azt a célt szolgálják, hogy minél koncentráltabban, azt is lehet mondani, hogy a társulás számára kicsit spórolósabban lássanak el önkormányzati közszolgáltatást.

Az egyik ilyen feladat a könyvtári szolgáltató hely. Az elmúlt időszakban a falusi kiskönyvtárak megszüntetésre kerültek, nem kapcsolódnak a Széchényi Könyvtárhoz, hanem társulásos formában, a körzetközponti könyvtár látja el ezeket a feladatokat. Miután ez normálisan felállt, mit ad Isten, mi történt ebben a költségvetésben? Az történt, hogy újabb státust kell létesíteni, hiszen a könyvtári szolgáltató helyeknek hetente legalább négy napon, és minimum 20 órát nyitva kell lenniük. Tehát miközben az egyik oldalról az a cél, hogy takarítsunk meg, ebben a költségvetési javaslatban éppen egy pazarló módszert készül bevezetni a kormány.

Módosító indítványom azt a célt szolgálja, hogy ezt a kitételt szüntessük meg, és ezt az sem oldja meg - van erre egy másik módosító indítvány -, hogy helyette kulturális szolgáltatást nyújtsanak, hiszen a hétköznapok során 20 órás nyitva tartással ez, azt gondolom, a legkisebb községekben - 200, 300, 500 lakosú falvaink vannak - nem jelent megfelelő megoldást. Ez csak egy konkrét példa arra, hogy miként próbálják ismét a célt, a többcélú kistérségi társulást ellehetetleníteni.

A másik módosító indítvány, amit benyújtottam - ezek aprónak tűnnek egyébként, az iménti is, vagy amiről most fogok beszélni, de mégis annak a szervezetnek az életében jelentős -, ez pedig a vakok és gyengén látók szervezetét érinti, ahonnan a kormány jelentős pénzt - nem nagy pénzt, de összesenben ennek a szervezetnek a számára jelentős pénzt - von el.

(14.50)

Tehát megint, miközben arról beszélünk, hogy a legelesettebbeket, a szociálisan hátrányos helyzetűeket, akik az életben sokkal nehezebben tudnak elhelyezkedni, csak speciális munkakörben lehet őket alkalmazni... - és ezeknek a szervezetétől von el olyan mértékben forrást a kormány a beterjesztett költségvetési javaslatban, amely ennek a szervezetnek, amely gyakorlatilag közszolgáltatást nyújt a tagjai számára, elvon. (Sic!) Ehhez kívánom én, ha nem is reálértékben, de legalább nominális értékben ennek a támogatásnak a megőrzését biztosítani.

A következő módosító javaslat, amiről szeretnék beszélni, a területfejlesztési feladatoknál található, hiszen a területfejlesztési feladatok azok, amelyek szintén fontos hangsúlyt kapnak az elkövetkezendőkben, hiszen miután az önkormányzatok napi gondokkal küzdenek, és ezt ez a költségvetés sem most, sem jövőre nem tudta megoldani, arról hallunk, hogy milyen rendkívül fontos a fejlesztés az elkövetkezendő időszakban. Hiszen az európai uniós források minél nagyobb mértékben történő lehívása fontos az ország számára, fontos a régiók számára, és fontos az egyes települések számára is.

No, hát úgy látjuk, hogy ennek a saját forrásnak a megteremtését, illetve a források lehívásának elősegítését a benyújtott költségvetési javaslat nem kellően segíti elő, ezért aztán ezt módosító indítvánnyal szeretném korrigálni.

Köszönöm szépen, elnök úr, itt befejezném, és ha még van lehetőség, nyilván akkor az elkövetkezendőkben kívánom ezt majd elmondani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Ha jól látom, Arató államtitkár úr kiment a teremből. Gyakorlatilag ugyanarról beszél, amiről én, a mozgókönyvtárakról, nevezetesen, hogy a községi, a kistelepüléseken lévő könyvtárakat bezárták az önkormányzatok, mert nem volt megfelelő lehetőségük anyagiak híján, hogy ezeket a továbbiakban fenntartsák, de ezt a szolgáltatást szeretnék nyújtani a kistelepülések lakóinak, ezért a körzetközpont által egy mozgókönyvtár került megszervezésre. Normál módon, bizonyos napokon, ami kiszámítható, az ott lévő állampolgárok igénybe vehetik ezt a szolgáltatást.

Ehelyett most a kormány előterjesztésében a költségvetés visszahozta azt, hogy megint legalább egy fél státust elő kell irányozni a többcélú kistérségi társulásban lévő településeknek, hiszen húsz órában kötelezően nyitva kell tartani a könyvtári szolgáltatás miatt, ami ilyetén formán eddig sem működött, illetve ha nincs könyvtári szolgáltatás, van egy másik módosító javaslat MSZP-s képviselő részéről, akkor kulturális szolgáltatást kell nyújtani. Ha mozgókönyvtárról beszélünk, akkor ezt a fontos szolgáltatást ilyetén módon, ami eddig jól működött, hatályában fenn kell tartani, és nem kell variálni azt, ami már jól kialakult.

Ezt szerettem volna az imént elmondani. Ez nagyrészt megegyezik az államtitkár úréval, ezért mint a kormány tagját kérem, hogy ebben az ügyben úgy intézkedjen, hiszen a kulturális ágazat és az oktatási ágazat hozzá tartozik, hogy ez a módosító indítvány a kormány által - ami eddig nem történt meg - támogatott legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tukacs képviselőtársunk a bevételi oldalról beszélt, ami valóban fontos egy költségvetésnél; hogy miként érkeznek a pénzek a költségvetésbe, az meghatározza az egyik oldalon a költekezési lehetőséget is. Ez valóban fontos kérdés. De abban az esetben, amikor a költségvetésben fiktív bevételek jelennek meg, az bizonytalanná teszi a költségvetést, illetve, ha olyan módon kerül bevétel megtervezésre, amelyről eleve tudjuk, hogy nem fog teljesülni, ennek egyetlen célja van, hogy a költségvetés valamilyen formában egyensúlyba kerüljön. Ez történt a költségvetés önkormányzati részében, ahol a helyi bevételeket irreálisan magasan tervezték.

Képviselőtársunk éppen arról beszélt, hogy a gazdasági világválság következtében mennyire elbizonytalanodnak a gazdasági társaságok, recesszióról beszélünk gyakorlatilag. Ez esetben helyi iparűzési adó tekintetében 6 százalékos növekedést tervezni a költségvetésbe, az egy fiktív bevétel. Tudom az okát is, hogy miért így van ez. Ez nem teljesen az egészségügyre kíván reflektálni, hanem általában a bevételekre és a gazdaságra. Tehát a 6 százalékos helyi iparűzésiadó-bevétel azért került így megtervezésre, mert a központi költségvetés kiadásai, amihez az önkormányzatok jutnak, jól meg lettek fűrészelve, ahogy szokták volt mondani, tehát jóval kevesebb jut, de hogy egyensúly legyen a kettő között, hát írjunk hozzá 6 százalék növekményt.

Ez nem konvergál az ön hozzászólásának ebbéli részével, erre szerettem volna felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Ha arról beszélünk, hogy recesszió van, akkor ne tervezzünk 6 százalékos helyi iparűzésiadó-növekményt, mert ez irreális, ez fiktív bevétel.

(15.30)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Az imént olyan programokról beszélt, mint új tudás program, óvodáztatási támogatás és olyan képet rajzolt fel a költségvetés kapcsán, mintha minden rendben lenne, sőt jelentős előrelépés történne az elkövetkezendő esztendőben. Szeretném megkérdezni öntől itt a többiek előtt is: tessék már mondani, kedves Deák Istvánné képviselő asszony, elcserélné-e a jövő évi költségvetést, mondjuk, a 2008-asra? Ugye nem cserélné el? Még akkor sem, ha ebben digitális táblák 24 milliárd forint értékben kerülnek kihelyezésre az önkormányzatokhoz, még akkor sem, ha 4 milliárd pótlékot fizetünk ki. De közben elveszünk 72 milliárdot a pedagógusoktól és óvónőktől - nem mi, hanem önök, akik majd megszavazzák ezt -, arra hivatkozva, hogy pénzügyi válság van, aminek az eredője egyébként sok tekintetben önöktől indult ki. Azt gondolom, nem helyesek az olyan jellegű felszólalások a parlamentben, amelyek olyan optimális helyzetet sugároznak a parlament felszólalójától a nézők felé, ami a jelen helyzetben nem áll fenn.

Ami pedig a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodáztatását illeti: ez egy fontos kérdés, tisztelt hölgyeim és uraim, csak egyetlenegy dolog hiányzik, az, hogy a feltételek nem kerültek megteremtésre. Az elmúlt esztendőkben a legkisebbek, a bölcsődések állami támogatása stagnált, illetve csökkent, ma pedig szükség lenne a bölcsődékre. Óvodák nem épültek az elmúlt időszakban, hanem éppen arról szólt a fáma, hogy a gyereklétszám csökkenésével főleg a kistelepüléseken óvodák kerültek bezárásra. Most pedig arról beszél képviselőtársunk, hogy milyen jó, ha a halmozott hátrányos helyzetű gyerekek 75 százaléka bekerül az egyébként bezárt óvodákba. No, ezt a problémát tessék feloldani! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Azt senki nem állította közülünk, hogy önök okozták a gazdasági világválságot. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Ilyet senki nem állított a fideszes képviselők közül. (Közbeszólás az MSZP padsoraiban: Világvége van!) Azt viszont állítottuk, hogy egy legyengült gazdaságú Magyarország találkozott ezzel a pénzügyi válsággal, amely egyébként az önök által benyújtott költségvetésben úgy módosított, hogy kettő héten belül a növekedésből recesszió következett be, mi ezt állítottuk, és ennek az oka jelentős mértékben az a gazdaságpolitika, amit a kormány az elmúlt fél évtizedben végrehajtott. Ráadásul a gazdaságpolitikusok szerint az a restriktív politika, amit önök bevezettek az elmúlt két esztendőben, továbbfékezte a gazdasági növekedést, így a kilábalás is sokkal nehezebb az elkövetkezendő időszakban.

Arról már nem is beszélve, hogy azt az adósságállományt, amellyel önök az első, 2002-es kormányzásuk idején találkoztak, megduplázták. A Kádár-korszaktól 2002-ig terjedő adósságállományt sikerült öt esztendő alatt vagy hat esztendő alatt megduplázni. (Dr. Szabó Zoltán felé:) Erről beszélünk, képviselő úr, akkor is, ha legyintget. Ezek nem az én számaim, hanem az Államadósság Kezelő Központnak a számai, azokra tessék legyintgetni, mert ők mondják azt, hogy a mintegy 8000 milliárdos adósságállomány megduplázódott, elkerülte a 16 ezret.

Tisztelt Képviselőtársak! Ezért egyetlen dolgot várnánk el önöktől: legalább ismerjék be, hogy rosszul csinálták az elmúlt időszakban a gazdaságpolitikát, és ennek a következménye az, hogy el kell vonni a 13. havi bért, és ennek a következménye az, hogy reáljövedelem-csökkenés van 2006 óta ebben az országban. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor ennek a törvényjavaslatnak a vitája zajlott, mielőtt ez az önálló képviselői indítvány bekerült ide a tisztelt Ház elé, talán sokan nem gondoltunk arra, hogy mi fog történni, ha ez a szabályozás ilyen módon marad az önkormányzatok vonatkozásában. Ez a javaslat azt a célt szolgálja, hogy amire akkor nem gondoltunk, nevezetesen, hogy az átláthatóság túlszabályozottsága következtében lesznek olyan részei az önkormányzati világnak, amelyben szükséges helyi szabályozással egy hiánypótlás, ezt a szegmensét a törvénynek kiegészítse, és a túlzott adminisztrációt, illetve az olyan kazuisztikus szabályalkotást, mint ami az eredeti törvényjavaslatban benn volt, kiküszöbölje. Ezt a pontot célozza a képviselő urak javaslata, pontosabban a képviselői önálló indítvány, amely azt segítené elő, hogy ez a megoldási javaslat előtérbe kerüljön.

Az ellenzék részéről, a Fidesz részéről mi megfontolásra ajánljuk a tisztelt Háznak ennek a javaslatnak az elfogadását, hiszen ez segíti a közvetlenebb, a kevesebb adminisztrációval terhelt, de helyi rendeletben szabályozott viszonyok kialakítását.

Köszönöm szépen.

(18.10)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Szerintem félreértés van az összeget illetően, amiről Pettkó képviselő úr beszél. Egyedi döntésekről van szó, és ez nem az összes egyedi önkormányzatnál erre a szférára fordítható pénzösszeget jelenti, hanem egyedileg a maximum, Mester képviselő úr és társai javaslatában 20 millió forint, az ön javaslatában pedig 100 millió forint. Én a 100 milliót rendkívül soknak tartom. Ha összesenben ennyit kívánnak a civil szférára fordítani nagyobb önkormányzatok, ez így jól hangzik, de egyedileg még a 20 millió forintot is soknak tartom egy kicsit a magam részéről. Ennél kevesebb jut egy-egy civil szerveződésnek.

Ma azt kell hogy mondjuk, hogy ezekben a civil szerveződésekben rendkívül nehéz pénzforráshoz jutni. Az állami pénzforrásoknál a pénzügyi válság, majd recesszió következtében jelentősen lecsökkennek a pályázati úton elnyerhető pénzek. Maradnak utolsó mentsvárként a saját tagjaik, akik a reáljövedelem-csökkenés miatt kevésbé tudják a saját egyesületüket támogatni, a szponzoráció is vélhetőleg a vállalkozások visszafogásával kevésbé jelenik meg. Marad az utolsó mentsvár, az önkormányzat, amelyhez fordulhatnak ezek a társadalom fontos szövetét képező civil szerveződések.

Valóban, ahogy ön is mondta, az adminisztráció lecsökkentése egy fontos kérdés. Nem gondolom, hogy ha helyi rendeletben szabályozzák, ahol egyébként jelen vannak a képviselők, ahol megvan az ellenőrzési joga, a pénzügyi ellenőrző bizottság kötelezően létrehozandó önkormányzati bizottság; tehát az ellenőrzés, ha jól működik, és ha mindenhol ez igaz, egyébként a teljes pénzvilágra, ha jó az ellenőrzés, akkor a közpénzek átláthatóan és nem az ujjak között szétperegve folynának szét, akkor úgy gondolom, hogy ez megfelelő kontrollt jelenthet. De ez egy jól működő rendszer kell hogy legyen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ebből adódik aztán...

Köszönöm szépen, elnök úr, igen, lejárt az idő.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Keleti képviselőtársunk arról beszélt, hogy ez egy kis terjedelmű törvénymódosítás. Ez valóban így van. Ennek a kis terjedelmű törvénymódosításnak egy rövid szeletéről szeretnék beszélni, egy rövid, de mégis nagyon fontos részéről. Ez pedig a NATO stratégiai légi szállító bázisa és ennek az ezrednek a pápai bázisrepülőtéren történő felállítása.

Mindannyian tudjuk, hiszen az országgyűlési határozat megszületett, hogy a Honvédelmi Minisztérium, illetve a magyar kormány felajánlása, amely szerint Pápa városában kell felállítani ezt a repülőezredet, egy hosszú, folyamatos, szoros együttműködés után valósulhatott meg, a Magyar Honvédség, a Honvédelmi Minisztérium, a magyar kormány és Pápa városa együttműködése révén. Ennek eredményeképpen jutottunk el oda, hogy ez a bázisrepülőtér lett a NATO stratégiai légi szállító bázisnak az otthona.

Ez a munkának csak az első fele volt, talán azt is lehet mondani, hogy az első lépések egyike, de ez nagyon fontos lépés volt, hiszen más nemzetekkel kellett megküzdeni ezért. Ezt az összefogást szeretném itt, az Országgyűlés előtt is kiemelni, ennek jócskán szerepe volt mindebben. De most jön ennek végrehajtása, és ez ennek az egyik fontos lépése. Egy több nemzetiségű személyi állomány lesz ezen a bázisrepülőtéren, és ennek az állománynak a személyügyi, illetve pénzügyi kérdéseit rendezni kell. Ez a törvényjavaslat ezt a pénzügyi, illetve személyügyi részt kívánja rendezni. Tudjuk azt, hogy létrejött az úgynevezett NAMO, amely a NATO Airlift Management Organization rövidítése. Ez már azt jelenti, hogy létrejött egy szervezet, amely a bázisrepülőtér, illetve a nemzetközi együttműködés gyakorlati végrehajtásában működik együtt.

Azt azért el kell mondani, hogy a Honvédelmi Minisztérium törvényjavaslatának benyújtása, illetve a végrehajtás az első lépések egyike. Ez fontos, de nagyon sok más jogszabályt kell még megalkotni, hiszen ez egy teljesen újszerű helyzet a magyarországi katonatörténetben a rendszerváltást követően. Az oktatásügyben, az elhelyezés ügyében és még nagyon sok mindenben. Nem dicsekvésképpen szeretném elmondani, de a város önkormányzata eddig mintegy 300 millió forintot tett bele az ügy érdekében a különböző oktatási ágazatokba, óvodaépítésbe, a két tanítási nyelvű oktatás beindításába. Úgy gondolom, hogy a Honvédelmi Minisztérium elöl jár ezzel a törvényjavaslattal is az együttműködés terén, illetve a jogszabályalkotás terén, de még jó néhány jogszabály megalkotása, illetve végrehajtási utasítás megalkotása hátra van más szegmenseiben.

Ezért úgy gondolom, hogy ebben a részében magam is személy szerint, mint a város polgármestere, és ahogy az országgyűlési határozat elfogadását is, a Fidesz támogatja e vonatkozásban a törvényjavaslatot. A többi szakmai részében pedig képviselőtársaim fognak hozzászólni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jogalkotási törvény egységes és áttekinthető törvényalkotást vár el az Országgyűléstől, figyelembe véve a jogbiztonság és a kiszámíthatóság követelményét is. Ezen szempontok szem előtt tartásával joggal tehetjük föl a kérdést, hogy az elmúlt évek jogalkotása, így a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény vonatkozásában megfelel-e az imént említett elveknek. Nyilvánvaló, erre a válasz egyértelműen nem. A korábbi törvény, hatálybalépéseket is figyelembe véve, 48 évig volt hatályban, az '57. évi IV. törvény. E módosítást megelőző törvény gyakorlatilag, a hatálybalépéseket is figyelembe véve, nem éri meg az 5 esztendőt.

Tisztelt Országgyűlés! Miért nem felel meg sem a jogbiztonság, sem a kiszámíthatóság, sem az áttekinthetőség követelményének a javaslat? A jelenleg hatályos törvény 170 paragrafusából 134 paragrafus módosul, és gondoljunk bele, több mint 10 millió közigazgatási határozat születik meg egy esztendőben. Jelen esetben egy új törvényről beszélhetünk, még akkor is, ha ezt módosításnak hívják. Ez a rövid időn belül történő jelentős terjedelmű változtatás nemcsak a jogalkalmazókat hozza nehéz helyzetbe, de az ügyfeleket is, hiszen még akkor is, ha van benne jó néhány pozitív vonatkozás az ügyfelek vonatkozásában, teljesen át kell alakítaniuk a korábbi törvényhez való viszonyukat.

