A felszólalás szövege:

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! 2000-ben, amikor a bizonyos XXXV. törvényt elfogadta az Országgyűlés a növényvédelemről - ezen törvény meghozatalának ön is részese volt -, ez egyértelműen rögzítette, hogy a kártevők és károsítók elleni védekezés a földtulajdonosok, a földhasználók, a földeket kezelők, tehát lényegében aki birtokon belül van, annak a dolga. Ugyanez a törvény egyébként a közérdekű védekezés fogalmát is egy megfelelő eljárásrenddel teszi helyre, aminek az a lényege, hogy amennyiben a tulajdonos, a kezelő, a használó, tehát a birtok viselője a védekezést elmulasztja, ebben az esetben az állam közérdekből a védekezést megcselekszi, azonban - ugyancsak ugyanezen eljárásrend értelmében - ezt a költséget megfizetteti a tulajdonossal, mi több, ugyancsak a törvény szerint még bírságot is ki kell vetni.

Az idei esztendőben egyébként - érezve a probléma súlyát - egy összefogással, a tárcán kívül a Balaton Fejlesztési Tanács, a Veszprém Megyei Területfejlesztési Tanács, illetve a Miniszterelnöki Hivatal, továbbá a Bakonyerdő Rt. által egy extra védekezést is biztosítottunk, ez 51 millió forint nagyságrendű volt. Lehet mondani, hogy sok, lehet mondani, hogy kevés, ennek biológiai meghatározottsága is van, ugyanis, ha egy nagyon nagy méretű és vegyszeres támadást intézne a kormány, az egy vagy két év múlva esetleg a Balaton vízminőségében köszönne vissza.

Mindamellett, képviselő úr, én a segítségét kérem az erdőtulajdonosok helyes felvilágosítása tekintetében, ugyanis a társadalmi igazságosság azt követeli, hogy azok, akik egyébként a törvényi kötelezettségük okán megteszik a védekezést, értelemszerűen a saját pénzüket költik. És a rosszaknak, akik erről megfeledkeznek, fizessen az állam? Nyilvánvalóan ez járhatatlan út. Jövőre egyébként, elnök úr, tisztelt képviselő úr, igen, tervezünk ilyen kereteket, de ebben a kérdésben a döntés természetesen a költségvetési vita során az Országgyűlésé, hogy ez mennyi lesz.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Az eddig kialakult szokásnak megfelelőn most is jelzem és ígérem képviselő úrnak, hogy az általa fölvetett és meglehetősen összetett, bonyolult problémákat is tartalmazó felvetéssorozatára írásban fogunk válaszolni. Egyébként a tárcának mindig jó szokása, hogy a napirend utáni felszólalásokra írásban is szokott válaszolni, amennyiben szóban nem. A szakmai ügyek tekintetében tulajdonképpen most sem kívánnék belebonyolódni a válaszadásba, én azt hiszem, képviselő úr is jobban veszi, ha ezt tényleg tételesen, egyenként megválaszoljuk - (Kékkői Zoltán József bólint.) látom, bólogat is -, amiben nyilvánvalón még folytatódhat a polémia, a vita, tehát nem gondolom azt, hogy egyszer és mindenkorra bárki itt le tudja rakni az asztalra az örökkévaló igazságot.

Azonban egy pontosítás mindenféleképpen szükséges, mert már többször előfordult ebben a teremben, hogy a Fidesz, vagy inkább úgy mondanám, az ellenzék oldaláról megszólaló képviselők nagyon sokszor beidézik ide az Orbán-kormány által tett különböző tárgyalási pozíciókat. Ezek a tárgyalási pozíciók aztán végül is nem lettek elfogadva, nem ebben maradt az Orbán-kormány az Európai Unióval. A mezőgazdasági fejezetet, köztük ezeket a tételeket, amiket egyébként a képviselő úr is fölsorolt, valóban azokkal a pozíciókkal indította az Orbán-kormány, majd aztán ezt a fejezetet úgy zárta le, hogy ezekben nem sikerült előrejutnia. Egyébként azt kell mondjam, hogy az Unió kemény tárgyaló partner, nem meglepő, hogy egy tagország vagy egy felvételét kérő ország nem tudja a tárgyalási pozícióját érvényesíteni. Csak a történelmi nyomaték és hűség kedvéért jegyzem meg, hogy ezeket a pozíciókat, amiket itt most beolvasnak két év után, az Orbán-kormány nem tudta érvényesíteni, s úgy zárta le a tárgyalásokat, köztük a mezőgazdasági fejezetet, hogy abba már a Medgyessy-kormány az újranyitás esélyével sem rendelkezett. Tehát én elhiszem, hogy nagyon jó szándékúak voltak ezek a bizonyos pozíciók, csak lássuk be, a történelem olyan, hogy ezt akkor sajnos nem tudta érvényesíteni a magyar tárgyaló küldöttség.

A Medgyessy-kormányra egyetlenegy mezőgazdaságot érintő, persze nagyon nagy horderejű dolog hárult, ez konkrétan a területalapú kifizetések, tehát az úgynevezett közvetlen kifizetések kérdése, a nemzeti kiegészítés kérdése. Az összes többi részlettechnikai kérdésben mi már egy lezárt fejezetet kaptunk. De hangsúlyozom, hogy milyen az élet: az élet hál' istennek olyan, hogy most, hogy már tagok vagyunk, azért ezeket a kérdéseket most is és a jövőben is természetesen a magyar érdekeknek megfelelően föl lehet vetni, lehet különböző újabb mentességeket kérni, nyilvánvalóan “majd meglátjukö jellegű sikerhányaddal. De azt azért feltétlenül ide illőnek tartom, hogy ezek sem lehetnek korlátlanok, mert minél több felmentést kér egy ország a közös szabályok alól, annál inkább ezzel a maga felkészületlenségét, alkalmatlanságát húzza alá. Én sokkal hasznosabbnak tartom, ha nem az Európai Unióval való tárgyalásokkal, hanem a ténylegesen itthon létező hiányosságok felszámolásával töltjük az időt.

Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban kölcsönös a szándék, hogy ebben az ön által is jelzett ügyben zöld ágra vergődjünk, és kölcsönösen találjunk valamiféle megoldást a felmerült problémákra.

Csak ismételni szeretném azt, tartanánk azt a jó hagyományunkat, hogy írásban válaszolunk a napirend utáni felszólalásokra. Ezt én itt helyben át is fogom adni a képviselő úrnak. Illetve ebből csak egyetlenegy mozzanatot szeretnék felemlíteni, hogy a 2004. esztendőben eddig 1,1 milliárd forintnyi támogatási szerződés került megkötésre, és ebből 815 millió forintot a társulások már elszámoltak; illetve forrásoldalról nézve nem látom akadályát annak, hogy a törvényben vagy éppen csak a rendeletben meghatározott 2004. november 20-i határidőig az elszámolások megtörténjenek. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden konkrét eset problémamentes lesz, ez csupán annyit jelent, hogy a minisztérium oldaláról sem határidőben, sem forrásoldalról nem látunk problémát; az egyes eseteket pedig azok érdeme szerint fogja az illetékes szervezet elbírálni.

Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! (Dr. Veres János: Elnök Asszony!) Bocsánat, elnök asszony, elnézést. Úgy látszik, hogy az emberben benne ragadnak sokszor mondott szavak. Elnézést kérek még egyszer tisztelettel elnök asszonytól.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Úr! Valóban úgy alakult az életünk, ahogyan ön elmondta és felsorolta. Nyilvánvalóan persze önön kívül ezt még sokan tudják az országban, legkevesebb 2100 településen, ahol az iskolatejprogram működik. Nyilván nem így kezdődött, meglehetősen szép felfutása volt a programnak. Azt hiszem, valamennyien emlékszünk itt a parlamentben azon vitákra és dilemmákra, amelyeken ma már, hála istennek, túl vagyunk, hogy mi is ez az iskolatejprogram, miként is lép ebbe bele az Európai Unió, mit jelent a nemzeti finanszírozás, mit jelent az előfinanszírozás és egyáltalán, ennek az egész kérdéskörnek a logikája.

Hozzáteszem, köszönöm persze a tárcának szóló dicséreteket, de valójában a kormány egészének a döntése volt, hogy legyen iskolatejprogram, az is a kormány döntése volt, hogy ez miként legyen, a végrehajtás tekintetében kapott a tárca feladatokat. Meg kell említenem, hogy a tárca feladatait a megfelelő eljárási rendben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal látja el. Ezt azért szükséges kimondanunk, mert nagyon-nagyon sok olyan vélekedés van, ami persze mindig csak summás, hogy nem működik a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, nem működik az intézményrendszer, jaj, jaj, elesünk mindenféle uniós támogatástól. Hát nem, kérem tisztelettel, működik, nem esünk el, mi több, valamennyiünk érdekében működik.

És itt szeretnék arra is visszatérni, ami talán egy évvel ezelőtt parázs viták tárgya volt a parlamentben is, hogy bizony az iskolatejprogram esetleg a hazai tejfeleslegek levezetését szolgálja. A tárca akkor is mondta, és nemcsak a tárca, sokan mások mondták, hogy kérem szépen, ennek semmi köze nincs se tejfelesleghez, se tejhiányhoz.

Mi azt szeretnénk, ha az iskolás gyerekek tejet innának, ennek népegészségügyi jelentősége van, függetlenül attól, hogy van-e plusztej, vagy esetleg hiányosabb időszak van. Következésképpen ennek nincs igazából köze a mezőgazdasági termelés pillanatnyi állapotához vagy az akkori tejfelesleghez, és amit akkor is mondtunk, hogy az Európai Unióba való belépésünket követően a kialkudott csatlakozási egyezményeknek megfelelően helyre is fog állni az a rend, ami anno Magyarországon tejfelesleget idézett elő. Hiszen minden egyes most csatlakozó ország megkapta a maga kvótáit, ezen belül Magyarország egyébként nagyon kedvező számokat tudott fölmutatni, következésképpen megszűntek azok a korábbi nyomások, amelyek a hazai piacot illették, és ma már a hazai tejtermelők elég szép számban szállítanak külföldre tejet, no meg a hazai ellátásról is gondoskodnak.

És ahogy képviselő úr elmondta, igen, szépen kiterjedt az iskolatejprogram spektruma, valóban az európai uniós rendelet alapvetően az általános iskolásokra, emellett az óvodásokra, és a nemzeti hatáskörben való döntésnek megfelelően pedig a középiskolásokra is kiterjeszthető ez a program.

