Felszólalás adatai

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetést két jelzővel egészen biztosan lehet és kell is illetni: hiteles egy költségvetés, vagy reális egy költségvetés. Nézzük meg, hogy hogyan néz ki a 2007. évi költségvetésünk, avagy egyszerűn folytatódik az önök látványkormányzása.

Azt már tudjuk egészen biztosan, hogy a kormány a választási ígéreteit nem fogja betartani. Nemcsak teljes egészében, hanem részben sem fogja betartani, hiszen teljes egészében fordulatot vettek, másik irányba vették ezt a fordulatot, hiszen önök a pénzbehajtás politikáját fogják folytatni, vagyis ennek az óriási hiánynak a kezelésére - amit sikerült ebben a négy év plusz pici időben elérni -, úgy látszik, megtalálták a helyesnek vélt utat: pénzt fognak keresni, onnan vesznek el, ahol még találnak.

Van egy másik probléma is, hiszen ez a kormány a hitelét is elveszítette, hiszen hazugságai miatt lebukott. Persze, nem könnyítette meg az önök helyzetét, hogy már 2006 januárjában megbukott az a költségvetés, amit az idei évre terveztek, és valljuk be őszintén, az önök reputációját ez sem erősítette meg. Sajnálatos az a tény, hogy már az is ünneplésre méltó alkalmat jelentett, hogy a többedszer visszaadott, és többedszerre hitelesnek minősített konvergenciaprogramot is ünneplésre méltónak találták.

A magyar költségvetés riasztóan rossz helyzete miatt számos megszorító intézkedést hoztak, hoznak manapság is, és fognak hozni még a közeljövőben is. Egy dolog azonos ezekben a megszorításokban: mindannyiunk életminőségére hatnak, no nem pozitív módon, hanem negatív módon hatnak. Egy dolog biztos: a gazdasági élet szereplőit, a vállalkozásokat minden megszorításuk sújtja, egész egyszerűen ellehetetleníti a működésüket. Vagyis Magyarország lakosságával, a vétlenekkel fizettetik meg egyrészt a hazugságuk árát, másrészt azt, hogy nem kormányoztak, harmadrészt az elmúlt időszak rossz gazdaságpolitikájának a következményét.

Egyetértek Kuncze képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy a 2007. évi költségvetés a konvergenciaprogram eszköztárát mutatja be, vagyis a konvergenciaprogram tükröződik ebben a költségvetésben.

(19.00)

Ennek értelmében a jövő évi költségvetésünk nem szól másról, mint az önök által megbillentett makrogazdasági egyensúlypálya pénzbehajtással történő helyreállításáról; azt is mondhatnám, hogy időleges helyreállításáról van szó, vagy úgy is jellemezhetném, hogy tűzoltásszerű helyreállításáról van szó. Mindent ennek áldoznak be. Átmenetileg elérhető eredményekre koncentrálnak, holott a helyzet okát, okozóját nem kezelik, ezért ez a minden bizonnyal átmenetileg helyreállítható egyensúlyi pálya újra meg fog billenni, és többszörös áldozattal jár majd a helyreállítása. Ez az állami elvonásrendszer, amit önök beépítenek, rátelepszik a gazdasági élet szereplőire, elszívja a levegőjüket, és egyértelműen rontja a lehetőségeiket.

A kormány saját hibáinak, saját helytelen gazdaságpolitikájának következményét hárítja át a vállalkozásokra, a munkaadókra és a munkavállalókra. Igen, a Számvevőszék is megállapítja, hogy hiányzik a tervezett megszorítások számszerű kimutatása. Bizottsági ülésen is hiányoltam ennek a tényét, hiszen nem látjuk, hogy összességében az önök reformoknak nevezett megszorításainak milyen következménye van ebben a költségvetésben. Együttesen nem mutatják ki; nem mutatják ki a következő évre gyakorolt hatását vagy az összes hatását az elkövetkezendő időszakra, és nincsenek is benne reformok. Azért mondjuk, hogy csak megszorítások vannak, mert az önök sokszor hangoztatott olcsó államának a bemutatása, hogy hogyan kívánják megvalósítani, egész egyszerűen nincs benne. Ami benne van, az a létszámleépítés, amivel számolnak, és 2007-re mindössze ennyit kívánnak megvalósítani.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Valójában ez a költségvetés - mint ahogy miniszter úr említette - a fenntartható reform, az egyensúly és a fejlesztés költségvetése. Önök a fejlesztést egyedüli gyógyírként tekintik a problémáikra, és minden baj megoldására azt a 8000 milliárd forintos fejlesztési forrást szánják, ami a nemzeti fejlesztési terv II-ben látszik körvonalazódni. Nyilvánvaló, hogy ez a fejlesztés az ország jövőjét hét évre, de még azon túl két évre meg fogja szabni. Csakhogy egy probléma van vele: ennek a fejlesztési forrásnak az elérése, a hozzájutás; a hazai mikro-, kis- és középvállalatok nem fognak hozzájutni, pontosan azért, mert ezzel a költségvetéssel, az önök megszorításaival megfojtják ezeket a vállalkozásokat, rátelepszenek ezekre a vállalkozásokra, és megakadályozzák, hogy önerejük és lehetőségük legyen ahhoz, hogy fejlődni tudjanak.