Nézzük, hogy a tárca, amely benyújtotta a törvényjavaslatot, milyen prioritásokat tűz ki célul maga elé. Az egyik az ügyfelek terheinek a csökkentése, a másik a közigazgatás kiszámítható és átlátható működését helyezi előtérbe, a harmadik a közigazgatás hatékonyságának növelését és az eljárási költségek csökkentését célozza meg.

(17.50)

A téma legutóbbi tárgyalása során elsősorban az SZDSZ részéről Hankó Faragó Miklós kemény szavakkal ostorozta a köztisztviselő ügyintézőket, a köztisztviselői kart. Elöljáróban leszögezném, hogy nem értek ilyen formában ezzel egyet, hiszen a dolgozók többsége tisztességgel, jelentős leterheltség mellett végzi a munkáját, és az az általános megállapítás, ami akként hangzott el, hogy a hivatalnokok szórakoznak, packáznak az ügyfelekkel, korruptak és ellenségnek tekintik őket, azt gondolom, ez ilyen általánosan nem fogalmazható meg. Nyilvánvaló - idézőjelbe téve -, van ilyen ügyintéző is. Őket a büntetőjog eszközeivel, illetőleg a köztisztviselői fegyelmi büntetésekkel kell kiszórni a rendszerből. Nem ez az oka egyébként, hogy az eljárás sok esetben bürokratikus, sok esetben nehézkes és hosszan tartó, hanem köszönhető ez javarészt az ügyek bonyolultabbá válásának. Gondoljanak bele! Egy építési engedélyezési eljárás ma már milyen; adott esetben plázák, toronyházak építésére vonatkozik, legalább 28 szakhatóság bevonásával, sokkal bonyolultabbá teszik, mint egy családi ház formális, hagyományos építési engedélyének a kiadását.

Az egyablakos ügyintézés, tisztelt hölgyeim és uraim, és ennek az alapjainak a megteremtése, amit ez a törvény megcéloz, az helyes irány, azt mi a magunk részéről támogatjuk. Viszont sok esetben még ma is megkövetel a törvény olyan mellékleteket, adott esetben eredetiben, amit elektronikus úton nem lehet hiteles formában benyújtani. Gondoljanak egy eredeti adásvételi szerződésre vagy egy eredeti bérleti szerződésre.

A szakemberek szerint arról nem is beszélve, ha nincs központi elektronikus illeték- és díjfizetési rendszer, akkor ez további nehézséget okoz. Ez a lehetőség, mármint a lekérdezéses egyablakos rendszer véleményünk szerint alkotmányos aggályokat is felvet, hiszen lehet-e az ügyféltől olyan adatot vagy tényt igazoló iratot kérni, amely a közigazgatási rendszerben megtalálható, továbbá a bíróságoknál - amiről beszélt az előttem szóló képviselő úr -, illetve a közjegyzői kamaránál. Hiszen, ha visszaemlékszünk, az Alkotmánybíróságnak volt egy olyan döntése, amely a személyi szám mindenhatóságát megszüntette. Azóta van más számunk az APEH-nál, más taj-számunk van, mint ami a személyi számunk. Adott esetben, ha itt egy rendszert össze akarunk hozni, ennek a meglétét is vizsgálni kell, hogy nem ütközik-e adott esetben ebbe az alkotmánybírósági döntésbe.

Az elektronikus adatlekérdezés és az elektronikus közigazgatás jelentős beruházást feltételez. Ennek nemcsak a ma elfogadott költségvetés főszámaiban, hanem azt gondolom, még hosszabb távon sem látjuk olyan módon a nyomát, amely ezt a rendszert ki tudná úgy szolgálni, hogy hatékonyan tudjon működni. Ez jelentős, milliárdos nagyságrendű beruházást igényel. A másik, ami még itt elmondandó, hogy amennyiben ez a rendszer létrehozásra kerül, figyelembe kell venni azt is, hogy az ilyen informatikai rendszerek avulása rendkívül gyors, egészen más, mint egy épületé vagy más berendezésé, tehát ezt a jövőben mindenképpen figyelembe kell venni.

Ami a második prioritást illeti, amiről az előterjesztő is beszélt, az a közigazgatás kiszámíthatósága; ebben látom a legnagyobb problémát. Tudniillik a határidők naptári napokról átalakulnak munkanapokká. Ez az átváltoztatás nem igazán illik bele a mai magyar jogrendszerbe, gondoljunk a bírósági eljárási törvényre, a büntetőeljárási törvényre vagy a Pp.-re, a polgári perrendtartásra. Az ügyfelek számára kevésbé kiszámíthatóvá és átláthatóvá teszi a rendszert. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon a nemzeti ünnepekhez kapcsolódó munkanapok átrendeződése, illetve a munkaidő különböző munkaszüneti napokhoz való átalakítása még tovább bonyolítja a rendszert.

Szeretném azt is elmondani, hogy a gyakorlatban - amiről már az imént szóltam - gyakorlatilag alig van egyforma ügy, amelynek a természete lehet, hogy azonos, de valójában minden ügy más és más. Ezért aztán, amiről a törvény benyújtója beszélt, hogy a rugalmas Ket. nem segíti az eljárás gyorsítását, én egészen másként látom. A belső határidők megállapítása azt fogja eredményezni, hogy a bonyolultabb ügyeket, ahol 3-5 napos - ráadásul munkanapos - határidők vannak, és netán e közbe beesik egy hétvége, előre fogják venni az egyszerűbb ügyekkel szemben, és azokon akarnak túl lenni, hiszen annak az eljárása nem olyan könnyen belátható, mint az egyszerűbb ügyeké.

Az ügyintézési határidő elmulasztása a hatóság illeték- és díj-visszafizetési kötelezettségét jelenti. Eddig az államháztartási törvény szabályozta ezt, de nem hatályosult. Meg is kérdezhetnénk, hogy egyébként miért nem hatályosult. Jelen javaslatnál az államigazgatási szerv ezzel a díj-visszafizetési kötelezettséggel fog majd rendelkezni, pontosabban vissza kell fizetni. Az a kérdés, hogy ennek az átháríthatósága miként fog működni a rendszerben. Mert az alapeljárásban részt vevő szervezet lehet, hogy minden határidőt betart, és teljesen jogszabályszerűen jár el, de közben vannak más eljáró hatóságok is, amelyek egyébként határidőt mulaszthatnak, akár az ügy bonyolultsága miatt, akár slendriánságból. Ilyenkor az elsőfokú eljáró hatóságnak kell - noha nem volt vétkes az eljárásban - ezeket a díjakat és illetékeket visszatéríteni.

A szankció egyébként már egynapos túllépésnél is beáll. Kérdezem, hogy abban az esetben, ha az eljárás illetékmentes, netán akkor is beáll-e ez a szankció. A helyzetet egyébként szerintem még tovább bonyolítja, hogy ha az ügyfél nem fizeti be az illetéket, az eljárás nem szüntethető meg, tehát le kell folytatni, ellentétben a bírósági eljárással, ahol gyakorlatilag a permegszüntetés veszélye áll fenn.

A harmadik prioritásban azt veti fel az előterjesztő, hogy hatékony és olcsó közigazgatás fog ennek következtében bekövetkezni. Úgy gondolom, hogy ez így nem tehető fel, mert egy közigazgatás vagy hatékony, vagy olcsó, a kettő így nem hozható össze. A hatékonyság feltétele az, amiről már beszéltem, jelentős infrastrukturális beruházás szükséges ehhez - különösen informatikában -, és megfelelő, jól megfizethető szakemberek, akik nem a versenyszférában, hanem a közigazgatásban találják meg az úgynevezett életpályamodellt. Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, akkor gyengébb minőségűek lesznek sok esetben a határozatok, és lassabban folyik majd az eljárás, a jegyző állandóan határidő-meghosszabbítást fog nyújtani az ügyintézők számára. Azt gondolom, valahol az igazság a kettő között található.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Végezetül engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a végrehajtási eljárásról is. A végrehajtási eljárás, tisztelt képviselőtársaim, a mai hatályos Ket. amikor hatályba lépett, a jogszabály a végrehajtói szolgálat felállításával számolt, amely regionális és megyei hatáskörrel működött volna. Ebből a tervezetből a legutóbbi módosítás során semmi sem lett, a végrehajtás az első fokon eljárt hatóság feladata volt és maradt is, az ott meghatározott végrehajtási cselekmények meghatározásával. Most is feltehetnénk a kérdést, hogy miért hozunk létre olyan jogintézményt, amit aztán utána nem valósítunk meg.

A törvényjavaslat 91. §-a a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény alkalmazását írja elő a közigazgatási végrehajtási eljárásban. Gyakorlatilag a jelen helyzetben nincs is jogalkalmazói tapasztalat, de ez nyilván megszerezhető.

(18.00)

A hatóság végrehajtást elrendelő döntése ellen nem lehet jogorvoslattal élni, a végrehajtás alapvetően az eddigieknek megfelelően az elsőfokú hatóság hatáskörébe tartozik, ugyanakkor a végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval köthet szerződést - 95. § (1) és (2) bekezdése. Aki ismeri a bírósági végrehajtási eljárást, tudja, hogy ez nem egy olcsó dolog lesz, hiszen az eljárások jelentős része hivatalból indul, és ezt a legtöbb esetben a közigazgatási eljáró szervnek kell majd megelőlegezni. Ezért az önkormányzatok jelenleg jelentősen megcsonkított költségvetésének, nem az egyensúly helyreállítása érdekében, hanem egyszerűen az ezen kiadási oldal - az Ötv. szabályaihoz is igazodva - megtérítése érdekében, azt gondolom, hogy a központi költségvetésnek utólagosan ezt meg kellene téríteni.

Engedjenek meg végül néhány reflexiót az előterjesztő által felvetettekre. Az egyik, hogy a legfontosabb újítás az ügyforgalmi statisztika, amely magában foglalja az összes ügy számát bontásban - határidőn túl intézett ügyek számát, felügyeleti intézkedést, a túllépés mértékét -, jogszerűen és hatékonyan működik így majd a közigazgatás. Kérdezem a tisztelt előterjesztő államtitkár urat, hogy a bírósági ügyfélforgalmi statisztika javított-e ezen a helyzeten, mondjuk, a bírósági eljárások számát, elhúzódását illetően. Nem gondolom, hogy a KSH tenné ezt hatékonyabbá.

A másik, hogy a közigazgatás modernizálásának leghathatósabb eszköze a már többször említett elektronizálás. A Ket. elektronikus eljárást lehetővé tevő rendelkezései alig nyertek alkalmazást a gyakorlatban. Ez két okra vezethető vissza. Egyrészt az ágazati jogszabályok túl sok esetben zárták ki, másrészt a technikai háttér sem valósult meg kellő mértékben. Szeretném megkérdezni, hogy ki tehet erről. Nyilván a kormány, illetve az ágazati minisztériumok, ott kellett volna előbb eljárni, nem ennél a törvénynél.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A munkanap és a naptári nap vonatkozásában itt Hankó Faragó Miklós államtitkár úr is említett már néhány gondolatot. Én szeretném elmondani, hogy én pont fordítva gondolom. Tehát nem a munkanap lenne a főszabály, hanem a naptári nap. És abban az esetben, ha hosszú ünnep van, mondjuk háromnapos, vagy a munkanapok átrendezésével ugyanilyen hosszú intervallum kiesik a közigazgatási eljárási határidőből, ezt kivételként kellene működtetni, és maradhatna ugyanez a rendszer, ami eddig is volt, nyilvánvalóan egyetértve azzal, hogy '57-ben szombaton is dolgoztak, meg azt követően is. És ezekből a határidőkből lehet csak azt követően csökkenteni, ha a teljes technikai feltételrendszer kiépítésre kerül mindenhol az országban.

(18.20)

Ami pedig Hankó Faragó Miklós képviselőtársunk felszólalását illeti, hogy mennyire általánosított, vagy sem, álljon itt az, amit ő mondott: "Ma Magyarország versenyképességének legnagyobb akadálya a bürokratikus eljárási rendek; a hivatalok packáznak, szórakoznak az ügyfelekkel, gyakran ellenségnek tekintik őket. Minden létező nyugati befektető, legyen az egyéni vállalkozó egy apró kis tevékenységgel, vagy egy mamutcég, azt fogalmazza meg, hogy elképesztő arroganciát tanúsítanak a hivatalok az állampolgárokkal, vállalkozókkal, nagy ügyfelekkel egyaránt. És nagyon bonyolult, szövevényes, nagyon lassú a magyarországi ügyintézés." Én erre mondtam, hogy ez nem általános, többségükben jól teljesítenek, de nyilván vannak ilyen módon "ügyintézők", akiket ki kell szűrni a rendszerből. Ők nem maradhatnak benne, mert ez valóban rontja Magyarország versenyképességét.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Néhány dolgot, amit az előző felszólalásban még nem tudtam elmondani, szeretnék megemlíteni. Van ebben nemcsak kritikai észrevétel, hanem jó dolog is, ilyen például a 6. §-ban található ügyféli jogállás újraszabályozása. Azt gondolom, ez helyes törekvése a javaslatnak, pont a bonyolultabb ügyekben, illetve az olyan ügyekben, ahol az ügyféli jogosultsággal próbálkozó és azt valamilyen formában az ügy eljárásában érvényesíteni kívánó személyek távoltartását az ügytől jelenti majd az új szabályozás, ha ez elfogadásra kerül, ez adott esetben gyorsíthatja az eljárást. Szerény emlékeim szerint ez hasonlít a polgári perrendtartáshoz is: az elsőfokú eljárásban való részvételhez köti valamilyen formában a másodfokú eljárásban történő részvételt, tehát nemcsak akkor bukkannak fel új ügyfelek a rendszerben, hanem már korábban, és a nyilatkozataikat ismerve, annak ismeretében lehet elsőfokú döntést hozni.

A nyelvhasználat vonatkozásában szeretném elmondani, hogy korábban ez egy tágabb lehetőséget adott az ügyfeleknek, ez ma már csak a természetes személyekre korlátozódik. Egyrészt még nem tartunk ott a közigazgatási ügyintézésben, hogy teljes körű nyelvhasználattal tudjanak főleg a kishivatalok működni, de még az európai uniós csatlakozásunk elején vagyunk, azt gondolom, a természetes személyeken kívül másoknak is lehetne lehetőséget adni az ilyen jellegű nyelvhasználatra.

Ami még a jó dolgokat illeti az előterjesztésben, ez maga a kérelem. Itt az elektronikus úton, gépi adathordozón történő benyújtás elősegíti, ahol a technikai feltételek fennállnak, a kérelem előterjesztését, annak esetlegesen gyorsabb intézését.

A jegyzőkönyv és a hivatalos feljegyzés, amely a 39. §-ban található, támogatandó. A jegyzőkönyvkészítés követelménye általános ugyan, viszont a feljegyzés készítésének a lehetősége is megteremtődött ugyanabban a körben, amelyben jegyzőkönyvet kell készíteni meghatározott feltételek fennállása esetén. Ez a szabályozás véleményem szerint figyelembe veszi azokat a realitásokat, hogy a hatóságok által lefolytatott helyszíni szemle során nem mindig lehet a Ket.-ben meghatározott tartalmú jegyzőkönyvet elkészíteni, ennek sokszor ügyféli, személyfüggő feltétele is van.

A kizárás, ami a 42. §-ban található, szigorodott a tekintetben, illetve azt is mondhatnám, hogy pontosabbá tette a törvényi szabályokat a jegyző kizárása, hiszen hivatalvezetőként az érintettsége jelentkezik ebben az ügyben, a teljes hivatalt kizárja. Ez egyébként ezekben az esetekben nem fogja az ügyintézési határidőt, illetve a teljesítési határidőt javítani, ez az elkövetkezendő időszakokban mind-mind a kijelöléssel, illetve az ügy elhúzódásával jár majd.

A szakhatóság, ami a 44. §-ban található, az erre vonatkozó szabályok véleményem szerint támogathatók, hiszen az ügyintézést gyorsítja, hogy a szakhatóságot abban az esetben nem kell megkeresni, ha a hatóság nyolc munkanapon belül megállapítja, hogy a kérelmet a szakhatósági állásfoglalástól függetlenül el kell utasítani. Ez az eredményes befejezést segíti elő, csakúgy, mint a határozat, ami az 54. §-ban található. Ennek az ilyen módon történő pontosítása, tehát a végzés, a határozat elősegíti az eljárást, pontosabban láthatóak az ügyféli jogok, pontosabban kiszámíthatók a különböző határidők. Azt gondolom, ezek a jogorvoslatról való tájékoztatás, illetve a döntési formában meghatározott esetekben az indokolás mind-mind ennek a pontosabb eljárási szabálynak az alkalmazását segíti elő.

Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi úgy látjuk, hogy a törvényjavaslatban sok jó kezdeményezés van, ezt a magunk részéről tudjuk is támogatni, de a határidőkkel kapcsolatos rendelkezések, illetve jó néhány olyan jellegű szabály, ami részünkről itt kifogás tárgya is volt, egyelőre még nem mutatja annak a lehetőségét, hogy ezt a törvényjavaslatot jelen állapotában támogatni tudjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Éppen véletlenül nálam van a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fórumának az üléseiről az összes jegyzőkönyv ez év januárjától szeptember 23-áig. (Felmutatja.) Azt kell mondjam, államtitkár úr, hogy ön blöffölt, mert ez a napirend nem szerepelt a KÖEF fórumon. Szerepelt a közigazgatási eljárási törvény, és nyilván azért nem tudja, hogy mi történt ott, mert a jegyzőkönyv első oldalán, például szeptember 23-án a miniszter úr, azaz Gyenesei István bejelentette, hogy kormányzati elfoglaltsága miatt korábban el kell mennie, ezért Jauernik István államtitkár úr veszi át az ülés vezetését. Majd Keller László államtitkár is jelezte, hogy neki is el kell mennie, és az első napirend után távozott, államtitkár úr, tehát nem várta végig a hét vagy nyolc napirendi pontot, ezért nem tudja, hogy mi történt ott.

Ezért azt kérem, hogy ne blöfföljön, itt van a jegyzőkönyv, mutassa meg egyébként, oda tudom adni, hogy melyik napirendi pont vonatkozott erre a jelen, a tárgyalt napirendre, mert ilyen nincs a KÖEF egyeztető fórumon. (Keller László a szakértői páholyhoz megy, és egy szakértővel konzultál.)

Ami pedig Molnár képviselő úr vagyoni juttatással kapcsolatos okfejtését illeti, szeretném elmondani, tisztelt képviselő úr, hogy az önkormányzati törvény vonalas létesítményeket, elsősorban az energiaszektor alapján juttatott vagyont az önkormányzatoknak, csakhogy az akkori szocialista kormányzás idején önök ezt a teljes vagyoni kört annullálták. Akkor Suchman Tamás privatizációs miniszter a teljes energiaszektort értékesítette. Az önkormányzatoknál maradó részvénycsomag névérték vagy az alá csökkent, miután az 50 plusz 1 szavazó részvényt megszerezték a külföldi tulajdonosok. Nem volt már rá szükség, mondhatnám azt is idézőjelben, hogy "döglött" részvények maradtak az önkormányzatoknál. Na, ezzel a vagyonnal nem lehetett mit kezdeni.