 

(9.10)

Itt úgy gondolkodjunk, hogy mik a továbbvitel lehetséges módozatai. De itt is szeretném említeni: mindazt, amit mi, a magyar kormány és nem kis mértékben azért a Magyar Országgyűlés ösztönzésére is itt alkottunk ez alatt az egy, vagy ha nagyon mindent egybeveszek, másfél esztendő alatt, egyébként a nálunk jóval fejlettebb országok négy-öt év alatt érték el. Gondoljunk Anglia példájára, ahol egyébként a mai napig nincs ilyen kiterjedt iskolatejprogram.

Végezetül még egy dologról kell szólnom, ami ennek a programnak nagyon fontos tanulsága, ez pedig az elő- és utófinanszírozás kérdésköre. Természetesen a kormány megérti azt, hogy az iskolafenntartók, az iskolák anyagi lehetőségei roppant korlátozottak, és ilyen körülmények között egy kis speciális könnyítést vezettünk be, ami azt jelenti, hogy félévenként kétszer lehet a finanszírozáshoz szükséges igényeket előterjeszteni, de tényszerű, erre a programra is igaz az utófinanszírozás kérdésköre. Az utófinanszírozás valamennyi európai uniós programnak a sajátja. Ebben a tekintetben kicsit még mindig át kell alakítanunk a reflexeinket, a gondolkodásmódunkat, minekutána az nem úgy van, hogy én mondok valamit, az Európai Unió pedig azonnal fizet. Ez úgy van, hogy én mondok valamit, hozzáteszem a magamét, megvalósítom, és amikor már a tényekről beszélünk, akkor természetesen pótlólagos értelemben az Európai Unió is hozzáteszi a magáét.

Abszolút a végezet utáni plusz szóként: amikor arról beszélünk, hogy az Európai Unió fizet, az európai uniós alapokhoz hozzájutunk, itt nyomatékosan mindig hangsúlyozni kell, és ez valamennyiünk felelőssége: valójában ez a mi pénzünk is, hiszen az európai uniós tagságunkhoz nagyon komoly befizetési kötelezettség járul, következésképpen nem lehet csupán azt mondani, hogy jaj, a nagy, gazdag Európa önti ránk a pénzt. Itt is ugyanúgy ki kell jelenteni: mi és Európa együtt vagyunk képesek erre a teljesítményre.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök asszony. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Elég sok érzelem szorult a plenáris ülésterem falai közé a mai nap során. Hadd osszak meg önökkel én is egyet, ami éppen bennem van. Nagyon-nagyon fáj, hogy bármilyen oknál fogva is, de ezt a vitát és ezeket a felszólalásokat nem hallhatják a határon túli magyar szervezetek képviselői. Nem tudom, mi az oka, elnök úr, hogy a maguk felszólalásai után elhagyták az üléstermet, de azt hiszem, annyit mindenképpen érdemes a javukra megtenni, hogy a mai parlamenti ülés jegyzőkönyvét - ha kérhetem, elnök úr - a parlamenti adminisztráción keresztül küldjék utánuk. Ugyanis nagyon sok érv hangzik el - az ő részükről is hangzottak el érvek és a mi részünkről is, akik részint szavazni fogunk 5-én vasárnap, részint a Magyar Országgyűlésben megvitatunk, és eddig is megvitattunk ilyen jellegű dolgokat -, hiszen érvanyag van bőven, és az nem egysíkú.

Érdekes módon mindenki, aki ebben a kérdésben hozzászól, mond valamilyen saját példát. Engedjék meg, hogy én is egy nagyon rövid mozzanat erejéig ezt tegyem. Volt az életemben egyszer egy olyan helyzet, amikor döntenem kellett, hogy élek-e egy kettős állampolgárság lehetőségével vagy sem.

(20.50)

Elnök Úr! Nagyon csábító volt, ám amikor végiggondoltam, magam döntöttem úgy, hogy nem. És azt hiszem, a nem végiggondolt dolgokra szokták azt a hasonlatot vagy utalást tenni, hogy olyan ez, mint Pandora szelencéje. Kérem tisztelettel, mi itt, a Kárpát-medencében a harmadik évezred elején felnyitottuk azt a Pandóra szelencéjét, amit egyébként éppen csak üggyel-bajjal le tudtunk zárni a XX. század végéig. Ez egy borzasztó nagy felelőtlenség a hazai és az idekötődő politikai gondolkodóktól, akik minket elvittek eddig az útig.

Amikor azt mondom, hogy nincs végiggondolva, és itt többen felvetették, hogy pénz lenne-e a magyarságunk, emlékeztetni szeretném ezt a tisztelt Országgyűlést, hogy amikor mi éveken át Magyarország európai uniós csatlakozását - mondjuk így, uniós állampolgárságunk ügyét - tárgyaltuk, az idő 99 százalékát igenis azzal töltöttük, hogy a pénzről beszéltünk. És ne tévedjünk meg e tekintetben: azok, akik most egy esélyként kacsingatnak a magyar állampolgárság lehetőségére, ők is bizony pénzre gondolnak, természetesen és joggal.

De gondoljunk mi is egy picit többet a pénzre! Ha valaki úgymond megszerzi a határon túli magyarok sorából a magyar állampolgárságot, az azonnal le is mond mindarról, amit egyébként még, tisztelt ellenzék, az önök kormánya idején a kedvezménytörvény számukra biztosított. Azaz feltehető a kérdés: ha valaki az otthon maradásához köthető kedvezményekről lemond, akkor vajon tulajdonképpen mi is az a cél, ami őt még a továbbiakban vezérelheti? Ezek nagyon is életszerű érvek, tisztelt képviselőtársaim.

Azonban figyelve ezt a vitát, érdekes dolgok tárultak elém; csak a szóhasználat: magyar állampolgárság, és útlevélről beszélünk. Senki még ebben a teremben nem mondta azt, hogy személyi igazolvány, csak úgy a választékosság kedvéért. Mi is tudjuk a lelkünk mélyén, hogy valójában az útlevél igenis arra akarja ösztönözni a határon túli magyarokat, hogy mozduljanak. Az egész mondat jelentése mögött ez van.

És kérdezem önöket tisztelettel: ugyan nagyon eltérők a viszonyok, az ukrajnai szervezetek elmondták, hogy nekik milyen fájdalmaik vannak így ennek az egész ügynek a kapcsán, de példának okáért mitől több egy magyar útlevél, mint egy szlovák útlevél? Sőt, továbbmegyek: Európában melyik az az ország, ahova önök beutazhatnak magyar útlevéllel, de nem utazhatnak be román útlevéllel? Sőt, vegyük hozzá a példát: Romániának kétoldalú egyezményei okán sokkal több lehetősége van saját állampolgárai Nyugat-Európában való munkához juttatása tekintetében, mint Magyarországnak. Azért ezek a furcsaságok is itt kell hogy dohogjanak bennünk.

És még egy dolog, amiről nagyon-nagyon illene beszélnünk: figyeltem a mai parlamenti vitát, a határon túli magyaroknak a maradásáról beszélt mindenki, aztán gondolt, amit gondolt - maradás, maradás, maradás. Ehhez képest az a törvényjavaslat, azok a dokumentumok, amiket a kormány benyújtott, azok a boldogulás szót használják. És ha már arról beszélünk, hogy boldoguljon, kérem tisztelettel, hány szót fecséreltünk el esetleg annak az amúgy bizonyára lényegtelen dolognak a tárgyalására, hogy mihez kezdünk azokkal a gigantikus európai erőforrásokkal, amelyek számunkra most rendelkezésre állnak, a határon túli magyarságra mikor terjesztjük ezeket ki. Szinte egy szó nem szólt erről, kérem tisztelettel.

Milyen esélyeket halasztunk el e tekintetben most, amikor Románia is tulajdonképpen az európai csatlakozás küszöbén áll, a trianoni időtáv mértékéhez képest szinte percekre? Még most sem mozdulunk meg a tekintetben, hogy a gazdasági esélyeinket tényleg kiterjesszük azokra a területekre, ahol úgymond magyar testvéreink élnek? Erről miért nem beszélünk, kérem tisztelettel? És pontosan ennek a folyamatnak az egyik tulajdonképpeni kezdőrúgása lehet az, amit itt most szülőföldprogramként vázoltunk.

Vannak feltöltendő kasszák. Ki mondta, hogy ennyi meg annyi milliárd forint van csak? Tessék betenni, amennyit csak akarnak, kérem tisztelettel, lehet duplázni! Senki nem mondta azt, hogy ez a vége, és egy fillérrel se több.

És még egy dolgot, tisztelt hölgyeim és uraim: nagyon sok szó esett már arról, hogy ki mit tett a magyarság megmaradása, boldogulása, bármi egyéb tekintetében. Szívesen csinálnék egy leltárt, hogy ki mit tett a határon túli magyarság gazdasági boldogulása tekintetében, akár a határon túli magyar szervezetek is mit tettek a gazdasági értelemben vett boldogulás tekintetében. Föl lehet itt sorolni... - és meg kell hogy védjem azért Kapolyi Lászlót, akit azért durva inszinuáció ért. Hát most akkor belemegyünk abba az utcába, kérem tisztelettel, hogy elkezdjük egymás üzletfeleit listázni itt a parlamentben? Nagyon-nagyon-nagyon veszélyes útra tévednénk, kérem szépen, úgy a hazai, mind a határon túli szervezetek vonatkozásában, és ezért utasítom vissza azokat a hangokat, amelyek ilyen irányba próbálják meg elvinni ezeket a tulajdonképpeni vitákat.

Végezetül, ha már annyira keresünk közmegegyezést, itt van előttünk terítéken egy lehetőség, ez a magyar-magyar gazdasági közmegegyezésnek a kérdésköre. Megannyi projekt indítható mindenféle érzelem, mindenféle diszkrimináció, mindenféle baj, mindenféle bajt tartalmazó szelencék felnyitogatása nélkül, és tud boldogulni a magyar.

Én kérem önöket, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, és ne irritáljuk tulajdonképpen felesleges álvitákkal, sok esetben szélsőséges kijelentésekkel azt a közeget, amin egyébként segíteni szeretnénk, ugyanis ma ott tartunk, hogy a legnagyobb potenciális vesztes bárminemű kimenetel esetén a határon túli magyarság. Most kell, hogy segítsünk rajtuk. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Két igen!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, ez a vita az elmúlt héten pattant ki, annak dacára, hogy ennek voltak szakmai előzményei, nevezetesen egy építési engedéllyel kapcsolatos hatósági eljárás, amelynek során az ön által vázoltak, azaz hogy tehát a görbeházi elágazásnál külön egy oda-vissza kétszer két sáv áthajtó vagy lehajtó sáv nem épül, valóban, ez így van, ebben a folyamatban Debrecen városa ezt nem kifogásolta, és az engedélyeket így kérték… (Kósa Lajos: Nem igaz, ezt a szakaszt nem kaptuk meg! Hazudsz! Nem mondasz igazat! - Közbeszólások az MSZP soraiból: Úristen! Micsoda stílus ez! - Az elnök csenget. - Kósa Lajos: Tessék igazat mondani! - Közbeszólás: Hordót!)

