Felszólalás adatai

Természetesen ezt sokan sokféleképpen értelmezik, és nyilván lehet is értelmezni. Én a magam részéről ettől most eltekintenék. Azonban tény, hogy a rendszerváltástól napjainkig, idestova 23 éve sok-sok, talán megszámlálhatatlan mértékű adóforintot költöttek a cigányság integrációjára, sokmilliárdos programok indultak, önök is, ha pontosak az emlékeim, akkor egy 1,2 milliárdos felzárkóztató programot indítottak - és ezzel szemben van a nagy magyar valóság. Ez idáig rendben is van, hogy ki mennyit fordít rá. A nagy kérdés ott van, hogy mindez mire lesz elég.

Azt látjuk, hogy 23 év elteltével ez az elképesztően sok milliárd adóforint arra a minimumra sem volt elég, hogy legalább egyetlen hiteles, cigány származású politikust, egyetlen hiteles cigány származású politikai vezetőt kitermeljen ez az integrációs politika (Osztolykán Ágnes felemeli a kezét.), aki legalább egyszer az életben föláll itt, a parlamentben, és azt mondja, hogy vannak dolgok, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, és azt mondja, hogy nemcsak jogaink vannak, hanem kötelességeink. Ez nem történt meg, és ez a legnagyobb deficite ennek az egész integrációs problémának.

A képzeletbeli mérleg másik serpenyőjében ott van az a félmillió magyar állampolgár, aki most már az elmúlt évek alatt külföldre menekült, vagy külföldre száműzte az élet, ha úgy tetszik, és jelentős részük diplomával rendelkezik, nyelveket beszél, és mivel ők nem tudnak itthon labdába rúgni, adódik a nagy kérdés, hogy ha újragondoljuk ezt az egész problematikát: kik is valójában Magyarország rejtett erőforrásai?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)