A másik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - két percben következik.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a biztató szavakat, elnök úr. Ilyenkor az ember netán még el is gondolkozik, hogy nyomjon-e még további kétperceseket, ha az elnöki pulpitusról is így biztatják.

Tisztelt Keller Államtitkár Úr! Én az Önkormányzati Minisztériumból, illetve az önkormányzati szövetségektől kaptam meg a jegyzőkönyveket. Amennyiben a Pénzügyminisztériumban lett volna KÖEF-egyeztetés, akkor annak a jegyzőkönyve nyilván itt lenne ezek között. Ezt a saját minisztériumán kérje számon. Én abból tudok dolgozni, ami nálam van, ezekben ez a napirend nem szerepelt. Elképzelhető, hogy volt egy szakmai egyeztetés a Pénzügyminisztériumban, de az nem tartozott a KÖEF hatálya alá, ezért erre hivatkozni nem tisztességes, képviselő úr.

Az előbbi kétpercesemben nem tudtam teljesen befejezni az önkormányzati vagyonjuttatást. A lényege az, hogy az önkormányzati részvény-, illetve vagyonjuttatás és ingatlanegység gyakorlatilag elolvadt, két okból. Az egyik, hogy volt a '94. január 1-jén hatályba lépő lakástörvény, amelyik a '71-es kormányrendeletet váltotta ki. Ez a lakástörvény vételi jogot biztosított a bent lakó bérlőknek. Többmilliárdos bérlakásvagyon került új tulajdonosokhoz. Ez a bérlakásvagyon egyik oldalról nem vont el forrásokat az önkormányzatoktól, mert a fenntartása innentől kezdve a tulajdonosoké lett.

A másik oldalról viszont nem volt lehetséges még egyszer eladni, amiről Molnár képviselő úr beszélt, mert ezek már az első kézből a vételi jog birtokában a bent lakó bérlők, illetve nepperek, és még sorolhatnánk a történeteket, tulajdonába került. Ami az ebből befolyó pénzt illeti, a törvényben meglévő kedvezmények olyan csekély, nem a forgalomban megfelelő bevétellel rendelkeztek, amelyekből ilyen nagyságrendű vagyonállományt létrehozni nem lehetett.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mondhatnám azt is, hogy na végre; ez nem arra vonatkozik, hogy az elnök úr 11 óra 7 perckor éjjel megadja a szót nekem, hanem arra vonatkozik a na végre, hogy itt, a Ház asztalán van ez a törvény.

Ez a törvény egyébként nem lenne itt a Ház asztalán, ha ez nem egy kikényszerített törvény lenne, amit a hajdúsági és a Borsod megyei polgármesterek elsősorban a miniszterelnökhöz írt levelükben, a nyílt levelükben, az önkormányzati szövetségekben elmondott tapasztalataik alapján, mondhatom azt, hogy kikényszerítettek. Mert ha ez a kormányon múlna, ha csak a kormányon múlna, ez a törvény ma még nem lenne a Ház előtt, legalábbis azt gondolom, hogy ez így lenne. Mert ha nem így lenne, akkor 2006-ban nem következett volna be az a helyzet, ami ennek a társadalmi szituációnak az alapját képezi, amiről itt ma már, a mai éjszaka folyamán többen beszéltek. Nevezetesen, hogy a munkából elérhető jövedelem és a segély közötti olló gyakorlatilag összeszűkült, időnként össze is ért. Ennek a törvénynek alapvetően a társadalmi igazságosságot kellene szolgálnia. Arról beszéltek itt jó néhányan, különösen a kisebb közösségekben, a kisebb faluközösségekben, ahol ezer, kétezer ember lakik, mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindenkiről mindent, azt is egyébként, mert titok nincs ezeken a településeken, hogy ki mennyi segélyt kap, és mindenki tudja, mert a kocsmában elbeszélik, hogy mennyit keres egyébként a termelőszövetkezet romjain vagy a közeli nagyobb településen.

Ezért aztán a társadalmi igazságosságot szolgáló törvényt kell nekünk megalkotni. Azzal, amire Béki Gabriella képviselő asszony utalt, hogy miként válogatjuk szét azokat a személyeket, hogy kik jogosultak szociális segélyre, mert önhibájukon kívül nem tudnak munkát végezni egészségi állapotuknál fogva vagy egyéb társadalmi helyzetből adódóan, és kik azok egyébként, akik munkát tudnának vállalni, és dolgozhatnának is, de mégis azon dolgoznak ehelyett, hogy miként tudják ezt elkerülni.

Az egyik ilyen szituáció maga a foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálat, ahol ma már, ez nem bizonyítható igazából, de azért mégiscsak érdekes, hogy mindenki depressziós és allergiás, így elkerülendő egyébként, hogy a szociális segély helyett közcélú foglalkoztatásra kerüljön sor. Ezeknek a kivizsgálása, ezeknek a bizonyítása gyakorlatilag hosszú orvosi procedúra.

A másik ilyen szituáció, amiről itt többen szintén beszéltek már, az az, hogy a három vagy több gyermeket egyedül nevelők miért kerülnének ki. Erre az volt az indok, hogy kérem szépen, kevés a bölcsőde, és kevés az óvoda, ahova a gyermekeiket egyébként nappali foglalkoztatás céljából betehetnék. Az új jogszabály alkotásának egyik célja az volt, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek elsőként kerüljenek be ezekbe az intézményekbe, pont két okból kifolyólag.

(23.10)

Az egyik, hogy hozzászokjanak egy ilyen jellegű közösséghez, a másik, hogy a szülő el tudjon menni dolgozni. Amennyiben ezt a lehetőséget nem biztosítjuk számukra, és a jogszabály erejénél fogva döntünk arról, hogy ezek a személyek kikerülnek a rendszerből, és örök életükre szociális segélyt kell hogy kapjanak, akkor többen lesznek közöttük olyanok, akiknek nem lesz céljuk a munka világába való visszakerülés, hanem inkább a gyerekszülés és a gyereknevelés - sok esetben a "nevelés" szó is megkérdőjeleződik - lesz a céljuk, és semmi esetre sem a munka világába való visszatérés.

A harmadik téma - ami már jobbára a nagyobb településeket érinti, ahol önkormányzati intézmények vannak -: a közhasznú foglalkoztatásból kivéve az önkormányzati intézményeket pont azoktól az emberektől vesszük el a munka világába való visszatérés lehetőségét, akik nem alacsonyan képzettek, hiszen az önkormányzati intézményekben nem a nyolc osztályt vagy annál kevesebbet végzetteket kívánják foglalkoztatni, hanem lehet ápolói tevékenységet végezni a szociális otthonokban, lehet a különböző város- és településüzemeltetési intézményeknél akár szakmunkásként is foglalkoztatni ezeket az embereket. Ha ezek innen kizárásra kerülnek, az önkormányzati rendszer 75 százaléka kizárásra kerül a közcélú foglalkoztatásból. Ezt nem tartjuk helyesnek.

Néhány mondat erejéig volt már szó arról, hogy sok-e vagy kevés a 60, 70 vagy 90 módosító indítvány. Ha megnézzük a törvényalkotás folyamatát, azt látjuk, hogy - a költségvetést és az adótörvényeket nem számítva - ritkán került benyújtásra ilyen nagy számú módosító indítvány egy törvényjavaslathoz. Ahogy felénk szokták mondani: mégiscsak véres a torka ennek a törvényjavaslatnak, ha ennyi módosító indítványt adnak be akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselők.

Engedjen meg egy megjegyzést, kedves Béki képviselő asszony - akit én nagyon nagyra becsülök ebben a szakmában a tudása okán -: amikor megszavazták a 2006-os ilyen jellegű törvénymódosításokat, akkor kellett volna ennek erőteljesebben hangot adni mint kisebbik kormánypárt. Akkor ma talán kevesebb bajunk lenne ezzel a rendszerrel.

Ami a közfoglalkoztatási tervet illeti, amit az ÁFSZ-hez kell benyújtani: én mindig azt mondtam, hogy tekintsük az önkormányzatokat nagykorúaknak. Én ezt például nem tenném kötelezővé. Minden önkormányzat fel tudja mérni, hogy szüksége van-e közfoglalkoztatási tervre, vagy nincs. Én inkább egy "prémiumos" rendszert vinnék be a törvényjavaslatba úgy, hogy akiknek van közfoglalkoztatási tervük - ami nyilván ott fog elkészülni, ahol nagy a szükség -, azokat díjaznám akár a pályázati rendszerben valamilyen formában, azt pedig nem, aki nemtörődöm módon jár el, vagy azért nem készít ilyen tervet, mert nincs rá szükség. Nyugat-Magyarországon minimális a munkanélküliség, és aki munkát keres, az mind talál is, ellentétben az ország keleti felével.

Tudjuk-e foglalkoztatni az 50 év felettieket, vagy sem. Eleve ne mondjunk le ezekről az emberekről! Tudjuk, hogy a munkaerőpiacon a 40, 45, 50, 55 év feletti emberek nagyon ritkán találnak munkát. De ha a törvény erejénél fogva az önkormányzatok vagy a munkaügyi központok segítségével elindulunk egy úton, amit ez a törvényjavaslat mint célt szolgálni kíván, akkor az 55 év felettieknek is adjuk meg a lehetőséget, hogy ebben a foglalkoztatási rendszerben részt vegyenek. Tehát eleve ne mondjunk le róluk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Képzés - a mi településünkön is készítettünk egy statisztikát. Megnéztük, hogy a rendszeres szociális segélyezettek közül mennyi az analfabéta, mennyi végzett 1-2-3-4 osztályt, illetve 5-6-7-8 osztályt, azaz felső tagozatot. Ennek alapján arra jutottunk, hogy legalább két osztálynyi embert kell beiskolázni - ha a mai átlaglétszámot vesszük figyelembe az oktatási ágazatban -, akik közül tíz személy az, aki életében még betűvetést sem tanult. Mellékesen jegyzem meg, szerintem helytelen ágazati törvénymódosítás volt az, hogy a jogosítvány megszerzésénél eltörölték a nyolc osztályt, mert ez korábban arra predesztinálta az öt-hat osztályt végzetteket, hogy legalább a jogosítvány miatt megszerezzék a nyolcadik osztályos bizonyítványt, mert enélkül legálisan nem lehetett jogosítványhoz jutni. Ma ez sincs, ez sem ösztönzi őket az általános iskolai képzésben való részvételére. Pedig a képzés fontos. Gondolják el, hogy 35 évesen iskolapadba bevinni azokat a személyeket, akik gyerekként vagy fiatal felnőttként, amikor lehetőségük lett volna rá, nem végezték el a nyolc osztályt, akár családi körülmények miatt, akár a saját maguk slendriánsága miatt. Ma arra, hogy őket a képzésbe bevinni vagy az eredménnyel elvégzett képzés után köszönteni, sok esélyt nem látok, ezért ebben a témában inkább szigorúságot szeretnék elérni, hogy ez ne csak a jelen javaslat szerinti képzést jelentsen.

Aki a rendszer résztvevője lesz a törvény erejénél fogva és ebben a rendszerben mulaszt, annál ne húzzuk a mulasztás szankcióit, mint a rétestésztát. Ebben szigorúbb szankciókat szeretnék, illetve érjük el azt, hogy ne jusson pénzhez az, aki önhibájából mulaszt ebben a rendszerben. Mert önhibáján kívül történhet olyan, hogy mulaszt, és ezért a rendszerben valóban csak figyelmeztetni kell, hogy több ilyen ne forduljon elő. Szerintem ez a háromlépcsős rendszer eltúlzott, én ennél szűkebbre szabnám ezt a formát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a késői órán nem kívánom kihasználni a 15 perces időkeretet, de még egy megjegyzést engedjenek meg nekem, amit a való életből kaptam és hoztam magammal a foglalkoztatás-egészségügy vonatkozásában. Ma komoly presszió alá vannak véve azok a háziorvosok, illetve azok az orvosok, akiknek ki kell adni az igazolást, hogy az illető tartósan alkalmatlan a munkavégzésre. Ezek az orvosok több alkalommal is fenyegetésnek vannak kitéve. Meg kellene találni azt a formát, amelyben a településen kívül - és nem egy orvos, hanem egy orvosi bizottság által, még akkor is, ha ez több pénzbe kerül - történne ezeknek az elbírálása. Így elkerülhetnénk a sumákolást és a fenyegetettséget. Azt gondolom, ezt is meg kellene fontolni e törvényjavaslat, illetve a végrehajtási rendelete folyamán.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Azzal fejezem be, amivel kezdtem - s amit már jó néhányan megfogalmaztak -: a társadalmi igazságosság érdekében jó, hogy előttünk van ez a törvényjavaslat, de ezen még nagyon-nagyon sokat kell javítani ahhoz - amit jóhiszeműséget feltételezve az előterjesztőtől hallottam az expozéban, valamint a jelen lévő gyakorló polgármesterektől, szociális szférában dolgozó és tenni kívánó személyektől hallottam -, hogy a végleges célt elérjük ezzel a törvényjavaslattal.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(23.20)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Képzés - ejtsünk néhány szót a gyakorlati életről is. Azoknál, ahol az ilyen jellegű képzések folytak, dolgozók esti iskolája, talán néhányan emlékeznek rá, és amelyik oktatási intézmény ezt a feladatot megkapta, azért ott komolyan - talán erős a szó - rettegtek ettől a feladattól. Mert mit tapasztaltak sokszor egy-egy ilyen képzést és oktatást követően? Szétvert mellékhelyiség, betört ajtó, megalázott pedagógus, ürülékkel lekent fal, és nem a képzésről szólt, hanem sok esetben a rendetlenkedésről, a fegyelmezetlenségről és legkevésbé arról, amire ezt létre szeretnénk hozni. Ebbe azért egyébként mostanában az önök fennhatósága alatt - az utóbbi évet kivéve - az oktatási tárca is elég sokat tett.

Felteszi a kérdést, hogy mi történik azzal, aki ezt követően a szigorodás után vagy netán büntetésből kevesebbet visz haza. Kérdezem én, mi pedig mit mondunk azoknak a minimálbérből élő, napi rendszeres munkát végző embereknek, akik azt látják, hogy életerős, fiatal, munkaképes személyek azon sakkoznak, hogy miként lehet elkerülni még az állami foglalkoztatásban vagy a közcélú foglalkoztatásban való részvételt is, különböző okokkal való kibújás ürügyén.

(23.50)

Azt gondolom, hogy ezt a kérdést is fel lehet tenni. S ha már ön a konzervatív politikát említette, van még egy megoldatlan kérdés ebben az ügyben, amely ehhez valahol kötődik: a hajléktalankérdés. Azt gondolom, az SZDSZ Budapesten hajléktalanügyben már bizonyított - nem pozitívan, hanem negatívan. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Azt gondolom, hogy ha Soltész Miklós nem szól az én fogadatlan prókátorságomra, nem gondolnám, hogy Soltész Miklós azt mondta, azzal a kifejezéssel, amit ön idézett, tisztelt képviselő asszony (Béki Gabriella: Felírtam! A jegyzőkönyvben benne van!), hogy röhög a markába. Én nem azt állítom, hogy ezt nem mondta, hanem azt mondom, hogy ő ezt nem általánosságban mondta el. Azt mondta, hogy azt kell elkerülnünk, hogy ilyen minél több legyen. Arra kell figyelnünk, hogy ne az legyen a fő motiváció, hogy miként lehet elkerülni a foglalkoztatásban való részvételt. Az rendkívül irritálja - és ezért beszéltünk itt jó néhányan a társadalmi igazságosságról - azokat az embereket, akik egyébként becsülettel járnak a munkahelyre, felkelnek reggel ötkor, hatkor elmennek, és dolgoznak nyolc órát, és azt látják, hogy vannak néhányan - idézve még egyszer Soltész Miklóst -, akik egyébként röhögnek a markukba, és még több pénzhez is jutnak.

Na, ezt nem szeretnénk mi. Ezt szeretnénk elkerülni. Ezt célozza egyébként ez a törvényjavaslat, hogy a markukba röhögők minél kevesebben legyenek ebben a rendszerben. Erről beszélt Soltész Miklós, és nem általánosítva az én - hogy mondjam - megítélésem szerint. Ezt nem szabad ilyen módon átfordítani, tisztelt képviselő asszony, ahogy ön ezt átfordította. (Béki Gabriella: Legyenek minél kevesebben - tehát most sokan vannak!) Nem ezt mondta, tisztelt képviselő asszony! Nyilván csak a jegyzőkönyvből derül ki, hogy ön mit mondott, és mit mondott Soltész Miklós. Mi abban vagyunk érdekeltek, és szerintem önök is abban érdekeltek, hogy ez a helyzet így tovább ne maradjon, ez valamilyen formában pozitív irányú elmozdulást nyerjen, hogy így mondjam, és ehhez minden jobbító szándékra szükség van, mert anélkül ebből a helyzetből nem fogunk kilábalni, külön-külön meg különösen nem fogunk kilábalni. (Taps a Fidesz soraiból.)

(0.00)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem tisztem Répássy Róbertet megvédeni, de szerintem mint indítványtevő helyesen járt el, hiszen arra nem kell szabályt hozni, ami egyébként normálisan és jól működik.

Kósa Lajos éppen arról beszélt, kedves Podolák képviselő úr, hogy az önkormányzatok tisztességesen, mondhatnám azt is, hogy spórolósan járnak el mind a helyek számát illetően, mind a tiszteletdíjat illetően. Éppen az állami cégeknél magasabb az elrugaszkodás, illetve a fővárosról beszélt Kósa képviselő úr.

(20.40)

Ami a kérdés azon részét illeti, hogy önkormányzati képviselők miként kerülhetnek be igazgatósági tagságot viselőként, erre rendkívül szigorú összeférhetetlenségi szabályokat alkotott meg az Országgyűlés, jóval szigorúbbakat egyébként, mint az országgyűlési képviselők számára.

Ami pedig az ilyen jellegű tiszteletdíjszabályokat illeti, azt gondolom, hogy akár még ki is lehetne tágítani önkormányzati viszonylatban többek között a kórházi felügyelőtanácsokra, amelyekről egyébként Podolák képviselő úr módosító indítványa nem szól, ott több százezres felügyelőtanácsi díjazás van a fővárosi kórházaknál. Érdemes egyszer ebben is vitát nyitni, de ez nem ennek a napirendnek a tárgya, úgyhogy mi a magunk részéről úgy látjuk, hogy az önkormányzati felügyelőbizottsági, illetve igazgatósági tagsággal járó díjazások csekély mértékűek, és a létszám is alacsony.

Egy dolgot még megemlítenék a hozzászólásom végén. Adott esetben nagy létszámú cégeknél a Gtv. írja elő, hogy a felügyelőbizottságnak a dolgozói létszámhoz kell igazodnia, és sok esetben egyébként a tulajdonos, ha minimálisra csökkentjük a létszámot, a felügyelőbizottságokban kisebbségbe is kerülhet; de hát ez egy külön történet, azt gondolom. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Magyarországon a betegségekből eredő halálokok közel negyede daganatos eredetű. Jól tudjuk, hogy a gyógyulás esélye a gyors és időben történő felismerésben és a megfelelő, modern eszközökkel történő gyógyításban rejtőzik. Ennek feltétele, hogy az országban az emberek számára minél könnyebben elérhető és minél jobban felszerelt onkológiai központok működjenek.