ELNÖK: Képviselő úr! Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Ezzel együtt, mivel ez valóban rejthet egy racionális gondolatot, a készült tervek és a készülő tervek számolnak azzal az opcióval, hogy esetleg erre igény mutatkozik. (Zaj az ellenzéki padsorokban.) Amennyiben igény mutatkozik, nyilvánvalóan egy későbbi fázisban sor kerülhet ennek a beruházásnak a megtételére.

Mindenesetre a mai számítások és a mai forgalmi adatok azért nem feltétlenül indokolják azt, hogy pusztán azért, mert autópályán akarja valaki a Debrecen és Nyíregyháza közti távolságot megtenni, pusztán ezért dupla akkora távolságot vállal, mint amekkora ma az egyébként is létező főútvonal. Ezenkívül a számítások ugyancsak arra utalnak, hogy pont a 4-es úton közlekedők egy jelentős része az autópálya megépültével a 3-asra tereli át a forgalmát, és ami eddig Debrecen-Nyíregyháza közti forgalomnak tűnt, az valójában az M3-asra terelődve onnan úgymond leválik, és ez is nyilvánvalóan könnyebbséget jelenthet.

Úgyhogy azt gondolom, hogy amennyiben a későbbiek során (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a forgalmi adatok ezt feltétlenül indokolni fogják, ebben az esetben, még egyszer mondom, a tervek úgy készültek, hogy az ezzel kapcsolatos továbbépülési folyamatoknak ne legyen akadálya.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr.

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Ezért azt gondolom, majd később kell erre visszatérni. Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Akkor meg kell ismételnem még egyszer az előbb elhangzott érvet, úgy látszik, hogy az nem volt elég átütő erejű, de akkor azért mégiscsak azt mondom, hogy a forgalomszámlálási adatoknál legyünk korrektek. A Debrecenből Nyíregyháza felé menő forgalom egy része nem Debrecen-Nyíregyháza forgalomként értelmezhető csupán, hanem magának a 4-es útnak a Nyíregyháza felé vezető forgalma. Ha ennek egy tekintélyes hányada átterelődik az M3-asra, akkor az a probléma, amit ön jelzett, már rögtön feleakkora.

De még egyszer: amennyiben ön úgy gondolja, hogy bármi, ami a válaszomban volt, nem felel meg a valóságnak, ha Debrecen városa tudja produkálni azt az okiratot, hogy ők az engedélyezési eljárás során ezt a problémát fölvetették, örömmel veszem, és akkor ki fog derülni, hogy ki hazudik. A nálam lévő információk birtokában nem tudom kimondani azt, hogy kifogásolta volna Debrecen városa az építési engedély kiadására vonatkozó eljárás során. Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Itt keverednek a dolgok, mert valójában az adott vasútvonalon közlekedő kocsik állapota, a menetsűrűség s a többi egy külön történet, illetve az az akció, amire ön utalt, a MÁV saját akciója, ami egy picit emberbarátibb, kulturáltabb, utazásbarátabb hangulatot próbál a vonatokon teremteni, az meg egy másik akció.

Egyébként a dolgok furcsaságához tartozik, és a miniszter úr nevében mondhatom, hogy annak dacára van már a birtokában a miniszter úrnak ilyen mosolycsekk, hogy ő egyébként nem jogosult rá, ugyanis ezt a jegykezelők, illetve az utaskísérők szokták kapni azért a teljesítményért, amit például kedvességben az utasok felé az utazás során biztosítanak. A miniszter úr (Babák Mihály: A kormánynak nem jár.) ilyen szolgáltatást egyelőre nem végzett.

Viszont a tényhelyzethez hozzátartozik, hogy ez az akció február 1-je és március 11. között tart. Egy hathetes időszakban próbáljuk feltérképezni azt, hogy vajon képes-e egy-egy ilyen akcióval a rendszer egy icipicit megmozdulni afelé, hogy a kalauz, az utasok egymással mosolyogva beszélgessenek, és nem feltétlenül úgy mosoly nélkül, mint ahogy egyébként ön is mosoly nélkül tette fel a kérdést. Én most próbálok mosolyogva válaszolni. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

A másik, amit ön kérdésként felvetett, az a bizonyos Cegléd-Budapest közti útvonal. Ez úgy igaz a Budapest-Újszász-Szolnok, illetve a Budapest-Cegléd-Szolnok útvonalra, hogy folyamatosan üzemben áll 187 darab úgynevezett felújított elővárosi - az a jellegzetes kék-piros színű - betétkocsi és 19 darab vezérlőkocsi. Bízunk benne, hogy ez azért javítani fogja az utasok komfortját. Tehát az, amit ön kérdezett, hogy vajon történt-e a múltkori, miniszter úrral folytatott kérdés-felelethez képest valamiféle változás, erre ez a válaszom: igen.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

(17.40)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, ezt a nagylelkűségét, már csak azért is, mert gondolom, hogy a képviselő úr itt Valentin-napi hevületében tényleg fölkészülten érkezett a parlamentbe. (Derültség.)

ELNÖK: Jézusmária!

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Ezzel együtt szeretném szintén mosolyogva mondani, hogy arra a kérdésre, amit ön úgy tett fel, hogy vizsgálta-e a minisztérium, foglalkozott-e az üggyel, erre volt a válaszom, hogy igen, foglalkozott, és még egyszer mondom, folyamatosan állnak üzembe az említett útszakaszon a hivatkozott felújított vasúti szerelvények. Ezen túlmenően a miniszter úr tartja az ígéretét, valóban, ahogy ön is mondta, egy megfelelő időpont-egyeztetést követően el fog önnel menni vasutazni, és ilyen körülmények között, azt hiszem, egy kellemes beszélgetés közben remélem, hogy már valamelyik felújított vonaton.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Amikor egy kérdés megfogalmazódik, az ember próbál nagyon precízen annak a lényegére tekinteni.

Amikor ön kérdezi, hogy mi az oka annak, hogy a téli havazások során szinte teljesen járhatatlan egyik vagy másik út, ön ugyan egy konkrét útra kérdezett rá, erre van egy egyszerű meg egy viszonylag hosszabb válaszom. Az egyszerű válaszom, hogy kérem szépen, a hó. Mondjuk, azért a Kárpát-medencében néhány száz éve hozzá vagyunk ahhoz szokva, hogy időnként hatalmas nagy hótömeg zúdul az utakra - a városokat vagy falvakat egyaránt érinti ez a kérdéskör -, és ilyenkor az ország értelemszerűen nekiáll, és megtisztítja ezeket az útszakaszokat. Az ön által említett útszakaszon január végén valóban előfordult az, hogy napokon át nagyon nehezen volt járható az út. Ennek dacára február 1-jére - tehát gyakorlatilag egy hétvégébe tellett ez a paralizált szituáció - a normális közlekedési viszonyok, nyilván az időjáráshoz mérten, helyreálltak.

Ami pedig az ön felvetését illeti, hogy hófogó falak, erdősávok telepítése: valóban ez a bevált módszer, ezt szoktuk tenni. A hófogó falak tekintetében azt kell mondanom, hogy az ön által jelzett útszakaszon általában vannak. (Dr. Kovács Zoltán: Nincs.) Van egy körülbelül 1500 méteres szakasz, ahol hófúvások előfordulhatnak, és ott konkrétan nincsenek falak. Ennek dacára, valóban, ahogy ön is mondta, a végső megoldást a különböző erdősávok telepítése jelenthetné. Ezt is teszi egyébként az ország, nagyon sokfelé.

Azt kell mondjam, vannak olyan területek az országban, ahol ennél is súlyosabb problémák mutatkoznak téli időjárás idején. Úgy is mondhatnám: törekszünk, de még nem értünk oda ehhez az útszakaszhoz. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő években erdősáv fog itt is települni, és akkor az valószínűleg véglegesen megoldja a problémát. Addig pedig marad (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a hófogó fal, meg a hó is jön.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Rossz hírem van az ön számára. Amikről én beszéltem, azok nem a kormányzat vágyai, hanem piaci tények. Ha egy magyar kiállításon, amit Kínában szerveznek, tíz kiállítóból öt ásványvizet mutat be és köt szerződéseket, akkor feltételezem, hogy arra van kereslet. Feltételezem, hogy a piac szereplői nem tévesztik el a célirányokat, és nem fognak csak úgy habókra kimenni Kínába, hanem nyilvánvalóan kellő piacfelmérés és piackutatás után költenek esetleg százezer vagy millió forintokat egy-egy kiállításra, és ha nekem ott a helyszínen beszámolnak a szerződéskötéseikről, akkor elhiszem, hogy ebben az üzletágban van biznisz. Egyébként hozzáteszem: pálinkások még nem nagyon találtak bizniszt Kínában, tekintettel arra, hogy a kínaiak nem annyira szoktak hozzá a pálinkához, úgy is mondhatnám, hogy nem egy pálinkaivó nemzet.

Ami pedig a sivataggal kapcsolatos dolgokat illeti: Kínában jóval nagyobb gondot okoz a Góbi sivatag délre vonulása, mint ahogy azt képzelnénk. Tizedik éve folyik technológiai együttműködés a szarvasi kutatóbázison megszületett fűfajták kínai meghonosítása tekintetében. Szerződések vannak, kontrollpróbák voltak, ez is egy nagyon-nagyon komoly üzletág.

Arra kérem a képviselő urat, hogy legyen olyan kedves, és legalább a parlamentben ne cikizze ki azokat a magyar vállalkozókat és gazdálkodókat, akik arra törekszenek, hogy a távoli piacokon is üzletet szerezzenek!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A távhőszolgáltatás társadalmi, gazdasági jelentőségét jól érzékelteti, hogy ez a tevékenység 94 településen 500 ezer panellakás 645 ezer lakóját érinti, szabályozási szempontból pedig sajátos feladatot jelent, hogy olyan helyi közüzemi szolgáltatásról van szó, ahol a szolgáltató technikai monopolhelyzetben van, és a fogyasztóknak nagyon kevés lehetőségük van arra, hogy más hőellátási módot válasszanak.