Valójában több feltétel együttes érvényesülése kellene ahhoz, hogy Magyarország valóban gazdasági növekedési pályára álljon. Olyan feltételek teljesülése kell hogy megvalósuljon, ami evidencia, például hogy a konvergenciaprogram és a nemzeti fejlesztési terv II. között összhang van. De nincsen, mert a konvergenciaprogram pontosan a megszorításokra épül, az ellehetetlenítésre épül, a munkanélküliség növelésére épül, a foglalkoztatottság csökkenésére épül, ellenben a nemzeti fejlesztési terv pontosan a gazdasági növekedést mutatja, és a foglalkoztatás növekedését célozza meg. Egymást ki fogják oltani, vagy nem ugyanaz a célcsoport fogja érinteni az NFT II-t és a konvergenciaprogramot. Így lesznek, akik fejlődni fognak, míg lesznek, akik a megszorításoknak csak kevésbé jótékony hatását fogják megkapni. Úgy véljük, hogy ez a hatás fog érvényesülni a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozási szektorra.

Ezért egyetértve a kamarával és minden szakmai érdekképviselettel, azt javasoltuk, hogy növeljük meg az NFT II-ben azt a forrásrészt, ami a hazai vállalkozások számára elérhetővé válik. Ugyanis nem lesznek nyertesei a hazai vállalkozások ennek a fejlesztési tervnek. Egész egyszerűen azért nem, mert ha önök azt mondják a Széchenyi-tervre, hogy kevesen kaptak sok pénzt, akkor erre én azt mondom, hogy a nemzeti fejlesztési terv 8000 milliárdjából még kevesebben fognak kapni sokkal többet, azért, mert az országgyűlési határozattal elfogadott nagyprojektek, a 35 nagyprojekt, a most meghatározásra kerülő, jelenleg meghatározás alatt lévő körülbelül 100 kiemelt projekt, majd a kétéves akcióterv - amit jövő év márciusára fognak rögzíteni - és a kétfordulós pályázati lehetőség leköti a rendelkezésre álló összes forrás 90 százalékát. Magyarul: 800 millió - ez az önök száma, nem mi találtuk ki -, 10 százalék marad szabadon felhasználható, pályázható keretre. Ezt valószínűleg még önök, kedves kormánypárti képviselők sem érzik át, hogy korábban elosztásra kerül ez a pénz, szétosztásra kerül, bármilyen alapon is, mint hogy az önök körzetében a vállalkozások egyáltalán pozícióba kerülhetnének.

2006. november 16-án ezek a vállalkozások nem tudják, hogy mi felé startoljanak. Nem segít a költségvetés sem ebben, nem segít a jelenleg folyó operatív programok társadalmi egyeztetése sem. Nem tudják, hogy hová készüljenek. Álságos az a kommunikáció, hogy ezek a források január 1-jétől rendelkezésre fognak állni.

Megint vissza szeretnék utalni a bizottsági ülésre, amikor az előterjesztő maga mondta, hogy bizonyos fundamentális alapon határozták meg azt, hogy ezek a források mikortól lesznek elérhetők: körülbelül az év második felétől. Rendben van, hogy utófinanszírozott ez a program, de legalább tudni kellene, hogy mire startoljanak. Önök egész egyszerűen megnehezítették az átláthatatlansággal mindannyiunk helyzetét, hiszen olyan sok helyre rakták el a költségvetésben az európai uniós forrásokat, hogy az összegyűjtése és ezeknek a rendszerezése egy külön kutatómunkát igényel. Önök egy egész kormányzati apparátust használtak fel arra, hogy ezeket a pénzeket eltüntessék, majd feladatul adták nekünk, hogy szedjük össze. Mi ez, ha nem az átláthatatlanság? Miért jó az önöknek, hogy ha az átláthatóság követelményét egész egyszerűen nem teljesítik? Nem csak mi kérjük ezt mint ellenzék, ez mindannyiunk érdeke. Az Állami Számvevőszék egyébként többször észrevételezte már ezt.

Egyébként pedig olyan programoknak kellene prioritást kapni és megjelentetni, aminek a gazdasági hozama, a GDP-re gyakorolt hatása vagy a foglalkoztatás bővülésében betöltött szerepe vagy egyértelműen az önök tervében kevésbé jól mérhető multiplikátorhatás révén a gazdaságot élénkítenék, már rövid távon is élénkítenék, egyetértve egyébként azokkal a célkitűzésekkel, amelyeket fő célként helyesen megfogalmaztak, hogy gazdasági növekedés és foglalkoztatás. Csak egész egyszerűen ezt nem látjuk, nem tudjuk fogni, mert nem teszik lehetővé, mert úgy tűnik, szeretnek kisebb káoszt teremteni maguk körül.