Már jó néhány éve megszületett az a döntés, amely szerint Veszprémben is létre kell hozni egy sugárterápiás központot. A régióban élő emberekkel együtt mi, környékbeli képviselők, akik sokat dolgoztunk ezen az ügyön, örültünk, amikor megjelent, hogy ez a centrum megépíthető. Azonban úgy tűnik, hogy a megvalósulásra már évek óta várnunk kell. Lasztovicza képviselőtársammal együtt csak ebben a ciklusban immáron hatodik alkalommal próbálunk meg eligazodni az önök ígéretei tengerében.

(15.40)

Lássuk, mik hangzottak el az elmúlt időszakban! 2006 októberében az akkori egészségügyi miniszter, Molnár Lajos azt mondta: "Csináljuk meg együtt," - mármint a központot - "hogy minél hamarabb és minél jobb legyen, 2007. január 2-ától pedig lehet pályázni." Vártuk a pályázat megjelenését, de nem történt semmi.

Azt gondolom, kellő időt hagyva egy újabb interpellációra, 2008 februárjában Kincses Gyula akkori egészségügyi államtitkártól már azt a felvilágosítást kaptuk, hogy "ebben a félévben kiírásra kerül a pályázat, illetve ennek a megvalósításának a lehetősége". Ezt a határidőt is megvártuk.

Ezt követően 2008 júliusában már személyesen öntől érdeklődtem a pályázat kiírásának ütemezéséről, mire ön azt válaszolta: "A pályázat az eljárási rendek szerint 2008 októberében jelenhet meg." Eltelt az október is, sőt a november is. December 8-án Lasztovicza Jenő képviselő úr azonnali kérdésére azt a választ adta, hogy "jelenleg ezeknek a pályázatoknak a véglegezése zajlik, illetve úgy gondolom, hogy vagy az idén év végén," - ez 2008-ra vonatkozott - "vagy a jövő év első hónapjaiban" - ez 2009-re vonatkozott - "kiírásra kerülnek". Már lassan április is eltelik, az önök ígérete azonban a mai napig nem valósult meg.

Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, tovább nem várhat ez az ügy. Nem lehet megtenni a betegekkel, hogy immáron évek óta csak hitegessék őket. Ki a felelős a pályázati kiírások elmaradásáért? Vagy ha netán más elképzelések születtek a veszprémi központtal kapcsolatban, akkor ezt tessenek megmondani, hogy világosan közölhessük az érintettekkel.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Azt is kérdezhetném, hogy melyik év áprilisában, hiszen a történet az elmúlt három évben önmagát írta, akár egy folytatásos tévésorozat, még új nevet is adhatnánk neki: Lost 2. - eltűntek a pályázatok, miniszter úr. A mai napig nem olvashatjuk ezeket. A halálokok közül pedig negyede a daganatos megbetegedés az elmúlt statisztikák szerint.

Eddig egyetlen ígéretüket sem tartották be, tisztelt miniszter úr. Azt is megkérdezhetném, hogy hol van Kovács László, hogy az egészségügyi miniszterek hazugsággyárát leállítsa - de ő, ugye, Brüsszelben van. Így aztán azt gondolom, nem helyes az a módszer, ahogy önök ebben az ügyben viselkednek. Digitális táblára jut 40 milliárd, a daganatos betegekre pedig 1 milliárd sem.

A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a törvényjavaslatot a munkatársam letöltötte a honlapról, akkor először azt hittem, hogy egy újabb vecsési számlagyárral érkezik be a szobába, de hát kiderült, hogy ez az új törvényjavaslat, amit az IRM beterjesztett a parlament elé. Ezzel nem a mi munkánk megkönnyítését vagy megnehezítését akarom itt most fejtegetni, hanem szeretném elmondani azoknak, akik netán a mai délelőtt folyamán a magyar igazságszolgáltatással, a jogszolgáltatással vagy egyáltalán az ügyfélbarát közigazgatással kapcsolatos vitát hallgatják, hogy miről is van szó, milyen törvényjavaslatokat módosít ez a törvény, amely előttünk fekszik. Többek között a hadigondozásról, az erdőbirtokossági társulatról, a termőföldről, a vízgazdálkodásról, a személyi jövedelemadóról, aztán a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és ehhez kapcsolódó törvénymódosításról, a kémiai biztonságról és még lehetne sorolni, összesen 152 törvény kerül módosításra, amelyen maga a tárca is több hónapon keresztül dolgozott, a parlamentben pedig az elmúlt hetekben került a képviselők asztalára.

Tisztelt Országgyűlés! Kezdjük azzal, ami jó ebben a törvénytervezetben! Elismerésre méltó a fogalompontosítási rendszere, az aktualizálása, az egységes fogalomrendszer bevezetésével az államigazgatás helyett a közigazgatási eljárás fogalmának a használata, és tulajdonképpen dicsérni is lehet az eljárás gyorsítását, amely megjelenik koncepcionálisan a törvényjavaslatban. Azonban a hamar munka sosem jó, hiszen az adminisztratív terhek csökkenése fontos a vállalkozók számára, fontos az ügyintézők számára, azonban ez a törvényjavaslat nemcsak technikai jellegű módosításokat tartalmaz, hanem jelentős tartalmi módosítások is becsempészésre kerültek ebbe a törvényjavaslatba. Gondolok itt például a társadalombiztosításra, a nyugdíjjal kapcsolatos törvénymódosításra, amely álláspontunk szerint a jogbiztonságnak és a kiszámíthatóságnak mint alapelvnek az érvényesülését nem segíti ebben a törvényjavaslatban, és nem segíti az Országgyűlés törvényalkotási rendjét sem, hiszen ez egy kevésbé áttekinthető, még ha egységesnek tartott jogszabály is.

Az Alkotmánybíróság már több esetben állást foglalt ilyen jellegű salátatörvények vonatkozásában, kifejezetten károsnak tartva az ilyen jogalkotási törekvéseket, hiszen, mint ahogy említettem is, több esetben egymással össze nem függő törvényjavaslatok nemcsak eljárási oldalról, hanem tartalmi szempontból is kerültek egy törvényjavaslatba. Példát is szeretnék mondani: a környezetvédelmi törvények vonatkozásában 19 törvényjavaslat kerül módosításra, az agráriumból pedig 25 törvényjavaslatot módosítanak.

Minden törvényjavaslatnak van egy előzetes társadalmi vitája. Itt - és erre majd később visszatérek - álláspontunk szerint az nem társadalmi vita, amikor 2100 oldalt feltesznek a honlapra, és várják az észrevételeket ezzel a 2100 oldal munkaanyaggal kapcsolatosan. Gyakorlatilag sem a KÖEF-en, sem a különböző szakmai szervezeteknél erről az utolsó törvényjavaslatról, amely előttünk fekszik, egyeztetés nem történt, pedig egy ilyen nagy hatású törvény esetében ez feltétlenül szükséges.

Nem mehetünk el a jogbiztonság kérdése mellett sem, hiszen az eljárás gyorsítása mellett, mint ahogy már említettem, csorbul a jogbiztonság kérdésköre is. Több esetben megszűnik a fellebbezési lehetőség, az elsőfokú döntés jogerőssé válik, kinyit egy bírói utat az ügyfelek előtt. Ahol viszont kétfokú a fellebbvitel, pontosabban van másodfokú eljárás, abban az esetben az ügyfél, aki az elsőfokú eljárásba nem jelentkezett be, a másodfokú eljárásban már nem kerülhet be a jogorvoslati eljárásba.

A jogszabályi hierarchiában jelenleg törvényi szinten szabályozott kérdéskörökben alacsonyabb rendű jogszabályokba, kormányrendeletbe, illetve miniszteri rendeletbe utal jó néhány szabályozási kérdést, amely ilyen módon a korábbi magasabb rendű jogszabállyal ellentétes mozgást valósít meg.

Feltehetném a kérdést egyébként, hogy miért várt eddig a kormány egy ilyen hatalmas joganyag előkészítésével. Tudjuk, hogy az év végéig ezt meg kell alkotnia, de rövid idő alatt, kapkodva, átverve az Országgyűlésen nem szerencsés, hiszen ez rendkívül sok ágazatot érint. Erre mi sem jobb bizonyíték egyébként, tisztelt képviselőtársam, mint hogy a 80. oldalon a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló '95. évi LXVI. törvény módosításába beékelődik az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségről szóló 2007. évi CLII. törvény módosítása. Úgy gondolom, hogy ez is a kapkodás jele. Ez abszolút szerencsétlen megoldás.

Ezeken a bevezető általános gondolatokon túl engedjenek meg néhány rövid megjegyzést az önkormányzatokat érintő módosításokkal kapcsolatban. A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról a '96. évi XX. törvény 4. § (4) bekezdése határozza majd meg a természetes személyazonosító adatokat, amelyek közül kimarad a polgár neme, amely jelenleg e körbe sorolt adat. A javaslat szerint a polgár az ügyféli terhek csökkentése érdekében csak egy azonosító mód alkalmazására kötelezhető. Ennek igazolási módját saját maga választhatja meg. Ilyenkor eszébe jut az embernek a régi szakállas vicc: két kismama tolja a babakocsit, találkoznak egymással; kérdezi az egyik a másiktól, hogy kisfiú-e vagy kislány, mire a válasz: majd ha felnő, eldönti. Hát, körülbelül ez a véleményem a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló módosításról.

A javaslat szövegében ugyan nincs benne, de az indoklásban szerepel, hogy a polgár szabadsága arra is kiterjed, hogy az azonosítás során akár természetes személyazonosító adatait, akár törvény alapján képzett azonosító kódját bármely hitelt érdemlő módon bizonyíthatja, például személyi igazolvány helyett más közokirattal vagy akár teljes bizonyító erejű magánokirattal. Ez a 392. oldalon található.

(13.00)

A személyazonosságnak a teljes bizonyító erejű magánokirattal való igazolási módja nem szerencsés, mivel az adatok pontossága kétséges lehet, és adott esetben - láttunk már példát erre is - visszaélésre is okot adhat. Ugyanez a probléma felmerülhet közokirat esetében is. Korábban a kézzel kitöltött okmányok, a régi személyi igazolványok esetében is több tévedés történt, mint a jelenlegi rendszernél. Az önkormányzatok ezeket a személyi adatokat 2000 óta folyamatosan az okmányirodákban a születési, házassági bejegyzéssel való egyezés érdekében javítani kénytelenek.

A javaslat módosítja a 289. oldalon a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényt. Eszerint főszabályként a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó szándékát a kereskedelmi hatóságnak jelenti be a kereskedő, ugyanakkor törvény előírhatja, hogy meghatározott termékek forgalmazása kizárólag engedéllyel történhet. Utalt erre Balogh képviselőtársunk is, hogy ez fontos a gyorsítás érdekében. Azonban, ha a tevékenység formáját a kereskedő szabadon maga választja meg - például üzletben folytatott kereskedelmi tevékenység, mozgóbolt, piaci árus -, ez esetben is elrendelheti a jogszabály, hogy bizonyos tevékenység kizárólag hatósági engedéllyel folytatható.

A javaslat meghatározza a különböző kereskedelmi formákat, kiemelve egyes tevékenységet, például: lovas szolgáltató tevékenység. Nem tudom, hogy ezt miért kell kiemelni. Ez ennyire fontos? Lovas nemzet vagyunk, államtitkár úr, lehet, hogy ezért került ez kiemelésre. Ugyanakkor nem tér ki a szélesebb körben folytatott tevékenységre.

Probléma, hogy a mozgóboltok elszaporodása esetleg a lakók nyugalmának megzavarásával járhat. Pontosítani kellene az így végezhető tevékenységek körét véleményünk szerint. A csupán bejelentésköteles tevékenység esetében megnehezül az ellenőrzési tevékenység, hiszen a hatóság nem feltétlenül szerez arról tudomást, ha bejelentés nélkül folytat valaki kereskedelmi tevékenységet. Nem tisztázott továbbá az sem, hogy ezen tevékenységek esetében szakhatósági engedélyek beszerzése milyen módon fog majd megvalósulni.

A bejelentésköteles tevékenység ugyan szélesíti a szabad vállalkozáshoz való jog érvényesülését, ugyanakkor egyes rendelkezések túlzottan bekorlátozzák a vállalkozói szabadságot. Tehát egyik kézzel adunk, a másikkal elveszünk. Például az üzletköteles termékek közül az üzletben kizárólag a működési engedélyben megjelölt termék forgalmazható. Ezek szerint az üzletben bejelentésköteles tevékenység viszont nem folytatható. Szükségesnek tartjuk, hogy a részletes szabályozás pontosan határozza meg a bejelentésköteles tevékenységeket, az engedélyek kiadásának rendjét, feltételeit, az illetékek, díjak tekintetében is egyértelmű legyen a szabályozás, ha már az illetékekről szóló törvényt is módosítjuk.

A törvényjavaslat több esetben a hatósági jogkörben eljáró szervek konkrét nevesítése helyett a hatóság feladatkör szerinti megjelölésével a kormányra bízza annak eldöntését, hogy mely szervhez célszerű telepíteni az adott közigazgatási hatósági jogkört, például a jegyző lehet ilyen. A javaslat értelmében - egy példát szeretnék mondani - a temetkezési szolgáltatási tevékenység a temetkezési szolgáltatást engedélyező hatóság engedélyével folytatható - ez a 201. § (2) bekezdés -, s a kormánynak ad arra felhatalmazást, hogy a temetkezési szolgáltatásokat engedélyező hatóságot rendeletben kijelölje. A hatályos szabályozás szerint a jegyző ez a hatóság, tehát jelenleg a törvény adja a hatáskört a jegyzőnek, illetve nevezi meg a hatáskör címzettjét. Ez most kormányrendeletben gyakorlatilag bárki lehet.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Változik többek között a bírósági végrehajtásról szóló törvény, bár a végrehajtás rendszerét mihamarabb egészében át kellene tekinteni véleményünk szerint, mert a szabályozás nem igazodik a felgyorsult életünkhöz, a végrehajtói tevékenység egyre kevésbé hatékony. Más ágazatokhoz hasonlóan a szabályozást úgy kellene átdolgozni, hogy a behajtás hatékonyságát, gyorsaságát segítse elő, ezzel a hitelezők védelmét szolgálja. Jelenleg az önálló bírósági végrehajtók túlterheltek, az eredményes behajtásban nem igazán érdekeltek.

A pontosítások tekintetében azért sikerül néhány pongyola fogalmazást is behozni a rendszerbe. Például a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenységről szóló törvény szükséges szintű nyelvtudást ír elő. Ilyet az állami nyelvvizsgarendszer nem ismer. Mi az a szükséges szintű nyelvtudás? Ha ezt a kamarára bízzuk, akkor meg nem biztos, hogy itt kell szabályozni; ráadásul a tagfelvételről szóló határozatnak a kérelmezővel való közlési ideje 22 munkanap, ami talán feltűnően sok egy gyorsító törvény esetében.

Ha már a kamaráknál tartunk, és beszéltem arról, hogy milyen egyeztetéseket folytattak le a törvényjavaslat vonatkozásában, szeretnék néhány sort felolvasni a Magyar Mérnöki Kamara tiltakozásából a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Barsiné Pataky Etelka európai uniós képviselő pedig a vitában szeretne majd még felszólalni ezzel kapcsolatosan, jelzem előre.

Mit mond a Mérnöki Kamara? Tiltakozik azon törekvések ellen, amely a szakmai minőség megőrzésére alkalmas igazgatási mechanizmusokat korlátozni, a szakmai szervezetek jogalkotási tevékenységben történő részvételét csökkenteni kívánják. Ez látható abban, hogy az előkészítés során figyelmen kívül hagyják a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit, s a kamara tevékenységét érintő kérdésekben előzetes egyeztetések elhagyásával születhetnek törvénytervezetek. Jele ennek a korábban is tapasztalt törekvésnek az a tény is, hogy a törvénytervezet úgy került az Országgyűlés elé, hogy arról a Magyar Mérnöki Kamara hivatalos tájékoztatást nem kapott, előzetes véleményt nem mondhatott. A társadalmi veszteségek kockázatát növelő következmény mellett ez a gyakorlat véleményünk szerint alkotmányossági szempontból is kifogásolható. Ezek miatt tartjuk indokoltnak és javasoljuk a hivatkozott törvénytervezetek azonnali felülvizsgálatát, a tárgyalásoknak a szakmai egyeztetés végrehajtásáig történő felfüggesztését - mondja a Magyar Mérnöki Kamara.

A területfejlesztésről szóló törvény, amely az önkormányzatok világához tartozik sok tekintetben, a kormány további befolyásának erősítését szolgálja ebben a rendszerben. Emellett egyébként az állami főépítész hatásköre is nő a térségi területfelhasználási engedély vonatkozásában. Az illetékes miniszter a regionális idegenforgalmi bizottságok működésének szabályozására kap felhatalmazást, és a kormányrendeletekben történő szabályozások köre is jelentősen nő.

Fontosnak tartanám kiemelni a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény változásait is. Nem tisztázott, hogy mit jelent pontosan a jegybanki ellenőrzés időtartamának legfeljebb hat hónapban történő meghatározása. Az ellenőrzés időszaka terjedhet ki legfeljebb hat hónapi időtartama, vagy magának az ellenőrzésnek kell hat hónap alatt lezajlania? Mi történik egyébként a bírósági felülvizsgálat során, ha a Fővárosi Bíróság az MNB határozatát megváltoztatná? Érdekes egyébként, hogy a gyorsító rendelkezések között az MNB ügyintézői számára három hónapot ad a törvény az általános egy hónappal szemben. Miért ez a kiemelés? Az MNB hatáskörébe tartozó ügyekben célszerűbb lenne hosszabb elévülési idő, vagy az is megoldás lehet, ha itt egyáltalán nem szabályozzuk az elévülést. Ez egyébként nem eljárási, hanem tartalmi kérdés.

Az is tartalmi kérdés, hogy mondjuk, az MNB által megállapítható szolgáltatási díjakat ki határozza meg. Jelen esetben a javaslat szerint az MNB elnöke. Végig lehetne gondolni, hogy ezt más jogalkotó is megtehetné.

Ami igazán kérdés, hogy miközben 2009. október 1-je a hatálybalépés, az MNB-re vonatkozó szabályok 2011 közepéig nem lépnek hatályba. Mi az oka ennek - tehetjük fel a kérdést -, hogy plusz másfél évet kap az MNB erre a felkészülésre?

Az adózás rendjéről szóló törvény, a Ket. és az adóügyi eljárás viszonya már eddig is eléggé átláthatatlan volt, ezzel nem lett világosabb maga a rendszer.

(13.10)

Néhány szót szeretnék szólni az agráriumról is. Az előterjesztés módosítja az állattenyésztésről szóló törvényt, az állatfajták közzétételének módját. Fontos szabályozási változtatás, hogy a minisztérium hivatalos lapja helyett most már a minisztérium honlapját jelöli meg az állatfajták közzétételének módjaként. Egyszerűsíti a tenyésztési hatóság ellenőrzési munkájának leírását, viszont lényegi módosítás, ami a teljesítményvizsgálatot állami feladatként határozza meg.