Tény az is, hogy a távhőszolgáltatás ma az egyik legdrágább hőellátási mód, amely persze több okra vezethető vissza. Így például: a lakótelepek építésekor alkalmazott költségtakarékos épületgépészeti megoldások energiapazarlónak bizonyultak; rossz állapotban vannak a távhővezetékek; a lakások magántulajdonba kerülésével egyidejűleg nem sikerült megoldani a lakásonkénti szabályozás lehetőségét; hiányos az épületek hőszigetelése, ezért jelentős a hőveszteség. Mindezek a problémák műszaki okokra és fejlesztési hiányosságokra vezethetők vissza, azonban a fennálló szabályozási környezetre vonatkozóan is kedvezőtlen tapasztalatokat szereztünk. Emiatt feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvényt új törvény váltsa fel.

Egyértelművé vált például, hogy a jelenlegi hatályos törvény fogyasztóvédelemre vonatkozó előírásai nem eléggé hatékonyak. A szolgáltatók monopolhelyzete és a távhőszolgáltatás költségei miatt különösen fontosnak tartjuk, hogy a felhasználói érdekek a jogi szabályozásban is nagyobb hangsúlyt kapjanak. Számos észrevételt kaptunk azzal kapcsolatban, hogy a felhasználói panaszok kivizsgálója és a szolgáltatások tulajdonosa ugyanaz: mindkét esetben az önkormányzat. Ez értelemszerűen viták és ellentmondások forrása.

A benyújtott törvényjavaslat ezt úgy kívánja orvosolni, hogy a fogyasztói panaszok kivizsgálását az önkormányzat jegyzőjétől a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséghez, illetve annak megyei szervezeteihez telepíti, ezáltal nagyobb súllyal érvényesülnek a fogyasztóvédelemről szóló törvény rendelkezései.

A törvényjavaslat a felhasználói érdekek hatékonyabb érvényesítése érdekében erősíti a civil szervezetek szerepét, ezért az árak megállapítása során kötelezzük az önkormányzatokat és a távhőszolgáltatókat a civil szervezetekkel való együttműködésre. Ehhez meghatároztuk azokat az adatokat, amelyeket az önkormányzatok és a szolgáltatók a felhasználói érdekképviseletek számára kötelesek átadni, azért, hogy azok véleményt alkothassanak az önkormányzatok képviselő-testülete által meghatározott díjak mértékéről, és elláthassák a felhasználói érdekek védelmével kapcsolatos feladatukat.

Az egyértelmű jogi szabályozás és az egységes jogalkalmazás elősegítése végett szétválasztottuk a felhasználó és a díjfizető fogalmát. A távhőszolgáltatás mérés szerinti elszámolásának feltétele ugyanis az, hogy a szolgáltatott hő mennyiségét hitelesen mérjék. A műszaki adottságok miatt a hiteles hőmennyiség mérésére csak a hőközpontokban, esetleg a hőfogadó állomásokon van lehetőség.

Önálló felhasználó csak az lehet, akinek döntési lehetősége van például olyan alapkérdésekben, mint a fűtés megkezdésének és befejezésének időpontja, a rendszerbe belépő melegvíz hőmérséklete. Ezeknek a feltételeknek csak az épület egésze, azaz a tulajdonosok közössége felel meg, tehát ez a kör jelenti a felhasználót, ugyanakkor az eddig kialakult gyakorlat szerint a lakóközösségek nem együttesen fizetik a távhőszolgáltatás díját, hanem lakásonként külön-külön, így történik a mért távhő díjának szétosztása és számlázása is. Ebből következik, hogy a díjfizető a lakás tulajdonosa, illetve a törvényben meghatározott esetekben a lakás bérlője vagy használója. A mért távhő díjának, illetve szétosztásának mértékéről a lakóközösség dönt, de a szétosztást a szolgáltató végzi. Amennyiben lehetőség van a lakáson belül az igénybe vett hőmennyiség szabályozására és a felhasználási arány meghatározására, akkor teljesülhet az a jogos lakossági igény, hogy mindenki csak a ténylegesen felhasznált hőarányban fizesse a távhőszolgáltatás díját.

A rendszeres és pontos díjfizetők védelmét szolgálja az a rendelkezés is, hogy a külön történő díjfizetés esetén az egyes díjfizető más díjfizetők tartozásáért nem felel. Korlátozó intézkedéseket sem lehet a díjhátralékossal szemben úgy alkalmazni, hogy az arányosan érintse a kötelezettségét teljesítő díjfizetőt. Ebből következik, hogy a szolgáltató az esetleges díjhátralék jogait a Ptk. pénztartozásokra előírt rendelkezései szerint érvényesítheti.

2003-ban megszűnt az átalány szerinti távhőszolgáltatás. A jelenleg hatályos törvény szerint ma már csak mérés alapján lehet távhőt szolgáltatni, és a díjakat is eszerint kell elszámolni, ezért a benyújtott javaslat minden esetben elhagyja az átalánydíjas szolgáltatásra vonatkozó eddigi szabályozást.

Ugyancsak a felhasználók érdekében született a törvényjavaslat azon rendelkezése, amely szerint abban az esetben, ha az épületenkénti hiteles hőmennyiségmérés más módon nem valósítható meg, a szolgáltatói hőközpont helyett felhasználói, épületenkénti hőközpontokat kell létesíteni, értelemszerűen a szolgáltató költségére, így az épületenként létesített felhasználói hőközpontban megvalósítható a szolgáltatott távhő mennyiségének hiteles mérése.

Végül a távhőszolgáltató rendszer rugalmasabb és hatékonyabb kialakítását teszi lehetővé az az intézkedés, amely az 50 megawattnál alacsonyabb távhőtermelők esetében kötelezővé teszi az egyszerűsített engedélyezési eljárást.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években sokszor felmerült az a kérdés, hogy mi legyen a távhőszolgáltatás jövője. A nemzetközi példák Ausztriától Dániáig azt igazolják, hogy a korszerű és hatékony távhőszolgáltatás versenyképes az egyéb hőellátási módokkal. A centralizált, műszakilag korszerű hőtermelés ugyanis nyilvánvalóan kisebb környezeti terhelést jelent, mint az épületenkénti vagy netán lakásonkénti hőellátás, emellett a koncentrált hőtermelés lehetőséget ad a kapcsolt energiatermelésre, amely energetikailag hatékonyabb, miután a hasznosított villamos energia csökkenti a hőellátás költségeit. Azt már csak kiegészítésként jegyzem meg, hogy a jelenleg meglévő távhőrendszerek helyett az egyedi fűtések bevezetése lakásonként 400-500 ezer forintba kerülne, amelyet értelemszerűen a lakások tulajdonosainak kellene fizetniük. Erre sem anyagi, sem ésszerű indok nincs. A számítások szerint egyébként az esetek nagy részében ezek a beruházások nem is térülnének meg.

Mindebből tehát az következik, hogy a távhőszolgáltatás hosszú távon hazánkban is fennmarad, sőt korszerű megoldásokkal versenyképes lesz más fűtési módokkal is, éppen ezért fejlesztése és a műszaki elmaradások felszámolása mindenképpen indokolt. Ehhez mind az állam, mind pedig az önkormányzatok jelentős segítséget nyújtottak eddig is és nyújtanak a jövőben is.

Bár a támogatások rendszere nem része a beterjesztett törvényjavaslatnak, azonban a szolgáltatás helyzetének és jövőbeni lehetőségének megítéléséhez ez a kérdés is hozzátartozik. Az iparszerű technológiával épített lakások felújítását szolgáló program keretében az állam és az önkormányzatok jelentős támogatást nyújtanak a távhőrendszerek korszerűsítéséhez, az épületek hőszigeteléséhez, a nyílászárók cseréjéhez. A lakosság saját önrésze mellett a beruházások 30 százalékát az állam, 30 százalékát pedig az önkormányzatok fedezik.

(9.50)

Számos szolgáltató segítette a lakosságot a korszerű radiátorszelepek felszerelésében költségviseléssel vagy alapdíjkedvezménnyel. Az önkormányzatok pedig eddig is és ezután is rászorultsági alapon támogathatják azokat, akiknek nehézséget okoz a távhőszolgáltatás díjának kifizetése.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésünk, hogy a beterjesztett törvényjavaslat megtárgyalásával egy korszerű, úgymond, felhasználóbarát, a fogyasztók érdekeit szem előtt tartó, a feladatokat egyértelműbben elhatároló szabályozás születhet. Bizonyosak vagyunk abban is, hogy a mai szolgáltatási rendszer működéséről itt, a parlamentben is sokan rendelkeznek olyan közvetlen és közvetett tapasztalatokkal, amelyek a törvényjavaslat véglegesítése során hasznosulhatnak. A magunk részéről nyitottak vagyunk ezekre a módosításokra is.

Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy a távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslathoz jobbító szándékú javaslataikat megtenni és egyben a kormány célkitűzéseit támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban időszerű ez a téma. Nemcsak azért időszerű, mert a magyar kormány és főképpen annak feje az elmúlt hetekben valóban intenzív tárgyalásokat folytatott keleti partnereinkkel, és nemcsak külföldi utazások alkalmával, hanem hazai tárgyalások is folytak - itt most alapvetően Kazahsztánra gondolok -, de szent igaz, ezek az országok méltán azon országok sorában vannak, ahol bőven van tere a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének.

Persze, noha a képviselő úr mondja, hogy bizony pragmatikus hozzáállás kell, gyakorlatiasan álljunk az ügyekhez, én azért megtoldanám ezt annyival, hogy azért kell ám ehhez a politika is. A képviselő úr említette, hogy amikor mi - úgymond - kipottyantunk ezekről a piacokról, akkor a helyünket német, olasz, francia és amerikai kereskedők vették át.

Igen, képviselő úr, ezek vették át, de nekik volt egy titkuk, például az, hogy nem kezdték el félremagyarázni a történelmet. És az, hogy az elmúlt hetekben a magyar kormány feje konkrét lépéseket tett a tekintetben, hogy a történelemismeretünk is a helyére kerüljön, én azt hiszem, hogy ez további lendületet adhat a gazdasági kapcsolatoknak is.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön Oroszországot és Ukrajnát említi; ezek közül Ukrajna bizony kopogtat az Európai Unió ajtaján. Jóllehet ma még nem lehet azt megmondani, hogy mikor válik Ukrajna tagjává az Európai Uniónak, de azt tudni kell, hogy - mint Magyarország esetében is - minden ilyen jellegű integrációs lépés a gazdasági együttműködés fokozásával indul. Én azt gondolom, hogy földrajzi közelségünk, azaz szomszédos mivoltunk predesztinálja Magyarországot arra, hogy akár az Európai Unió élharcosaként is ezen kapcsolatok fejlesztésében részt vegyen.

