Felszólalás adatai

Tehát egy kérdés adódik: mi történik abban az esetben, ha ezen összehasonlító vizsgálat olyan eredményt hoz ki, hogy itt bizony egy indokolatlan áthárítási formára leltünk, itt beépült a rendszerbe, adott esetben nem egy kártyadíjba vagy nem egy éves kiszámlázású felhasználási díjba, hanem valami egészen másik tételbe, mondjuk, egy hitelbírálati mutatóba egy olyan minimális, nüánsznyi, pár ezrelékes változás, amely éves szinten egész véletlenül pontosan annyi bevételt fog hozni a banknak az ügyfél kárára, mint amennyit ebben az esetben megúszhatott volna.

Való igaz, hogy készpénzfelvételi díj mindig volt, épp erről diskuráltunk itt az előzőekben Szilágyi György képviselőtársammal. De az is igaz, hogy nagyon sokszor ezt a bank, legalább a saját hálózatán keresztül megfizette azért, hogy az ügyfél továbbra is kitüntesse őt figyelmével, szerződésével. És amikor az angliai példát hozzuk fel, ahol a bank még úgy is motiválja az ügyfelet a maradásra, hogy jóváírást foganatosít a számlájára egy rezsicsekk befizetésekor, Magyarországon is el kellene érni azt, hogy egy kartellszerű berendezkedésből végre valódi versenyre emlékeztető körülményekre figyelhessünk fel.

Itt pedig adódik a kérdés, hogy egy szociális bankszámla-konstrukcióhoz hasonló valamit miért nem vitt vagy miért nem visz keresztül a kormányzat, adott esetben a felerősített takarékszövetkezeti láncolaton, vagy miért nem támogatja azt, hogy létre tudjon ilyet hozni. Ha van egy nagyon jól kiépített hálózatunk, ami mögé állítható egy állami láb vagy legalábbis egy mankó, akkor miért nem élünk vele, és miért nem támasztanak ellenerőt azon kereskedelmi bankrendszerrel szemben, amely többször levitézlett, többször bizonyított a tekintetben, hogy jellemzően - és tisztelet a kivételnek - inkább viszi az adófizetők pénzét ahelyett, hogy megóvná azt? (Taps a Jobbik soraiban.)