Az erdőbirtokosságról szóló '94. évi LXIX. törvény is módosul. Erre utaltam az imént, hogy vannak pontosítások, és vannak pongyola fogalmazások is. Itt például a módosítás arról szól, hogy a tag neve megfogalmazás helyett - rendkívül fontos módosításként - a tag családi és utóneve legyen ezt követően a módosítás szerint, amit ilyenkor meg kell jelölni. Azt gondolom, a tag neve eddig is tartalmazta a családi és az utónevet, viszont az eredeti szövegben szereplő cégé - mert van, akinek cége van - továbbra is benn maradt a rendszerben, ahelyett, hogy a képviselt vállalkozás vagy a képviselt szervezet lépett volna előtérbe.

A termőföldről is történik módosítás, ami szerintem tartalmi módosítás, és ezt a képviselőtársak figyelmébe is ajánlom, hogy a tulajdonszerző képességét nem kívánja érvényes tartózkodási engedélyhez kötni tagállami állampolgárok esetében. Szerintem ez egy fontos kérdés, ez nem eljárási kérdés, hanem ez egy fontos tartalmi kérdés.

A közelmúltban módosított hegyközségi törvény esetében a szőlőtelepítés, ami meghatározza, hogy milyen fajta hova kerül - és eddig ezt a hegyközségi tanács, illetve annak elnöke engedélyezte -, ezt a döntést kiveszik a helyi és a hegyet ismerő hegyközségek kezéből, és központosítják ezt a döntést is.

A vízgazdálkodásról szóló törvény esetében az ártéren való építkezés kártalanításának szabályait hatályon kívül helyezi, és a vízkészletjárulék után fizetett késedelmi pótlékot is eltörli. Ma egyébként, amikor bevételekre törekszünk, ezen közben különböző díjakat, bevételeket ez a törvény nem tartalmaz.

A másik kamara, a Magyar Állatorvosi Kamara, a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló törvény esetében a kamarai tagság feltételeit pontosítja a törvény, néhány új felvétel elutasításának feltételét és következményeit rendezi, és hatályon kívül helyezi a magán-állatorvosi tevékenység végzésére már nem alkalmazható szövegrészeket.

Közraktár vonatkozásában sokkal szigorúbb feltételeket állapít meg, ezeket nem kívánom felsorolni.

A természet védelméről Orosz Sándor képviselőtársunk beszélt a bizottság véleménye alapján. Az eredeti szövegben a kártalanításról a természetvédelmi hatóság határozattal döntött. E szerint a javaslat szerint - amire én utaltam, hogy a jogbiztonság sérül - a hatóság csak eldönti a kártalanítás mértékét, ami ellen nincs helye fellebbezésnek.

A vad védelméről és a vadgazdálkodásról szintén szóltam már általános kérdések körében, hogy aki az elsőfokú eljárásban a vadászterületi határ megállapításáról intézkedik - ez volt a legnagyobb vita most, hogy hogyan osztják fel a vadásztársaságok egymás között a területeket, és az erdőbirtokosságok tulajdonosai is érintettek voltak ebben meg az önkormányzatok is -, aki ebben az elsőfokú eljárásban nem vett részt, az ezt követően már nem vehet részt magában az eljárásban.

De módosítják az Országos Magyar Vadászkamaráról is a törvényt, és az eljárási szabályokat is a halászatról és a horgászatról szóló törvényben. De ez nemcsak eljárási szabályokat jelent, hanem az állami horgász- és halászjegy kiadását - idézőjelbe téve - gebinbe is ki lehet adni, miniszter rendeletben határozhatja meg, hogy ezt ki végezheti ezt követően.

És csak a kis színesek körében hadd mondjam el az önök számára az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényről: veszélyes állat tartása esetén nagyobb lehetőséget biztosít az állat tartójának a tartás feltételeinek jogszabály általi biztosítására. A kísérleti állatok tartásának feltételeit alakítja. Ezek egyébként nem eljárási, hanem mind tartalmi szabályok. Meghatározza az állat ilyen tartójával szemben fennálló követelményeket, és még a cirkuszi állatok tartásáról is intézkedik... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: 20 perces időkeretet kaptak a vezérszónoki felszólalások... (Dr. Avarkeszi Dezső: 30 percet.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Az én emlékeim szerint, elnök úr, 30 perc van. De már lassan a végére érek...

ELNÖK: Semmi baj, képviselő úr, csak itt előttem 20-20 perces időkeret van, és átvettem az elnöklést, és nem tudom, történt-e módosítás azóta. Azért kérdeztem.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Én tegnap néztem meg, hogy 30 percig beszélhetek.

ELNÖK: Akkor mi kérünk elnézést.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Ha megengedi az elnök úr, röviden befejezem.

ELNÖK: Most súgják, hogy elírták, úgyhogy hallgatom jó szívvel képviselő urat.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tehát a cirkuszi állatoknál tartottunk. (Derültség.) Bővítve a tartás és a bemutatás feltételrendszerét - ez sem eljárási kérdés egyébként, tisztelt képviselőtársaim -, a legfontosabb egyébként tartalmi kérdésként, hogy az állatok minél kevesebb stresszt szenvedjenek el egy-egy ilyen cirkuszi bemutató alkalmával.

A kisajátítási törvény és még nagyon sok törvény módosításába bele lehetne menni. Itt is csak azt tudom mondani, hogy a kisajátítási határozatot felügyeleti jogkörben megváltoztatni, megsemmisíteni nem lehet, helyesebb lenne, hogy csak jogszabálysértés esetén lehet megváltoztatni vagy megsemmisíteni véleményünk szerint a határozatot.

De az imént felsoroltakból és az általam elmondottakból az a minisztériumi hivatkozás, amely szerint egymással összefüggő törvényjavaslatok módosításáról lenne szó, ez nem helytálló, és ez teljesen ellentmond az Alkotmánybíróság korábbi döntéseinek is. Hiszen nem az eljárási szabályok fűzik csak egybe ezeket a törvénymódosításokat, hanem majd tudomásom szerint Lukács Tamás is fog néhány olyan fajsúlyos példát mondani, amely szerint kifejezetten tartalmi és szokás szerint egy ilyen salátatörvénybe becsempészett jelentős jogszabályi módosításokra kerül sor, ami rendkívül helytelen eljárás, és most már gyakorlat itt az önök kormányzása alatt.

Ezért azt gondolom, hogy EK-irányelvre hivatkozni, illetve eljárási összefüggésre hivatkozni komoly, lényegi, tartalmi szabályokkal szemben nem állja meg a helyét, és úgy gondolom, nemcsak emiatt, hogy ez egy alkotmányos kifogás, nemcsak amiatt, hogy a jogforrási hierarchiában alacsonyabb szintre helyeznek jogszabályokat, jogszabályban tartalmi rendelkezéseket, hanem a jogbiztonság sérelme is megjelenik ebben a törvényjavaslatban, a Fidesz nem támogatja ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Lukács Tamás és dr. Salamon László tapsol.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem tudtam, hogy Hoppál Péter elveszi a kenyeremet, csak meg tudom erősíteni ebben a vonatkozásban, amit ő elmondott.

Arról van szó egyébként, hogy ma egyetlenegy állami normatíva sem fedezi bármely ágazatban az önkormányzati feladatellátást, légyen ez oktatás, légyen ez szociális ellátás. Ebből adódóan jó néhányan ebből a normatívából nem tudják ellátni a feladatot, a szolgáltatás minősége szűkül, csökken, és megpróbálnak új feladatellátó szervezetet keresni. Most úgy próbálja a kormány az államháztartás hiányát kiegyenlíteni egyébként, hogy az átadott és az átadás közötti normatíva különbségét hol négy évig, hol két esztendőig megfizetteti azzal, aki egyébként nem tudja ellátni a feladatot, ezért is adja át, ezért próbál rá új szolgáltatót keresni, legyen ez akár egyházi intézmény, vagy legyen ez más szervezet.

Ezért a mi álláspontunk szerint ezt az ajánlási pontban szereplő passzust ki kell venni a törvényjavaslatból, így helyre fog állni a normális, nem diszkriminatív egyensúly.

Köszönöm szépen. (Dr. Navracsics Tibor tapsol.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Néhány ajánlási pontot szeretnék itt a plenáris ülésen felvetni a törvénnyel kapcsolatban.

Az egyik az 5. ajánlási pont, amely arról szól, hogy a gyermektartásdíjjal kapcsolatban a gyámhivatal a felfüggesztést követő vizsgálat eredményeképpen, ha a felfüggesztés időtartama alatt a jogosult nem részesül gyermektartásdíjban, elrendeli a tartásdíj további folyósítását, viszont a felfüggesztés időtartama beszámít. A mi álláspontunk szerint ebben az időszakban nem kell a megelőlegezés időtartamába beszámítani.

A 6. ajánlási pontot szeretnénk kiegészíteni a magunk részéről, hiszen ha egy fiatal felnőtt az otthonteremtési támogatást bérlakás bérleti díjának kifizetésére használja fel, akkor a gyámhivatal az otthonteremtési támogatás összegének részletekben történő kifizetéséről dönthet. Mi úgy látjuk, ez nyugodtan kiegészíthető a törvényjavaslatban, még akkor is, ha ez valahol más jogszabályban is megjelenik, ez csak erősíti ezt a szándékot, hogy az államilag támogatott lakás-előtakarékossági programban való részvétel esetében szintén ezt az eljárást kövesse.

A 10. ajánlási pontban a települési önkormányzat jegyzője kérelemre vagy hivatalból legalább évente felülvizsgálja a védelembe vétel indokoltságát. A jegyző a gyámhivatalt haladéktalanul értesíti a szükséges intézkedések megtétele céljából. Viszont ha a védelembe vétel már két éve áll fenn, akkor a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét nem sikerül megszüntetni. Ezért mi ezt a felülvizsgálatot jóval előbbre hoznánk, fél évre a két esztendő helyett, tehát ha baj van, és szükség van a védelembe vételre, akkor ezt legalább félévente vizsgáljuk meg, mert így a legrászorultabb és a legnehezebb helyzetben lévő gyermek hamarabb kaphat segítséget.

Tisztelt Országgyűlés! A 19. ajánlási pontban úgy látjuk, itt a személyazonosító adatokra, az egészségbiztosítási szervekkel kapcsolatos társadalombiztosítási azonosító jelre vonatkozó szabályozást tartalmazza ez a jogszabályhely. Mi úgy látjuk, ezt még ki kell egészíteni, mert az átmeneti, illetve tartós nevelésbe vett gyermek esetében a közgyógyellátási igazolvány kiállítása felől a gyámhivatal a nevelésbe vételről szóló határozatban is kell hogy intézkedjen. Mi ezt fontosnak tartjuk a többi adatmegjelölés mellett.

(18.50)

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, a 20. ajánlási pontról mondanék még néhány gondolatot. Az eredeti törvényjavaslat szerint a gyermek szülője vagy más törvényes képviselője a szolgáltató intézmény vezetőjénél kezdeményezheti, hogy betekinthessen a különböző gyermekvédelmi nyilvántartásokba, az adatlapokba a gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltatónál, illetve a gyermekkel kapcsolatos összes iratba. Pont azért van gyámság alatt ez a gyermek, mert a szülő az, akinek a nevelése, felügyelete alól ki kell venni ezt a gyermeket, hiszen azért került sok tekintetben, sok esetben oda, mert a szülő a szülői felügyeleti jogát, illetve a nevelési kötelezettségét vétkesen megszegte, elmulasztotta. Majd ezt követően mindenféle jogot megadhatunk neki, hogy az időközben keletkezett, a gyermekkel kapcsolatos, a nevelésével kapcsolatos iratokba úgy tekinthessen be, ami miatt adott esetben a gyermek vonatkozásában még - idézőjelbe téve - zsarolhatóvá is válik.

Mi ezért úgy gondoljuk, hogy a gyám az intézményben keletkezett legfontosabb iratok tartalmáról készítsen egy összefoglalót, és azt tudja a szülő rendelkezésére bocsátani. Ebben minden fontos momentumot - de az apró, legapróbb részletekig nem kell hogy tájékoztassa a szülőt -, a legfontosabbat, ami a szülő-gyermek kapcsolatát a továbbiakban meghatározhatja, mindenképpen a szülő rendelkezésére kell bocsátani, és ebből a szülő megfelelő információt kaphat.

Ezért érvelünk ezen ajánlási pontok mellett, tisztelt Országgyűlés. Mi úgy gondoljuk, hogy ezek nem politikai kérdések, hanem társadalompolitikai kérdések, amelyek a legfontosabbról, a gyermekről, a gyermekvédelemről szólnak. Ezért kérjük, hogy támogassák majd a módosító indítványok szavazásánál ezeket az ajánlási pontokat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha jól körbenézek, talán ketten vagyunk itt Ipkovich polgármester úrral, akik ebben a témakörben a szolgáltatást igénybe vevők oldaláról érintettek mint önkormányzati emberek és polgármesterek.

Kiss Ferenc szerintem helyesen mutatott rá arra az egyik fő problémára a helyi közlekedés vonatkozásában, ami a közszolgáltató vállalat, illetve az önkormányzat között fennáll. Nevezetesen: kinél marad a Fekete Péter, ki finanszírozza tulajdonképpen a veszteséget? Keresztfinanszírozás nem nagyon engedélyezett a helyközi közlekedés és a helyi közlekedés vonatkozásában, és általában a rosszabb buszok, a központi költségek, a ráosztott költségek kiadási oldalon leginkább az önkormányzati szférában jelennek meg. Az önkormányzati képviselők, képviselő-testületek esetében a számok iránti bizalom, amire szintén Kiss Ferenc hívta föl a figyelmet, nem igazán - hogy mondjam - pozitív, nem nagyon hiszik el a különböző beszámolóknál, hogy azok a számok valósak-e.

Ezért aztán a veszteségfinanszírozás sok esetben nem önkormányzati szubvencióként jelentkezik, hanem járatleállításokkal történik, ami aztán a tömegközlekedési jelleget egy idő után veszélyezteti.

(11.30)

Tehát sok, főleg a veszteséges, a város külterületén kevés utast szállító járatok leállításra kerülnek, és ez az utasszámban csökkenést jelent, valahol a vállalatnak a vesztesége csökken, a szolgáltatást igénybe vevők számára pedig szűkül maga a szolgáltatás. Tehát erre kell valóban egy olyan számviteli rendszert, egy olyan megbízható, áttekinthető rendszert kitalálni, hogy az önkormányzatok is átlássák ezt a rendszert mint szolgáltatást igénybe vevők, és megnyugtató módon segítse elő ennek a szolgáltatásnak a további folytatását.

Köszönöm szépen.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Egy dologra szeretném felhívni Kiss Ferenc figyelmét: a Volán állami támogatása, illetve a vasút állami támogatása nem teljesen összehasonlítható nagyságrendileg, hiszen a Volán-társaságok alatt lévő pályatestet az állam külön pénzekből a közútkezelő révén, illetve autópálya-építésekkel és egyebekkel finanszírozza, a vasúttársaságnak pedig a pályafenntartást a saját berkén belül kell - hogy úgy mondjam - elintézni, ezért a két szám így egy kicsit csalóka. Ha az összest mérlegre tesszük a Volánnál - az útépítést és a működtetés támogatását - és a vasútnál, akkor ez kiegyenlítettebb viszonyokat jelent, sőt talán azt lehet mondani, hogy a közút felé el is billen a mérleg nyelve.

Ami pedig a privatizációt illeti: Fónagy János nem véletlenül mondja el aggodalmait e tekintetben, mert ahogy az állami tulajdonú vállalatoknál az energiaszolgáltatók keltek el 270 meg 350 százalékos részvényárfolyamon annak idején, itt is a javát fogják privatizálni. A resztli, ahogy szokták mondani vidéken, az meg ott marad a kistelepülések - erről beszélt Ékes képviselő úr - meg a helyi önkormányzatok nyakában, akik egyébként a szolgáltatást szeretnék teljesíteni az állampolgárok felé, csak egyre nagyobb támogatást kell beletenni a rendszerbe, mert egyre veszteségesebb cégeket és egyre szűkülő szolgáltatást, de fajlagosan drágát kell majd finanszírozni, mert a javát privatizálják. Itt kell az egyensúlyt megfelelő módon kitalálni. A hosszú távú szerződések adnak egy biztonságot, csak az ne egy kvázi privatizációt jelentsen a szolgáltatók javára, hogy így mondjam, az önkormányzatok terhével szemben.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ipkovich képviselő úr két dologra hívta fel a figyelmet, az Országgyűlés jelen levő tagjainak figyelmét. Az egyik, amelyik az én fülemet is megütötte, hogy az Alkotmánybíróság döntése alapján az egymással összefüggő jogszabályokat vagy eljárási módokat lehet salátatörvénybe egybefoglalni.

(12.10)

Itt nemcsak az EK-irányelvnek való megfelelés, nemcsak az eljárások egymásba kapcsolódása révén van előttünk ez a törvény, hanem nagyon sok tartalmi szabályozást is tartalmaz, amit a magam részéről nem tartok helyesnek, és most megerősítve látom magam ebben Ipkovich képviselő úr felszólalását követően, hiszen ő is tartalmi szabályozásokról beszélt.

A másik ilyen kérdéskör, hogy az elsőfokú eljárásban ki vehet részt, ki nem vehet részt, és hogyan kapcsolódhat be vagy hogyan nem kapcsolódhat be az eljárás ezt követő részébe. Új szabályozás történik a törvényjavaslatban, amely az elsőfokú eljárást követően bírói útra tereli a jogorvoslati lehetőségeket, tehát nincs másodfokú eljárás. Sok tekintetben helyes egyébként, ha a közigazgatási eljárásban a bíróság mondja ki a végső szót, de ezzel a jogorvoslati lehetőség kicsit leszűkül. Ennek két eleme van: az egyik, hogy aki az elsőfokú eljárásban nem vett részt, az a másodfokú eljárásba már nem kapcsolódhat be. Egyrészt ez a jogbiztonság követelményét sérti, másrészt viszont kizárja azokat a "zsarolási kísérleteket", amikor valaki utólag felébred egy eljárás során, és úgy gondolja - voltak erre egyébként sajnálatos példák is -, hogy na, akkor most, akár időhúzás céljából, és nem biztos, hogy tartalmi kérdések érdekében beszáll az eljárásba. Ennek a megfelelő arányát kell megtalálni az eljárás során, vagy az egész eljárás minden vonatkozásában, vagy pedig a szabályozást e tekintetben szűkíteni kell.

Köszönöm szépen.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A polgári kormány egy évtizede döntött arról, hogy a nehéz sorsú, elsősorban a felsőoktatásban tanuló diákok számára létrehozza a Bursa Hungarica ösztöndíjat. Ez a támogatás azóta több módosítást is megért, de lényege, amely szerint a szociálisan rászoruló diákokat támogatja, nem változott.