Természetesen nagyon nehéz megbontani a kereskedelmi arányokat, hiszen az energiahordozók akkora volument képviselnek, hogy ez minduntalan egy borzasztó komoly importtöbbletet eredményez, ugyanakkor szeretném a képviselő úrnak is és az Országgyűlés figyelmébe ajánlani azt a tényt, hogy mind 2003-ban, mind 2004-ben 40 százalékos nagyságrenddel bővült az exportunk ezekbe az országokba.

Persze, nagy országokról beszélünk, hatalmas nagy mind Ukrajna, mind Oroszország lakossága, még ha csak a fővárosokra gondolunk, már az önmagában nagyon komoly gazdasági együttműködési terepet kínál. Ennek dacára a kormány törekszik a főváros-centrikusság oldására, és például Oroszországban ezért is van, hogy Szentpétervárott is, illetve Jekatyerinburgban is diplomáciai, illetve kereskedelmi irodákat nyitottunk.

Tisztelt Képviselő Úr! Az eddigi együttműködéseink ezekkel az országokkal, mind Ukrajnával, mind Oroszországgal alapvetően kereskedelmi jellegűek voltak, az együttműködéseket a jövőben szeretnénk azért más területekre is kibővíteni. Mire gondolok? Például akár mondhatnám, hogy igenis kiemelt figyelmet érdemel az a magyar-orosz-EU-kezdeményezés, amelyik egy nanotechnológiai kutatóközpont magyarországi létrehozását célozza. Ezenkívül komolyan foglalkozunk azzal, miként vehetnénk részt Oroszország esetében a szociális lakásprogramokban, illetve más építőipari tevékenységekben, amelyek egyébként korábban szintén jellemzőek voltak Magyarországra. És ezenkívül, bármilyen furcsa is az élet, a kölcsönös tőkebefektetések világa külön pozitív terepet kínál, hiszen nemcsak a magyar tőkeexport lehet hasznos akár Ukrajnában, akár Oroszországban, hanem igenis várjuk azokat az orosz vagy ukrán befektetéseket ide, Magyarországra, amelyek az ottaniak szempontjából fontosak lehetnek.

Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Asszony! A képviselő úr által fölvetett kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének azonban van egy további titka is, nevezetesen az, hogy ne legyen Magyarországon egyetlenegy olyan politikai erő sem, amelyik egyébként a különböző, főképpen az ország keleti térségére mutogatva az orosz kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza, ugyanakkor a napi politikai életben pedig ennek az ellenkezőjét bizonyítja, azaz olyan kijelentéseket tesz, amelyek árthatnak ezeknek a kapcsolatoknak.

Én azt gondolom, hogy Magyarország, amely friss tagja az Európai Uniónak, igenis példát mutathat a tekintetben, hogy hogyan lehet azon Európán kívüli országokkal is együttműködni, amelyekkel egyébként a régi tagországok ezt jó szívvel meg is teszik.

Képviselő Úr! Elnök Asszony! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Egy picit meglepett, mert elég jelentősen eltért az itt elhangzott interpelláció az írásban beadottól, ennek dacára én azért szeretnék válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket ön föltett. Azt azért köszönöm, hogy az írásos változathoz képest a populizmusból jelentősen visszalépett a képviselő úr, így tényleg van alkalom arra, hogy az érdemi kérdésekkel is foglalkozzunk.

A képviselő úr kérdezi, hogy ki várta az energiaárak növekedését. Tisztelt Képviselő Úr! Sajnos mindenki, aki ránézett az olajárak emelkedésére, az látta, hogy bizony ez tartósan nem lehet csak az adófizetők problémája, bizony ennek egy részét a fogyasztókra kell hárítani. De hogyan? És ez volt a kormány előtt a legnagyobb dilemma.

Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném elmondani önnek, hogy a gázár-kompenzációs rendszert, illetve a villamos energia árkompenzációs rendszerét úgy alakítottuk ki, hogy abból minden fogyasztó részesül. Minden, ismétlem, minden fogyasztó! Egyébként a számok makacs dolgok. A magyarországi gázfogyasztó háztartások 54 százaléka esetében a gázárváltozás 4,5 százalékos, a fogyasztók 34 százaléka esetében 6 százalékos, és a maradék 12 százaléknyi fogyasztó esetében pedig átlagosan 8 százalékos a növekedés.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha ehhez még hozzáveszem az inflációt is, akkor azt kell mondanom, hogy ez igencsak mérsékelt. Hasonló egyébként a villamos energia esete is. A fogyasztók 51,3 százalékánál az árváltozás 4,3 százalékos emelkedést jelent, egyébként az összes lakossági fogyasztó tekintetében pont az infláció mértékével, azaz 6,8 százalékkal emelkedtek az árak.

Ami a távhőszolgáltató társaságot illeti, képviselő úr, ott hangsúlyozni kívánom, hogy ezek kapják a legnagyobb gázdíjkedvezményt, ami a fogyasztási teljesítménytől függően 13 és 18 forint között van köbméterenként. A januári gázáremelkedés mindössze 3 százalékos távfűtésidíj-növekedést indukál.

Tisztelt Képviselő Úr! Egyébként bizonyos fokig én nagy örömmel vettem a tegnapi Fidesz-javaslatokat, amelyeket a vasárnapi sajtótájékoztatón mondtak a távhő-szolgáltatásos kompenzáció tekintetében. Azért mondom, hogy bizonyos értelemben örömmel vettem, mert az ilyen populista megnyilvánulások azt jelzik, hogy önök nem felelős ellenzékként gondolkodnak, mert felelős ellenzék csak olyat javasol, amit esetleg kormányon meg is csinálna, de úgy látom, hogy önök tartósak ellenzéki szerepre óhajtanak berendezkedni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A légi közlekedésben - annak nemzetközi jellege miatt - különösen fontos, hogy az utasok és az árubiztonság érdekében az érintett országok egységes felelősségi szabályokat, azonos dokumentációkat és eljárásokat alkalmazzanak. Még 1999. május 28-án Montrealban a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által megrendezett nemzetközi légügyi jogi konferencián írták alá a részt vevő országok a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről szóló egyezményt. Ez a felelősség és a kártérítés tekintetében a korábbi szabályozás modernizálását célozza meg. A légi fuvarozásban a kártérítés kiterjed a poggyászkárra, az árut ért kárra, a késésekre, az utas sérülésére vagy halálára. Az egyezmény konkrét összegekben határozza meg a kártérítés mértékét, és rendelkezik a szerződött fuvarozótól eltérő személy által végzett légi fuvarozásról is.

A montreali egyezményhez mind az Európai Közösség, mind annak tagállamai csatlakoztak. Az egyes tagállamok azonban eltérő időpontban helyezték letétbe ratifikációs okmányaikat. Az Országgyűlés múlt év szeptemberében a 75/2004. számú határozatában döntött Magyarországnak az egyezményhez történő csatlakozásáról.

 

(17.30)

 

Ezt követően hazánk csatlakozási okiratának az IATA főtitkáránál való letétbe helyezése 2004. november 8-án megtörtént. A most beterjesztett javaslattal az egyezmény törvénnyel történő kihirdetését kezdeményezzük.

Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy a T/14220. számon beterjesztett törvényjavaslatot elfogadni és a Montrealban, 1999. május 28-án kelt, a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről szóló egyezmény kihirdetését támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmet, elnök asszony. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításának elsődleges célja a közúti fuvarozásban az utazó munkavállalók munkaidejéről szóló közösségi irányelv határidőre, azaz 2005. március 23-ára történő harmonizálása. Emellett eleget kívánunk tenni az Alkotmánybíróság vonatkozó döntésének, és az adatvédelmi biztos ajánlásának is, amelyek törvényi szintű szabályozás szükségességét vetették fel.

A közösségi irányelv a gépjárművezetők vezetési és pihenőidejét a munka törvénykönyvének erre vonatkozó rendelkezéseitől eltérően szabályozza. E tekintetben azonban a törvény lehetőséget ad az ágazati szabályozás megalkotására. Ennek alapján a gépjárművezetők vezetési és pihenőidejére vonatkozó közösségi szabályokat mint ágazati szabályokat a közúti közlekedési törvénybe kívánjuk beépíteni. A törvényjavaslat részletesen meghatározza, hogy mi minősül munkaidőnek, illetve pihenőidőnek. Új fogalmat is bevezet, a rendelkezésre állási idő fogalmát, amely nem része sem a munkaidőnek, sem a pihenőidőnek. Szabályozza ennek díjazását, továbbá meghatározza az éjszakai munkavégzés szabályait. Ily módon megteremti az összhangot a közösségi irányelv és a munka törvénykönyve rendelkezései között.

A gépjárművezetők vezetési és pihenőidejére vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzésére szolgáló eszköz a menetíró készülék, más néven tachográf. E tekintetben a közösségi rendeletek jelentős változást vezettek be, amelyek nemzeti végrehajtása szükségessé teszi, hogy a digitális tachográfkártyák kibocsátásáért és nyilvántartásáért felelős intézményt kijelöljük. Ez az intézmény felelős az ellenőrző hatóságok szakmai tevékenységének koordinálásáért, és elvégzi a nemzetközi szintű ellenőrzési, adatszolgáltatási feladatokat is. Ezek ellátására a közlekedési hatóság kijelölését javasoljuk. A digitális tachográfok bevezetéséhez tagállami szintű szabályozásban kell meghatározni a nemzeti végrehajtás részletes szabályait, amelyet a törvényjavaslat a közlekedésért felelős miniszter jogkörébe utal.

Az adatvédelmi biztos hivatalból vizsgálta az Állami Autópálya Kezelő Rt. autópálya-matrica ellenőrzésével kapcsolatos adatkezelési gyakorlatát. Észrevételezte, hogy a részvénytársaság a hatályos közúti közlekedésről szóló törvény alapján a matrica-ellenőrzéssel összefüggésben koncessziós autópálya nem végezhetne adatkezelést. E kérdést rendezi, és az adatkezelésre felhatalmazást ad a törvényjavaslat 6. §-a. Továbbá az Alkotmánybíróság 2005. június 30. napjával megsemmisítette a közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképesítéséről szóló rendelet azon előírásait, amelyek a közúti járművezetők képzésében részt vevő szakoktatók, vizsgabiztosok hatósági névjegyzékből való törlésére vonatkoznak. Az Alkotmánybíróság indoklása szerint mivel e tevékenységek gyakorlói a névjegyzékből történő törléssel a foglalkozáshoz való jogukat vesztik el, ezt a jogot csak törvényi szabályozás keretében lehet korlátozni.

