Felszólalás adatai

Az előttünk lévő törvényjavaslat jobb annál, mint ahogy eddig azt értékeltük. Talán nem azért, mert a szándék, a kezdeményezés olyan sokat vár tőle, de valójában olyan jó melléktermékei is lesznek ennek a törvényjavaslatnak, hogy érdemes végiggondolni. Miért mondom én ezt? Azért, tisztelt Ház, mert ha a saját szakmám, a közgazdaságtan gondolatmenetével mérlegeljük ezt, akkor rájövünk arra, hogy ennek igen jelentős előnyei vannak, lehetnek, ha. És mi ez a ha? Akkor, ha a versenypiac, a szabadpiac gondolatát észben tartjuk.

A bankvilágban, abban az iparágban a sántikálás, az, hogy magas költségeket számítanak fel, azért lehetséges, mert olyan monopolista-oligarcha világban vannak, amilyenben vannak. Ezt úgy gyógyítani, hogy szabályozzuk és törvényt hozunk rá? Persze, hát ezzel kísérletezünk, de ez sántikál. Az a megoldás, amit ma este hallunk, a természetes gyógymódja lehet az egész nagy kérdésnek. Nevezetesen, ha a bankoknak azt a jelet adjuk, hogy tessenek szíves lenni versenyezni, jobban járnak, ha versenyeznek. Tehát a bank nem azért fogja eltörölni és leszállítani a felvételi díjat, mert az Országgyűlés megparancsolja neki, hanem azért fogja, mert ezzel odacsábítja a betéteseket, a polgárokat. Ugyanis nyilvánvaló, hogy oda fog menni a bankbetétes, ahol az számára a kedvezőbb. És ha a bank azt mondja, hogy mi sose számítunk föl neked, ha kétszer, háromszor, tízszer veszel fel, akkor sem. A kuncsaft nem fog odamenni százszor, hogy agyonterhelje a bankot, mert az egy bolond ember lenne, aki azzal töltené az életét, hogy a bankba jár. Az ember annyiszor megy a bankba, amennyiszer muszáj, kétszer, ötször meg ilyesmi. A bank számára ez egyfajta jó hirdetés, reklám, hogy nem számít fel felvételi költséget. Ennek híre megy szerte a világban.

Jó volt hallani Z. Kárpát Dániel képviselő úr beszámolójának ezt a részét, aki Angliából hozta a példát. Így van. Az angolok háromszáz évvel ezelőtt megtanulták a versenypiacot, élnek vele, és túlélték ezt az elmúlt háromszáz évet, nem is olyan rosszul. És más világokban is így van. Nekem voltak más világban is tapasztalataim, a bankok ott sem számítanak fel ezért. Ha Magyarországon ezt nekünk a törvény erejével kell tennünk, hát megtesszük, de gondolom, hogy csak átmenetileg lesz rá szükség, mert a bankok előbb-utóbb maguktól is rájönnek, hogy ez az ő érdekük.

Tehát Rogán képviselő úrnak jó az az ötlete, hogy a kormányzatra, a törvényhozásra itt szükség van, mert valóban szükség van, ugyanis a dolgok néha nehezen kezdődnek el. De ha egyszer elindul, akkor aztán megy. A bankok megterhelése miatt meg ne aggodalmaskodjunk, ha szabad tanácsolnom. Az, hogy a bankok szép palotákat építenek, jól megélnek, az alkalmazottaiknak magas fizetésük és jó vakációjuk van, azért van, mert valahonnan megvan hozzá a jövedelmük. Honnan?

A bankok fő jövedelme abból van, hogy pénzt generálnak. Hogy mondjuk ezt? A bankba letett pénznek vagy megtakarított pénznek a többszörösét adja ki kölcsönbe a bankrendszer, és kamatot számol fel azért a pénzért, amit soha senki nem tett le oda, és amit nem nyomtatott ki a Nemzeti Bank. Hanem annak a hányada, a többszöröse az, amit azért tehet a bank, mert tudja, hogy a pénz betevője nem fogja másnap a letétet visszavenni. Ha csak egy ilyen volna, akkor persze, de mivel ezrek és ezrek a bankbetétek letevői, ezért a bank ezt a kalkulációt elvégzi, tudja és eszerint él. A bankok jövedelmének a nagyon nagy hányada ebből van, és nem abból, hogy költségeket számít fel. Persze, ha nagy költségeket számít fel, akkor az azért lehetséges, mert monopólium- vagy oligarchahatalma van. Az ellen, annak a megakadályozására pedig van törvényes módszer, versenyhivatal, minden országban van valami, és azt kívánatos tenni.