A jelenleg hatályos kormányrendelet szerint ez az ösztöndíj olyan pénzbeli szociális juttatás, amely a települési és a megyei önkormányzatok által a hallgatónak adományozott, illetve a hallgató felsőoktatási intézményében megállapított ösztöndíjból tevődik össze. Ezt a támogatást azok a hallgatók kapják, akiket az állandó lakóhelyük szerinti települési önkormányzat az ösztöndíjrendszer keretében támogatásban részesített, továbbá teljes idejű alapképzésben, mesterképzésben, egységes, osztatlan képzésben vagy felsőfokú szakképzésben folytatják tanulmányaikat.

Az ösztöndíjnak két típusa van: a már felsőoktatásban tanulóknak szóló évi tíz hónapra, illetve a középiskolás tanulók részére abban az esetben, ha a 2009-2010. évben felsőfokú tanulmányaikat megkezdik, háromszor tíz hónapra. A pályázó rászorultságát a helyi önkormányzat állapítja meg. Azok a hallgatók, akiknek pályázatát a helyi önkormányzat pozitívan bírálja el, bekerülnek a megyei rendszerbe, így lehetővé válik, hogy a megyei önkormányzattól is támogatásban részesüljenek. Ezt követően az országos rendszerben is rangsorolni kell a pályázókat, s a legrászorultabbak részére az OKM is ösztöndíjat állapíthat meg a helyi önkormányzat által megállapítottal egyező mértékben.

Az elmúlt időszakban, tisztelt miniszter úr, jó néhány településen azzal szembesültek a helyi önkormányzatok, hogy befizették a szociálisan hátrányos helyzetű diákok után az ösztöndíjat a kormánykasszába, az azonban az állami résszel kiegészülve nem jutott el a hallgatókhoz. Ugyanez található a megyei önkormányzatok tekintetében is. Ezért kérdezem öntől, tisztelt miniszter úr: hol az önkormányzatok által befizetett pénz? Miért nem fizették ki eddig a hallgatóknak? Mi az oka az eljárás elhúzódásának, és ki ennek a felelőse? Kérem, válaszoljon ezekre a kérdésekre. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lassan június van, és még pénteken is voltak pénzüket kereső diákok az önkormányzatnál. Tehát nem igaz, hogy április 23-án kifizették a pénzeket. Egyébként is április 5-ével kellett volna ezt megtenni. A kormány jogsértően járt el, sajnálatos módon pont azokkal a diákokkal szemben, akik a leghátrányosabb helyzetűek, és a szegénységből történő kitörésre a tanulás útján van lehetőségük. Ezek a diákok nem a százmilliós budai villákból érkeznek, miniszter úr, ezek a diákok nem off-shore cégekbe menekített vagyonos szülők gyerekei (Közbeszólások az MSZP soraiból.), hanem a leghátrányosabb helyzetű diákok. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP padsoraiból: Úgy van. - Taps ugyanott.) Rajtuk ütnek önök, a leghátrányosabb helyzetű diákokon, akiktől elsíbolják a pénzt, félreteszik, ki tudja, milyen célra.

Tisztelt Miniszter Úr! Ezért a válasza elfogadhatatlan. Nem nevezett meg felelőst. Egy szoftverre hivatkozik. Az nem felelős, tisztelt miniszter úr. Ezért nem kérem, hanem követelem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy haladéktalanul fizessék ki az ösztöndíjat. Válasza elfogadhatatlan! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az általános vitában több esetben is beszéltünk olyan dolgokról, ami ennek a nagy salátatörvénynek mint sarkalatos kérdése jelenik meg itt a Ház előtt, és ezeket azt követően az ellenzéki oldalról módosító indítványokban próbáltuk megfogalmazni.

Az egyik ilyen módosító indítvány, amelyet én jegyzek, de valójában Barsiné Pataky Etelka európai uniós képviselő asszony - a tegnapi napig - mondott el itt önök előtt az általános vitában, ő a hazai mérnöki kamara, illetve mérnökök védelmét szeretné szorosabbá tenni azzal, hogy a közérdekből jogosultsághoz kötött tevékenység esetén az azokkal kapcsolatos követelményeket is teljesíteni kell, az 1. § (3) bekezdését egészíti ki a 6. ajánlási pontban. Nem elegendő csak a diplomák honosítása, hanem ezen felül többletismeretek is szükségesek, aminek kidolgozott rendszere van a kamarai törvényben, illetve a Magyar Mérnöki Kamara gyakorlatában. Én erre hívnám fel a tisztelt Ház figyelmét, e módosító javaslat támogatására.

Ugyancsak állampolgári érdeket véd a 9. ajánlási pont, az úgynevezett tájékoztatási kötelezettség, amely egy 54. §-sal egészíti ki a törvényjavaslatot. A fogyasztói érdekekre, valamint minőségvédelmi szempontokra figyelemmel a kormány kétévente és első alkalommal 2011. december 31-éig írásbeli beszámolóban tájékoztatja az Országgyűlést e törvény, valamint a kapcsolódó jogszabályok alkalmazásáról. A tájékoztatás szükség esetén magában foglalja e törvényt, valamint a kapcsolódó jogszabályok módosító javaslatait is. Azért van szükség erre véleményünk szerint, hiszen az új eljárások és elvek bevezetésével alapjaiban rendezheti át a szolgáltatást nyújtók hazai piacát, a szakmai testületek ellenőrzési jogosultságait. Ezért nélkülözhetetlennek mutatkozik az automatikus felülvizsgálati ellenőrzési rendszer beiktatása a törvénybe. Ha a törvényt gyakorlatilag elfogadja az Országgyűlés, legalább hagyjunk a kifutásra határidőt, ezért 2011. december 31-éig kell elkészíteni ezt.

Az ajánlás 36., 37., 38. pontjában csakúgy, mint az általános vitában elmondtam, úgy gondoljuk, hogy a törvénynek helyes az a vezérelve, amely szerint az eljárások egyszerűsítését, az eljárások tárgyát képező tevékenységek adminisztratív akadályának lebontására tesz kísérletet. Erről beszélt Avarkeszi államtitkár úr is az expozéban. Úgy gondoljuk, hogy ez nem mehet az alkotmányosság, a jogorvoslati lehetőségek szélesebb körű biztosítása ellen, ezért mi a 49. §-ban az eljárások során biztosítanánk jogorvoslati lehetőséget, aztán a 133. §-ban a vad védelméről, a vadgazdálkodásról szóló indítványban, illetve a természet védelméről, a kártalanítási igény jogalapjáról és mértékéről biztosítanánk fellebbezést. Ez természetesen az általános szabályok szerinti bírói jogorvoslati eljárást nem negligálná, arra továbbra is lehetősége lenne a jogkereső állampolgároknak. Úgy gondoljuk, hogy itt még az azonos illetékességű és hatáskörű szervezeteken belül, tehát vertikálisan is engedjük meg a jogorvoslati lehetőséget.

Egy speciális javaslat található a 40. ajánlási pont alatt, ahol mi továbbra is azt mondjuk, hogy a természetes személyazonosító adatok között a polgár nemét is tüntessük fel - az általános vitában elmondott egykori viccet most nem akarom megismételni. Azt gondoljuk, hogy a mai világban még mindig szükséges a nemi identitás megjelölése is ebben a javaslatban, ezért erre teszünk módosító javaslatot.

Végezetül pedig a 41. ajánlási pontról beszélnék az utolsó egy percben - talán nem is használom ki -, ez pedig a Magyar Nemzeti Bankról szól, ez a 251. §. A mi álláspontunk szerint legyen egységes a bevezetése ennek a javaslatnak. A közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek az MNB hatósági eljárás vonatkozásában is azt írja, hogy 2011. június 30-éig nem kell alkalmazni. Úgy gondoljuk, hogy hasonlóan a többi hatályba léptető szabályozáshoz, itt is meg kell történnie az általános határidőnek, az általános meghatározott hatálybalépési idővel valóban hatályba is lépjen. Nem látjuk okát, hogy miért kell ezt még mintegy két vagy másfél esztendővel kitolni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általam elmondottakra is figyelemmel kérem, hogy támogassák a módosító javaslatok megszavazását a módosító javaslatok szavazásakor. Köszönöm szépen a figyelmet.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Csak megerősíteni tudom a Fónagy János és Orosz Sándor által elmondottakat. Nem azért, mert ezt én mondom, hanem azért, mert ezt az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy több esetben is az ilyen jellegű salátatörvények vonatkozásában kifejezetten károsnak tartja az ilyen jogalkotási törekvéseket. Össze nem függő törvényjavaslatok nemcsak eljárási oldalról kapnak egy keretet, hanem sok esetben tartalmi oldalról is, amiről az imént a képviselőtársak már beszéltek. Például a környezetvédelmi törvények vonatkozásában 19 törvényjavaslat kerül módosításra, az agráriumból 25, az említett bányatörvény ugyanide tartozik.

Tehát az általános vitában elhangzottak visszaköszönnek a részletes vitában is oly módon, hogy egy ilyen hatalmas nagy joganyagot, amelyet alapvetően csak eljárási szempontból kellene hogy keretbe foglaljon ez a novella, most hogy belecsempésztek vagy milyen kifejezést használjunk itt a parlamentben, teljesen mindegy, az a lényeg, hogy jelentős mértékben tartalmi módosítások kerültek bele, amit az Alkotmánybíróság kifejezetten tilt.

Ezért mi e vonatkozásban ezt a törvényt nem tartjuk jónak, és most megerősítve éreztem magam mindkét oldalról is az általános vitában elmondottaknál.

Köszönöm szépen.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nincs új a nap alatt, én se fogok sokkal többet, illetve mást mondani, mint az eddigi ellenzéki képviselők, akik a bizottságok kisebbségi véleményét ismertették. Mindenekelőtt hadd tegyek annyi kiegészítést Hajdu képviselő úr felé, hogy már önkormányzati és területfejlesztési bizottságnak hívják a bizottságunkat, és nem rendészetinek.

Az az igazság, hogy a bizottságban a kormányhivatalok alkalmazottai az ellenzéket egyáltalán nem nyugtatták meg, de ahogy a véleményeket hallottuk - például Hajdu képviselő úrét is -, az SZDSZ-es és a kormánypárti MSZP-s képviselők sem igazán nyugodtak meg, még akkor sem, ha ezt is állítják magukról, hiszen minden szavukból az aggódást halljuk ki itt a parlamentben is. Így volt ez az imént a többségi vélemény előadójával is.

Egy-egy adórendszer átalakításakor mindig az a fő kérdés, hogy az átalakítás mit hoz a konyhára, milyen hatással van az ország versenyképességére, és milyen hatással van adott esetben az országon belüli foglalkoztatásra. Az adószerkezet átalakítása mindig nagy munkát jelent, hiszen - jelképesen szóval - bármelyik szélét húzzuk is meg, mozdul az egész rendszer. Az volt a mi véleményünk, hogy bele-belekapva egy ilyen rendszerbe nem érhető el igazán érdemi eredmény, ezért az ellenzéki képviselők javaslatot is tettek, s nemcsak azért, mert a bizottsági tárgyalás előtt három nappal került fel a parlament honlapjára a jelentős adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat, hanem azért is, mert tartalmilag sem értettünk vele egyet. Most is az történik, hogy bele-belekapunk az adórendszerbe, de az egész rendszer átalakítása nem történik meg. Ráadásul a kérdéseinkre adott minisztériumi válaszok azt mondták, hogy a változtatás összességében nullszaldós, bizonyos kozmetikázás, átrendeződés történik. Ezért aztán azt kérdezzük, hogy minek ez az egész.

Tisztelt Ház! Kezdjük a címmel: vagyonadó. Nos, a vagyonadó egy személyi típusú adó, ez esetben pedig egy tárgyi adót vezet be az Országgyűlés, ha netán elfogadja. Lakóingatlanokról, vízi járművekről, légi járművekről van szó, s idecsapták még a nagy értékű gépjárműveket is a teljesítmény alapján. Szeretném megjegyezni - ez a bizottsági ülésen is elhangzott -, hogy vannak jó koros, nagyteljesítményű gépjárművek, amelyek 1-2 milliót érnek a piacon, s ez a teljesítmény kilowattban jóval nagyobb, mint a ma 8-10 milliót vagy ennél magasabb értéket képviselő gépjárműveké. Tehát még igazságtalan is a rendszer, arról nem beszélve, hogy a gépjárműadót szép csendben 15 százalékkal meg kívánják emelni. Erről nem nagyon esik szó az Országgyűlésben, de azért szeretném megjegyezni, hogy ott is nő a terhelés. Ami pedig a vízi járműveket illeti: elindult egy folyamat, az okosak vagy jól értesültek elkezdték regisztráltatni Németországban, illetve Szlovéniában a vízi járműveiket, hogy itthon ne kelljen utánuk adózniuk. A légi jármű pedig - mondjuk így - propagandisztikus céllal került be ebbe a törvényjavaslatba.

Ami a lakóingatlanokat érinti: a legnagyobb vitát a 30 milliós értékhatár váltotta ki, az, hogy az alatt 0 a kulcs, fölötte pedig emelkedik. Akinek tehát 29,5 millió forintos ingatlana van, az nem fizet, akinek pedig 30 millió 100 ezer forintos ingatlana, az fizet adót. Ez az igazságossági problémákon kívül szerintünk alkotmányossági problémákat is felvet.

(11.10)

A mi véleményünk még e tekintetben az, hogy ha egy vagyoni típusú adóról beszélünk, ott általában a tiszta értéket számoljuk, csakúgy, mint például a hagyatéknál, ahol a terhekkel csökkentett érték után kell ma 20 millió forint felett illetéket fizetni, itt pedig a teljes érték után. Például aki bankhitellel vásárolta az ingatlanát, az is beleszámítódik, noha e tekintetben még a banknak majdnem nagyobb hatásköre van ezekre az ingatlanokra, mint magának a tulajdonosnak. Ezt mi kifejezetten igazságtalannak tartjuk, és filozofikusan az adórendszerbe sem illik bele a vagyoni típusú adó meg a tárgyi alapú adó, ami az ingatlant illeti.

Engedjék meg, kis színesként a bizottsági ülésen elhangzott, ott egyébként az is elhangzott, hogy a mellékletet, ha már nem a törvény része, akkor miért nem valamelyik újságban, netán a Nők Lapja mellékleteként tüntetik fel, mert azt látjuk, hogy ez a melléklet teljességgel zűrzavart okoz az olvasók számára. Gondoljanak bele, Veszprém megyében a megyei jogú városban többet ér egy ingatlan, mint mondjuk, Berhidán, ahol a lakosság 30 százaléka szociálisan hátrányos helyzetű roma lakosság. Ez elfogadhatatlan, ezért nem támogattuk általános vitára.

Köszönöm szépen a figyelmet.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában, illetve a bizottsági véleményeknél többször előkerült a helyi iparűzési adó kérdése. Az imént az agráriummal foglalkozott Demendi képviselő úr, de egy fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami a törvényességi részét érinti ennek a helyi iparűzési adónak.

(14.00)

Ez helyi adó, és teljes jogkörben a helyi önkormányzatok körében kell hogy minden eleme érvényesüljön. Ennek a beszedése, illetve ellenőrzése az APEH-hez kerül. Véleményem szerint az ellenőrzési jogosítvány elvonása kétharmados törvényt érint, ilyen módon ez egy sima törvénnyel egyszerűen nem vonható el a helyi önkormányzatoktól. Ez egyébként nem azonos az illetékkel, amelyet a megyei önkormányzat szedett be. Ez egy helyi adó, és a helyi adókra egészen más szabályozás vonatkozik.

Ennek a javaslatnak ez komoly törvényességi hiánya, ezért szeretném a tisztelt képviselők figyelmét felhívni arra - mert ez eddig nem került elő -, hogy ennek a fontos kelléknek így is kell érvényesülnie a szavazásnál. Amennyiben nem érvényesül, akkor ez ilyetén módon nem bevezethető. (Taps a Fidesz soraiban.)

(Béki Gabriellát a jegyzői székben Móring József Attila váltja fel.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Hadd idézzek valamit az ön figyelmébe. A versenyképességünk a környező országokhoz képest valamelyest javulni fog, de természetesen még nem fogja elérni azokat a szinteket.

(14.10)

A társasági adóban olyan nagy mértékű eltérés sem az adóalapban, sem a mértékben nincs a környező országokhoz képest, sőt azért ezzel a 10 százalékos adókulccsal meg adókedvezményekkel, azt gondolom, a társasági adóban nem vagyunk hátrányosabbak, mint a velünk együtt csatlakozott országok. Az általános forgalmi adó felső kulcsa az egyik legmagasabb a tagállamok között, de ez nem befolyásolja a versenyképességet. (Babák Mihály: Nem a fenét!)

Amiről az államtitkár úr az imént beszélt, hogy milyen jelentős mértékű lesz a változás, pont az ön munkatársai ezzel ellentétesen egy minimális javulásról beszélnek majd 2010-től, legalábbis ezek hangzottak el, amelyeket én idéztem a bizottsági ülésen. Azt gondolom, az felel meg leginkább a valóságnak, ami itt az imént ismertetésre került, az a grandiózus változás nem érzékelhető.

Ami pedig a jövedéki adót illeti, hogy az mennyiben csökkenti vagy növeli a versenyképességünket: mindenhol, ahol üzemanyagot használnak, tehát a szállítás, a beszállítók, az áruszállítók és még sorolhatnám, a jövedéki adó emelkedése minden esetben meg fog jelenni a termékek árában, ne adj' isten, talán még inflációt is generálhat, ezért ez pont a versenyképességünk ellen ható adóemelés, még akkor is, ha a jövedéki termékek egy meghatározott körére kerül majd bevezetésre.

Mondom és hangsúlyozom: ahol üzemanyag felhasználásra kerül, ott mindenhol drágulás, a termékekbe való beépülése jelentkezik, ezáltal még nehezíteni fogja a családok életét a termékek megvásárlásánál, illetve az ilyen jellegű szolgáltatások igénybevételénél. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, milyen pálfordulás következett be a kormány munkájában, de délelőtt fél 12-kor még nem támogatta ezt a módosító indítványt. Azóta nyilván összeültek, és meggondolták, hogy mit kell ez ügyben csinálni.

A Fidesz álláspontja konzekvens volt ebben az ügyben az elejétől fogva. Mi úgy látjuk, hogy túlzott megterhelés könyvvizsgálókat betenni ebbe a rendszerbe. Ez most egy enyhébb változat egyébként, de még mindig eltúlzott. Az a társasház vagy közösség, amelyik akar, ma is olyan könyvvizsgálatot rendel meg, amilyet gondol, ha önmaga autonóm módon viselkedik ezekben a viszonylatokban. A törvény ehelyett kifejezetten szigorúan előírta ezt a szabályozást. Ezen próbálnak az egykori ezt megszavazók némileg enyhíteni. Mi mindkét szabályt szeretnénk kivenni a törvényből, de erre ma már nincs mód, ezért nem támogatjuk ezt a javaslatot. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan problémára szeretném ráirányítani a tisztelt Ház és a közvélemény figyelmét, amely szerintem egyre súlyosabb problémaként fog jelentkezni.