 

(19.30)

 

Ennek megfelelően a közúti közlekedési törvény rendelkezései kiegészülnek a névjegyzékek adattartalmára és a névjegyzékből való törlésre vonatkozó előírásokkal.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt lévő törvénymódosítás megteremti a gépjárművezetők munka- és pihenőidejére vonatkozó közösségi irányelv hazai alkalmazásának lehetőségét. Törvényi szintre emeli az Alkotmánybíróság által kifogásolt rendeleti szabályozást, és rendezi az autópálya-használati díj ellenőrzésével összefüggő adatkezelési jogosultságot.

Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy a T/14337. számú törvényjavaslatot megvitatni és a kormány javaslatait támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Majd a zárószavazáskori pillanatban kívánunk ezekre reflektálni. Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Természetesen reményeim szerint nem kell éljünk a húszperces idő adta lehetőségekkel, megpróbálom röviden összegezni, hogy mi is ennek a törvényjavaslatnak a lényege.

A múlt év januárjától a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló törvény, az úgynevezett autópálya-törvény megteremtette azokat a feltételeket, amelyek elősegítik hazánk gyorsforgalmi úthálózatnak gyorsabb, hatékonyabb fejlesztését. Nézeteink szerint a törvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen az autópályák építési engedélyének kiadására jogosult közlekedési hatóság az elmúlt évben több mint húsz építési engedélyt adott ki az autópályák, autóutak, azok csomóponti ágai és hídjai létesítéséhez.

A kormányprogramban szereplő feladatok végrehajtása, a gyorsforgalmi utak építésének gyorsítása érdekében szükségessé vált az autópálya-törvény áttekintése abból a szempontból, hogy miként lehet a törvény egyes rendelkezéseinek módosításaival még inkább rövidíteni a hatósági eljárások, illetve az építési folyamat időtartamát. A felülvizsgálat során több tárca felelősségi körébe tartozó törvény módosításának igénye is felmerült, amelyek beépültek a törvényjavaslatba.

Az Országgyűlés elé beterjesztett törvényjavaslat lényeges elemei a következők.

1. Az eljárások gyorsítása és az adminisztrációs terhek mérséklése érdekében született az a törvénymódosítás, amely kimondja, hogy a gyorsforgalmi út megépítéséhez szükséges terület megszerzésével összefüggő fizetési kötelezettség fedezetét a magyar állam biztosítja. Így az építtetőnek nem kell minden egyes kisajátítási kérelemhez külön-külön nyilatkozatot csatolni arról, hogy a kisajátítási kártalanításhoz szükséges pénzügyi fedezet rendelkezésre áll. Mindez az eddigieknél kisebb adminisztrációs teherrel jár.

(A Fidesz soraiból: Kettő!)

2. A jövőben a gyorsforgalmi út építése esetében előmunkálatnak minősülne a megelőző régészeti feltárás és a lőszermentesítés. Ezzel gyorsul a területszerzés, és korábban megkezdhető az építés is.

(A Fidesz padsoraiból: Három!)

3. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény módosítását célzó rendelkezés szerint a telekalakítás - a kisajátításra vonatkozó külön jogszabályban foglaltak kivételével - csak jogerős telekalakítási engedély alapján végezhető. Ezzel a rendelkezéssel gyorsul a gyorsforgalmi utakkal kapcsolatos kisajátítási eljárás, ugyanis a kisajátítási eljárással párhuzamosan a telekalakítási engedélyezési eljárást nem kell lefolytatni.

(Tóth István: Négy!)

Rendkívül konstruktív az ellenzék, elnök úr, nagyon örülök.

4. Új jogintézményként szerepelnek a törvényjavaslatban a célkitermelő helyek létesítésével, üzemeltetésével, megszüntetésével és hatósági felügyeletével kapcsolatos szabályok. A célkitermelő helyre a bányászatról szóló törvény rendelkezései csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben azt az autópálya-törvény elrendeli, létesítésének pedig feltétele, hogy azt kizárólag a törvény hatálya alá tartozó gyorsforgalmi utak töltéseinek megépítéséhez szükséges meghatározott ásványi nyersanyagok - kavics, homok, agyag - kitermelésére és jogszabályban megállapított földrajzi területen belül lehet kialakítani.

Alapvetően fontos garanciális feltétel, hogy a létesítés engedélyezése iránti kérelmet csak az államot képviselő, törvényben meghatározott építtető terjeszthet elő. Az eljárás gyorsítása érdekében pedig az elsőfokú engedélyezési hatáskör a bányafelügyeleti eljárásokban felettes szervhez, a Bányászati Hivatalhoz kerülne. Rövidül az engedélyezési eljárás időigénye azáltal, hogy a kérelem egyben már tartalmazza a tevékenység engedélyezhetőségének elbírálását megalapozó komplex műveleti tervet is.

(Babák Mihály: Öt!)

A törvényjavaslat a kisajátításról szóló törvényerejű rendeletet is pontosítani kívánja, oly módon, hogy a kisajátítási tervben megjelölt ingatlanra megkötött adásvételi szerződés alapján kifizetett vételár a kisajátítási eljárás során megállapított kártalanítással esik egy tekintet alá. Ha tehát a közérdekű cél megvalósításához szükséges terület tulajdonjogának megszerzése a magyar állam részére adásvételi szerződéssel történik, az eladót megilletik mindazok az adó- és illetékkedvezmények, amelyek abban az esetben illetnék meg, ha ingatlanát kisajátítanák.

 

(20.20)

Korábban gyakran előfordult, hogy ha egy autópálya tervezett nyomvonala szélesebb körben ismertté vált, megkezdődött az ingatlanok átminősítése magasabb értékű ingatlanná, ezzel lehetőség nyílt az ingatlanárak felverésére, a telekspekulációra. Ennek további megakadályozására szerepel az a javaslat, hogy az autópálya-törvény felhatalmazásán alapuló miniszteri rendeletben megállapított nyomvonal területsávján a rendelet hatálybalépésétől számított négy éven belül tilos legyen a terepviszonyokat megváltoztató munkákat végezni. Ha azonban a négyéves időtartam alatt az autópálya-építés a tilalommal érintett szakaszokon nem valósul meg, a tulajdonos kérelmére adásvételi szerződés vagy kisajátítási eljárás hiányában kártalanítás állapítható meg.

Az államháztartásról szóló törvény módosításával rendezni kívánjuk azt a problémát is, hogy a jelenlegi rendelkezések szerint a nem költségvetési szerv vagyonkezelőnél a kezelt kincstári vagyonnal kapcsolatban elszámolt értékcsökkenés sok esetben nem térül meg a bevételekben. Így nem valósul meg az értékcsökkenésnek megfelelő értéknövelő beruházás a vagyonkezelőnél. Ezért indokolt, hogy az értékcsökkenés bevételekben meg nem térülő, így beruházásra nem fordítható részével az állammal szembeni kötelezettség is csökkenthető legyen.

A felsoroltakon túlmenően a javaslat az időközben történt változásoknak megfelelően pontosítja az autópálya-törvény mellékletét, és rendelkezik az autópálya-építési rendszer átmeneti költségigényének finanszírozásával kapcsolatban felmerülő kormányzati kezességvállalás megemeléséről is.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy az autópálya-törvény és az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat elfogadásával a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése az eddigieknél gyorsabb ütemben valósulhat meg, elősegítve ezzel hazánk infrastrukturális kapcsolatainak jobb kiépítését, és hozzájárulva gazdaságunk élénkítéséhez, további új munkahelyek megteremtéséhez és a regionális különbségek mérsékléséhez.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvénymódosítást megvitatni és a kormány szándékait támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az SZDSZ soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak jelezni szerettem volna, hogy az előterjesztő véleménye szerint irgalmatlanul eltértünk a témától.

Köszönöm.

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak szeretném az Országgyűlést emlékeztetni arra, hogy ennek a törvénynek nincsen költségvetési paragrafusa, következésképpen ezek nem tartoznak a tárgyhoz, még akkor sem, hogyha propagandisztikus célból ezt az egyébként meglehetősen rossz Fidesz-javaslatot többször is el kell mondani egy nap.

Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetértek mindazzal, amit ön mondott, körülbelül 10-15 másodperc alatt be is fejezem.

A populizmus attól populizmus, hogy direkt akar gerjeszteni indulatokat. Ha a szolidaritás és az igazságosság bármilyen fokon a Fidesz fejében járna, akkor kezdte volna az egész mondandóját azokkal a százezrekkel, akiknek semmilyen fűtésük nincs.

Köszönöm.

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! A tavalyi esztendőben volt az a pillanat, amikor a MÁV igazgatósága egy sor úgynevezett forgalomésszerűsítő intézkedést fontolt meg, vezetett be, köztük persze olyanokat is, amelyek a menetrendre is kihatással vannak. Az akkor elhatározottaknak megfelelően a 2005-ös esztendőre elsősorban az intercity-közlekedés javítására történt elmozdulás, a másik pedig, hogy a MÁV ebben az esztendőben nagymértékben akarja javítani - szintén egyébként az utasoktól jövő jelzések okán - a budapesti elővárosi forgalom körülményeit.

(13.10)

Egyébként, képviselő úr, a 2004-2005-ös menetrend kialakítását megelőzően - és ezt ellenőriztük is - részletes utasszámlálásra, utaskikérdezésre került sor, továbbá az önkormányzatok véleményét is figyelembe vette a MÁV. Ez persze minduntalan egy sor kompromisszummal kell hogy járjon. Az utazóközönség igényeinek a mindenütt és egyszerre való kielégítése reménytelen vállalkozás lenne. Abban a pillanatban, ahogy egy szép, új, modern vasúti kocsit vagy motorvonatot beállítunk, óhatatlanul az összes többi hirtelen ahhoz képest korszerűtlennek fog minősülni, de szépen egyenként, egymás után próbáljuk meg ezeket a lemaradásokat pótolni.

Mindenesetre, amit a képviselő úrnak megnyugtatásul szeretnék mondani, az az, hogy a minisztérium, amikor felülvizsgálta, pontosabban jóváhagyta a MÁV menetrendjét, akkor elsősorban az iskolába járás és a munkába járás körülményeit vette figyelembe.

Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt külön köszönöm, hogy az ellenzék kiharcolta a viszontválasz lehetőségét. Ezzel együtt szeretném elmondani a képviselő úrnak, hogy azért nagyfokú önbizalomra utal az, ha a MÁV-nál bekövetkezett pozitív változásokat mind az MDF számlájára írjuk. A képviselő úr is tudja, hogy ha egybevesszük a MÁV alkalmazottai számát, vagyoni méreteit, egy magyar nagyvárosra emlékeztető méreteket kapunk, aminek minden gondját-baját egy csapásra nyilvánvalóan nem lehet megoldani.

