Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Orbán és Semjén társelnök urak vezérszónoklatukban azt mondták, hogy a Magyar Szocialista Párt választási programjának semmi köze nincsen a benyújtott kormányprogramhoz. Itt három eset lehetséges: az urak vagy nem olvasták a Szocialista Párt választási programját, vagy nem olvasták a kormányprogramot, a harmadik eset, hogy nem olvasták egyiket sem. Ez nem baj egyébként; ha én ellenzéki vezérszónok lennék, nyilván én is így tennék, nem hagynám, hogy a tények elhomályosítsák a tisztánlátásomat, mondanám azt, amit szeretnék mondani - hát ők ezt látták jónak mondani. Én azt kívánom egy területen, a felsőoktatás területén egy kicsit megvilágítani, hogy jó-e, amit ők ezzel kapcsolatban mondtak.

Pokorni képviselő úr azt mondta, hogy szembe kell nézni a tényekkel. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Már pedzegettem neki szóló kétperces válaszomban, hogy azzal a ténnyel és annak következményeivel kell szembenéznünk, hogy Magyarországon is lezajlott az elmúlt években az a fejlett országokra jellemző folyamat, amit a felsőoktatás expanziójának hívunk, és ami azt jelenti, hogy egy korosztály mintegy 10 százalékáról az adott korosztály mintegy 40-45 százalékára terjed a felsőoktatásban részt vevők aránya. Ez három olyan következménnyel járt, amivel - megint csak ezt tudom mondani - valóban szembe kell nézni.

Az egyik következménye az volt, hogy a munkaerőpiacon bizony megjelent a diplomás-munkanélküliség is, megjelent a pályakezdő-munkanélküliség. Ebben azért persze nemcsak ez az expanzió volt felelős, hanem az a szakmastruktúra is, amit az Orbán-kormány idején alakítottak ki a felsőoktatásban. Ugye, aki ma az egyetemről kijőve munkanélkülivé válik, az az Orbán-kormány idején kezdte meg tanulmányait az egyetemen, abban a szakmastruktúrában, amit az Orbán-kormány alakított ki.

Tisztelt Szijjártó Képviselő Úr! Amikor ön azt mondja, hogy mi, magyar fiatalok... Megjegyzem, én ezt a kifejezést a 80-as évek elején KISZ-brosúrákban olvastam utoljára; később már nem, mert addigra már ott is egy kicsit másképpen fogalmaztak, de hát mindegy, lehet ezt mondani.

(17.10)

Szóval, amikor azt mondja, hogy mi, magyar fiatalok vágjuk a centit, akkor azt tudom mondani, hogy egyfelől mintegy 14 méter 30 centi hosszú centit kell vágniuk, mert ez a kormány addig lesz kormányon, másrészt, ha ezt önök így gondolják, akkor jó esélyük van arra, hogy 2010-ben egy újabb hasonló hosszúságú centit kelljen vásárolniuk.

A másik következmény a minőség jelentős csökkenése, a felsőoktatás minőségének jelentős csökkenése volt. Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak mondom, hogy bizony a versenyképesség e tekintetben nemcsak azt jelenti, hogy nem elég piaci a felsőoktatás, hanem nem elég piacképes az a tudás, nem lehet azzal a tudással a piacon mit kezdeni igazából, amit a magyar felsőoktatásban sokan elsajátítanak.

És a harmadik bizony, amiről már beszéltem a kétperces hozzászólásomban, a finanszírozás válsága, amelyet nem úszott meg egyetlen, nálunk gazdagabb és fejlettebb európai ország sem: az, hogy ilyen mértékű felsőoktatást kizárólag állami forrásokból finanszírozni nem lehet.

Tisztelt Ház! Az előző Gyurcsány-kormány, a még ügyvezetőként hivatalban levő Gyurcsány-kormány tevékenysége, illetőleg a kormányprogram erre a három problémára keresett, illetőleg keres megoldást. A munkaerő-piaci kihívásra, a torz struktúrára a kétciklusos képzés, a most bevezetésre kerülő bolognai képzés nyújt megoldást, illetőleg az a kormányprogramba foglalt törekvés, hogy az államilag finanszírozott szakoknál jobban tekintetbe vesszük a munkaerőpiac igényeit, jelesül a természettudományi, műszaki, informatikai, informatikusi képzést, és talán kevésbé, mondjuk, a klasszika-filológusét.

A minőség tekintetében a kormányprogram számos intézkedést tartalmaz, a szakkollégiumok kiemelt támogatását, az Eötvös Loránd Nemzeti Pályatárs Ösztöndíj meghirdetését, az intézményi és ágazati minőségfejlesztési rendszer kialakítását, illetőleg az intézményi teljesítménymérésen alapuló rangsor közzétételét, illetőleg a felsőoktatás infrastruktúrájának további javítását. És a finanszírozás válságával is szembenézett egyfelől az előző kormány idején az új felsőoktatási törvénnyel egyidejűleg elhatározott finanszírozási rend, amely 214 milliárd forintban állapította meg a felsőoktatás állami támogatását, és bizony szembenéz azzal, amit önök már itt ma többször kritizáltak, ez a tandíj.

Tisztelt Ház! A tandíjfizetés lehetőséget biztosít az egyetemi tanulói létszám növelésére, az anyagilag hátrányos helyzetű, tehetséges diákok hathatósabb támogatására, és ösztönözni fog a jobb eredményre való törekvésre. Mielőtt megköveznének, ezt nem én mondtam, hanem Andrásfalvy Bertalan, az Antall-kormány művelődési és közoktatási minisztere 1992-ben. Nem szeretjük a tandíjat. Én azt is vitatnám, hogy ez, amit a kormányprogram bevezet, igazából tandíj-e, de nem vagyok híve a szómágiának, aki akarja, nevezze tandíjnak.

Az azonban egészen bizonyos, hogy ebben a konstrukciójában az, hogy valaki, aki államilag finanszírozott felsőoktatása következtében az átlagnál jobban fog keresni, az akkor hatezer forintot be kell hogy fizessen utólag, havonta törlesztőrészletként e képzés ellenértékeként, nem hiszem, hogy bárkit is visszariasztana a tanulástól. Éppen ez az előnye a tandíjjal szemben ennek a konstrukciónak, hogy nem zár ki senkit a felsőoktatásból, hiszen nem a család anyagi helyzetétől, hanem az egyén jövőbeli és éppen a felsőoktatási képzésben elért lehetőségei következtében bekövetkező anyagi helyzetétől teszi függővé, hogy kell-e és mikor kell fizetnie ezt a tandíjat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)