Nevezetesen arról van szó, hogy az egyik rászorultabb réteg a házi segítségnyújtást igénylők, akik állapotuk miatt saját maguk ellátására teljes egészében nem alkalmasak, házi gondozót kell melléjük kirendelni az önkormányzatok által. Az ezzel kapcsolatos eljárási rend a tavalyi esztendőben megváltozott. A korábbi rend, hogy érthető legyen, úgy nézett ki, hogy az önkormányzat hivatala kiment, környezettanulmányt folytatott le, majd helyben, főleg a kistelepüléseken, ahol a leginkább ismerik az emberek egymást, a helyi képviselő-testület döntött ennek az igénynek a jogszerűségéről.

A jogszabály megváltoztatta az eddigi eljárásrendet. Ez egy kormányrendelet, ez a 340. számú kormányrendelet, ennek is a 9. § (2) bekezdése alapján 10 ezer forintért szakértőknek kell ezt a kérdést megválaszolni. Tehát nem helyben döntenek, hanem a körzetközponti jegyzőhöz irányították ezt a kérdéskört. Az 10 ezer forintért szakértőt rendel ki, aki aztán kiutazik a falvakba, megvizsgálja a kérelmezőt, majd ezt követően a jegyző dönt a körzetközpontban, hogy mi van egyébként, mondjuk, onnan 50 kilométerre.

Ez a szakértői eljárás pénzbe kerül, a kormányrendelet állapítja meg, hogy egy-egy kérelmezőnként 10 ezer forintot kell fizetni. Ez a pénz május óta nincs kifizetve jó néhány településen. Itt van például Schwartz Béla ajkai polgármester, képviselő, szocialista, Ajkán sincs kifizetve. Nincs Balatonfüreden kifizetve, nincs Veszprémben, Zalaegerszegen, és még jó néhány települést sorolhatnék. A szakértők meg végzik a munkát, tehát az állam helyett maguknak hiteleznek, plusz még útiköltséget is fizetnek maguknak, a díjazást pedig nem kapják meg.

Ezért kérdezem a miniszter urat, hogy történik-e valamilyen változás, mert ha nincs szakértői vélemény, akkor a gondozott nem kaphatja meg a jogos jussát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Valóban megnőttek az igények, sok nehéz sorsú emberen kell segíteni. Amiről én beszélek, az a következő: ez nem a munkaköri kötelezettsége ezeknek a dolgozóknak, nem munkaköri kötelezettsége, hogy 20-25 kilométerre kimenjenek, saját pénzből fizessék az útiköltségüket, elvéve akár otthon a konyhapénzből, hogy szakértői véleményt készítsenek. Ez egy külön dolog, erre 10 ezer forintot határoz meg a kormányrendelet.

Az előbb a jogszerűségről beszélt itt Szabó Zoltán és az államtitkár úr, az is jogszerű, ha valaki elvégzi a munkát, 10 ezer forint jár neki a kormányrendelet szerint, ezt ki kell fizetni. Ön egyébként, azt kell hogy mondjam, cinikusan azt írta nekem írásbeli kérdésemre, hogy nincs határidőhöz kötve a kifizetés határideje. Én azt gondolom, a munkát, ha valaki májusban, júniusban, júliusban, augusztusban elvégzi, minimum szeptemberre ki kellene fizetni, de szerintem hónap végén illik kifizetni ezeket a díjazásokat. Mert mi van, ha megtagadják a munkát, nem végzik el? Onnantól kezdve a gondozott nehéz helyzetbe kerül.

(16.10)

Én ezt a problémát azért hoztam a Ház elé, hogy minél előbb, mondhatnám azt is, hogy haladéktalanul fizessék ki ezeknek a munkát kormányrendelet alapján végző személyeknek a díjazását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Gyermekkoromból emlékszem egy játékra, amelyet úgy hívtak, hogy Fekete Péter. Most úgy látom, ez a játék folyik itt a parlamentben, hogy kinél marad a Fekete Péter ebben az ügyben. Ezt próbálja a minisztérium, illetve a kormánypárti képviselők - ideértem Geberle Erzsébetet is - elhitetni a közvéleménnyel, hogy ebben az ellenzék a felelős, hogy az önkormányzatok ellenőrzése nem folyik, mármint a törvényességi ellenőrzése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amióta erről vitatkozunk, talán Gy. Németh Erzsébettől hallottam először azt, hogy elismeri valamilyen formában a Szocialista Párt a felelősségét ennek a helyzetnek a létrejöttéért. Tudniillik nem mi kívántuk ellenzékből megváltoztatni az addig fennálló helyzetet, az addig fennálló jogszabályokat, hanem éppenséggel a kormánypártok. Annak idején egyébként Wiener képviselő úr is hivatkozott erre, valójában a közigazgatási szervezet felállítása tekintetében az első indok az volt, hogy tulajdonképpen csak névváltoztatás lesz, de tartalmi, érdemi változás nem fog bekövetkezni. Mi történt? Tartalmi változás következett be, amit egyébként helyesen észlelt az Alkotmánybíróság, hogy az ilyen keretek között nem változtatható ebben a formájában vagy ilyen formában meg. Az akkori kormánypártoknak nem volt elég ereje ezt megváltoztatni, tudniillik nem volt elég szavazat ehhez, azóta pedig az újabb változásokhoz szintén nincs meg az ereje, és úgy csinál, hogy ez egyébként az ellenzéki pártoknak köszönhető.

Felmerült a miniszter úr részéről is, hogy erre azért volt szükség, mert olcsóbb így a közigazgatás. Szeretném megkérdezni egyébként, hogy mióta ezeknek a köztisztviselőknek gyakorlatilag már egy éve nincs törvényességi ellenőrzési feladatuk ezekben a hivatalokban, ők mit csinálnak. Mit csinálnak? Olcsóbb közigazgatásról beszélünk, és közben nem végzik el a törvényességi ellenőrzési feladatot, mert nincs ezzel kapcsolatosan munkájuk; nyilván lehet különböző feladatokat adni; ezenközben egyébként az APEH a helyi önkormányzatoktól kíván akár száz kilométerről is toborozni munkavállalókat a regionális hivatalokba az iparűzési adó jövő évi alkalmazásával kapcsolatosan, miközben egyébként általában regionális székhelyen lévő közigazgatási hivatali dolgozók ott vannak munka nélkül többségükben.

Szeretném elmondani, hogy itt farkast kiált mindenki az önkormányzati rendszer működtetését illetően. Szeretném elmondani, hogy nem a fővárosból, nem is Hunvald György vezette önkormányzatokból kell kiindulni, hanem azokból az önkormányzatokból, ahol 99,9 százalékban - az összes önkormányzatot figyelembe véve - törvényesen működnek a képviselő-testületek, a hivatalok, és nincs szükség törvényességi észrevételre a közigazgatási hivatalok részéről. Tehát nehogy az történjék, hogy itt minden önkormányzat szabálytalanul működik! Mindenki tisztességgel teszi a dolgát, és ezenközben pedig azt halljuk, hogy rengeteg probléma van ezekben az ügyekben. Biztos, hogy előfordul. Elég régóta vagyok polgármester. Láttam már ilyet, hogy kellett törvényességi észrevételt tenni a közigazgatási hivatalnak. De olyan, állampolgári jogokat és kötelezettséget sértő, kifejezetten támadó jellegű szabályozások nem történnek az önkormányzatoknál, amelyek egyébként rendeleti szinten, mondjuk, az Alkotmánybíróságnál ne lennének megtámadhatók. Ez a helyzet jelenleg is fennáll. Tehát az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak ma is önkormányzati rendeleteket illetően.

Ami pedig a konkrét törvényjavaslat részleteit illeti, a bizottsági ülésen megkérdeztük, hogy ez az új javaslat a munkáltatói jogok gyakorlását, a pénzügyi önállóságot illetően mit jelent a jövőre nézve. Az államtitkár úr akkor elmondta, hogy a személyzeti politikában nem önálló a kirendeltségvezető - vagy minek hívják az elkövetkezendőkben -, a pénzügypolitikát illetően, ami ezekre a hivatalokra vonatkozik, tulajdonképpen a központból történik az elosztása, a pénzügyi kérdések ott dőlnek el, hogy így mondjam. Innentől kezdve akkor hogyan tudunk visszatérni ebben a formában az eredeti állapothoz, amit egyébként helyesnek látna a Fidesz a maga részéről?

(18.30)

Geberle képviselő asszony itt van, csak nem a helyén ül; azt hittem, már eltávozott. Szeretném elmondani, hogy törvényességi felügyelet soha nem volt, ez a tanácsrendszerben volt. Ma törvényességi ellenőrzésről beszélünk, 1990 óta. A törvényességi ellenőrzéshez képest a törvényességi felügyelet egy jóval erősebb jogosítványt ad az önkormányzatok felett, mi ezt különösen nem kívánnánk, szeretném ezt önnek elmondani.

Összességében mi ezt a javaslatot nem támogatjuk. Tudjuk, hogy majd jön egy újabb javaslat, amire ismét azt fogja mondani a kormánypárti képviselők többsége, illetve a minisztérium vezetése, hogy ezt megint az ellenzék akadályozza, így nem tudják a törvényességi ellenőrzést elvégezni az önkormányzatok felett a közigazgatási hivatalok. Mi azt kérjük - amivel Ódor Ferenc kezdte, én azzal fejezném be -, hogy tessék visszatérni az eredeti alkotmányos helyzethez, s onnantól kezdve az a kitétel, amely szerint nincs törvényességi ellenőrzés az önkormányzatok felett, megszűnik, vannak hivatalok, lehet folytatni a törvényességi ellenőrzést, s akkor nem lehet arról beszélni, hogy hiátus van az önkormányzati rendszerben e tekintetben.

Kérem ezért, hogy szíveskedjenek visszatérni az eredeti állapothoz, még akkor is, ha ez nemkívánatos az önök számára, de a jogszerűség, a törvényességi ellenőrzés ezáltal helyreállhat. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Wiener Képviselő Úr! Szeretném elmondani, hogy Franciaországban jelen van egyébként a regionális önkormányzati rendszer, és jelen van egyébként a megyei önkormányzati rendszer, tehát mind a kettő. Elosztásra került egyébként a feladat- és hatásköri lista alapján, hogy melyik önkormányzati közszolgáltatást melyik látja el, és ehhez kaptak egyébként adókivetési és ehhez hasonló eszközöket is. Ami egyébként a francia regionalizációt illeti, az közel 20 év alatt került bevezetésre, és nem fél év alatt akarta bevezetni, mint ahogy önök tették ezt egyébként Ágh Attila és csapata 2006-os tanulmánya alapján.

Egyébként, ha Magyarországon beszélünk széles értelemben vett végrehajtó hatalomról, illetve igazságszolgáltatásról, végig lehet nézni a magyar felemás rendszert. Az igazságszolgáltatás oldalán ott vannak a táblák, de ott vannak a megyei bíróságok is, csakúgy, mint ahogy az önkormányzati rendszerben vannak régiók, és ott vannak a megyei önkormányzatok.

A decentralizációról beszélt a képviselő úr. Szeretném elmondani, hogy a decentralizáció az önök oldaláról úgy valósult meg, hogy a megyei önkormányzati területfejlesztési hatásköröket feljebb nyomták egy szinttel, átvitték a régiókhoz. Talán ez annak lehetett a következménye, hogy Lamperth Mónika képviselőtársunk elmondta, hogy tudjuk a dolgunkat, hogyan lehet az egyébként Fidesz által megnyert megyékből kivenni azt a területfejlesztési jogkört, amit aztán a minisztériumokkal teletűzdelt regionális fejlesztési tanácsok oszthatnak el.

De ha még maradunk a végrehajtó hatalom szintjén, miért nincsenek regionális rendőrségek? Ott - tessék mondani - miért hagyták meg a megyei rendőr-főkapitányságot? Ott nem volt spórolás? Nem volt fontos, hogy az igazgatásban szükség legyen a pénz megfogására? Ott maradt a megyei rendszer, nincs régiós rendszer. Tehát egy felemás, egy kezelhetetlen rendszert sikerült önöknek létrehozni.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ön közel másfél éve ígérgeti, hogy kiírásra kerül egy pályázat, amely az onkológiai ellátás fejlesztését segítené elő, de ehhez képest semmi sem történt. Bizonyára ön is jól tudja, amit már korábban mi is számtalanszor elmondtunk, hogy Magyarországon a betegségekből eredő halálokok több mint negyede daganatos eredetű. A központ megépítését tehát nem azért szorgalmazzuk, mert jól mutatna egy ilyen épület Veszprémben, hanem azért, mert egy modern eszközökkel felszerelt intézmény növeli a gyógyulás esélyeit, tehát nem pártpolitikáról, hanem közvetlenül a régióban élő emberek egészségéről van szó.

A megyei önkormányzat részéről már jó néhány éve megszületett a fejlesztésről a döntés, de hiába, a kormányzati tehetetlenség miatt nem tud elindulni a megvalósítása. A régióban élő emberekkel együtt mi, környékbeli képviselők, pártállástól függetlenül már eddig is sokat dolgoztunk ezen az ügyön, azonban úgy tűnik, mindhiába. Ebben a ciklusban hetedik alkalommal próbálunk eligazodni az egészségügyi kormányzat ígérettengerében, amelyek hol írásban, hol szóban hangzottak el. Engedje meg, miniszter úr, hogy néhányat idézzek közülük.

Az ön elődje, Molnár Lajos a korábbi interpellációnkra azt mondta: 2007. január 2-ától lehet pályázni. Nem történt semmi. 2008 februárjában Kincses Gyula akkori egészségügyi államtitkár már azt állította, hogy ebben a félévben kiírásra kerül a pályázat, illetve ennek megvalósításának a lehetősége. Ezt a határidőt is eredménytelenül várhattuk; miként 2008 júliusában már ön állítja: a pályázat az eljárási rendek szerint 2008 októberében jelenhet meg. December 8-án Lasztovicza Jenő képviselőtársammal együtt jeleztük önnek, hogy ismét csúszásban vannak, amire ön azt válaszolta, hogy jelenleg ezeknek a pályázatoknak a véglegezése zajlik, illetve úgy gondolom, hogy az idén év végén vagy a jövő év első hónapjában - ez már a 2009. év elejére vonatkozott - kiírásra kerülnek.

(14.50)

Majd amikor ez év áprilisában ismét rákérdeztünk a három éve húzódó ügyre, ön azt mondta: "Bírom a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek azt az ígéretét, hogy áprilisban ez a pályázat kiírásra fog kerülni."

Tisztelt Miniszter Úr! Most már szeptember vége van, az ön legutóbbi, biztosnak vett ígéretéhez képest is jelentős késésben van a kiírás. Elfogadhatatlan, hogy a kiszolgáltatott betegeket hitegetik. Egy többmilliárdos egészségügyi beruházás csak pályázattal valósítható meg, mindezek figyelembevételével joggal vetődnek fel a kérdések ismét bennünk.

Komoly embernek tartja-e magát, miniszter úr? Mikor mond végre igazat? Mikorra írják ki a pályázatot, és milyen személyi következményei lesznek a három éve tartó hitegetésnek és a pályázati kiírás csúszásának?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Egészségügyi témában folyik a vita, és nem is illik talán ide az önkormányzatokról néhány mondat, de Vigh képviselő úr az imént arról beszélt, hogy milyen az szja-, azaz a személyi jövedelemadó-visszatérítés az önkormányzatoktól. Balogh képviselő úr a szocialista frakcióból vagy akár Katona Tamás államtitkár úr meg tud engem erősíteni abban, hogy mind az Orbán-kormány idején, mind jelenleg 40 százalékot kapnak vissza az önkormányzatok összességében a személyi jövedelemadóból.

A helyben szabadon felhasználható részen lehet vita, de ebben csúsztatott és tévedett a képviselő úr, és ezt szeretném kiigazítani. Az Orbán-kormány első két évében 20, illetve 15 százalék volt az szja helyben maradó része, a másik két esztendőben 5 és 5 százalék, most pedig 10, illetve 8 százalékról beszélünk. Tehát ha a teljes ciklust nézzük, akkor az arányok abban az időben jóval jobbak voltak, mint a jelenlegi viszonyok között. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, hogy felszólalása tényszerű részeivel, amely szerint honnét vesznek el pénzt az önkormányzatoktól, arra majd jó néhányan reagálni fognak. Viszont, ami a beszéde utolsó negyedét illeti, arra azt gondolom, most és ebben a pillanatban kell reagálni.

Az önkormányzatok képviselői, polgármesterei, vezető tisztségviselői, illetve a köztisztviselők azok az emberek, akik az önök által keltett társadalmi feszültségeket helyben kénytelenek kezelni. Azért tüntetnek, mert önök csökkentik azokat az önkormányzati közszolgáltatáshoz szükséges forrásokat, amelyekből helyben szükséges ellátni az állampolgárokat megillető alapfokú oktatástól az egészségügyön keresztül az egyéb önkormányzati közszolgáltatásokat.

Nincs más út, sajnos, miniszter úr, mert az önök kormánya - aminek ön is tagja, és az önkormányzatok érdekében kéne lobbiznia - leverte a cövekeket, azt mondták, hogy a hiánycél ennyi, és nincs miről tárgyalnunk. Ezért szerveztük a tüntetést, és ha a köztisztviselők úgy látják, hogy részben a munkájuk miatt, részben pedig az egzisztenciájuk miatt tüntetniük kell, akkor azt helyesnek látjuk. Hiszen voltak közalkalmazottak is, a pedagógusok, akik a minisztérium előtt tüntettek a pedagógusjogok megnyirbálása, illetve az álláshelyek elvesztése miatt.

Önkormányzatok még nem tüntettek ebben az országban ilyen nagy számban, pont azért, mert úgy gondoltuk, hogy a tárgyalóasztaloknál el lehet intézni az ügyeket. Az önök hozzáállása, az ön minisztériumának hozzáállása juttatott el bennünket oda, hogy kénytelenek kimenni az utcára a polgármesterek. És nem azért, hogy a szélsőségeket odahívják, hanem a településükön élő emberek munkája, állása és az önkormányzati közszolgáltatások ellátásának megvédése érdekében megyünk ki, ahol békés demonstrációt szervezünk, és nem... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az önkormányzati szféráról szeretnék beszélni, de azt gondolom, nem lehet elmenni szó nélkül amellett, amit Bárándy Gergely képviselő úr az imént megengedett magának. Senki nem emlegetett a parlamentben, tisztelt képviselő úr, politikai leszámolást. (Dr. Szabó Zoltán: Dehogynem!) Tasó László arról beszélt, hogy az államigazgatás eszközeivel elszámolás történik azokban az ügyekben, amelyek tele vannak szabálytalanságokkal.

Szerettem volna, ha ön ilyen harcosan, az igazság bajnokaként fellépett volna 2006. október 23-a után, amikor nem állt fel itt a parlamentben, amikor emberek szemét lőtték ki, idős hölgyeket vertek meg, (Dr. Szabó Zoltán közbeszól. - Tállai András: Ne vigyorogj, te!), és jó néhány gyerek esett áldozatul a rendőrség könnygázos támadásának, amely sokak szerint politikai megrendelésre tette ezt.