Mindenesetre a képviselő úrnak szeretném mondani, hogy máshonnan is jöttek észrevételek menetrendi problémák tekintetében; a részvénytársaság egyébként 2005. április 3-ától lépteti életbe azokat a módosításokat, amiket országszerte - nemcsak Kelet-Magyarországról, hanem máshonnan is - pótlólagosan szereztünk, úgyhogy vélhetően április 3-ától még egy lépést teszünk pozitív irányba.

Köszönöm szépen.

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tulajdonképpen szinte folytathatnám azt, amit Podolák képviselő úr mondott, hiszen ő nagyon plasztikusan kiemelte azt a tényt, hogy nem akármilyen körülmények között és nem akármilyen történelmi szituációban vizsgáljuk az Energia Hivatal működését. Tulajdonképpen békeidőben, azt mondanám, hogy a hivatal nagyon jól dolgozott, és akkor ezzel nem is kéne már tovább szaporítani a szót. Azért mégis van néhány olyan körülmény, amit, úgy gondolom, feltétlenül ennek a vitának a mentén a kormány részéről el kell mondanunk.

A Magyar Energia Hivatal 2001., 2002. és 2003. évi jelentései olyan időszakot ölelnek föl, amikor lezárult az energiaipari társaságok szabályozásának ’94 óta tartó első szakasza, és 2002-t követően pedig megkezdődött az energiapiacok fokozatos megnyitása, azaz - és itt a történelem - a liberalizáció. A vonatkozó ágazati törvények alapján a villamosenergia-piac 2003. január 1-jétől, a földgázpiac pedig 2004. január 1-jétől nyílt meg. A villamosenergia-piac két évvel ezelőtti fokozatos megnyitása következtében jelenleg párhuzamosan működik a versenypiac és a közüzemi piac. Kialakult és érvényesül a hálózatokhoz való átlátható és diszkriminációmentes hozzáférés.

Az uniós előírásokkal összhangban 2003-ban az úgynevezett feljogosított nagyfogyasztók léphettek ki a piacra, 2003 végéig a villamosenergia-felhasználás 20 százalékát érintően 59 fogyasztó lépett ki a közüzemi szolgáltatásból; 2004 júliusától pedig a villamosenergia-piac, követve az EU szabályváltoztatását, minden nem lakossági fogyasztó előtt megnyílt. Ma már elmondhatjuk, hogy a két évvel ezelőtt liberalizált piac zavartalanul működik, és a fokozatos piacnyitás nemzetközi összehasonlításban is jól vizsgázott, nyilván ez egyben minősíti az Energia Hivatal munkáját is.

Hasonlóképpen zökkenőmentes volt a gázpiac nyitása. 2004. január közepéig két fogyasztó lépett ki a közüzemi ellátásból, ami az éves gázfogyasztás közel 4 százalékát jelenti.

(18.40)

A múlt év nyaráig ez a szám, mármint a közüzemi ellátásból kilépettek száma már 28-ra nőtt, amit megközelíti a piac 5 százalékát.

Az említett piacnyitással összefüggésben számottevően nőtt a hivatal önállósága és feladatköre. Ez utóbbi magában foglalja a működési, létesítési engedélyek kiadását, az ármegállapítás előkészítését, az energiaellátás minősítését, a jogszabály-előkészítésben és stratégiaalkotásban való közreműködést, az energiatakarékossági, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi szempontok érvényesítését a hatósági eljárások során, tehát nagyon komplex feladatról van szó.

A hivatal munkájában kiemelt jelentőséggel bír a monopol-, illetve természetes monopolhelyzetben lévő földgáz-, villamosenergia-ipari és távhőtermelő társaságok energetikai szabályozása és az engedélyes társaságok tevékenységének felügyelete. Elég csak utalnom arra, hogy a hivatal által felügyelt társaságok az ország energiaellátásának mintegy 70 százalékát adják. A piacnyitás a hivatal hatósági munkájában is éreztette hatását, jelentősen megnőtt a működési engedélyek és a piaci szereplők száma. A 2003-ban hozott több mint 550 határozat 60 százaléka engedélyezéssel, 30 százaléka fogyasztóvédelemmel - és itt megint utalok Podolák képviselő úr szavaira -, 10 százaléka pedig ár-felülvizsgálati kérelmekkel volt kapcsolatos. A jogbiztonságot erősíti, hogy napjainkban a hivatal határozatai már csak a bíróság előtt támadhatók meg, tehát a miniszter, a minisztérium megszűnt mint másodfokú hatóság működni.

Az Energia Hivatal feladatai között a villamos energiáról szóló törvény kitüntetett szerepet tulajdonít a fogyasztóvédelemnek; megint csak említhetem Podolák úr szavait. Ennek keretében a hivatal egyeztetéseket folytatott a fogyasztóvédelmi szervezetekkel, kivizsgálta a fogyasztói panaszokat, bejelentések alapján célellenőrzéseket végzett, illetve átfogó vizsgálatokra is sor került. Az évi, úgy ezres nagyságrendű panasz elbírálása során - most egy meglepő számot fogok mondani - 40 százalékban állapította meg a hivatal a fogyasztók érdeksérelmét. Én úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül hatékony és szinte felvállalt érdekvédelmi munka. Bár a vizsgálatok alapján bírságok kiszabására és szankciók alkalmazására is sor került, úgy ítéljük meg, hogy a fogyasztók érdekében a szolgáltatás színvonalával és az ellátás biztonságával kapcsolatban a jövőben még szigorúbban és következetesebben kell eljárni. Ennek a szigornak a hatása tavaly és tavalyelőtt már bizony érzékelhető volt.

Ki kell emelnem a hivatal jogszabály-előkészítő és ármeghatározó tevékenységét. Együttműködésükkel az utóbbi években több mint hetven rendeletet dolgoztunk ki az energetika területén. Óriási munka ez, kérem! A 2001-ben bevezetett négyéves árszabályozási ciklus közepén a villamos energia árszabályozási és ármeghatározási rendeleteinek módosítására is sor került. 2003-ban megkezdődött a földgáz árának régóta esedékes rendezési folyamata és a kompenzációs rendszer kialakítása. A közeljövőben kerül a kormány elé az 1993-ban megalkotott energiapolitika végrehajtásának értékelése, azaz bő egy évtizedet követően. Addig is, amíg az Európai Unió nem rendelkezik saját energiapolitikával, a direktívák átvételét és integrálását - nyilván az Energia Hivatallal közösen -, az energiapolitika folyamatos aktualizálását tekintjük alapvető feladatunknak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Az energiapolitikában rögzített szempontok alapján még ebben a félévben elkészül a megújuló energiahordozó program is, amelyet az Országgyűlés energetikai albizottságának is módja lesz megismerni. Itt szeretnék utalni arra, tisztelt elnök úr, hogy a megújuló, úgynevezett alternatív energiaforrásoknak a kellő és a közvélemény bevonásával is kellő tárgyalása még előttünk álló feladat. Azt hiszem, valamennyien ámulunk és bámulunk például a magyar mezőgazdaság megannyi gondján, miközben a földekről borzasztó mennyiségben lehetne lehozni az energiát. (Az elnök ismét csenget.)

Mindezekre tekintettel a kormány a Magyar Energia Hivatal 2001., 2002. és 2003. évi tevékenységéről szóló beszámolóit, valamint a gazdasági bizottság határozati javaslatait a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolja, és egyben hadd gratuláljak elnök úrnak és munkatársainak a végzett munkához.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Atomenergia Hivatal a kormány irányításával működő, ám önálló feladattal és hatósági jogkörrel rendelkező országos hatáskörű szerv. Független, szakmai tevékenységet végző szervezetről van szó, hiszen feladatkörében nem utasítható, határozatait felügyeleti jogkörben megváltoztatni vagy módosítani nem lehet. A hivatal alapvető feladata az atomenergia békés célú alkalmazásának biztonságával, különösen a nukleáris anyagok és létesítmények normális és üzemzavari körülmények közötti biztonságával, a nukleáris veszélyhelyzetekkel kapcsolatos hatósági feladatok, valamint az ezekkel összefüggő tájékoztatási tevékenység összehangolása, illetve ellátása.

Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 8. §-a (6) bekezdésének i) pontja értelmében az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója évente beszámol a kormánynak és az Országgyűlésnek az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságáról. Ezt a beszámolót hallgathattuk most meg, illetve a bizottság képviseletében Szabó József szavait. Az elhangzottak alapján úgy vélem, hogy a beszámoló hűen tükrözi a hivatal múlt évi tevékenységét, és az is kitűnt belőle, hogy a hivatal megfelelően látta el feladatait.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében arra szeretném tehát kérni a tisztelt Házat, hogy fogadja el ezt a beszámolót.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Van egy olyan aranyszabály, hogy ha az ember egy-egy térség érdekében felszólal a parlamentben, előtte egy kicsit célszerű tájékozódni is. Ugyanis azok a szavak, amiket ön használt, a “semmi, rombolás, nullaö s a többi, ön is tudja, hogy nem igazak, legalábbis őszintén remélem, hogy tudja. Következésképpen azt hiszem, hogy enyhén szólva túlzás, amikor ilyen jelzőkkel illeti a kormány teljesítményét.

Hogy konkrétabban is vegyük a számokat, mindenekelőtt hogy a kormány egyetlen fillért sem költött az elmúlt három év alatt a zempléni útépítésre. Kérem tisztelettel, csak ebben a ciklusban ez az ön szerint “semmiö: 25,5 milliárd forint a megyei összeg, és 9,71 milliárd forint a zempléni térségre jutó összeg.

Még konkrétabban: elkészült a sárospataki körforgalmi csomópont. Elkészült a sátoraljaújhelyi tehermentesítő út első építési üteme. És még 2005-ben, de immár EU-támogatással valósul meg a 37-es számú főút-Sátoraljaújhely tehermentesítő út második üteme.

Ezen túlmenően: Tokajban a ladányi út korszerűsítése megtörtént, egész pontosan 2004-ben. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Megkezdődött a Szerencs Cukorgyár úti körforgalmi csomópont építése, ez év közepén lesz az átadás. És jó hírként mondom, hogy EU-támogatást is nyert a zempléni térség feltárása szempontjából döntő fontosságú Miskolc-Gesztely közötti négysávosítás is a 37-es számú főúton. Egyébként ez majdnem 7 milliárd forintot ér.