Miután ezek az átlátható dolgok nem teljesülnek, lehet, hogy benne van, de mi nem azt látjuk; azt látjuk, hogy az önök konvergenciaprogramjának eredményeképpen 130-140 ezer fővel csökken a foglalkoztatottság Magyarországon, és azt látjuk, hogy erre még rátevődik az állami szektorból elbocsátottak száma, nem tudom, mintegy 30 ezer fő. Ellenben az NFT II. hatása nem kerül bemutatásra. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon lesznek egész egyszerűen fehér foltok, és úgy véljük, hogy miután nem tanultak az NFT I-ből, annak az eredményeit nem építették be a következő tervezési időszakra, az elmaradt települések, a területfejlesztésben meglévő különbségek nemhogy gyengülnének, hanem tovább fognak erősödni.

Visszatérve egy kicsit a költségvetés szerkezetére, a költségvetési törvénytervezetre: a tervezet az EU-s integrációs előirányzatok feletti rendelkezési jogot a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter hatáskörébe utalja. Természetes már ezek után, amit elmondtam, hogy az előirányzatoknak az ilyen allokációja nincs összhangban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségről szóló kormányhatározattal. Nem olyan régi ez, 2006. június 1-jével az AVOP IH kivételével az ügynökség szervezetébe kerültek a strukturális alapok operatív irányító hatóságai. Kár, hogy ez az összhang itt nem valósul meg.

(19.10)

Egy másik csoportot is sújt az önök költségvetése, jelesül az önkormányzatokat. Sajnos az a hazugságspirál, amibe belekavarodtak, itt is megvan. Engedjék meg, hogy egy számmal támasszam alá, és ki kellene ebből bontakozni most már.

Az önök javaslatában, költségvetési tervezetében az áll és erről is kommunikálnak, hogy mintegy 188 milliárd forinttal bővül ez a keret. Ily módon a 2006. évhez képest, a bázishoz képest 30,6 százalékkal meghaladó összegben áll rendelkezésre itt forrás. Csak egyetlenegyet elfelejtettek, hogy az almát hasonlították a körtéhez. Ugyanis ebben a forrásban nagyon meghatározó módon benne van a metróberuházás összege. Ha én azt kiveszem belőle, ez a rendelkezésre álló forrás nemhogy növekedett volna - ugye, egyetértünk Kuncze képviselő úrral is ebben -, hanem csökkent. (Kuncze Gábor bólint.) Egész egyszerűen majd' 5 százalékkal csökkent, több milliárd forinttal csökkent, miközben a piaci oldalon minden drágább lett.

Tehát az önkormányzatok lehetőségei nemhogy növekedtek volna, hanem szűkülnek, miközben egyre több terhet rakunk rájuk, és ezektől az önkormányzatoktól várjuk azt el, hogy kellő önerővel, majd az uniós forrásokból ők részesülni fognak. Nem fognak! Nem fognak, mert nem lesz hozzá önerejük, vagyis lehetőségük sem marad.

Egy másik aspektusa ennek a hazugságözönnek, ami sajnos még mindig megvan: a minap látott napvilágot, hogy azért nem került bele a kistérségi hálózat 500 milliója, mert erre nincs lehetőség, nincs forrás. A másik oldalon mit olvasunk ki a költségvetésből? Hogy a megfelelő operatív programon az NFT II. kommunikációjára és koordinációjára 37,7 milliárdot fordítanak, vagyis ezzel a kiadással számolnak a programjaik, a reformnak nevezett megszorítások és magának az NFT II.-nek a népszerűsítésére. Jó ez így? Rendjén van ez így, hogy egyik kezemmel megszüntetek valamit, és a többszöröséért fogom megvalósítani ugyanazt vagy még kevésbé ugyanazt a programot?

Zárógondolatként és összegzésként engedjék meg, hogy megszívlelésre ajánljam önöknek azt, hogy egy költségvetés akkor jó, ha kellő elfogadottság és társadalmi elfogadottság is van mögötte. És sajnos az emberek, az önök választói sem tudják ma azt, hogy mire számíthatnak a következő évben, majd az azt követő években. Erre kellő energiát kellett volna fordítani.

Akkor lesz fenntartható reformról szó, akkor lesz egyensúlyi pályáról szó, akkor lesz fejlesztésről szó, ha mögötte közmegegyezés valósul meg. Ennek hiányában azt kell hogy mondjam, hogy a 2007. évi költségvetésük, ez a törvénytervezet az eddigi munkájuknak a folytatása lesz. Lehet, hogy időlegesen egyensúlyi pályát fog kezdeményezni, de a probléma gyökerét meg nem szüntetve, egyensúlytalansághoz fog vezetni rövid távon. Így nem lesz más, mint a képmutatásnak, a szemfényvesztésnek vagy éppen az ámításnak a költségvetése.

És ez a költségvetés fájni fog. Fájni fog mindazoknak, akik vétlenek ennek a helyzetnek az előidézésében. Fájni fog a munkavállalónak, fájni fog a munkaadójának, fájni fog a vállalkozásoknak, és fájni fog az önkormányzatoknak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)