De visszatérve a költségvetéshez, tisztelt képviselőtársaim, szeretném elmondani, hogy az önkormányzati költségvetés, a miniszter úrral szemben, aki az imént elment, az államtitkár úr van jelen az Önkormányzati Minisztérium részéről, megalapozatlan költségvetés, hiszen olyan önkormányzati bevételekről beszél, amelyek nem realizálhatók a 2010-es esztendőben. Jogszabálysértő ez a költségvetés, hiszen szembemegy az önkormányzati törvénnyel és olyan ágazati törvényekkel, amelyek kötelező feladatokat írnak elő. Centralizál, miközben a parlamentben állandóan decentralizációról, a szubszidiaritás elvéről beszélnek, ezenközben pályázati forrásokat hoznak létre a normatív szabályozás helyett. Centralizálja a forrásokat, és így próbálja szétosztani annak a szférának, amely számára adott esetben kedves lehet.

Ami a legnehezebben megemészthető ebben a költségvetésben, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy cinikus módon teszik mindezt. Oszkó Péter pénzügyminiszter azt engedi meg magának, hogy azt mondja, az önkormányzatok most szabadabban tudnak élni a lehetőségeikkel, mint korábban. Ehhez képest a forrásokat jelentősen megnyirbálja. Van olyan normatívacsoport, amit összevonnak, majd egyharmaddal csökkentik a teljes összeget. Ha profán példát szeretnék mondani önöknek, akkor azt mondom, hogy ha a fiamnak adtam eddig 1000 forint zsebpénzt, akkor megmondtam neki, hogy mire kell költenie, most viszont adok neki 500 forintot, hogy azt bármire elköltheti. Mikor jár jobban? Ez a helyzet az önkormányzati ügyeket illetően is.

Ami igazából a legnehezebb, hogy embertelen módon is bánik ez a költségvetés a különböző társadalmi csoportokkal. Ilyenek például a fogyatékkal élők, ahol a szervezeteik pénzbeli megkurtítását végezte el a benyújtott költségvetés. Van, ahol 60, van, ahol 70 százalékát, van, ahol háromnegyedét vették el, például a vakok szövetségétől. Csak hogy felhívjam rá a figyelmet, hogy ez mivel jár: megszűnik a vakvezetőkutya-képzés, nem nyit ki a hangos- és a Braille-könyvtár, nincs speciális tankönyvellátás a látássérült gyermekek számára, de lehetne folytatni más fogyatékkal élők szervezeteinek esetében is. Csillag István egykori miniszter arról beszélt, hogy a gazdasági megszorításoknál nem lehet kiinni a gyermekeink poharából a kakaót a jövőt illetően. Ő elég vastagon issza a kakaót a tiszteletdíjából, ami több tízmillió forint, ezenközben itt 17 milliárdot vesznek ki önök a gyermekétkeztetés költségvetési forrásai közül.

(10.20)

Ugyancsak más fogyatékkal élőktől, az idősek nappali ellátásából, a demens ellátottaktól vesznek el a szociális szférában, a gyermekjóléti szolgáltatástól vesznek el pénzt, tisztelt képviselőtársak. Mindig elhangzik itt a parlamentben, hogy az önkormányzatok kevésbé járnak rosszul, mint mondjuk, a központi költségvetési szervek.

2006 óta az önkormányzati szférából az önkormányzati szövetségek számítása szerint mintegy 140 milliárdot már kivontak, ami a központi költségvetésnél megjelent. Önök viszont más helyeken bőkezűen bánnak a pénzekkel, így például az informatikai forrásokat 40 milliárdra teszik ebben a költségvetésben. Kóka János - nyilván megvan a maga oka - nem is kifogásolta ezt a tételt. Ezenkívül jó néhány olyan forrás van még, ahol bőkezűen adnak, ilyen például a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság, Kósa Lajos beszélt erről. 12 milliárd jut ennek a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságnak központi beszerzésekre, vélhetően telefonokra, bútorokra, amik ugyan még várhatnának egy fél évet a sorukra.

A költségvetés bevételi oldaláról soha senki nem beszél. Szeretném elmondani, hogy nem reálisak a helyi iparűzési adóval kapcsolatos bevételi várakozások. 2009-ben jelentősen visszaesett a helyi iparűzésiadó-bevétel. Jövőre 1,2 százalékkal kívánják ezt megnövelni csak azért, hogy a költségvetés az önkormányzati forrásoldalon egyensúlyba kerüljön. Ez nem reális, ez nem realitás, ráadásul az APEH szedi be, ahol jóval magasabb a beszedés fajlagos költsége, mint ha a helyi önkormányzati köztisztviselők szednék be, hiszen ők emellett más adóügyi feladatokat is ellátnak.

Ugyancsak ilyen jellegű bevételi forrásokkal kalkulálnak önök, hogy majd a helyben élők fogják azokat a térítési díjakat megfizetni, amelyeket a központi költségvetés nem ad oda. Ilyen például a két tanítási nyelvű oktatás. Ez szerintem egyébként alkotmányellenes is, hiszen a szülők azért adták ezekbe az iskolákba a gyermekeiket 2-5-7 évvel ezelőtt, hogy ilyen oktatásban-képzésben vegyenek részt, abban a tudatban, hogy ez normálisan, az állami oktatási rendszerben finanszírozottá válik, és nem azért, hogy majd egy idő után ezt nekik kell finanszírozni.

Hasonló a művészeti alapfokú oktatás. Tasó László beszélt erről. Tehetséges gyerekek kerülnek ki ezekből a rendszerekből, és összességében az olló nyílik a jól szituált, a gazdag társadalmi rétegek és a szegény, elmaradott emberek között. Ezt nem kezeli ez a költségvetés, sőt úgy generálja, hogy a társadalmi feszültségeket a helyi önkormányzatok szintjén kívánja megoldatni, amihez aztán forrást nem biztosít.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a hivatkozás, amely szerint az európai uniós forrásokból lehet az önkormányzati fejlesztéseket elvégezni az elkövetkezendő időszakban, ez csak részben igaz. Egyrészt, pont amiről az imént beszéltem, a nehéz sorsú önkormányzatok esetében 6 milliárd forintot vesznek el az uniós önerőből, bizonytalan pályázati alapba helyezve ezt a lehetőséget. Úgy gondoljuk, hogy egy normatív alapon történő, ilyen jellegű támogatási rendszer jobban szolgálja a forrás biztosítását az önkormányzatoknak.

Ami a költségvetés szociális, illetve oktatási részét illeti, néhány tételt hadd soroljak fel önöknek: megszűnnek a pedagógus-szakvizsga- és továbbképzés-támogatások. Szeretném elmondani - erre hivatkoztam -, hogy jogszabálysértő a költségvetés. Ezeket ágazati jogszabályok írják elő, például egy '97-es kormányrendelet, hogy kötelező a pedagógus-szakvizsga. Ez foglalkoztatási feltétel. Amennyiben ez nem valósul meg, abban esetben eleshet a munkahelyétől az adott pedagógus.

A közalapítványokat nem támogatják, ezek éppen a szükséges eszközök beszerzését tudták a megyei önkormányzatok, illetve helyi önkormányzatok által fenntartott iskoláknál támogatni. A minőségről mindig beszélünk, hogy milyen fontos a minőség. A minőségbiztosítást nem támogatják, és megszűnik a kistelepülési tagintézményi támogatás.

Lamperth Mónika miniszterségéhez kötődik - és ő maga ezt sikertörténetnek állítja be itt a parlamentben - a többcélú kistérségi társulás létrejötte. A többcélú kistérségi társulást elindítottuk egy úton, többlettámogatást biztosítottak a társulásban részt vevő önkormányzatok számára, és a tavalyi esztendőben is - és az idén is folytatódik - szépen kezdtük visszaveszegetni ezektől a társulásoktól a pénzt. Tehát nem kiszámítható a rendszert. Elindítunk valamit egy úton - a két tanítási nyelvet, az alapfokú művészeti oktatást, a többcélú kistérségi társulást -, majd szépen visszavesszük a forrásokat; tehát nem kiszámítható a rendszer, hogy milyen módon kell elindulni egy-egy önkormányzatnak önkormányzati és közszolgáltatások biztosítása terén.

De lehet beszélni arról is, hogy milyen fontos az érettségi. Ezenközben az érettségi szakmai vizsgák lebonyolításának támogatását 1,5 milliárddal csökkentik; az alapfokú művészeti oktatásról már beszéltem. Arról beszélünk, hogy az iskolákban a bejáró tanulókat magasabb színvonalú oktatásban tudjuk részesíteni. Na bumm, mi történik? A társulás bejárótámogatását is csökkentik.

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, ez a költségvetés hátat fordít az embereknek, ez a múlt költségvetése, semmiben nem visz előre, ez egy romboló költségvetés.

Nagyon fontos helyben a munkanélküliség támogatása is. Az "Út a munkához" program nem oldja meg a munkanélküliség problémáit, legfeljebb egy szépségflastrom erejéig beszélhetünk erről.

Úgy látjuk, hogy a Bajnai-csomag tovább rontja Magyarország helyzetét, az önkormányzati szféra úgy látja, hogy ezt a Bajnai-csomagot vissza kell vonni, és egy új, az emberek életét segítő, a nehéz helyzetben lévő emberek támogatását bíró költségvetést kell újra beterjeszteni. Ezért is tartják az önkormányzatok életükben először azt a tüntetést - az önkormányzati képviselők, az önkormányzati szférában dolgozók -, mert úgy látják, hogy parlamentáris eszközökkel, illetve tárgyalóasztal mellett ez ma már nem megoldható. A 2006 óta tartó, az ezzel a költségvetéssel együtt mintegy 300 milliárdos kivonás miatt nem engedheti meg magának az önkormányzati szféra, hogy tovább hátráljon, hiszen ezzel a helyi feladatellátást nagymértékben veszélyezteti.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Azért kértem szót, mert a vita iménti szakaszában előfordult olyan állapot a tisztelt Házban, hogy a kormány képviseletében az államtitkár úr nem volt bent, tehát a kormány részéről senki nem figyelte a Házban lévő vitát. Én elfogadom azt, hogy a kormány számára Paizs József felszólalása érdektelen és semmitmondó, de ez házszabályellenes. A kormány képviselőjének itt benn kell lennie a vita alatt, legalább egy tagjának, és ott kell ülnie a patkóban. Ezért kértem szót. Ez megengedhetetlen a Házszabály szerint.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy térség gazdasági és kulturális felemelkedésének vagy e paraméterei megtartásának egyik legfontosabb feltétele a közlekedési hálózat mikéntje. Ez adja egy térség erejét, ez adja egy térség jövőbeni lehetőségét.

A Kisalföld déli részén, Pápa környékén, Csorna, Pápa, Kisbér, illetve Győr térségében azt látjuk az utóbbi időben, tisztelt miniszter úr, hogy a közlekedési hálózat fokozatosan leépítésre kerül. Tehát az az esély, amely ennek a térségnek a felemelkedését, továbbfejlődését elősegíthetné, egyre távolabb kerül ezektől a kistérségektől. Gondoljunk a 14. számú vasútvonalra, amelynek esetében Pápa és Csorna között a közelmúltban a személyszállítás felfüggesztésre került. Mára minden jel arra mutat, hogy a felszámolást véglegesnek tekintik. Megkezdték a biztosítóberendezések egyszerűsítését, a vasúti épületekkel a MÁV nem törődik, s van, amelyiknek már meg is kezdte a bontását. A 13. számú egykori őrháztól a síneket is felszedik, hiszen a csornai elkerülő utat nem felette, hanem a sínek helyén kívánják megépíteni. Indokként a felüljáró drágaságára hivatkoznak, illetve azt mondják, hogy ha majd az önkormányzatok birtokba veszik és üzemeltetik ezt a vasútvonalat, akkor majd az elkészült út fölött lehet elvezetni ezt a pályatestet, amely egyébként erre alkalmatlan, hiszen a lejtési és emelkedési viszonyok következtében kéménymagasságban érkezne az állomásra a szerelvény.

(15.40)

Tisztelt Miniszter Úr! A térség közlekedésével kapcsolatosan kérdezem: valóban az elsorvasztás-e a célja az imént említett 14-es számú, a 10-es számú vasútvonal regionális személyszállítás körébe sorolásával, illetve a 83-as számú fő közlekedési út megépítésének a késlekedésével? (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Vannak pénzügyi források, hiszen mintegy 100 milliárd forint megmaradt, többek között a 4-es metróból, a KÖZOP-ból, tehát a felüljárót 800 millióból Csornán meg lehetne építeni.

Miért volt kevés az utas? Azért, tisztelt miniszter úr, mert rossz menetrendet csinált a MÁV, rossz volt a megrendelés. Olyan lehetetlen időben kellett közlekedni, amikor az utasok nem szálltak fel a vonatra, majd ezt úgy váltották ki busszal, hogy a buszt ugyanebben az időben elindították. Ennek semmi értelme nem volt.

Ami pedig a pályahasználati díjat illeti: ha az önkormányzatok vennék birtokba ezt a vasútvonalat, vonatonként 13 ezer forintot kellene a magyar államnak fizetnie azért, hogy ott egy normál menetrendű vasutat el lehessen indítani.

Ami pedig a 10-es számú vonalat illeti: önök azt írják, hogy az országos megrendelésű vasútvonalaktól távol eső kisebb városok bekapcsolását az országos vérkeringésbe autóbusszal kell biztosítani, például Kalocsa-Mór-Pápa. Tájékoztatom, miniszter úr, hogy Pápa város lakosságát illetően az országban a 28. a háromszázhuszon-egynéhány városból. Ezen a vonalon több mint kétezer utas utazik naponta (Az elnök csengetéssel a hozzászólási idő leteltét jelzi.), ellentétben az országos megrendelésű másik vonallal, a 11-essel, ahol csak 528. Lehetetlen így közlekedést fejleszteni, viszont a térséget el lehet lehetetleníteni. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a bizottságon kívül egyedül én nyújtottam be módosító indítványokat ehhez a kétharmados törvényhez, úgy gondolom, hogy néhány paragrafushoz hozzászólnék, tekintettel arra, hogy meg kell világítani azt, hogy miért nyújtottam be ezeket a módosító indítványokat.

Az ajánlási pontok közül az 1., illetve a 2. pont gyakorlatilag azon alapul, hogy az életvédelmi építmények kijelölése tárgyában a hatáskört a polgármesterhez telepítik. A polgármesternek van apparátusa, van eszköze, megbízhat más személyt is, hiszen nem minden esetben bír olyan, megfelelő szakértelemmel, amellyel maradéktalanul el tudná végezni ezt a feladatot. Ezért nyújtottam be, hogy e tárgyban szakképesítéssel rendelkező személy az életvédelmi építményként történő kijelölési jogkörben eljárhat.

A 2. ajánlási pontban a (4) bekezdést egy c) ponttal egészítettem ki, amely az eljárást a jegyzőhöz telepítené, tekintettel arra, hogy ez az eljárás ingatlanügyi hatósági bejegyzésre, illetve a kijelölés visszavonása esetén annak törlésére vonatkozik. Ez kifejezetten közigazgatási eljárás körébe tartozó feladat. Azt gondolom, hogy ez inkább a jegyzőhöz áll közelebb, mint a polgármesterhez.

A 3. ajánlási pontot a magam részéről a legfontosabbnak tartom. Tudom azt, hogy a honvédelmi törvény tartalmazza, hogy az életvédelmi építmények kijelölése esetén a költségeket, illetve a kártalanítási összegeket, ha ilyen bekövetkezik, meg kell téríteni a tulajdonosoknak, de ismerjük az önkormányzati világból azt a rossz kormányzati gyakorlatot, amikor a költségek nem minden esetben jutnak el az azt megelőlegező önkormányzatokhoz, amikor már adott esetben, mondjuk, a vis maior keret kimerül, s azt mondják, hogy a költségvetésben nincs már erre pénz, a benyújtott vis maior igények nem kerülnek elismerésre. Ezért én rendkívül fontosnak tartom itt is megismételni azt a költségekkel kapcsolatos igényét az önkormányzatoknak, hogy a mindenkori költségvetésből meg kell téríteni az építmény igénybevételével, kijelölésével kapcsolatos költségeket.

Ami a hatálybalépést illeti, tisztelt Országgyűlés, e tekintetben úgy gondolom, hogy a február 22-én esetlegesen elfogadásra kerülő törvény március 1-jei hatályba léptetése rendkívül korán van, erre - az Alkotmánybíróság korábbi döntéseivel összhangban - megfelelő hatályba léptetési időt kell biztosítani. Ezért a felkészüléshez, úgy gondolom, hogy több hónap lenne szükséges, hiszen a benyújtott törvényjavaslatban a végrehajtási rendeletekre utal maga a törvényjavaslat, ezeket meg kell hozni, és ezért július 1-jét javasolom a hatályba léptetésre.

Az önkormányzati bizottságnak is van egy javaslata, amely az általam benyújtott 2. ajánlási pontot kettéveszi, és csak a jegyzővel kapcsolatos hatáskör-telepítésről szól. Én a magam részéről ezt tudom támogatni.

Összességében úgy gondoljuk, hogy a törvény még nem kellően kiérlelt, noha volt elegendő idő. Az Alkotmánybíróság döntése 2008 márciusában született meg, ehhez képest gyakorlatilag két év telik el, ha a törvény netán elfogadásra kerül, amelyre én jelen pillanatban nem látok nagy reményt. Célszerű lett volna az önkormányzati szövetségekkel is részletesebb egyeztetésre jutni ezekben az ügyekben - hiszen a végleges változat nem került el az önkormányzati szövetségek körébe -, hiszen ezek olyan, tulajdont korlátozó intézkedések a köz érdekében egyébként, amelyek az önkormányzatok mindennapjait adott esetben érinthetik katasztrófahelyzet esetén, úgyhogy véleményem szerint szükséges lett volna az egyeztetés.

Egy ajánlási pontról nem beszéltem, ez a 4-es. A 4. ajánlási pont azt tartalmazza, hogy külön törvényben szabályozzuk a szakmai követelményeket, tehát a létesítésre, kijelölésre, fenntartásra, használatukra és ellenőrzésre vonatkozó speciális szabályokat. Tudjuk azt, hogy a létesítés és a kijelölés egy komoly, tulajdont korlátozó intézkedést jelent. Úgy vélem, hogy ezt törvényben kell szabályozni. Ágazati miniszteri rendelet, illetve egy leendő kormányrendelet nem adja meg ennek a kellő súlyát. Én azt gondolom, hogy az Alkotmánybíróság döntése nem is erről szólt, hanem arról, hogy pontosan meg kell alkotni azokat a szabályokat, hogy a jogorvoslati eljárásban lehetőség nyíljék a jogorvoslatot kérőnek arra, hogy milyen szabályok alapján támadhassa meg adott esetben a bíróság előtt az államigazgatási határozatot.

Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy kormányálláspont nem ismert - hiszen rendkívül rövid időt szánt a parlament ennek a fajsúlyos törvénynek a tárgyalására -, tárcaálláspont csak részben támogatja az általam benyújtott módosító javaslatokat, amit támogat, azt köszönöm, amit pedig nem támogat, azt megfontolásra javasolom még a kormánynak, hogy elfogadása esetén javíthassuk ezzel is a törvény elfogadásának esélyeit.

Köszönöm szépen.