Ezenkívül még ebben a ciklusban befejeződik a Bodrogkeresztúr–Sárospatak közötti összekötő út. Én azt gondolom, hogy ha összehasonlítjuk az előző ciklus számaival, ezek jóval magasabb számok, nemcsak forintban, kilométerben is. Úgyhogy azt a bizonyos semmit, amit ön említett, valószínűleg még az előző ciklusból hozta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sőt: tisztelt Fidesz! Nem tudok elszakadni attól a címtől, amit a kezdeményezők adtak ennek a vitanapnak, ami egyféle bizonyítványosztást sugall, és egyben megadja az érdemjegyet is, jelesül elégtelent mond a Fidesz.

Én nem tudom, hogy mik azok a mérőszámok, amelyekkel az ellenzéki párt ezt a bizonyítványt összeállította, mindenesetre én szeretném kikerülni azt a csapdát, hogy a kormány, úgymond, a bizonyítványát magyarázza, sokkal inkább szeretném elmagyarázni elsősorban a kezdeményezőknek azt, hogy miről szól az Európai Unió, illetve miről szólt európai uniós tagságunk első éve.

Nos hát, az ellenzék olvasatában elsősorban a pénzről. Azt kell mondjam, hogy valóban vannak pénzügyi megfontolások az európai uniós együttműködés kapcsán, sőt ezeknek igen komoly jelentősége van, de nagy hibába csúszunk bele, tisztelt elnök úr, hogyha együttműködésről és versenyről nem beszélünk, ugyanakkor beszélünk mindenféle milliárdokról, százmilliárdokról. Szeretnék kapcsolódni Baráth miniszter úr szavaihoz, és így a parlament nyilvánossága előtt ismételten leszögezni, hogy a magyar csatlakozási egyezmény elvileg sem teszi lehetővé, hogy Magyarország nettó befizető legyen, sőt az elmúlt egy esztendő gyakorlatilag is pozitív eredményt hozott.

Tehát, kedves Fidesz, szeretném, hogyha a közvéleményt nem ezekkel a fals összefüggésekkel és milliárdokkal untatnák. Az EU nem szerencsejáték, nem valamiféle kaparós sorsjegy, ami különböző összegeket eredményez az önök olvasatában, sokkal inkább közös célokról, közös programokról, közös projektekről van szó. (Tóth István: És a gazdák…?) A magyar gazdaság, igenis, rászorul arra az együttműködésre és rászorul arra a felemelő versenyre, amit az Európai Unió számunkra kínál, és elsődlegesen azokat a komparatív előnyeinket szeretnénk kihasználni, amelyek a lisszaboni programból is számunkra adódnak: innovációra alapozott, tudásalapú gazdaság kiépítése.

És, tisztelt elnök úr, szólnunk kell arról is egy ilyen politikai vitanap alkalmával, hogy milyennek is kell lenni egy ország gazdaságpolitikájának az EU-tagsági viszonyok fényében. Egy EU-tagország gazdaságpolitikájának mindenekelőtt hazafias gazdaságpolitikának kell lenni. A hazafias gazdaságpolitika elsősorban abban áll, hogy időnket nem egymás minősítésével és becsmérlésével töltjük, hanem sokkal inkább azokra gondolunk, akik itt, velünk, lett légyen az külföldi vagy hazai tulajdonos, de aki itt, velünk éli az életét, itt fizet adót, itt osztozik a terheinkben. És persze egy EU-tagsághoz szükségeltetik hazafias társadalompolitika is, végtére nemzetközi tapasztalat, hogy csak azok az országok képesek pozitív, számottevő növekedést felmutatni, amely országokban egyébként a népesség bővülése, a születési ráta is pozitív. Végezetül: politikai kultúránknak is hazafiasnak kell lenni, ami abból áll, hogy nem becsüljük le saját erőfeszítéseinket.

A parlament fórumán talán keveset hangzott el, de éppen ezért szeretném újból kihangsúlyozni, hogy amikor az európai uniós tagságunk költségeiről, fáradalmairól, erőfeszítéseiről beszélünk, akkor bizony számba kell vegyük azokat az átalakulási, mondhatnám, transzformációs költségeket, amelyeket ennek a célnak az elérésére fordítottunk. Hiszen nemcsak pénzügyi mérlegek vannak, elnök úr, számba kell venni azokat az erőfeszítéseket, azokat a következményeket, amelyek a jogharmonizáció során előálltak, hiszen ezek nem ingyen vannak, minden egyes európai uniós harmonizált jogszabályunk bizony a gazdaság szereplőitől költségeket, erőfeszítéseket, áldozatokat kívánt. Bizonyos tudományos számítások szerint a csatlakozó országok körülbelül tízszer annyi energiát fordítottak a csatlakozásra, mint a befogadó országok ugyanennek a folyamatnak a segítésére.

Nos, tisztelt Országgyűlés, ezek azok a folyamatok, ezek azok az összefüggések, amelyekről nem szabad elfeledkeznünk, és mindazok, akik ilyenkor elégtelen bizonyítványokat osztogatnak többéves, sőt mondhatnám, évtizedes országos erőfeszítésekre, arra a közvélemény valószínűleg azt fogja mondani, hogy na, ebből így elég.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! A budapesti közlekedési szövetség létrehozása, illetve - ahogy említette - az elővárosi vasút fejlesztése nemcsak Rákos mente, hanem általában is az agglomerációban, mind pedig a főváros külső kerületeiben élők számára, de hozzáteszem, a belső kerületekben élők számára is elsődleges fontosságú.

Az úgynevezett egyesített bérlet - ezt a szakszót használjuk mostanában - bevezetésével lerövidül az utazási idő, a vasúti közlekedés jobb kihasználásával pedig enyhül a főváros közútjainak zsúfoltsága, mérséklődhet Budapest levegőjének szennyezettsége is. Amint ezt a képviselő asszony is említette, a közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozat alapján a fővárosban és vonzáskörzetében 2006-ig első lépésként a szolgáltató társaságok közötti átjárhatóságot biztosító új bérletrendszert kell megvalósítani.

A mielőbbi végrehajtás érdekében a GKM, illetve a Fővárosi Önkormányzat megállapodtak abban, hogy már 2005. szeptember 1-jétől új, egyesített bérlet bevezetésével kibővített szolgáltatás induljon a Budapesten, illetve a vonzáskörzetében élő lakosok számára. Az egyesített bérlet ára 10 százalékkal haladja meg a BKV-bérletek árait.

A budapesti közlekedési szövetség ütemezett létrehozásának ez évi előkészítésére a 2005. évi költségvetés mintegy 432 millió forintot biztosított. Jelenleg tehát folyamatban van a Fővárosi Önkormányzat, illetve a kormány részéről különböző előterjesztések előkészítése. Ezek jóváhagyását követően az ellátásért felelősek között egy alapszerződés aláírására kerülhet sor. Ez utóbbi tartalmazza majd a BKSZ, a budapesti közlekedési szövetség létrehozásának távolabbi feladatait, megalapozza a szolgáltatók szerződéseit, és ahogy a képviselő asszony is említette, bizony az igen bonyolult menetrendi egyeztetésre is szükség van.

A budapesti közlekedési szövetség előkészítésével egyidejűleg stratégiai jelentőségű kérdésként kezeljük a budapesti elővárosi közlekedés fejlesztését. A kormány a múlt év elején határozatban szabta meg a tárca, illetve a MÁV ezzel kapcsolatos feladatait. A budapesti elővárosi közlekedés fejlesztése első szakaszaként folyamatban van 30 villamos motorvonat beszerzésének előkészítése. Elég fontos, hogy ezek a járművek mielőbb üzembe állhassanak, de amint azt a képviselő asszony is tudja, a Közbeszerzési Döntőbizottság májusban fog döntést hozni, és annak alapján tudjuk a továbblépést megállapítani.

2006 első negyedévéig egyébként összesen újabb 10 Desiro elnevezésű dízel-motorvonattal bővül az elővárosi járműállomány, és tovább folytatódik a rossz állapotú elővárosi személykocsik felújítása is. Várhatóan már ez év szeptemberében megkezdődik azon felújított kocsik forgalomba helyezése, amelyeket a német vasúttól vásárol meg a MÁV. Persze, nem feledkezünk meg az állomási szolgáltatások fejlesztéséről sem. Ez alapvetően a peronok felújítását, P+R parkolási lehetőség tető alá hozását, P+B, tehát kerékpártárolók, esőbeállók létesítését és jegyautomaták telepítését foglalja magában.

Egyébként az európai uniós támogatással végzett pályarekonstrukció - ez a korábban ismert ISPA, illetve most a kohéziós projektek révén - a 11 budapesti elővárosi vonal közül 5 vasútvonalat érint, és az Európai Beruházási Bank hiteléből további 2 vonal korszerűsítését tervezzük elvégezni.

A felsorolt fejlesztések valószínűleg már a következő évben érezhetően javítják az elővárosi vasúti szolgáltatás színvonalát, amelyet az új, korszerű motorvonatok beállása, az ütemes menetrend alkalmazása és a vonatgyakoriság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) bővítése alapoz meg.

Gondolom, a képviselő asszony el tudja fogadni ezt a beszámolót. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Én értem ezeket a szavakat, de nem értem a mögötte lévő konkrét tartalmat. Amikor az ember valamilyen visszásságra utal, ezt persze lehet mondani általánosságban, csak ez így megfoghatatlan. Én azt gondolom, hogy a minisztérium, a kormány vagy bármilyen hazai intézmény akkor tud hatékonyan eljárni bizonyos törvénytelenségekkel szemben, ha az konkrét, névvel, lakcímmel, üggyel.

(15.20)

Én is olvasok újságot, valamennyien tesszük ezt, halljuk a mendemondákat, ugyanakkor azok a célvizsgálatok, amelyeket a minisztérium eddig elvégzett - egyébként a minisztérium kezdeményezésére is végeztek ilyen vizsgálatokat, a Számvevőszék, bizonyos esetekben a rendőrség is -, mind azzal zárultak, hogy nem találtak bűncselekményt vagy hasonló dolgot. Ezzel együtt nem kizárható, hogy léteznek ilyenek, csak akkor az együttműködés úgy valósulhat meg, hogy ha tényleg konkrét felvetésekkel találkozunk.

Mindemellett, képviselő asszony, azért egy picit furcsállom, hogy most, amikor valójában közbeszerzés van, valójában verseny van, ilyenkor persze az alulmaradók nyilvánvalóan rendre panaszkodnak. Ez most már egy összemérhető szituáció. Az önök kormányzása idején ugyanis csak egyetlenegy udvari szállító volt, annak az árait nem volt mivel összemérni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)