De visszamegyek az előző mondatomhoz: ne tartsunk attól, hogy a világ majd ferde szemmel néz ránk azért, hogy bankellenesek vagyunk, mert a bankokat ilyen módon regulázzuk. A bankok Magyarországon - ha lehet ezt a szót használni - regulázzák a magyar gazdaságot a jelentős profittal, monopólium- vagy oligarchaprofittal. Ami a magyar bankiparban volt az elmúlt tíz vagy hány esztendő alatt, az bizonyítja azt, hogy ők biztonságban vannak, urai a helyzetnek.

(19.50)

A jelentésekből olvasható, a bankipar éves jelentéséből, hogy az elmúlt esztendők során, amikor Magyarországon gazdasági megszorítások voltak, és a nemzeti jövedelem csökkent, sok iparágban a csőd felé voltak, a bankiparág, az iparág szót használom, az egyetlen gazdasági ágazat volt Magyarországon, amely tavalyelőtt 27 százalékos profitot jelentett, amikor az egész országban minden iparág közel volt a veszteséghez, sőt számos közöttük veszteségben volt. A bankiparág akkor 27 százalékos profitot jelentett. Lehet, hogy annál még több is volt, mert nem is jelentett mindent, de hát legyünk jó akaratúak, és higgyük el, hogy annyi volt. De hát hogyan lehetett olyan sok? Azért barátaim, azért, tisztelt képviselő hölgyek, urak, mert a banki tevékenység természetéből adódik az a lehetőség, hogy olyan pénzeket, olyan tőkét kölcsönöz ki, ami ilyen jelentős jövedelmet generál.

Na most, ennek a gazdasági gondolatmenetnek, amit mondok, a következménye lesz az, hogy a bankok versenyezni kívánnak azért, hogy több kuncsaftjuk legyen. És akkor a másik bank is versenyez. Tehát egymással versenyeznek. Nem lesz szükség arra, hogy az Országgyűlésben, a Versenyhivatalban vagy valahol törvényhozók vagy bürokraták figyeljenek árgus szemekkel, hogy rendben tartsák a bankokat, tisztességre kényszerítsék a bankokat. Ha a bankokat versenyre tudjuk inspirálni, majdnem azt mondtam, kényszeríteni, ha a bankoknak azt a jelet tudja adni a törvényhozó és a kormányzás, a reguláció, hogy tessék versenyszerűen viselkedni, ne pedig monopolistaként, akkor ezek a dolgok automatikusan oldódnak meg. Ezért mondom azt, hogy azok a szkeptikus hozzászólások, amit eleinte Z. Kárpát Dániel képviselő úrtól hallottunk, Józsa képviselő úrtól hallottunk, azok a szkeptikus, kritikus megjegyzések nem helytállóak. Akkor lennének helytállóak, ha nem bíznánk abban, hogy a piaci versenynek van egy olyan képessége, hogy megregulázza azt, aki... És nekünk csak arra kell figyelni, törvényhozónak és a kormánynak, hogy betartassanak a versenyszabályok.

Végül az idő lejártával azt teszem hozzá, hogy az egész folyamatnak van egy újraelosztási következménye is. Tehát, amit valaki mondott, képviselőtársak, a fogyasztóvédelmi aspektusa. Igen. Van. Ugyanis a monopóliumprofit kevesebb lesz vagy semmi nem lesz, és az a fogyasztó javára van. Ez egy fogyasztóvédelmi aktus. Ilyen meggondolások alapján örülök, hogy a Rogán-javaslat idekerült, még ha az eredeti szándék nem is foglalta magába mindezt, amit én most a magam közgazdasági analízisének alkalmazásával hozzáteszek.

Köszönöm. (Taps.)